Uj Nemzedék, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

Saerda, 1925 jnlius 1. Ill Nemzedék ■ TM——HI IIIIIUMlIUtMl5 Vágit és hat társát előzetes letartóztatásba vették Moszkvából kapták az agitációra szükséges pénzt Néhány hét alatt félmilliárdnál többet költöttek a Az Uj­­Nemzedék tudósítójától.­­ Azzal az utcai tüntetéssel kapcsol­atban, amelyet a múlt hét csütörtökjén a Vági-téri csoport tagjai a Főherceg Sándor-u­tcában, a Tisza Kálmán-téren és a Népszava szerkesz­tőségében rendeztek, az Új Nemzedék elsőnek közölte iletékes tényezők állásfoglalását a Vági-féle csoporttal szemben és a főkapitány­ságnak azt a tervét, hogy a csoportot ártal­matlanná teszi és vezető tagjait rövid időn belül letartóztatja. Pénteken jelent meg az Új Nemzedékben az erről szóló tudósítás és vasárnap hajnal­ban az abban közöltek már valóra is váltak. Vasárnap reggel a főkapitányság politikai osztálya lakásokról előállította a Vági-csoport körülbelül 30 vezető emberét. Házkutatást is tartottak náluk és erélyes in­tézkedéseket léptettek életbe a párt további szervezkedésének és működésének megakadá­lyozására. Szombaton délután adta ki az uta­sítást a főkapitányság politikai osztálya az egyes detektívcsoportoknak és a kerületi kapi­tányságoknak, a Vági-csoport vezetőinek őri­zetbevételére. A politikai osztályon már régen készen állott a vezetők névsora. Ezt a névsort közölték a kerületi kapitányságokkal és az egyes detektív-csoportokkal, kiosztva mind­­egyinek, hogy kiknek a lakásán jelenjenek meg és hajtsák végre a parancsokat. Vasárnap hajnali három órakor indultak el a detektívcsoportok a főkapitányságról és az egyes kerületi őrszobákról. Fél négy óra tájban kezdték meg a főváros területén a legkülsőbb perifériáktól kezdve egészen a belső kerületekig a házkutatást. Mindenütt álmukból verték fel a Vági­­csoport tagjait, akik nem nagy meglepődéssel fogadták a detektíveket, miután egyrészt hozzá vannak szokva a házkutatásokhoz, más­részt már előre számoltak a rendőrség­­akciójával. A detektívek valamennyi Vági-csoportbeli vezető­tag lakásán részletes házkutatást tartottak, átnézték a szekrényfiókokat és a lakás mellék­helyiségeit és mindent lefoglaltak, ami bármi­féle kapcsolatban volt a mozgalommal. Akik­nek lakásán a házkutatás lezajlott, közönyö­sen nézték végig a jelenetet és csak akkor le­pődtek meg, amikor a házkutatást vezető rendőrtisztviselő kijelentette, hogy őrizetbe veszi és előállítja őket a főkapitányságra. Reggel hat-hét óra tájban érkeztek a fők­api­­tányságra a különböző detekt­ívcsopo­rtok. Mindegyik két-három Vági-féle szocialistát kísért. Nagy csomagokat cipeltek, amelyek a lefoglalt levelezéseket, iratokat és egyéb tár­gyakat tartalmazták. A politikai osztályon csakhamar megállapították, hogy a névsoron szereplők közül kettő kivételével valamennyit sikerült őrizetbe venni. Ez a két ember jelen­leg vidéken tartózkodik, az egyik Hajm­áná­­son, a másik Szegeden. A főkapitányságról azonnal intézkedés történt ezek őrizetbevéte­­lére is. Ma reggel érkezett jelentések szerint ezt a két vezetőembert is elfogták és mér út­ban vannak Budapest felé. Az őrizetbe vett egyéneket Schweinitzer Jó­zsef rendőrkapitány, aki a házkutatást és az őrizetbevételt végrehajtotta, átadta a főkapi­tányság bűnügyi osztályának, amely tovább folytatja az eljárást. A politikai osztályon ma délelőtt vizsgálják át azokat az iratokat, le­velezéseket és egyéb tárgyakat, amelyeket Vágiék lakásáról hoztak be. A legtöbb irat sablonos repárat, szociáldemokrata tankönyv és egyéb agitációs eszköz, de néhány helyen sikerült olyan le­velezést találni, amelyekben új ada­tok merültek fel a csoport külföldi összeköttetésére vonatkozóan. Több helyen revolvereket is találtak, ezeket a detektívek elkobozták és szin­tén beszállították a főkapitányságra. Egyik­nek sem volt fegyverviselési enge­délye se arra vonatkozóan, hogy milyen célokra tartották maguknál a revolvert, nem tudtak kielégítő felvilágosítást adni. A főkapitányság bűnügyi osztálya már teg­nap megkezdte az őrizetbe vett emberek kihall­gatását. Az őrizetbe vett huszonnyolc egyén a legkülönbözőbb módon viselkedik. A legtöbben élesen tiltakoznak az ellen a vád ellen, hogy ők kommunisták volná­nak, vannak azonban olyanok is, akik büszkén vall­ják magukat kommunistának és kijelentik, hogy bármiit tesz a rendőrség ellenük, továbbra is küzdeni fognak eszméikért. A kihallgatás során Szrubián Dezső rendőr­­kapitány osztályozza azokat, akiket előzetes letartóztatásba helyeznek és akiket szabad­lábra bocsátanak. Természetesen az utóbbiak ellen is tovább folytatják az eljárást. Eddigi terv szerint körülbelül nyolc előtt fogják kihirdetni az elő­zetes letartóztatásról szóló végzést. Ezeket azután átkísérik az ügyészségre. A töb­bieket elbocsátják a főkapitányságról, de az eljárást ugyanazon a címen tovább folytatják ellenük, mint letartóztatottakkal szemben. Valamennyiek ellen az 1921. évi III. tör­vénycikk alapján az ország rendjének erőszakos felforga­tására irányuló bűncselekmény cí­lén indul meg az eljárás, amely a törvény értelmében súlyos börtön- és fegyházbüntetést von maga után- A letartóztatott egyénekkkel együtt átviszik az ügyészségre­ azokat az iratokat is, amelyek már hónapok óta a főkapitányság politikai osztályán vannak és amelyek bizonyítékokat tartalmaznak a Vági-csoport kommunista mű­ködéséről. Ezekben az aktacsomókban vannak mindazok a bizonyítékok, amelyek szerint a Vági-csoport tagjai részint levele­zés, részint futárok útján közvetlen összeköttetésben állottak a bécsi, berlini és párisi kommunista csopor­tokkal. Azoktól többször kaptak uta­sítást és többizben jelentékeny ösz­­szegű pénzt is. A pénzösszegek felvételéről közvetlen nyug­tákat a házkutatás alkalmával nem találtak. Rábukkantak azonban olyan levelezésre, ame­lyekben célzások vannak a pénz átvételére és hováfordu­ására. Van például egy levél, amely a következő kitételt tartalmazza: — Az összeget kellő rendeltetési helyére jut­tattuk. Egy másik helyen: — A röpiratok kinyomtatására elég volt, személyi célokra azonban még szükség lenne körülbelül ugyanennyire, de bizonyitja ezenkivül még más adat is azt a tényt, hogy nagyobb mennyiségű pénzössze­geket kellett kapniok külföldről. A csoport szervezkedése olyan módon történt, hogy ha­talmas pénzösszegeket emésztettek fel. Jófor­mán hetenként új és új röpcédulákat, röpive­­ket és agitáló iratokat nyomtattak, úgy hogy a rendőrség hozzávetőleges véleménye szerint ezeknek a röpnyomtatványoknak az előállí­tási költsége közel áll a fél milliárd koronához. Ezenkívül adatok vannak arra, hogy az agitátorokat busásan pénzelték és különösen sok pénzt fordítottak a vidéki szervezkedésre. Minthogy pedig a csoport tagjainak más pénz nem állott rendelkezésükre, mint amivel kül­földről támogatták őket — minden kétséget kizáró dolog az, hogy a moszkvai propaganda iroda berlini, párisi és bécsi kommunista iro­dáin keresztül pénzelték a magyarországi Vági-féle kommunista csoportot. A rendőrség megállapítása szerint a Vágiékkal összeköttetésben lévő, de a szociál­demokrata pártból még ki nem lépett szerve­zett munkások száma közel jár a tízezer emberhez. Délelőtt 11 órakor a rendőrségen befejezték az összes előállítottak kihallgatását és rövid tanácskozás után meghozták a végzést, amely szerint hetet előzetes letartóztatásba helyeztek. Délelőtt 12 órakor vezettette maga elé Ssrncián Rezső rendőrkapitány az előállítottakat és ki­hirdette előttük a végzést, amely szerint az 1921. évi III. törvénycikk alapján az állam és társadalmi rend ellen irányuló kű­celekmény ÚJBÓL KAPHATÓ HAVASI G90PÁR CREME púder, szappan, mosdóvíz. miatt előzetes letartóztatásba helyezi. A két letartóztatott személy nerve a következő: Vágó István, Kriszt János, Weishaus Árpád, Hajdú Henrik, Steinslein Sándor, Boros-Braun Imre és Gronovszki Ede. Ezt a hetet még a kora délutáni órákban az ügyészségi fogházba szállítják. A többi húszat még ma elbocsátják a főkapitányságról, az el­járást azonban valamennyi ellen folyamatba tették. A rendőrség a déli órákban ez ügyről hiva­talos jelentést ad ki. Nem gyilkosság áldozata a hűvösvölgyi erdőben talált felakasztott Siú — Az Új Nemzedék bécsi tudósítójától — Hétfőn délután a főváros I. kerületéhez tartozó feketehegyi erdőben, a Zirdegkuti­­út mentén a járókelők az egyik fán 15—16 évesnek látszó fiú felakasztott holttestére akadtak. Az első pillanatokban gyilkos­ságra gondoltak. A fiúnak ugyanis egy­máshoz volt kötve a két lába, a keze pedig a törzséhez volt erősítve. Az I- kerületi rendőrség azonnal értesítette a főkapi­tányságot, hogy a Hidegkuti-út mellett gyilkosság tör­tént. Az áldozatot beszállították a törvény­­széki orvostani intézetbe. Itt átkutatták ruhája zsebeit és egy kis papírszeletet ta­láltak, amelyre ez volt írva: „Szerecsen­­utca 1■ földszint 11. Itt megtudható, hogy ki vagyok. A nevem pedig Kovács János." A detektívek azonnal kimentek a Sze­­recsen­ utcába, ahol kiderült, hogy öz­vegy Földi Györgynéné­l csakugyan la­kott egy Kovács János nevű kifutó fiú, aki két nappal azelőtt azzal távozott el hazulról, hogy cseresznyét megy venni. Azóta a fiú nem ment vissza lakására. A főkapitányságon azonnal nyomozás indult meg az ügyben és eleinte való­színűnek tartották, hogy két gyilkosság áldozata lett a fiú. Erre vallott le­glább, hogy nagy szakértelemmel akasztották fel a fám. Ma, a délelőtti órában azután Vogl Jó­zsef rendőrkapitány Kenyeres Balázs tör­vényszéki orvosszakértővel együtt kiment a törvényséki orvostani intézetbe, ahol megvizsgálták Kovács János holttestét. A rendőr orv­os és Vogl kapitány megálla­pítása szerint az akasztás módjából egy­általán nem derült ki, hogy gyilkosság történt volna. Ellenkezően az a valószínű, hogy a fiú öngyilkosságot követet el. A fiú bokája cu­ko­rspárgával volt át­kötve olyan módon, hogy azt maga is megtehette. A nyakán hurkot találta­k. A hurok laza lehetett, mert még a zsebken­dőjét is aládugta a fiú. A kezét úgy köt­­hete ősze, hogy cukorspárgával körü­lkö­­tözte a derekát, fel­kapaszkodott a fa ágára, a két kezét pedig bele­dugta az övbe. Azután leugrott a fáról. Az orvos véleménye szerint kezét azért kötözhette le, nehogy közben a nyaká­hoz kapkodjon és kiszabadítsa magát­ a hurokból. Megállapították, hogy Kovács János ellen a gyermekbíróságon eljárást foly­tattak. Ezért a fiú több ízben panaszko­dott pajtásainak, hogy nem érheti túl ezt a szégyent. A nyomozást folytatják az ügy körülményeinek tisztázására, továbbá abban az irányban, hátha mégis gyilkosság történt. A radikális blokk menekül a felelősség elől Miért maradt el a tisztviselői, adóleszállítási és beruházási javaslat — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A liberális sajtó és a liberális politika súlyos taktikai hibát követett el­­ azzal, hogy az indemnitá­s általános vitáját az utolsó negyedóráig húzta, úgy­hogy rész­letes vitára nem kerülhetvén a sor, a kormány nem nyújthatta be az indemni­­tási törvényjavaslatból kivett szakaszo­kat. E szakaszok a beruházásra, a tiszt­viselői fizetésemelésre és az adók leszállí­tására vonatkoztak. E nagy kérdéseket tehát a liberális blokk makacskodása és erőszakoskodása miatt nem lehetett le­tárgyalni. A tisztviselők, akik joggal re­ménykedtek abban, hogy már július el­sejére megkapják azt a mérsékelt fizetés­­emelést, amelyhez hozzájuthattak volna, azonban az a társaság, amely a szociális kérdésekből is politikai kérdéseket csinál, egyszerűen kiütötte a tisztviselők szájá­ból a nagyobb darab kenyeret. A kérdést el lehetett volna intézni, ha a radikális ellenzék, amelynek szája mindig tele van a szociális megértéssel, módot adott volna arra, hogy e kérdések az indemni­­tással együtt megszavaztassanak. A blokk azonban erre nem volt hajlandó. Támadásaink után azonban ráeszmélt arra, hogy súlyos taktikai hibát követett el s hogy az egész magyar tisztviselői tár­sadalom érzelmileg ellene fordult s hogy ezt a lépést nehéz lesz igazolni. De mire való a liberális sajtó? A vádat, amelyet a liberális front ellen emeltünk, egyszerűen visszahajítja sajtójában egy­részt a kormányra, másrészt a keresz­tény politikára. Megindul tehát a rága­lom, illetve a dolgoknak fejlett techni­kával való kezelése. A liberális sajtó ki­jelenti, hogy a kormány presztízskérdés­ből nem tűzte napirendre a tisztviselői, a beruházási és az adómérséklési javas­latot. Egy szóval sem említi, hogy a radi­kális blokk nem volt hajlandó megrövi­díteni a vitát. A nemzet közvéleménye azonban ebben a kérdésben tisztán lát. Még a legellenzékibb álláspont is belátja, hogy ezúttal csakugyan nem a kormány volt a hibás, hanem igenis az az ellen­zék, amely a lényeges javaslatokat poli­tikai taktika játékává tette. Nem vagyunk mindig elragadtatva és feltét­len hívei a kormánynak, azonban ebben a kérdésben a kormány igenis teljesen korrekten járt el és nem rajta múlt, hogy ezek az életbevágóan fontos javaslatok nem váltak törvénnyé. A radikális blokk, amely a kormány ellen minden eszközé­vel a politikai harcnak felvonul, olyan­kor, amikor az emigráció javára enged­ményeket kell kicsikarni a kormánytól sohasem érezteti politikai fegyvertárát sem a kormánnyal, sem a közvélemény­nyel, azonban akkor, amikor egy felelős­ség alól ki kell bújni, egyszerre áthárít mindent a kormányzatra. A kormány­ ellen, ha egyáltalán ki­fogást lehet ebben a kérdésben emelni, legfeljebb csak azt a kifogást lehetne ellene hangoztatni, hogy túlságosan el­kényeztette a radikális ellenzéket. Azt hitte, hogy engedékenységével, amelyet más kérdésben tanúsított, egy ilyen nagy és az egész ország lakosságát és társadal­mát érintő dologban engedékenységre hangolhatja. Kiderült azonban, hogy a radikális ellenzékben nincsen semmi lojalitás — nem a kormány — hanem az ország közérdekei iránt ez a politikai tár­saság egyebet sem tesz és másra semi összpontosítja erejét, mint hogy egyrészt magának engedményeket csikarjon ki világnézeti kérdésekben, másrészt pedig minden kérdést politikai kérdéssé át­játszva a kormánynak még ott is nehéz­ségeket okozzon, ahol pedig a lojális és az ország érdekeit szemmel tartó ellenzéki politikának nem volna semmiféle joga és oka nehézségeiket támasztani. A politikai rosszhiszeműség korszakában bennünket nem lephet meg semmi, azonban ezzel a megállapítással az ország közönsége nem elégítheti ki azo­kat az igényeit, amelye­ket a tisztviselői, beruházási és adómér­séklési javalat kielégített volna, ha nincs a radikális ellenzékben annyi rosszhisze­műség. A krm kormány katonai készenlétet rendelt el Anglia ellen — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, június 30. A legfőbb érdeklődés Kínában arra a körül­ményre irányul, hogy a külföldi hatalmak megóvták egységüket. Mindazonáltal az egész országban mindinkább terjed a mozgalom és pedig főleg angolellenes irányban. Forgalom­ban lévő hírek szerint a pekingi kormány a birodalom valamennyi katonai parancsnokán hoz bizalmas körlevelet intézett, melyben arra utasítja őket, hogy a csapatokat közös angol­­ellenes támadásra készenlétben tartsák. Az egész tartományból az idegen asszonyo­kat és gyermekeket Hongkongba összpontosí­tották. Kantonban hosszú ostromra készültek fel és az idegeneket megfelelő élelmiszerkész­letekkel látták el. A mohamedán vallású kínaiak elhatározták, hogy delegátusokat küldenek Indiába és az angol védnökség alatt álló többi területekre, hogy a lakosságot Anglia, mint közös ellenség ellen bujtogassál* 2V |

Next