Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
2 Tisza István emberfeletti küzdelme a világháború ' —«III Történelmi bizonyítékok a háborús felelősségről Tisza leveleiben ** ’Az Új Nemzedék tudósítójától, — 'Az Országos Tisza István Emlék-Bizottság aligha állíthatott volna maradandóbb és méltóbb emléket a hallhatatlan politikusnak és nemzeti vértanúnak, mint azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával együtt kiadja Tisza István gróf összes munkáit. Nemcsak nálunk, hanem világszerte általános érdeklődésre tarthat igényt a negyedik sorozat második kötete, amely a napokban került ki a sajtó alól. Ez a kötet Tisza István leveleit, táviratait, telefonon küldött üzeneteit és egyes előterjesztéseit tartalmazza 1914 júniusától december végéig, tehát abból a tragikus időből, amikor a monarchia és a német birodalom végső kényszerhelyzetükben ráléptek a halálharc útjára. A vaskos, 392 oldalas kötet fényszóróként világítja meg ennek az időszaknak eddig meglehetősen sötétben maradt képét s meglepően tárja fel azt a Utáni munkát, amely a magyar miniszterelnökre hárult. Immár köztudomású, hogy Tisza István gróf utolsó pillanatig ellenezte a Szerbiának szóló hadüzenetet, nem mintha azt nem tartotta volna jogosnak, hanem mert tisztán látta az ebből kirobbanó világkonfliktust, amely nemcsak a monarchiának nagyhatalmi állását, hanem Magyarország ezeréves fennállását is kockára dobja. Pár nappal a szarajevói merénylet után, 1914 július 1-én előzenesztést tett I Ferenc Józsefnek, amelyben aggodalommal teszi szóvá, hogy Berchtold gróf a trónörököspár meggyilkolását fel akarja használni a Szerbiával való leszámolásra. Tiltakozó levél a királyhoz __ Nem titkoltam Berchtold gróf előtt, — írja — hogy ezt végzetes hibának tartom és semmiképpen sem osztoznám a felelősségben Először nincs eddig elégséges támasztékunk arra, hogy Szerbiát felelőssé tehessük s a szerb kormány esetleges kielégítő nyilatkozatai ellenére ezzel az állammal háborút provokáljunk. A gondolható legrosszabb locus starukra tennénk szert s az egész világ előtt mint a béke megzavarói tűnnénk fel s egy nagy háborút a legkedvezőtlenebb körülmények között lobbantanánk ki. " — Másodszor általában nagyon kedvezőtlennek tartom ezt az időpontot, amikor Romániát úgy ahogy elvesztettük anélkül, hogy pótlást kapnánk helyette s az egyetlen állam, amelyre számíthatunk, Bulgária, kimerülten fekszik. __ A Balkán mai helyzetében a legkisebb gondot okozná nekem az, hogy megfelelő casus belli-t találjak. Ha egyszer eljött a rácsapás ideje, akkor a legkülönbözőbb kérdésekből háborús okot lehet fejlesztenünk. Először azonban olyan diplomáciai konstellációt kell teremteni, amely az erőviszonyt számunkra - kevésbbé kedvezőtlenné teszi. Ebben az előterjesztésben kifejti még Tisza, hogy Németországgal karöltve egy utolsó kísérletet kell tenni Románia megnyerésére s amennyiben ez nem sikerül, Bulgáriát kell bevenni a hármasszövetségbe. Románia csatlakozását egyébként is siettetné az, ha Bulgária határozott formában a monarchia melé állna, mert hiszen Románia csak így érezné magát biztonságban a rettegett bolgár támadástól. Éppen ezért kéri Tisza az uralkodót, hogy nyerje meg ennek a gondolatnak Vilmos császárt, aki rövidesen Bécsbe érkezik. A román kérdés Attól a perctől azonban, amikor a háború megkezdődik Szerbia ellen, Tisza István gróf kötelességének tartja, hogy minden erejéből előmozdítsa a háború gyors és győzelmes tie felezését. Ott van mindenütt, ahol csak erélyes kézre van szükség. Figyelme kiterjed a lakosság anyagi és erkölcsi megerősítésére, az uj viszonyoktól teremtett szociális ügyre, a hadvezetésre és a külpolitikára. A levelek és feljegyzések tanúsága szerint éj félnappal talpon áll, irányít, rendelkezik, információkat kér. Legtöbb idejét a külpolitikai gondok kötik le, amelyek közül leginkább a román kérdés izgatja. Romániával szemben Tisza István hajlandó elmenni az engedékenység legvégső határáig. Czernin Ottokár gróf bukaresti követhez intézett sorai, valamint a románlakta magyar területeken tett intézkedései ebből a szempontból rendkívül figyelemreméltók. Bármilyen válságossá alakult is később a helyzet a szerbiai kudarc és az orosz előnyomulás folytán, pillanatig sem tántorodott meg a magyar szent korona jogainak védelmében. Czernin már szeptember 7-én kelt szigorúan bizalmas táviratában jelezte, hogy az oroszok Bukovinát ígérik Romániának, ami Károly román királyt és Margh Romant, a konzervatívok vezérét, „borzalmasan nehéz helyzetbe sodorja". Károly király szeretné ha a monarchia Érdekes, hogy a német diplomácia a monarchia, sőt egyenesen Magyarország kárára szerette volna biztosítani Románia semlegességét. Tiszában azonban emberére talált. Legfeljebb abba ment volna bele, — mint Conrad vezérkari főnökhöz intézett táviratából kitűnik — hogy amennyiben az Románia támogatásét vonná maga után, átadják neki a kért — bukovinai területeket. — Ismételten kategorikusan ki kell jelentenem Excellenciadnak, — táviratozza október 17-én Czerninnek, — hogy semmilyen erdélyi kérdés sincs, tehát ilyennek megoldása szóba sem jöhet. — Kilátásba helyeztem azonban a magyarországi románoknak, hogy az Excellenciád által ismert engedményeket megadom. Ezekre az engedményekre vonatkozóan Tisza István a görög-keleti román püspökökkel hosszas levelezést folytatott, amely a kötetnek történeti szempontból fölöttébb érték és része. Metianu János v. k. tt. görög-keleti érsek-metropolitának már szeptember 2-án megigéri, hogy a püspöki karnak, mint a román nép pártokon felül álló vezetőségének kívánságait addig a fokig teljesíti, ameddig nem sértik a magyar állami és nemzeti szempontokat. Hajlandó tehát a népiskolai törvényt a felekezeti iskolákra kedvezőbben módosítani, megengedni a román nyelvnek az állami hatóságok előtt való használatát, végül új választói joggal nagyobb teret nyitni az erdélyi románok politikai érvényesülésének. A püspöki kar legalább is szinleg hálásan fogadta az engedményeket. A román nacionalista izgatás azonban tovább folyt, amit csodálatos képen a német diplomácia is előmozdított. Tisza ez ellen többször intézkedést kért a külügyminisztertől. A délszlávok A szerb kérdést és a horvátországi helyzetet főképpen azok a levelek és táviratok tisztázzák, amelyeket Tisza István Skermlecz Iván báró horvát bánhoz intézett. A nagyszerb forradalmi mozgalom — mint Krobatin hadügyminiszter július 14-én kelt levelében ismerteti — nemcsak Délmagyarországon, hanem Horvátországban és Szlavóniában is elterjedt. A hadügyminiszter már ekkor kérte Tiszát, hogy háború esetén azonnal oszlassa fel a horvát országgyűlést, így ugyanis a szerb nacionalista képviselők elvesztenék immunitásukat. Felhívta Krobatin Tisza figyelmét már akkor Pribicsevics Szvetczár képviselő üzelmi kára is. Tisza István a horvátokban teljesen megbízott, hiszen még Krobatin is elismerte, hogy ellenajánlatával ellensúlyozhatná az orosz ígéretet. Marghiloman királya megbízásából azt javasolta, hogy a magyar kormány Erdélynek bizonyos függetlenséget, egy „Statut politique“-ot biztosítson s a bukovinai határon Suczawa község átengedésével, ahol Nagy István csontjai pihennek, Románia javára határkiigazítást létesítsen. Ebben az esetben Románia még fegyverrel is támogatná a monarchiát. Tisza István még aznap válaszolt Czerninnek: — A legmesszebbmenő engedményeknek sem lenne befolyásuk Románia magatartására. Ez kizáróan attól függ, hogy mint ítélik meg a románok a nagy háború kilátásait, a horvát lakosság túlnyomó zöme ellenségét látja a szerbben. Nehéz feladatot rótt azonban a magyar miniszterelnökre a Frank-csoport áskálódása, amely osztrák hűségét fitogtatva a bécsi kormányköröket igyekezett Magyarország ellen hangolni. Tisza István több levele foglalkozik ezzel az üggyel. — Ezek az urak —írja augusztus 8-án igen energikusan Berehtorinak — monopóliumot csinálnak lojalitásukból. Ezek azok az emberek, akik Magyarország ellen irányuló gyűlölködő és hazug akciójukkal olyan sokban hozzájárultak az egyenetlenség és békétlenség felszításához a monarchiában, a hangulat elmérgesítéséhez és Ausztria csúszó,rhű elemeinek a magyarságtól, a dinasztia és a nagyhatalmi állás legbiztosabb támaszától való elidegenítéséhez. Ugyanezt a nyomorult játékot folytatják most a szerbek ellen s nagyon szomorú lenne, ha ez a klikk komoly helyen rokonszenvre és bizalomra találna. A tót- és ruténkérdés Tisza nem a hangulatok embere s az igaztalanság ellen, bármilyen sovén magyar részről történjék is, szigorúan felemeli szavát. Nem tűri, hogy a tótságot, amely arra semmi okot sem adott, bizalmatlanul, olykor ellenségesen kezeljék a hatóságok. Erre vonatkozóan számos levelet találunk a kötetben. Államférfial bölcsességére vall az a mód, amellyel az orosz betöréskor súlyos hibákat, sőt bűnöket elkövető rsténség ügyét simítja el. Nyílt levélben kiemeli, hogy ez a tudatlan nép nem volt tisztában cselekményével s pár kivételtől eltekintve, csak a polgári büntető törvény ellen vétett, amikor segített az orosz csapatoknak a magyar lakosság kifosztásában. Ugyanekkor azonban energikusan figyelmezteti bizalmas levélben Papp Antal és Novák István püspököket, hogy a rutén nép nevelése terén még sok a teendő s a lelkészi karnak is intenzívebben kell küzdenie a moszkovitizmus ellen. Amilyen férfiasan szembeszáll Tisza a román követelésekkel, éppen olyan energikusan tiltakozik az ellen, hogy Németország ösztönzésére bármilyen területi engedménnyel lekenyerezzék Olaszországot. — Anélkül, hogy félreismernék Németország valóban barátságos szándékát — telefonálja augusztus 26-án Berchtodnai —, azt hiszem, hogy éppen Németországtól, amely a legkisebb német terület átengedésének eszméjét is mindenkor sértésként utasította vissza, — több megértést várhatunk a barát méltósága iránt... A szövetséges megalázása bizonyára nem áll Németország érdekében. Tisza és a közember A kötet számos levelet tartalmaz, amelyből Tisza István emberi nagysága eddig nem ismert fényben tűnik fel. A hazáért mindenkinek szenvednie kell — ez csendül ki barátaihoz, rokonaihoz és egyházához intézett soraiból. Azokat, akik felmentést, birtokaik érdekeinek megvédését s más könnyítést kérnek, udvariasan, de határozottan utasítja vissza. Ő maga mindenben példával jár elől. Bármilyen kisembernek, vagy egyszerű katonának is eleget tesz azonban, ha jogsa kérelemmel fordul hozzá. Megható az a szeretet és gondoskodás, amellyel birtokának hadbavonult cselédségéről, ezek hozzátartozóiról gondoskodik. A kötet azzal a gyönyörű levéllel végződik, amelyben 1914 december 31-én Károly Ferenc József trónörökösnek felajánlja „az uralkodóház egy emberöltőnél idősebb hit szolgájának” segítségét és tanácsait. — Töltse el örömmel és reménységgel — írja — császári és királyi Fenséged szivét az áldozat-ítész hazaszeretet, hősiesség és a szabadon választott uralkodóházhoz való hűséges, szeretetteljes ragaszkodás számtalan példája s érleljen meg további, áldásos, kölcsönös bizalmat és bizalomteljes együttműködést az uralkodó és a nép között. Az ostromló áradatban, amely a monarchiára zúdul, Tisza István megingathatatlan, vaskezű kormányos áll a nemzet hajóján , ha ezt a hajót nem sikerült révbe juttatnia, a felelősség kétségtelenül nem őt terheli, hanem azokat a csatornaférgeket, amelyeknek aknamunkáját még mindig nem ismerjük a maga aljasságában. Már az első napokban felbukkan ~~ a gyilkos. Tisza 382. számú, október 11-én kelt levelében felszólítja Boda Dezső rendőrfőkapitányt: — Egy dolog van azonban a jelentésben, aminek további puhatolása nem volna érdektelen. Meg kellene állapítani, mit csinált Kéri Fái szeptember 15-ike után? Erre vonatkozólag további információt kérek. Milyen információt kapott Tisza, nem derül ki a kötetből s nem is tudjuk. Tisza a németek ellen V&SBUTO& Hanfekker Sándor Rt. Bpest, Üllőiit 48/3. Budai fiók: II., Fő utca 59/3. Ili Nemzedék Vasárnap, 1925 március 1. Tisza és a lengyelek Rögtön a háború elején felmerült a lengyel probléma. Tisza István a legegyszerűbb megoldásnak a külön lengyel királyság felállítását tartja, de miután ebben az esetben a monarchia előbb-utóbb elveszítené Galíciát, ezt a gondolatot elejti. Az osztrák részről felmerült kombinációt azonban, amely Lengyelországot harmadik egyenlő jogú tényező gyanánt illesztené a monarchiába, a nagyhatalmi állás szempontjából, de különösen magyar érdekből ellenzi. Burián István báróhoz írt, augusztus 11-én kelt levelében azt tekinti legmegfelelőbbnek, ha a lengyel területeket Ausztriához csatolnák, míg Magyarországot Boszniával gyarapítanák s a dualizmus továbbra is megmaradna. Az összmonarchia népességéből ekkor 40 millió esnék Ausztriára, 23 millió Magyarországra, tehát 63, illetve 37 százalék, ami nem tenné lehetetlenné a paritás fentartását. Ez a magyar kormány programmja a lengyel kérdésben, később azonban, amikor egyre több nehézség merül fel, örül annak, hogy Németország aggályokat fejez ki, hogy — most Forgách János gróf külügyi osztályfőnöknek írja — „Berlinből hideg zuhanyt öntöttek erre a kérdésre.“ Nem feladatunk, hogy bírálatot mondjunk Tisza Istvánról, nemzetiségi politikájáról, csak annyit rögzítünk le, hogy Tiszát ebben a kérdésben is kizáróan Magyarország területi épségének biztosítása vezette. A nemzetiségi vidéken mindenekelőtt a belső rendet akarta megszilárdítani s ezért, ha a szükség kívánta, szembeszállt a katonai vezetőiséggel, amely kémkereisés közben túlkapásokkal felkavarta a nemzetiségi területek békéjét. Frigyes királyi herceg főparancsnokhoz intézett levelei rendkívül erélyesen követelik, hogy a katonaság politikai természetű ügyekben a politikai hatóság bevonásával járjon el A hadvezetőséggel egyébként több öszsszeütközése volt. Bolfras bárónak, a király katonai irodafőnökének közvetítésével kénytelen volt még az uralkodót is megkeresni, hogy a magyar miniszterelnököt a hadműveletek minden mozzanatáról értesítsék A magyar érdeket a hadvezetőséggel szemben is megvédte. Jellemző erre augusztus 23-án kelt levele, amelyben I. Ferenc Józseftől sürgős intézkedést kér az ellen, hogy a hadvezetőség oktalan és felesleges emberáldozatokat hozzon. — Valamennyi csapat részére — mondja —, szigorú parancsokat kell kiadni, hogy a haszontalan véráldozatokat elkerüljék, a támadásokat megfelelően előkészítsék és koncentrált erőkkel támadjanak. Kérve kérem Felségedet, ne ítéljen el és soraimat tárgyilagos megfontolásra méltassa. A trónért és hazáért lelke legmélyéig aggódó hű szolga kérése ez, aki nem csügged, nem esik kétségbe, de a nagy veszedelem elhárításáért tiszteletteljesen szeretett uralkodójához fordul. A hadsereg és a lakosság eleven erejében adva van a győzelem minden eleme. Ezekből az erőkből azonban a hibás vezetés folytán már nemes kincsek haszontalanul tékozogattak el s ilyen piadon minden elveszhet, ha a legfőbb hadúr hatalmi szava nem teremt jobb rendet. | r ntMDKIVOt, ^1 I ifi VAJDA DEZSŐ 1 n EE3 ~ cégnél, Korcmahercag-u. 8. g ==S Ezer K-tó] £3 33. Kiváló minőségű crepe de chinek 2 SS 33 ~= Selyem marocain, gyönyörű ruha- S3 3~ színekben_______ — _ _ 160 3=j ül r-----------------------------------------------------\ ==j szz Crepe georgenek és tavaszi 53 = ruhaselyem-újdonságok— 33 megérkeztek 1 =133 Kabátselymek és kazak anyagok 3=3 33 nagy választékban == 140 cm divatkockás kelmék___ ISO =33 rz= Tavaszi kosztüm- és ruhakelmék_ 150 =asz== Legújabb tavaszi kabátkelmék_150 333 33 burberry és Covercoat raglené p — késnék ádis! válautékban! =ma iHillllEllllllliiiliiilillilllllllllllljlJllílllli