Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

2 Tisza István emberfeletti küzdelme a világháború ' —«III Történelmi bizonyítékok a háborús felelősségről Tisza leveleiben *­* ’Az Új Nemzedék tudósítójától, — 'Az Országos Tisza István Emlék-Bizott­ság aligha állíthatott volna maradandóbb és méltóbb emléket a hallhatatlan poli­tikusnak és nemzeti vértanúnak, mint azzal, hogy a Magyar Tudományos Aka­démiával együtt kiadja Tisza István gróf összes munkáit. Nemcsak nálunk, hanem világszerte általános érdeklődésre tart­hat igényt a negyedik sorozat második kötete, amely a napokban került ki a sajtó alól. Ez a kötet Tisza István leve­leit, táviratait, telefonon küldött üzene­teit és egyes előterjesztéseit tartalmazza 1914 júniusától december végéig, tehát abból a tragikus időből, amikor a monar­chia és a német birodalom végső kény­szerhelyzetükben ráléptek a halálharc út­jára. A vaskos, 392 oldalas kötet fény­szóróként világítja meg ennek­­ az idő­szaknak eddig meglehetősen sötétben ma­radt képét s meglepően tárja fel azt a Utáni munkát, amely a magyar minisz­terelnökre hárult. Immár köztudomású, hogy Tisza István gróf utolsó pillanatig ellenezte a Szerbiá­nak szóló hadüzenetet, nem mintha azt nem tartotta volna jogosnak, hanem mert tisztán látta az ebből kirobbanó világ­­konfliktust, amely nemcsak a monarchiá­nak nagyhatalmi állását, hanem Magyar­­ország ezeréves fennállását is kockára dobja. Pár nappal a szarajevói merénylet után, 1914 július 1-én előzenesztést tett I Ferenc Józsefnek, amelyben aggoda­lommal teszi szóvá, hogy Berchtold gróf a trónörököspár meggyilkolását fel akarja használni a Szerbiával való leszá­molásra. Tiltakozó­ levél a királyhoz __ Nem titkoltam Berchtold gróf előtt, — írja — hogy ezt végzetes hibának tartom­ és semmiképpen sem osztoznám a felelősségben Először nincs eddig elégséges támasztékunk arra, hogy Szerbiát felelőssé tehessük s a szerb kormány esetleges kielégítő nyilatkozatai elle­nére ezzel az állammal háborút provokáljunk. A gondolható legrosszabb locus sta­ruk­­ra ten­nénk szert s az egész világ előtt mint a­ béke megzavarói tűnnénk fel s egy nagy háborút a legkedvezőtlenebb körülmények között lobbantanánk ki. " — Másodszor általában nagyon kedvezőtlen­nek tartom ezt az időpontot, amikor Romániát úgy ahogy elvesztettük anélkül, hogy pótlást kapnánk helyette s az egyetlen állam, amelyre számíthatunk, Bulgária, kimerülten fekszik. __ A Balkán mai helyzetében a legkisebb gondot okozná nekem az, hogy megfelelő casus belli-t találjak. Ha egyszer eljött a rá­­csapás ideje, akkor a legkülönbözőbb kérdések­ből háborús okot lehet fejlesztenünk. Először azonban olyan diplomáciai konstellációt kell teremteni, amely az erőviszonyt számunkra - kevésbbé kedvezőtlenné teszi. Ebben az előterjesztésben kifejti még Tisza, hogy Németországgal karöltve egy utolsó kísérletet kell tenni Románia meg­nyerésére s amennyiben ez nem sikerül, Bulgáriát kell bevenni a hármasszövet­­ségbe. Románia csatlakozását egyébként is siettetné az, ha Bulgária határozott formában a monarchia me­lé állna, mert hiszen Románia csak így érezné magát biztonságban a rettegett bolgár táma­dástól. Éppen ezért kéri Tisza az uralkodót, hogy nyerje meg ennek a gondolat­nak Vilmos császárt, aki rövidesen Bécsbe érkezik. A román kérdés Attól a perctől azonban, amikor a há­ború megkezdődik Szerbia ellen, Tisza István gróf kötelességének tartja, hogy minden erejéből előmozdítsa a háború gyors és győzelmes tie felezését. Ott van mindenütt, ahol csak erélyes kézre van szükség. Figyelme kiterjed a­­ lakosság anyagi és erkölcsi megerősítésére, az uj viszonyoktól teremtett szociális ügy­­re, a hadvezetésre és a külpolitikára. A leve­lek és feljegyzések tanúsága szerint éj fél­nappal talpon áll, i­rányít, rendelkezik, in­formációkat kér. Legtöbb idejét a külpolitikai gondok kötik le, amelyek közül leginkább a román kérdés izgatja. Romániával szemben Tisza István haj­landó elmenni az engedékenység legvégső határáig. Czernin Ottokár gróf bukaresti követhez intézett sorai, valamint a ro­mánlakta magyar területeken tett intéz­kedései ebből a szempontból rendkívül figyelemreméltók. Bármilyen válságossá alakult is később a helyzet a szerbiai kudarc és az orosz előnyomulás folytán, pillanatig sem tántorodott meg a magyar szent korona jogainak vé­delmében. Czernin már szeptember 7-én kelt szi­gorúan bizalmas táviratában jelezte, hogy­­ az oroszok Bukovinát ígérik Ro­mániának, ami Károly román királyt és Margh Romant, a konzervatívok vezérét, „borzalmasan nehéz helyzetbe sodorja". Károly király szeretné ha a monarchia Érdekes, hogy a német diplomácia a­ monarchia, sőt egyenesen Magyarország kárára szerette volna biztosítani Romá­nia semlegességét. Tiszában azonban em­berére talált. Legfeljebb abba ment volna bele, — mint Conrad vezérkari főnökhöz intézett táviratából kitűnik — hogy amennyiben az Románia támogatásét vonná maga után, átadják neki a kért — bukovinai területeket. — Ismételten kategorikusan ki kell je­lentenem Excell­enciadnak, — táviratozza október 17-én Czerninnek, — hogy semmilyen erdélyi kérdés sincs, te­hát ilyennek megoldása szóba sem jöhet. — Kilátásba helyeztem azonban a ma­gyarországi románoknak, hogy az Excel­­lenciád által ismert engedményeket meg­adom. Ezekre az engedményekre vonatkozóan Tisza István a görög-keleti román püs­pökökkel hosszas levelezést folytatott, amely a kötetnek történeti szempontból fölöttébb ér­ték és része. Metianu János v. k. t­t. görög-keleti érsek-metropolitá­­nak már szeptember 2-án megigéri, hogy a püspöki karnak, mint a román nép pártokon felül álló vezetőségének kíván­ságait addig a fokig teljesíti, ameddig nem sértik a magyar állami és nem­zeti szempontokat. Hajlandó tehát a népiskolai törvényt a felekezeti iskolákra kedvezőbben módosí­tani, megengedni a román nyelvnek az állami hatóságok előtt való használatát, végül új választói joggal nagyobb teret nyitni az erdélyi románok politikai érvé­nyesülésének. A püspöki kar legalább is szinleg­ hálásan fogadta az engedménye­ket. A román nacionalista izgatás azon­ban tovább folyt, amit csodálatos képen a német diplomácia is előmozdított. Tisza ez ellen többször intézkedést kért a külügyminisztertől. A délszlávok A szerb kérdést és a horvátországi hely­zetet főképpen azok a levelek és táviratok tisztázzák, amelyeket Tisza István Skerm­le­cz Iván báró horvát bánhoz intézett. A nagyszerb forradalmi mozgalom — mint Krobatin hadügyminiszter július 14-én kelt levelében ismerteti — nemcsak Dél­­magyarországon, hanem Horvátország­ban és Szlavóniában is elterjedt. A had­ügyminiszter már ekkor kérte Tiszát, hogy háború esetén azonnal oszlassa fel a horvát országgyűlést, így ugyanis a szerb nacionalista képvi­selők elvesztenék immunitásukat. Felhívta Krobatin Tisza figyelmét már akkor Pri­­bicsevics Szvetczár képviselő üzelmi kára is. Tisza István a horvát­okban teljesen megbízott, hiszen még Krobatin is elis­merte, hogy ellenajánlatával ellensúlyozhatná az orosz ígéretet. Marghiloman királya meg­bízásából azt javasolta, hogy a magyar kormány Erdélynek bizonyos függetlenséget, egy „Statut politique“-ot biztosítson s a bukovinai határon Suczawa köz­ség átengedésével, ahol Nagy István csontjai pihennek, Románia javára határkiigazítást létesítsen. Ebben az esetben Románia még fegy­verrel is támogatná a monarchiát. Tisza István még aznap válaszolt Czerninnek: — A legmesszebbmenő engedményeknek sem lenne befolyásuk Románia magatartására. Ez kizáróan attól függ, hogy mint ítélik meg a románok a nagy háború kilátásait, a horvát lakosság túlnyomó zöme ellenségét látja a szerbben. N­ehéz feladatot rótt azonban a magyar miniszterelnökre a Frank-csoport áská­­lódása, amely osztrák hűségét fitogtatva a bécsi kormányköröket igyekezett Ma­gyarország ellen hangolni. Tisza István több levele foglalkozik ezzel az üggyel. — Ezek az urak —írja augusztus 8-án igen energikusan Berehtorinak — monopóliumot csi­nálnak lojalitásukból. Ezek azok az emberek, akik Magyarország ellen irányuló gyűlölködő és hazug akciójukkal olyan sokban hozzájárul­tak az egyenetlenség és békétlenség felszításá­hoz a monarchiában, a hangulat elmérgesíté­séhez és Ausztria csúszó,rhű elemeinek a ma­gyarságtól, a dinasztia és a nagyhatalmi állás legbiztosabb támaszától való elidegenítéséhez. Ugyanezt a nyomorult játékot folytatják most a szerbek ellen s nagyon szomorú lenne, ha­ ez a klikk komoly helyen rokonszenvre és biza­lomra találna. A tót- és ruténkérdés Tisza nem a hangulatok embere s az igaztalanság ellen, bármilyen sovén ma­gyar részről történjék is, szigorúan fel­emeli szavát. Nem tűri, hogy a tótságot, amely arra semmi okot sem adott, bizal­matlanul, olykor ellenségesen kezel­jék a hatóságok. Erre vonatkozóan számos levelet talá­lunk a kötetben. Államférfial bölcsessé­gére vall az a mód, amellyel az orosz be­töréskor súlyos hibákat, sőt bűnöket el­követő rsténség ügyét simít­ja el. Nyílt levélben kiemeli, hogy ez a tudatlan nép nem volt tisztá­ban cselekményével s pár kivételtől eltekintve, csak a polgári bün­tető törvény ellen vétett, amikor segített az orosz csapatoknak a magyar lakosság kifosztásában. Ugyanekkor azonban energikusan figyelmezteti bizalmas levélben Papp Antal és Novák István püspököket, hogy a rutén nép nevelése terén még sok a teendő s a lelkészi karnak is intenzívebben kell küzdenie a m­osz­­kovitizmus ellen. Amilyen férfiasan szembeszáll Tisza a román követelésekke­l, éppen olyan ener­gikusan tiltakozik az ellen, hogy Német­ország ösztönzésére bármilyen területi engedménnyel lekenyerezzék Olaszorszá­got. — Anélkül, hogy félreismernék Németország valóban barátságos szándékát — telefonálja augusztus 26-án Berchtodnai —, azt hiszem, hogy éppen Németországtól, amely a legki­sebb német terület átengedésének eszméjét is mindenkor sértésként utasította vissza, — több megértést várhatunk a barát méltósága iránt... A szövetséges megalázása bizonyára nem áll Németország érdekében. Tisza és a közember A kötet számos levelet tartalmaz, amelyből Tisza István emberi nagysága eddig nem ismert fényben tűnik fel. A hazáért mindenkinek szenvednie kell — ez csendül ki barátaihoz, rokonaihoz és egyházához intézett soraiból. Azokat, akik felmentést, birtokaik érdekeinek megvédését s más könnyítést kérnek, udvariasan, de határozottan utasítja vissza. Ő maga mindenben példával jár elől. Bármilyen kisembernek, vagy egy­szerű katonának is eleget tesz azon­ban, ha jogsa kérelemmel fordul hozzá. Megható az a szeretet és gondoskodás, amellyel birtokának hadbavonult cseléd­ségéről, ezek hozzátartozóiról­ gondosko­dik. A kötet azzal a gyönyörű levéllel végződik, amelyben 1914 december 31-én Károly Ferenc József trónörökösnek­ fel­ajánlja „az uralkodóház egy emberöltő­nél idősebb hit szolgájának” segítségét és tanácsait. — Töltse el örömmel és reménységgel — írja — császári és királyi Fenséged szivét az áldozat-ítész hazaszeretet, hősiesség és a szaba­don választott uralkodóházhoz való hűséges, szeretetteljes ragaszkodás számtalan példája s érleljen meg további, áldásos, kölcsönös bi­zalmat és bizalomteljes együttműködést az uralkodó és a nép között. Az ostromló áradatban, amely a mon­archiára zúdul, Tisza István megingat­hatatlan, vaskezű kormányos áll a nem­zet hajóján , ha ezt a ha­jót nem sikerült révbe juttatnia, a felelősség kétségtelenül nem őt terheli, hanem azokat a csatorna­férgeket, amelyeknek aknamunkáját még mindig nem ismerjük a maga­ aljasságá­ban. Már a­z első napokban felbukkan ~~ a gyilkos. Tisza 382. számú, október 11-én kelt levelében felszólítja Boda Dezső rendőrfőkapitányt: — Egy dolog van azonban a jelentésben, aminek további puhatolása nem volna érdek­telen. Meg kellene állapítani, mit csinált Kéri Fái szeptember 15-ike után? Erre vonatkozólag további információt kérek. Milyen információt kapott Tisza, nem derül ki a kötetből s nem is tudjuk. Tisza a németek ellen V&SBUTO& Han­fekker Sándor Rt. Bpest, Üllői­i­t 48/3. Budai fiók: II., Fő­ utca 59/3. Ili Nemzedék Vasárnap, 1925 március 1. Tisza és a lengyelek Rögtön a háború elején felmerült a lengyel probléma. Tisza István a leg­egyszerűbb megoldásnak a külön lengyel királyság felállítását tartja, de miután ebben az esetben a monarchia előbb-utóbb elveszítené Galíciát, ezt a gondolatot el­ejti. Az osztrák részről felmerült kombi­nációt azonban, amely Lengyelor­szágot harmadik egyenlő jogú té­nyező gyanánt illesztené a monar­chiába, a nagyhatalmi állás szem­pontjából, de különösen magyar ér­dekből ellenzi. Burián István báróhoz írt, augusztus 11-én kelt levelében azt tekinti legmeg­felelőbbnek, ha a lengyel területeket Ausztriához csatolnák, míg Magyarorszá­got Boszniával gyarapítanák s a dualiz­mus továbbra is megmaradna. Az össz­­monarchia népességéből ekkor 40 millió esnék Ausztriára, 23 millió Magyar­­országra, tehát 63, illetve 37 százalék, ami nem tenné lehetetlenné a paritás fentartását. Ez a magyar kormány pro­­grammja a lengyel kérdésben, később azonban, amikor egyre több nehézség merül fel, örül annak, hogy Németország aggályokat fejez ki, hogy — most Forgách János gróf külügyi osztály­főnöknek írja — „Berlinből hideg zu­hanyt öntöttek erre a kérdésre.“ Nem feladatunk, hogy bírálatot mond­junk Tisza Istvánról, nemzetiségi politi­kájáról, csak annyit rögzítünk le, hogy Tiszát ebben a kérdésben is kizá­róan Magyarország területi épségé­nek biztosítása vezette. A nemzetiségi vidéken mindenekelőtt a belső rendet akarta megszilárdítani s ezért, ha a szükség kívánta, szembeszállt a katonai vezetőiséggel, amely kémkere­i­sés közben túlkapásokkal felkavarta a nemzetiségi területek békéjét. Frigyes királyi herceg főparancsnokhoz intézett­ levelei rendkívül erélyesen követelik, hogy a katonaság politikai természetű ügyekben a politikai hatóság bevo­násával járjon el A hadve­zetőséggel egyébként több ösz­s­szeütközése volt. Bolfras bárónak, a ki­rály katonai irodafőnökének közvetíté­sével kénytelen volt még az uralkodót is megkeresni, hogy a magyar miniszter­elnököt a hadműveletek minden mozza­natáról értesítsék A magyar érdeket a had­vezetőséggel szemben is megvédte. Jellemző erre augusztus 23-án kelt le­vele, amelyben I. Ferenc Józseftől sürgős intézkedést kér az ellen, hogy a hadvezetőség oktalan és felesleges emberáldozatokat hozzon. — Valamennyi csapat részére — mondja —, szigorú parancsokat kell kiadni, hogy a ha­szontalan véráldozatok­at elkerüljék, a táma­dásokat megfelelően előkészítsék és kon­­centrált erőkkel támadjanak. Kérve kérem Fel­ségedet, ne ítéljen el és soraimat tárgyilagos megfontolásra méltassa. A trónért és hazáért lelke legmélyéig aggódó hű szolga kérése ez, aki nem csügged, nem esik kétségbe, de a nagy veszedelem elhárításáért tiszteletteljesen szeretett uralkodójához fordul. A hadsereg és a lakosság eleven erejében adva van a győ­zelem minden eleme. Ezekből az erőkből azon­ban a hibás vezetés folytán már nemes kin­csek haszontalanul tékozogattak el s ilyen pia­don minden elveszhet, ha a legfőbb hadúr ha­talmi szava nem teremt jobb rendet. | r ntMDKIVOt, ^1 I ifi VAJDA DEZSŐ 1 n EE3 ~ cégnél, Korcmahercag-u. 8. g ==S Ezer K-tó] £3 33. Kiváló minőségű crepe de chinek 2 SS 33 ~= Selyem marocain, gyönyörű ruha- S3 3~ színekben_______ — _ _ 160 3=j ül r-----------------------------------------------------\ ==j szz Crepe georgenek és tavaszi 53 = ruhaselyem-újdonságok­­—­ 33 megérkeztek 1 =1­33 Kabátselymek és kazak­ anyagok 3=3 33 nagy választékban == 140 cm divatkockás kelmék___ ISO =33 rz= Tavaszi kosztüm- és ruhakelmék_ 150 =as­z== Legújabb tavaszi kabátkelmék_150 333 33 burberry és Covercoat raglené p — késnék ádis! válautékban! =ma iHillllEllllllliiiliiilillilllllllllllljlJllílllli

Next