Uj Nemzedék, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

i ..... i .... .. i ■ , 'T/'V /w zrxzsAzx m sin mim - t V m'bswW"« snartst <TT* la*.*** k»ro««. — gSffigSS Satun BBBja jpSKBgh SSa ____ ______ . ff®? ,j£jlEr gMgB_______. Honvíd - utc« 10. uin. Ectm •**=> a» gSggH ispjgfj issggg MWBMBBME jbwbJM vmron. \n—w, w—«e. mm k«,. wuAb«, ka- gSJgil j#g£H nzkidadóhiratmiok, vm, «.«óik k.r. - nM,UKk wwy Wr* Illa Éül aSs fjSa > n*-«4, T^ksnit u, ti|gr Hü 1H H ^Sl^iSs *•»■« »-o.F6-n- «• tm pü7»«4T»r.n jjKfgp jääffif LCfgS gwsHffiiSasgi /iläiäSW\. IWMdÉsXr J■ w- ciy<>TMirók < 7-10. — VU évfolyam 74. (1624.) sxám ♦ Szerda ♦ Budapest, 1925 április 1- Akik nem énekelnek A Soproni Magyar Himsy-dalkör augusztusban országos dalosversenyt rendez. Eddig már ötvenkét daloségylet jelentkezett, jelentkezni fog még tíztizenöt. Csak a szociáldemokrata minkásdalárdák nem jelentkeztek, nem is fognak, mert ők súlyos és elháríthatatlan erkölcsi akadályt látnak abban, hogy a többi dalárdával együtt kellene énekelniük a Himnuszt, a Szózatot és a Magyar Hiszekegyet... Márpedig ők ilyen szörnyűségre, ilyen megalázó, szégyenletes dologra nem vállalkoznak. Megdöbbennénk, ha a magyarországi szociáldemokrácia részéről bármiféle hazafiatlanság meg tudna még döbbenteni minket, akik láttuk ennek a szociáldemokráciának az igazi ábrázatát 1919-ben is, látjuk azóta is. Megdöbbennénk és fájdalmas elképedéssel megkérdeznék: hát a munkásdalárdáknak nem tetszik az az , áhitatos kívánság, hogy Isten áldja meg végre a magyart, aki olyan bőségesen megbünhödte már a múltat és jövendőt? Nekik nem mondja egyetlen hang sem a szívükben azt, hogy hűségesnek kell lenni ehhez a véráztatta magyar földhöz, amelyen kívül nincs hazája a legnemzetközibb elvtársnak sem, legföljebb a brazíliai embervásár szörnyűsége vagy az amerikai tűzkoltók gyilkos gyomrai Hát ők nem hisznek az isteni örök igazságban, nem hisznek Magyarország föltámadásában, amelyben csak azok nem hihetnek, akik ezt a föltámadást nem is kívánják? Hát ennyire idegen ez a munkásság mindentől, ami úgy nemzeti, úgy magyar, hogy nem lehet egyetlen osztálynak sem kiváltsága, még akkor sem, ha némelyek visszaélnek a hon nevével, amiben nem a hon, nem ez a szegény összegyötört haza a bűnös? Ám ha ez valóban így van, akkor helyesebb is, ha a szociáldemokrácia nem megy el énekelni oda, ahol a szíve ellenére kellene énekelnie. Azonban akkor ez a szociáldemokrácia nem veheti rossz néven, nem is akadályozhatja meg azt, hogy az egész nemzeti gondolkozás a magyarság — minden pártpolitikai vagy egyéb kisebb különbségen túl — levonja és érvényesítse a szociáldemokrácia fölfogásának és viselkedésének minden konzekvenciáját. A nemzeti gondolkozás a közvélemény — s ez, hála Istennek, még ma is túlnyomó többsége ennek az országnak — tudomásul veszi és ahhoz tartja magát, hogy a szociáldemokrata munkásságnak Magyarország nem hazája, hogy a nemzet imádsága nekik nem imádságuk, hogy az ő énekük ma is a fegyháztöltelék, a szentséggyalázók és templomrablók, a rohamkéses terroristák internacionáléja, amely előtt tisztelegni kényszerítették valamikor a véleményszabadság nevében a hazafias és vallásos magyarság védtelen tömegeit. A nemzeti közvélemény nem él ilyen terrorral, a nemzeti közvélemény nem kényszeríti nemzeti dalok éneklésére azokat, akiknek karmestere ma is változatlanul Kun Béla, de levonja a következtetéseket Akiknek ez az ország nem hazájuk, akiknek a magyar szenvedés nem szenvedésük, a magyar fohász nem fohászuk, a magyar remény nem reményük, azok ne is kívánjanak ettől az országtól semmit. Azok ettől a nemzettől örökre és halálosan idegenek, a nemzet is idegen lesz tőlük. Ha pedig ez a szomorú demonstráció nem a szakszervezeti munkásság szíve szerint való, hanem vezéri terror következménye, akkor igazolja magát a nemzet előtt ez a munkásság azzal, hogy lerázza magáról ezt a hitvány, gonosz terrort Másképp ne csodálják, ha az együttvétekezők fölött együtt fogja ez a nemzet elénekelni a búcsúztatót Akik itt, — Magyarországon — akarnak élni, azoknak fülében ne csak az internacionálékra legyen rezonancia, hanem arra a zenére is, amely itt, a megtartó föld lelkéből lelkesült. Egy másfél hónap óta húzódó titokzatos rejtély megoldását adta meg a Duna, amely hat héttel ezelőtt elnyelte egy fiatal leány testét, aki után azóta lázasan és teljes készültséggel kutatott egész Budapest detektívtestülete. A kutatás, amely kiterjedt az egész országra, sőt külföldre is kinyújtotta csápjait, eredmény nélkül végződött és a hatóság, valamint a család néma megdöbbenéssel állott szemben azzal a rejtéllyel, hogyan tűnhetett el egy fiatal leány fényes nappal nyom nélkül Budapest kellős közepéről. A Duna most megadta rá a feleletet. Kidobta a fiatal leány holttestét és viszszaadta őt zokogó és kétségbeesett szüleinek — halva. Hat héttel ezelőtt, február 16-án, mint akkor a lapok részletesen megírták, nyomtalanul eltűnt. Stettner Vilma, egy szépséges fiatal leány, Stettner László dr., a Magyar Általános Hitelbank jogtanácsosának leánya. A fiatal leány családjában a legboldogabb életet élte, mindenki kedvében járt, mindenki szerette, becézte. Február 16-án a délelőtti órákban édesapja társaságában sétára indult, hogy meglátogassa néhány ismerősét és a délelőtti órákat ezeknél töltse. A leány és az édesapa a csöndes Budán, a Vár oldalában lévő Logodyutca 9. szám alatti lakásukból indultak ki, végigsétáltak a napsütötte utcákon és meglátogatták Stettner Vilma néhány barátnőjét, majd a leány közölte édesapjával, hogy még felmegy egyik barátnőjéhez, aki szintén a Logody utcában lakik. Kérte apját, várja meg őt a kapu alatt, hogy együtt mehessenek haza. — Ha egy kissé tovább volnék benn, — mondotta Stettner Vika édesapjának — akkor ne várj rám, menj csal, szépen haza és én utánad megyek. Nem nagy távolság az egész, magam is megteszem az utat. Ezek voltak Stettner Vilma utolsó szavai, amelyeket édesapja, aki rajongásig szerette leányát, hallott tőle. Stettner László dr. a megbeszélés értelmében várt egy darabig a leányára, aki fent volt barátnőjénél. Fel- és alájárt az utca napos oldalán 20—25 percig. A leány azonban nem jött. Az apa azt gondolta, hogy jobban elszórakoznak, azért hazament abban a hitben, hogy Vilma majd utána fog jönni. Mikor hazaért, azt mondotta, hogy várjanak egy kissé az ebéddel, mert Vilma egy negyedóra múlva itt les®, azonban nem jött Elmúlt három óra, elmúlt négy óra és a leány még mindig nem érkezett haza. A család aggódni kezdett, el nem tudták képzelni, mi történhetett a gyermekkel. Arra gondoltak, hogy barátnőjénél maradt ebéden. Ezért az apa visszasietett Vilma barátnőjéhez, ahol azonban legnagyobb meglepetésére hallotta, hogy Vilma onnan már háromnegyedkettőkor eltávozott. A család kétségbe volt esve, szinte magánkívüli állapotban rohanták össze a környéken lakó összes ismerősök és rokonok lakásait, kutatva, hogy nem ment-e oda a leány. Sehol semmi hírt, vagy útmutatást nem kaptak. Senki sem látta a leányt és azóta, hogy barátnői lakásából eltávozott, teljesen nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el. A család a rendőrséghez fordult és ennek segítségét kérte, hogy az eltűnt leányt kézrekerthessék. A rendőrségen először bűntényre gondoltak, mert nem tudták elképzelni, hogy mi lehet más oka a fiatal, boldog életet élő leány eltűnésének. Detektívek lepték el az egész vár környékét Végignyomoztak minden bérkocsit, minden autót, előkerestek mindenkit, aki ebben az időben a® utcában, vagy a környéken megfordult. A legszorgosabb nyomozás sem vezetett eredményre. A rejtély egyre sötétebb és egyre bonyolultabb lett, míg szombaton a késő esti órákban végre megoldódott a helyzet. A Duna kidobta magából a sokat keresett Stettner Vilma holttestét, akit elnyert azon a napon, amelyen nem ment haza többé ebédelni. Szombaton délután negyed hatkor a Váci-útnál a Meder utca irányában, ahol a Duna kanyarodója folytán legtöbbször ki szokta dolbni áldozatait, egy fiatal leány holttestét dobta a víz a partra. Egy jól öltözött úrileány holtteste volt. Látszott rajta, hogy régen van a vízben. Kopott, foszlott volt a ruházata. A® ügyeletes rendőrőrszem, aki a Meder utcáinál teljesítszolgálatot, kötelességszerűen értesítette a holttest megtalálásáról a főkapitányságot, ahonnan azonnal kiszállott a helyszínre a rendőri bizottság. A bizottság megvizsgálta a holttestet s a rendőrorvos megállapította, hogy a halott hosszabb idő óta van a vízben és felvették a jegyzőkönyvet, amely szerint a Duna március 28-án délután egynegyed hatkor egy ismeretlen nő holttestét vetette ki magából. A rendőri bizottság dolga végeztével visszament a főkapitányságra, ahonnan értesítették a törvényszéki orvostani intézetet, hogy a holttestet szállítsák el A holttesttel többé nem törődött senki, hiszen egy ismeretlen nő holttestéről volt szó. A lapok kétsoros hírben hozták vasárnapi számukban, hogy a Meder utcáikban egy ismeretlen nő holttestét fogták ki a Dunából. * A hat héttel ezelőtt eltűnt Stettner Vilma holttestét kidobta a Duna Az eddigi megállapítás szerint bűntényről nem lehet szó Stettner Vilma pillanatnyi elmezavarában Újpest táján a Dunába ölte magát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — ]). Az ismeretlen nő hallájában felismerne Steti A holttest megtalálásáról szóló jelentés időközbeni egy detektív kezébe került, aki annak idején dolgozott Stettner Vilma eltűnési ügyében. A detektív a holttest leírásáról és annak öltözetéről annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a Duna Stettner Vilma holttestét vetette ki. Ez a detektív Marosy detektív volt, aki azonnal kisietett a törvényszéki orvostani intézetbe és megtekintette az „ismeretlen nő holttestét“. A kezében levő személyleirás alapján azután felismerte, hogy a holttest Stettner Vilmáé. Ugyanaz a ruházat volt rajta, amelyet a család bejelentése szerint eltűnése napján viselt a leány. Lottis, piros feketébe játszó szoknya, fekete cipő, zöldesbarna kabát. Rajta voltak azok az apró ékszerek is, amelyeket állandóan magával hordott: kis nyaklánc, melltű és arany karkötőóra. A kabát, amely a körözőlevél szerint zöldesbarna volt, most már teljesen megsárgult és elfakult. A víz kiszívta a színét és kimosta a földszínt, csak barna foszlányok maradtak meg belőle. Marosy detektív, aki az ismeretlen nő holttestében a törvényszéki orvostani intézetben felismerte Stettner Vilma, holttestét, a szenzációs felfedezésről azonnal jelentést tett a főkapitányságon Krisztics Lázár rendőrtanácsosnak, az eltűnési osztály vezetőjének. Krisztics rendőrtanácsos azonnal a helyszínre sietett és ő maga is megállapította részint a körözőlevél személyleírása alapján, részint pedig visszaemlékezésből, amennyiben maga személyesen vezette a nyomozást, hogy csakugyan Stettner Vilma holttestét találták meg. A családét, amelynek kétségbeesett lelkiállapotát ismerték, nem értesitték, hanem azonnal detektíveket küldtek ki Stettner Vilma két sógorának lakására és azokat hívták, hogy nézzék meg, felismerik-e a holttestben Stettner Vilmát. A két sógor azonnal autóba ült és a detektívekkel együtt kihajtatott a törvényszéki orvostani intézetbe, ahol a hullakamrában megállapították, hogy a holttest sógornőjüknek, Stettner Vilmának holtteste. Felismerték ruhájáról, az ékszerekről, sőt hajának színéről és a csúnyán eltorzult arc egyes vonásaiból is eltűnt sógornőjüket. A két sógor Krisztics rendőrtanácsost arra kérte, hogy ne értesítsék Stettner Vilma édesapját leánya holttestének megtalálásáról, mert az öreg úr, aki imádásig szerette leányát és eltűnése óta teljesen búskomor volt, nagyon megsínylené ezt a tragikus hírt. A leány édesapja így tehát mostanáig sem tudja a rettenetes valót. Bűntény vagy öngyilkosság? Risztics Lázár rendőrkapitány azonnal elrendelte annak a megállapítását, hogy milyen körülmények között ésutókor kerülhetett Stettner Vilma a Duna vizébe. Elsősorban azt kellene orvosilag megállapítani, vájjon észlelhetők-e külső erőszak nyomai a holttesten, másodsorban peddig azt, hogy körülbelül mióta lehet a vízben a holttest. A törvényszéki orvostani intézetben Stettner Vilma holttestét megvizsgálták és megállapították, hogy az körülbelül hat hét óta lehet a vízben. Erre lehet következtetni a holttest törésén oszlásnak indult állapotából, ruhájának szétfosatottságából és egyéb tünetekből. Külső erőszak nyoma a holttesten a rendőri bizottság megállapítása szerint Sehol sem észlelhető.