Uj Nemzedék, 1925. október (7. évfolyam, 220-246. szám)
1925-10-20 / 236. szám
Kedd, 1925 október 20._____ Rómában egy züllött grófot értek templomrabláson Évek óta lopkodta a templomokat — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, október 16. A római San Agostino templormiliani a tegnap esti istentisztelet után drámai körülmények között fogtak el egy züllött arisztokratást, akiben Delta MottaJózsef grófot ismerték fel. Az ősrégi templom őrzi többek között Sansovino egyik remekművét, egy Madonnát, amelyet a hívek kegyelete a legszebb ékszerekkel díszített fölszázadok óta. A szentségitörő kezek ezt a csodálatos ereklyét akarták elrabolni. A templomban már csak kevés világosság égett. A barátok egy német számozású társukat hagyták a templomban, Fra Vencesmot, aki észrevette, hogy a főoltár mögött egy villanyos zseblámpa fénye tör elő és egy alak közeledik óvatosan a Madonna felé. Abban a pillanatban, mikor a gyanús ember az oltár mellett volt és a remekmű felé nyúlt, a német barát egyszerre felgyújtotta az egész templom minden lámpáját, majd bátran revolvert ragagott a kezébe és két vaklövést tett. A tolvaj rémült futásba kezdett, míg a barátok a nagy zörej hallatára mind összefutottak. Az egyik pap, aki részt vett a háborúban és kitüntetést szerzett, intézkedett, hogy telefonáljanak a rendőrségre, majd többedmagával a rabló elfogására sietett. A templomot előzetesen lezárták és az elősiető rendőrökkel együtt a rablót az orgona mellett rejtőzve felfedezték. Azonnal megmotozták. Nagy összeg pénzt és betörőszerszámokat találtak nála. Della Motta gróf családja Milanóban lakik és eddig általános becsülesnek örvendett. Egyik fivére jómódban él és bizony semmi szüksége nem lehetett a görbe után való vagyonszerzésre. A grófot eddig műtörténésznek és kiváló művészeti szakértőnek ismerték. Ékszerekkel is kereskedett és nagyon sokat keresett. Azt hiszik, hogy mániákusa volt az antik zeneműveknek s amit pénzért nem szerezhetett meg, elrabolta. Lakásán nagy mennyiségű régi kéziratot, ritkaságokat, nagy művészi becsű tárgyakat találtak, valóságos kis múzeumot. Egy kis szekrényben 42 darab csodaszép gyémántot találtak, egy másikban ragyogó piros rubintkövek és a legszebb zöld smaragdok tűntek elő, egy másik szekrény telve aranyláncokkal és más ékszerekkel. A gróf régebben megkérte Brambilla kanonokot, hogy adjon számára egy igazolványt, amely által tanulmányozhatja és esetleg fényképezheti a templomi remekműveket. Ezt el is nyerte, mert a főpap régebbről ismerte az előkelő családot. Március havában templommárást után a San Bernardino-templomban fedözték föl Della Motta grófot, aki a sekrestye egy fülkéjében rejtőzött. Előhívták Brambilla kanonokot, aki a legnagyobb meglepetéssel kérdezte, hogy mit keres itt ilyenkor della Motta gróf. A válasz az volt, hogy imádkozni akart egész éjjel és pedig zavartalanul. Semmiféle tárgy nem hiányzott és a pap fejét csóválta, de még sem merte a grófot súlyos váddal gyanúsítani. Másnap Delia Motta grófnő és egy másik előkelőség jött a főpaphoz és azt mondották, hogy a vallásos mánia késztethette csak a grófot e lépésre. Hasonló különös körülmények között találták Della Motta grófot a San Ambrogio-templomban. A templomi örök éjszakának idején a szentélyben fogták el és a bazilika főpapja feljelentést akart tenni a rendőrségen, azonban ebben a gróf tekintélyes barátai megakadályozták. Most már visszaemlékeztek azonban, hogy három év előtt ugyancsak Delta Motta grófot látták a templomban fényképezni. Ugyanebben az időben eltűntek a templom kriptájából Szent Ambrus sírjáról: egy 22 milliméteres gyémánttal díszített aranykereszt és remekművű aranygyűrű, gyémánttal ékesítve A San Ambrogio-templom három őrével barátságos viszonyt kötött és éppen a nagy lopás idejében ajándékozta meg őket cipőkkel és ruhákkal. Della Motta megszerezte egy ajtó kulcsát, amellyel a templomból az egész hatalmas épületbe benyomulhatott. Mikor a ^ Én flim Belvárosiak! Minden kiadóhivatal! ügyet elintéz a Széchenyi fiókkiadónk, VIII., Rákóczi-út 1* mm v w mmi Új Nemzedék kulcs ..elveszett" és Della Motta „füleihez jutott" a hir, az őrök nagyon hálásan vették, hogy felajánlotta egy másik kulcs csináltatását. Ebben az időben eltűnt egy rnnekművűi urna. Megállapították akkor, hogy az urnának titkos földelő volt s készítőjén kivül csak egy beavatott pap tudta azt fölnyitni. A művész harminc év előtt készítette. Mikor az Ambrogio-templomban ezek a feltűnően nagy lopások történtek, Milano érseke Patti Achilles, a mostani szentatya volt. Mikor hírül vitték neki a súlyos eseményeket, azt mondotta, hogy a tolvaj csakis olyan lehet, aki alaposan ismeri a nagyszerű templomot és az ott, őrzött remekműveket. Azonban senki sem sejtette soha az igazi tolvajt. A rendőrség most az egész országra kiterjesztette a vizsgálatot, hogy a legutóbbi években hol történt templomi rablás, melynek tettesét eddig nem lehetett kézrekeríteni. Kenőül delet élt a német jegybank félmillió aranykoronás sikkasztó igazgatója A balul végző flott 600.000 aranymárkás csekkcsapás vezetett nyomra — elfogták az igazgatót és három dobosát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, október 17. ! A Német Birodalmi Bank történetében páratlan az olyan csalás és szélhámosság, amely most derült ki, mert még nem fordult elő, hogy a bűnös a Birodalmi Bank egyik igazgatója, tehát egyik legfőbb vezetője lett volna. A csalások és sikkasztások évekre nyúlnak vissza és véletlenül derültek ki. Nemrégiben egy elegáns úr jelent meg a Birodalmi Bank boroszlói intézeténél és felmutatta a berlini főintézet csekkjét, amely 600.000 aranymárkára volt kiállítva. A csekket szabályszerűen két igazgató írta alá. Az aláírásokat Boroszlóban tüzetesen megvizsgálták — hiszen szokatlan nagy összegről volt szó — és jelentették a kifizetést főnöküknek, a boroszlói igazgatónak, éppen az összeg nagysága miatt. A számfejtési osztályban és a pénztárnál valódinak ismerték el a csekket, az aláírásokban sem lehetett kételkedni, a boroszlói igazgató azonban mégis egyelőre letiltotta a folyósítást, mert a bemutató urat nem ismerte senki. Arra kérték a csekk felmutatóját, várakozzék egy keveset, az igazgató pedig azalatt telefonon felhívta a Birodalmi Bank berlini főintézetét. Nem is lepődött meg rajta, mikor azt a választ kapta, hogy ilyen nagyösszegű csekket nem adtak ki, tehát a csekk hamisított és a bemutató urat le kell tartóztatni. Első látszatra nyilvánvaló volt, hogy a hamisítást csak olyasvalaki követhette el, aki a legpontosabban ismeri az eljárásit a csekkforgalom körül a Birodalmi Bank főintézeténél. A boroszlói igazgató rögtön letelefonált a házi telefonon a pénztárhoz, hogy értesítsék a rendőrséget és adják át a csekk felmutatóját a legelső rendőrnek, de már akkor az elegáns férfi megneszelte a dolgot és eltűnt a boroszlói pénztári helyiségből. Leleplezik a nagy sikkasztást A vizsgálat során elsősorban Arnold Ferenc igazgató, a Német Birodalmi Bank, más néven a jegybank berlin-charlottenburgi zsidópénztárának vezetője vált gyanússá, ámbár ő a legnagyobb felháborodással utasította vissza a feltevést, hogy a bűnös üzelmekben része van. A másik igazgató, aki a csekket állítólag aláírta, bebizonyította, hogy a csekken levő aláírás, noha megtévesztésig hasonló, mégsem az övé. Ezt az írásszakértők is megállapították, valamint azt is, hogy Arnold igazgató aláírása valódi és az ő kezétől ered a másik igazgató névaláírása is. Arnold ennek ellenére is kereken tagadott. Már-már úgy látszott, hogy a csalást ezen a nyomon nem lehet tisztázni, mikor a véletlen segítségül sietett. Arnoldot, a Német Birodalmi Bank berlnd charlottenburgi zsidópénztárának vezető igazgatóját október elsejétől kezdve nyugdíjazták. Szeptember 28-án az utód már jelentkezett hivatalának átvételére s evégből megvizsgálta a pénztári könyveket és a zsiróbontókat. így derült ki, hogy a jegybank berlin-scharlottenburgi zsidópénztáránál hosszú időre visszamenően sikkasztások történtek. A zsírópénztárnál kezdetben nem tudták mire vélni a dolgot, hibás könyvelést sejtettek, az utód sem mert gyanakodni Arnold igazgatóra. Arnold már nem járt hivatalába, a minap tehát meg kérték, hogy jöjjön el, vegyen részt és segítsen a könyvek átvizsgálásában. Arnold meg is felelt a hívásnak és amikor figyelmeztették, hogy a könyvekben hiányok mutatkoznak, önérzetesen azt válaszolta, hogy amíg ki nem lépett, illetve igénybe nem vette a nyugdíjazása előtt való naptól visszafelé számított két heti szabadságát, a könyvek még rendben voltak. A könyvek vizsgálata azután tovább tartott és negyednapra újból meghívták Arnold igazgatót, mert akkor már tisztán állott a jegybank központjából kiküldött vizsgálóbiztosok előtt, hogy Arnold évek hosszú során át hamisításokat követett el és több mint félmillió aranymárkával károsította meg a Birodalmi Bankot. Arnold igazgató azonban ekkor már nem jelent meg a könyvek vizsgálatánál, mivel pedig a birodalmi bank igazgatótanácsa bebizonyítottnak látta bűnét, megtette a rendőrségen a feljelentést. Ilyen előzmények után elfogták és letartóztatták Arnoldot. Arnold évek hosszú során át játszotta az előkelőt, de hivatali vezetése ellen semmiféle kifogás nem merült fel. Igen szorgalmas ember volt és szinte pedáns pontossággal látta el szolgálatát. De azért mégis éveken át megcsalta a bankot. Arnold a rendőrségen teljesen beismerő vallomást tett, de kijelentette, hogy manipulációinak egyes részleteire már rém emlékszik és nem tudja azt sem, mennyivel károsította meg összesen a jegybankot. A rendőrség azt hiszi, hogy a félmilliós összeg a valóságban jóval nagyobb, mert most Arnold vallomása nyomán a jegybank egész könyvvé»' '"ét 1917-től kezdve tüzetes vizsgál:,nak kell alávetni. Ettől az időtől fogva ugyanis Arnoldnak folyószámlája volt a berlini Városi Takarékpénztár zsirópénarcáránál. Erre a folyószámlára csekk utján már akkor is nagy összegeket utaltatott át magának, úgy, hogy kézenfekvő a feltevés, hogy hűtlenségét már 1917-ben megkezdte. A takarékpénztár hivatalnokai előtt a nagyösszegű átutalás és azoknak Arnold kezeihez való azonnali felvétele nem tűnhetett fel különösebben, mert a hűtlen hivatalnok minden kétséget eloszlatott azáltal, hogy magát a szaraffia-enyesület kincstárosának, azonfelül pedig a húsüzemi kartell pénztárosának mondotta: ezt a két állást, úgymond, mellékfoglalkozásként, tiszteletből, fizetés nélkül látja el. Megkerülnek a cinkosok . A könyvek vizsgálatába a feljelentés óta a rendőrség is befolyt és megállapította, hogy Reinhold Erich és Mayer Alfréd volt bankhivatalnokoknak feltétlenül tudniok kellett Arnold Kitten kezeléséről, sőt segítettek is benne. A két volt bankhivatalnok több napig nem jelentkezett lakásán, de mikor már azt hitték, hogy a gyanú elterelődött róluk, mégis megjelentek lakásukon. Ekkor tartóztatta le őket a rendőrség. Ugyanakkor a rendőrség kezére került egy Gihloff nevű, többszörösen büntetett munkás ember, akiről bebizonyult, hogy a hamis 600.000 aranymárkás csekket ő vitte el Boroszlóba. Ő mutatta ott be a jegybank ottani fiókjánál és ő ugrott onnan beg. Gihloffról megállapították, hogy már hosszabb ideje zsarolta Arnold igazgatót azzal, hogy feljelenti a hatóságnál. Arnold több ízben nagyösszegű hallgatási díjat fizetett is neki. Githloff tegnap megjelent Arnold igazgató feleségénél, akitől szintén hallgatási díjat akart kizsarolni, az asszony azonban értesítette a rendőrséget, amely erre letartóztatta Githloffot. A nők barátja A rendőrség eddigi megállapítása szerint Arnold valósággal felelős életet élt: ismerőseinek egy része takarékos, törekvő hivatalnoknak ismerte, aki szorgalmával és rátermettségével teljesen megnyerte elöljáróinak bizalmát, a másik rész azonban tudott arról, hogy az igazgató nagylábon él és szórja a pénzt. A hatóságokat bizalmasan már régebben figyelmeztették arra, hogy Arnold egészen gyanúsan és feltűnő módon pazarolja a pénzt, utána néztek a könyvekben is, de a most kipattant sikkasztás és csalás előtt semmire sem tudtak rájönni, mert Arnold folytatólagos csalásait igen raffinált módon hajtotta végre. Hivatali órái után átöltözködött és a berlini mulatóhelyeken jelent meg. Különösen szerette a félvilági hölgyek társaságát, ahol röviden csak „Feri bácsi“ néven becézték. A drága berlini luxushelyeken ezekkel a hölgyekkel nagy tivornyákat csapott, amelyek rengeteg pénzt emésztettek fel. E hölgyek közül a vizsgálat eddigi adatai szerint néhányan tudták, honnan szerzi gavallérjuk a pénzt, amit két kézzel szórt és ezért rendes hallgatási díjat kaptak odle. A letartóztatott_ Gishloff "nevű munkás is egyik ilyen nő ismerőse révén ismerte meg az igazgatót. Arnold tőzsdebizományosok útján a börzén is nagy stílusban spekulált, így akarta az elsikkasztott pénzt behozni, de 7 wtsmm a tőzsrlén óriás összegeket veszített. Pénzkölcsönzéssel is foglalkozott, mindenféle üzletet finanszírozott és rendkívül nagy kamatot fizettetett magánnak. Arnold öszszeomlása óta a legkülönbözőbb kereskedőembereik jelentkeztek azzal a feljelentéssel, hogy az igazgató manipulációja koldusbotra juttatta őket. Egy húsmagyvágó már régebben, amikor Arnold révén egész vagyonát elvesztette, panasszal élt a jegybanknál, amelyet figyelmessé tett az igazgató üzelmeire. A jegybank azonban kijelentette, hogy nem foglalhat állást alkalmazottai megánügyeiben, noha a bank szabályai értelmében a hivatalnokoknak a jegybank révén magánüzletet kötniök nem szabad, magánvagyonukkal azonban más pénzintézeteknél azt cselekedhetnek, amit akarnak. A jegybank vezetőségének ez az álláspontja is elősegítette azt a körülményt, hogy Arnold igazgató manipulációi ilyen hosszú ideig titokban maradhattak. Óriási vihar vett Bécsben Tizenegyszer vonultak ki a tűzoltók. Bécs, október 19 A nagy vihar következtében, amely tegnapdühöngött, a tűzoltóknak tizenegy esetben kellett kivonulniuk. A Trieszti után a szélvész felborította a soproni Transdanubia társaság egyik bútorszállító kocsiját. Eközben Durst Ernő soproni kefekötő a kocsi és egy útjelzős kő közé szorult és mellkasán euzódidscjtfit szenvedett, úgyhogy a mentők kórházba szállították. Tizenöt ház leégett a nógrádmegyei Patakon — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A nógrádmegyei Patak községben pénteken este nagy tűzvész pusztított, amelynek során tizenöt lakóház égett le a gazdasági épületekkel együtt. Patak és a szomszédos községek lakosai egész éjjel dolgoztak azon, hogy a tüzet eloltsák, munkájukat azonban megnehezítelne a vízhiány, mert a tűz a községnek azon a részén volt, ahol nincsenek kutak. A katasztrófa kéménytűzből keletkezett. A károsultak a község legszegényebb lakosai Csak reggelre sikerült a tüzet teljesen eloltani. Ulslife tárgyalás indiai más a szeged-nasp Hihlisdai vasútvonal ügyében — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Megírtuk már, hogy az öt év óta szünetelő Szeged—Nagykikindai vasútvonalnak október 15-én kellett volna megnyílnia, de a forgalom még sem indult meg, mert a jugoszlávok részéről újabb nehézségeket támasztottak. Röviden jelentettük azt is, hogy ezek a nehézségek az élőállatforgalom lebonyolítása miatt keletkeztek. Most mint illetékes helyről megtudtuk, a forgalom megindulását tényleg az élőállatforgalom kérdése akadályozta meg. A jugoszláv kormány ugyanis nagyobbszabású sertés- és szarvasmarha-exportot akar lebonyolítani a Szeged—nagykikindai vonalon, a magyar kormány azonban nagyobb mennyiségű élőállat behozatalát nem engedte meg. Ez a kérdés egyébként már huzamos idő óta problematikus, hiszen már a háború előtt is éppen a sertésbehozatal, illetően a kivitel miatt keveredtünk Szerbiával vámháborúba. Jugoszlávia állatexportja ezidőszerint Belgrád, Vinkovce, Zágráb, Steinbrkek, Magburgon át irányul Ausztria és Nyugateurópa felé. Ennek a vonalnak a teljesítőképessége azonban nagyon csekély, Jugoszláviának tehát elsőrangú érdeke, hogy a magyar vasutakon át irányítsa exportját Nyugat- Európa felé, mert a magyar vonalak teljesítő képessége nagyobb, mint a magiaségi vonalé. Magyar részről a Balkánról irányuló állatbehozatalt nem lehet megengedni, mert hiszen a megcsonkított ország állattenyésztése is válsággal küzd és a magyar állattenyésztés vissza akarja szerezni régi elveszett piacait. A behozatal nemcsak hogy az árakat csökkentené, hanem valósággal megakadályozná az állattenyésztés további fejlődését. A szakkörök véleménye szerint Magyarország ezen az alapon nem engedheti meg a jugoszláv állatbehozatalt s legfeljebb tranzitó forgalom léphet újból életbe. A jugoszlávok kizárólag export politikájukba akarják állítani a kikindai vasútvonalat és valóságos közgazdasági zsarolással próbálják meghiúsítani a magyar részről a barátságos megegyezést. A vasútvonal megnyitásával kapcsolatosan egyébként újabb tárgyalások indultak meg s hírek szerint kompromisszumos alapon akarjákd megoldani a szegedi-nagykikindai vasút- vonal megnyitásának a kérdését.