Uj Nemzedék, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

Akik nem énekéinek A Soproni Magyar Himi'y-dalkör augusztusban országos dalosversenyt rendez. Eddig már ötvenkét daloségvlet jelentkezett, jelentkezni fog még tiz- tizenöt. Csak a szociáldemokrata mim- kásdalárdák nem jelentkeztek, nem is fognak, mert ők súlyos és elháríthatat­lan erkölcsi akadályt látnak abban, hogy a többi dalárdával együtt kellene éne­kelniük a Himnuszt, a Szózatot és a Ma­gyar Hiszekegyet... Már pádig ők ilyen szörnyűségre, ilyen megalázó, szégyenle­tes dologra nem vállalkoznak. Megdöbbennénk, — ha a magyaror­szági szociáldemokrácia részéről bármi­féle hazafiatlanság meg tudna még döb­benteni minket, akik láttuk ennek a szo­ciáldemokráciának az igazi ábrázatát 1919-ben is, látjuk azóta is. Megdöbben­nénk és fájdalmas elképedéssel megkér­deznék: hát a munkásdalárdáknak nem tetszők az az , áhitatos kivánság, hogy Isten áldja meg végre a magyart, aki olyan bőségesen megbünhödte már a múltat és jövendőt? Nekik nem mondja egyetlen hang sem a szivükben azt. hogy hűségesnek kell lenni ehhez a véráztatta magyar földhöz, amelyen kivül nincs hazája a legnemzetközi bb elvtársnak sem. legföljebb a brazíliai embervásár szörnyűsége vagy az amerikai tüzkohók gyilkos gyomrai Hát ők nem hisznek az isteni örök igazságban, nem hisznek Ma­gyarország föltámadásában, amelyben csak azok nem hihetnek, akik ezt a föl­támadást nem is kívánják? Hát ennyire idegen ez a munkásság mindentől, ami úgy nemzeti, úgy magyar, hogy nem le­het egyetlen osztálynak sem kiváltsága, még akkor sem. ha némelyek visszaél­nek a hon nevével, amiben nem a hon, item ez á szegény össze gyötört haza a bűnös? Ám ha ez valóban igy van, akkor he­lyesebb is. ha a szociáldemokrácia nem megy el énekelni oda, ahol a szive elle­nére kellene énekelnie. Azonban akkor ez a szociáldemokrácia nem veheti rossz né­ven, nem is akadályozhatja meg azt. hogy az egész nemzeti gondolkozása magyar­ság — mindem pártpolitikai vagy egyéb kisebb különbségen túl — levonja és ér­vényesítse a szociáldemokrácia fölfogá­sának és viselkedésének minden konzek­venciáját. A nemzeti gondolkozása köz­vélemény — s ez, hála Istennek, még ma is túlnyomó többsége ennek az országnak — tudomásul veszi és ahhoz tartja magát, hogy a szociáldemokrata munkásságnak Magyarország nem hazája, hogy a nemzet imádsága nekik nem imádságuk, hogy az G énekük ma is a fegyháztöltelék, a szent- séggyalázók és templomrablók. a roham- késes terroristák internacionáléja. amely előtt tisztelegni kényszeritették valami­kor a véleményszabadság nevében a haza­fias és vallásos magyarság védtelen tö inegei f. A nemzeti közvélemény nem él ilyen terrorra], a nemzeti közvélemény nem kényszeríti nemzeti dalok éneklésére azo­kat, akiknek karmestere ma is változat­lanul Kun Béla, — de levonja a következ­tetéseket Akiknek ez az ország nem ha­zájuk, akiknek a magyar szenvedés nem szenvedésük, a magyar fohász nem fohá­szuk, a magyar remény nem reményük, azok ne is kívánjanak ettől az országtól semmit. Azok ettől a nemzettől örökre és halálosan idegenek, — a nemzet is ide­gen lesz tőlük. Ha pedig ez a szomorú demonstráció nem a szakszervezett munkásság szive szerint való, hanem vezéri terror követ­kezménye, akkor igazolja magát a nem­zet előtt ez a munkásság azzal, hogy le­rázza magáról ezt a hitvány, gonosz ter­rort Másképp ne csodálják, ha az együtt- vétekezök fölött együtt fogja ez a nem­zet elénekelni a búcsúztatót Akik itt, — Magyarországon — akar­nak élni, azoknak fülében ne csak az internacionálókra legyen rezonaneea, ha­nem arra a zenére is, amely itt, a még­tartó föld leikéből lelkesük. A hathéttel ezelőtt eltűnt Stettner Vilma holttestét kidobta a Duna Az eddigi megállapítás szerint bűntényről nem lehet szó Stettner Vilma pillanatnyi elmezavarában Újpest táján a Dunába ölte magát — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Egy másfél hónap óta húzódó titokza­tos rejtély megoldását adta meg a Duna, amely hat héttel ezelőtt elnyelte egy fia­tal leány testét, aki után azóta lázasan és teljes készültséggel kutatott egész Budapest detektivtestiilete. A kutatás, amely kiterjedt az egész országra, sőt külföldre is kinyújtotta csápjait, ered­mény nélkül végződött és a hatóság, valamint a esalád néma megdöbbenéssel állott szemben azzal a rejtéllyel, hogyan tűnhetett cl egy fiatal leány fényes nappal nyom nél­kül Budapest kellős közepéről. A Duna most megadta rá a feleletet. Kidobta a fiatal leány holttestét és visz- fezaadta őt zokogó és kétségbeesett szülei­nek —- halva. Hat héttel ezelőtt, február 16-án, mint akkor a lapok részletesen megírták, nyomtalanul eltűnt. Stettner Vilma, egy szépséges fiatal leány, Stettner László dr., a Magyar Általános Hitel­bank jogtanácsosának leánya. A fiatal leány családjában a legboldo­gabb életet élte, mindenki kedvében járt, mindenki szerette, becézte. Február 16-án a délelőtti órákban édesapja társaságá­ban sétára indult, hogy meglátogassa né­hány ismerősét és a délelőtti órákat ezek­nél töltée. A leány és az édesapa a csön­des Budán, a Vár oldalában lévő Logody- utca 9. szám alatti lakásukból indultak ki, végigsétáltak a napsütötte utcákon és meglátogatták Stettner Vilma néhány ba­rátnőjét, majd a leány közölte édesapjá­val, hogy még felmegy egyik barátnőjé­hez, aki szintén a Logody-utcában lakik. Kérte apját, várja meg őt a kapu alatt, hogy együtt mehessenek haza. — Ha egy kissé tovább volnék benn, — mondotta Stettner Vbkna édesapjának — akkor ne várj rám, menj csal; szépen haza és én utánad megyek. Nem nagy tá­volság az egész, magam is megteszem az utat. Ezek voltak Stettnér Vilma utolsó szavai, amelyeket édesapja, aki rajon­gásig szerette leányát, hallott tőle. Stettner László dr. a megbeszélés értel­mében várt egy darabig a leányára, aki fent volt barátnőjénél. Fel- és alájárt az utca napos oldalán 20—25 percig. A leány azonban nem jött. Az apa azt gondolta, hogy jobban elszórakoznak, azért haza­ment abban a hitben, hogy Vilma majd utána fog jönni. Mikor hazaért, azt mon­dotta, hogy várjanak egy kissé az ebéd­del, mert Vilma egy negyedóra múlva itt les®, azonban nem jött Elmúlt három óra, elmúlt négy óra és a leány még mindig nem érkezett haza. A család aggódni kezdett, el nem tud­ták képzelni, mi történhetett a gyermek­kel. Arra gondoltak, hogy barátnőjénél maradt ebéden. Ezért az apa visszasietett Vilma ba­rátnőjéhez, ahol azonban legnagyobb meglepetésére hallotta, hogy Vilma onnan már háromnegyedkettőkor el­távozott. A család kétségbe volt esvej szinte rna- gánkivüli állapotban rohanták össze a környéken lakó összes ismerősök és ro­konok lakásait, kutatva, hogy nem ment-e oda a leány. Sehol semmi hirt, vagy út­mutatást nem kaptak. Senki sem látta a leányt és azóta, hogy barátnői lakásából eltávozott, teljesen nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el. A család a rendőrséghez fordult és en­nek segítségét kérte, hogy az eltűnt leányt hézrekeri t hessék. A rendőrségen először bűntényre gon­doltak, mert nem tudták elképzelni, hogy mi lehet más oka a fiatal, boldog életet élő leány eltűnésének. Detektívek lepték el az egész vár környékét Végignyomoz­tak minden bérkocsit, minden autót, elő­kerestek mindenkit, aki ebien az időben a® utcában, vagy a környéken megfor­dult. A legszorgosabb nyomozás sem ve­zetett eredményre. A rejtély egyre sötétebb és egyre bonyolultabb lett, inig szombaton a késő esti órákban végre megoldódott a helyzet. A Duna kidobta magából a sokat keresett Stettner Vilma holttestét, akit el­nyelt azon a napon, amelyen nem ment haza többé ebédelni. Szombaton délután negyed hatkor a Váci-utnál a Meder-utca irányában, ahol a Duna kanyarodó ja folytán legtöbbször ki szokta dólbni áldozatait, egy fiatal leány holttestét dobta a viz a partra. Egy jól öltözött urileány holtteste volt. Látszott rajta, hogy régen van a vizben. Kopott, foszlott volt a ru­házata. A® ügyeletes rendőrőrszem, aki a Me­der-utcáinál teljesít (szolgálatot, kötefles- sógszeriien értesítette a holttest megtalá­lásáról a főkapitányságot, ahonnan azon­nal kiszállott a helyszínre a rendőri bi­zottság. A bizottság megvizsgálta a holttes­tet s a rendőrorvos megállapította, hogy a halott hosszabb idő óta van a vizben és felvették a jegyzőköny­vet, amely szerint a Duna március 28-án délután egynegyed hatkor egy ismeretlen nő holttestét vetette ki magából. A rendőri bizottság dolga végeztével visszament a főkapitányságra, ahonnan értesítették a törvényszéki orvostani in­tézetet, hogy a. holttestet szállítsák eh A holttesttel többé nem törődött senki, hiszen egy ismeretlen nő holttestéről volt szó. A lapok kétsoros hírben hozták va­sárnapi számukban, hogy a Meder-utcái^ ban egy ismeretlen nő holttestét fogták ki a Dunából. * Az ismeretlen nő Qulláfáhan felismerne Sieti A holttest megtalálásáról szóló jelentés időközbeni egy detektív kezébe került, aki annakidején dolgozott Stettner Vilma el­tűnési ügyében. A detektív a holttest le­írásáról és annak öltözetéről annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a Duna Stettner Vilma holttestét vetette ki. Ez a detektív Marosy detektív volt, aki azonnal kisietett a törvényszéki or­vostani intézetbe és megtekintette az „ismeretlen nő holttestét“. A kezében levő személyleiráa alap­ján azntán felismerte, hogy a holt­test Stettner Vilmáé. Ugyanaz a ruházat volt rajta, amelyet a család bejelentése szerint eltűnése nap­ján viselt a leány. Sottis. piros feketébe játszó szoknya, fekete cipő, zöldesbarna kabát. Rajta Voltak azok az apró éksze­rek is, amelyeket állandóan magával hordott: kis nyaklánc, melltü és arany karkötőóra. A kabát, amely a körözőlevél szerint zöldesbarna volt, most már telje­sen megsárgult és elfakult. A viz kiszívta a színét és kimosta a söld 1 szint, csak barna foszlányok maradtak meg belőle. Marosy defektiv, aki az ismeretlen nő holttestében a törvényszéki orvostani in­tézetben felismerte Stettner Vilma, holt­testét. a szenzációs felfedezésről azonnal jelentést tett a főkapitányságon Ktisztics Lázár rendőrtanácsosnak, az eltűnési osz­tály vezetőjének. Krlsztics rendőrtanácsos azonnal a helyszínre sietett és ő maga is meg­állapította részint a körözőíevél sze- mélyleirása alapján, részint pedig visszaemlékezésből, amennyiben maga személyesen vezette a nyomozást, hogy csakugyan Stettner Vilma holttestét találták meg. A családét, amelynek kétségbeesett lel­kiállapotát ismerték, nem értositték. ha­nem azonnal detektiveket küldtek ki Stettnor Vilma két sógorának lakására és azokat hívták, hogy nézzék meg, felismr- rik-e a holttestben Stettner Vilmát. A két sógor azonnal autóba ült és a detektívek* kel egviitt kihajtatott a törvényszéki or­vostani intézetbe, ahol a hnllakamrábaa megállapították, hogy a holttest sógornőjüknek, Stettner Vilmának holtteste. Felismerték ru­hájáról, az ékszerekről, sőt hajának színéről és a csúnyán eltorzult arc egyes vonásaiból is eltűnt sógornő­jüket. A két sógor Krisztics rendőrtanácsost arra kerte, hogy ne értesítsék Stettner Vilma édesapját leánya holttestének meg­találásáról, mert az öreg ur, aki imá- tlásig szerette leányát és eltűnése óta tel­jesen buskomor volt, nagyon megsinylené ezt a tragikus hirt. A leány édesapja igy tehát mostanáig sem tudja a rettenetes valót. Bűntény vagy öngyilkosság? Risztics Lázár rendőrkapitány azonnal elrendelte annak a megállapítását, hogy milyen körülmények között és .utókor ke­rülhetett Stettner Vilma a Duna vizébe. Elsősorban azt kellene orvosilag negál - lapítani, vájjon észlelhetők-e külső erő­szak nyomai a holttesten, másodsorban pétiig azt, hogy körülbelül mióta lehet a vízben a holttest. A törvényszéki orvostani intézetben Stettner Vilma holttestét megvizs­gá'ták és megállapították, hogy az körülbelül hat hét óta lehet a vizben. Erre lébet következtetni a holttest toro­sén oszlásnak indult állapotából, ruhájá­nak szétfosaJottságáoól és egyéb tüne­tekből. Külső erőszak nyoma a holttesten a rendőri bizottság megállapitása sze­rint Sehol sem észlelhető. ])i i ..... i .... .. i ■ , 'T/'V /w zrxzsAzx m sin mim - t V m'bswW"« snartst <TT* la*.*** k»ro««. — gSffigSS Satun BBBja jpSKBgh SSa ____ ______ . ff®? ,j£jlEr gMgB_______. Honvíd - utc« 10. uin. Ectm •**=> a» gSggH ispjgfj issggg MWBMBBME jbwbJM vmron. \n—w, w—«e. tm pü7»«4T»r.n jjKfgp jääffif LCfgS gwsHffiiSasgi /iläiäSW\. IWMdÉsXr J■ w- ciy<>™irók < 7-10. — mm k«,. wuAb«, ka- gSJgil j#g£H nzkidadóhiratmiok, vm, «.«óik k.r. - nM,UKk wwy Wr* Illa Éül aSs fjSa > n*-«4, T^ksnit u, ti|gr Hü 1H H ^Sl^iSs *•»■« »-o.F6-n- «• VU évfolyam 74. (1624.) sxám ♦ Szerda ♦ Budapest, 1925 április 1-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék