Uj Nemzedék, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
Vasárnap, ISS5 február L UJ Nemzedék VARÁZSKALAP Írta: CHOLNOKY LÁSZLÓ Vannak esős őszi napok, amelyeken mintha magának az időnek is nyugta volna. Múlik, ahogyan akar, néha meg talán éppen sehogyan. A templomtorony órája elkezdi kongani a négyet és amire a végére ér, mintha egy év is elmúlt volna. Már az egészen más, ha valakinek olyan csodálatos jószágja van, mint a bolondos Szergiusznak a kalapja. Mert ha valaki felcsapja ezt a gyűrött, öreg kalapot, ami köré egy leveles borostyánág van fonva, az idő azonnal kimozdul lustálkodásából, fut, múlik és minden perce telve van szépséggel, gyönyörűséggel, a szomorúság eltűnik, aranyos napsugarak szeldelik át a mindenséget és szivárványos szárnyú tündérek hívogatják az embert a pompás lakomához. Nem baj, hogy az idő valóban alszik, álmodik, nem baj, ha a tündéreknek okosabb dolguk is van, talán valami alvó, apró kis emberkének a fülébe kell suttogniuk csodálatos meséket és talán mindenkire gondolnak inkább, mint a bolondos Szergiuszra, nem baj, hogy a dús lakoma nincsen sehol, sem az, hogy napfény helyett esősugarak szeldelik át a nyirkos levegőt, — a varázskalapnak mindez teljesen mindegy. Szergiusz ezt a kalapot az édesapjától örökölte, aki zongoramester volt, de életének minden eredménye az volt, hogy csak hatvanéves korában halt bele a nyomorúságba, a koplalásba és hogy a fiára hagyhatta a varázskalapot. Amikor már haldoklott, azt mondta a fiának: — Nézd fiam, ott a sarokban áll, az egyetlen szekrény, abban függ egy kalap, semmi egyéb, az a tied, az a te örökséged! Azzal meghalt. Az a kis viskó, amelyikben laktak, már régen a szomszéd vénemberé, egy Proszper Alpánusz nevű uzsorásé volt, aki csak azt várta, hogy az öreg zongoramester lehunyja a szemét, akkor munkásokat fogadott, akik nekimentek a házikónak és szétszedték azt, mert a vén uzsorás hatalmas palotát akart a helyébe építtetni, amelyben a laboratóriumát elhelyezheti, mert mindig csodálatos dolgokon, titokzatos találmányokon törte a fejét, amelyekkel még több pénzt lehetne szerezni. Ahogy recsegve, ropogva kidőlt az utolsó gerenda, is. Szergiusz felszántotta szeméből a könnyet, felcsapta fejére a varázskalapot és a szomorúsága azonnal eltűnt. Felnézett az égre, ahol az édesapja már várta a fia tekintetét és mosolygott. Gyönyörű szép volt a világ, a madarak olyan csodásan énekeltek, hogy Szergiusz szíve megtelt boldogsággal. Nekiindult a világnak, de maga sem tudta, hová megy, merre megy. Ott ment el a dűlőúton Proszper Alpáriusz háza előtt. A vén uzsorás éppen kinézegetett az ablakon és amikor az ifjú vidám arcát meglátta, rászólt: — Gonosz fiú, most halt meg az apád és te mosolyogsz! Szergiusz csodálkozva nézett rá és azt felelte: — Nem is tudtam, hogy mosolygok!... De lásd, amióta ezt a kalapot feltettem, olyan szép a világ, annyi gyönyörűséget találok benne, hogy nem cserélnék semmi kincseddel sem! Azzal nekivágott a világnak. Proszper Alpánusz sokáig eltűnődött azon, amit az ifjú mondott neki. Lám, ő hatvan évig törté-marta magát, sanyargatott másokat és most mégis hatalmas szemüveget kell feltennie, ha a pénzét meg akarja olvasni, a madarak éneke pedig felboszantja. Végtelen kíváncsiság fogta el, milyen varázslat lehet a csodálatos kalapon! Szergiusz azonban elment. Bejárta az egész világot, de a nyomorúság lépten-nyomon követte. Csakhogy nem sokra ment vele, mert a varázskalap mindig kifogott rajta. Úgy, hogy amikor Szergiusz egy év múlva úgy vetetlenül, maga sem tudta, hogyan, viszszaverődött a falujába, dalolva lépett be a kocsmába, pedig mindössze három garas volt a vagyona. Leült, kért egy darab szalonnát, meg félmesszelű bort, azután derűsen körültekintett a régen ismert helyiségben. A kocsivázó parasztok összenéztek, majd összesúgtak, mert megismerték a bolondos Szergiuszt. Először _ csak _ az egyik mosolygott, azután a másik, végül már valamennyi nevetett. Amíg végül a csontosarcú, vörösbajszú kisbiró megszólította: — No, Szergiusz, mi nyengi Mennyi pénzed van, mit — Három garasom van — mondta Szergiusz és tiszta szemével belenézett a kisbiró rókaszemébe. — Hát akkor miért van olyan jókedved? — kérdezte az. — Hiszen itt a kalapom! — mondta csodálkozva, szent meggyőződéssel Szergiusz. — Hiszen tudjátok, hogy ennek varázsereje van! A parasztok még vigyorogtak egy darabig, de aztán szeget ütött a fejükbe a dolog és akadt közöttük. L aki, hogy hízelegjen az öreg uzsorásnak, elment hozzá és elmesélte neki a dolgokat. Proszper Alpánusz úgy tett, mintha mosolyogna a dolog felett, de magában sóvárgó vágyat érzett a kalap után. Elhivatta a kisbirót, akit ravasz embernek ismert és így szólt hozzá: — Szerezd meg nekem a Szergiusz kalapját! Megadok neki érte mindent, amit kér. Es te sem bánod meg a dolgot! — Bízza rám a nagyságos úr — felelte boldogan a kisbiró. — Egy óra múlva itt van Szergiusz a kalappal! A kisbiró visszasompolygott a korcsmába, letelepedett Szergiusz mellé, hozatott egy liter bort és nagyon nyájasan kezdett vele beszélni. Egyszer aztán azt mondta: — Látod, Szergiusz, te olyan derék, jó fiú voltál egész életedben, úgy szeretted az édesapádat, most, hogy itt vagy, bizony isten tehetnél koszorút a sírjára! Szregiusz elszomorodott. — Tennék bizony szívesen, de nincsen pénzem — mondta csüggedten. — No, ha csak annyi a baj, azon sok' se busulsz. Itt van ez a gazdag Proszper Alpánusz’, ez, ha én szólok neki, ad neked pénzt a kalapodra!... No ne ijedj meg, nem marad ott örökre. A pénzen, amit tőle kapsz, megveszed a koszorút, azután holnap átmegy a harmadik faluba a gazdag rokonodhoz, attól kérsz pénzt, visszaváltod a kalapot és megint rendben van minden. Tudom, hogy nem szívesen megy a rokonodhoz, de az édesapád emlékéért meg kell tenned! Amikor Szergiusz bekopogtatott a vén uzsoráshoz, az hideg arcot öltött, kelletlenül forgatta kezében a kalapot, de azért végül mégis átadott érte néhány tallért. Hanem amikor az ifjú elment, sietve fejére tette a kalapot és azonnal tisztán látott, nem kellett orrára a hatalmas pápaszem, anélkül is meglátta, hogy a nap verőfényesem, sírt és csodálkozva hallotta, milyen szépen tud csattogni a fülemüle, pedig csak a didergő verebek csipogtak ott kinn a deres fákon. Amikor pedig a bankóira nézett, amelyekhez annyi átok tapadt, csodálkozva látta, mily szennyesek, undorítók azok és csodálatos, eddig ismeretlen boldogság fogta el a gondolatra, minő gyönyörűség lesz majd visszaadni őket azoknak, akiktől valaha kicsikarta. Ha pedig éjszakára odatette a kalapot a vánkosára, tündéren szép álmokat látott, úgy volt, mintha megint ifjú legényke volna, akinek a lelke tiszta, mint a hó és mindez oly tökéletes, oly ragyogó boldogsággal töltötte el, hogy reggelente, amikor felébredt, szinte szétolvadt a szíve, mint a vaj. Ezért nagyon megrettent, amikor negyednapon kívül hozták neki, hogy Szergiusz visszaérkezett a pénzzel. Tudta, hogy az semmiért sem lesz hajlandó a kalapot nála hagyni, felébredt benne a régi gonoszság és elhatározta, ha már ő nem élvezheti a kalap varázserejét, ne élvezze azt Szergiusz se. Befordult a laboratóriumába, tett, vett és a kalapon levő babérágat kicserélte papírral, de olyan ügyesen csinálta a dolgot, hogy azt senki sem vehette észre. Szergiusz boldogan dobta a pénzt a vén uzsorás lába elé, átvette a kalapját, szeretettel megsimogatta, gyürögetdte és nekiindult ismét a világnak. Az útja ott vitt el az édesapja sírja mellett, gondolta, megnézi ismét, a koszorút. Jóformán csak akkor teste fel újra a kalapját, odáig mindig csak simogatta, becézte. — Hát ahogy a tekintete a sírra esett, szeméből kibuggyant a könny, a szíve pedig összeszorult. Csodálkozva- szorongva vizsgálhatta a dolgokat. Ilyesmi még sohasem történt vele. Misara int ott térdelt a sír mellett, vézna teste fázni, dideregni kezdett, mert a hideg őszi eső megeredt és egyre sűrűbben hullott. Utóbb pedig már szinte szakadt, úgy hogy Szergiusz bemenekült előle abba a kis kápolnába, amelyik ott áll az út mentén. Megállt az oltár előtt és csodálkozva, szomorúan nézegette, hogy az együgyű vándorfestő, milyen szigorú arcot festett a Jóistennek, amint az oltárképen állva alá tekintett. Egyszer aztán a nyitott ajtó elsötétedett egy pillanatra: Proszper Alpánusz jött sietve, lihegve, kezében a borostyánággal. Az alatt a három nap alatt, amíg a kalapot viselte, a telke átalakult, mégis tudott, nem viselhette már el a tudatot, hogy elvette a bolondos Szergiusz utolsó kincsét. —• Visszahoztam a babérágat, Szergiusz. — mondta libegve. — Tudtam, hogy még egyszer felkeresed az apád sírját, így találtam rád! És a Jóisten ekkor nyájasan mosolygott alá a kénről, mert az ő arcát nem lehet oly kontárul festeni, hogy ne mosolyogjon, ha békességet lát az emberi szívekben. Porter lovak a Vilmos csíczán (Andrássy-úttal szemben) fslsniSr hú Mimiim Is naponta este y-illMMBfimiitt KÖZGAZDASÁG A ffiMrefonn nem tette olcsóbbá a fóltárakat Tíz tielati korodistorosra ment fel a mezőgazdasági ingedülyra Sohka Kérdi a birtokrendezés ( A* V) nemzedék tudósítójától. — ---- mini IMTim.......... .... Az általános bit a földbirtokok ára tekintetében régebben az volt, hogy a földek ára a háborús időkben erősen visszaesik, hogy azután a béke visszatértével lassanként emelkedjék a normál is átlagig. A világháború azonban annyi mindenféle elméleten keresztülgázolt, nem hagyta nyom nélkül a földéstéli teóriát sem. Kiderült, hogy a nehéz esztendők alatt annak ellenére, hogy az ország férfi lakosságának tekintélyes része nem űzhette rendes foglalkozását és különösen a földmivesosztály adta nagy százalékát a hedbaveraultaknak, az ingatlanok nem maradtak megmiveletenül és így a sokak által remélt ingatlankínálat elmaradt s nem következett be a várt áresés sem. Sőt az az ellenkező eset állott be, hogy 1916-ik évtől kezdve a mezőgazdasági ingatlanok ára lassú emelkedést mutat. A háború végéig körülbelül 15 százalékkal drágult, meg a föld , azután is a szabad ingatlanforgalom megkötésével folytatódott a drágulás és ma aranyban vagy más értékálló valutában számítva a földek ára 50—50 százalékkal emelkedett. Az általános dráguláshoz képest ez még nem mondható túlságos áremelkedésnek, azonban figyelembe kell venni, hogy a föld termelőképessége a lefolyt tíz év alatt nem javulhatott, tehát hozadéka sem igen gyarapodott, ellenben jóval nagyobb a termelési költség, amely a földet terheli, úgy hogy a tiszta jövedelmet véve alapul, a föld drágulását háromszorosra tehetjük. A birtokreformtól azért is nagyon féltek a gazdák, mert azt hitték, hogy a nagybirtokok túlságos elaprózd!/! munkáshiányt fog okozni, az uradalmak termelése lényegesen megdrágul, a kis- és törpebirtokok hozama a nagyokhoz képest erősen hülyed, így fokozódik az általános drágaság, viszont kevesbedik a földbirtok jövedelme és ezzel veszít az ingatlan értéke. A sok aggodalom be is vált, csak az ingatlan értékének csökkenése nem következett be. Igaz ugyan, hogy még messze vagyunk az ingatlanok szabad forgalmától, de ha végignézzük az Országos Földbirtokrendező JSKmdg. egyes tanácsainak hirdető tábláját, azt tapasztaljuk, hogy, elég élénk a birtokvásárlási kedv, hetenként legalább 80 ingatlan adásvételi szerződés jóváhagyását kérik a legfelsőbb bíróságtól. Az árak épület és felszerelés nélkül kataszteri holdanként 22 U00 métermázsa búza értéke között mozognak, áresésről tehát szó sem lehet. Egyelőre még alig akadt olyan nagyobb földbirtokos, aki a megváltási eljárásban megcsonkított birtokát azért akarta volna eladni, mert azon a gazdálkodás nem fizeti ki magát. A kis- és törpebirtokosok is erősen ragaszkodnak a nekik juttatott földhöz és tekintve, hogy nekik nem kell azonnal vételárat fizetni, a legnagyobb nehézségek között megtartják földjeiket. Amíg tehát az ingatlanforgalom kötöttsége tart és amíg a kis- és törpebirtokokat terhelő elidegenítési tilalom tíz éves hatálya fennáll, addig általánosan meginduló ingatlanforgalomra nem számíthatunk. Csak mindezek után következnék be a nagyobb ingatlankínálat s ezzel kapcsolatban az árak lefelé irányuló mozgása, de ez is kérdéses, hogy be fog-e következni, mert addig remélhetőleg mégis csak konszolidálódnak a viszonyok, megint lesz elhelyezést kereső tőke és ez minden valószínűség szerint ellensúlyozni fogja az árak nívójának sülledését. Egyelőre minden külső tényező azon működik, hogy a földek árát lehetőség szerint emelje. A nagybirtokosoknál a termelési költségek mesterséges fokozása drágítja az üzemet. Ebben nagy szerepet játszik a munkások szerződtetéséről szóló rendelet, amelyik lehetetlenné teszi a szabad versenyt, amennyiben kötelezi az uradalmakat, hogy cselédjeiket és mezőgazdasági munkásaikat abból a határból szerződtessék, amelyben a birtok feleszik, így természetesen drágább a munkaerő. A nagybirtokosok a földreformmal kapcsolatban újabb keserves terhet kaptak a nyakukba. A védekezés keserves terheit. Védekezniük kell a megváltás ellen, mert a törvény úgy igazítja el az eljárás sorát, hogy az igények valóságos pergőtűzzel támadják meg a nagybirtokost s ha az nem mutat rá minden lehető alkalommal a törvény rendelkezéseire, bizony erős hátrányba kerül. A védekezés pedig jogi és gazdasági szakértőkkel elég tekintélyes összegbe kenik A félahözjuttatott kis- és törpebirtokosoknak a földreform sokat juttat, de nem nagyon kíméletes kézzel méri a fizetendő búzakilókat. A megváltási eljárás megindításakor a jelentkezők kötelesek néhány ezer korona költségbiztosítékot letenni, ami egyelőre senkinek sem okoz nagyobb gondot. Mikor azonban az ítélet megvan és a bíróság kijelölte a végrehajtó tervet, akkor kezdődik a kisemberek anyagi baja. Az Országos földbirtokrentező Bírósági ítélet megállapítja, hogy házhelytekint és kataszteri holdankint tint t le gram búzának tőzsdei ára fizetendő az Országos Földbitokrendező alapra, azonfelül a végrehajtási költségek fejében minden házhely után 25 kilogram és minden mezőgazdasági célra szolgáló ingatlan holdja után 35 kilogram búza árát kell a végrehajtó szervezetnél lefizetni, összesen tehát egy házhelyért 35, egy hold földért pedig 45 kilogram búza költség jár, amelyet birtokbalépés előtt kell lefizetni, mert különben a késedelmes fizetőt úgy tekintik, mintha földjéről lemondott volna. A mai nehéz kereseti viszonyok között ez épp«* • legszegényebb és megtakarított tőkével «IT* általában nem rendelkező napszámos osztálynak házhelyenként 220.000 koronát, holdankint pedig 282.000 korona költséget jelent. Szóval, akár kicsi, akár nagy legyen a birtokos, gazdálkodását mindig óriási teherrel kezdi meg. Egyelőre még a legnagyobb erővel folyik a birtokrendező eljárás és ha a tempó nem csökken, akkor az 1025. év elejére a megváltási eljárás és egész országban le lesz bonyolítva és újabb egy esztendő múlva már a meghozott ítéletek végrehajtása és a póteljárások befejezése is elkövetkezik. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság, amelyik 1921 június havában kezdette meg működését, az elmúlt év végére 127.500 házhelyet létesített, törpe- és kisbirtokok céljaira pedig 597.000 katasztrálishóló földet osztott szét. Ezenfelül 522 községben 15.500 holdat használt fel kis haszonbérleteit céljaira. Az országban 1200 községből 115 község lakosai kérték a megváltási eljárás lefolytatását és azt a bíróság S-153 esetben már el is rendelte és az eljárás lefolytatására bírót küldött ki. A legfelsőbb bíróság 1909 körségben rendelt el megváltást és a megváltott ingatlanokból 119 közös legelőt, 221.138 törpe- és kisbírtokot létesített. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság az államot megillető elővásárlási joggyakorlásához 184 esetben járult hozzá és ezután is megszerzett földbirtokpolitikai cárokra 11 500 katasztrális holdat. A bírósági esetben engedélyezett ingatlaneldarabolást már így parcellázott területek 61.900 höldnél többet tesznek ki. A földreform lebonyolítása, amint látjuk, gőzerővel halad és a földbirtok helyzetének konszolidációja belátható időn belül mégis csak be fog következni Egyelőre még ez sovány vigasztalás, mert bizony az igénybevételek most folynak legjavában. Egyedi Artúr fizékeseinek eokori birtokából váltottak meg 206 holdat. Károly Lajos főherceg hitbizományéból, amelynek Frigyes főherceg a harzonélvezője, a lébényi és horvátkünlei határban ojr* 690.,holdat szellek 1«, Tiszakesziben az édendobozi és tornaljai birtokokból 550 hold, a e*iV ráki Apponyi Géza-fél© földekből 700 hold, S3.némedin pedig a Gosztonyi, birtokból 200 hold kerül felosztásra, de még Váehartyác és Viebotnyán községek lakossága nine® kielégitva és ezek szintén Gosztonyiéktól várják a juttatást. Rácalmáson Pajzs Gyula gazdasági ezer holdat, juttatott a környéknek, míg Kisújszálláson 690 hold jut a törpebirtokosoknak és ennek a nagy területnek javarészét ahabfi család birtokai adják. 9 A kisiparosok sürgetik a hitelkeret kibővítését A kisipar hitelszükségleteinek kielégítésére irányuló akció egyre szélesedő keretekben folyik s Budapesten januárban körülbelül Sémilliárd koronát, a vidéken pedig 10 milliárdot helyeztek ki a kis- és középparosok között A hitelek szétosztását — mint ismeretes — szigorú feltételekhez kötötték és a kormány utasította a hitelt közvetlenül kiosztó IOKSz-ot és a budapesti Kisipari Hitelntézetet, hogy a hitel kiosztásánál a legnagyobb szigorúsággal járjanak el és csak azok számára folyósítsák a hitelt, akikről nyilvánvaló, hogy ha kedvezőtlen körülmények közben aza jönnek, vissza is tudják azt fizetni. Mind a két helyen az utasításhoz híven a legnagyobbb szigorúsággal járnak el és csak azoknak as igényeit, illetvenj kérvényeit teljesítik, akikről bebizonyosodik, hogy a feltételeknek meg is tudnak felelni. Az érdekeltség körében mégis állandó a panasz, hogy olyanok sem tudnak hitelhez jutni, akiknek elegendő garanciájuk van ahhoz, hogy a hitelkiosztással járó követelményeknek megfeleljenek. Hogy a hitelkiosztó intézmények ennyire rigorózusan járnak el, annak az oka az, hogy a kormány nem bocsátott olyan összeget a hiteligények kielégítőére, mint amennyire szükség volna s éppen ezért az érdekeltségek sürgetik, hogy a hitelkeretet bővítsék ki, mert a kisiparosságnak most van a legégetőbb szüksége a hitelre. Valószínű, hogy a kormány méltányolni fogja a kisipar kívánságait és a hitelkeretet megnagyobbítja. Kispesten, az Üllői-út mentén, egy újonnan épült villában, teljesen modern négyszobáslakás összes mellékhelyiséggel bérbeadó. Ötévi házbér egyszerre fizetendő. Bővebbet ŐRI, Kispest, Aladár-utca 6. «. IU!E«MlJTtI! Február 18-én Messi *«” a legjobb scípé» a PHILMTELJ71 recuzíció* «3 oldallal, Wbb mint 100 mnwtrídéval, fcflftb péi váratokkal. tok kedverméDEj-íl. — trl előfizette 1* iránira 85,000 korona. — Fizstb «I* »dmI * Vtadteál, Budaiét, IV, Gróf Ktoiljia. 26, fettaheft csdfeitaái UJK. a