Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-18 / 63. szám

Szerda, 1925 március 18. Uj Nemzedék HAZATÉRÉS Irta: ARADI-SZABÓ ISTVÁN. A csontkeményítő fagyott országúton, szikrázva didergő csillagok alatt, külö­nös, ijesztő vándor cammogott a der­medt, néma falu felé. A vándoron magas, hegy esteted­ő orosz kucsma, szürke, ron­gyos, vót foltos magyar katonaköpönyeg és nadrág, s ormótlan, nagy, rongyos, sáros csizma szégyenkezett. Halálos fáradtság elkoltott ki a vándor minden lépéséből. Reszkető, rogyadozó lábán a­lig tudta ci­pelni sovány, összetört testét, kínlódva vonszolta magát tovább, előregörbedve, mintha valami láthatatlan, óriási szeke­ret húzna, amiben roppant terhek súlyo­sodnak. Feje — a nyakába hulló guban­cos hajjal, hosszú, terzonborz szakállal — a mellére csuklott, háta a hidegtől gör­bült és fájt, gyomrában az éhség sakálja üvöltött dühös követelődzéssel, s ólmos szemei nagy-nagy álomra vágytak lecsu­kódni. Rongyos, piszkos, éhező, fázó volt a vándor. — szenvedő ember, tehát szent . . . A faluba érve, meghökkentette a nagy, mély, temetői csönd. Még a csikorgó hideg miatt óljaikba bujt kutyák sean ugatták meg, amint tova­vánszongott a kis, bogárhártu házaik mellett, amelyek­nek ablakaiból sárgán ragyogott ki a családi élet arany költészete. A vándor a saját kis házára, kis családjára gondolt, képzeletében feltündöklött ifjú, szép fele­sége és kisfia, amint ülnek az ebédlő­­asztal mellett, a petróleumlámpa kedves fény­udvarában s eszik a szerény, de ízes, tápláló vacsorát és a jóságos kályha ál­dott meleget lehet rájuk ... A vándor szája, szeme, egész teste-lelke megtelt a családi élet réizével, szépségével. — Igen, — mondotta magában, boldo­gan, — alapos, jó, meleg fürdő, patyolat­fehér, jószagú fehérnemű, tiszta, csinos eivilruha, pár falatnyi vacsora (nagyon kiéhezett embernek nem szabad hirtelen sokat ennie!), azután aludni a puha, me­leg ágyban, aludni, aludni, három napig, három hétig aludni! A vándor szeme előtt a girbe-gurba ut­cácskák során át egyre ott káprázott a családi kör délibábja, nem is látta, merre m­egy, de lába ösztönösen vitte a biztos cél felé. — Várjon mit fognak szólni, ha meglát­nak? — töprengett hangtalanul. — Ma­riska, az angyal, sírni fog... Sanyika... ő talán meg sem ismer... hiszen még hároméves sem volt egészen, amikor... amikor az a rettenetes nap elkövetkezett... Most már milyen szép, nagyocska lehet, a lelkem...! '**■ A vándor szeméből két nagy, forró könnycsepp buggyant ki s tűnt el a sza­kálla sürü erdejében. Ezt a könnyet nem a hideg sajtolta ki, ez a vándor férfi, apai szivében született... Újabb könnyek szépítették a vándor ar­cát, mikor — végre! — a háza elé ért. Tekintetével, a könnyei fátyolon át, a kis házat a kémény peremétől egész a pince­ablak alsó széléig megelrógatta, meg­ölelte és megcsókolta, s csak állt, álldo­r­ált a háza előtt, bámulta egyre és meg­­atoll volt, örömet és fájdalmat érzett, s a könnye omlott, hullt .. . Benyitott a kapun,é­s be sem tette azt maga után, mert észrevette, hogy az ebédlőből fény­hasáb esik ki a kékes­­fekete udvarra. Maradék erejével az ab­lakhoz sietett. A függöny nem volt be­húzva; aki benézett az ablakon, a szoba nagy részét láthatta. A vándor benézett. S hirtelen hátratántorodott, mintha ti­­táni acél-ököllel csapták volna homlokon. — Mi ez?! Mi ez!! ... — hörögte fel­­őrülten a hinja szédületében. — Ez nem lehet! Ez nem lehet!! ... Reszkető kezével megragadta az ablak­keret két oldalsó szélét, s vacogva a teste és lelke f­ázás­át­ól, kimeredt, rémült szem­mel bámult be a szobába.­ Az ellipszis-alakú ebédlő-asztal mellett, a petróleumlámpa kedves fény-udvará­ban, egy családot látott, amint az épen ette­ a vacsorát s a jóságos kályha áldott meleget lehelt rájuk... Férj és feleség az ablakkal szemben ültek, mellettük jobbra és balra egy-egy fiúcska mimelte a felnőt­teket, késsel és villával próbáltak enni s a feleség és a kályha között egy babako­csiban csecsemőre hullatta meleg havát a főzend­ergés • • • A vándor hitetlenkedve és mégis meg­bizonyosodva bámulta a képet s beteg szívében újra ismét megforgatta mérge­zett tőrét a fájdalom... • — Mariska... Sanyika... — susogta és egész elgyötört testét rázta a visszafoj­tott, kétségbeesett zokogás... És csak nézte ifjú, szép feleségét, aki még szebb volt, mint akkor­, és csak nézte, ölelte, csókolta az ablakon keresztül Sanyikat, aki milyen szép nagyocska lett, persze, hiszen idestova már tízéves!... Benn a szobában most a férj a tányér­jából egy jobb falatot tett át a felesége tá­nyérjába, amit ez hálás, boldog mosoly­gással és meleg, puha csókkal köszönt meg. . . — óóó!­­ ... — hördült fel a vándor, s low'^mt tello«QT» elgyöngült a lá­­báról. Azután kibogozni kezdte a fájda­lomtól összecsomósodott eszét. — gondol­kozott. — Igen, hát az 5 felesége lett! . . . — yxa­­kctrnak a gondolatai. — Amíg a kántor­­tanító odajár a háborúban, az alatt a kis­­tanító elveszi a kántor tanító feleségét... Hajh, Mariska, ez az örök hűség, amelyet az oltár előtt fogadtál?! . . . Ezt tetted velem és a kisfiúnkkal. Sanyikéval . Hol vet­t szived? Hát nincs más szi­ved? .. . Ezért kellett nékem hét évig a pokol mind­en kínját elszenvednem, hogy ezt lássam, mikor hazajövök.11 . . . S a vándor előtt most irtózta­tó film­ként, hihetetlen gyorsasággal lepergett a legutolsó­ hét esztendeje. Látta a frontot, löviszárkot, puskákat, ágyukat, grá­nátokat,­­srapneleket, hullákat tet­veket, hallotta a sóhajokat, nyögé­seket, jajokat, zokogásokat, ordítá­sokat, üvöltéseket, érezte megint a napegik tartó őrjítő gyikos menetelése­ket, a rengeteg éhezést, ázást, fázást, a minden iszonyú kínját a borzalmas, för­telmes háborúnak! . . . Azután látta ma­gát a fogságban, amint fogoly társaival végtelen hosszra éveken át létig tébolyo­­dottan találgatják: Mikor mehetünk haza? Talán egy hét, talán egy év múlva, talán soh­a . .. — Hát most itthon vagyok . . . Ezért szenvedtem hét évig . . . ezért jöttem haza... Rossz asszony vagy, Mariska!... — De nem ... Ő talán nem is hibás sze­gény . •­­ Biztosan halálom hírét költöt­ték, mint annyi más katonának, hát férj­hez ment újra, hiszen fiatal még. Ez már a világ rendje . . . Persze, 17 óta egyet­len levelet sem kaptam tőle, biztos, hogy halálhíremet ... — Mi lenne, ha most így rongyosan, piszkosan beállítanék? — Mi lenne?! Először is megijednének vagy megundorodnának tőlem, — hiszen egész biztos, hogy Mariska most már Kálnay Tamást szereti, engem talán már egé­szen elfelejtett! ... — Váljon el Kálnay­­tól, s legyen ismét az én feleségem?! De talán nem­­ kellenek Mariskának, — s ő ezek után semmi szín alatt nem kell ne­kem, hiszen már két gyermeke van Kál­­naytól! — De Sanyika! őmiatta mégis el kellene ismét vennem Mariskát! — Ó is­tenem, hároméves sem volt, mikor utol­jára látott, — egész biztos, hogy most Mariska második férjét szereti apja­ként . . . A vándor látta, hogy benn, a jó­ meleg szobában vidáman csevegve táplálkozik a család, s érezte, ha ő soká áll még itt az ablak alatt, vagy megfagy, vagy b­enhal, vagy megőrül a határtalan fáj­dalomtól! . . . — Igen, nékem el kell innen mennem... — nyöszörögte kétségbeesett lemondás­sal és szeméből új zápora zúdult a könny­nek. Nem lehet semmit sem vissza­csinálni. ... Mi már úgy sem lehet­nénk soha többé boldogok . . . Csak te érted fáj a szivem, édes kisfiam! . . . — sóhajtotta Sanyika felé, mintha az hal­laná az apja hangját. — Isten éltessen, nagyra nőtt... légy jó, derék, becsületes­. Légy boldog! Olyan boldog, amilyen bol­dogtalan a te szegény, szerencsétlen apád!... Isten áldjam meg, drága Sanyi­­kám!... Most a feleségére ugrott át a vándor könnyes tekintete s neki is suttogott, mintha a felesége is hallaná az 5 hangját: — Nem haragszom rád, Mariska... így akarta ezt a Sors... Csak egyre kérlek: Sanyikéra vigyázz! Úgy áldjon meg az Isten, ahogy vigyázol rá! Neveld fel őt szépen és mondj néki néha pár szót ró­lam... Ugy­e, ennyit megérdemlek? Hi­szen én sose voltam rossz hozzád, hiszen én szerettelek!... A vándorból most minden zsilipet át­­szakitva tört ki egy egész életet elsirató zokogás. Benn fölnéztél­tek a döbbenetes hangokra, férj és feleség komoly arccal egymásra néztek s kíváncsian az ablak felé bunyogatttak. A vándor álmos lábakon, szétmarcan­, golt lélelkikel, meghasadt szívvel, szédülő, zúgó fejjel, zokogó szájjal kisietett a kapun. S bekapta őt irtóztató torkával a jég­­fogú téli éjszaka . . . A MOZGÓFÉNYKÉPSZÍNHÁZAK MAI MŰSORA. URÁNIA: Jókai-hét. Az arany ember és A névtelen vár. (Corvin-film.) — Előadások 5. V.8 és és fél 10 órakor. CORSO: Flóra és hegedű. (A főszerepben Zoro és Huru.) — A fekete Pierot. (Igaz történet 6 felvonásban- A főszerepben Fér Andra.) Előadások A */1 6, fél 8 és fél 10 órakor. CORVIN: A három korszak. (A szezon leg­vidámabb burleszkje. A főszerepben Buster Keaton.) — Gazdag kisérő műsor. — Előadá­sok 7 és 9 órakor. KAMARA: Niebelungok. (Ősgermán eposz. II. és befejező rész: Krimhilda boszuja.) — És a kisérő műsor. — Előadások A */1 6, fél 8 és fél 10 órakor. NYUGAT MOZGÓ: Orient (A főszerepben Ma­ria Jacobini és Harry Liedecke.) — A titok éjszakája. (A főszerepben Dorothy Dalton.) Előadások fél 4, fél 6, SA 8 és 5/­10 órakor. OMNIA: Flóra és hegedű. (Vígjáték 6 fel­vonásban, Zoro és Huru főszereplésével.) — A fekete Pierot (Igaz történet a festett vi­lágból 6 fejezetben. Főszereplő Fern Andra.) Előadások hétköznap 5, ‘A 8 és fél 10 óra­kor, vasárnap fél A 5, ’A 7, (A 9 és 10 órakor ROYAL APOLLÓ: Niebelungok. (Ősgermán eposz. II. és befejező rész: Krimhilda bo­szuja.) — Előadások VA 6, fél 8 és 5.10 órakor. Sár- és hócipők teljes kiárusítása C.USCam .aA DBbr.ntel-tér 4. dC2laforBCG3 ua-a. A pest megyei handicap Alig két hét választ el az oly hamar népszerűvé vált Pest meg­yei handicap startjától. A bookmaker irodába sűrűn látogatnak be az érdeklődők és csügged­ten távoznak, mert a fogadó­iroda még nem kezdte meg működését Pedig igen sok fin forog már közszájon és igen sok ,biztosra menő“ fogadó alig várja már, hogy pénzét a „legjobb­“ oddsszal „kama­toztathassa“. A „biztos tip“ azonban ma még csak gyönge tánogatódzás azokhoz a lehetőségekhez képest, melyek a verseny napjáig bekövetkezhetnek. Mindenekelőtt hiányzik még a kombinációk első felté­tele: a valószínű indulók névsora. Nagy kérdés például, hogy indul-e Boraid, in­­dul-e Utolsó, vagy melyik lesz a Hesp­­istálló kiválasztottja: Fonóka-e, vagy Frivol? Vagy melyik lovat választja a kitűnő lovas Scheibal: Fonókát-e, vagy Pántlikást? Mind olyan kérdések, melyek­nek előbb tisztázódniuk kell, hogy bárki is „biztosra" mehessen, vagy legalább is induló lovon és az istállója által is biza­lommal kísért lovon kockáztassa pénzét. Ezeket előrebocsátva, megkíséreljük a közönség tájékoztatására egy valószínű indulókat magában foglaló starterlistát adni. Utolsó az öregsúlyt viszi. De ezzel a súllyal is kiváló esély két okból: magas klasszisánál fogva elsősorban, másodsor­ban pedig azért, mert 64­4 kilójával igen jól áll súlyban. Ellene két körülmény szól. Az első, ho­gy múlt évben tudásának legjavát csak későbbi időben adta, tehát nem mutatkozott korai lónak, a másik, ho­gy semmi támpont sincs arra nézve, hogy a kerek, nagy kezdősebességet igénylő megyeri pályán bírja-e adni a verseny megnyeréséhez szükséges magas formát. Klasszis tekintetében ugyancsak kima­r­aslik Borgia. Borgia korábbi ló, mint utolsó. Mert míg Utolsó csak június köze­pén nyerte első versenyét, addig Borgia már április végén. Borgia legszebb sike­reit hosszú távon érte el: Kisbér-Rennen, Kettős ivadékverseny, Alagi-díj. Tett kí­sérletet rövid távon is, anélkül azonban, hogy Ilyer­ kiválóságána­k bizonyítékát tudta volna adni. Pedig enélkül Megyeren nehéz győzelemhez jutni oly kiválóan gyors lovakkal szemben, mint amilyenek ellenfelei között vannak. Ilyen mindjárt Fonóka. Kezdő sebes­sége oly nagy, hogy vele szemben Borgia már a startnál elveszítheti a versenyt. Fonóka egyike a verseny legjogosultabb jelöltjeinek. Igen jó ló és gyors. Ráter­mett a megyeri pályára. A súly közömbös Fonókának. Ez sajátsága a tipikus flye­­reknek. Mellette szól, hogy korai ló. Múlt évben is már teljes készültségben állott a Pest megyei handicap startjához, melyet meg is nyert. És, hogy ez nem volt csak pillanatnyi forma, hanem egy valóban jó ló szép pályafutásának kezdete bizo­nyítja, hogy júliusban a Gödöllői-díjban veri Utolsót és még augusztusban is köpy­­nyen nyeri versenyét. Vele szemben csak egy körülmény ad okot­­ aggodalomra, hogy ugyanannak az istállónak a zabját fo­gyasztja a versenynek egy másik esélyes pályázója is: Frivol. ■ • ' Frivol kimondottan tavaszi ló. Múlt év­­ben már április 6-án megnyerte első ver­senyét. Jó formáját később is megtar­totta. Júniusban 1 perces kitűnő idő alatt futva be 1000 métert, könnyen verte Toko­rát és Bien Venu-t. Ez a verseny legjobb bizonyítéka rendkívüli gyorsaságának. Már­pedig Megyeren ez elengedhetetlen kelléke a nyerni akaró lónak. Az előrefo­­gadás szempontjából nem Frivol igen nagy esélye kétséges, hanem az, hogy ő lesz-e Hesp kiválasztottja, vagy Fonóka. Előreláthatólag Frivol. Igen gyors ló Pántlikás. 900 méterig ő uralja a helyzetet Ellene szól, hogy múlt évben csak későbbi időben futott magas formát. Ha starthoz áll és Scheibal Fo­nóka helyett az ő lovaglására vállalkozik, ez bizonyítéka lesz, hogy az istálló és a lo­vas is elég késznek és jónak tartja arra, hogy e versenyt megnyerhesse. Sárgám is jogos pályázó . Csakhogy­ Sárraám is csak júniusban mutatta leg­jobb tudását, ez mikor könnyen verte az 1000 méteres Palotai-díjban Tokorot és Utolsót. Lehet, hogy az idén előbb lesz versenyképes. Ha igen, úgy beleszólhat a vérküzdelembe. Szándék jó ló, anélkül azonban, hogy az adott körülmények között különösebb esélyt vinne starthoz. Még Székelyvérről kellene megemlékez­nünk, mint a mezőny kiváló classisa lo­váról. De indulása valószínűtlen. És­­ha indulna is, semmi támpont sincs arra nézve, hogy tudna-e boldogulni rövid tá­von, mert eddig mindig 1600 méteren fe­lüli versenyben futott A többi résztvevőt nem vehetjük komo­lyan. Legföljebb helyesélyt adhatunk To­­koró­n­ak, vagy Kikerikinek. A Pestme.crve a handicap leg­jogosultabb jelöltjeinek Hesp lovait tartjuk és ezek közül is elsősorban Frivolt Utolsó 64­4 Fonóka 62 Borgia 57 Pántlikás 56 Frivol 54 Szándék 52 Sárgám 52 Tokoro 52 Kikeriki 48­4 Rigolo 4654 Perfection 45 lovagolja ? „ Schejbedl (?) „ Takács „ Scheibal (?) „ Gulyás B. „ Sajóik „ Martinék „ Szabó L. II. „ Hofbauer „ Rojik „ Kovács L. II. Elmarad a keddi ügetőversenys­ z Az Új Nemzedék tudósítójától.­­ A kedvezőtlen idő miatt a Budapesti Ügetőverseny Egyesület elhalasztotta a keddi versenyeket Ha az időjárás kedve­zőre fordul, csütörtökön tartják meg a keddre kiírt versenyeket Melyik a legjobb ügető? Az eddigi kimutatásba foglalt három nap eredményéhez hozzáfűzzük a­ negyedik nap feldolgozható anyagát. Első kimuta­tásunkat március 17-iki számunkban kö­zöltük. Ardóné 1990 m. 1:38.7 3:16.4 Caramant Chimay 4:42.7 3:24.5 Jobban 2100 m.­­­:29.9 3:08.6 Ormuzd 1:32.7 3:117 Pityke 2200 m. 1:29.9 3:17­8 Ezredes 1:3­­2 3:27.5 Burzsu 1:35.5 3:30 Miki 1:36.1 3:315 Filemont 1:39.7 3:39.4 Igenis 1:43.1 3:46.9 G. Jóska 2400 m. 1:32 3:415 Diák 1:35.7 3:53.7 Teherközlések: III. Négyévesek nagy akadályversenye. 6090 K. Táv kb. 4000 méter. 11. Tepkei ménes s k Daisy (fv.) 60 12. ---- p k Little Girl 60 13. Gr. Wenckheim D. s k Quodlibet 63 14. Wittmann F. ur s m Pusztalegény 60 15. ---- p m. Vőfély 60 16. Gr. Zichy B. stp m Arad 60 1. Borbély B. ur g m Paul 60 2. Csernovits A. nr p k Elopement 60 3. Gombos E. nr s m Lajos '• 60 A Gr. Herberstein Julie p her Mur manu 60 5. Horvát E. ur p m Rival 63 6. Lov. Landau H. s her Ferkó 60 7. Liptay L. nr p k Malweib 60 8. Mrs. Elliot s k Parisienne 63 9. Staj Slavia s k Bythunia 60 10. Gr. Szirmay L. p k Remazuri 60 it III. Infortune-gátverseny. 6000 K. Táv kb. 2400 méter. J. Binder O. száz. 56 s her Jenő 6? 2. Csernovits A. ur 4e s k Elopement 63 63 3. Dusehenek A. ur 4é s m Finale 64 A Geist Gy. ur 4é s k Ragyogás 65 5. Gombos E. ur 4e s m Lajos 64 6. Horvát E. ur 4é p m Rival 7154* 7. Lov. Landau H. 4a s her Ferkó. 65 8. int. Lipcsey M. alezr. 4é p h Viszhang 62)4­ 9. Liptay L. nr 4é p k Malweib 65)4 10. Mrs. Elliot 4é s k Parisienne 71)4 1. Reeves M. úrnő 6é s k Nosza 69*4 12. Skerleez I. bárónő 4e s m Xerxes 63)/^ 13. Staj Slavia 5é p her Nebich 70 14. Tepkei ménes 6é p her Schabes 73 15. ---- 44 s k Daisy (fr.) 65 16. ---- 4é p k Little Girl 66 17. Urban B. ur 6é s m Mac Adam 70 18. Wittmann F. ur 4é p m Vőfély 65 19. Gr. Zichy B. 40 stp m Arad 631,'J Róbert nyerte Bécsben a März­bandkapet Robert 1:29.4-es időt ngetve, starttól a célig vezetett. Második Dulcinea, harmadik Jonny lett. A két favorit: Guillotin és Athos lema­radt. Robert oddsa 6:1 volt. A totalizator 100-ra 540 shhillinget fizetett. A többi futamban Concurrent, Adoldi, Edith, Kanpurka, Graur és Uralkodó lett első. ............................................................ Megkezdedték az adófelszólamlási Bizottsági tárgyalások! Mielőtt adóügyének tárgyalására megy, okvetlenül vegye meg Dr. Nagy Dezső ügyvéd könyvét: „Eljárás az adófelszólamlás, bizottság, előtt" A jövedelem-, vagyon- és általános kereseti adóra vonatkozó összes jogszabá­lyok rendszeres feldolgozása és egybeállítása Ara 30.809 ULL Kapható minden könyvkereskedésben B—111 llllllll IN­MBMB——P

Next