Uj Nemzedék, 1924. november (6. évfolyam, 233-257. szám)

1924-11-01 / 233. szám

1924 november 1. m Nemzedék W@!t-s átok fitkolédusra, vagy sem? Miért védták ki a kereszténysajtót a zsidó kongresszusról? Nyilatkozunk a hitközség vezetőemberei — Az Uj Nemzedék tudósa tójától. — Ecaoa&!x>&&3QGQQQQQOQaaoccaaQoaaaoo&30öaQ&20G&QSQZi2ü3oi A pesti izraelita hitközség Siputcai palotájának homlokzatán a nemzeti zászló. A szent lobogó éppen úgy nem állhat ellent a diadalmas fajnak, mint bárki más, akit ők meghódítani akarnak, de azt már s. hitközség se tilthatja meg neki, hogy legalább a maga módján ne passziv-rezisztáljon: a trikolór szövete görcsösen a rúdra burkolódzik, fiáig szél se fuj . . . Lent, a kapujáratban nagy nyüzsgés-forgás. Csonkamagyar ország zsidó hitközségeinek küldöttei gyülekeznek a kongresszus harmadik papjára. Mindenki közéjük tartozik itt, mégis mindenki fürkésző kíváncsisággal mered, amint belép, a másik arcába, persze, hogy elcsodálkoznak rajta, amikor az Új Nemzedék munkatársa a lépcsők felé fordul. "A gól érthetetlen, gyanús és egy kissé talán felháborító jelenség is ezen a helyen, a pillantásokból ilyenféle barátságos vélekedést olvasok ki: „Ez a fráter az ellenségem, ki tudja, mit rejteget a zsebében, de legalábbis ki akar fogni rajtam“. A lépcsőházban a felfelé kúszó falak tele vannak öles plakátok felkiáltásaival. Gonilüljali a mmi itas náiiiűaiH Központi Zsidó Diáksegítő Bizottság Azután: Zsidó magyűlés képviselői! Ne feledkezzetek meg külföldön bujdosó zsidó diákjainkról! Aláírva: dr. Vezsonyi Vilmos, dr. Hevesi Simon, dr. Léderer Sándor, FellnerLeó, dr. Szabolcsi Lajos, Nádas Lipót. — Egy másik papírlepedő ezt mondja: Havi kétszáz ''millióra van szükségünk, hogy a külföldön bujdosó zsidó diákokat megmentsük az ellenhatástól. — Egy harmadik: „A numerus clausus harctere: Bécs, Prága, Brünn, Paris, Pádua padlásszobái. És bennük az éhező diákok“ — és így tovább. Az emeleti fordulóban nagy dézsa babérfa, nem volna méltó a helyhez, ahol áll, ha nem hirdetné, hogy honnan is származott, ez komássan a ,Alikérek gyártmánya, ne méltóztassék a hieroglif mögött rosszat sejteni, egész egyszerűen annyit jelent, hogy Magyar-szr. kézmű- és földműves egyesület, mert tudniillik ilyen is van. A második emeleten fülledt gőz csapja meg az orrot, a közgyűlési terem előcsarnokában.........vk. — Hová méltóztatik, rohan ránk egyszerre két idevalósi. Csak a közgyűlési terembe, s már „csúsznék“ is befelé. — Szabad a meghívót? Az igazolványunkat buszuk elő, amelyen bizonyítva van hírlapírói minőségünk. A kiváncsi arc hirtelen dühösbe torzul: „Sajnáljuk, a sajtó számára csak kommünikével szolgálhatunk, a kongresszus nem nyilvános.“ Hivatkozunk egyéb felekezetek gyűléseinek példáira, a rendező úr csak még ingerültebb lesz. Kár vitatkozni, visszafordulunk, abban a pillanatban kanyarodik a ruhatár elé egyik liberális újság közismert liberális munkatársa, régi ismerősként üdvözöltetek s a kifogástalan bajszu, kunsági képű ajtónálló már hámozza is róla a felöltőjét. A magyar újságíró mehet lefelé. Magyarország fővárosában, Budapestnek is a szívében egész egyszerűen idegennek tévedtek. Sebaj. Most már csak azért is a '"dolog végére fogunk járni. A parlament folyosóján éppen a Gömbös-Vind mérkőzésre rikkan a csengő. Sacian Béla most mozdul a bizalmas, családi tanácskozásból, melybe a szociáldemokratákkal volt elmerülve. Megkérdjük tőle: mi az oka■ a hitközség intézkedésének? — Édes barátom, mondotta ő, a leghalványabb sejtelmem nincs a dologról, hogy miért történt, kérdezed, mi volt az oka. Ha igen, hát ezt magam se értem. Egyébként legyenek megnyugodva, hatóság jelenlétében folyt le a tanácskozás, egy rendőrtisztviselő, láttam, mindent buzgón jegyzett, volt ott, kérlek szépen, vagy nyolc detektív is, sőt mit mondjak neked, azok a bizonyos baloldali lapok, képzeld, mind pont keresztény munkatársakat küldtek el, és mondd, nem humoros, a mi gyorsíróink is, akik tudod kérlek, a hiteles szöveget lesztenografálják, érdekes, pont mind keresztények voltak. Én, higgyétek el, a magam részéről (bocsáss meg, csak egy kis pont vagyok) de örültem volna, ha a legszélesebb nyilvánosság mellett folyik le az ülés, legalább akkor egyes elfogult körök is meglátták volna, mennyi itt a szenvedés a zsidók között, a kommünikék pedig sajnos, nem mondtak el mindent . . . Rothenstein Mór éppen a büfsé gyönyörei után volt, a tele gyomor akkor ültette rá arcára a kislányok pir rózsáit, a kérdés szemmel láthatóan meglepte, tehát sietett felhasználni az alk álmát, azt t. i., hogy őt általában lassú gondolkozásu embernek ismerik és csak némelyen konceptus után nyita meg ajakéit a szóra. — Kérem én olyan laza kapcsolatban vagyok a hitközséggel. — úgymond — hogy nem is tudok az egész kongresszusról. Én kérem, szociáldemokrata vagyok, azonban annyi tény, hogy, de nem interviu- is éppen mondom: csacsiság volt, hogy önöket nem engedték be. Sándor Pál termetére éppen a ruhatáros segítette fel a vaglánt, amikor meginterpelláltuk. Mielőtt bemutatkozhattam volna neki, Sréter István, a volt honvédelmi miniszter sietett közénk. A kegyelmes úr hatalmasan neki van tüzesedve, az imént lezajlott Gömbös-Wild csatározás hatása alatt áll. Mindig mondtam, hangsúlyozza erőteljesen, hogy valótlan híresztelésekkel ezek a bevándorlót, beszüremkedett elemek teszik tönkre az országot! — Tehát nem a zsidók, ugyebár. — emeli fel mutatóujját Sándor Pál. Aztán, autója felé menet, a következőket mondja kérdéseinkre: — Teljesen igaza van önnek, ez az eljárás, a sajtó kizárása már csak azért sem volt helyes, mert akik elfogultak, azok ugyebár, így sokkal többet sejtenek a dolog háta mögött, mint ami talán csakugyan megtörtént. Nem tudok a dologról kérem, bocsánat, de én már két hete harcolkodom, nem nézhettem át az újságokat, hogy tényleg történtek-e ez ellen felszólalások, de kérem, miért nem jöttek a lapok hozzám ebben az ügyben? — Szamárság volt az elnökségtől, kérem, micsoda okokat, indokokatakar, édes fiam, nem elég magának az, ha én egyszer azt mondom magának, hogy ez egy szamárság volt, írja csak így ki, szóról-szóra. — Mit mond, hogy ez bizalmatlanság lett volna a keresztény sajtóval szemben? Ugyan kérem! (Sándor Pál itt határozottan megharagudott ránk, a cvikker mögött átható és őszinte harag gyűlt ki. De aztán felengedett): — Szóval ön is be akart menni és nem engedték, hihetetlen, lehetetlen, node ilyen ostobaságot! Ma már különösen csak a hitközségek dolgairól tárgyaltunk, politika se volt Hát a jövőben ez máskép lesz, ezt garantálom magának. De legyenek nyugodtak, ahol háromszáz ember van, ott nem lehet titok, nem igaz, hatósági ember, rendőr nem volt az ülésen. Ez tévedés. Bucsúzás közben élénken cáfolta a Lipótváros érdemes követe, mintha ő a Közúti Vasút autóján Póknéba rándult volna ki . . . mindent elmondott, csak amire kiváncsi voltam, az okot nem. Gyerünk hát tovább. Hevesi Simon főrabbi a pesti hitközség egyik első funkcionáriusa, neki tudnia kell a splendid isolation-ba vonulás mozgató erőiről. A negyedik emeleti lakásban nem idetalesi a szobalány s elmondja, hogy a főtisztelendő arra várni kell, mert temet odakint Rákoson. Már nyílik az ajtó, az egyik Hevesi-fiú lép le rajta — megtévesztően finom (szefárd) az arca, csak a szeme csillog tompán, mélyen, sötéten — betessékel az atyja dolgozójába. ő a szalonban marad, lakk cipő a lábán, kalap a fején, éppen korrepetál egy rövidnadrágos fiút, aki fennhangon, ékes hangsúlyozással olvas valami héber szöveget. A gyereknek (pedig izzasztó meleg vám a szobákban) szintén fedő a fején, biciklisapka. A dolgozószoba falai zsúfolva fényképekkel, okleveleikkel, diszokmányokkal, amelyek héberül s magyarul mind-mind Hevesi Simon dicsőségét zengik. De már jön is, széles gesztussal nyújt kezet s röviden ezeket közli velünk a felvetett kérdésben: — Magam nem nagyon értem rá utánanézni, történtek-e ilyen kikötések, vagy sem, majdnem egész hónap ünnep volt, „mint ahogy általában a felekezeteknél szokás“, nálunk is vannak, ugyebár, hitközségi elnökök, akik adminisztratív ügyben intézkednek. — én a sajtót csak annyiban segítettem, hogy ma egyik újság kérésére leírtam azt az imádságot, amit a kongresszuson elmondottam. — Hogy az elzárkózás indoka,? No talán az a meggondolás volt, hogy külföldi sajtó valami vótlant ne irkáljon, bár állíthatom, hogy puncsokról nem tárgyaltunk. Jól mondja, de hiszen önök a te'-' "'jobb belföldi sajtó, igen, hát nem tudom, talán politikusok tanácsolták vagy Szabolcsi, az,, Egyenlőség” szerkesztője... Az okot — talán megmondja az elnök, Léderer Sándor. Arról biztosíthatom, hogy a jövőre nézve képviselni fogom azt az álláspontot, hogy a sajtó teljes nyilvánossága biztosítva legyen. Léderer Sándor — '— már nem volt meglepődve, hiszen Sándor Pálékkal még tegnap beszéltem. — Aki újságírót kiutasított, az önhatalmúlag járt el, megdöbbenéssel értesülök róla, hogy egyes lapok tudósítói mégis bejutottak. A terem különben annyira túl volt zsúfolva, hogy technikailag is nagyon nehezen helyezhettem volna, el az urakat... Azt gondoltuk, a sajtóirodával ki fogjuk elégíteni a hírlapok igényeit... Tévedtünk... A jövőben, azt hiszem, nem fog a hitközség panaszra okot adni. Azt hisszük, ezekből a világosés félreismerhetetlen nyilatkozatokból most már könnyű eldönteni, volt-e okuk odaát a titkolódzásra, igen, vagy sem! Szombat 0 Rendezik a szabadkai, baranyai, muraközi magyar-^szerb határt sss-jtt-.‘tt :,aki=i=:=::-:?: A jugoszláv hatóságok javasolják, a hadvezetőség ellenzi Horgos vidékének visszaadását — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Szabadka, október 3. A város beavatott köreiben nagy érdeklődéssel kísérték azt a tárgyalást, amelyet Vlaskalin Milorád belügyminisztériumi főfelügyelő folyatatott Szabadkán Ivkovics-Ivandekics Imre főispánnal. A tárgyalás a legbizalmasabb keretek közt történt, sikerült azonban Vlaskalin főfelügyelőtől elutazása előtt a következő tájékoztatást kapnunk: — Látogatásom a magyar-jugoszláv tárgyalásokkal van kapcsolatban, amelyek egy hónapi szünet után most indultak meg újból Belgrádban. Az egy havi szünet azért vált szükségessé, mert a magyar delegáció legutóbb felvetette a szabadkai, baranyai és a muraközi határok rendezését. Azokról a községekről volt szó, amelyeknek birtokáilománya Magyarország, illetve Jugoszlávia területére került a trianoni béke következtében. Mindjárt le kell szögeznem, hogy ellentétben a bunyevác-sokác párt kívánságával, a tárgyalások kizáróan a békeszerződés keretein belül folynak. Egyetlen kérdés, amely a békeszerződések megváltoztatását tenné szükségessé, a bácskai határnak magyar részről indítványozott új kitűzése. A magyar delegáció azt ajánlotta, hogy a Horgos—Szeged között fekvő vidéket csatolják vissza Magyarországhoz s ennek fejében Magyarország átadja mindazokat a községeket, amelyek a régi Szabadkához tartoztak. A belgrádi minisztertanács legutóbbi ülésén vitatta meg Magyarország javaslatát, azonban úgy határozott, hogy mielőtt döntést hozna, véleményt kér a határmenti katonai és polgári hatóságoktól. Szabadkai tárgyalásom ennek a minisztertanácsi határozatnak a következménye. Más oldalról szerzett értesülésünk szerint Ivkovics főispán és Szabadka vezető tisztviselői amellett foglaltak állást, hogy a kormány fogadja el Magyarország indítványát Egyedül Horgos környékének Magyarországhoz való csatolása ellen emeltek kifogást a katonai hatóságok. A hadvezetőségnek ugyanis az a véleménye, hogy Horgos fontos stratégiai gócpont, amelynek elvesztésével megszakadna a vasúti összeköttetés Bácska nyugati része és a Tisza vidéke között. A hadvezetőség állásfoglalása miatt egyelőre bizonytalan tehát, hogy a magyarjugoszláv tárgyalások további során folytatják-e a magyar ajánlat megvitatását. Meg nem erősített hírek szerint a magyar delegáció abban az esetben, ha a jugoszláv kormány a felajánlott cserét nem fogadja el, újabb, módosított javaslatot terjeszt elő. «***tf*t+«*t*^4e*ti**s+te!x*-t4**~x*+*4-Jí®% 'fPpms? fifes.^Éi fíj? »i»T*rt»lM *«fés«igbt. szélem! és testi erőink teljes kiejtésében van. A mindennapi Életben felhasznált erőket pótolja abból a koncentrált erergiaforrásból, amelyet öt szervezetre nézve cs Ovoir.alivis je'.ent. Ejő csésze tejben 5-3 ’-ávéskasál Otömaline s I*jj. jobb rejgeli és unsoni.*___Ara dohosonként «”.100 es «,■000 leróni torjfilmi adóenl tg,itt. Mintát és ismertetőt ineyen küld i JDr. Vjtndsr geormer- és táp* siergyír át., Sadspnt ICO. fototirental.