Uj Nemzedék, 1925. október (7. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-20 / 236. szám

Kedd, 1925 október 20._____ Rómában egy züllött grófot értek templomrabláson Évek óta lopkodta a templomokat — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, október 16. A római San Agostino templormiliani a tegnap esti istentisztelet után drámai körülmények között fogtak el egy züllött arisztokratást, aki­ben Delta Motta­­József grófot ismerték fel. Az ősrégi templom őrzi többek között Sansovino egyik remekművét, egy Madonnát, amelyet a hívek kegyelete a legszebb ékszerekkel díszí­tett föl­­századok óta. A szentségitörő kezek ezt a csodálatos ereklyét akarták elrabolni. A templomban már csak kevés világosság égett. A barátok egy német számozású társukat hagyták a templomban, Fra Vencesm­ot, aki észrevette, hogy a főoltár mögött egy villa­­nyos zseblámpa fénye tör elő és egy alak kö­zeledik óvatosan a Madonna felé. Abban a pillanatban, mikor a gyanús ember az oltár mellett volt és a remekmű felé nyúlt, a német barát egyszerre felgyújtotta az egész templom minden lámpáját, majd bátran revolvert ra­ga­­gott a kezébe és két vaklövést tett. A tolvaj rémült futásba kezdett, míg a barátok a nagy zörej hallatára mind összefutottak. Az egyik pap, aki részt vett a háborúban és kitüntetést szerzett, intézkedett, hogy telefonáljanak a rendőrségre, majd többedmagával a rabló el­fogására­ sietett. A templomot előzetesen lezár­ták és az elősiető rendőrökkel együtt a rablót az orgona mellett rejtőzve felfedezték. Azon­nal megmotozták. Nagy összeg pénzt és be­­törőszerszámokat találtak nála. Della Motta gróf családja Milanóban lakik és eddig általános becsül­esnek örvendett. Egyik fivére jómódban él és bizony semmi szüksége nem lehetett a görbe után való va­gyonszerzésre. A grófot eddig műtörténésznek és kiváló művészeti szakértőnek ismerték. Ék­szerekkel is kereskedett és nagyon sokat kere­sett. Azt hiszik, hogy mániákusa volt az antik zeneműveknek s amit pénzért nem­ szerezhetett meg, elrabolta. Lakásán nagy mennyiségű régi kéziratot, ritkaságokat, nagy művészi becsű tárgyakat találtak, valóságos kis múzeu­mot. Egy kis szekrényben 42 darab csodaszép gyémántot találtak, egy másikban ragyogó piros rubintkövek és a legszebb zöld smarag­dok tűntek elő, egy másik szekrény telve aranyláncokkal és más ékszerekkel. A gróf régebben megkérte Brambilla kano­nokot, hogy adjon számára egy igazolványt, amely által tanulmányozhatja és esetleg fény­képezheti a templomi remekműveket. Ezt el is nyerte, mert a főpap régebbről ismerte az elő­kelő családot. Március havában templommá­rást után a San­ Bernardino-templomban fedözték­ föl Della Motta grófot, aki a sekrestye egy fülkéjében rejtőzött. Előhívták Brambilla ka­nonokot, aki a legnagyobb meglepetéssel kér­dezte, hogy mit keres itt ilyenkor della Motta gróf. A válasz az volt, hogy imádkozni akart egész éjjel és pedig zavartalanul. Semmiféle tárgy nem hiányzott és a pap fejét csóválta, de még sem merte a grófot súlyos váddal gya­núsítani. Másnap Delia Motta grófnő és egy másik előkelőség jött a főpaphoz és azt mon­dották, hogy a vallásos mánia késztethette csak a grófot e lépésre. Hasonló különös körülmények között talál­ták Della Motta grófot a San Ambrogio-tem­­plomban. A templomi örök éjszakának idején a szentélyben fogták el és a bazilika főpapja feljelentést akart tenni a rendőrségen, azon­ban ebben a gróf tekintélyes barátai megaka­dályozták. Most már visszaemlékeztek azon­ban, hogy három év előtt ugyancsak Delta Motta grófot látták a templomban fényké­pezni. Ugyanebben az időben eltűntek a tem­plom kriptájából Szent Ambrus sírjáról: egy 22 milliméteres gyémánttal díszített arany­­kereszt és remekművű aranygyűrű, gyémánt­tal ékesítve A San Ambrogio-templom három őrével barátságos viszonyt kötött és éppen a nagy lopás idejében ajándékozta meg őket cipőkkel és ruhákkal. Della Motta megszerezte egy ajt­ó kulcsát, amellyel a templomból az egész hatalmas épületbe benyomulhatott. Mikor a ^ É­­n flim Belvárosiak! Minden kiadóhivatal! ügyet elintéz a Széchenyi fiók­kiadónk, VIII., Rákóczi-út 1* mm v w mmi Új Nemzedék kulcs ..elveszett"­ és Della Motta „füleihez ju­tott" a hir, az őrök nagyon hálásan vették, hogy felajánlotta egy másik kulcs csináltatá­­sát. Ebben az időben eltűnt egy rnnekművűi urna. Megállapították akkor, hogy az urná­nak titkos földelő volt s készítőjén kivül csak egy beavatott pap tudta azt fölnyitni. A művész harminc év előtt készítette. Mikor az Ambrogio-templomban ezek a fel­tűnően nagy lopások történtek, Milano ér­seke Patti Achilles, a mostani szentatya volt. Mikor hírül vitték neki a súlyos eseménye­ket, azt mondotta, hogy a tolvaj csakis olyan lehet, aki alaposan ismeri a nagyszerű tem­plomot és az ott, őrzött remekműveket. Azon­ban senki sem sejtette soha az igazi tolvajt. A rendőrség most az egész országra kiter­jesztette a vizsgálatot, h­ogy a legutóbbi években hol történt templomi rablás, melynek tettesét eddig nem lehetett kézrekeríteni. Kenőül delet élt a német jegybank félmillió aranykoronás sikkasztó igazgatója A balul végző flott 600.000 aranymárkás csek­kcsapás vezetett nyomra — elfogták az igazgatót és három dobosát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, október 17. ! A Német Birodalmi Bank történetében­­ páratlan az olyan csalás és szélhámosság, amely most derült ki, mert még nem for­dult elő, hogy a bűnös a Birodalmi Bank egyik igazgatója, tehát egyik leg­főbb vezetője lett volna. A csalások és sikkasztások évekre nyúlnak vissza és véletlenül derültek ki. Nemrégiben egy elegáns úr jelent meg a Birodalmi Bank boroszlói intézeténél és felmutatta a berlini főintézet csekk­jét, amely 600.000 a­ranymárkára volt kiállítva. A csekket szabályszerűen két igazgató írta alá. Az aláírásokat Boroszlóban tüze­tesen megvizsgálták — hiszen szokatlan nagy összegről volt szó — és jelentették a kifizetést főnöküknek, a boroszlói igazga­tónak, éppen az összeg nagysága miatt. A számfejtési osztályban és a pénztárnál valódinak ismerték el a­ csekket, az alá­­ír­ás­ok­ban sem lehetett kételkedni, a bo­roszlói igazgató azonban mégis egyelőre letiltotta a folyósítást, mert a bemutató urat nem ismerte senki. Arra kérték a csekk felmutatóját, várakozzék egy keve­set, az igazgató pedig azalatt telefonon felhívta a Birodalmi Bank berlini főinté­zetét. Nem is lepődött meg rajta, mikor azt a választ kapta, hogy ilyen nagyösszegű csekket nem adtak ki, tehát a csekk hamisított és a be­mutató urat le kell tartóztatni. Első látszatra nyilvánvaló volt, hogy a hamisítást csak olyasvalaki követhette el, aki a legpontosabban ismeri az eljárásit a csekkforgalom körül a Birodalmi Bank főintézeténél. A boroszlói igazgató rögtön letelefonált a házi telefonon a pénztár­hoz, hogy értesítsék a rendőrséget és ad­ják át a csekk felmutatóját a legelső rendőrnek, de már akkor az elegáns férfi megneszelte a dolgot és eltűnt a boroszlói pénztári helyiségből. Leleplezik a nagy sikkasztást A vizsgálat során elsősorban Arnold Ferenc igazgató, a Német Birodalmi Bank, más né­ven a jegybank berlin-char­­lottenburgi zsidópénztárának vezetője vált gyanússá, ámbár ő a legnagyobb felhá­borodással utasította vissza a feltevést, hogy a bűnös üzelmekben része van. A másik igazgató, aki a csekket állítólag aláírta­, bebizonyította, hogy a csekken levő aláírás, noha megtévesztésig hasonló, mégsem az övé. Ezt az írásszakértők is megállapított­ák, valamint azt is, hogy Arnold igazgató aláírása valódi és az ő kezétől ered a másik igazgató névaláírása is. Arnold ennek ellenére is kereken tag­a­dott. Már-már úgy látszott, hogy a csa­lást ezen a nyomon nem lehet tisztázni, mikor a véletlen segítségül sietett. Arnoldot, a Német Birodalmi Bank ber­lnd charlottenburgi zsidópénztárának ve­zető igazgatóját október elsejétől kezdve nyugdíjazták. Szeptember 28-án az utód már jelentkezett hivatalának átvételére s evégből megvizsgálta a pénztári könyve­ket és a zsiróbontókat. így derült ki, hogy a jegybank berlin-scharlottenburgi zsidópénztáránál hosszú időre vissza­menően sikkasztások történtek. A zsírópénztárnál kezdetben nem tud­ták mire vélni a dolgot, hibás könyve­lést sejtettek, az utód sem mert gyana­kodni Arnold igazgatóra. Arnold már nem járt hivatalába, a minap tehát meg­ kérték, hogy jöjjön el, vegyen részt és se­gítsen a könyvek átvizsgálásában. Arnold meg is felelt a hívásnak és amikor figyel­meztették, hogy a könyvekben hiányok mutatkoznak, önérzetesen azt válaszolta, hogy amíg ki nem lépett, illetve igénybe nem vette a nyugdíjazása előtt való naptól visszafelé számított két heti sza­badságát, a könyvek még rendben voltak. A könyvek vizsgálata azután tovább tar­tott és negyednapra újból meghívták Ar­nold igazgatót, mert akkor már tisztán állott a jegybank központjából kiküldött vizsgálóbiztosok előtt, hogy Arnold évek hosszú során át hamisításokat követett el és több mint félmillió aranymárkával károsította meg a Birodalmi Bankot. Arnold igazgató azonban ekkor már nem jelent meg a könyvek vizsgálatánál, mi­vel pedig a birodalmi bank igazgatótaná­csa bebizonyítottnak látta bűnét, megtette a rendőrségen a feljelentést. Ilyen előz­mények után elfogták és letartóztatták Arnoldot. Arnold évek hosszú során át játszotta az előkelőt, de hivatali vezetése ellen sem­miféle kifogás nem merült fel. Igen szor­galmas ember volt és szinte pedáns pon­tossággal látta el szolgálatát. De azért mégis éveken át megcsalta a bankot. Arnold a rendőrségen teljesen beis­merő vallomást tett, de kijelentette, hogy manipulációinak egyes részleteire már rém emlékszik és nem tudja azt sem, mennyivel károsította meg összesen a jegybankot. A rendőrség azt hiszi, hogy a félmilliós összeg a való­ságban jóval nagyobb, mert most Arnold vallomása nyomán a jegybank egész könyvvé»' '"ét 1917-től kezdve tüzetes vizsgál:,­nak kell alávetni. Ettől az időtől fogva ugyanis Arnold­­nak folyószámlája volt a berlini Városi Takarékpénztár zsirópénarcáránál. Erre a folyószámlára csekk utján már akkor is nagy összegeket utaltatott át magának, úgy, hogy kézenfekvő a feltevés, hogy hűtlenségét már 1917-ben megkezdte. A ta­karékpénztár hivatalnokai előtt a nagy­­összegű átutalás és azoknak Arnold ke­zeihez való azonnali felvétele nem tűn­hetett fel különösebben, mert a hűtlen hivatalnok minden kétséget eloszlatott az­által, hogy magát a szaraffia-enyesület kincstárosának, azonfelül pedig a hús­üzemi kartell pénztárosának mondotta: ezt a két állást, úgymond, mellékfoglalko­zásként, tiszteletből, fizetés nélkül látja el. Megkerülnek a cinkosok . A könyvek vizsgálatába a feljelentés óta a rendőrség is befolyt és megállapí­­tot­ta, hogy Reinhold Erich és Mayer Alfréd volt bankhivatalnokoknak feltét­lenül tudniok kellett Arnold Kitten keze­léséről, sőt segítettek is benne. A két volt bankhivatalnok több napig nem jelentke­zett lakásán, de mikor már azt hitték, hogy a gyanú elterelődött róluk, mégis megjelentek lakásukon. Ekkor tartóztatta le őket a rendőrség. Ugyanakkor a rend­őrség kezére került egy Gi­hloff nevű, többszörösen büntetett munkás ember, akiről bebizonyult, hogy a hamis 600.000 aranymárkás csekket ő vitte el Borosz­­lóba. Ő mutatta ott be a jegybank ottani fiókjánál és ő ugrott onnan b­eg. Gi­hloff­­ról megállapították, hogy már hosszabb ideje zsarolta Arnold igazgatót azzal, hogy­ feljelenti a hatóságnál. Arnold több ízben nagyösszegű hall­gatási díjat fizetett is neki. Githloff tegnap megjelent Arnold igaz­­gató feleségénél, akitől szintén hallgatási díjat akart kizsarolni, az asszony azonban értesítette a rendőrséget, amely erre le­tartóztatta Githloff­ot. A nők barátja A rendőrség eddigi megállapítása sze­rint Arnold valósággal­­ felel­ős életet élt: ismerőseinek egy része takarékos, törekvő hivatalnoknak ismerte, aki szorgalmával és rátermettségével teljesen megnyerte elöljáróinak bizalmát, a másik rész azon­ban tudott arról, hogy az igazgató nagy­­lábon él és szórja a pénzt. A hatóságokat bizalmasan már régebben figyelmeztették arra, hogy Arnold egészen gyanúsan és feltűnő módon pazarolja a pénzt, utána néztek a könyvekben is, de a most kipat­tant sikkasztás és csalás előtt semmire sem tudtak rájönni, mert Arnold folytató­lagos csalásait igen raffinált módon haj­totta végre. Hivatali órái után átöltöz­ködött és a berlini mulatóhelyeken jelent meg. Különösen szerette a­ félvilági höl­gyek társaságát, ahol röviden csak „Feri bácsi“ néven becézték. A drága berlini luxushelyeken ezekkel a hölgyekkel nagy tivornyákat csapott, amelyek rengeteg pénzt emésztettek fel. E hölgyek közül a vizsgálat eddigi adatai szerint néhányan tudták, honnan szerzi gavallérjuk a pénzt, amit két kézzel szórt és ezért ren­des hallgatási díjat kaptak odle. A letar­tóztatott_ Gishloff "nevű munkás is egyik ilyen nő ismerőse révén ismerte meg az igazgatót. Arnold tőzsdebizományosok útján a bör­zén is nagy stílusban spekulált, így akarta az elsikkasztott pénzt behozni, de 7 wtsmm a tőzsrlén óriás összegeket veszített. Pénz­­kölcsönzéssel is foglalkozott, mindenféle üzletet finanszírozott és rendkívül nagy kamatot fizettetett mag­ánnak. Arnold ösz­­szeomlása óta a legkülönbözőbb keres­kedőembereik jelentkeztek azzal a feljelen­téssel, hogy az igazgató manipulációja koldusbotra juttatta őket. Egy húsmagy­­vágó már régebben, amikor Arnold révén egész vagyonát elvesz­tette, panasszal élt a jegybanknál, amelyet fi­gyelmessé tett az igazgató üzelmeire. A jegybank azonban kijelentette, hogy nem foglalhat állást alkalmazottai megán­­ügyeiben, noha a bank szabályai értelmé­ben a hivatalnokoknak a jegybank révén magánüzletet kötniök nem szabad, ma­gánvagyonukkal azonban más pénzintéze­teknél azt cselekedhetnek, amit akarnak. A jegybank vezetőségének ez az állás­pontja is elősegítette azt a körülményt, hogy Arnold igazg­ató manipulációi ilyen hosszú ideig titokban maradhattak. Óriási vihar vett Bécsben Tizenegyszer vonultak ki a tűzoltók. Bécs, október 19 A nagy vihar következtében, amely tegnap­­dühöngött, a tűzoltóknak tizenegy esetben kellett kivonulniuk. A Trieszti után a szélvész felborította a soproni Transdanubia társaság egyik bútorszállító kocsiját. Eközben Durst Ernő soproni kefekötő a kocsi és egy útjelzős kő közé szorult és mellkasán euzódidscjtfit szenvedett, úgy­hogy a mentők kórházba szállították. Tizenöt ház leégett a nógrádmegyei Patakon — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A nógrádmegyei Patak községben pénteken este nagy tűzvész pusztított, amelynek során tizenöt lakóház égett le a gazdasági épületek­kel együtt. Patak és a szomszédos községek lakosai egész éjjel dolgoztak azon, hogy a tü­zet eloltsák, munkájukat azonban megnehezí­telne a vízhiány, mert a tűz a községnek azon a részén volt, ahol nincsenek kutak. A katasztrófa kéménytűzből keletkezett. A ká­rosultak a község legszegényebb lakosai Csak reggelre sikerült a tüzet teljesen el­oltani. Ulslife tárgyalás indiai más a szeged-nasp Hihlisdai vasút­­vonal ügyében — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Megírtuk már, hogy az öt év óta szüne­telő Szeged—Nagykikindai vasútvonalnak október 15-én kellett volna megnyílnia, de a forgalom még sem indult meg, mert a jugoszlávok részéről újabb nehézségeket támasztottak. Röviden jelentettük azt is, hogy ezek a nehézségek az élőállatfor­­galom lebonyolítása miatt keletkeztek. Most mint illetékes helyről megtudtuk, a forgalom megindulását tényleg az élőál­latforgalom kérdése akadályozta meg. A jugoszláv kormány ugyanis nagyobbsza­­bású sertés- és szarvasmarha-exportot akar lebonyolítani a Szeged—nagykikin­dai vonalon, a magyar kormány azonban nagyobb mennyiségű élőállat behozatalát nem engedte meg. Ez a kérdés egyébként már huzamos idő óta problematikus, hi­szen már a háború előtt is éppen a ser­tésbehozatal, illetően a kivitel miatt keve­­redtünk Szerbiával vámháborúba. Jugo­szlávia állatexportja ezidőszerint Belgrád, Vinkovce, Zágráb, Steinbrkek, Magburgon át irányul Ausztria és Nyugateurópa felé. Ennek a vonalnak a teljesítő­képessége azonban nagyon csekély, Jugoszláviának tehát elsőrangú érdeke, hogy a magyar vasutakon át irányítsa exportját Nyugat- Európa felé, mert a magyar vonalak tel­jesítő képessége nagyobb, mint a mag­ias­égi vonalé. Magyar részről a Balkánról irányuló állatbehozatalt nem lehet megen­gedni, mert hiszen a megcsonkított ország állattenyésztése is válsággal küzd és a magyar állattenyésztés vissza akarja sze­rezni régi elveszett piacait. A behozatal nemcsak hogy az árakat csökkentené, ha­nem valósággal megakadályozná az állat­tenyésztés további fejlődését. A szak­körök véleménye szerint Magyarország ezen az alapon nem engedheti meg a ju­goszláv állatbehozatalt s legfeljebb tran­zitó forgalom léphet újból életbe. A jugo­szlávok kizárólag export politikájukba akarják állítani a kik­indai vasútvonalat és valóságos közgazdasági zsarolással pró­bálják meghiúsítani a magyar részről a barátságos megegyezést. A vasútvonal megnyitásával kapcsolatosan egyébként újabb tárgyalások indulta­k meg s hírek­ szerint kompromisszumos alapon akarjákd­ megoldani a szegedi-nagykikindai vasút-­ vonal megnyitásának a kérdését.

Next