Uj Nemzedék, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

4 könnyemű megválás jelenségét kell lát­­no­m. Hála Istennek, népünk széles ré­tegeiben a földhöz valóó ragaszkodás ér­zése még nem lazult meg, Cegléd vére pedig ezen a téren különös elismerést érdemel. Úgy tudom, hogy az a terület, amelyet ceglédiek akár sajátjukként, akár bérlet alapján a város határán kí­vül mezőgazd­ágyag műveinek, mesz­ese meghaladja magának a­­városnak mezőgazdasági művelés alatt álló terü­letét. A caglédiek ezzel a vállalkozási kedvnek, a földhöz és a gazdasági mun­kához való szereteteknek példát adó je­lét adják. A város népe emelett éppen ma bizonyságot tesz arról, hogy meg­van benne az érzék a kultúra más célja iránt is. Iparossága íme kulturhánt emelt, a sportpálya létesítése pedig ta­núságot tesz a város vezetőinek és a vá­ros közönségének a testedzés iránti ér­zékéről. ■— Újbóli hangsúlyozom örömömet és megelégedésemet afölött, hogy a Falu­szövetség ezt a századik Méditást itt Cegléden megrendezhette és abban a biztos reményben, hogy a Szövetség ez­zel újabb jelentős lépést tett kitűzött célja felé, a kiállítást megnyitom! A közönség beszéde u­tán hosszasan ün­nepeltle az éSlamfot, aki az u­dvarsliősteik kihallgyása után Steinecker Ferenc egye­temi tanár, a Falnszövetség elnöke és Flodor Antal egyetemi magántanár, a Fa- In­s­z­övet­ség igazgatójának kalauzolása mellett m­­etekintette a főgimnázium ha­talmas épületét, udvarát és a népkor­­ot megtöltő kiállítást, melynek anyaga híven mutatja be a tanyavilág gazdasági és kulturális haladását, a magyar népmű­­vészetet és Cegléd szépen fejlődő iparát és kereskedelmét. Horthy Miklós kormányzó különösen sok időt töltött a Stefánia Országos Gyer­mekvédő Szövetség ki­állításán, ahol Fekete Sándor dr. egyetemi tanársegéd, a szövetség főorvosa fogadta. Ezt a „kiáll­ításon" a Stefánia Szövetség ceglédi gyermekotthonában énelt csecsemőket mutatták be. A kormányzó örömmel szem­lélte az egészségtől duzzadó, piros-pozsgás arcú apróságokat és ing szólott. — Ez a legszebb kiállitást Ezután minden termet sorra járt, a kor­mányzó és végignézte a kiállított mrae­­grasdaisági, ipari cikkeket a Magyar Asz­­szonyok Nemzeti Szövetségének házi­ipari kiállítását, az iparművészeti kiállí­tást és az Alföld festőművészeinek szén képeit. Tury Gyula és mások valóban szén képeket állítottak ki a ceglédi Kossuth­­főgimnázium termeiben. Több, mint egy­órás körséta után hagyta el a kormányzó a kiállítás területét, és ki­éretével az ipar­testület épülő kultúrházához hajta­tott „Az Alföld népében él az érzék a testi kult­úra iránt is“ . A versenyzők, közöttük a MOVE ceglédi, és vidéki csapatai, az egriek, az óbudai Tornaegylet és a ceglédi leventék dísz­­menetben vonulta­k el az államfő előtt, közben pedig háromszoros „hűi! hűi! hah­­rá!“-t kiáltottak a kormányzó életére és művére. Horthy Miklós kormányzó ezt a beszédet intézte a sporttelepen meg­jelent versenyzőkhöz és a több ezer főnyi kasönsághez: t. T*.' Régen, amidőn a» elBémeteSiti® vdeaé- ­ A Ceglédi Hitelszövetkezet nagy sikere 1899 május 21-én alakult meg a Czeglédi Hi­telszövetkezet. A szövetkezet célja volt az al­truizmus eszméjét bevinni azok közé az elha­gyatott néprét­egek közé, amelyek addig min­den megértés nélkül viselték gazdaságilag ki­zsákmányolt sorsukat. Huszonöt éve, hogy küzd a szövetkezet magyar népünk jellemző hibáival, a közönnyel, bizalmatlansággal és fásultsággal. Munkája nem volt hiábavaló. Megküldött a közönnyel és ma már új erővel és a lakosság lelkesedésétől kísérve folytatja a második negyedszázadban munkáját. A Hitelszövetkezet kezdetben csak az iparo­sok érdekeit szolgálta. 1900 június 14-én, a szö­vetkezet első évi közgyűlésén az alapszabályo­kat úgy módosították, hogy bárki is tagja le­hessen a szövetkezetnek és élvezhesse az eleső kamat mellett nyújtott hitel előnyeit. Ez a közgyűlési határozat fordulópont a szövetke­zet életében. Azóta örvendetesen fejlődött a világháború kitöréséig. Fejlődés© a háború III Nemzedék _________Kedd, 1925 szeptember 1. ___ A kormányzó felavatja az épülő kulturházat A sorfalat álló közönség ismét lelke­sen tüntetett az államfő mellett. Az épülő kulturháznál a ceglédi ipartestü­leti dalárda énekkel fogadta a kormány­zót, majd Kovács Margit csokrot adott át neki. Az ipartestület nevében Rónay János ipartestületi elnök mondotta az üdvözlő beszédet, melyre a kormányzó a következőképen válaszolt: — Köszönöm a ceglédi iparosság jóleső ragaszkodásának kifejezését. Az iparos­ságnak a közgazdaság és a művelődés tekintetében egyaránt nagy a jelentő­sége. Hivatása elsősorban a mezőgazda­ság támogatása, mert ipar nélkül nincs mezőgazdasági fej­lődés sem, nélküli a gazdasági élet csak kezdetleges. Hivatva van az iparosság arra is, hogy mint a középosztály egyik egészséges erőforrása, erős középosztályt teremtve, a várost, életet és ezzel a kidiurát inten­zívebbé tegye. — Mai szegénységünkben legnagyobb tőkénk nemzeti kultúránk. Ezt senki sem veheti el tőlünk. Törhetetlen akarattal, minden erőnkkel arra kell terjekedniünk hogy a mi nagy szellemi tőkénket, nemzeti kultúránkat megőrizzük, sőt azt minél gazdagabbá, értékesebbé tegyük. Ennek a nemes cél­nak szolgálatában látom én a ceglédi iparteetület épülőben levő kati tí­rházát, amelyre Isten áldását kérem ak­kor, amidőn az alapkövet ezennel elhelyezem! A kormányzó szavai végeztével b­ala­­páccsal háromszor megütötte az el­helyezett alapkövet. Utána az ipar­­testület elnöke bemutatta az állam­főnek az ipartestület ügyészét, Pisk­óty István dr.-t, Hegedűs Károly épí­tészmérnököt, a kultúrpalota tervező­­ját, Milos Mihály építőmestert, Z. Adria Mátyást, az ünnepség főrendezőjét, Kovács Lajos és Darányi­­János ipar­­test illeti a fel­nőtteket, akikkel a kormányzó baráts­ág­on­an elbeszélgetett, majd velük együtt megtekintette az épülő kultúrpalo­tát. A kultúrpalota épülő színpadán az ipartestület tagjainak leányai élőképet mutattak be, melyet a közönség nagy tet­széssel fogadott. Kovács Matild ceglédi urileány Z. Adria Mátyás alkalmi költe­ményét szavalta el a kormányzónak. Az ünnepségről a kormányzó a városhá­zára hajtatott, ahol egy külön teremben a helyőrség tisztikarának tisztelgését fo­gadta, majd részt vett a tiszteletére ren­dezett 250 terítékes díszebéden, amelyen Sárkány Gyula polgármester köszöntötte fel. Az ebédet a ceglédi úriasszonyok szol­gálták fel, élükön Unghváry Józsefnéval. Délután 3 órakor volt a MÜVE sport­telep ünnepélyes felavatása. A fokt­szí­­tett tribünt és a sporttelepet az érdeklődő közönség zsúfolásig megtöltötte. Az ér­kező államfőt a bejáratnál Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő, a MOVE országos elnöke és­­ Raff­ay Géza dr., a MOVE helyi elnöke üdvözölte. Az államfő és kisérete elfoglalta a számára fenntar­tott díszhelyet s utána megkezdődött az atlétáik és tornászok díszfelvonulása. Mintegy 500 versenyző sorakozott fel a kormányzó előtt. Ijével szemben­ a magyar nyelv jogaiért kellett küzdeni, szálló igévé vált. Ectary nyelvében él a nemzet. Akkor ez a mondás biztatott harcra, de ma már, amidőn er­ről az oldalról nem fenyeezet veszély, rá­jöttünk arra, hogy a nemzet életének és boldogulásának messzebbmenő feltételei vannak, hogy a nemzet voltaképen szellemében és erejében él. Nemzeti szellemről, nemzeti erőről pedig csak ott lehet szó, ahol a nemzeti eszme a nemzet életének minden vonatkozását áthatja. — Jól tudom, hogy a MOVE a nemzeti gondolat érvényesülését olyan ponton szolgálja, ahol a múltban sok mulasztást követtünk el és ahol jövőn­k biztosítása ma különösen szívós küzdelmet és kitartó munkát kiván. Ez a mai ünnepség ismét egy újabb jele a MOVE eredményes mű­ködésének. Jóleső örömmel látom, hogy a ma­gyar Alföld népében erősen él az érzék a testi kultúra iránt. — Ennek fényes bizonyságát adta — amit el­isme­réssel állapítok meg — Cegléd városa azzal, hogy áldozatkészségével le­hetővé tette ezen a helyen egy állandó sporttelep létesítését. — Szívből köszönöm üdvözlő szavaikat és kívánok minél több sikert további m­u­nk­álk­o­d­ásuk­hoz! A kormányzó beszédét hosszas és lelkes éljenzés követte. Ezután Mándoky Sán­dor ezredes-lelkész, majd Takács József református püspök-helyettes és Törtell Lajos evangélikus lelkész áldották meg egyházaik nevében a sporttelepet. A versenyszámok megkezdése előtt — amelyről más helyen számolunk be — a kormányzó elé vezették Bárány Ist­vánt, a híres egri úszót, aki szinte a MOVE csapatának köteléke­iben kezdte meg pályafutását és szerezte meg Magyarország, Franciaország és An­glia gyorsuszóbajnokságát■ A kormányzó felemelte az előtte levő asztalról a juta­lom tárgyak között elhelyezett, nemzeti­­színű szalaggal övezett cserfalomb koszo­rút és átadta azt Bárány Istvánnak, majd hosszasan, barátságosan elbeszélge­tett vele és meleg kézszorítással búcsúzott tőle. A verseny alatt a ceglédi helyőrség ze­nekara hangversenyezett, a ceglédi Lora­­dálegyesület pedig, amelyben egyetemi ifjak vesznek részt, hazafias dalokat ad­nak elő. Délután volt még az ipartestület székházában a munkásbiztosító pénztár igazgatóinak a kongresszusa. A kormányzó hosszabb időt töltött a versenypályán, majd az állomásra, hajta­tott és különvonatával visszautazott Gö­döllőre, ahová este 7 óra 20 perckor érke­zett meg, Á­­­m­­­nak nagy része a harctérre vonult, az itthon maradottak pedig kis számuk miatt nem ad­hattak a szövetkezetnek elégséges forgalmat. A szövetkezet azonban hamarosan kihevert© a háború­ és a kommunizmus okozta bajokat. A keresztény gondolat felébredése és megerő­södése természetszerűen maga után vonta a hitelszövetkezet megújhodását is. Ekkor, 1920 tavaszán vette kezébe Nagy Rezső dr. ceglédi főgim­názumi tanár a hitelszövetkezet ügyei­nek vezetését. Ezóta a szövetkezet évről-évre tért hódított Cegléden és környékén. A ki­csiny mustármag terebélyes fává­ fejlődött. A kedvező körülmények, a megfelelő vezetés és a közönségnek a szövetkezeti eszme iránt ta­núsított fogékonysága évről-évre megnövelte a fát koronájában, törzsében és gyökerében egyaránt. A 210 főből álló szövetkezeti tábor taglétszáma 1 év alatt 2000-en felül, a for­galma pedig 20.000 koronáról milliárdokra növekedett. Az 1923. év is nevezetes dátum. A március 18 án megtartott évi rendes közgyűlés egy­hangúan kimondotta, hogy a hitelszövetkezet tagja csak keresztény lehet, így vált lehetővé, hogy a szövetkezet nemzeti és társadalmi építőmunkája valóban keresztény gazdasági alapon nyugodjék. A Ceglédi Hitelszövetkezet 1924. május 4-én tartotta jubiláris közgyűlését Bernátth István dr. elnöklésével, a pénzügyi és földmivelésügyi kom­ánykiküldöttek, az OKH igazgatóinak és igen sok budapesti és vidéki vendég jelenlété­ben, ünnepe volt az Cegléd városának is. Több mint ötszázan voltak jelen a vá­ros közgyűlési termében. A szövetkezet 1925 június hó 21-én a Ceglédi Bortermelők Első Pinceszövetkezetét olvasztotta magába, a most már a sok milliárdot érő vagyonnal ren­delkező szövetkezetet Ceglédi Hitel- és Pince­­szövetkezet címmel viszi tovább. A Ceglédi Hi­tel- és Pinceszövetkezet jelenleg az OKH köte­lékébe tartozó szövetkezetek között a legna­gyobb, a legerősebb és a legjobban vezetett szövetkezet. A szövetkezet vagyoni helyzetéről és forgal­máról a következő számok beszélnek: Tagjainak száma: 2380. Üzletrésztőkéje: 1298 millió latram. Kihelyezett kölcsönállománya: 5326 millió korona. Takarékbetéti állomány: 951 millió korona. Ez évi készpénzforgalma: 39,606 millió ko­rona. A szövetkezet modernül és szakszerűen be­rendezett borpircéinek ingatlana és felszere­lése több mililárd koronára rúg. Hordókészlete 15.000 hektoliter űrtartalmú fahordó. Neveze­tessége pedig, hogy a 13 száz hektóliteren fö­lüli hordót a 13 aradi vértanúról nevezték el. Cegléd város keresztény és fajmagyar ér­zelmű lakossága között óriási jövője van a szövetkezeti eszmék térhódításának. Nem hiába választotta Nagy Rezső dr. jelmondatul, hogy: A szövetkezetek jövője: a magyar jövő, mert ő, bár Jászkun származása, d© mint Erdély bércein vevelkedett ember, a Ceglédi Hitel­és Pinceszövetkezet keretében a legnagyobb ir­redenta­ munkát végzi a magyarság talpraállí­­tásáért és Nagymagyarország Visszaszerzé­séért. Az Unghváry-cég pavilionjai Ahogy kijövünk a kiállítás ipari részéből, a tornacsarnokból, szembe találjuk magunkat az U Unghváry László-faiskola, szőlő és borgaz­dasági részvénytársaság csodaszép pavilonjá­val ég kertjével, amely a százszinti ősz száz színű virágaival valósággal elragadtatja a né­zőt és a tornateremből kilépő kormányzó urat és kíséretét a színek gyönyörű összha­tása, a kert elbűvölő bájossága, a sok-sok száz virág szint© megállásra kényszeríti. A kormányzó urat Unghváry László vezérigaz­gató és felesége és özv. Unghváry Lászlóné fogadták és kalauzolták végig a pázsitok után, ahol a kormányzó k­­ét kísérete megszemlélte a virágokat, a kertet és a cégnek a legmaga­sabb elismerését fejezte ki. A pavillont és a kerti utat két impozáns és óriási hordókból emelt mágus torony zárja be, amely a maga nagy méreteiben rendkívül megkapó és szembetűnő képet nyújt és állandóan a cso­dálkozó nézők százai állják körül. Itt látható még a cég gyönyörű gyümölcsfa-kiállítása is. Valami csodaszerű kultúra az, amelynek segít­ségével a gyümölcsfákat a cég neveli és gula, pyramis, legyező, füzér alakban állítja ki. A cég gyümölcsész­ete és borosztálya az első emeleten képviselteti magát, ahol egy egész nagy termet megtölt szebbnél-szebb, elsőran­gúan csomóit gyümölcseivel, továbbá palack és hordó­ boraival. A kiállítás fáradhatatlan szervezője, Unghváry Lászlóné, mindenütt ott van és szeretetreméltó kedvességével minden­kit lebilincsel. Amint láttuk, a cég már az első napon több nagyobb üzletet kötött a ki­állításon. Egy grófnő és egy színésznő harca egy halott férfiért Paris legújabb szenzációja — Az Új Nemzedék tudósítójától. *­» i' Paris, augusztus 29. Egész Franciaországot lázban tartja az a­ különös és rejtélyes bűnper, amelynek a tár­gyalását a napokban kezdte meg a nantesi törvényszék. Caillaux és Churchill londoni tárgyalásai iránt korántsem nyilvánul meg olyan osztatlan érdeklődés, mint a bretagnei titok megoldása iránt. A törvényszéki épület legtágasabb tárgyalóterme is szűknek bizo­nyul az érdeklődők hatalmas tömege számára. A kiváncsi hallgatóság túlnyomórésze nőkből és egyben a legelőkelőbb körökből kerül ki. Annak a felsőbb tízezernek a rétegéből, amely különben elzárkózottsá­ggal szokott tüntetni minden földi dologgal szemben. Ennek a szo­katlan viselkedésnek az a magyarázata, hogy a bűnper vádlottja is az ő köreikből ju­tott a vádlottak padjára. A bűnper előzmé­nye így foglalható össze: Június havában történt, hogy Paul de Cha­­vigny gróf akiknek nagyk­i­terjedésű birtokai és pazar berendezésű, többszáz holdas parkkal övezett kastélya volt Bretagneban, hirtelen meghalt. A halottkém és a kiküldött vizsgáló­­bíró egyöntetű véleménye alapján, kimondot­ták, hogy a gróf halálát véletlenül elsült re­volvere okozta. A hivatalos vizsgálat után a halottat annak rendje és módja szerint el is temették. Chavigny grófné vigasztalhatatlan gyászban kísérte utolsó útjára férjét. A kör­nyékbeliek, az ismerősök már napirendre tér­tek a haláleset felet, csak a bretagnei nép, suttogott halk megdöbbenéssel erőszakos ha­lálról, rejtélyes gyilkosságról. A temetés után egy héttel azután a párisi színházvilág egyik ünnepelt szépsége, a Tizian-hajú Hortense Slavignin feljelentette Chavigny grófnőt, mint férje gyilkosát. Feljelentésében arra hivatko­zott, hogy a gróf halálos ágyán, a kórházban közvetlen halála előtt elárulta neki, hogy fe­lesége ölte meg, mert barátnője javára vég­rendelkezett. A férjénél sokkal idősebb grófnőről a nyo­mozás során kiderült, hogy ifjúkorában egy algíri mulató táncosnője volt. A gróf afrikai utazása közben ismerkedett meg vele. A felje­lentés alapján a grófnőt gyilkosság vádja miatt letartóztatták. Terhelő bizonyíték rengeteg van az asszony, ellen, döntő bizonyíték azonban egyetlen egy sincs. A végrendelet létezéséről senki nem tud, a közjegyzőhöz sem került. A tanú vallom­ásul: mind, megegyeznek abban, hogy a férj va­gyonát az asszony kezelte, a gróffal rosszul bánt és állandó volt köztük a háborúság. Hor­tense Ravignan vádaskodása mindeddig semmi konkrétumot nem szolgáltatott. A tárgyalóig bőviben volt a drámai jelenteknek. Szembesí­tették a két gyászru­hás nőt, de a várt ered­mény helyett, csak éktelen nyelveskedésre ve­zetett, amelyben mindkettő egyformán győ­zött. A tárgyalási elnöknek minden tekinté­lyét latba kellett vetnie, hogy a két vetély­­társat hallgatásra bírja. Szétválasztották őket és a bíróság így a szembesítés után sem lett okosabb. A bíróságnak ezenkívül az előkelő hallgatósággal is baja támadt, mert azok megfeledkezve a köreikben beléjük idegző­­dött nyugalomról, sűrű közb elszólásokkal, amelyeket pro és kontra ejtettek el, állandóan zavarták a tárgyalás menetét. A grófné ellen konkrét bizonyíték csak a revolver lehet, amely oly erős szerkezetű, hogy véletlenül nem sülhetett el. A szolgaszemély­­zet és a környékbeliek különben is négy lövést hallottak és a grófot két sebtől vérezve talál­ták meg. Tehát a nehezen működő fegyver, ha egyszer el is sülhetett volna vigyázatlan keze­lés miatt, ez négy ízben mégsem valószínű, hogy előfordulhasson. A másik bizonyíték a gróf kívülről elzárt szobája, amelynek kilincsén vért találtak, mintha a már megsebesült gróf az ajtón keresztül akart volna gyilkosa elől mene­külni. Az utolsó terhelő bizonyíték, hogy a dráma a grófné első házasságából származó­ fiának a gróf kastélya mellett fel­épített villá­jában történt, nem meggyőző. A tárgyalást további nyomozás miatt bizonytalan időre el­halasztották. Ravignan kisasszony azóta tovább fegyver­kezik, gyűjti a tanukat és a bizonyítékokat, amelyekkel gyűlölt vetélytársát, Chavigny grófnét tönkreteheti. A gyilkossággal vádolt grófné pedig ezalatt börtönében olvas és állama­dóan ártatlanságát hangoztatja. BlITORINTEL SS" . Malomsokr^úun« fiSfilS ATF® Henrik­nél, VII., Károly-körut 1 S9 A félemelet (az udvarban) mb w Közalkalmazottaknak kedvezményes Belvárosiak! Minden kiadóhivatali ügyet elintéz a Széchenyi fiók­kiadónk, Vuk, Rákóczi-ut 1. .. .. 1 .-- r T t y i y t y t v T T T T t t j T{T t t VJ T M - A szeptemberi M­alleptizsfzkm, szigorlatokra, ügyvédi vizsgára és államszámviteli állam­­ok­-rsra az előkészítést augusztus hó 1-vel megkezdjük. Vidékieknek a jegyzeteinket már előre kiküldjük és ügyeikben eljárnak. Jegyzetbérlet, prospektus és díjtalan felvilágosítás. Jsst*@|3!gpi0l ára

Next