Uj Nemzedék, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

2 Djabl) Naflis izgatja Páris HSzöns€g€i Szerencsétlenség, vagy önlákosság? — Az Új Nemzedék tudósítójától. —­ Páris, április 28. A kát Tyarogkeverési ügy után, amelyek­­teindiei gyilkének számos áldozata van, most újabb eset tartja izgalomban a francia köz­véleményt. Szerencsétlenség vagy rablógyilkos­­ság történt! — erre a kérdésre igyekszik most feleletet adni a párisi rendőrség. A főváros mellett fekvő Nevilly egyik villá­jának földszintjén az április 21-ére virradó éj­szaka tűz ütött ki , amire a lángokat el tud­ták fojtani, súlyos égési sebektől borítva, bot­­tan találták a lakás tulajdonosát, egy Alexandra Monant nevű illatszerkereskedőt. Az idős, 78 éves embert látszóan ágyában érte a veszedelem. Az ágy lábánál kicsiny petró­leumlámpa állt s miután ezt két darabra törve találták, a feltevés szerint ez okozta a tüzet. A rendőri vizsgálat során Adrien Sauvanet, a kereskedő albérlője előadta, hogy a tűz ki­törésekor a lakásban tartózkodott, de már nem tudta megmenteni a kereskedőt a borzal­mas haláltól. — Amikor a szobámba behatoló sűrű füsttel köhögni kezdtem — mondotta — és felébred­tem, nyomban berohantam Menant szobájába, aki ruhástól feküdt az ágyán, amely már tel­jesen lángokban állt. Tüstént felrántottam az ablakot és segítségért kiáltottam, majd taka­rókat dobtam az ágyra. Sajnos, késő volt, mert Menant már meghalt. Sanvanet, aki egyébként egy biztosító­tár­saság ügynöke, hozzáfűzte még, hogy egész délután kártyázott lakásadójával, aki, mi­után vesztett, fölöttébb rossz hangulatban bú­csúzott el tőle. A kereskedő balkezes ember volt s a szeme is már meggyöngült, úgy hogy valószínűen leütötte asztaláról a lámpát s a kiömlő petróleum meggyulladt. A vizsgálatot vezető rendőrtisztviselő külö­nösnek találta ezt a beállítást , anélkül, hogy gyanúját elárulta volna, felboncoltatta a holt­testet. A boncolás azután meglepő eredmény­nyel járt, mert kiderült, hogy a kereskedő halálát gerincoszlopának eltörése okozta. Több más zúzódást is észleltek alsó ajka és halántéka körül; az égési sebek mind utó­lagosak, vagyis a kereskedő már halott volt, amikor ruhája tüzet fogott. A boncolási Jegyzőkönyv alapján, amely nem kétségtelenül utal gyilkosságra, miután a zúzódásoknak más magyarázata is lehet, lá­zas nyomozás indult. A tanúvallomások ked­vezőtlenek a biztosítási ügynökre. Amíg ő azt állítja, hogy nyugodtan kártyázgatott házigaz­dájával, többen heves perpatvart hallottak, amelynek olyan zaj vetett véget, amely valami súlyos tárggyal való ütésre emlékeztetett. Egy másik lakó hallotta, amikor valaki éjfél körül mezítelen lábbal járt a kereskedő szobájába vezető folyosón, tehát éppen abban az idő­ben, amikor Sauvanet szerint az öreg­ember már lefeküdni készült. A kereskedő hagyatékának átkutatásakor kiderült, hogy pénzesszeförény­é­­ben mindössze a névre szóló értékpapírok ma­radtak meg, míg kaszinémnek nyoma sincs, holott nemrégiben vette kézhez a két házának bérletéért járó összegeket. Érdekes felfedezés az a tiszta bélyegespapír is, amelyet a szoba egyik asztalán találtak. Nem lehetetlen, hogy Sauva­net, aki már régóta a kereskedőnél lakott s tudta, hogy nincsenek hozzátartozói, valami ajándékozást akart a maga részére kicsikarni. A nyomozást vezető rendőrti­sztviselő legalább is ezzel magyarázza a végzetes fordulatot. Az ügynököt egyelőre vizsgálati fogságba helyez­ték, de eddig kétségbeszonhatatlan tárgyú bi­zonyíték nincs ellenes. URÁNIA A szci Mnéjiel az évad legszebb filmje. Szerelmes vizitfindér. Coleen Moore: Obert Siufer-film. Wf HtflP1 Mindenkit érdeklő, aktuális munkára keresünk megbízható, ügyes és szorgalmas hölgyeket és urakat nagy keresetre. B. listások, nyugdíjasok, rokkant tisztek is jelent­kezhetnek az egész ország területén. Társa­dalmi akcióban jártasok előnyben. Jelentkezés Honvéd-n. 10. d. u. 4 órakor PirHyntl. Uj Nemzedék Péntek, 1925 majua 1. Nyáron bibliofil kiállítás lesz Budapesten Bessenyeitől Adyig felvonulnak a magyar széplíteratura fölfede­zetlen tehetségei — Ezer érdekes könyv, metszet és plakett — Az Új Nemzedék tudósítójától.­­A Magyar Bibliofil Társaság érdekes és tamateácos kiállítás anyagának össze­állítására adott megbízást Kremmer De­zsőnnél, a fővárosi könyvtár agilis igaz­gatójának: a társaság a nyár folyamán, valós­zínűleg június vagy július hóna­pokban rendezi az első magyar bibliofil kiállítást, amelynek keretében a Besse­nyei korszakalkotó fellépés­e óta lefolyt 150 év magyar szépíróinak mintegy ezer könyvét mutatja be. A „Magyar szépliteratúra virágos kertje“ tárul majd itt a látogatók elé, annak olyan hajtásai, olyan termése, amelyet csak kevéssé, sőt alig ismer a nagyközönség és még a magyar irodalom­történet is inkább csak érinti, mintsem méltatja azoknak az íróknak munkáit, a magyar irodalom fejlődésére gyakorolt hatásukat, akiknek termékeit a kiállítás most harmonikus, áttekinthető csoporto­sításban mutatja majd be. — A kiállítás anyagának összegyűjtése — mondotta érdeklődésünkre munkatár­sunknak Kremmer igazgatója már közel áll a befejezéshez és arra főleg magásigyűjtőink előzékenysége és ál­dozatkészsége folytán váratlanul ér­dekes és értékes anyag gyűlt össze. Mintegy ezer egykorú könyv, közöttük nem egy unikum kerül kiállításra, csupa olyan magyar szép író munkája, akiket érdemes megismertetni a magyar litere­­tura barátaival s a nagyközönséggel. A kiállításnak azonban ennél sokkal na­gyobb jelentősége lesz. A magyar nemzet szeme elé fognak kerülni azok a magyar írói munkák, amelyek Bessenyei György­től kezdve Ady Endre koráig érdekes ma­gyar könyvértékeket jelentenek. Élénkí­teni fogjuk a kiállítást a költők és írók egykori metszeteivel, képeivel, plaketteivel, továbbá olyan irodalomtörténeti kuriozi­tásokkal, amelyekről sokszor talán az iro­dalomtörténeti fejlődés komolyabb kuta­tói is alig tudnak. — A kiállítás jelentőségét ennélfogva nagyobbnak kell tekintenünk egyszerű és csupán a bibliofileket érdeklő eseménynél, mert sok elfelejtett nagyság, író, irodalom­­történeti esemény és adat kerül ilyen­formán újra az érdeklődés homlok­terébe. — A közönség csak azokat az úgyneve­zett nagy és mindig tündöklő állócsillago­kat ismeri, amelyek minden magyar iro­dalomtörténet lapjait beragyogják, de el­felejtette már, vagy nem ismerte azokat a kisebb bolygókat, amelyek a véletlen, a kritikai viszonyok fejletlensége vagy mostohasága miatt a maguk idején nem keltettek feltűnést s amelyek most újra fel fognak majd tűnhetni és módot adnak a mai irodalomtörténésznek bizonyos át­értékelésükre. Kétségtelen, hogy ennek kapcsán alkalom nyílik majd több olyan iroda­lomtörténeti probléma megoldására, amellyel eddig nem foglalkoztunk. — De rendkívül tanulságos lesz a kiál­lítás a magyar ifjúság számára is, amely itt együtt látja majd a magyar irodalom­­történetnek mondhatnám eleven anyagát, azt az anyagot, amely a tankönyvekben úgyszólván holtanyagként szerepel. Ez a kiállítás felfokozza majd az érdeklődését a magyar irodalom gazdag, de elfelejtett múltja iránt.­­ A magyar könyvkultúra nagy fej­lettségét fogja igazolni ez a kiállítás és a beküldött meglepően szép anyag azt mutatja, hogy ez a könyvkultúra hatalmas táborral dicsekedhetik nálunk s nagyobb, mint azt sejteni lehetett volna. Ezt talán csak a mai könyvkiadók és könyvkereskedők nem hajlandók aláírni, akik azonban a mai gazdasági válság áldozatai. Bibliofil közönségünk azonban most bizonyságát adta, hogy még a mai szomorú időkben is, amikor az intelligen­cia minden értékesíthető tárgyát kényte­len elkótyavetyélni, nem vált meg a jobb időkben összevásárolt könyveitől, könyv­­szekrényeinek díszeitől és ritkaságaitól, amelyeket most a laikus publikum ré­szére is hozzáférhetővé tesz az iparmű­vészeti múzeumban a közel­jövőben meg­nyíló kiállítás, jelentkezzék a városi kórházban. Összerop­panva, alig verő pulzussal állított be a kór­házba, ahol Malusev főorvos vizsgálta meg. Noha az utalási ivén szívbaj volt feltüntetve, az első vizsgálat súlyos hashártyagyuladást állapított meg. Malusev főorvos Röniger-vizs­­gálatot is tartott, amikor a katona elmondta a vassal való etetés históriáját s az alkusban ökölnagyságú árnyékot fedezett fel. Vashulladék-raktár a gyomorban Nyomban a Röntgen-vizsgálat után hozzá­látott az operációhoz, mely közben egymás után kerültek elő a gyomorból a vasdarabok, összesen huszonegy darab vashulladékot bá­nyászott ki a főorvos a katona hasüregéből, amely tele volt gennyel. Valamennyi vasdarab rozsdás zsáktű, egy kisebb és egy nagyobb nadrágszíjesat, különböző vashulladék, egy férfi hüvelykus-nagyságú vasrudacska, több vasedényrész, stb. A katona „meséje“ tehát valónak bizonyult és bebizonyosodott az is, hogy Bisztics már több mint fél éve hordozza gyomrában a vasdarabokat. A vasgyomrú ember halála Biszticset az operáció után lekötözték, hogy kárt ne tegyen magában. A katonát nagy szomjúság gyötörte és vízért könyörgött, de az ápolónők a szigorú utasítások értelmében nem adtak neki. Risztics azonban nem nyugo­dott és amikor az ápolónők kimentek, össze­szedte minden erejét, kiszabadította magát kötelékeiből és mohón több poh­ár vizet meg­ivott. Utána lefeküdt és nem ébredt fel többé. Halálát ,az orvosi megállapítás szerint nem a vizivás okozta, hanem az előrehaladott has­­hártyagyulladás. A kórház igazgatósága Risztics előadását a vassal való etetésre vonatkozólag közölte az államügyészséggel s így valószínűleg ismét bíróság elé állítják Risztics támadóit, akik eddig bizonyítékok hiányában megmenekültek a büntetéstől. A katona gyomrában talált vasrészeket egyébként a szabadkai kórház főorvosa le­­fényképeztette és megküldte valamennyi or­vosi szaklapnak, az orvosi tudományban pá­ratlanul álló kereset részletes leírásával együtt Aki félkiló vasat hordott félévig a gyomrában Szabadkán meghalt egy szerb katona, akit vashulladé­kokkal etettek meg — Szegeket, zsákjűt, csavarokat operáltak ki a hasából — Az Új Nemzedék tudósítójától. — ---- hih— I Mm---­ Szabadka, április 28. A szabadkai városi kórháznak nem minden­napi szenzációja volt az elmúlt héten. A bel­gyógyászati osztályon egy huszonegyéves szerb katonát kezeltek, aki hat hónapja egy félkiló vasat hordozott a gyomrában. A vas­gyomra katonát, a Kragujevácból származó Risztics Vitomirt megoperálták, de már ké­sőn, az operáció után rövidesen kiszenvedett. A hihetetlennek hangzó orvosi szenzáció rész­leteiről a következőket jelenthetjük: Haragért vasút Tavaly nyár derekán Risztics Vidomér a Kragujevác melletti Komban községből a me­zei munka befejeztével az erősen alkonyodó délutánon házafiaidult Az egyik dűlőnél a szomszéd falu három suhanva bukkant elő, mind a három régi haragosa volt Biszticsnek. A gubancok földre teperték Biszticset, az egyik támadó szétfeszítette a száját, a többiek pedig lefogtál­, úgy hogy mozdulni sem tudott Azután a mezőn összeszedett vashulladékokat, amelyeket még a világháború alatt átvonuló seregek hullattak el, megetették a szerencsét­len legénnyel. Több óráig tartott a borzasztó kegyetlenséggel végrehajtott etetés. Egy fa­darabbal nyomkodták le Risztics torkán a sró­­fokat és patkószegeket, úgy hogy a fájdalom­tól elájult. Mire felocsúdott, a támadók már eltűntek. Risztics hazatért, otthon elmesélte a mezőn történteket, de eleinte nem akartak hi­telt adni állításainak. Mikor azonban mind sűrűbb rosszallót fogta el, orvoshoz vitték és a támadókat feljelentették. A kragujeváci orvosnak Bisztics elmesélte, hogy mi történt vele és arról panaszkodott, hogy a gyomra alatt nyomja valami. Az or­vos nem hitte el Bisztics állításait és a beteg­ség okát sem tudta feltalálni. A bíróság is le­tárgyalta az ügyet a három támadó ellen, de bizonyítékok hiányában valamennyiüket fel­mentette. A bíróság nem akart hitelt adni Bisztics vallomásának. Nemsokára Bisztics sorozás alá került és a sorozóorvosnak is előadta, hogy vashulladé­kok vannak a gyomrában és emiatt rendkívül sokat szenved. A katonaorvos sem adott hitelt a legény előadásának és az egészből csak azt vélte látni, hogy Bisztics ki akar bújni a katonai szolgálat alól. Alkalmasnak mondta ki és a katonai bizottság büntetésképen, mert meg akarta téveszteni a katonaorvost, a leg­súlyosabb fegyvernemhez, a tüzérséghez osz­totta be. A tavaszi bevonuláskor Risztics Nagykikin­­dára került a tüzérséghez. Fájdalmai a nehéz szolgálat következtében megsokszorozódtak, de Mária jelentkezett orvosi vizitre, mint egész­ségest visszaküldték a lovaglóiskolába. Néhány nap múlva a szerencsétlen katona leszédült a lóról és nagyon rosszul lett. Most már beke­rült az ambulanciára, az orvosok kutatták a baj okát, de minden eredmény nélkül. Egy heti sikertelen fáradozás után Riszticset kísérő nélkül­­ elküldték Szabadkára azzal, hogy ott ­Aki dolgozni akar és tud, Künnyen iuMrAz. Szervezésben jártas egyének előnyben. Cím a kiadóban. PARDON!.. HA AKAROM VÖRÖS, HA NEM AKA­ROM, NEKEM FÜTYÜL. Szabadkán tör­tént, hogy egy magyar nemzetiségű ka­tona, akit a trianoni béke jóvoltából, te­hát a szociáldemokrata párt hathatós tá­mogatásával, a szerb hadseregbe sorol­tak, a sakktáblán megvert egy szer­­ nyelvű és érzésű katonát. A sakkmatt után bel­jelentette, hogy mi magyarok majd megverünk benneteket egy másik sakktáblán is, de akkor jaj lesz nektek. Az illető magyar katona véletlenül szak­­szervezeti tag és szociáldemokrata is és elmulasztotta megkérdezni Kabók elvtárs és Peyer elvtárs véleményét,­­ mielőtt a békebontó nyilatkozatot megtette volna, így követk­ezett aztán a komplikáció. A szegény katonát feljelentették és hallat­lan merészségéért hadbíróság elé állítot­ták. Azaz állították volna, ha meg nem gondolja magát és át nem lódul a ma­gyar területre. Első útja természetesen a vasas szakszervezetbe vitt, ahol Kabók elvtárs magas színe elé járult. Nem kért sokat, csak néhány korona támogatást és valami munkát. Kabók elvtárs, a szociál­demokrata nagy állam- és zsebbölcsész azonban elutasította kérelmét azzal, hogy ő nem tartozik a magyar szakszervezetek kötelékébe, tehát nem illeti meg semmiféle támogatás. Kabók elvtárs hirtelen nacio­nalistává vedlett át, mert, pardon, a na­cionalizmust a legpontosabban a zseben és az érdeken keresztül lehet lemérni. Kabók elvtárs olyankor izzó magyar és nacionalista, amikor fizetni kell egy ide­bujdosott magyarnak, ellenben nyomban internacionalista, ha zsebre kell vágni valami kis húsz-harminc millió értékű vágott dohányt. Nacionalista szíve nyom­ban működésbe jön, ha fizetni kell, ellen­ben kitárul és kitárul nemzetközi érzel­meinek pénzeszacskója, amikor lehetséges valami jó kis moszkvai vagy más egyéb dohányok besöprése. A gyakorlatban ray fest a nacionalizmus és antiracionaliz­­mus. Igazán érdemes megtanulni. Meghiúsult a spanilok és Abd­ el Krím tárgyalása — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Páris, április 30. A Journal madridi jelentése szerint a tár­gyalás, amely a spanyol megbízott és Abd el Krim között folyt, eredménytelenül végződött. A spanyolok Marokkóban újabb offenzívát ké­szítenek elő­ ­.

Next