Uj Nemzedék, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-08 / 31. szám

UifioUii ái > ír iwanai hm —■ mtam . ATVEB Wä*. * — Man 40 900 kor., ttefycö- fipSíi «SffiK sjgESKA äjä® ASEt jvjefir—... m Bmémpeet, V. kar, VH. évfolyam 31. (1581.) sízám ^ VdSÚTIlM'P ♦ Hudapest, 1925 február 8. Intézményesen í­ r A XII. választókerület választási bi­zottságának szociáldemokrata tagjai­ról a minap kiderült, hogy megham­isí­­tották a választók ideiglenes névjegy­zékét. Ebben a kétségtelenül érdekes, de egyáltalán nem meglepő ügyben in­terpellációt is intéztek a belügyminisz­terhez. Rakovszky Iván erre a­­ többi közt kijelentette, hogy a XX. vá­lasztókerület bizottságából el kellett távolítani a szociáldemokraták m­egbí­­zottját, mert különböző bűnökért poli­tikai jogainak felfüggesztésére ítélték. A szociáldemokraták lapja kapva ka­pott ezen a kijelentésen és megint el­mondta közismert véleményét a ma­gyar bíróságról. Ennek a cikknek rész­leteivel nem érdemes tüzetesen foglal­kozni és a jó ízlés sem engedi meg, h­ogy olvasóinknak mindazt a lelki rothadást feltaláljuk, amely ebből a szájaskodásból kiordít. Az ügyészség elkobozta a­ lapnak azt a példányát, amelyben ez az írásmű­ díszeleg és ez az a tény, amelyhez nekünk néhány megjegyzést kell fűznünk. Az ügyészség és a Népszava nem most kerülnek először összeköttetésbe egymással. Ezt az összeköttetést persze nem arra értjük, amikor ennek az­­ új­ságnak urai és cinkosai egyebek közt az ügyészség és a bíróság sok kiváló tagját, is elhurcolták a gyűjtőfogházba, hanem igenis arra, hogy ez a­ lap már számtalanszor okot adott az elkobzásra. Aki azonban jobban ismeri az újságok belső szerkezetét, az tudja, hogy a Nép­szava csak örül az elkoboznának, mert­ az ügyészség ezáltal megteszi neki azt a szívességet, hogy reklámot csap a hasonszőrűen gondolkozók körében. A lap­elkobzás tehát semmi körül­ményei­ közt sem tekinthető olyan megtorlásnak, mint amelyet a szóban forgó cikkhez hasonló gazság megérde­mel. A cikk nyomában meginduló eset­leges sajtóper sem jár a kívánt ered­ménnyel, mert közismert dolog, hogy a Népszava a lehető legritkább esetben szokta az igazi szerzőt a bíróság elé állítani. Nem feltűnő, hogy valahány­szor körmönfont ravaszsággal és alá­­,valóságra predesztinált intelligenciá­val megírt cikk miatt vonják felelős­ségre, mindig facér mesterlegény je­lentkezik szerzőként, aki a legjobb esetben is éppen hogy tisztában van a helyesírás elveivel. A szegény elbódí­­tott ember persze kellő napidíjért ült le, a rámért büntetést. Az ilyen eljárás tehát sem nem megtorlás, sem nem preventív intézkedés. Pedig kétségte­len, hogy intézményesen meg kell végre akadályozni ennek az újságnak a bíróság ellen intézett rágalomhadjá­ratát. A magyar közvélemény elvárja a kormánytól, hogy végre gátat vet ennek a piszkolódásnak és alávaló rágalma­zásnak. Mi a jog és a törvény alapján állunk, de meg kell mondanunk a kor­mánynak, hogy ne várjon addig, amíg a társadalomnak kell a bíróság védel­mére felvonulnia. Hogyan képzelhető el, hogy az egész közvélemény tiszte­lettel legyen a bíróság tekintélye­­ és ítélete iránt, amikor megeshet, hogy egy újság úgyszólván hétről-hétre rend­szeresen aláássa a bírói karnak és a bíróságnak, mint mindeneken felülálló intézménynek, az érinthetetlenségét. Mi lesz ebben az országban, hogyha meg­­gyökeresedik az a felfogás, amelyet a Népszava a gyorsított tanácsokról így fejez ki: „Aki nem romlott meg egészen, nagyon jól tudhatja, mi folyt akkor sub titulo: igazságszolgáltatás s nagyon jól tudhatja azt is, mi mindent minősített a hajlítható és gyúrható szezonjog zsa­rolásnak, izgatásnak, személyes szabad­ság megsértésének.“ A magyar közvélemény nevében nyo­matékosan arra kérjük a kormányt, foglalkozzék kissé behatóbban ezzel az aknamunkával és a mögötte lappangó célokkal. A kormány egészen bizonyo­san talál rá eszközt és módot, hogy az igazságszolgáltatás őreit megvédel­mezze és a bíróság tekintélye iránt való tiszteletre ebben az országban mindenkit megtanítson, akármilyen pártállása legyen is az illető. N­égyesei* bányamunKás ssztráfRol Tatabányán !■! —■■■imiiinn'BVfl i­nfflPi­­­vm­mmmmvmn »i. ■ /I. mtmUásoR nagyrésze ellenzi a sztráfRol — Jr bánya­­vállalat Elzárta a RBlsxvil mvm­Rásokat is — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Alig néhány héttel a pécsvidéki bányá­szok sztrákja­ után­­Tatabányán léptek sztrájkba a bányamunkások. A sztrájk oka egy igazgatósági rendelkezés, amely a régi munkarend alapján azt követeli a munkásoktól, hogy a felváltás a munkahelyen történjék. . Benn a tárnákban állították fel tehát a­ munka­ellenőrző táblákat, amelyek ed­dig kívül voltak. Az igazgatóság arra hi­vatkozik, hogy a békebeli rendet akarja az­ új rendelkezéssel mevalósítani. A mun­kások ezzel szemben azt állítják, hogy békében is fent olvasták fel a névsort és ezután szálltak le a bányászok a föld mélyébe, és ettől az időtől számí­tották a munkaidőt. A mostani rendelkezés szerint a mun­kaidőt a föld alatti gyülekezőhelyen tör­ténő jelentkezéstől számítják és ezzel a munkások elvesztik fizetett­ munkaidejük­ből azt az időt, amelyet leszállással és fel­szállással töltenek el. Az ellenőrző táb­lát is csak a munka befejezése után tíz perccel nyitják ki és így itt is jelen­tékeny m­unkaidőveszteség éri a mun­kásokat. Az új rendelkezést kedden reggel tette közzé a­ bányaigazgatóság és ugyanaznap este 10 órakor már a munkások nagy része sztrájkba lépett. Azóta a sztrájk a bányavidéken álta­lános ML A külszíni munkások — miután rájuk nem vonatkozik sz új munkarend — nem­ sztrájkoltak, az­ igazgatóság azonban csü­törtökön reggel hirdetményt adott ki, amelyben közölte, hogy mindaddig, amíg a bányában dolgozó munkások nem kezdik el a munkát, a külszíni munkásokat sem foglal­koztatják. A kizárt külszíni munkásokkal együtt mintegy négyezer munkás szüntette be a munkát a bányákban. A sztrájkba l­épés úgy történt, rabit minden ilyen esetben. Néhány bizalmi­ férd és vezetőségi tag, aki minden sztrájkkal a központnak vél szolgálatot termi, felszólította munkástársait, hogy hagyják abba a munkát. A munkások legnagyobb része látja, hogy a sztrájk ismét óriási munka­­bérveszteséget jelent számukra, ami katasztrofálisan érheti őket az amúgy is súlyos gazdasági viszonyok között, a vezetők terrorja ellen azonban nem mernek semmit sem tenni. Néhol léptek fel csak erélyesebben a sztrájkot ellenző munkások, így értesülé­sünk szerint a nyolcas számú akna mun­kásainak többsége máris munkába állott, mert— mint mondották — nem hajlan­dók magukat újabb kudarcnak kitenni. A munkások jogosan tiltakoznak a munkaidő meghosszabbítása ellen, de tény az is, hogy a sztrájkkal aligha tud­nak a mai viszonyok között célt érni. A sztrájk után csakhamar elterjedt a munkások között az a hír, hogy az új munkarend életbeléptetése a szociáldemokrata bányászszövetség vezetőinek beleegyezésével történt. A szociáldemokrata vezetők termé­szetesen tiltakoznak ez ellen az állítás ellen. Azt mondják, hogy a legutóbbi bértárgyalásnál volt ugyan szó róla, de ők a vállalat részéről megnyilvánuló minden ilyen kívánságot elut­asították. Ezzel az állítással szemben legilletéke­­sebb helyről úgy értesülünk, hogy ami­kor a legutóbbi bértárgyalásnál a bánya­­társulatok képviselői kijelentették, hogy legközelebb élet­beléptetik az új munka­rendet, a jelenlévő szociáldemokrata vezérek­­ egyetlen szóval sem tiltakoztak az előterjesztés ellen és a bányatársula­­tok a szociáldemokraták hallgatását beleegyezésnek vették. Ezért léptették életbe most az úi mun­karendet. A szociáldemokraták azt hirde­tik, hogy az igazgatóság a 12 órás munka­időt akarja, é­letbeléptetni, azért, van szük­ség a sztrájkra. A legilletékesebb hely­ről szerzett értesülésünk szerint erről szó sincs s a bányavállalat e­gy ált­alában nem­ gondol a 12 órá­s­ munkaidő életbelépteté­sére. Az újabb sztrájk annyira elkeserítette azokat a munkásokat, akik már meg­unták a folytonos sztrájkolást, hogy el­határozták: otthagyják a bányatelepet. A bányavállalat legkitűnőbb alkalmazot­tai kérik ki munkakönyvüket, mert azt mondják, hogy a nehéz bérviszonyok és a folytonos sztrájkmozgalmak lehetetlenné teszik számukra a nyugodt munkát Ezt­ természetesen nem veszi jó néven a bányavállalat s ezért a régi­gpróbált munkásoknak nem akarja kiadni a munkakönyvét, úgy hogy a távozni akaró munkások a rendőrséghez fordulnak jo­­gaik érvényesítésére. Eleinte úgy volt, hogy a kizárt külszíni munkások nem kapják meg a most­ esedékes előleget sem, a bányavállalat azonban tegnap arra az álláspontra helyezkedett, hogy az előle­get kifizeti teljes összegében, mert nem akarja, a mostani sztrájk elmérszesed.­ lli€finpi€ mintfirti jelesül mim miatt eljárás Mai a siacron Mereskefh­imi Bt. ellen MM Ferenc és SöStécs fehér igazgatókat letartóztatták — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az Allartikti Tröszt égisze alatt két év­vel ezelőtt alakult a Sideron Vaskeres­­kedelm­ Részvény­társaság Budapesten. A részvénytársaság azonnal nagy aktív tőkével kezdett munkához és bizományi áruk továbbításával foglalkozva, csakhamar Csonkam­agyar­or­szág egyik legnagyobb vaskereskedelmi rész­vénytársaságává nőtte ki magát. A részvénytársaság igazgatói napról­­napra nagyobb tranzakciókba fogtak és sokmilliárdos tételekben vásároltak hi­telbe vasat, rezet, ólmot és más hasonló cikkeket. Később a konjunktúra leáldo­­zásával úgy a részvénytársaság, mint a részvénytársaság mellékhajtásai mint a­ Deutsch Testvérek, a Donáth­ás Társa, továbbá a Takács Oszkár vaskereskedő cég is súlyosabb anyagi viszonyok közé jutott. Az első nehézségeken könnyen se­gítettek, miután a raktáron lévő bizományi árura lombardkölcsönöket vettek fel. Ezen­kívül árura csere- és szívesség­vál­tóval operáltak, így a többek között súlyosan megkáro­sították a miskolci Acél- és Sodronygyár Részvénytársaságot, amelytől másfél va­gon acélárut vettek át. Ebből az áruból 129 millió koronáért eladtak kiskereske­dőknek, a többire pedig 100 millió korona lombardkölcsönt vettek fel. Közben természetesen újabb és újabb hitelek után néztek és miután 12 milliárd korona értékű raktáruk volt, a bankoktól szívesen kaptak nagyobb kölcsönöket. Legutóbb a köztisztviselők bankja 1100 millió, a postás bank 200 millió, a Lignum pedig 150 millió koronát fo­lyósított a raktárban lévő bizományi árára. A három bank azonban biztosítékot kö­vetelt és kézizálogként lekötötte a rész­vénytársaság Visegrádi­ utcában lévő rak­tárát. Ezzel kapcsolatban megindult a lavina. A Miskolci Acél- és Sodronyárugyár fel­jelentést tett a Sideron Vaskereskedelmi Részvénytársaság ellen. A rendőrség a két Deutsch Testvért őrizetbe vette, vala­mint Donáth Ferencet és Takács Oszkárt is. A két Deutschot lakásukon őrzik, mi­után ellenük különösebb bűnügyi eljárás nincsen folyamatban. Donáth Ferencet és Takács Oszkárt azonban tegnapelőtt a rendőrségre hozták, miután egyáltalában nincs remény arra, hogy ez a két kereskedő rendezni tudná a követeléseket. Bart­ha Gyula dr. rendőrtanácsos ma délelőtt 18 órakor kihirdette előttük a letartóztatásról szóló végzést. A két kereskedőt meg mar­ud kiugrni az ügyészség fogházába. Ma reggel megjelent a­ főkapitány sa. I­gon a­ Sideron részvénytársas­ág egyik tisztviselője, aki kétségbeesve panaszko­­­dott Bartha, Gyula dr. rendőrtenácsos előtt, hogy a Sideron V­askereskedelmi Részvény­társaság 21 tisztviselője február else­jén esedékes fizetését nem kapta meg. A rendőrtanácsos azonban arra volt hajlandó megengedni, hogy a tisztviselők a letartóztatott igazgatókkal aláírassa a takarékpénztári csekket. Megnyugtatta azonban a tisztviselő­ket, hogy a fizetések kiutalásáról az ügygondnok fog intézkedni. Bartha Gyula dr. rendőrtanácsos érte­sülésünk szerint ezzel a bukással kap­csolatban súlyosabb természetű dolgokra is bukkant, amelyekre vonatkozóm a leg*­szélesebbkörű nyomozást rendelte el. A bonyodalmas ügy együk ágában vezető­emberek vannak a dologban s most ennek tisztázására irányult a rendőri nyomo­zás. Hal számunk ára 2000 korona Franciaország örülne a dunai államok szövetségének — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, február 7. A Daily Telegraph politikai tudósítója hosszasan foglalkozik a Népszövetség pénzügyi bizottságának ülésével és az utódállamok pénzügyi helyzetével. A tu­dósító szerint Franciaország szívesen fo­gadna egy m­agyar-osztrák-cseh-szlovák szövetséget, mert ezzel lehetetlenné vál­nék Ausztriának Németországhoz való csatlakozása. Olaszország azonban­­egy ilyen szövetségre irányuló tervet csak bizalmatlansággal fogadhatna, Angliát e kérdésben kizáróan üzleti szempontok ve­zetik. A terv politikai része iránt közöm­bös. Londonban örömmel üdvözölnék a magyar és osztrá­­ állami bank egyezmé­nyét.

Next