Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

Kl.fil.t,.! I,. Er, KM MKK «h / í[ . TMU rsjcStFTTk «• Mra 40.000 kar., nagyid- «jpfiCT gjÍ|| §||í§KBy fi f f s||p| J*‘**>tl>*1 Bndapeot, V. kér., <m 120.600 korona. — frSptaj SSl atiSBjjfe. BBB ______ ____ Honvéd - utca 10. «ten. Kffye« *tj4in éra helyben, MBmSj BB»K3 aBJBSjB WBBaHtKh IE8mB .dfESRgh, jiffjMIfrTl Kswl Telefoni 127—47, 127—48, vidéken és pályaudvaron WBSH Sasa [fgffS /ffiEBjjjSRfc ^^SSfSSSKBt A)5«B8Ka&, SlSEJ. 45. Győr.írók . 7 23. — KOTO kor. Wlonb.n bet. jSgggj jjjjjgl gjBEBHBaiWra fiISgriBMft Flekkiodeblvotore... VII­.. kSrn.p é. vaaernnp 15*0 SEBt SS*?! gPi VBSj £333 fhBW JBB!ylgaagsfcw Rikecni­ot !.»*.. Telefon.. OMtrék kor. — Hirdetés ek |gB| Mmjj jjffilg MM J- 154—04. Terni­kBrnt *2. Vll. évfolyam 49. (1599.) szám ♦ Vasárnap ♦ ‘Budapest, 1925 március 1. Ebert német irodalmi eln­ök megfpalt — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: A j­­el kilenc óra előtt a következő két je- i dánok Ebert német birodalmi elnök ba­ilee® távirati iroda ma reggel per perc- j­lentést adta le a Magyar Távirati Iro- * lájáról . * Berlin, február 28. Ebert birodalmi elnök ma reggel elhunyt. A másik távirat így hangzik: Berlin, február 28. A birodalmi elnök állapotában az éjszaka folyamán olyan erős rosszabbodás ál­lott be, hogy reggelfelé az orvosokat konzíliumra hívták össze.A halál a kora reggel­i órákban állott be. Közvetlenül a Béccsel folytatott beszélgetés után a Wolff Iroda Berlinből az alábbi jelentést adta ki: , f , Berlin, február. 28. (Wolff.) A birodalmi elnök kezelőorvosai a beteg állapotáról ma reggel kilenc órakor a következő jelentést adták ki: Ma reggel öt óra tájban a hashártyagyulladás tovább fejlődött. A birodalmi elnök erő­állapota gyorsan hanyatlott. Ezidőszerint az elnök alszik, állapotát kezelőorvosai reménytelennek tartják. A Magyar Távirati Iroda ezek után ha­ladéktalanul felhívta a bécsi távirati iro­dát és közölte vele, hogy Berlinből a bécsi, távirati iroda jelentésével ellentétes közlemény érkezett Budapestre. A bécsi távirati iroda erre megje­gyezte, hogy a Wolff-iroda, által kiadott jelentést ő is megkapta. Ennek ellenére fentartja azt a korábbi jelentését, hogy a birodalmi elnök meghalt. Hivatkozott arra, hogy ezt a jelentést berlini képvise­lőjétől kapta, aki a halál hírét fentartja és megjegyzi, hogy Berlinben a halálese­tet egyelőre titkolják. A bécsi távirati iroda e közlése után felvilágosításért ismét közvetlenül Ber­linbe a Wolff-irodához fordult a Magyar Távirati Iroda. A Wolff-iroda kijelen­tette, hogy fentartja korábbi jelentését és megjegyzi, hogy a halálhírért a felelős-Berlin, február 28. (10 óra 30 perc.) (Bécsi távirati iroda.) Ebert birodalmi elnök haláláról szóló jelentést hivatalosan nem erősítik meg, kijelentik azonban, hogy állapota reménytelen. Berlin, február 28. vA Wolff-iroda jelenti: A birodalmi elnök ma délelőtt 10 óra 13 perckor elhunyt, anélkül, hogy eszméletét vissza­nyerte volna. A halott ágyánál felesége, gyermekei és veje, Jenitzke dr, valamint Meisner dr. államtitkár voltak jelen. » A berlini táviró szerteröpíti a világba a hírt, hogy Ebert német birodalmi elnök meghalt. A német köztársaság első elnöke eltávozott az élők sorából s amikor ezeket a sorokat írjuk, nem mulaszthatjuk el, hogy néhány visszapil­lantást ne vessünk arra a történelmi szerep­lésre, amely Ebertot egy megvert és megalá­zott, de vereségében és megalázot­tságában 13 hatalmas birodalom élére emelte. Brantinggal együtt ő volt az európai szociáldemokrácia leg­pregnánsabb egyénisége s ez a szociáldemokrá­cia, amely a háború veszteségein keresztül ha­talomra jutott, abban a pillanatban, hogy el­érte a hatalmat, elkezdett erkölcsileg és politi­­kusilag egyformán zülleni, romlani és lefelé hanyatlónn Ébert, aki a Bebelek és Marxok egyenes­­jogutódja, a maga személyében megérte a szociáldemokrácia diadalát hazájában, de már érezte a hanyatlás első szelét és élete utolsó esztendőiben kénytelen volt látni, hogy azok az erők, amelyek a szociáldemokrácia mögött állanak, továbbhatnak és továbbmű­ködnek, nemcsak hogy a német munkásság pusztul a semmibe, hanem összeomlik a nagy német birodalom minden értésmével és erejével együtt. A nagy probléma elöl, hogy hogyan m­eneküljön el a következmények elől, meg­váltotta a halál s a német nép szívében és gondolkozásában megosztva, két táborra sza­kadva, kétféleképen kommentálja a halált ép­­pen úgy, mint a halott elnök személyét. Ebert volt az, ki tevékeny részt vett a háború ellen való izgatásban, aki a háború alatt sztrájkra biztatta a német munkásokat, aki a háború végén, mikor a német nemzet erőfeszí­tés a maximumig fokozódott, a centrumpárt árulójával, Erzbergerrel együtt a védekezésre szoruló német hadak élén álló h­idvezetőséget és a császárt egy lélektani pillanat felhaszná­­­lásával félretola s ezzel a német nemzet sorsá­nak intézése az egykor való szijgyártólegény kezébe k­ér­ült, aki olyan megegyezést kötött a­ francia és angol hadak vezérkarával, amely évszázadokra megnyomorítja a német nemzeti erőket. E történelmi szereplését nem lehet semmiképpen sérve menteni: a német nacionaliz­mus soha sem fogja megbocsátani e lépését, amely nélkül sokkal kedvezőbb megoldása adó­dott volna a háborúnak. Fegyvertelenül tá­madni annyit jelent, mint megsemmisülni a történelem szerint s Ebert elnök kicsikarta a­­német hadsereg kezéből a fegyvert s úgy ment el megalázkodni Foch francia marsai elé. A szociáldemokrácia kezébe átsiklott állam­hatalom az ő vezetésével igyekezett menteni, amit menthetett, azonban a győztes Francia­­ország eltipró és elnyomó politikája­­ tovább folytatódott . Ebert és a rendelkezésére álló erők nem­ voltak elégségesek, hogy e politikát ellensúlyozzák. Ebert elnöksége alatt veszí­tette el Németország­­gazdag szénterületeit, az ő elnöklése alatt következett be a Ruhr­­vidék megszállása, amely halálos csapást je­lentett nemcsak a német munkásságra, ha­nem az egész német birodalomra. Élete végén érezte, hogy a tisztán szociáld­emokrata erők­kel nem lehet megmenteni a békepolitikát , ezért nem vetett gátat annak, hogy a polgári és jobboldali elemek helyet foglaljanak a né­met politikában. Érvényesülésük elé nem ve­tett gátat s az utóbbi esztendőben már a pol­gári rétegek érvényesülése kétségtelenül érez­hetővé vált. Kétségtelen, hogy meg­volt benne a jószán­dék arra, hogy kijusson a békeszerződés adta lehetetlen társadalmi és politikai viszonyok­ból, amennyiben akkor, amikor Bauer és Müller tiszta szociáldemokrata kormánya meg­bukott, átadta a hatalmat Fehrenbach, Wirth és Marx centrumpárfi kormányának. Amikor ez a kormányzat nem tudott megállani a he­lyén, kétségtelenül nacionalista vérleitású Luthernek adta át a hatalmat. Ami egyéniségét illeti, minden politikai hi­bája mellett puritán és egyszerű volt s két­ségtelen, hogy éltek benne a német nemzethez való tartozás nagy érzelmei. Két fia volt s mind a kettő ott küzdött a diadalmasan előre­nyomuló német hadseregben. Egyik fia elesett a csatatéren s amikor von Stein német had­ügyminiszter felkínálta neki, hogy a lorettói­­dombon harcoló másik fiát felmenti, az öreg Ebert szóról-szóra a következőket jelentette ki: — Nemi csak teljesítse tovább kötelességét! Az volt a tragikuma, mint minden ilyen egyéniségnek, akit a történelmi véletlen vetett a dolgok élére, hogy tudniillik saját pártjá­ban is nagy ellenzéke akadt. Ébert ugyanis mindig a szélsőségek és ellentéteik kiegyenlí­tésére és kiegyensúlyozására törekedett, mire saját pártja titkos nacionalizmussal vádolta meg. Egész magatartása és kiegyensúlyozó politikája a német nacionalizmusnak vele szemben érzett gyűlöletét és ellenszenvét az utolsó esztendőkben megenyhítette, már kezd­­tek­ bízni benne, mert érezték, hogy elsősorban seget kizáróan a bécsi távirati iroda vi­selheti. Az ő tudomásuk szerint a halál nem következett be és semmi okot sem látnak fenforogni a titkolódzásra. A Magyar Távirati­ Iroda a budapesti német követségnél érdeklődött, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy a követségre a birodalmi elnök elhunytáról hivatalos je­lentés nem érkezett, németnek, nem pedig szociáldemokratának érzi magát. Halálából csak egy tanúságot von­hatunk le a magyar viszonyokra nézve s azt mondjuk, hogy a magyarországi szociálde­mokrácia tanulhatna , tőle hazaszeretetet és tisztességet. Ébert ugyanis azokat a hibákat, amelyeket a háború megszüntetése idején el­követett, igyekezett helyrehozni s nem ragasz­­kodott mereven a marxi dogmatizmushoz, amelynek mocsarában it fuladozik tehetetle­nül a magyarországi szociáldemokrata párt. -----­-------------------:----­ . ........... A vidéki pénzintézetek sorozatos tőkeemelésre készülnek — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A vidéki pénzintézetek a Nemzeti Bankkal szemben való hitelképességük megnövelésére most sorozatos tőkeemelésre készülnek. Erről a kérdésről egyik közgazdasági szakemberünk a következőket mondotta: — A Magyar Nemzeti Bank hitelpolitikája tényleg sorozatos alaptőkeemelésre kényszerí­ti a vidéki pénzintézeteket s ez nyilvánvalóan ellentétben áll a régi részvénytulajdonosok ér­dekeivel. A helyzet ugyanis az, hogy ma a részvény nem fejezi ki a vállalat értékét, tehát az új részvények átvevői kevesebbet fizetnek be, mint amennyi a tiszta vagyonból egy-egy részvényre esik. A művelet tehát nem más mint a részvénytőke „felvizezése“. Az új rész­vényt­u­lajdonosok természetesen­­a régiekkel egyeni jogot nyernek a vállalat vagyonából való részesedéshez s az uj részvény értéke és a belső érték közötti diszparitás éppen a régi részvénytulajdonosok vesztesége.­­ Érthető, hogy a vidéki pénzintézetek igazgatóságai nem szívesen mondanak le ar­ról a haszonról, amelyet a hitelüzlet kibőví­tése biztosít. Viszont a magyar középosztály már olyan nagy veszteségeket szenvedett, hogy­ ettől az újabb érvágástól meg kell kímélni. Ebben a részben a cégbíróságokra hárul a legfőbb feladat, mert ezeknek kell őrködni a részvényesek érdekei felett. A cégbíróságok nem hagyhatnak jóvá olyan tőkeemelést, amely súlyos károsodást jelentene a régi rész­vényesekre nézve. — A munkanélküliségről tanácskoznak ma délben a miniszterelnökségen­­ — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A kormány tagjai a szokásos heti minisz­tertanácson Bethlen István gróf miniszterel­nök elnöklésével a mezőgazdasági hitelről és a búzavalutának a kisbérleteknél történő megváltoztatásáról tanácskoztak. Megvitatták azt a rendelettervezetet, amelyet a pénzügy­­miniszter és igazságü­gyi minszter dolgozott, ki, a földbirtok hitelképességét gátló, ismert körülményeik elhárítására. A kisbérletek a legközelebb megjelenő rendelet értelmében — 20 holdig — nem búzavalutában fizetnek, hanem a busa múlt esztendei átlagárában. Ma délelőtt 11 órakor fontos értekezlet kez­dődött a miniszterelnökségen a munkanélküli­ség ügyében. A tanácskozásoin részt vett a mi­niszterelnök, továbbá Rakovszky Iván belügy­miniszter. Az építőiparosok memorandumát ma délelőtt nyújtották át Bethlen István gróf miniszter­­elnöknek, aki Petrichevich-Horváth Emil ál­lamtitkár jelenlétében fogadta az érdekeltségek küldöttségét s hathatós támogatását ígérte az akcióhoz. Mai számunk ára 2003 korona Olvassa el a Harmadik oldalon a 25 milliós rejtvingpozafon Miss Ferenc, a bentlemertogain­ leleplezne agyenlítje magát — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Ma délelőtt néhány perccel 11 óra előtt fel­hívta valaki a rendőri Sajtóirodát, ahol­ ép­pen az Uj Nemzedék munkatársa volt a tele­fonnál. Arra kérte az újságírókat, hogy jöj­jenek ki valamennyien a Holland kávéházba mert ott érdekes dolog készül, öt fővárosi, lap rovatvezetője, azonnal autóba ült és­­ Holland kávéházhoz hajtott. Amikor megér­keztek, belülről lövés hallatszott és mire a kávéháziba léptek, Kiss Ferenc, a bombám­­­rénylők leleplezője, már égyük díványon fe­küdt átlőtt mellel. Azonnal telefonáltak a mentőkért, akik a halottat elszállították. ­ Kigyulladt a gellérthegyi Jézus Szive kápoln­ a­ki Uj Nemzedék tudósítójától. — Ma reggel 9 óra tájban a Gallért hegyen levő Jézus Szive kápolna lángba borult. A citadellában állomásozó kapoo­naság hamarosan eloltotta a tüzet s ib. a­ kápolna megmenekült, az eltamvadás­­tól. Így is elpusztult a kápolna belső be­rendezése és tetőzete. Csupán a Jézus Szíve szobor maradt épen, amely csak kissé bekormozódott a lángoktól.­A tüzet a vizsgálat szerint valószín­űleg az okozta, hogy egy arra járó ember égő szivarvéget dobott be a kápolnába, amely­től az ott levő száraz virágok és koszonk lángra­ kaptak.

Next