Uj Nemzedék, 1925. október (7. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

_ __ ...r - : ly ■ , ■ - .. á— Ui. .Jh*. , -t- ,, ^ .v, _L „ -— u ,y. 7--., ' prrp —, 1"A­ j T j ■ f/v : ,'J íz JO ,*S I­g 111 Nemzedék gotó hangú táviratot intézett a magyar kormányhoz, amely hon tiltakozik az e­llen, ho­­y a kommunista foglyokat Magyar­­országon bántalmazzák és kínozzák, egyúttal követeli Rákosi Mátyás és társai­nak szabadlábra helyezését-Ezt a táviratot a főkapitányságon meglehetős derültséggel fogadják, mi­után köztudomású, hogy a politikai osztályon senkinek a hajaszála sem görbül meg és így nyilvánvaló, hogy az a hír, mintha a rendőrségen a kommunista foglyokat bántalmazták volna, csakis a külföldre szökött emigránsok propagandájából ered. Az Új Nemzedék munkatársa kérdést intézett ebben az ügyben Hetényi Imre főkapitány hel­yetteshez, a rendőrség poli­­tikaiasi osztályának vezetőjéhez, aki a kül­földi kommunistáik vád­jairól a következő­ket mondotta munkatársunkn­ak: — Mindenre vonatkozóan csak annyit jegyezhetek meg, hogy az egész dolog lég­­ből kapott koholmány. A politikai osztály tisztviselői detektívjei­kkel hosszú hóna­pokon át végeztek körültekintő és alapos nyomozást. Az ilyen nagyméretű meg­figyelés során olyan óriás adathalmaz birtokába jutottam, hogy az egész kom­munista szervezkedés képe tisztán áll előt­tem. Ennek tudható be, hogy az elfogot­tak teljesen részletes és töredelmes vallo­mást tettek. Tették pedig ezt annál is in­kább, mert az eléjük tárt bizonyítékok miatt úgysem tagadhattak. — Hogy a politikai osztály nyomozása milyen tökéletes volt, arra jellemző, hogy ő maga Rákosi Mátyás kihallgatása során 11 rezignált hangon megjegyezte, hogy soha­sem hitte volna, hogy a rendőrség ilyen ú­­jól működik. Felelősségem teljes tudatai­ban kijelentem, hogy az elfogottak ellen az eljárás teljesen perrendszerűen folyt le és hogy a legcsekélyebb bántódásuk sem esett. Amennyiben ez nem ütköznék a per­­rendtartásba, az arra illetékeseknek ha­j­landó lennék Bálnosit, Weinbergert vagy bármelyiket megmutatni annak bizonyítá­­sául, hogy a politikai osztályon a baj­uk­­ szála sem görbült meg. A politikai osztály vezetője a perrend­tartásra való hivatkozással nem enged­hette meg az Új Nemzedék munkatársá­nak, hogy megtekintse az őrizetben levő foglyokat, elsősorban Rákosi Mátyást és Weinberger Zoltánt, a foglyok életmódjá­ról mégis sikerült hiteles értesüléseket sz­rezni. A foglyok túlnyomó része a po­litikai osztály első emeleti szobáiban van elhelyezve. Ott vannak már 10 nap óta. Minden reggel egy fehérruhás pin­cér óriási szamovárt visz be a szo­bákba egy csomó pohárral és zsemlyé­vel és kiosztja a reggelit a foglyok­nak. Tálcáján nagy doboz cigaretta is van. A dohányosok erre is rágyújt­hatnak. Amikor a reggelizés véget ér, borbély jelenik meg a szobákban és a legkitűnőbb kiszolgálásban részesíti azokat, akik bo­rotválkozni akarnak. Délben, akik saját költségükön élelmezik magukat, többfogá­­sos ebédeket esznek a rendőrség büfféjé­­ből. Detektívek kíséretében a foglyok bár­mikor elhagyhatják az őrizetes szobákat. Egyáltalán nem látszik meg rajtuk, hogy bántalmazták volna őket, a legjobb szín­ben vannak. Megszűnt a Popolo ii­­alla Róma, szeptember 30. A Popolo d'Italia római kiadása a mai nap­pal beszünteti megjelenését. A lapot a jövőben a Popolo di Troma fogja helyettesíteni, amely szintén támogatja a kormányt. A K­sEBtio miniisztertőnsács el­­fogadta Lyantey lemondását Paris, szeptember 30. Lyautey marsall lemondásának elfogadása alkalmával a minisztertanács sajnálkozásának adott kifejezést Lyautey elhatározása fölött „nem­ zárkózhatni el azonban ama kényszerítő okok elől, amelyeket a marsall már 1923-ban és 1924-ben felhozott.“ Egyben az ország hálá­ját nyivávitetta a marsallnak azért a nagy Clviy.zUX­­,u___ió■ -t Marokkóban az u­t­óbbi hónapok zavarai közepette is végzett Hitetlános raszistát rendeztek Olasszországban a Komm­unisták­ ellen Elfoglalt Róma, Nápoly és Messina valamennyi Komm­unista folt Messi­va Icesre Szicíliáig elér — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, szeptember 24. Az első orosz komm­un­ista­ lázadás év­fordulójára minap az olasz kommunisták is vakmerő tüntetést rendeztek. Hiába Mussolini vaskeze, a vörös fanatizmus újra felütötte a fejét Rómában, Nápoly­ban és több helyütt. A rendőrség erélyes razziákba kezdett ellenük s tömeges­en tartóztatta le őket. A legelső vörös tüntetés Rómában kez­dődött, ahol a lakosság reggelre kelve nagy meg­lepetéssel látta mindenfelé lobogni a vörös jelvényeket, falragaszokat, úgy a falakon, mint a táviró-oszlopokon. A falragaszok szövege a riffek lázadását magasztalta és azzal fejezte be, hogy a francia-spanyol­ riff háború az egész vilá­got polgárháborúba kergeti. A falraga­szokat más színes papírsávokkal ragasz­tották­ tele. Ezeken éltették Lenin emlé­két. Különösen a külvárosok falai tar­­kázttak a bolsevizmust éltető, lázító fel­iratoktól. Mindezt pedig az éj leple alatt követték el, különösen ott, ahol kevesebb járókelő fordul meg éjszakán kint. A fasci­sta-cso­p­or­tokát gyorsan mozgó­sították. Azonnal nekiláttak és letépték a vörös zászlókat, plaká­tokat, majd a fascista-induló lelkes hangjai mellett elégették. A Vatikán előtti Borgo bid­iáin is vörös szovjet jelvény és zászlók lengtek a plaká­tok pedig Oroszországot éltették Itt a rendőrség távolította el a lázító jelvénye­ket. Rómában a kommunista internacio­­nálé tagjai közül többet letartóztattak Az egyik fanatikusam­ kiáltotta a rendőr­tiszt előtt: — Ha felakasztanak is, kommunista le­szek! Nápolyban is hasonló tüntetés volt. Itt a Laganó-vasgyárban ütöttek rajta egy kisebb titkos kommunista­ bizott­ságon, amely nyolc tagból állott. A kommunista­ tanácskozás színhelyén lázító-fözeteket és Rote Hilfe aláírási íve­ket találtak. Egy másik ,jS9jt“-et a Via Pontenuovo helyiségében fogták körül- Titkos ülést tartott. Itt már 20 kommu­nista kiküldött tanácskozott egy Melli­­nelli nevű volt ana­rktista, most kommu­nista elnöklésével. Jellemző, hogy amikor Nápolyban híre ment a legfontosabb „sejt"-ek elfogatásá­­nak, a rendőrséget kisérő fascista­ csopor­­tot egy kommunistákból álló csapat késekkel megtámadta és több fascista meg is sebesült. A messinai rendőrségnek tudomására jutott, hogy Bolognából egy Ennio Chindi nevü kommunista érkezett Messinába s a Modern-hotelben szállott meg hamis név alatt. Néhány nappal később egy Ernesto Zanni nevű volt hivatalnokkal kettős szo­bát bérelt és gépügynöknek adta ki ma­gát. Zanni elegáns bőrönddel utazott Szi­cíliában. A bőrönd kis csomagokat tartal­mazott, a különböző városok felirataival pl. igy: Palermo, Girgenti, Catanzaro stb. Zanni a jelzett helyeken kiszállott, az állomásokon egy-egy bizalmi ember várta, aki átvette a csomagot. A vizsgá­lat kiderítette, hogy ezek a csomagok, hasonló utazásokkal és módozatokkal éppen így érkeztek Moszkvából Ber­linbe, innét Milanóba, Rómába, majd Messinába, egyetlen hosszú láncolat­ban. Mikor azonban Zanni legutóbbi „utazá­sáról“ visszatért és társával megtár­gyalta a további programmot, a rendőr­ség sörözés közben lepte meg őket. A két „kereskedelmi utazó“ tiltakozott, azonban mindkettőt bekísérték. A lakásukban különböző nagyságú és szinti, osztály­gyűlöletre uszító nyomtat­ványokat és füzeteket találtak. A „kommunista fiatalságához intézett egyik izgató röpiraton ez a mottó áll: — Csak az lehet a fascizmus igazi ellen­sége, aki a királyság ellensége; csak az a fascizmus ellensége, aki a tőke ellensége. A fascizmus ellensége az, aki ellensége a föld tulajdonjogának.­­ Az egyik röpirat azt mondja: — Hogy egy forradalmi mozgalomnak si­kere legyen, nem elégséges a tömeg poli­tikai készültsége, de szükséges az is, hogy a tett pillanatában a legharciasabb és leg­forradalmibb szellemű csoportnak megle­gyen a technikai és szervezeti készsége az aktív fegyveres küzdelemben. A nemzeti háborúkban az ellenség csak szemközt ta­lálható, míg a polgárháborúkban szemből­ oldalt és hátulról. A kihallgatáson Gaudi megvallotta, hogy az olasz kommunista párt végre­­hajtóbizottságának bizalmi embere volt a „nyolcadik zóná“-ban. Nagyon sok kom­munista iggzolványt is találtak nála. A legutóbbi palermói képviselőválasztás al- Szahnából Gaudi irányította a 120 főnyi kommunista szavazatot. Találtak nála egy megvásárolt nyomdagép kifizetett szám­láját. Ez a gép egy Weigert nevű gépész házában volt elrejtve s rajta nyomták az „Il fronte unico" (az egységes front“) c. titkos kommunista lapot. Weigertet is le­tartóztatták. A rendőrség még az eddiginél is na­gyobb eréllyel folytatja a kommunista tűzfészkek kiirtását egész Olaszország te­rületén, a volt népbiztos eldicsekedett a buda­pesti rendőrségen, hogy két öccsét ő nyerte meg a kommunista­ tanoknak, érdekes lesz bemutatni őket. Az idősebbik, az orvostanhallgató, fel­tűnően hasonlít hírhedt bátyjához, kevés szavú, fagyos arzeu fiatalember, aki Németországban a Spartacus-fölkelé­­seknél a bolsevista vezérkarban mű­ködött, ha szól, gúnyos megjegyzéseket tesz, a ke­zével legyint, lenézőleg tekint arra, akivel beszél. Ellenben a fiatalabbik, aki húsz­éves és a Renault-gyárban dolgozik, mint géplakatos, tisztára eleven ördög, mozgé­kony nagyszem­ű, érdeklődő, rasszzimis, elegáns, bőbeszédű, nőcsábító, akinek sze­relmi kalandjairól sokszor beszéltek a Rotonde-ban■ A kávéházban sokszor a fia­tal, francia irodalmi forradalmárok aszta­lához telepedik, jól tud franciául s igy résztvesz a vitáikban. Különösen érdemes a megemlítésre az az est, melyen magyar újságírók kikérték az irodalmi forradalmárok védem­­­nyét a francia irodalomról és Rákosi félig-med­­dig, mint tolmács szerepeit. A francia írók előbb egy egész könyvtárat kutattak fel, üléseket tartottak és azután adták elő véleményüket, mely szerint a mai francia irodalom halott tárgyaikat taglal, vagy holttá teszi azt, amihez nyúl, papirosból készült virágoskert. Az emberek olvassák a divatos könyveket, de nem érdekli őket, nem figyelnek oda, mint ahogy a tárlato­kon is csukott szemmel mennek el a hival­kodó képek előtt. Mindez egy elhamvadt világ. Rákosi enyhe malidéval adta elő ezeket, gyakran kinyúltak a szemei, szissé el is nevette magát. Mikor a franciák felbosszankodtak emiatt, így szólt: — Nem érdekelnek ezek a szépészeti viták, én az akció ember© vagyok, húsz éves vagyok és az életemet a politikától, féltem­. Attól tartok, hogy ugyanúgy bele­­hőbörödöm a politikába, mi­nt Matyi bátyám, aki semmi mással nem törő­dik. Amikor Budapesten népbiztos volt, egy­néhány híres színházi csillag minden­áron meg akarta hódítani, ő azonban ellenállt. Most is Matyi a tu­feája a har­madi­k int­erna darádénak, rendelkezik holmi pénzek felett, de sohasem tudom megvágni. Hirtelen az egyik magyar újságíróhoz fordul. — Mondja, mit csinálna maga, ha húsz éves volna és fia úgy bele lenne hábo­rodva az életbe, mint érni A válasz csendesen hangzik: — Én is olyan bolond lennék, mint maga. Rákosi megint azzal folytatja, hogy őt bűvkör módjára vonzza a politika. Tudja, hogy ez fogja a vesztét okozni. Mert ő, úgymond, kommunista és nem olyan puhán fogja az életet, mint például az iro­dalmi lázadók, nem akar elrothadni a kifogásolásban, ha nem fel akar törni az akciókban, a legma­­gasabba. Közben folytatja az ifjú irodal­márok véleményének ismertetését a fran­cia irodalomról, bár szemmel láthatólag untatja a kérdés. Hirtelen azonban fel­figyel. Tőle egy lépésre levő, addig üres asztalhoz két szép francia leány telepedik le. Azóta az irodalmi forradalmárokon keresztül, mintha levegőből lennének, csak őket nézi. Hirtelen új ismerős érkezik, akinek azonban már nem tudnak helyet szorítani az irodalmárok asztalánál. Rá­kosi int neki és odakiált, hogy üljön le Rotonde­belli szokás szerint, a kert leány asztalához. Az újonnan érkezett úgy cse­lekszik. Szét perc múlva Rák­os­i is fakévnél hagyja az irodalmár­aival és átül a másik asztalhoz, ahol rövidesen a lányokkal vi­tatkozik tovább. Ez az öccs! . . . Nem is t­ehetne másféle. A könnyű­vérűség és a felelőtlenség sugár­zik megjelenéséről. Higy miből élt Ami­ből a bátyja — munkanélküli jövedel­mekből. Rákosi Mátyás Öccse a párisi irodalmi forradalmárok közt I—♦1— Kiegészitő persze a népbiztos közvetlen környezetéből — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Paris, szeptember 28. A Latin-negyed nemzetközi cigány­­népének, különösen pedig a magyarok­nak kedvenc kávéháza a „Rotende“. Az angolszász font- és dolláremberek, akik odahaza beleháborodtak gyakorlatias ész­járásukba s máskülönben a számukra fenntartott és méregdrága Opera-negyed­ben laknak, ebbe a lokálba zarándokolnak először, hogy egy kis ihletet és bolond kedvet vásároljanak a nemes valutájukon, továbbá a felnőttek megbocsájtó készsé­gével megtekintsék azokat a szecessziós festményeket, melyek a falakon tüntet­nek. Az európai, ázsiai és afrikai gyar­matokból összesereglő fehérbőrű és színes művészek, forradalmárok, kalandorok, ál­próféták és mindenféle bolondok idesereg­­lenek éhező kúrára, ami tudvalevőleg a legjobb módszer az inspiráció kitermelé­sére. A „Botonde“-ban ülnek naphosszat a márványasztalokhoz láncolva — a do­mináló elem az orosz és a magyar —, köztük zordon tömlöctartók módjára jár­nak a markos pincérek. A kávéházakban gyakran megfordul­nak a Rákosi-fivérek, Rákosi Mátyás két öccse — talán kegyeletből, mert Trocki is itt lógott naphosszat, amikor még „mnima­­lista volt.“ Miután E HETEN NEM HIRDETÜNK! Sikerült megszereznünk az ÖRÖK VÁROS című grandiózus filmalkotást, amely feleslegessé tesz minden reklámot! Ezúton csupán arról értesítjük a szépért rajongó közönséget, hogy az ÖRÖK VÁROS film főszerepét 20.000 szereplő, élén Amerika csillaga, Barbara la Marr játssza s ez az egyedüli film, amelyen Mussolini és az olasz király is szerepet vállalt Ezenkívül Tom Mix: A gazdátlan farm főszerepében ! Újabb 9.000.000 K jutalom ! URAMIA MOZGÓKÉP-OTTHONI CAPITOL Réz-, vasbutor Sodronyágybetét gyermekkocsi ■Slismert Jó minőségé- fttflfgJfBIl gyáriból, m. Dohány­nél fogva legolcsóbb OllunkBilCIK utca B. Tel.: J 12M2 MANDOLINT kottából és kotta nélkül tanít Korn, V. Széchenyi­ utca 12., III. em. 17. Értekezés délután 2-3 között,

Next