Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

' 1 / CrfStortSk 1925 knarr 1.j' ,|J_L 01 Nevizadék Trockij két új könyve miatt kapott össze Szinovjevvel és a többséggel Trockij és az orosz kommunista párt kö­zött, mint emlékezetes, nyílt szakadásra került a sor, legalább is egyelőre. A vö­rös hadsereg megalapítója névleg még ma is hadügyminiszter, tényleg azonban helyettese, K­ram­ze rendelkezik a hadse­reggel Trockij maga, hivatalos orosz je­lentés szerint, valahol Déloroszországban üdül, a beavatottak viszont úgy tudják, hogy a Kremlben remetéskedik és iro­dalmi munkával tölti idejét. Trocijnak a kommunista párt elveivel, vagy jobban mondva politikájával való összekülönbözése nem új keletű s nem is hirtelen támadt. Még a múlt év végén, novemberben és decemberben Az új kur­zus címmel cikksorozatot írt a Pravda-ba, a párt hivatalos lapjába. Ezek az írások azzal az eredménnyel jártak, hogy a ja­nuárban tartott pártkongresszuson igen éles és elkeseredett vita indult meg Troc­kij kritikájáról. Lenin halála és az erők egyesítésének szüksége ideig-óráig kibékítette Trockijt ellen­feleivel, míg két hónappal ezelőtt meg nem jelent két új könyve.­­ Az egyiknek címe: Leninről, a másiké: 1917. Ebben az utóbbi munkában, főleg pedig hatvan oldalas előszavában, amely­nek felirata: Az októberi forradalom ta­­nulsága, Trockij kegyetlenül megbírálja Szinovjev és Kamenev politikáját. Mel­lesleg szólva Kamenev sógora Troc­­kijnak. A kommunista párt vezérei, Szinovjev, Kamenev és Stalin több alkalommal fe­leltek Trockijnak. Cáfolgatni igyekeztek állításait és kijelentették, hogy könyve nem hű tükre a forradalomnak.. Az ifjú­ságot óva intették, ne olvassa Trockij munkáit, mert ..rombolóan hatnak a bol­­sevizmtu érdekeire“. November 27-én a Pravda negyven has-,­hős­­jelentést közölt Kamenev és Stalin alá­írásával Trockij forradalmi tevékenységéről és kimutatja, hogy miben tér el Lenin tanításaitól. Trockij mind e vádakra egy szóval sem felel, hanem azon fáradozik, hogy sajtó alá rendezze összegyűjtött munkáit, ame­lyeket a háborúskodás ellenére a kom­munista párt fog kiadni. Nem lehet tagadni, hogy Trockij hallgatása jobban érdekli Oroszországot és a világot, mint hogyha vitába bocsátkozna. Külföldön sok szó esik erről az afférról s az emberek azon töprengenek, vájjon Trockij eljátssza-e Napóleon szerepét, leverik-e őt ellenfelei politikailag és mit csinál a vörös hadsereg, ha megalapító­ját végleg elcsapják a hadügyminiszter­­ségtől? Hogy a végén kezdjük, legvaló­színűbb az a feltevés, hogy a vörös had­sereg ebben r,z­­selben semminem csi­nálna. Trockij a vörös hadsereget oly­a­n lapokra fektette, hogy az őmiat­a ami fog fölbomlani. Az is bizonyba hogy Trockijban semmi sincs Napok­on, ése nem katona-ember, sohasem is volt­ az. A vörös hadsereget a forradalom eszkö­­zéül teremtette meg és sohasem ig­yeke­­zett egyéni ambícióinak megval­óoítására felhasználni, ő mindig forradalmár és ,,irodalmár" marad. Környezete azt mondja, hogy akkor a legboldogabb, ha írópapírral és könyvekkel kényelmes, nyugodt szobába vonulhat vissza. Arra a kérdésre Oroszországban sem kapható válasz, várjon ellenfelei el tudnak-e vele bánni. A háborúskodás voltaképen a párt jobb és balszárnyának kérdésén for­dul meg. A párt ügyeit héttagú bizottság, az úgy­nevezett politikai büró intézi: Szinovjev, Buh­arin, Stalin, Kamenev, Trockij és még két kevésbbé ismert bolseviki Stalin, Szinovjev és Kamenev úgynevezett száz­százalékos vörösök, ők képviselik a párt balszárnyit, a jelenlegi többséget, míg Trockij a jobbszárnyon áll, amely folyton bírálja a többség munkáját. Trockij könyvében, az „1917“-ben főleg azzal vádolta meg elvtársait, elsősorban Szinovjevet, hogy miattuk hiúsult meg a bolgár és né­met kommunista forradalom kitörése. — Az elmúlt esztendőben -– írja Trockij Trotzkij­n­ .• 3 Hivatalos ©ross adatok­ a bolsevici gazdálkodás Ssss&mmJasarel ■ ii i­gsMaj^aseOT^.'ii' i'i , ii ■'■ ' HfssMáni front épül fei a feolsovizmus ellen — oroszs iffu&ng nem olvashatja Trocsoij ‘könyveit Ho&c&ilier francia tudós leírja az orosz gazdasági rendszer fia Paris, december­' Az orosz kérdés kezd magáért, idősze­rű­vé válni. Három fontos körülmény teszi azzá: a bolseviki propaganda fék­telen vakmerősége, Conkov bolgár mi­­niszterelnök belgrádi és bukaresti útja, valamint a Trockij körül keletkezett oroszországi bont­ odaírnak. Franciaország, mint ismeretes, nagy­­hit télen energikus kézzel hozzáfogott a bolsevizmus letöréséhez. Ideje volt már, mert Parisnak és a vidék városainak ala­posan kijut a fürge, hangzatos orosz propagandából. Ropáratok, füzetek, folyóiratok, újsá­gok és könyvek hirdetik, a Huimmitéots Clarré hasábjai, a reggelente friss pia* kitek s az esti meetingek Tekedtbansm agitátorai naponta ordítják, hogy Szov­­jeton oszortaag a jólét, a munka és mun­­kásmegbecsü­lés országa, minden mun­kás igazi hazája ahol a szociális terme­lésből — igen, itt is,igy mondják — fa­kad a jólét és a kultúra Pozitív ered­ményeket ugyan nem mutatnak fel, azonban mondataik hangzatosan gördül­nek, mint ez is. ..A szovjet kormányzati rendszer emberfeletti energiával és szí­vós kitartással kiemelte Oroszországot abból a mélységből, melybe a cári és zsepatini korrupció döntötte és az új termelési rend megszervezésével elve­zette a­­gazdasági fellendülés diadalmas útjára, jólétet teremtett, és köztulajdonná tette az egyetemes kultúrát."­­ A mon­dat állítása m­ert ez és a szó tovább öm­lik A Kvésie, Nouvette és többi társa onl­­as adatokat is a ,nagyszerű terme­lés­i eredményekről", az ingyenes okta­tási szerkezetekről, népjóléti intézmé­nyekről, amelyek a szerves összefüg­gésbe, a fejlődő menetebe be nem állítva elkápráztatják a teljesen tájékozatlan és gondolkozni lusta olvasót. A legtöbb egyszerű ember, ha nincs közvetlen ta­pasztalata az „új orosz módszerről", vagy hisz az újságnak, vagy ösztönére hall­gatva, megrázza a fejét, de nem foglal­koztatja tovább a kérdés. És az orosz legenda száll tovább, nőm terjed és a tu­dományos , műveltség és a szakkritika tisztázó adatait csak néhány kiváltságo* veszi észre egy-egy komolyabb, vagy egészen tudományos, folyóiratban vagy­­könyvben. És ez csak ritkán gondol arra, hogy eljuttassa ezeket a­z eredmé­nyeket a napilapok hasábjain keresztül a nyilvánosság széres rétegéhez. N­emet jugoszláv külügyminiszter nyilatkozatai arra vallanak, hogy­­ Jugoszlávia, Románia és Bulgária egységes frontot tervez az Oroszor­szágból jövő bolseviki veszedelem ellen. E nyilatkozatokból az is kiolvasható, hogy ezek az álalmok elvben, már meg is egyeztek az egységes balkáni védelem kérdésében. Máris szembeötlő, hogyy­ a belgrádi kormány kiküszöbölni igar azokat az ellentéteket, amelyek Szerbia és Bulgária­ közt hosszú idő óta fenforog­tak. Belgrád jó szándékát az­ is bizo­nyította, hogy felhagy a bolgár agrár­­kommunisták támogatásával — smét súlyos vereséget szenvedtünk­ Bul­gáriában. Először is a párt doktriner és végzetes fontolgatások miatt elmulasztotta a legkedvezőbb alkalmat a forradalmi cselekvésre, a­ parasztok lázadását Gankov­­puccs után. Hogy pedig hibáját jóvátegye, beugrott a szeptemberi forradalomba, anélkül, hogy előkészítette volna a szük­séges politikai feltételeket. — Németországban az elmúlt év má­sodik felében klasszikus bizonyságot lát­hat annak a­­ténynek, hogy az egész vi­lágra jelentőséggel bíró, rendkívül ked­vező forradalmi helyzetet is el lehet sza­lasztani. A jobbszárny válaszai közül érdemesnek tartjuk leközölni, a következőt: — Trockij elvtárs csípősen kirohan Szi­li­­vj­ev és Kamenev elvtársak kudarcai ellen. Ezeket a kudarcokat mindenki ismeri, azok az elvtársak, akik elkövették, régen felismerték és helyrehozták őket. r&. — Az OV Nemzedék tudósítójától — egy[] Végleg megbukott az orosz ipari termelés Mas Hoschiller az orosz kérdésnek egyik legalaposabb európai szakértője. Békében több ízben beutazta Oroszországot, meg­tanulta a nyelvet, megismerte az orosz néplelket és behatóan tanulmányozta a politikai, és gazdasági viszonyokat A­ há­ború alatt újból megfordult Oroszország­ban hivatalos minőségben, s a bolseviki forradalom után szintén alkalma nyílott, hogy a szov­jet­ berendezkedés első éveiben közelről lássa azt a bomlasztó hatást, milyet a kommunizmus az orosz gazda­sági és ipari élet­re gyakorolt Erről, az 1920—21 évi útjáról több cikket közölt a Revue de Portéban, majd Le Mirage du Soviétisme címmel könyv alakban is meg­jelentette tapasztalatait a Bibliotheque .►olitioue et éco. A konchoz a francia munkásmozgalom egyik vezéralakja, Jerfheim itt nagyon elismerő előszót, megemlékezve benne a há­ború alatt tar­tott híres zimmerpaldi internationalista. m­unkáskon­gresszusról, hol először kellett szem­beszáll­n­iuk Lenin erőszakos, de a kö­vetkezményekért semmi felelősséget nem o­l­ozó követeléseivel. Hoechiller arankája mély tárgyilagossággal világított rá a­z­im­elés katasztrofális hanyatlására, a spocializ­ált üzemekben uralkodó anar­chiára, a szertelenül kibővült állami el­lenőrzés eredménytelen munkájára, és arra, hogy a széles tömegeknek az anyagi helyzete nem csak hogy nem javult meg, de határozot­tan rosszabbodott. Most, hogy a hétéves fordulót az orosz propaganda mint a szovjetrendszer dia­dalát akarja a világnak bemutatni, s megfizetett újságjaiban nagyban dicsek­szik „kiváló termelési eredményeivel“ és az „új orosz gazdasági reneszánsszal“, Max Hoschiller újból tanulmányozta ezt a kérdést s a tudós pártatlan tárgyila­gosságával a Revue de Paris egyik leg­utóbbi számában számol be eredményei­ről.Minthogy érthető okokból most már nem ismételhette meg oroszországi uta­zásait, be kellett érnie azzal, hogy a szovjet kormány hivatalos adataiból, az Izvestia-ban és a Pravda-ban megjelent kimutatásokból és az orosz gazdasági , c­­­ári raklapok legutolsó számaiból merítsen. Tanulmánya így csak nyert ható ereje­ r n, mert e hivatalos közlések ezer­­­szer kivételes őszinteséggel számol­nék be a szovjetoroszországi gazdasági viszonyokról és teljesen megbízhatóak. ••.ért por.­ix méréseken alapulnak. Ha egyszer az orosz paraszt fölébred . . • Azt a sú­lyos gazdasági válságot, mely s kiégéssé tette a marxista termelési r­e­dszer eredményeinek fölmérését és ez, országi­s ankétnek a megszervezését, élesen megvilágítják az egyik fő funk­cionált Kamenevnek, Lenin barát­ján.­­September 30-i ülésen mondott szavai. E megnyitó beszéd töb­bek közt az­ alábbiakat mondja: — Nem ! -siketünk össze a paraszttal. Ez lenne a legelkeseredettebb ellenségünk, ha egyszer észre venné, hogy nem tudunk jól gazdálkodni az államban. Ha azt látja, hogy elzava­ruk a régi urakat és helyébe behoztuk a bonyolult kommunista szervezeteket, me­lyek nem tudják számára a neki szükséges cikkeket elfogadható áron biztosítani, azt fogja mondani, amit Lenin nem mert kimon­dani: az ipari munkások lehetnek derék em­berek, a szovjethatalom lehet jó hatalom, de képtelen a termelés egyensúlyát megtartani. Jaj nekünk, — tette hozzá aggodalmasan — ha a parasztok egyszer ilyen gondolatokra ébrednek és ezt ki is nyilvánítják! Az ipari termelés teljes csődjét álla­pítja meg az orosz kommunista párt köz­ponti választmányának augusztus 19-iki ülése is, mely nyíltan bevallja, hogy a munkaszünetek szaporodása és a munka intenzi­vitásának el­lanyhulása folytán a m­ég csökkent termelés nem fedezi a ki­adást s az államosított üzemekben nem tud­ják biztosí­tani sem a forgótőkét, sem az ipari eszközök megállásához szük­séges befektetőit, sőt sokszor még a munkadíjak kifizetését sem. Hogy az ipari termelés megállását és a munkafegyelem tökéletes felbomlását el­kerüljék, hogy elháríthassák a válsággal járó katasztrófát, a szovjet kormánynak a maga teljességében meg kellett világí­tani az ipari, munkássá­g előtt a veszede­lem nagyságát s a meggyőzésen keresz­tül elvezetni a kapitalista termelés több elvének (accord munka, darabszám) visz­­szaállításához, mint a normális termelés egyik főbiztosítékához. Így kerültek nyil­vánosságra a chronométeres méréséhez alapuló adatok, melyeket Hoschiller min­denütt az eredeti közlés pontos megjelö­lésével idéz s mely elmek főbb eredmé­nyeit összefoglalóan ismertetjük. Nyolcórás munkaidő — nég­y­­órás tényleges munka Az orosz szovjet kormány a munkaidőt évenként 261 napban és napi 8 órában, ál­lapította meg. Ám az ullarai üzemekben az önkényes szünetelések folytán csak 260 napot dolgoznak (Pravda 200. sz.) Ez munkásonként évi 192 óra, azaz az álla­mosított üzemek 800.000 munkásánál ke­reken évi 151 millió óra veszteséget jelent. De a veszteség eltörpül amellett a­ káro­sodás mellett, melyet a nyolc órának majdnem felére való lecsökkentése jelent. Lomovnak, a kommunista párt egyik ve­zérének becslése szerint­­ az államosított üzemek munkásai a törvényes nyolc órának átlag csak 53 százalékát töltik munkában, tehát négy óránál alig valamivel többet. Ez állítást igazolják a hivat­alos adatok: A PwfiZou-kohóművekben a munkaidő átlaga 4 óra 45 perc. Egyik műhelyében külön megfigyelés szerint „lógólö­­rész 55 perc, cigarettázással 1 óra 5 perc. A Bolseviki lőporgyárban az átlagos napi munkaidő 6 óra 30 perc, a Sarló és Kala­­pács-vasgyárivm •- -or-b.v • a 3 óra 35 perc. Ugyanebben a gyárban egy munkás 8 óra­latt 4-1*v csavart készít el, holott odaadó m­­unkával 5300 darabot ké­szíthetne 3 óra 35 perc alatt. A Moszkva­i gépgyárban a törvényes munkaidőnek csak 52 százalékát töltik munkában, míg, üzemenként váltakozva, 22.9—25.8 száza­léka „lógással“ telik el és a nyolc óra 24,2 százaléka alatt „üzent zavar“ miatt teljesen állanak a gépek. Egyik elsőrangú gépalkatrészgyárban így fest a nyolc órai munkaidő a való­ságban : Produktív munka 3 óra 39 perc, azaz 42.4 százalék. Teljes megállós, üzemzavar 1 óra 15 p, azaz 14.4 százalék. Étkezés stb. 1 óra 25 perc, azaz 15.6 szá­zalék. A gépek és a munka megindítása 2 óra 21 perc, azaz 37.6 százalék. Igen tanulságosak a ténylegesen mun­kában töltött időre a Batachév-n­ye­em tanait az egyes munkaágakra kiterjedő adatai: Kazángépészek 1 ó. 46 p. 29 mp., kazán­fűtőik 3 ó. 17 p. 12 mp., hamui apátatok 3 ó. 15 p. 26 mp., keretezőmunkások 2 ó. 48 p. 34 mp., selejtezők 6 ó. 35 p. 36 mp. B. u. & k. OBERBAUER A. UTÓBA a Ferenc József-rend lovagja Egyházi szerek és zászlók gyára­ Budapest X IV., Váci-utca 41. nyittatott: 1843. Tel.: József 156-44.

Next