Uj Nemzedék, 1925. augusztus (7. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

4 Új Nemzedék Október közepére várják a Froreich-ügy a győri tábla előtt —1114WN­B Újabb részletek Froreich karrierjének és bukásának kulisszái mögül — A Froreich—Bárczy-részvényügyben elmaradt főtárgyalás óta nincs újabb intézkedés — Az Uj Nemzedék tudósítójától. —« A soproni törvényszék a Frorech-ügy aktáit ezen a héten terjesztette fel a gyári táblához a soproni tudósítónk jelentése sze­rint. A bűnper tárgyalása alkalmasint ok­tóber közepe táján lesz a tábla előtt, a tárgyalás napjáról azonban még nem történt döntés. Most már tisztábban látni a szövevényes ügyben, noha Froreich szomorú végű pályafutásának valamennyi mozzanatát, induló pontját, botlásait még ma is csak hézagosan ismerhette meg a nyilvánosság. Froreich maga különben már megnyugodott a helyzetében és aránylag nagyobb lelki nyugalommal várja a további eseményeket, mint a fő­­tárgyalás izgalmas napjai idején. A sop­roni tárgyalás óta is vitatják az embe­rek, Froreich Ernő emberi szempontból érdemel-e mentséget, avagy sem. Még ma is lélektani probléma, hogy mi volt az a végzetes pont Froreich életében, amikor a társadalom hasznos elemei, közül átbil­lent a vádlottak padjára. Sándor László, Froreich Ernő védője szerint ez a végzetes pont az lett volna, hogy Froreich, aki annak idején jelentéktelen titkári beosz­tásban a Kereskedelmi Bank alkalmazá­sában volt, tőzsdézett és manőverezései során egyik régi barátjától, Bárczy Elek­től nagytömegű értéket vett át kezelés végett. Sándor László, mint ismeretes, azt mondotta a törvényszék előtt, az após­­ölés tárgyalása során, hogy a Froreich kezére bízott értékek elvesztek a tőzsdén és Bárczy Elek az elszegényedett Fro­­reichtől nagyobb összeget akart behaj­tani, mint amekkora elveszhetett, vagy 100 milliót. Elmondotta azután a volt fő­kapitány védőügyvéd, hogy ő, Sándor László volt az, aki az adott pillanatban, amikor Froreich Ernőt a részvények kö­rül történt manipuláció ügyében éppen a rendőrségen faggatta a nyomozást vezető rendőrtisztviselő, felbukkant a háttérből és megmentette a kátyúba szorított Fro­­reichet a további kellemetlenségektől. Ez volt Froreich első esete a hatóság­gal és a volt főkapitány szerint azt le­hetne hinni, hogy a megkárosult Bárczy Eleknek tulajdonítható, hogy Froreich kellemetlennek híresztelt anyagi helyzete nem javult meg a későbbiek során sem, egészen az egyedi végzetes tett elköveté­séig. Éppen ez az egész bonyolult ügynek az a részlete, amely még máig sem tisz­tázódott, a főtárgyalás után sem és bő­vebb megvilágításra szorul. Az vitán felül áll, hogy Froreich vég­zetes tette, az apósölés és a tettes anyagi helyzete között összefüggést lehet ke­resni. Az elsőfokú bíróság szerint Fro­reich az apósölést nem előre megfontolt szándékkal követte el. Kérdés már most, hogy Froreich akkor meg volt-e szorulva és ha igen, azért-e, mert bizonyos nagy összeget akartak rajta jogtalanul beva­­salni. Ennek a titoknak a nyitjához csak ak­kor juthat­unk el, ha visszamegyünk abba az időbe, amikor Froreich Ernő a Keres­kedelmi Bank fürdő­ utcai palotájának egyik irodahelyiségében, redős amerikai íróasztal mellett könyökölt és az üzlet­feleknek felvilágosításokat adott. Ebben az időben kezdődött a Szabadság­téren az igazi nagy tülekedés. Elmúlott a Hegedűs Lóránt­ éra és felsóhajtottak a berkekben, hogy megkezdődhetik a hadd­­elhadd. Froreich, aki szerette, ha az ava­tott tőzsdespekuláns hírében állott, akkor már sikeresen „forgatta“ a vagyonát, sőt állítóan az Egyedi-féle családi vagyont is. Froreich Ernőről már rövidesen azt re­gélték a Kereskedelmi Bank környékén, hogy alaposan érti a dolgát, szóval, ahogy mondták, „a Froreich tud“. A nagy „tipszter“ Froreich tehát egyszeriben a nagy „ti­pszter“ híréhez jutott. Barátai ostro­molták tőzsdetippekért. Ekkor Froreich Ernő egy szép napon találkozott régi ba­rátjával, Bárczy Elekkel, akivel annak­idején együtt nevelkedett a bécsi There­­sianumban és aki a későbbiek során sze­repet játszik Froreich életében. A két ba­rát elbeszélgetett egymással, míg végre a tőzsdére került a szó. — Kedves barátom — mondta Froreich Bárczynál; — nagyszerűen operálok a tőzsdén. Tudod, módomban van, hogy megjátszom azt is, amiről csak a benfen­­tesek tudnak. Megjátszották azt is, ami­kor as Hegedűs va­iyonváltság­ot vetett ki a részvényekre. Én már tudtam erről, még mielőtt köztudomásúvá lett. Bárczy Elek erre látva, hogy barátja tényleg alaposan ért a dolgokhoz, átadott neki körülb­elül négymillió korona értékű részvényt és valutát. 1922 tavaszán volt ez­­és abban az időben a magyar korona Zürichben még 0-60-on áttett, tehát tekin­télyes összegről volt szó. Froreich ezután rövid időre eltűnt a sze­replés színteréről A tőzsdén ekkor már folytak az ádáz csaták és dühöngött a nagy hossz. Froreich időközben egyizben, vagy egy hónappal azután, hogy Bárczy értékeit kezelés végett átvette, be is szá­molt sáfárkodásának eredményéről és­ ek­kor a régi barátok nagyon kedvezőnek ta­lálták az „ügyvitelt“. Közben azután a korona leesett a negyedrészére és jött 1922 nyarán a nagy hossz, ami például az öreg­ Ganz árfolyamát a tízszeresre vitte fel. Majd múltak a hónapok és 1923 nya­rán még nagyobb hossz jött, ami az előző nyár árfolyamait vagy az ötvenszeresére hajtotta fel. Közben azonban Froreich már hallga­tott a részvényekkel való újabb sáfárko­dás eredményéről. Barátjának többszöri erélyes felszólítására azután 1923 szep­temberében végleges kimutatás­t készí­tett. Mintegy három hónappal azelőtt, július körül a barátjának önként vissza­adott néhány papírt, csakhogy" ez még a tizedrészét sem tette annak az értéknek, ami Froreichnek a nagy hosszok után megközelítően a birtokában lehetett. Ezért elkészítette Froreich a szeptemberi elszámolást, de ebben ismét csak bagatell értékek szerepeltek és azt állította Fro­reich, hogy a kontreminben apadtak le a papírok. Kontreminálástól különben megbízója egyenesen eltiltotta. Bárczy Elek, aki közben megtudta, hogy Froreich a manőverek során több ízben álnév alatt is nagy sikerrel dolgo­zott, felszólította őt, hogy adjon felvilá­gosítást az elszámolásról. Froreich azon­ban válaszra sem méltatta a felszólítást. Erre Bárczy csalás gyanúja simán fel­jelentést tett Froreich ellen az ügyész­ségen. Froreichet azután a nyomozás so­rán előállították a főkapitányságra. Itt Pintér György rendőrkapitány hallgatta ki Froreichet, majd utána őrizetbe vette. A rendőrségen Froreich bevallotta, hogy a maga számítása szerint is mintegy 3— 400 millió koronával károsította meg Bárczy Eleket. Ehhez a vallomáshoz azonban meglehetős nagy huzavonán keresztül vezetett az út, mert Froreich eleinte tagadott. Látta azonban, hogy a tanúk ránézve nagyon kedvezőtlenül val­lanak, tehát nem volt más hátra, beis­merte a dolgot. — Hívják azt a Bárczy Eleket ide — mondta Froreich Ernő a rendőrtisztvise­­lőnek. — Bárczy amúgy is régi barátom és ha úriember, megbocsát nekem. Bárczy Froreich hosszas kérésére meg­jelent. — Kedves barátom — fogadta őt Fro­reich a rendőr tisztviselő szobájában — bo­csáss meg nekem, mint embernek. Ezután fogadkozott Froreich, hogy min­dent jóvátesz, csak ne bántsák és vonják vissza a feljelentést. Látszott tényleg, hogy Froreich megtörött és jóvá akarja tenni, amit elkövetett, fizetni akar. Előbb azonban a jelenlevő rendőrtisztviselőtől újságot és plajbászt kért. Azután hosszas számításba fogott, szorzott és osztott, míg végül kijelentette, hogy az aznapi legma­gasabb árfolyamon számítva hajlandó 75 kis Ganz-részvényt átadni a megkárosított Bárczynak, annak a 350 millió koronának az ellenértékeképen, amire a kár összege becsülhető. Igaz ugyan, hogy a 75 rész­vénynek az ára még a legmagasabb árfo­lyamon számítva sem volt több 337 millió­nál, azonban Bárczy mégis belement a dologba. Ebben a pillanatban belépett a szobába Froreich védője, Keivl János dr. Keipl kijelentette, hogy semmi szín alatt sem megy bele a dologba, még­pedig azért, mert Froreichtől szerzett tudomása sze­rint azok a részvények Froreich Ernő anyósának, az öreg Egyedinének a tulaj­donában vannak. Froreich erre legyintett a kezével és kijelentette, hogy ez nem igaz, mert a részvények nem az öreg Egyediné tulaj­donában vannak, hanem az ő tulajdoná­ban. Beismyerte Froreich, azt mondta ugyan ügyvédjének, Keiplnek, hogy va­lamennyi részvény az anyósáé, ez azon­ban nem volt igaz. Keipl ügyvéd to­vábbra is ragaszkodott álláspontjához, mire Froreich megvonta tőle a megbíza­tást. Bár a rendőrfőtanácsostól kijött, a rend­őrség intézkedett, hogy Froreichet helyez­zék szabadlábra, egyben pedig letiltották azokat a részvényeket, amelyeknek a kár­­térítésképen való kiszolgáltatását maga Froreich ajánlotta fel és a rendőrség közben már el is rendelte. Meghiúsul az utolsó alkalom így tehát meghiúsult az az alkalom, amikor Froreich a maga elhatározásából jóvátehette volna, amit elkövetett. — Ha nem engedik kiegyenlíteni az ál­talam okozott kárt. — mondotta Froreich Ernő, amikor búcsúzott a rendőrség épü­letéből — akkor ne csodálkozzanak, ha megbolondulok. .......... . Ezzel azután bevégződött a rendőrségi epizód és Froreich a Schwarzer-szanató­­riumba vonult vissza. Pár hétig üdült itten és közben zeneszerzeményeivel szó­rakoztatta a szanatórium pácienseit. Pár hét múlva azután gyógyultan távozott a szanatóriumból. Sándor László számára Froreich Ernő felesége adott be a rendőrségnek megha­talmazást, egy nappal azután, hogy Fro­reich Ernőt elbocsátották a főkapitány­ságról és a megegyezést meghiúsították. Froreichné szintén azok közé áll, akik tiltakoznak az ellen, hogy a Froreich ál­tal felajánlott részvényeket kiadják, sőt kijelentette Froreichné, hogy még az anyja nevében is tiltakozik a részvények kiadása ellen. Egyben azt is megígérte Froreichné, hogy édesanyja személyesen még másnap bejelenti ezt. Ez a bejelentés azonban mindeddig­­ nem történt meg. Ugyancsak ekkor kijelentette még Fro­reichné: — Családom kötelezi magát arra, hogy a sértettnek minden bebizonyított kárát megtéríti, de csak törvényes uton. Az ügyben a legközelebbi fordulat jó három hónapra ezután, a tavaly február 29-én tört­ént, a vádtanács előtt. Itt elren­delték a vizsgálatot abban az irányban, elkövette-e Froreich Ernő a csalás bűntet­tét, illetve az általa bemutatott elszámo­lás megfelel-e a valóságnak. Az ügyész vádiratára beadott kifogásaiban Froreich ekkor hosszasan elmesélte, hogy­­ ő mi­csoda hatalmas vagyonnak a birtokosa, illetve kezelője és várományosa. Elme­sélte, hogy már az ag­jától, Froreich tá­bornoktól is jelentékeny vagyont örökölt, ezenfelül pedig feleségének, Egyedi Artur többezer holdas földbirtokos és az ország egyik legnagyobb versenyistálló-tulajdo­nosa leányának a vagyonát is kezeli. Mindezenfelül még anyósának a­ milliár­dos vagyonát és sógornőjének, Elysenné­­nek többszázmilliós értékeit is kezeli. Mindebből tehát kitűnik, hogy Froreich­­nak nem okozhatott fejtörést az a baga­tell 350 millió, amit annak idején már a rendőrségen ki­­ is akart fizetni. — Ma is milliárdos vagyon felett ren­delkezem — hangoztatta Froreich a vád­­tanácshoz beadott kifogásaiban — és ha Bárczy kisegítésképen kért volna, vagy kérne tőlem, mint barátjától !—500 milliót adtam volna neki. Érdekes azonban, hogy ugyancsak itt azt mondja Froreich, nem is vitás, hogy megbízója részére papírokat hitelbe nem vásárolhatott. Itt tehát önmagával került ellen­mondásba. A Bárczy Eleknek adott végelszámolásban kontreminálásról be­szélt, most pedig beismerte, hogy ilyen irányú felhatalmazása nem volt. Ekkor azonban Froreich elmeállapotáról nem is volt szó a vádtanács előtt. Közben Sándor László, aki akkor Fro­reich védelmét ellátta, felfolyamodásában azt állította, hogy Bárczy Elek erőszak­kal dolgozott Froreich­­d­en. Sándor László akkor beterjesztett irata szerint a rendőrségen Pintér kapitány azt mon­dotta volna, hogy Bárczy Elek erőszakos­kodott Froreichhel szemben, rovására elkövetett részvénycsalás ügyé­ben. Két könyvszakértő is dolgozott az ügyben és ezek a szakértők, több mint ■öthónapos alapos munka után terjesztet­ték be véleményüket. Az egyik szakértő Bárczy szakértője volt, Szontagh Emil. A másik szakértő pedig hivatalos szakértő volt, a vizsgáló­­bíró által kirendelt Gyalokay Artur. Érdekes, hogy a hivatalos szakértő is ugyanarra a megállapodásra jut terje­delmes jelentésében, mint a másik szak­értő. A bíróság szakértője, Gyalokay Artúr törvényes és hites könyvszakértő hivatalos esküjére hivatkozva a tavaly szeptember 10-én, tehát Egyedi Artúr megölése előtt négy héttel elkészített és a bírósághoz szeptember 13-án beterjesz­tett véleményében a többek között ezeket állapítja meg: — Froreichnek attól a naptól kezdve, amikor mások számára ügyletek lebo­nyolítására vállalkozott, rendszeres könyvvezetést kellett volna folytatnia. A Bárczy Eleknek adott végső elszámolás arra mutat, hogy­ Froreich vezetett is valamilyen fajta könyveket. Ezeket azon­ban a vizsgálatnak nem bocsátotta rendel­kezésére. Végső csattanó gyanánt pedig megálla­pítja a törvényszéki könyvszakértő: — Froreich végső elszámolását semmi­nemű okirat sem támogatja, tehát azt minden komolyságot nélkülöző összeállí­­tásnak vélelmezem, amelyet nem­ lehet Bárczy Elek ügyletei elszámolásának te­kinteni. A magánszakértő is ugyanerre a meg­állapításra jutott, tehát mi­nd­ két könyv­­szakértő azt jelentette ki, h-'-'y hamis volt Froreich elszámolása, vagyis a tőzsdei berkek nyelvét használva „Líb/£“-elszá­­mol­ást mutatott be. Érdekes, hogy amikor a csalási ügy tisztázásáról volt szó, Froreich előkelő gesztussal hangoztatta a bíróság előtt, hogy ő többszörös milliárdos vagyon fe­lett rendelkezik, tehát pár száz millió­ nem játszik szerepet. Közben pedig, ami­kor az ügy mellékhajtásaképen a rágal­mazási per is megindult, akkor már va­gyontalan ember gyanánt szerepel.­­Megállapították azt is, hogy a tényleges kár legalább 350 millió, 1923-as értékben. A vádtanács mindezek után csalás bűn­tettének alapos gyanúja miatt vád alá helyezte Froreichet és a csalási ügy fő­­tárgyalását április 9-ére tűzték ki, a Denk-tanács elé. Erre a főtárgyalásra azonban Froreich nem jött el, mert ekkor már vizsgálati fogságban ült Sopronban és onnan nem adták ki, arra való hivat­kozással, hogy beteg. A részvénycsalási ügy szálai így dogo­­zódtak össze az Egyedi-kastély drámájá­val. „Deiss ex machina“ Ekkor Keipl vette az aktatáskáját és távozott. Most meglepetésszerűen nyílott az ajtó és belépett rajta Sándor László, a volt főkapitány, ügyvéd. Sándor László érdeklődött, hogy miről van szó. — Ügyvéd úr, van-e megbízatása? — kérdezte Sándor Lászlótól a rendőrkapi­tány. — Nincsen, — mondta az ügyvéd-főka­pitány. Erre a rendőrkapitány kijelentette, hogy nagyon sajnálja, de akkor nem tár­gyal vele. Sándor László azután Kiss István rendőrtanácsoshoz ment, majd úgy lát­szik, itt nem ért el eredményt és bement Katona Rezső rendőrfőtanácsoshoz. Ami­ A rágalmazás! per kulisszái mögül Erre Bárczy Elek rágalmazást pert in­dított Froreich Ernő ellen azzal a felte­véssel, hogyha Sándor László ezt írta a beadványában, akkor mindenesetre vé­dencének. Froreichnak a tudtával és az informálása alapján történt ez a dolog, r­ágalmazási per indult tehát Froreich ellen­ A rágalmazási pert a járásbíróság tár­gyalta és ennek a tárgyalásnak az volt a szenzációja, hogy Froreich Ernő megcá­folta védőjét, Sándor Lászlót. Amikor Froreich Ernőt hallgatta ki a járásbíróság arról, hogy tényleg megtör­tént-e rágalmazó kijelentése, így szólott: — Ilyen kijelentést előttem sohasem tettek és nem is tudok róla, hogy történt volna. Védőmnek nem adtam felhatal­mazást arra, hogy nevemben ilyen beje­lentést tegyen. Kihallgatták ugyancsak ott Pintér rendőrkapitányt is, aki kijelentette, hogy Bárczy Elek a lehető legszerényebben viselkedett a rendőrségen, amikor Fro­reich Ernővel tárgyalt. A rendőrkapi­tánynak ezt a kijelentését azután Fro­reich is helybenhagyta. Ezután esedékes lett volna, hogy Sán­dor László tegyen ez ügyben vallomást, hogy eldönthesse a bíróság, mi lesz a rágalmazással és kit terhel a felelősség. Sándor László azonban nem jelent meg. Annál érdekesebb, hogy az apósölés sop­roni főtárgyalásán Sándor László most már védői minőségében ügyes körítéssel újra feltálalta az egész rágalmazási ügyet, mindazt, amit annak idején a rendőrkapitány szájába adtak és amit Froreich is, Pintér kapitány is meg­cáfolt. Közben azután 10 hónapig húzódott a vizsgálat a Froreich által Bárczy Elek Szombat, 1925 augusztus 1. Schadl Ernő továbbra is a sajtótanács élén marad — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Napokkal ezelőtt több liberális lap megírta, hogy Schadl Ernő, a sajtótanács kiváló elnöke távozik helyéről és új beosztást kap. A libe­rális lapokban megjelent cikkek tudni vélték azt is, ho­gy Schadl Ernőt, ki mint törvény­­széki biró került közel másfél esztendővel ez­előtt a sajtótanács élére, az igazságügymi­niszter a legközelebbi napokban táblabiróvá nevezi ki s mint táblabirót átteszi a királyi Ítélőtáblára szavazóbirónak. Az Új Nemzedék munkatársa a Schadl Er­nőről szóló cikkekkel kapcsolatosan ma dél­előtt illetékes helyen a következő felvilágo­sítást kapta: — Schadl továbbra is a sajtótanács élén marad, így tehát egyes lapoknak az a beállí­tása, mintha távoznék a budapesti büntető törvényszék kötelékéből, nem felel meg a való­ságnak. Ezek a híresztelések nem egyebek hangulatkeltésnél. Lehet, hogy egyes lapok szeretnék, ha Schadl távozna a sajtótanács éléről, egyelőre azonban erről szó sincs. Le­hetséges azonban az is, hogy egyeseket az vezetett félre, hogy a napokban szóba került Schadl Ernőnek táblabíróvá való kinevezése. A fenti nyilatkozat szerint tehát Schadl Ernő annak ellenére, hogy egyes liberális saj­tóorgánumok szeretnék, ha távozna a buda­pesti büntetőtörvényszék kötelékéből, továbbra is a sajtótanács élén marad. Értesüléseink sze­rint a legközelebbi napokban kinevezik ítélő­táblai bíróvá, így tehát Schadl Ernő szabad­ságáról visszajövet már mint ítélőtáblabíró veszi át a sajtótanácsot. KOMBINÁLT ELŐFIZETÉSI ÁRAINK: Nemzeti Újság és Uj Nemzedék együttesen egy hóra ..... 61.000 negyed évre ........ 190.000 Nemzeti Újság és Képes Krónika vagy uj Nemzedék és Képes Krónika egy hóra 58.000 negyed évre •«•••«.. 172.000 Nemzeti Újság, Uj Nemzedék és Képes Krónika együtt egy hóra 90.006 negyed évre * ■ • ( ( , ( 270.006

Next