Uj Nemzedék, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

d­e­g­i «».iw mmm mm ^m /m vn­ -noC 1 ^m mtmm u»*wugimUeiau Mn 4MKkor., naryod- HH agjflB ^M [ j \P - ■ • BB mmI vatal­ Badapont, V. kar., *vr* 120.000 korona. — bBBBPE S’®*r­feHw BBBjBgjfe SB __ V —■ - rfpKSr/ BaalS Honvéd­­ utca 10. czáat. Sgyen arára ára helyben, gffiH MM IMB. M MMMBKaAHDb:1 ^M^Hg HD BT Telefon: 127-47, 127—4*. «Mákom 4a pályaudvaron \ iiT V L ' ^ C5­",K­4kl 7—20.— SOM kor. Wlanben hát- HBB JHHg Flókkladáhivataloki Vitt., IcSanap­áa vaaárnap 2500 jBMSy agjaM jöSjää­­KK§jjj BBMWBflSK Rikáexl-al 1. n., Telefon, •axtrák kor.­­ Htrdd­aask iPpfTO SISWBf SMflg JBBI HSg M­Bk J. 136-06, Terex-kStut 62. tora.-«a dljaaabaa aaerlnt, Dffl­ggggggg SSai OB­BII^BBBIwBMtm Tol.: —41. XII. Föhl SS. VII. évfolyam 144. (1694.) szám + SSCCVIla ♦ Budapest, 1925 julius 1. Ne alkudjunk! A liberalizmus és a forradalmi ra­dikalizmus a három esztendős parla­menti küzdelem után rájött, hogy nin­csenek súlyos egyéniségei, nincsenek­­vezéralakjai, akiknek súlya és jelentő­sége nagyobb nyomatékot tudna adni harcaiknak. A liberális frakciók vezé­rei a múltból ittfelejtett, elkopott ér­tékek, akikben nincs friss lendület, akik fáradtak és politikai múltjukból, nem pedig jelenükből élnek. Nincsen közöttük senki, akinek abszolút tekin­télye volna, aki egységes formát tudna adni a gerillaharcnak, amely a keresz­tény világ és életfelfogás ellen hullám­zik föld alatt és föld fölött egyformán. Amilyen egységes a liberalizmus saj­tója, olyan töredezett politikai hadek osztódása s ha a parlamenten kívüli erők nem támogatnák hadmozdulatai­kat, egyetlen egy sikert sem könyvel­hettek volna el ezideig. A régi, kopott öreg professzionisták, a Vázsonyiak mellett az új törtetők és szerencsegye­rekek politikai süvölvény-típusai igyekeznek érdemet szerezni maguk­nak a liberális bankokráciánál, de hiányzik a nyomatékos stratégia, a súly minden akciójukból. A forradalmi szociáldemokrácia ugyanezt a képet adja. A tömegek vállán a parlamentbe egy hatodrendű garnitúra mászott. A szociáldemokrá­cia tehetségtermelő ereje meddőnek, erőforrása apadtnak bizonyult. A kis­­polgártípusú Peidlok és Peyer Káro­­lyok mellett néhány túltápláltan jó­módú fiskális és egy-két tucat politi­kai analfabéta nyüzsög, aki a mun­kástömegek előtt lejáratta a program­­mot, mert szociálpolitikai kérdéseket elejtett politikai kérdésekkel szemben. A forradalom szolgálata ennél a tár­saságnál előbbre való volt, mint a munkás- és tömegproblémák kiszolgá­lása, de a forradalom kiszolgálásával nem volt megelégedve a bécsi központ, amely a forradalmi mozgalmakat ve­zeti. A szociáldemokrata párt tehát megbukott lenn a tömegeknél és meg­bukott fenn, a forradalom intéző ve­zérkaránál. A pártnak és a forrada­lomnak beváltabb és kíméletlenebb forradalmárokra van szüksége. Ezért üvöltött fel a forradalmi front a vá­lasztójogi törvényjavaslatnál és ezért csinált Beniczky-ügyet. Ki akarja al­kudni a választójogi törvényjavaslat­ból az emigrációs szakaszt, amely­­ a párt forradalmi tehetségeinek útjába hajította a választhatatlanság görön­gyét. A bevált, de nem használható tehet­ségek haza­mentése körül kezdődik az alku és a kompromisszum. A forrada­lom hajlandó hangszálainak rezgésszá­mait lecsökkenteni, csakhogy hazajö­hessen Garami, Lovászy és Buchinger. A gerillahadaknak vezérek kellenek a jelenleg való kispolgáregyéniségek és trottlik helyett, a forradalom ki akar bontakozni. A megokolás, a form­a más: Garami, Lovászy és Buchinger nem kompromittálták magukat a bol­­sevizmusban, jöjjenek tehát haza. Az egész forradalmi liberalizmus, radikalizmus és szociáldemokrácia ezt a szólamot üvölti, mintha a nevezett urak és vezérek hófehérek maradtak volna mindvégig. Arról nem szól az ének, hogy nemzetközi gyűléseken és a kisantant-sajtóban esztendők óta hazát árul e társaság s amit elmulasz­tott a bolsevizmusban, kipótolta az emigrációban. Ha százszor és őszintén ellenségei lettek is volna a bolseviz­­musnak, sincs megbocsátás az emigrá­ciós hazaárulásért, a hitvány rága­lomhadjáratért, amelyet ők vezettek ellenünk. Annak a szakasznak nem szabad megváltoznia. Nem szabad po­litikai pakli, kompromisszum és meg­alkuvás börzéjén eladni a tilalmat, a nemzeti önvédelem elveit, hogy visz­­szacsődülve itt legyen minden bűnöse a múltnak és a jelennek s itt legyen minden sírásója­ a keresztény Magyar­­országnak. agaa»naiM»"«— Még alig egy hónapja, hogy a katonai tör­vényszék pontról-pontra kibogozta a Tölgyfa­­utcai véres éjszaka minden borzalmát s ma újra, ott kísérlett a nagy nyilvánosság előtt a feldarabolt Kodelka Ferenc szelleme. Ma ke­­rü­lt a Tölgyfa­ utcai véres éjszakának máso­dik tárgyalására a sor. Ma áll bírái elé Léde­rer Gusztáváé a hajdani pozsonyi kaszinnó, a feldarabolt testű Kodenka Ferenc hentesmester barátnéja. Amint ott állott bírái előtt, amint h­a­k han­gon sírásba Csukló szóval védekezett, voltak pillanatok, amikor az ember nem hitte, hogy ő az, akit a királyi ügyészség a büntető törvény­könyvben ismert, legsúlyosabb bűncselekmény­nyel vádolt. A királyi Ügyészség Léderer Ga­z­­ávnét a halálraítélt csendőrfőhadnagy fele­ségét gyilkosságra való felbujtás, csa­lás és lopás bűntettével vádolta meg. Ugyancsak ma kerül a bíróság elé Léderer Sándor, akit az ügyészség bűnpártolás vétségé­vel vádol azért, mivel tudott a gyilkos házas­pár borzalmas cselekedetéről. Most, hogy a főtárgyalás napja elérkezett, valóságos népvándorlás indult meg a buda­pesti büntetőtörvényszék Markó-utcai palo­tája felé. Aki csak tehette, akinek ideje en­gedte, mindenki látni, hallani akarta Léderer Gusztávnét. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel a törvényszék Denk tanácsa úgy intéz­kedett, hogy csak jegyek ellenében engedjék be a hallgatóságot az esküdtszéki nagyte­rembe, hogy a főtárgyalásra oda nem való elemek ne kerüljenek be. Amidőn ez köztudo­másúvá vált, valóságos élet-halálharcot vív­tak egyesek a jegyekért. Akik hozzájutottak, már a kora reggeli órákban valósággal meg­szállták a törvényszéki palota II. emeleti folyosóját. ( Nyolc óra után pár perccel a törvényszéki palota épületében megjelentek a rendőrség emberei is. Az esküdtszéki nagy­terem előtt rendőrőrszemek állnak fel, hogy a kiváncsia­kat visszatartsák. Kilenc óra előtt pár perc­cel szigorú igazoltatás után beengedik a hall­gatóságot az esküd­tszéki terembe. A hallgató­ság padsoraiban helyet foglalnak a halálra­ítélt csendőrfőhadnagy barátai, akik látni akarják a hajdani szép asszonyt. A folyosó­kon ember-ember hátán áll. Ügyvédek, jogá­szok, újságírók újra megtárgyalják a Tölgyfa­ utcai éjszakát. Azok, akik nem jutot­tak jegyhez, kint a folyosókon lesik-várják azt a pillanatot, amikor ledéremet hozzák. Parancsszavak hangzanak el, intézkedés tör­ténik, mindazok, akik jegyhez nem jutottak, azonnal távozzanak a törvényszéki palotából. Néhány pillanat múlva kinyílik a fogház törvényszékre nyíló egyik csapóajtója, szuro­­nyos börtönőrei között felbukkan a vádlott arca. Első pillanatra nyugodtatok tetszik, csak ha az ember jobban szem­ü­gyre vesz­, akkor látja, hogy rettenetes belső izgalom üli meg lelkét. Az asszony arca viaszsárga, szája szé­lén mély ránc húzódik végig, ami szokatlanul kemény vonást ad arcának. Valamikor fes­tett haja a fogházban szennyes-sárga színűre kopott. Szinte osonva lopja ba magát az es­küdtszéki terem nagy szárnyasajtaján. Amidőn a terembe lép, hirtelen körülnéz, ettől a pilla­nattól kezdve feltűnően nyugodtan szinte leri róla, hogy tetteti a nyugodtságot, rendezgetni kezdi iratait, majd beszélni kezd védőjével. Lévay Tibor az asszony felé hajlik, valamit súg, mire Léderemé mosolyogni kezd. Hirte­len fal kapja fejét, újra körülnéz a tárgyaló­teremben, látszik rajta, hogy jól esik neki, hogy sokan vannak a hallgatóság padsoraiban. Kilenc óra előtt Pár pillanattal belép az es­küdtszéki nagyterembe a vádat képviselő Makkay Jenő ügyészségi alelnök. Kifoglalja a helyét, ettől a pillanattól kezdve valami ide­ges feszültség ü­li meg az egész tárgyalóter­me­t. Pontosan kilenc óra van. Hirtelen Sa­nyitnak az ajtók a királyi törvényszék bevonul az esküdtszéki tárgyalóterembe. A bí­róság élén Denk Tivadar tanácselnök halad. A tárgyalás megnyitása előtt a tanácselnök figyelmezteti a közönséget, hogy minden tet­szésnyilvánítástól tartózkodjék, mert aki ez ellen vét, azt azonnal kivezetteti. A hallgató­ságon végigmorajlik az izgalom, mindenki el­foglalja helyét és ezzel megkezdődik a főtár­gyalás. A tárgyalás­ t Megnyitom a gyilkosság bűntettére való felhajtással vádolt Léderer Gusztáv­­né, született Schwarz Mária bűnügyét — szól az elnök. — Lédererné álljon fel! Lédererné felkel a vádlottak padjáról, szuronyos börtönőrök kíséretében, szem­közt az elnöki emelvénnyel, megáll. Az elnök megállapítja, Lédererné nacio­nál­éját, amely szerint Léderer Gusztávné 33 éves, született Ausztriában, négy ele­mit végzett, büntetve soha sem volt. — Jöjjön ide Léderer Sándor — szólítja maga elé az elnök a háttérben meghúzódó Léderer Sándort. Ő szintén nem volt még büntetve. Lédererék szembesítése A tanúk névsorának felolvasásakor az elnök kijelenti, hogy ma délelőtt 12 órára idézte be a bíró­ság a halálra ítélt Léderer Gusztávot. Ma délelőtt fogja a bíróság szembesíteni Léderer Gusztávot feleségével. A vádirat felolvasása után megkezdő­dik Lédererné kihallgatása. — Megértette, mivel van vádolva? Lédererné némán maga elé mered és egy szót sem szól.­­ Talán nem értette meg a vádiratot. Tolmács úr, fordítsa le, — szól az elnök a tárgyalóteremben jelenlévő német tol­mácshoz. A tolmács hosszasan magya­rázza Lederernének az ügyészség vádira­tát: amikor a gyilkosság éjszakájához ér, Lédererné hirtelen köbevág: — Nein, das ist nicht war, mi csak üz­letről beszéltünk Kodelkával, én nem vet­tem részt semmiben. Mialatt a tolmács az ügyészség vádira­tát fordítja, megjelenik a tárgyalóteremben Apáthy alezredes, majd utána Krantz őrnagyügyész lép be. — No hát most már megértette, hogy mivel van vádolva? — fordul az elnök Lédererné felé. — Bűnösnek érzi magát? A törvényszék ma tárgyalja Lédererné bünpörét — " I« Az asszony még mindig nem vállalja a fölbujtó szerepét — Bőbeszédben szól Kodelkával való ismeretségéről — Egy nap kiutasítja, másnap a pénzét számolja meg — Óriási érdeklődő tömeg *­­ Léderer és Lédererné szembesítése ma délben­­ történik meg — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Lédererné még mindig nem vállalja a felbujtás vádját — Csak abban érzem magam bűnösnek, — válaszolja az asszony németül — hogy én annak idején ezt a bűncselekményt megakadályozhat­tam volna és mégsem tettem ezt. Ez az én egyedüli vétkem, Zsodelka és közöttem soha, sem volt sem­mi sem. Én őt, mint tisztességes embert ismertem. Ki akartam használni a ked­vező gazdasági helyzetet, ezért elhatároz­tam, hogy üzleteket fogok kötni vele. — Mennyi pénz adott magának Kodelka? — Hetven milliót, amit én átadtam fér­jemnek. Nem igaz az kérem, amit az ügyészi vádirat megemlít. Soha semmi­féle dollárüzletről köztem és Kodelka között szó nem esett. — Mikor kötötték az első üzletet Kodel­kával? Az első rosszul sikerült üzlet — Először 1923. év folyamán kötöttünk üzletet. Kodelka azt a tanácsot adta neki­kem­, hogy vegyek értékpapirosokat. Én­­ hallgattam tanácsára, különböző érték- s papirosokat vásároltam, később azonban az üzlet rossznak bizonyult. El akartam adni a papirosokat, Kodelka azonban nem engedte. Azt a tanácsot adta, hogy ve­gyek föl heti kamatra pénzt, azon a pén­zen vásroljak újabb értékpapirosokat, így majd a. .veszteségem megtérül. Amidőn Gyöngyösről hazajöttem Kodelka hirte­len azzal állott elő, hogy ő is belátta, hogy a papírüzlet nem sikerült, adjuk el az értékpapirosokat, amit én veszteséggel meg is tettem. Üzleti tárgyalás éjjel kettőig Az elnök: Férje távollétében fönt járt ennél Kodelka több ízben is? Lédererné körülnéz a teremben, szeme arra téved, ahol annak idején az esküdt­széki tagok ültek és mcavivantia Apáthy ezredes hadbírót Krantz őrnagy ügyész társaságában■ Kissé megrebben, mintha rossz­ emlékek rajzanának fel előtte még a honvédtörvényszéki tárgyalásról, meg­rántja a vállát és jóval idegesebben, mint előbb folytatja vallomását. Ez az egész csak egy pillanat műve volt. — Igen — mondja Lédererné — Kodelka több ízben fent járt nálam akkor is, amikor férjem után volt. — Egyszer este 11 óráig tartózkodott fent a lakásban, akkor kereken megmon­dottam neki, hogy távozzon. Egy ízben az is megtörtént, hogy üzleti dolgokról éj­fél után 2 óráig beszélgettem Kodelkával. (Csendes morajlás és derültség a terem­ben). De azután kifogtam rajta. Egy lányismerősömet kértem esténként ma­gamhoz. Mikor Kodelka látta, hogy már nem egyedül fogadom, hanem társaság­ban, akkor leszokott az estéli látogatá­sokról és déltöttönként járt fel hozzám, —■ .Ilyenkor azután szóba került az is, hogy én i­lyen szűkös viszonyok között Mai számunk ára 3000 korona

Next