Uj Nemzedék, 1924. november (6. évfolyam, 233-257. szám)
1924-11-01 / 233. szám
Közéleti bizalmatlanság magyar közélet és közgondolkodás leromlását mi sem jellemzi jobban, mint hogy az államhatalom gyakorlói ellen állandó és szélsőséges támadások irányulnak a napisajtónak egy részében. Nemcsak a liberális, hanem a keresztény színezetű sajtó is odaadja magát és hasábjait ennek a destrukciónak, amelyek végső eredménye a tekintéyekben való hit és bizalom megts rendülése. Ha összevetjük e jelensé- geket a külföld gondolkozásával, lehetetlen meg nem állapítani a külföld javára azt, hogy külföldön az államférfiaknak és politikai vezéreknek bizonyos bizalmat előlegez a közönség, amelyet csak sikertelenség esetén von meg tőlük. Magyarországon egy eset sem adódott meg, hogy valamelyik államférfiúnak vagy politikusnak, aki halalomhoz jutott, előlegezték volna, a bizalmat, ellenkezőleg, a legnagyobb gyanúval fogadtak mindenkor és ellenzéke mindig a személyes hajszák göröngyein igyekezett megbuktatni ellenfelét. Klasszikus példa ezekre Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter esete, aki ellen bizonyos oldalról rendszeres hajszát folytatnak, azzal agitálván, hogy bár autikus érzelmű, mégis segített kilőni Magyarországról a törvényes apostoli királyt. Ezzel szemben az a tény, hogy Kleb ehbérg csak december 3-án, tehát a királytragédia befejezése után két hónappal neveztetett ki belügyminiszterré és december 3-ától számítódik csupán politikai és miniszteri felelőssége. Azzal is vádolják, hogy a nemzeti tanácsnak felesküdött. Ez ■sem felel meg a tényeknek, Klebelsberg Kunó gróf soha nem biztosította hűségéről a nemzeti tanácsot, soha le nem esküdött neki s a nemzeti tanács nevezetű társaság Kierbehberget, mint megbízhatatlant, állandó szemmel tartotta. A harmadik vád, hogy Miksa királyi herceg nevelője volt, akit ő nevelt s most elárulta azokat az elveket, amelyeket mint nevelő érvényesíteni igyekezett. Ez sem felel meg a lényeknek, mert Klebelsberg soha sem ■volt Miksa királyi herceg nevelője, hanem Károly királynak trónörökös korában, továbbá Albrecht és József Ferenc királyi hercegei mél előadást tartott a magyar közjogról. A közjogi előadó nagyon messze esik a nevéhől, az előadó csak egy tudományágból tart előadást, ellenben semmi befolyása nincsen neveltjének szellemi és lelki fejlődésére, érzelmi életére. Lehetne még egy sereg példát előhozni, hasonlóat, amelyek nem kevésbbé plasztikusan adják elénk a közéleti bizalmatlanságnak és a rágalomra való készségnek a rajzát, amelynek vonalai a legsötétebb tónusokkal feketítik be a magyar közéletet. E közéletből hiányzik a bizalom és a megértés, hiányzik a lojalitás, amely nélkül pedig szó sem lehet eredményes államférfiúi munkáról, mert az államférfiúi munkának támasztékát mindig a közgondolkozás erői jelentik és adják. Na reggel, érkezett meg Olaszországból tizenkilenc magyar hősi halott — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A magyar és az olasz kormány a tavasszal a magyar és olasz hősi halettek kicserélésre vonatkozóan egységet kötött. A Az egyezség megkötése után nemsokára egy olasz bizottság szállott ki Magyarországon, amely több Magyarországban elhalt olasz katonának hazaszállításáról intézkedett. Magyar részről a Magyar Hadigondozó csoport megbízásából Poosch J Dezső őrnagy még a nyáron utazott Olaszországba, hogy húsz magyar halott sirját megkeresse és hazaszállittatásukra a megfelelő lépéseket megtegye. Az őrnagy Olaszország különböző vidékén a husz halott közül sok utánjárással tizenkilencnek sirját meg is találta. Hazaszállításukra vonatkozóan úgy egyezett meg az illetékes olasz tényezőkkel, hogy a tizenkilenc hősi halottat Udinében gyűjti össze, ahonnan Jugoszlávián át Magyarországba szállítják. A tizenkilenc halott tegnap délelőtt érkezett Nagykanizsára, ahol a polgári és katonai hatóságok nagy gyászünnepséggel fogadták. Ma reggel fél 6-kor futott be a gyászvonal a keleti pályaudvarra. Befut a vonat A keleti pályaudvar érkezési oldalán már a kora reggeli órákban nagy sürgés-forgás volt. Bobroviczky Tamás őrnagy járt-kelt ott és intézkedett három dobogó felállítása ügyében. A három dobogó csakhamar el is készült. Oltárszerűen emelkedik a pályaudvar érkezési oldalán. Közepén a nagy dobogó tizenkét kanalaikkal, melyeken a tizenkét katolikus hősi halott koporsóját helyezik el. Jobbról-falról egy-egy kisebb dobogó a többi halott számára. A dobogó előtt óriási kandeláberek állnak. A déli növények buja zöldje, mint az olasz föld ideküldött üzenete dísziti ép borítja a komor kabaláik sötétjét. Félkilenc órakor futott be a gyászvonat. Utolsó kocsiját, amely a tizenkilenc hősi halottat hozta, olasz babérkoszorúit és fenyőgalyfüzérek díszítik. Kilenc órakor nyitják meg a kocsi ajtaját. Nagy faládákba helyezett koporsók láthatók, amelyekben a tizenkilenc hős nyugszik. A faládákon számtalan koszorú, amelyekből az olasz kormánynak óriási babérkoszorúja válik ki. Először a tizenkét budapesti hősi halottat emelik ki. A faládákat sorjában kinyitják. Az elsőben Wagner József budapesti hadapród koporsója van. A koporsó fejét kis vaskereszt díszíti, alatta kis vaslemeze felirássai: Wagner Guiseppe, Morto A. Cittaducale, 24. Genaio 1916. Utána Weber Alfréd koporsója következik, akinek koporsóján csak e három szó olvasható: Alfred Weber, Pace. Sorjában kinyitják aztán a többi faládát Mikor a tizenkét budapesti hősi halott koporsóját a ládákból kibontották, négynégy katona egy-egy koporsót vállára emel és lassan, méltóságteljesen az állomás előtti dobogón elhelyezett katafalkokra viszi. Utolsónak a hét vidéki hősi halott koporsóját vették ki a vonatból és helyezték el a dobogó ravatalaira. Közben rengeteg közönség gyűlik össze és halomszámra hozza a koszorút a hősi halottak koporsójára. Féltizenegy felé járt az idő, mikor a tizenkilenc hősi halott felravatalozásával elkészültek. A gyászdrapériával bevont keleti pályaudvar előtt ezrekre menő tömeg. A teret rendőrkordon veszi körül, a koporsók mögött díszszázad áll. Egymásután érkeznek a katonai és társadalmi előkelőségek. Elsőnek jön Huszár Károly a nemzetgyűlés képviseletében. Utána rövid időközökben a főváros képviseletében Sipőcz Jenő és Stipka Ferenc, a tábornokok közül Kirchner Sándor, Álgya Pap Sándor, Jánki Kocsárd, majd Nádassy országos főkapitány. Egyimás után érkeznek a külföldi követségek autói. 11 óra után néhány perccel a koporsók elé robog Auguszta kir. hercegasszony, majd József Ferenc kir. herceg autója. Ezután vonul fel fényes papi segédlettel Zadravecz István tábori püspök. Pontban 11 órakor érkezik meg Hankovszky Iván belügyminiszter a kormányzó képviseletében. Ezután megkezdődik a gyászszertartás. Zadravecz István tábori püspök kíséretével a koporsók elé vonul és rövid imádság után beszenteli a halottakat. Majd a beszentelés uram elmondja szárnyaló gyászbeszédét. — Édes fiaim! — mondotta többek között — halljátok meg, nem igy vártunk vissza benneteket, úgy képzeltük, hogy vidám tekintetű, elszánt és boldog apák, úgy gondoltuk, hogy zárt karú, repcsőszívü anyák, úgy hittük, hogy virággal ékesített arák fogadnak benneteket, hogy idegen országok városaiból, idegen országok hősiesen megjárt utairól tértek majd vissza. A diadalmámor helyett egy megcsonkított ország kicsiny földdarabja fogad benneteket. — Az aranyos álomból szomorú valóság lett. Mi azonban mégis reménykedve fogadunk benneteket, mert a ti hősiességtek és hazaszeretetek átitatja ezt a földet és a haza nagyobb szeretetével, több fegyelemmel tölti el azokat, akik életben maradtak. Habovszky Iván belügyminiszter a kormány és kormányzó képviseletében beszélt. Huszár Károly alelnök a nemzetgyűlés nevében a következőket mondotta: — Megnyíltak a harctéri sírok. Megjöttek a mi katonáink, drága katonáink. Hadak útjáról az ősi anyaföldbe hazatérő hulló csillagok, a magyar nemzetgyűlés hódolva tiszteleg hamvaitok előtt! Tizennyolc magyar vitéz koporsója, tizennyolc mindhalálig hű honvéd apotézisa, csak egynéhány vércsepp a magyar szenvedések mélységes tengeréből. Tizennyolc hősi halott a millióból, tizennyolc* csillagszem Csaba királyfi legendás tejulján. Életüket fegyverrel elvette az ellenség, de poraikat becsülettel visszaadta a lovaglás Itália. ■— Magyar hitnek büszke bajnokai, magyar reménységnek korán elhervadt virágai, magyar hazaszeretetnek megdicsőült vértanúi! . . . Egybe omlott a ti véretek a lövészéskokban, ahogy összefolynak most a kegyelet áldozati aranykelyhébe és allétok a mi forró könnyeink is. A nagyvilágon e kívül nem volt szántótokra, hely. Haza jöttetek! . . . Éppen jókor jöttetek haza, szét nézni feldúlt honotokban. Messze »Írókból jöttetek, mint az Éji látogatásnak édes anyja, megnézni a családot, a gyermeket, a szülőföldet, az édes hazát.— A ti mostani jelentkezettek — dicső diszszakasza hősi halottaknak — élő tiltakozás a szószátyárkodások és széthúzások, a pártütések csúnya zsitvásárán. A ti hősi csontkarjaitok kinyúlnak a koporsókból, mint egy nagy memento. A ti megjelenésnek fényes bizonysága az örök nemzeti egységnek. Mert egy a nemzet élőkben és holtakban. A história prizmáján semmivé homályosaknak azok a különbségek,amelyeket a hétköznapi harcokban olyan szétválasztóknak látunk. S aki ezt a nagy egységet — a múltnak, jelennek és jövőnek örök nemzeti egységét — meg akarná bontani, vagy tagadásba venné, az ellen fellázadnának ezek a koporsók és a százados sírokban nyugovó milliók. — Ti cinikus, ti frivol, ti önző, ti viszálykodó magyarok, gondoljatok a hősi halottakra! Várjon mit gondolnak a hősi halottak ti rólatok? Gondoljatok mindig a hősökre. de sohase sirassátok őket! Ne sirassátok azokat, akik meghaltak dicső módon a hazáért. Azokat sirassátok, akik nem tudnak a hősökhöz méltóan élni a honért! — Hazatért vitézek! Honi hant fogja immár ölelni porladozó hamvaitokat. Tudtok-e majd ti pihenni, nyugodni rab magyar hazátok véres, sebzett földjén!?! Magyar anyaföld! Ebben a tizennyolc koporsóban a hősök hamvát vetik ezeréves méhedbe. Isten napja! Süss rá a borongós, bús magyar ugarra, és keltsd ki a hősök tömérdek temetőiben a világ minden táján a magyar mártírok magvát, hogy a népek tavaszának verőfénye új életre csókolhassa a magyar hősiesség szellemét és megrövidítse rettenetes rabságunk ítéletidejét. — Ősi magyar szél! Vedd fel szárnyaidra e koporsók porát és vidd el a csüggedőknek biztató üzenetül a Kárpátok völgyébe, a Fertő bas partjára, Bácsiba és Bánát árván maradt mezőire és Erdélynek jajjtól hangos feneikjaira. Vidd el a hirt, hogy ebben a tizennyolc magyar koporsóban mi magunkhoz öleljük minden vitéz holt testvérünket, akik távol idegenben, rideg pusztákon, havas mezőkön alusszák a magyar feltámadás álmát. — Lelki szemeimmel virághullást látok. Ide látom hullani a végekről a németujvári borostyánt, a nercekei fenyőgalyát, a fiumei pálmát, a szamosparti szomorú füzet, a bácskai őszirózsát, a székely havasi gyopárt és az erdélyi tölgykosszorút. Egész Nagy-Magyarország virágesője hull a koporsókra és a magyar szent korona fénye ragyog a végtisztesség felett. — Csonka-Magyarország maradék magyarjai! Szedjétek össze az ősznek minden virágot és busandacos magyar lélekkel, dobjátok e gyászos koporsókra, hogy a halálnak e sötét szekrényei misztikusan átváltozzanak a jobb jövendő fényes frigy szekrényeivé, a magyar feltámadás bölcsőivé . . . Mert „nem lehet, hogy annyi szív hiába unta vért s keservben annyi hi kebel szakadt meg a honért. És nem lehet, hogy ész, erő s oly szent akarat, hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt.!“ . . . Egy átoksuly alatt, a trianoni átoksuly alatt! Hősi halottaidnak halhatatlan szelleme vezethet ki csak a katakombákból, a gályarabságból, a babiloni fogságból, én megpróbált, szomorú magyar nemzetem. — Nagy Isten! Népek és nemzetek hatalmas Istene! Irgalmazz a magyar népnek! Légy pajzsa és oltalma e vértanú nemzetnek! Ezután letette a nemzetgyűlés koszorúját a hősök koporsójára. (Lapunk zártakor az ünnepség még tart.) *♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«er♦♦♦♦♦♦♦*»♦♦♦♦♦ Illettet mnferniyj J^ha nincs sorsjegye ® &iKBaját érdekében rendeljen ezen óriási nye*|^| p£H|rési esélyű osztály sorsjegyek Síi 29155| 1267241 39596 \& * ' |J~^' ’ 5j^$hivatal08 1/i I I__sorsjegy 1*^1 árak: 60.0io|sv.000|15.000 korona J&Miss Károlyi és Társadbankrészvénytársaság gSvC Kossuth Lajos utca i. ff zára. 4^^ Wmsumm&Ék 3 hónap alatt tanítok HflHDOUHT ólam nnddin szerint, kottsfameret nélküil in 1., SzéchenyMitea 12. Ill. 17. Értekerés: 4. n. M-ig. UJ Nemzedék S Szcanbai 1924 november 1. Koroflmia rendőr fogalmazót tálságos érzékfenysége hergelte a halam. Az Új Nemzedék tudósítójától, Károlyi Géza rendőrfogalmazó, akit egy kisebb szabálytalanság miatt felfüggesztettek állásától, tudvalevően tegnap délben anyja sírjánál fébelőtte magát. A rendőrtisztviselőt a mentők beszállították a Rókus-kórházba, ahol este 7 órakor meghalt. Az üggyel kapcsolatban a rendőrségen a legszigorúbb nyomozást indították meg, miután egyes lapok azt írták, hogy a rendőrtisztviselőt néhány kartársa üldözte halálba. Munkatársunk felkereste ebben az ügyben Illek Aladár dr. főtanácsost, az elnöki osztály vezetőjét, aki e hírekről a következőket mondotta: — Valótlan egyes napilapoknak az az állítása, hogy Károlyi Gézát valaki Üldözte volna és állásából való elbocsájtással fenyegették meg. — Tény és való, hogy Károlyit kisebb szabálytalanság miatt fel kellett függeszteni állásától már csak azért is, mert a vonat ellenőrzésnél felmerült régebbi szabálytalanságokból kifolyóan a főkapitány igen nagy súlyt helyez arra, hogy a vonat ellenőrzés tökéletes legyen. Átnéztem Károlyi fegyelmi ügyének aktáit s megállapítottam, hogy nem is olyan súlyos fegyelmi ügyről van szó és minden valószínűség szerint tíz nap alatt befejezték volna a nyomozást és Károlyit visszahelyezték volna, állásába. Károlyi azonban túlságos érzékenysége miatt választotta a halált. — Az öngyilkos rendőrfogalmazót különben a rendőrség saját halottjának tekinti. Ma reggel a lorranitányságra és a kerületi kapitányságok épületére kitűzettem a gyászlobogót és holnap délután 4 órakor a neki kijáró gyászpompával fogják eltemetni. A.bűnügyi osztály összes tisztviselői kivonulnak temetösére. Az újságírás szenzációja a Mmmwsfo