Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-20 / 65. szám

­ AZ ÖRDÖG PINCÉJE Irta: TIMIK JÓZSEF A ház, melyben Jani gyermekkorát élte, sárgára volt meszelve s az alja fél­­igéter magja, vörös téglákkal kirakva. Csodálatos ház volt. Két utcára nyilt s a sarkán kirakatnélküli, sötét belsejü holt tátongott, melynek széttárt ajtószár­nyaira fantasztikus alakok voltak festve. A belső ajtó üvegből volt, melyet a rézkilincs környékén körb­enfutó rézdró­tok védtek az ügyetlen kezeiktől, vagy könyököktől. Az ajtó fölött csengő fitye­gett, mely minduntalan megszólalt, ha valaki a boltba belépett. Ezzel a csengővel volt Janinak legtöbb baja. A ház kapuja ugyanis állandóan zárva volt s a bolton keresztül jártak a ház­­beliek az utcára. » Jani is csak erre szökhetett ki a lecke elől a Gróf-utra pajtásaival fészket szedni, vagy lapdázni az Anna-kápolna melletti esetleg fürödni a malom alá. A szökést azonban rendszerint el­árulta a csengő. Jani ugyan igen sokat gyakorolta ma­­gát abban, hogy úgy ki tudja, nyitni az ajtót, hogy a csengő ne szóljon, mégis ez hosszas és fáradságos művelet volt és sokszor nem sikerült, különösen akkor nem, ha Jani elveszítette a türelmét. Legtöbbször azonban nem sikerült és Janit fülönfogta a papája és belódította a szobájába latin ablativuszok mellé, holott Jani nem szerette, sőt ki nem áll­hatta a latint. Nem ment a fejébe, hogy hogy mért kell neki egy másfélezer év előtt eltemetett nép nyelvét megtanulni ! Nem is igen tamilt, inkább kibámak­ az ablakon, a szűk udvarra, hol Bébi, a kis jákói sváb cseléd sikálta a sodró deszkát. Bábi szőke volt, kék szemű és baba­­arcú. Tizenhat esztendő minden édes, bá­jos félszeg fiatalsága ragyogott le még a legkisebb porcikájáról is. Jani hát őt nézte és nem az abla­tivu­­szokat s egy tizenkétéves kis gimnazista halálos szerelmeivel szerette Bábit. Ez a szerelem azonban csak ilyenkor támadt, ha Jani be volt zárva az abla­­tivuszok közé, míg akkor, amikor kiszök­hetett, a szerelem elfoszlott a gyermek játékos bohóságaiban. Bábi sem tudott erről semmit . Jani egykor — amint a latin grammatika fö­lött az ablakon kitekintett a lányra — úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy valami módon tudassa Bábival ezt a nagy szerel­met De hogyan? A konyhában nem beszélhet, vele, mert la mama mindig ott van. Az udvaron meg­látják, mert a smiholy minden ablaka od­a­­néz. A szobába Bábit nem eresztik be soha. A padlásra Bábi csak olyankor ment, ha teregetett s ilyenkor se volt egyedül, mert mindig vele ment a mama. Hátra volt a pince. Igen, a ráncé volt az eg­yetl­en hely, ahova Bábi eszvedül szokott lejárni krumpliért, zöldségért faszénért, petró­leumért. Csakhogy a pince félős hely, mert a nyugati falán van egy nyílás, mely nem tudni hová vezet A házbeliek szerint egy alagút szája ez, mely a föld alatt a bará­tok kriptájával van összeköttetésben, honnan viharos, nyugtalan éjeken átjár­nak a szellemek. Biztosat azonban senki sem tudott, mert a nyílásba senki sem mert bemenni Néhányszor megkísérelték, de az elsőre-­ tartott gyertya, nem tudni mi oknál fogva, mindig elaludt A házbeliek azt állították, hogy a szellemek fújták el s borzadva vonultak vissza a nyilá­stól. Bábi is mindig félt bemenni. Ide ugyan­is mindig egyedül ment, az asszonya soha se követte, mert ő is félt Bábi úgy segített magán, hogy torkaszakadtából énekelt. Jani ezt a­ helyet választotta szerelmi találkozóul, ő is félt de a szerelem győ­­­zött Egy szép vasárnap reggel Mopózott a pincébe s megbújt a krumplirakás mel­lett. Sötét volt nagyon, mert az egyetlen szellőző ablak, mely az utcára szolgált, kicsi volt és vasrostéllyal Gürün bevonva, melynek közeit porral és piszokkal bele­pett pókhálóréteg töltötte ki. Ezen ke­resztü­l nagyon nehezen szűrődhetett át a napvilágból egy kis halavány szürkeség Jani azonkívül a szemét ie behunyta, hogy az esetleg mutatkozó szellemeiket ne lássa, így aztán csak eltelt valahogyan az a kis félóra, amit várni kellett itt, míg Bábi éneke fölcsendült a lépcsőkön. Gondtalanul,­­ de aggódva jött, mint mindig. A karján kosár. Zöldséget akart vinni. Belépett a sötét boltozat alá , harsog­ó nótája betöltötte az egész pincét Lehajolt a zöldségrakás fölé s gyorsan szórta bele a kosárba. Jani most hirtelen odakúszott mögéje és átölelte. Mielőtt azonban fülébe súghatta volna, hogy ne félj, Bábi, én vagyok, a lány összerázkódott, elsikította magát, föl­rúgta a kosarat és esze nélkül rohant a lépcsőnek. Mig fölért is egyre sikoltozott hogy jaj, a szellem meg akarta őt fojtani. Az egész ház a pince elé csődült s Jani lent rekedt, mint az egér a csapdában. Most aztán mit csináljon, hová bújjon, ha lejönnek a házbeliek? Pedig már jöttek is meccsel, gyertyával A lépésük ott csoszogott a lépcsőn. Egyetlen búvóhely az alagút volt. Jani ugyan félt a szellemtől, de még jobban félt attól, hogy itt kapják s elve­rik kegyetlenül. Minden habozás nélkül bebújt hát az alagútba s meglapult a legelső szögletben. A házbeliek nagy csörtetéssel jöttek s körüljárták a pincét. , —­ Nincs itt egy lélek se! — kiabálták és gúnyolni kezdték Bábit. A nagy, rücskösképü Maxi azonban az alagutnyitásra mutatott. — Ott kell megnézni! Valamennyien haboztak. — Ki bújik be? — Bújjon az ördög. A pokol torka az! — Eredj, Maxi előre, te vagy a legerő­sebb! Maxi botjára erősítette a gyertyát, le­térdelt az alagút szája előtt és betartotta. A kis sárga láng ott imbolygott Jani orra előtt, aki úgy megrémült, hogy most mindjárt fölfedezik, hogy rémületében nagyot fújt a gyertya felé és a láng ki­aludt. — A szellem elfújta a gyertyát! — ordított Maxi és rohant ki felé. A többiek hanyatt-homlok utánra. — Az ördög pincéje ez! — ordították. — Be kell falazni! Nagy vita támadt, de hát kétségtelen, a gyertyát valaki elfújta a nyílásban, ezt mindenki látta s ez a valaki nem lehet más, csak a szellem. Jani apja vetett véget a sok beszédnek. — Mindenki menjen templomba- Az alagutat holnap befalazhatom! Minthogy vasárnap volt, mindenki el­ment a templomba s nemsokára csönd támadt. Jani fölosont a pincéből , mert a nagy izgalomban az utcaajtót nyitva felejtet­ték, uccu neki, vesd el magad, mint a ka­­lickából kiszabadult madár, rohant a Gróf-útra pitykézni. Itt aztán elfelejtett mindent. Bábit, szerelmet, pincét, alagutat, szellemet. A háziak azonban nem voltak ilyen fe­ledékenyek. Másnap befalazták az alagút száját, hogy a szellem ne tudjon többet kijönni. Bábit azonban ennek dacára se lehetett leküldeni egyedül a pincébe többet s mert a mam­a is félt, ráparancsolt Janira. — Eredj le avval a buta libával. Janiban föllángolt a régi szerelem s nem mondatta kétszer magának, hanem ment Bábivgl a pincébe. Szivdobogva, tépelődve ment. — Szóljon, ne szóljon. Már tele rakták a kosarat zöldséggel, krumplival s már készültek a fölmenésre, mikor Jani mégis amellett döntött, hogy szól. Odahajolt hát a lányhoz. — Te Bábi, — súgta — mondok valamit, de el ne árulj. Bábi intett, hogy nem árulja el. — A múltkor én voltam az, aki úgy megijesztett. Én öleltelek meg, mert sze­retlek. Hirtelen újra megölelte a lányt és meg­csókolta egy tizenkétéves gyermek tiszta csókjával. Bábi azonban ismét úgy elfutott, mintha eszét vették volna, azzal a különbséggel, hogy most se nem sikoltozott, se nem kiabált. Jani vitte föl utána a kosarat a krum­plival. Bábi egész nap hallgatott és nem mert ránézni Janira. Másnap reggel azonban, mikor a fiú jóízűen itta a kávét a konyhában, Bábi fogta a krumpliskosarat és megkérte Janit. — Ifjút kérem, legyen szíves, jöjjön le velem a pincébe, mert nem merek e­gyedül lemenni. A mama azonban ráhessentett. — A csudának hordod ide föl azt a sok krumplit, hiszen még a tegnapinak is ide fönt van a fele. Ráé­rsz lemenni akkor is, ha elfogy! Hát iszén Bábi nem is a krumpli miatt akart lemenni, hanem most már igen ki­váncsi volt, vájjon megcsókolja-e megint­­ a szellem. Péntek, 1925 március 25. Uj Nemzedék A KIS UNDERWOOD irodai-, utazási- és magánhasználatra 10 s h­avi részlet!­30, kg. MUOOO STANDARD -vámi n) és ojk­építeti Izógépek •Díjtalan be­mutatása Orsi­ .-szerte MERCEDES számológépek " I­­C­D " Isszenáo 11] Cl.« ,képek Vezérkéviselete GEREBEN BÉLA Andrássy-út 1 TELEFON 38-31. Rákosi-dij gátverseny — Az Ur termedést tudósítójától. — Valamikor igazi ünnepe volt a túrinak a Rákosi-dij. Az alagi urlovasversenyek első napján felkerekedett a turivilág ap­­raja-nagyja és ki vonaton, ki kocsin, autón, sőt gyalog is kirándult Alagra. Az urak, ha nem volt hűvös az idő, uj tavaszi ruhájukat öltötték magukra, a hölgyek — mindegy volt, hogy milyen idő volt — új tavaszi toilette-jükben programon kívü­li versenyt rendeztek egymás között. A türelmetlenebb sportsmanok nem várták meg a délutáni megnyitót, már kora reggel kirándultak Alagra a gyepet látni, de főleg ti­pék után puhatolódzni. Az utolsó istállógyereknek nagyobb volt az ázsiója e naptól fogva, mint az első államférfinak. Nem a titkos választójog állott a tömeg érdeklődésének központjá­ban, hanem a ttkos tvo. Pedig hány volt közöttük télen át kizárólagosan a titkos választójog híve! A politikáról a figyelem különben már március elején kezdett elterelődni a turf felé. Akkor, amikor a Rákosi-díj nevezé­sei köztudomásúakká lettek. Amikor pe­r­ig a teherközlés is megjelent a nyilvá­nosság előtt, a társadalom igen széles ré­tegében a közvita tárgya kizárólag a turf lett. Még ma is megőrizte vonzó erejét és népszerűségét ez a verseny. Pedig ebből sokat levont, hogy lefutási terminusa kö­zel egy hónappal kitolatott. A nevezéstől a lefutásig kitűzött hosszú idő kiszélesí­tette az érdeklődés és izgalom medrét. Ma is megvan még mind a kettő, de nem in­dul olyan robajjal, mint amikor két hét szűk medre közé volt szorítva. A széleskörű érdeklődésre való tekintet­tel, mely ezt a versenyt megelőzi, főleg azonban arra való tekintettel, hogy a na­pokban már megkezdődnek az előrefoga­­dások, tájékoztatni kívánjuk olvasóinkat a verseny pályázóinak esélyeiről. Megje­gyezzük azonban, hogy már most tiszta kép­ét adni a verseny kimeneteléről, meddő kísérlet volna, mert a lovak még nem vé­geztek annyi munkát, hogy abból esé­lyükre döntően következtetni lehetne, másrészt meg a tulajdonosok sem hatá­roztak véglegesen, hogy starthoz állít­­já­k-e lovukat, vagy sem. Most csak arról lehet szó, hogy felso­roljuk azokat a lovakat, amelyek a múlt évi formák alapján legjogosultabb pá­lyázói a versenynek. Huszonkét lovat neveztek a versenyre. Ezek a következők: Rival 71 kilójával is esélyes pályázó. Azonban tulajdonosa, nem itt, hanem va­lamelyik nagy akadályversenyben állítja starthoz. Ha azonban mégis itt állna ki, amit nem hiszünk, számolni kell vele. Múlt évben kimagaslott társai közül, Noszá-1 alaposan megfogta a handicapet és Schabes-nek sem ajándékozott semmit. Ugyanez a sors érte Parisienne-t, Little Girl-t, Malweib-ot, Arad-ot és még egy­néhányat a 60 kilós lovak közül. Mégis az elsoroltak közül kettő igen jó kilátás­sal megy a versenyre. Még pedig: Pari­sienne és Malweib. Parisienne korai ló. Tavaly első verse­nyét már április 6-án nyerte. Ennek elle­nére, erősen kihasználva, utolsó futása is késő ősszel, október 28-án győzelem volt. Az érlovasok nagy gátversenyét nyerte meg. Parisienne tehát korán elké­szíthető szívós, jó ló. Malweib csak júliusban nyerte első versenyét és még csak ezután futotta ki legjobb formáját, amikor egymásután helyezve volt és egyfolytában négy ver­senyt nyert. Ekkora teljesítménye körül­belül fedi Parisienne egy-egy fon­íylát, de nem a legjobbat. Úgy hogy az adott súlyviszonyok mellett is Parisienne ítél­hető jobbnak. Arad: talány. Múlt évben nem adott semmi olyat, hogy azon az alapon tip­pelni szabadna a R­ákosira. A munka fogja megmutatni, hogy mit tud. Van azonban a magas régiókban egy olyan ló, amelyikkel feltétlenül számolni kell s ez Nekieh. Múlt évben társai között ő volt a legkoraibb, mert mindjárt az első versenyt megnyerte. Megyeren ott­honos és biztos ugró. Síkon jobb volt, mint Malweil és gáton is olyan formá­kat mutatott, amelyek alapján 65 kilós súlyával a legjobb kilátással indul a ver­senyben. A kis­súlyúak közül Lajos, Quodlibet, Daisy és Vőfély jöhetnek számításba. Lajos jól került be a handicapbe és ta­vaszi ló, Gáton már nyert. Daisy annak ellenére, hogy félvér, fi­gyelem­rem­él­tóan futott. Vőfély össze­ futott ki formát, de mind Daisy, mind Parisienne tartja. Utoljára hagytuk Onodibet-et, mert őt tartjuk annak a lónak, amely az nem a múlt évinél is nmvasabb formát futva, túllicitálja a Kezdők nátversenyéb°n mu­tatott formáját és megnyeri a Rákosi­­díjat. Ha most kellene végső véleményt mon­danunk a Rá­kosi-díjról, Quodlibet-et ti­­pernénk Finale, Nebieh, Parisienne, Mal­weil és Lajos előtt. Rivalt csak azért nem említettük Quodlibet mögött, mert azt hisszük, hogy távol marad a versenye­től. 5é Mae Adam 76 4é E’opement 63.5 5é Sláger 73 46 Lajos 61 4ó Rival 71 4é Quodlibet 61 4é Nosza 76 4ó Daisy (fv.) GO 6é Sehabes 70 4é Reanazuri 60 5é Nebieh 69.5 4é Pusztalegény 60 4é Parisienne 68­ 5 46 Bythynia 60 4é Little Girl 68 4é Vőfély 60 4é Malweil 66 4é Xerxes 60 4é Arad 66 4é Ragyogóé 60 4é Finale 65 46 Papueahős 60 ti A magyar Ügetőderby-ben indulási joggal bírnak B. P. Sir Vito Varázs Trade Végzet Vénus Cousine Gierig Peer Gynt Pityke Windspiel Valencieime Izgató Varróleány Gyöngyilla Wilike Ein Walküre Pannikám Litty Rapid Miki Lady Spead Csak előre Wreland Banya Baldauf Garam Waisenkind Léda Wienerin Gacsina Gabi V. Geshara G. B. S. A Przeűswif-Mndicap feherhözlése Becs, március18. ié Utolsó ti ié Frauenlób 19 ié Dominik 631/2 3é Deay 18 5é Biskri 62 3é Wurzburgm lé Borgia soy. lé Esküszegő 16 lé Fint 53 3é Diavolo 6é Djahid 58 lé Mayfair 15l lé Székely vér 571/2 6é Starost 6é Pásztorfiu 5514 Gé Hunleány UV2 lé Ébredj Magyar ny2 Sé Marathon m/s 5é Kikerikim 3é Aberg 12 sé Fommard SVA Sé Eaton Damsel 62­ ié Embolux 111/2 Sé Bukowina sé Wirrwarz -SOVz 3é Futórózsa 40 ié Burscherl II. soyz 3é Stoppáde 391/J 6é Ergo III. m/s Lóverseny hírek TARAL: Akinél népszerűbb és becsületesebb zsoké * külfö­d­iese közül még nem ült nálunk nyeregben, meghalt. Igen sok kiváló magyar zsokénak­­ volt a tanítómestere és mintaképe. 58 évet élt, több mint emberöltőn át lova­golt versenyben, de a stewardokkal soha sem­ került összeütközésbe. Ritka zsoké, akinek sír­jára az elismerésnek ezt a koszorúját is rá le­het helyezni. WECKERMANN MÁTYÁST ifj. Mravijk szerződtette istállójához. Egy időben szerencsé­sen és jól lovagolt nálunk. Külföldön nem tu­dott boldogulni, haza­jött tehát szerencsét pró­bálni. TAUSZ Szigeti lovait fogja lovagolni, UTOLSÓ indulása tervbe van véve a Friedsuilf handicapben. Súlya 65 kg. RIVAL vagy a Négyévesek nagy akadály­­versenyében, vagy a Jankovich-emlékverseny­­ben indul . TAKÁCS ISTVÁN ifj. és id. Mraviknak, va­lamint Gombolásnak fog lovagolni. INGRAM 1:1 favoritba a bécsi Derbynek. A MOZGÓFÉNYKÉPSZINHÁZAK MAI MŰSORA. URÁNIA: Jókai-hét. Az arany ember és A névtelen vár. (Corvin-film.) — Előadások 5, 5/1 8 és és fél 10 órakor. CORSO: Flóra és hegedű­ (A főszerepben Zoro és Hum.) — A fekete Pierot (Igaz történet 6 felvonásban. A főszerepben Fér Andrá. Előadások 1, «/1 6, fél 8 és fél 10 órakor. . CORVIN: A három korszak. (A szezon leg­vidámabb burleszkje. A főszerepben Büster Keaton.) — Gazdag kisérő műsor. — Előadá­sok 7 és 0 órakor. KAMARA: Niebelungok. (Ősgennán éposz. IL és befejező rész: Krimhilda boszuja.) — És a kisérő műsor. — Előadások 1, V46, fél 8 és fél 10 órakor. NYUGAT MOZGÓ: Orient (A főszerepben Ma­ria Jacobini és Harry Liedtke.) — A titok éjszakája. (A főszerepben Dorothy Dal­ten!) Előadások fél 4, fél 6, */18 és s/110 órakor. OMNIA: Flóra és hegedű. (Vígjáték 6 fel­vonásban, Zoro és Haru főszereplésével.) — A fekete Pierot (Igaz történet a festett vi­lágból 6 fejezetben. Főszereplő Fern Andra.) Előadások hétköznap 5, V48 és fél 10 óra­kor, vasárnap fél 4, 5, V47, V19 és 10 órakor. ROYAL APOLLÓ: Niebelungok. (ősgermán eposz. II. és befejező rész: Krimhilda bo­­rznja.)­­ Előadások V46, fél 8 és V416 órakor

Next