Uj Nemzedék, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

Vasárnap, ISS5 február L UJ Nemzedék VARÁZSKALAP Írta: CHOLNOKY LÁSZLÓ Vannak esős őszi napok, amelyeken mintha magának az időnek is nyugta volna. Múlik, ahogyan aka­r, néha meg talán éppen sehogyan. A templomtorony órája elkezdi kongani a négyet és amire a végére ér, mintha egy év is elmúlt volna. Már az egészen­­ más, ha valakinek olyan csodálatos jószágja van, mint a bolondos Szergiusznak a kalapja. Mert ha valaki felcsapja ezt a gyűrött, öreg kalapot, ami köré egy leveles borostyán­ág van fonva, az idő azonnal kimozdul lustálkodásából, fut, múlik és minden perce telve van szépséggel, gyönyörűség­gel, a szomorúság eltűnik, aranyos nap­sugarak szeldelik át a m­indenséget és szivárványos szárnyú tündérek hívogat­ják az embert a pompás lakomához. Nem baj, hogy az idő valóban alszik, álmodik, nem baj, ha a tündéreknek okosabb dol­guk is van, talán valami alvó, apró kis emberkének a fülébe kell suttogniuk cso­dálatos meséket és talán mindenkire gondolnak inkább, mint a bolondos Szer­­giuszra, nem baj, hogy a dús lakoma nincsen sehol, sem az, hogy napfény he­lyett esősugarak szeldelik át a nyirkos levegőt, — a varázskalapnak mindez tel­jesen mindegy. Sze­rgiusz ezt a kalapot az édesapjától örökölte, aki zongoramester volt, de éle­tének minden eredménye az volt, hogy csak hatvanéves korában halt bele a nyo­morúságba, a koplalásba és hogy a fiára hagyhatta a varázskalapot. Amikor már haldoklott, azt mondta a fiának: — Nézd fiam, ott a sarokban áll, az egyetlen szekrény, abban függ egy ka­lap, semmi egyéb, az a tied, az a te örök­séged! Azzal meghalt. Az a kis viskó, amelyikben laktak, már régen a szomszéd vénemberé, egy Proszper Alpánusz nevű uzsorásé volt, aki csak azt várta, hogy az öreg zongora­­mester lehunyja a szemét, akkor munká­sokat fogadott, akik nekimentek a házi­kónak és szétszedték azt, mert a vén uzso­rás hatalmas palotát akart a helyébe építtetni, amelyben a laboratóriumát el­helyezheti, mert mindig csodálatos dol­gokon, titokzatos találmányokon törte a fejét, amelyekkel még több pénzt lehetne szerezni. Ahogy recsegve, ropogva kidőlt az utolsó gerenda, is. Szergiusz felszántotta szeméből a könnyet, felcsapta fejére a varázskalapot és a szomorúsága azonnal eltűnt. Felnézett az égre, ahol­­ az édes­apja már várta a fia tekintetét és mo­solygott. Gyönyörű szép volt a világ, a madarak olyan csodásan énekeltek, hogy Szergiusz szíve megtelt boldogsággal. Nekiindult a világnak, de maga sem tudta, hová megy, merre megy. Ott ment el a dűlőúton Proszper Alpáriusz háza előtt. A vén uzsorás éppen kinézegetett az ablakon és amikor az ifjú vidám arcát meglátta, rászólt: — Gonosz fiú, most halt meg az apád és te mosolyogsz! Szergiusz csodálkozva nézett rá és azt felelte: — Nem is tudtam, hogy mosolygok!... De lásd, amióta ezt a kalapot feltettem, olyan szép a világ, annyi gyönyörűséget találok benne, hogy nem cserélnék semmi kincseddel sem! Azzal nekivágott a világnak. Proszper Alpánusz sokáig eltűnődött azon, amit az ifjú mondott neki. Lám, ő hatvan évig törté-marta magát, sa­nyargatott másokat és most mégis ha­talmas szemüveget kell feltennie, ha a pénzét meg akarja olvasni, a madarak éneke pedig felboszantja. Végtelen kíváncsiság fogta el, milyen varázslat lehet a csodálatos kalapon! Szergiusz azonban elment. Bejárta az egész világot, de a nyomo­rúság lépten-nyomon követte. Csakhogy nem sokra ment vele, mert a varázska­lap mindig kifogott rajta. Úgy, hogy amikor Szergiusz egy év múlva úgy ve­tetlenül, maga sem tudta, hogyan, visz­­szaverődött a falujába, dalolva lépett be a kocsmába, pedig mindössze három ga­ras volt a vagyona. Leült, kért egy darab szalonnát, meg félmesszelű bort, azután derűsen körülte­kintett a régen ismert helyiségben. A koc­sivázó parasztok összenéztek, majd összesúgtak, mert megismerték a bolondos Szergiuszt. Először _ csak _ az egyik mosolygott, azután a másik, végül már valamennyi nevetett. Amíg végül a cson­tosarcú, vörösbajszú kisbiró megszó­lította: — No, Szergiusz, mi nyengi Mennyi pénzed van, mit — Három garasom van — mondta Szer­giusz és tiszta szemével belenézett a kis­biró rókaszemébe. — Hát akkor miért van olyan jókedved? — kérdezte az. — Hiszen itt a kalapom! — mondta cso­dálkozva, szent meggyőződéssel Szergiusz. — Hiszen tudjátok, hogy ennek varázs­ereje van! A parasztok még vigyorogtak egy da­rabig, de aztán szeget ütött a fejükbe a dolog és akadt közöttük. L aki, hogy híze­legjen az öreg uzsorásnak, elment hozzá és elmesélte neki a dolgokat. Proszper Alpánusz úgy tett, mintha mosolyogna a dolog felett, de magában sóvárgó vágyat érzett a kalap után. Elhi­vatta a kisbirót, akit ravasz embernek is­mert és így szólt hozzá: — Szerezd meg nekem a Szergiusz ka­lapját! Megadok neki érte mindent, amit kér. Es te sem bánod meg a dolgot! — Bízza rám a nagyságos úr — felelte boldogan a­ kisbiró. —­ Egy óra múlva itt van Szergiusz a kalappal! A kisbiró visszasom­polygott a korcs­mába, letelepedett Szergiusz mellé, hoza­tott egy liter bort és nagyon nyájasan kezdett vele beszélni. Egyszer aztán azt mondta: — Látod, Szergiusz, te olyan derék, jó fiú voltál egész életedben, úgy szeretted az édesapádat, most, hogy itt vagy, bi­­zony isten tehetnél koszorút a sírjára! Szregiusz elszomorodott. — Tennék bizony szívesen, de nincsen pénzem — mondta csüggedten. — No, ha csak annyi a baj, azon sok' se busulsz. Itt van ez a gazdag Proszper Alpánusz’, ez, h­a én szólok neki, ad ne­ked pénzt a kalapodra!... No ne ijedj meg, nem marad ott örökre. A pénzen, amit­ tőle kapsz, megveszed a koszorút, azután holnap átmegy a harmadik faluba a gazdag rokonodhoz, attól kérsz pénzt, visszaváltod a kalapot és megint rendben van minden. Tudom, hogy nem szívesen megy a rokonodhoz, de az édesapád em­lékéért meg kell tenned! Amikor Szergiusz bekopogtatott a vén uzsoráshoz, az hideg arcot öltött, kellet­lenül forgatta kezében a kalapot, de azért végül mégis átadott érte néhány tallért. Hanem amikor az ifjú elment, sietve fejére tette a kalapot és azonnal tisztán látott, nem kellett orrára a hatalmas pápaszem, anélkül is meglátta, hogy a nap verőfényesem, sírt és csodálkozva hallotta, milyen szépen tud csattogni a fülemüle, pedig csak a didergő verebek csipogtak ott kinn a deres fákon. Ami­kor pedig a bankóira nézett, amelyekhez annyi átok tapadt, csodálkozva látta, mily szennyesek, undorítók azok és cso­dálatos, eddig ismeretlen boldogság fogta el a gondolatra, minő gyönyörűség lesz majd visszaadni őket azoknak, akiktől valaha kicsikarta. Ha pedig éjszakára odatette a kalapot a vánkosára, tündé­ren szép álmokat látott, úgy volt, mintha megint ifjú legényke volna, akinek a lelke tiszta, mint a hó és mindez oly tö­kéletes, oly ragyogó boldogsággal töl­tötte el, hogy reggelente, amikor feléb­redt, szinte szét­olvadt a szíve, mint a vaj. Ezért nagyon megrettent, amikor ne­­gyednapon kívül hozták neki, hogy Szer­giusz visszaérkezett a pénzzel. Tudta, hogy az semmiért sem lesz hajlandó a kalapot nála hagyni, felébredt benne a régi gonoszság és elhatározta, ha már ő nem élvezheti a kalap varázserejét, ne élvezze azt Szergiusz se. Befordult a laboratóriumába, tett, vett és a kalapon levő babérágat kicserélte papírral, de olyan ügyesen csinálta a dolgot, hogy azt senki sem vehette észre. Szergiusz boldogan dobta a pénzt a vén uzsorás lába elé, átvette a kalapját, szeretettel megsimogatta, gyürögetdte és nekiindult ismét a világnak. Az útja ott vitt el az édesapja sírja mellett, gondolta, megnézi ismét, a koszo­rút. Jóformán csak akkor teste fel újra­ a kalapját, odáig mindig csak simogatta, becézte. — Hát ahogy a tekintete a sírra esett, szeméből kibuggyant a könny, a szíve pedig összeszorult. Csodálkozva- szo­rongva vizsgálhatta a dolgokat. Ilyesmi még sohasem t­örtént vele. Mis­ara int ott térdelt a sír mellett, vézna teste fázni, di­deregni kezdett, mert a hideg őszi eső meg­­eredt és egyre sűrűbben hullott. Utóbb pedig már szinte szakadt, úgy hogy Szergiusz bemenekült előle abba a kis kápolnába, amelyik ott áll az út men­tén. Megállt az oltár előtt és csodálkozva, szomorúan nézegette, hogy az együgyű vándorfestő, milyen szigorú arcot festett a Jóistennek, amint az oltárképen állva alá tekintett.­­ Egyszer aztán a nyitott ajtó elsötéte­dett egy pillanatra: Proszper Alpánusz jött sietve, lihegve, kezében a borostyán­­ággal. Az alatt a három nap alatt, amíg a kalapot viselte, a telke át­alakult, m­­ég­is­ tudott, nem viselhette már el a tudatot, hogy elvette a bolondos Szergiusz utolsó kincsét. —• Visszahoztam a babérágat, Szergiusz. — mondta libegve. — Tudtam, hogy még egyszer felkeresed az apád sírját, így ta­láltam rád! És a Jóisten ekkor nyájasan mosoly­gott alá a kénről, mert az ő arcát nem lehet oly kontárul festeni, hogy ne mo­solyogjon, ha békességet lát az emberi szívekben. Porter lovak a Vilmos csíczán (Andrássy-úttal szemben) fslsniSr hú Mimiim Is naponta este y-illMMBfimiitt KÖZGAZDASÁG A ffiMrefonn nem tette olcsóbbá a fóltárakat Tíz ti­elati korodistorosra ment fel a mezőgazdasági ingedül­yra Sohka Kérdi a birtokrendezés ( A* V) nemzedék tudósítójától. — ---- mini IMTim.......... .... Az általános bit a földbirtokok ára tekinte­tében régebben az volt, hogy a földek ára a háborús időkben erősen visszaesik, hogy az­után a béke visszatértével lassanként emel­kedjék a normál is átlagig. A világháború azonban annyi mindenféle elméleten keresztül­­gázolt, nem hagyta nyom nélkül a földés­téli teóriát sem. Kiderült, hogy a nehéz esztendők alatt annak ellenére, hogy az ország férfi la­kosságának tekintélyes része nem űzhette ren­des foglalkozását és különösen a földmives­­osztály adta nagy százalékát a hedbaveraul­­taknak, az ingatlanok nem maradtak meg­­miveletenü­l és így a sokak által remélt in­­gatlankínálat elmaradt s nem következett be a várt áresés sem. Sőt az az ellenkező eset állott be, hogy 1916-ik évtől kezdve a mező­­gazdasági ingatlanok ára lassú emelkedést mutat. A háború végéig körülbelül 15 száza­lékkal drágult, meg a föld , azután is a szabad ingatlanforgalom megkötésével folytatódott a drágulás és ma aranyban vagy más értékálló valutában számítva a földek ára 50—50 száza­lékkal emelkedett. Az általános dráguláshoz képest ez még nem mondható túlságos áremel­kedésnek, azonban figyelembe kell venni, hogy a föld termelőképessége a lefolyt tíz év alatt nem javulhatott, tehát hozadéka sem igen gyarapodott, ellenben jóval nagyobb a terme­lési költség, amely a földet terheli, úgy hogy a tiszta jövedelmet véve alapul, a föld drágu­lását háromszorosra tehetjük. A birtokreformtól azért is nagyon féltek a gazdák, mert azt hitték, hogy a nagybirtokok túlságos elaprózd­!/! munkáshiányt fog okozni, az uradalmak termelése lényegesen megdrá­gul, a kis- és törpebirtokok hozama a nagyok­hoz képest erősen hülyed, így fokozódik az általános drágaság, viszont kevesbedik a föld­birtok jövedelme és ezzel veszít az ingatlan értéke. A sok aggodalom be is vált, csak az ingatlan értékének csökkenése nem követke­zett be. Igaz ugyan, hogy még messze va­gyunk az ingatlanok szabad forgalmától, de ha végignézzük az Országos Földbirtokrendező JSK­mdg. egyes tanácsainak hirdető tábláját, azt tapasztaljuk, hogy, elég élénk a­ birtokvá­­sárlási kedv, hetenként legalább 80 ingatlan adásvételi szerződés jóváhagyását kérik a leg­felsőbb bíróságtól. Az árak épület és felszere­lés nélkül kataszteri holdanként 22 U00 méter­mázsa búza értéke között mozognak, áresésről tehát szó sem lehet. Egyelőre még alig akadt olyan nagyobb földbirtokos, aki a megváltási eljárásban megcsonkított birtokát azért akarta volna eladni, mert azon a gazdálkodás nem fizeti ki magát. A kis- és törpebirtokosok is erősen ragaszkodnak a nekik juttatott föld­höz és tekintve, hogy nekik nem kell azonnal vételárat fizetni, a legnagyobb nehézségek között megtartják földjeiket. Amíg tehát az ingatlanforgalom kötöttsége tart és amíg a kis- és törpebirtokokat terhelő elidegenítési tilalom tíz éves hatálya fennáll, addig általá­nosan meginduló ingatlanforgalomra nem szá­míthatunk. Csak mindezek után következnék be a nagyobb ingatlankínálat s ezzel kapcso­latban az árak lefelé irányuló mozgása, de ez is­­ kérdéses, hogy be fog-e következni, mert addig remélhetőleg mégis csak konszolidálód­nak a viszonyok, megint lesz elhelyezést ke­reső tőke és ez minden valószínűség szerint ellensúlyozni fogja az árak nívójának sül­le­dését. Egyelőre minden külső tényező azon működik, hogy a földek árát lehetőség szerint emelje. A nagybirtokosoknál a termelési költségek mesterséges fokozása drágítja az üzemet. Eb­ben nagy szerepet játszik a munkások szer­ződtetéséről szóló rendelet, amelyik lehetet­lenné teszi a szabad versenyt, amennyiben kötelezi az uradalmakat, hogy cselédjeiket és mezőgazdasági munkásaikat abból a határból szerződtessék, amelyben a birtok feleszik, így természetesen drágább a munkaerő. A nagy­birtokosok a földreformmal kapcso­latban újabb keserves terhet kaptak a nya­kukba. A védekezés keserves terheit. Védekez­niük kell a megváltás ellen, mert a törvény úgy­ igazítja el az eljárás sorát, hogy az igé­nyek valóságos pergőtűzzel támadják meg a nagybirtokost s ha az nem mutat rá minden lehető alkalommal a törvény rendelkezéseire, bizony erős hátrányba kerül. A védekezés pe­dig jogi és gazdasági szakértőkkel elég tekin­télyes összegbe kenik A félahözjuttatott kis- és törpebirtokosoknak a földreform sokat jut­tat, de nem nagyon kíméletes kézzel méri a fizetendő búzakilókat. A megváltási eljárás megindításakor a jelentkezők kötelesek néhány ezer korona költségbiztosítékot letenni, ami egyelőre senkinek sem­ okoz nagyobb gondot. Mikor azonban az ítélet megvan és a bíróság kijelölte a végrehajtó tervet, akkor kezdődik a kisemberek anyagi baja. Az Országos földbir­­tokrentező Bírósági ítélet megállapítja, hogy házhelytekint és kataszteri holdankint tin­t­ t le gram búzának tőzsdei ára fizetendő az Orszá­gos Földbitokrendező alapra­, azonfelül a vég­rehajtási költségek fejében minden házhely után 25 kilogram és minden mezőgazdasági célra szolgáló ingatlan holdja után 35 kilo­gram búza árát kell a végrehajtó szervezetnél lefizetni, összesen tehát egy házhelyért 35, egy hold földért pedig 45 kilogram búza költség jár, amelyet birtokbalépés előtt kell lefizetni, mert különben a késedelmes fizetőt úgy tekin­tik, mintha földjéről lemondott volna. A mai nehéz kereseti viszonyok között ez épp«* • legszegényebb és megtakarított tőkével «IT* általában nem rendelkező napszámos osztály­nak házhelyenként 220.000 koronát, holdankint pedig 282.000 korona költséget jelent. Szóval, akár kicsi, akár nagy legyen a birtokos, gaz­dálkodását mindig óriási teherrel kezdi meg. Egyelőre még a legnagyobb erő­vel folyik a birtokrendező eljárás és ha a tempó nem csök­ken, akkor az 1025. év elejére a­ megváltási el­járás és egész országban le lesz bonyolítva és újabb egy esztendő múlva már a meghozott ítéletek végrehajtása és a póteljárások befeje­zése is elkövetkezik. Az Országos Földbirtok­­rendező Bíróság, amelyik 1921 június havában kezdette meg működését, az elmúlt év végére 127.500 házhelyet létesített, törpe- és kisbir­­tokok céljaira pedig 597.000 katasztrális­hóló földet osztott szét. Ezenfelül 522 községben 15.500 holdat használt fel kis haszonbérleteit céljaira. Az országban 1200 községből 115 köz­ség lakosai kérték a megváltási eljárás le­folytatását és azt a bíróság S-153 esetben már el is rendelte és az eljárás lefolytatására bírót küldött ki. A legfelsőbb bíróság 1909 körségben rendelt el megváltást és a megváltott ingat­lanokból 119 közös legelőt, 221.138 törpe- és kis­­bírtokot létesített. Az Országos Földbirtokren­­dező Bíróság az államot megillető elővásárlási joggyakorlásához 184 esetben járult hozzá és ezután is megszerzett földbirtokpolitikai cá­rokra 11­ 500 katasztrális holdat. A bíróság­i esetben engedélyezett ingatlaneldarabolást m­ár így parcellázott területek 61.900 höldnél többet tesznek ki. A földreform lebonyolítása, amint látjuk, gőzerővel halad és a földbirtok helyzetének konszolidációja beláthat­ó időn belül mégis csak be fog következni Egyelőre még ez sovány vigasztalás, mert bizony az igénybevételek most folynak legjavában. Egyedi Artúr fizé­­keseinek eokori birtokából váltottak meg 206 holdat. Károly Lajos főherceg hitbizományé­­ból, amelynek Frigyes főherceg a harzonélve­­zője, a lébényi és horvátkünlei határban ojr* 690.,holdat szellek 1«, Tiszakesziben az édendo­­bozi és tornaljai birtokokból 550 hold, a e*iV ráki Apponyi Géza-fél© földekből 700 hold, S3.­­némedin pedig a Gosztonyi, birtokból 200 hold kerül felosztásra, de még Váehartyác és Vie­­botnyán községek lakossága nine® kielégitva és ezek szintén Gosztonyiéktól várják a jutta­tást. Rácalmáson Pajzs Gyula gazdasági ezer holdat, juttatott a környéknek, míg Kis­újszálláson 690 hold jut a törpebirtokosoknak és ennek a nagy területnek javarészét a­­­­­hab­fi család birtokai adják. 9 A kisiparosok sürgetik a hitelkeret kibővítését A kisipar hitelszükségleteinek ki­elégítésére irányuló akció egyre szélesedő keretekben fo­lyik s Budapesten januárban körülbelül Sé­mi­lli­árd koronát, a vidéken pedig 10 milliár­­dot helyeztek ki a kis- és közép­parosok kö­zött A hitelek szétosztását — mint ismeretes — szigorú feltételekhez kötötték és a kor­mány utasította a hitelt közvetlenül kiosztó IOKSz-ot és a budapesti Kisipari Hitelntéze­­tet, hogy a hitel kiosztásánál a legnagyobb szigorúsággal járjanak el és csak azok szá­mára folyósítsák a hitelt, akikről nyilvánvaló, hogy ha kedvezőtlen körülmények közbe­n aza­ jönnek, vissza is tudják azt fizetni. Mind a két helyen az utasításhoz híven a legnagyobbb szigorúsággal járnak el és csak azoknak a­s igényeit, illetvenj kérvényeit teljesítik, akik­ről bebizonyosodik, hogy a feltételeknek meg is tudnak felelni. Az érdekeltség körében mégis áll­an­dó a pa­­nasz, hogy olyanok sem tudnak hitelhez jutni, akiknek elegendő garanciájuk van ahhoz, hogy a hitelkiosztással járó követelmények­­n­ek megfeleljenek. Hogy a hitelkiosztó intéz­mények ennyire rigorózusan járnak el, annak az oka az, hogy a kormány nem bocsátott olyan összeget a­ hiteligények kielégítőére, mint amennyire szükség volna s éppen ezért az érdekeltségek sürgetik, hogy a hitelkeretet bővítsék ki, mert a kisiparosságnak most van a legégetőbb szüksége a hitelre. Valószínű, hogy a kormány méltányolni fogja a kisipar kívánságait és a hitelkeretet megnagyobbítja. Kispesten, az Üllői-út mentén, egy újonnan épült villában, teljesen modern négyszobáslakás összes mellékhelyiséggel bérbeadó. Ötévi házbér egyszerre fizetendő. Bővebbet ŐRI, Kispest, Aladár-utca 6. «. IU!E«MlJTtI! Február 18-én Messi *«” a legjobb scípé» a PHILMTELJ71 recuzíció* «3 oldallal, Wbb mint 100 mnwtrídéval, fcflftb péi váratokkal. tok kedverméDEj-íl. — trl előfizette 1* iránira 85,000 korona. — Fiz­stb­ «I* »d­mI * Vtadteál, Budaiét, IV, Gróf Ktoilji­a. 26, fettaheft csdfeitaái UJK. a

Next