Uj Nemzedék, 1925. augusztus (7. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
4 Új Nemzedék Október közepére várják a Froreich-ügy a győri tábla előtt —1114WNB Újabb részletek Froreich karrierjének és bukásának kulisszái mögül — A Froreich—Bárczy-részvényügyben elmaradt főtárgyalás óta nincs újabb intézkedés — Az Uj Nemzedék tudósítójától. —« A soproni törvényszék a Frorech-ügy aktáit ezen a héten terjesztette fel a gyári táblához a soproni tudósítónk jelentése szerint. A bűnper tárgyalása alkalmasint október közepe táján lesz a tábla előtt, a tárgyalás napjáról azonban még nem történt döntés. Most már tisztábban látni a szövevényes ügyben, noha Froreich szomorú végű pályafutásának valamennyi mozzanatát, induló pontját, botlásait még ma is csak hézagosan ismerhette meg a nyilvánosság. Froreich maga különben már megnyugodott a helyzetében és aránylag nagyobb lelki nyugalommal várja a további eseményeket, mint a főtárgyalás izgalmas napjai idején. A soproni tárgyalás óta is vitatják az emberek, Froreich Ernő emberi szempontból érdemel-e mentséget, avagy sem. Még ma is lélektani probléma, hogy mi volt az a végzetes pont Froreich életében, amikor a társadalom hasznos elemei, közül átbillent a vádlottak padjára. Sándor László, Froreich Ernő védője szerint ez a végzetes pont az lett volna, hogy Froreich, aki annak idején jelentéktelen titkári beosztásban a Kereskedelmi Bank alkalmazásában volt, tőzsdézett és manőverezései során egyik régi barátjától, Bárczy Elektől nagytömegű értéket vett át kezelés végett. Sándor László, mint ismeretes, azt mondotta a törvényszék előtt, az apósölés tárgyalása során, hogy a Froreich kezére bízott értékek elvesztek a tőzsdén és Bárczy Elek az elszegényedett Froreichtől nagyobb összeget akart behajtani, mint amekkora elveszhetett, vagy 100 milliót. Elmondotta azután a volt főkapitány védőügyvéd, hogy ő, Sándor László volt az, aki az adott pillanatban, amikor Froreich Ernőt a részvények körül történt manipuláció ügyében éppen a rendőrségen faggatta a nyomozást vezető rendőrtisztviselő, felbukkant a háttérből és megmentette a kátyúba szorított Froreichet a további kellemetlenségektől. Ez volt Froreich első esete a hatósággal és a volt főkapitány szerint azt lehetne hinni, hogy a megkárosult Bárczy Eleknek tulajdonítható, hogy Froreich kellemetlennek híresztelt anyagi helyzete nem javult meg a későbbiek során sem, egészen az egyedi végzetes tett elkövetéséig. Éppen ez az egész bonyolult ügynek az a részlete, amely még máig sem tisztázódott, a főtárgyalás után sem és bővebb megvilágításra szorul. Az vitán felül áll, hogy Froreich végzetes tette, az apósölés és a tettes anyagi helyzete között összefüggést lehet keresni. Az elsőfokú bíróság szerint Froreich az apósölést nem előre megfontolt szándékkal követte el. Kérdés már most, hogy Froreich akkor meg volt-e szorulva és ha igen, azért-e, mert bizonyos nagy összeget akartak rajta jogtalanul bevasalni. Ennek a titoknak a nyitjához csak akkor juthatunk el, ha visszamegyünk abba az időbe, amikor Froreich Ernő a Kereskedelmi Bank fürdő utcai palotájának egyik irodahelyiségében, redős amerikai íróasztal mellett könyökölt és az üzletfeleknek felvilágosításokat adott. Ebben az időben kezdődött a Szabadságtéren az igazi nagy tülekedés. Elmúlott a Hegedűs Lóránt éra és felsóhajtottak a berkekben, hogy megkezdődhetik a haddelhadd. Froreich, aki szerette, ha az avatott tőzsdespekuláns hírében állott, akkor már sikeresen „forgatta“ a vagyonát, sőt állítóan az Egyedi-féle családi vagyont is. Froreich Ernőről már rövidesen azt regélték a Kereskedelmi Bank környékén, hogy alaposan érti a dolgát, szóval, ahogy mondták, „a Froreich tud“. A nagy „tipszter“ Froreich tehát egyszeriben a nagy „tipszter“ híréhez jutott. Barátai ostromolták tőzsdetippekért. Ekkor Froreich Ernő egy szép napon találkozott régi barátjával, Bárczy Elekkel, akivel annakidején együtt nevelkedett a bécsi Theresianumban és aki a későbbiek során szerepet játszik Froreich életében. A két barát elbeszélgetett egymással, míg végre a tőzsdére került a szó. — Kedves barátom — mondta Froreich Bárczynál; — nagyszerűen operálok a tőzsdén. Tudod, módomban van, hogy megjátszom azt is, amiről csak a benfentesek tudnak. Megjátszották azt is, amikor as Hegedűs vaiyonváltságot vetett ki a részvényekre. Én már tudtam erről, még mielőtt köztudomásúvá lett. Bárczy Elek erre látva, hogy barátja tényleg alaposan ért a dolgokhoz, átadott neki körülbelül négymillió korona értékű részvényt és valutát. 1922 tavaszán volt ezés abban az időben a magyar korona Zürichben még 0-60-on áttett, tehát tekintélyes összegről volt szó. Froreich ezután rövid időre eltűnt a szereplés színteréről A tőzsdén ekkor már folytak az ádáz csaták és dühöngött a nagy hossz. Froreich időközben egyizben, vagy egy hónappal azután, hogy Bárczy értékeit kezelés végett átvette, be is számolt sáfárkodásának eredményéről és ekkor a régi barátok nagyon kedvezőnek találták az „ügyvitelt“. Közben azután a korona leesett a negyedrészére és jött 1922 nyarán a nagy hossz, ami például az öreg Ganz árfolyamát a tízszeresre vitte fel. Majd múltak a hónapok és 1923 nyarán még nagyobb hossz jött, ami az előző nyár árfolyamait vagy az ötvenszeresére hajtotta fel. Közben azonban Froreich már hallgatott a részvényekkel való újabb sáfárkodás eredményéről. Barátjának többszöri erélyes felszólítására azután 1923 szeptemberében végleges kimutatást készített. Mintegy három hónappal azelőtt, július körül a barátjának önként visszaadott néhány papírt, csakhogy" ez még a tizedrészét sem tette annak az értéknek, ami Froreichnek a nagy hosszok után megközelítően a birtokában lehetett. Ezért elkészítette Froreich a szeptemberi elszámolást, de ebben ismét csak bagatell értékek szerepeltek és azt állította Froreich, hogy a kontreminben apadtak le a papírok. Kontreminálástól különben megbízója egyenesen eltiltotta. Bárczy Elek, aki közben megtudta, hogy Froreich a manőverek során több ízben álnév alatt is nagy sikerrel dolgozott, felszólította őt, hogy adjon felvilágosítást az elszámolásról. Froreich azonban válaszra sem méltatta a felszólítást. Erre Bárczy csalás gyanúja simán feljelentést tett Froreich ellen az ügyészségen. Froreichet azután a nyomozás során előállították a főkapitányságra. Itt Pintér György rendőrkapitány hallgatta ki Froreichet, majd utána őrizetbe vette. A rendőrségen Froreich bevallotta, hogy a maga számítása szerint is mintegy 3— 400 millió koronával károsította meg Bárczy Eleket. Ehhez a vallomáshoz azonban meglehetős nagy huzavonán keresztül vezetett az út, mert Froreich eleinte tagadott. Látta azonban, hogy a tanúk ránézve nagyon kedvezőtlenül vallanak, tehát nem volt más hátra, beismerte a dolgot. — Hívják azt a Bárczy Eleket ide — mondta Froreich Ernő a rendőrtisztviselőnek. — Bárczy amúgy is régi barátom és ha úriember, megbocsát nekem. Bárczy Froreich hosszas kérésére megjelent. — Kedves barátom — fogadta őt Froreich a rendőr tisztviselő szobájában — bocsáss meg nekem, mint embernek. Ezután fogadkozott Froreich, hogy mindent jóvátesz, csak ne bántsák és vonják vissza a feljelentést. Látszott tényleg, hogy Froreich megtörött és jóvá akarja tenni, amit elkövetett, fizetni akar. Előbb azonban a jelenlevő rendőrtisztviselőtől újságot és plajbászt kért. Azután hosszas számításba fogott, szorzott és osztott, míg végül kijelentette, hogy az aznapi legmagasabb árfolyamon számítva hajlandó 75 kis Ganz-részvényt átadni a megkárosított Bárczynak, annak a 350 millió koronának az ellenértékeképen, amire a kár összege becsülhető. Igaz ugyan, hogy a 75 részvénynek az ára még a legmagasabb árfolyamon számítva sem volt több 337 milliónál, azonban Bárczy mégis belement a dologba. Ebben a pillanatban belépett a szobába Froreich védője, Keivl János dr. Keipl kijelentette, hogy semmi szín alatt sem megy bele a dologba, mégpedig azért, mert Froreichtől szerzett tudomása szerint azok a részvények Froreich Ernő anyósának, az öreg Egyedinének a tulajdonában vannak. Froreich erre legyintett a kezével és kijelentette, hogy ez nem igaz, mert a részvények nem az öreg Egyediné tulajdonában vannak, hanem az ő tulajdonában. Beismyerte Froreich, azt mondta ugyan ügyvédjének, Keiplnek, hogy valamennyi részvény az anyósáé, ez azonban nem volt igaz. Keipl ügyvéd továbbra is ragaszkodott álláspontjához, mire Froreich megvonta tőle a megbízatást. Bár a rendőrfőtanácsostól kijött, a rendőrség intézkedett, hogy Froreichet helyezzék szabadlábra, egyben pedig letiltották azokat a részvényeket, amelyeknek a kártérítésképen való kiszolgáltatását maga Froreich ajánlotta fel és a rendőrség közben már el is rendelte. Meghiúsul az utolsó alkalom így tehát meghiúsult az az alkalom, amikor Froreich a maga elhatározásából jóvátehette volna, amit elkövetett. — Ha nem engedik kiegyenlíteni az általam okozott kárt. — mondotta Froreich Ernő, amikor búcsúzott a rendőrség épületéből — akkor ne csodálkozzanak, ha megbolondulok. .......... . Ezzel azután bevégződött a rendőrségi epizód és Froreich a Schwarzer-szanatóriumba vonult vissza. Pár hétig üdült itten és közben zeneszerzeményeivel szórakoztatta a szanatórium pácienseit. Pár hét múlva azután gyógyultan távozott a szanatóriumból. Sándor László számára Froreich Ernő felesége adott be a rendőrségnek meghatalmazást, egy nappal azután, hogy Froreich Ernőt elbocsátották a főkapitányságról és a megegyezést meghiúsították. Froreichné szintén azok közé áll, akik tiltakoznak az ellen, hogy a Froreich által felajánlott részvényeket kiadják, sőt kijelentette Froreichné, hogy még az anyja nevében is tiltakozik a részvények kiadása ellen. Egyben azt is megígérte Froreichné, hogy édesanyja személyesen még másnap bejelenti ezt. Ez a bejelentés azonban mindeddig nem történt meg. Ugyancsak ekkor kijelentette még Froreichné: — Családom kötelezi magát arra, hogy a sértettnek minden bebizonyított kárát megtéríti, de csak törvényes uton. Az ügyben a legközelebbi fordulat jó három hónapra ezután, a tavaly február 29-én történt, a vádtanács előtt. Itt elrendelték a vizsgálatot abban az irányban, elkövette-e Froreich Ernő a csalás bűntettét, illetve az általa bemutatott elszámolás megfelel-e a valóságnak. Az ügyész vádiratára beadott kifogásaiban Froreich ekkor hosszasan elmesélte, hogy ő micsoda hatalmas vagyonnak a birtokosa, illetve kezelője és várományosa. Elmesélte, hogy már az agjától, Froreich tábornoktól is jelentékeny vagyont örökölt, ezenfelül pedig feleségének, Egyedi Artur többezer holdas földbirtokos és az ország egyik legnagyobb versenyistálló-tulajdonosa leányának a vagyonát is kezeli. Mindezenfelül még anyósának a milliárdos vagyonát és sógornőjének, Elysennének többszázmilliós értékeit is kezeli. Mindebből tehát kitűnik, hogy Froreichnak nem okozhatott fejtörést az a bagatell 350 millió, amit annak idején már a rendőrségen ki is akart fizetni. — Ma is milliárdos vagyon felett rendelkezem — hangoztatta Froreich a vádtanácshoz beadott kifogásaiban — és ha Bárczy kisegítésképen kért volna, vagy kérne tőlem, mint barátjától !—500 milliót adtam volna neki. Érdekes azonban, hogy ugyancsak itt azt mondja Froreich, nem is vitás, hogy megbízója részére papírokat hitelbe nem vásárolhatott. Itt tehát önmagával került ellenmondásba. A Bárczy Eleknek adott végelszámolásban kontreminálásról beszélt, most pedig beismerte, hogy ilyen irányú felhatalmazása nem volt. Ekkor azonban Froreich elmeállapotáról nem is volt szó a vádtanács előtt. Közben Sándor László, aki akkor Froreich védelmét ellátta, felfolyamodásában azt állította, hogy Bárczy Elek erőszakkal dolgozott Froreichden. Sándor László akkor beterjesztett irata szerint a rendőrségen Pintér kapitány azt mondotta volna, hogy Bárczy Elek erőszakoskodott Froreichhel szemben, rovására elkövetett részvénycsalás ügyében. Két könyvszakértő is dolgozott az ügyben és ezek a szakértők, több mint ■öthónapos alapos munka után terjesztették be véleményüket. Az egyik szakértő Bárczy szakértője volt, Szontagh Emil. A másik szakértő pedig hivatalos szakértő volt, a vizsgálóbíró által kirendelt Gyalokay Artur. Érdekes, hogy a hivatalos szakértő is ugyanarra a megállapodásra jut terjedelmes jelentésében, mint a másik szakértő. A bíróság szakértője, Gyalokay Artúr törvényes és hites könyvszakértő hivatalos esküjére hivatkozva a tavaly szeptember 10-én, tehát Egyedi Artúr megölése előtt négy héttel elkészített és a bírósághoz szeptember 13-án beterjesztett véleményében a többek között ezeket állapítja meg: — Froreichnek attól a naptól kezdve, amikor mások számára ügyletek lebonyolítására vállalkozott, rendszeres könyvvezetést kellett volna folytatnia. A Bárczy Eleknek adott végső elszámolás arra mutat, hogy Froreich vezetett is valamilyen fajta könyveket. Ezeket azonban a vizsgálatnak nem bocsátotta rendelkezésére. Végső csattanó gyanánt pedig megállapítja a törvényszéki könyvszakértő: — Froreich végső elszámolását semminemű okirat sem támogatja, tehát azt minden komolyságot nélkülöző összeállításnak vélelmezem, amelyet nem lehet Bárczy Elek ügyletei elszámolásának tekinteni. A magánszakértő is ugyanerre a megállapításra jutott, tehát mind két könyvszakértő azt jelentette ki, h-'-'y hamis volt Froreich elszámolása, vagyis a tőzsdei berkek nyelvét használva „Líb/£“-elszámolást mutatott be. Érdekes, hogy amikor a csalási ügy tisztázásáról volt szó, Froreich előkelő gesztussal hangoztatta a bíróság előtt, hogy ő többszörös milliárdos vagyon felett rendelkezik, tehát pár száz millió nem játszik szerepet. Közben pedig, amikor az ügy mellékhajtásaképen a rágalmazási per is megindult, akkor már vagyontalan ember gyanánt szerepel.Megállapították azt is, hogy a tényleges kár legalább 350 millió, 1923-as értékben. A vádtanács mindezek után csalás bűntettének alapos gyanúja miatt vád alá helyezte Froreichet és a csalási ügy főtárgyalását április 9-ére tűzték ki, a Denk-tanács elé. Erre a főtárgyalásra azonban Froreich nem jött el, mert ekkor már vizsgálati fogságban ült Sopronban és onnan nem adták ki, arra való hivatkozással, hogy beteg. A részvénycsalási ügy szálai így dogozódtak össze az Egyedi-kastély drámájával. „Deiss ex machina“ Ekkor Keipl vette az aktatáskáját és távozott. Most meglepetésszerűen nyílott az ajtó és belépett rajta Sándor László, a volt főkapitány, ügyvéd. Sándor László érdeklődött, hogy miről van szó. — Ügyvéd úr, van-e megbízatása? — kérdezte Sándor Lászlótól a rendőrkapitány. — Nincsen, — mondta az ügyvéd-főkapitány. Erre a rendőrkapitány kijelentette, hogy nagyon sajnálja, de akkor nem tárgyal vele. Sándor László azután Kiss István rendőrtanácsoshoz ment, majd úgy látszik, itt nem ért el eredményt és bement Katona Rezső rendőrfőtanácsoshoz. Ami A rágalmazás! per kulisszái mögül Erre Bárczy Elek rágalmazást pert indított Froreich Ernő ellen azzal a feltevéssel, hogyha Sándor László ezt írta a beadványában, akkor mindenesetre védencének. Froreichnak a tudtával és az informálása alapján történt ez a dolog, rágalmazási per indult tehát Froreich ellen A rágalmazási pert a járásbíróság tárgyalta és ennek a tárgyalásnak az volt a szenzációja, hogy Froreich Ernő megcáfolta védőjét, Sándor Lászlót. Amikor Froreich Ernőt hallgatta ki a járásbíróság arról, hogy tényleg megtörtént-e rágalmazó kijelentése, így szólott: — Ilyen kijelentést előttem sohasem tettek és nem is tudok róla, hogy történt volna. Védőmnek nem adtam felhatalmazást arra, hogy nevemben ilyen bejelentést tegyen. Kihallgatták ugyancsak ott Pintér rendőrkapitányt is, aki kijelentette, hogy Bárczy Elek a lehető legszerényebben viselkedett a rendőrségen, amikor Froreich Ernővel tárgyalt. A rendőrkapitánynak ezt a kijelentését azután Froreich is helybenhagyta. Ezután esedékes lett volna, hogy Sándor László tegyen ez ügyben vallomást, hogy eldönthesse a bíróság, mi lesz a rágalmazással és kit terhel a felelősség. Sándor László azonban nem jelent meg. Annál érdekesebb, hogy az apósölés soproni főtárgyalásán Sándor László most már védői minőségében ügyes körítéssel újra feltálalta az egész rágalmazási ügyet, mindazt, amit annak idején a rendőrkapitány szájába adtak és amit Froreich is, Pintér kapitány is megcáfolt. Közben azután 10 hónapig húzódott a vizsgálat a Froreich által Bárczy Elek Szombat, 1925 augusztus 1. Schadl Ernő továbbra is a sajtótanács élén marad — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Napokkal ezelőtt több liberális lap megírta, hogy Schadl Ernő, a sajtótanács kiváló elnöke távozik helyéről és új beosztást kap. A liberális lapokban megjelent cikkek tudni vélték azt is, hogy Schadl Ernőt, ki mint törvényszéki biró került közel másfél esztendővel ezelőtt a sajtótanács élére, az igazságügyminiszter a legközelebbi napokban táblabiróvá nevezi ki s mint táblabirót átteszi a királyi Ítélőtáblára szavazóbirónak. Az Új Nemzedék munkatársa a Schadl Ernőről szóló cikkekkel kapcsolatosan ma délelőtt illetékes helyen a következő felvilágosítást kapta: — Schadl továbbra is a sajtótanács élén marad, így tehát egyes lapoknak az a beállítása, mintha távoznék a budapesti büntető törvényszék kötelékéből, nem felel meg a valóságnak. Ezek a híresztelések nem egyebek hangulatkeltésnél. Lehet, hogy egyes lapok szeretnék, ha Schadl távozna a sajtótanács éléről, egyelőre azonban erről szó sincs. Lehetséges azonban az is, hogy egyeseket az vezetett félre, hogy a napokban szóba került Schadl Ernőnek táblabíróvá való kinevezése. A fenti nyilatkozat szerint tehát Schadl Ernő annak ellenére, hogy egyes liberális sajtóorgánumok szeretnék, ha távozna a budapesti büntetőtörvényszék kötelékéből, továbbra is a sajtótanács élén marad. Értesüléseink szerint a legközelebbi napokban kinevezik ítélőtáblai bíróvá, így tehát Schadl Ernő szabadságáról visszajövet már mint ítélőtáblabíró veszi át a sajtótanácsot. KOMBINÁLT ELŐFIZETÉSI ÁRAINK: Nemzeti Újság és Uj Nemzedék együttesen egy hóra ..... 61.000 negyed évre ........ 190.000 Nemzeti Újság és Képes Krónika vagy uj Nemzedék és Képes Krónika egy hóra 58.000 negyed évre •«•••«.. 172.000 Nemzeti Újság, Uj Nemzedék és Képes Krónika együtt egy hóra 90.006 negyed évre * ■ • ( ( , ( 270.006