Uj Nemzedék, 1924. október (6. évfolyam, 206-232. szám)
1924-10-01 / 206. szám
I /} w a / /^| 1 * // |\v ,.T!/r..t. fJS VI évfolyam, 206. (1476) szám AP80000 ISOPOHfl Budapest, ti Strict Előfizetési ár: Egy hónapra 20.000 korona, negyed- SmAsrHUI és kiadóhivatali Budapest, V. ker.évre 120.000 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken _ _ _ , _ _ _ _ _ _ _ Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám: 127 47, és pályaudvaron 2000 kor. Wienben hétköznapra POI*IllK./I 127—43. József 65. — Gyorsírók: 7—20. Fiókvasárnap 2309 osztrák kor.— Hirdetés milliméteres kiadóhivatal VIIL, Rákóczi út 1. szám. Telefon:díjszabás szerint - Reklamációk: Telefon 15—34, József 136-06, Teréz-körút 62. Telefon: 121-41. 1. A genfi hurok Zug, harsog, tájt érzik a napi politikának és a tőzsdeszenzációknak elég szennyes tengere, miniszteri nyilatkozatok, bombamerényletek, cégösszeomlások, vörös tüntetések körül, és a borús szeptember végi levegőben árván, reménytelenül borong e részeg tenger partján a magyar Niobe.• Hát az én fájdalmammal, az én megaláztatásommal váljon ki törődik? Tegnap közöltük a Népszövetség tanácsának tervezetét, amely a legyőzött államok katonai ellenőrzésének módozatairól szól. Pontosan, majdnem szóról-szóra bocsátottuk a magyar nyilvánosság elé a kegyetlen és igaztalan tervezet kemény pontjait, amelyek egyetlen burokká sodródnak a maradék magyarság agyongyötört nyaka köré. Az a szerv, amelyből sokan olyan sokáig azt hitték, hogy a népek békéjének, a gyilkos és öngyilkos békeszerződések jóvátételének lesz orgánuma, ismét a győztes hatalmak és szövetségeseik viszontbiztosító szervének bizonyult. A Népszövetség nem a letiprott, lefegyverzett, szétdarabolt Magyarország megsegítésén töri a fejét, hanem drákói intézkedéseket tesz arra, hogy ez a vérefogyott, fegyvererablott magyarság véletlenül se tudjon megmozdulni, hogy az eddig volt katonai ellenőrzést megszigorítsa még ádáz, magyartipró, jogfosztó szomszédaink teljes ránkszabadításával. A Népszövetség cselekszi ezt, nem a vérszomjas, hisztériás ellenségek kormányai, nem, ezek csak a súgó szerepét játsszák s a Népszövetség szófogadóan végrehajtja imperialista parancsaikat. Magán a katonai ellenőrzés elvén és gyakorlatán még könynyeinken át is csak mosolyogni tudunk. Ugyan mit fognak ellenőrizni még itt, ugyan mit fognak még elkobozni innen, ahol valóban összeszedték már a bodzafapuskákat és nadrágszijjakat is, ahol a miniszterelnökhelyettes igaz megállapítása szerint már csak kapát, kaszát, beretvát és konyhakést lehetne elkobozni? A Népszövetség ezzel a tervezettel tulajdonképpen nem is rajtunk ütötte a nagyobb sebet, hanem önmagának presztízsén, mert megpecsételte azt a fölfogást, hogy emberséges szólamai csak a kis- és nagyontánt képmutatását álcázzák. Hazafelé az a szomorúságunk, hogy a magyar sajtó ugyancsak hidegen fogadta ezt az újabb megaláztatást — mert hiszen csak a megaláztatás az, ami fájhat ebben a tervezetben és más, ugyancsak méltatlan szenzációk felé fordul érdeklődése. Pedig ha már olyan nagyon elesettek vagyunk, legalább azt látná a magyar Niobe, hogy nem minden fia halt meg, nem minden fia fordult el az ő fenséges fájdalmától! A szolnoki ítélet mind nagyobb hullámokat ver a politikai életben. Rakovszky Iván belügyminiszternek a bíróság ítéletével kapcsolatosan tett éleshangú nyilatkozata mindenütt igen nagy feltűnést keltett, mert a belügyminiszter súlyos sérerelemnek tekinti, hogy a bíróság nem fogadta el valónak a hatóságok hivatalos megállapításait és a hatósági közegek eskü alatt tett vallomásaik Szóváteszi a belügyminiszter azt a bánásmódot is, amely szerinte sértő volt a rendészeti hatóság közegeire. A nyilatkozat azzal a kijelentéssel végződik, hogy a további teendőkről rövidesen összehívandó minisztertanácson dönt a kormány. Az éleshangú és miniszteri székből szokatlanul aggresszív nyilatkozatot a kormányzópártban is elhibázottnak tartják. — Nem volt szerencsés a belügyminiszter nyilatkozata — mondotta munkatársunk előtt az egységes párt egyik vezető tagja—, mert túlságosan exponálja magát, a bűnperben kompromittált egyének érdekében. Ami a lemondására vonatkozó ellentétes híreket illeti, nekem az az értesülésem, hogy ebben a dologban végleges döntésre csak a kedden tartandó rendkívüli minisztertanácson kerül sor, de már most valószínű, hogy Rakovszky Iván bevárja a Diószeghy ellen indított fegyelmi vizsgálatnak és a valódi tettesek felderítésére nagy apparátussal kezdődő újabb nyomozásnak az eredményét. A kormányzópárt tagjainak nagy része vidéken tartózkodik és így egységes hangulat nem alakulhatott ki, de azok a képviselők, akiket munkatársunk megkérdezett, valamennyien szerencsétlennek minősítik a belügyminiszter kritikáját a bíróság eljárásáról. Az Új Nemzedék munkatársának alkalma volt tájékozódni erre a kérdésre vonatkozóan a kormányhoz közelálló helyen, ahol mindenekelőtt azt kérdezte meg, lemondott-e Rakovszky Iván belügyminiszter vagy sem? — A leghatározottabban kijelenthetem, — válaszolta informátorunk — hogy a belügyminiszter nem mondott le. Ami a belügyminiszter nyilatkozatát illeti, kétségtelen, hogy igen különös eset, amikor a bíróság ítélete valósággal stigmatizálja az egész közigazgatási rendszert. Ezután azt kérdeztük, igaz-e, hogy a csongrádi ügy kapcsán a bírói szervezeti statútumok módosítására készül a kormány? — A kormánynak az az álláspontja — hangzott a válasz, — hogy szerencsétlen viszonyokra vezetne, ha a hatóságok egymás ellen ehhez hasonló ítéleteket hoznának és teljesen megrendülne a közigazgatási hatóságokba vetett hit, a tekintélyük a nullával lenne egyelő, úgy, hogy a rend fönntartása a legteljesebb mértékben problématikussá válnék. Úgy tudom, már a keddi minisztertanácson megbeszélik a kormány tagjai, hogy milyen intézkedést tegyenek hasonló esetek megakadályozására és nincs lázár ,, hogy éppen a bírói szervezetre vonatkozóan lát szükségesnek a kormány új rendelkezéseket. A parlamenti pártok közül a keresztény ellenzéken felháborodással tárgyalják Rakovszky belügyminiszter kijelentéseit. — Feltétlenül szóvá tesszük ezt a dolgot a parlament összeillése után — mondotta az Új Nemzedék munkatársának Friedrich István. — Az én nézetem egyébként az, hogy most még csak elsőfokú bírói ítélettel állunk szemben, ez még megváltozhatik. De teljes lehetetlenség, hogy egy miniszter igy beszéljen a bíróságból és azt követelje, hogy a hatósági tanuk vallomását valónak te— A XVIII. század vége óta szinte közhelyszámba menő igazság, hogy az alkotmányos szabadságnak és az egyéni jogoknak legfőbb garanciája a bírói hatalomnak a kormányzó és a közigazgatási hatalomtól való függetlensége. — E különböző államhatalmi ágaknak ez a különválása és egymástól való függetlenítése akasztotta meg azoknak a rettenetes viszszaéléseknek sorozatát, amelyeknek a XVIII. század végét megelőző időkben az egész emberiség fájdalmas faunja volt. A bírói hatalom függetlensége természetesen nem lehet mindig kellemes a politikai hatóságoknak, amelyeknek kötelessége az állam közéletét irányítani és amelyekre súlyos felelősség hárul az állam életében előálló zavarokért. Az államnak magasabb érdekei és különösen feltétlen érvényt követelő etikai szempontok mégis meg követelik, hogy a bírói függetlenség minden beavatkozástól feltétlenül megóvassék. • Nézetem szerint tehát felette sajnálatos, hogy a kormány bármely tagja egy még jogerőssé nem is vált bírói ítélet indokolását súlyos bírálat tárgyává teszi és szemrehányást tesz a bíróságnak azért, hogy egyes vallomásokat valókal elfogadni nem hajlandó. Az ilyen bírálat sérti a bizonyítékok szabad mérlegelésének évét, amely köntse a bíróság. Én ezt nagyon furcsa előharangozásnak tekintem az Esküsz- és az ingyenrészvény perre vonatkozóan, mert ha a kormány arra az álláspontra helyezkednék, hogy a hatósági tanúk vallomásának fajsúlya nagyobb, mint a nemhivatalos személyeké, akkor furcsa tárgyalás lenne az említett két ügyben is. Nézetem szerint a belügyminiszter úr nyilatkozata után fél óráig sem maradhat meg miniszternek. Ha megmarad, az teljes politikai anarchiát jelent és valóban destrukciónak mondható. Magában a belügyminisztériumban teljes tájékozatlanság uralkodik és ott is azt várják, hogy a keddi minisztertanács után tisztázódik a helyzet. Az egységes párt ügyvezető alelnöke, Almássy László hétfőn jött meg Olaszországból a többi képviselővel együtt. — Teljesen tájékozatlan vagyok a politikai eseményeket illetően, — mondotta munkatársunknak — eddig még senkivel nem beszéltem. Ma veszem át a párt vezetését és szerdán tanácskozom a miniszterelnök úrral. Olaszországi utunkról ismételten kijelenthetem, hogy mindvégig a legnagyobb szeretettel és előzékenységgel fogadtak minket mindenoldalról, a hivatalos személyek éppúgy, mint a gazdasági tényezők és az olasz sajtó, nemcsak a bűnvádi perrendtartás egyik vezető princípiuma, hanem egyúttal az anyagi igazság érvényesülésének alapfeltétele. Nagyon kínos lehet, ha a szabad mérlegelés következtében a bíróság egyes vallomásokat nem fogad el bizonyítékként, de sokkal veszedelmesebb volna, ha a bíróságot arra kényszerítenék, hogy egyes vallomásokat csak azért, mert hatósági, személyektől származnak, valóknak legyen köteles elfogadni, bárha a per anyagából az ellenkező meggyőződésre jutottak.Bármily ,egyszerű polgárok, is legyenek a vádlottak, mégis az első követelmény az, hogy őket csak akkor ítélhessék el, ha a bíróság az ő bűnösségükről feltétlenül meggyőződött. Ez a bíróság lelkiismeretének kérdése, amelybe senkinek beavatkoznia nem lehet. Ami különösképen a csongrádi ügyet illeti, ott bizonyos, hogy a legnagyobb körültekintéssel ki kell nyomozni és meg kell büntetni a tetteseket, deéppen úgy bizonyos, hogy az ítélkezésnél a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján kell dönteni. Ha ez a szabad mérlegelés a nyomozás helytelen irányait állapítja meg, a politikai hatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a nyomozás során nem történt-e visszaéld« és «»eket is kérlelhetetlenül! meg kell torolni* A Kormányzópártban és az ellenségen egyhangúan elítélik: a belgyminiszter nyilatkosait „ Miniszter nem beszéltjel így a bíróságról!*4 — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A miniszter nyilatkozatának jogi kritikáját Bernolák Nándor egyetemi tanár a következőkben adja: