Uj Nemzedék, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

a _____________ÚJ Nemzedék a Kárpátok völgyeibe, a Fertő bus part­jaira a Bácska és Bánát árván maradt mezőire és Erdélynek jajtól hangos fen­­sikjadra. — Nagymagyar ország virágesője hull erre d­z emléktáblára és a magyar szent korona fénye ragyog a végtisztesség fö­lött. — Mert „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért. Az nem le­het, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksuly alatt­, a trianoni átoksuly alatt. Hősi halottaid­­nak halhatatlan szelleme, dicsőséges élet­példája vezethet ki csak a katakombák­ból, a gályarabságból, a babiloni fogság­ból én megpróbált, szomorú magyar nem­zetem. Nagy Isten! Népek és nemzetek hatalmas Istene, légy pajzsa és oltalma e vértanú nemzetnek megszámlálhatatlan hőseinek évezredes érdemei által. Dicső­ség, áldás és tisztesség a hősöknek, kik meghaltak azért, hogy éljen a nemzet, éljen a hon! Tisza és Návay emléke Ezután Tisza és Návay emléktáblájához vo­nultak az is népi öle, ahol Zsitvay Tibor a kö­vetkező beszédet mondotta: — Nyugat és Kelet határmásgyéjén ezer éve áll egy nemzet rendületlenül. Oltalmazza Ke­let szabadságát és Nyugat kultúráját két el­lenséges világgal szemben. Háborgó ember­­óceán közepén ostromolt magányos szikl­asírt. A magyarságnak is, miint minden nemes anyagnak, megteremnek szorongásai köze­pette a maga kristályai, hatalmas egyénisé­gek, kristályjellemek, akik önmagukban meg­vívták a magyar lélek belső harcát. — Ilyen ragyogó ,kristályérte» a magyar­ságnak Tisza István gróf és Návay Lajos. — Tisza István a legnagyobbak közül való, óriás, akinek atlaszét vallóin a magyar glóbus­­ nyugodott. Amidőn az Állast ledön­tötték, a magyar globus is lezuhant és darabokra tört. Návay Lajos fejjel magaslott kortársai kö­zül, tiszta, világos fejjel, amely mindig csak a közjó érdekében dolgozott. Szívéből a szerb­két határtalan melegsége áradt minden iránt, ami szép és nemes, elsősorban ami előtte leg­szebb és legnemesebb volt: a magyar nép­ iránt.­­ És jött fej és szív nélkül a rémuralom korszaka, amely világos fejét és meleg szívét a sötét és hideg gyűlölködés áldozatául köve­telte. Tisaz István alakja úgy jött fel a ma­gyar horizontra, mint az éjszakát áttörő üs­tökös, Návay Lajos szelleme a meleg napsü­tés, amely simogatja, keltegeti a szunnyadó erények magvait. Tisza István Széchényi gondolatvilágából táplálkozó kész, nagy kon­cepciót hozott magával hivatása útjára, amme­lyet Deák Ferenc nemes hagyományainak tisztelete világított be. Návay Lajos is Szé­chényi­ts Deák hagyományain nevelkedett. Megihlette őt Wesselényi Miklós bíró szel­leme is. — Ez az emléktábla az, amelyet a magyar nemzeti szuverenitás ez idő szerinti képvise­lete, a magyar nemzetgyűlés emelt, ez az egyre jobban elmélyülő tisztelet, az­ egyre fé­nyesebben ragyogó glóriás kegyelet, mellyel a nemzet Tisza István és Návay Lajos emléke felé fordul, igazolja, hogy szellemük, dicsősé­gük és eszméik győzelme már ott van, ahol kálváriás nemzetünknek feltámadása is szunnyad: az igazságosztó Isten nevében. Lapunk zártakor a gyászgyűlés még tart. Rakovszkit Párisia. Kraszint londonva küldi a szovjet — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Moszkva, október 31. Tegnap tették közzé a központi végrehajtó bizottság elnökségének határozatát, amelyben Rakovszkit párisi, Kraszint pedig londoni nagy­követté nevezik ki. Karakon kínai szovjet nagykövetet a külügyi népbiztos harmadik helyettesévé nevezték ki. Az első helyettes tudvalevően Litvinov, a második pedig Ra­­kovszki. ezelőtt: Printator Művek Budapest, VIII. Józeef-körút 41. Telefon 1. 23-74 Az arabok már elküldték Damaszkusz körnntékéről az asszonyokat és gyermekénél Csak napok kérdése az általános felkelés London, október 31. Ka­iróból jel­entise a Daily News-nek. Szmir nő­ből érkező hírek szerint felkelés áll küszöbön. Aleppo, Palmyra és Doir-El-Sor arab törzsei, miint jelentik, feleségüket és gyermekeiket biztos helyeikre küldik, mielőtt még a felkeltés kitör. Deir-El-Sor állítólag a felkelők remén van. A lázadók Damvaszkusztól északra megtá­madtak négy falut, amelyet a franciák kiürí­tettek. A franciák által épített új vasútvona­lat elpusztították. London, október 31. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársa azt írja, hogy a Népszövetség állandó bizott­ságában szóba hozták a legutóbbi damaszkusi eseményeket. A bizottság felkérte a mondató­­rius hatalmat, hogy tegyen jelentést a szíriai eseményekről. Ha ez a jelentés beérkezik, a bizottságot külön ülésre hívják egybe. Arszlan emir druz vezérnek adatait is megvizsgálják, mint bizottsági anyagot. Bolyongás a hegyaljai állami közpince aszus-hordói között A külföldi kereskedők vígan hamisítják az exportált magyar bort — A budafoki mammuth-hordók unokaöccse! A legjobb szőlőterület harmadrésze még ma is betelepitetlen — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Sátoraljaújhely, október. Alig hagyja el a vonat maga mögött Sárospatakot, a város déli végén emel­kedő toronyszerű vaskos épületet, II. Rá­kóczi fejedelem ősi várát, amikor ötper­ces zakatolás után egy éles kanyarodó mögül előtűnik: Sátoraljaújhely. Az állomáson túl negyven-ötven lépés­nyire magas, kiemelkedő épület ötlik szembe. Az esthor­ályban, mintegy régi várkastély sziluettje rajzolódik az ég­boltra. Ez a Magyar Királyi Közpince hatalmas épülete. Széles kőlépcső vezet fel a csipskésszegélyű párkánnyal övezett, kiugrásokkal tarkított terraszra. Az épü­let kétemeletes, a földdel egyszintűen a külső pincék szellőztető ablakai tátonga­­nak. Az épület ék alakú sarkán karcsú to­rony szökik a magasba. A csúcs körül fe­dett erkély fut. A két emeleten az irodák és a tisztviselői lakások oszlanak meg. Hegyalja összegyűjtött kincse az emele­tek alatt, mélyen a földrétegben áll el­rejtve. Hegyalja kapuja Hegyaljához méltó fogadtatás, amikor az érkező utast mindjárt egy óriási mé­retű, drága­ borokkal telitett bor-labirin­tus köszönti. Késő este van és amikor át­lépem a széles bejárót, sötétség fogad. Az egér épület­e kihaltnak látszik. Csak egy „iroda” jelzéssel ellátott ajtó hasa diák­án szűrődik át villanyfény. Kopogtatásomra kinyílik az ajtó és egy középkorú, korpu­­lens termetű úr áll előttem. Szerencsém Van. Az előrehaladott idő ellenére a köz­­pincék vezetője, Deák Andor főfelügyelő fogad. Amikor elmondom, mi járatban va­gyok és megtudja, hogy az Új Nemzedék küldött ki a Hegyaljára, széjjel nézni a szüreteken, meleg gesztussal fánál meg hellyel és örömmel kezd mesélni: Hegy­alja múltja — A Hegyalja bortermő kvalitásait már az Árpádok, valóságban azonban az An­jouk fedezték fel, akik olasz telepesekből szőlőművelő-kolóniákat alapítottak. Ér­em az Olaszliszka, Bodrogolaszi stb. elne­vezések. Tokaj volt a szárazföldi és vi­zi­­ut­ak találkozó pontja, azért hívják a hegyaljai borokat nagy általánosságban még ma is „tokaji“ boroknak. Ezalatt a gyűjtői­v alatt ismeri a külföld Hegy­alja termékét. — Két község kivételével, amelyet Tria­non a csehekhez csatolt, harminckét község határában terül el az a 15—16.000 katasztrális holdnyi bortermő vidék, amelyet Hegyaljá­nak neveznek. — A legnagyobb veszedelem a múlt szá­zad 80-as éveiben zúdult a Henvaljára, amikor rövid néhány esztendő leforgása alatt az összes szőlők a filoxera-pusztítás­­nak estek áldozatul. Ebből a hatalmas te­rületből a filoxe­ra pusztítását követő sző­lőtelepítés főkorszakában, 1899-től 1906-ig 9-10.000 kát. holdat tettek ismét termővé, mig 5—8000 hold mind a mai napig betelepitet­len, vagyis az egész szőlőterületnek harmadrésze! — A filoxéra-vész után megindult újra­telepítés alkalmával főleg a magasabb fekvésű szülőföldeket vették megművelés alá, mig a nehezebben hozzáférhető, ma­gasan fekvő, kedvezőtlen, kavicsos talajú egykori szőlők jórésze ma is parlagon he­ver.­­ A filoxéra pusztítása nemcsak a sző­lőket ölte ki, hanem nagyrészt a régi tu­lajdonosokat is. Tíz birtokos osztály ala­kult ki. A régi tulajdonosok olcsón váltak meg parlagon heverő szülőföldjüktől amelyek a helybeli, vagy idegenből ideköl­tözött tőkepénzesek kezébe kerültek. Az utóbbiak között feltűnően sok a zsidó. — A hegyaljai szőlőtermelés azóta sem nyerte vissza régi jelentőségét. A hegyaljai borvidék egy évi ter­méshozama átlag 100—120.000 hektoli­ter. Ebből jó esztendőben 2—3990 hektó a szomorodni, a többi asztali és pecsenyebor. — A vörösök és a románok vandaliz­musa, garázdálkodása tíz évre való óbo­r­készletet pusztított el. Az újabb későletek kitermelése folyamatban van, természete-­­sen azonban inkább csak a nagybirtoko­soknál. A külföld érdeklődése megcsap­pant, mert a cári udvart és az orosz arisz­tokráciát — a legerősebb fogyasztókat — elsöpörte a világégés. A lengyeleknél pe­dig a franciák és az olaszok dolgoznak a magyar bor importja ellen, sajnos, elég sikerrel. — A magyar hegyaljai borral értékben, minőségben a földkerekség egyetlen más bora sem tud versenyezni, főleg zamat és illat tekintetében. Még a rajnai borok kö­zelítik meg leginkább. — A borhamisitás ellenőrzése igen szi­gorú, amelyet az 1924-es bortörvény ít­élt. Nem is igen adódik rá eset. Annál szomorúbb az, ami borexportunkat külö­nösen az utóbbi esztendőkben igen hát­rányosan befolyásolta, hogy a külföldi piacokra magyar bor cé­gére alatt nagy mennyiségű hamisí­tott bor került forgalomba.­­ A külföldi kereskedők alig vitték ki a határon a tiszta magyar bort, máris össze­pancsolták és így természetesen nem a külföldi borhamisító cégeket, hanem a magyar termelőket okolták a rossz borok­ért.­­ Egyébként Hegyalja zárt terület, ami azt jelenti, hogy ide nem kerülhet be más bortermő vidék idegen bora, legfeljebb házi fogyasztásra és akkor is csak a tarcali vincellériskola vezetője, Hege­dűs Sándor igazgató engedélyével. Az érdekes felvilágosítások után Deák főfelügyelő felajánlotta, hogy végigka­lauzol a pincén, legalább fogalmat te­gyen erről a hatalmas bor­raktárról. Ne­héz vasajtó zárja el a pincelejáratot. A kulcskolosszus csikorogva fordul a zár­ban és meredek lépcső tűnik fel. Mind­egyikünk egy-egy botra erősített gyer­tyát ragad a kezébe, — a villanyt kikap­csolták, mert sokba kerül, nincsen fede­zet rá — és az imbolygó fény mellett széktünk le a mélybe. Tíz-ti­zenkét vas­beton lépcső után­­újabb akadály zárja el az utat, a második vasajtó. Három la­kat kerül le a zárról és újból szabad az út. Leszállás közben Deák fő­f­el­ügy­elő magyaráz: — Az állami közpince hivatása a szak­szerű borkezelés biztosítása, a szakérte­lem terjesztése, a hordókban szűkölködő gazdák kisegítése és a, borkezeléshez nem értő " termelők mustjának elraktározása. Megállapított díj szerint — havonkint 2000 koronát — kell fizetni hektoliterenként és azon kívül az eladáskor egynegyed százalék jutalékot a bor értéke után. A beszállított mustot azután kikészítjük, kezeljük külön e célra berendezett helyi­­ségeinkben és meg is őrizzük.­­ A pince építését 1011-bem kezdték meg­­és 1914-ben fejezték be. Egy nyolc­van méter hosszú, négy méter magas és négy és fél méter széles főágból és 21, hu­­szzonöt mét­er hosszú oldalágból áll. Befogadóképessége 15,000 hektoliter. Az olasz front hazatért hősi halottainak ünnepe — Az Új Nemzedék tudósítójától. —­Visszajöttek. Huszonhármam Tragikus végű, szomorú magyar u­tasok. Nyolc esztendővel ezelőtt virágos csákóval, da­los kedvvel, lobogó díszes vonatok indul­tak — a halál elébe. Piros arccal, nevető szemmel csókos ifjúságuk óráiban in­dultak el és z sebtől borított testtel, olasz sírok rögjeitől porosan érkeztek vissza. Huszonhárom hősi halott. Tiszt urak, önkéntesek és közlegények, tüzérek, hu­szárok és gyalogosok. Doberdo poklának felszenteltjei, az Isonzó, a San-Micic­e hősei csendben, Pullm­an­n -k­ocs­ikh­­oz kap­csolt zárt vagonban érkeztek meg messze földről, olaszhonból, hogy a megszentelt magyar földben találják meg örök nyu­galmukat. A megcsonkított haza görön­gyei mégis csak édesebbek, könnyebbek és elviselhetőbbek a halálom tm is . . • Tegnap este érkezett meg a hajóik hő­sök szerelvénye a Keleti pályaudvarr­ra. Az országhatártól kezdve, minden nag­­yobb állomáson gyászoló közönség je­lent meg, hogy néma megjelenésével­ adja meg a hódoló tiszteletet a hazatérőknek. Győrött díszszázad várta az érkező vona­tot. A fogadtatáson megjelent Fetser Antal megyéspüspök, a helyőrség vala­mennyi tisztje élén vitéz Kubinyi Géza tábornok, a város részéről Farkas Má­tyás polgármester. Budapestem néma csend fogadta, a tir­tokban begördülő vonatot. A teherkocsi a koporsókkal egy mellékvágányra ke­rült. Az első magyar, ködös éjszakát itt a szabad ég alatt töltötték a hősök. Ál­mukat nem zavarta semmi. Talán az első s­áron túli éjszaka, amit nyugodt-boldogan álmodtak végig a halott vitézek. A ko­porsók mellett katonai, posztok őrködnek. Kemény leptük fel-felkopog az éjszaká­ban. Tudják, hogy hol állnak őrt. hlyük és nem egy büszke nézésű, marcona le­gény szemében csillan meg a könny... Ma reggel kiemelték a kocsikból a ko­porsókat és ünnnepiesem felravatalozták a pályaudvar érkezési oldala előtt A koszorúkkal borított huszonhárom ko­porsót „U“ alakban állították fel, a ka­tonai díszszázad félkörben helyezkedett el a ravatalok körül A koporsók előtt kandeláberek fénye lobog. Gyászpontos, komorság, amerre a szem ellát. Ciprus­­galyak, fenyőkoszorú-diszi­tések alttak egy kis élén­keb­b szint. A rögtönzött szó­szék és a koporsók között helyezték el­ a kormány, a nemzetgyűlés, a főváros, az osztrák és török követség, Magyaróvár, Győr, Komárom, a m. kir. honvé­delmi minisztérium és a budapesti helyőrség koszorúit. Kevéssel az ün­nepség elkezdése előtt egymás után érkeznek a meghívott­ előkelőségek. Soraikban ott látjuk Horthy Miklós kor­mányzó képviseletében Ludwigh György altábornagyot, József királyi herceget és Auguszta királyi hercegasszonyt, Jó­zsef Ferenc királyi herceget és Anna hercegasszonyt, a honvédelmi miniszter képviseletében tordai vitéz Kovács Béla tábornokot, Sipőcz Jenő polgármestert, az olasz, francia és török követet; az ál­lamrendőrség részéről Szeszler Hugó fő­­kapit­ényhelyettes és Török János főpa­rancsnok jelent meg. A gyászü­nnepélyt a honvéd gyalog díszszázad tisztelgése nyitotta meg. Az­után­­ me­gkondultak Budapest összes ha­rangjai, mialatt az egyházi szertartás folyt. Majd a gyászbeszédek következtek, amelyek után a Budapesten eltemetendő hősi halottakat a halottas kocsikra he­lyezték, míg a vidékre szállítandókat a­ keleti pályaudvar halottas kamrává át­alakított helyiségében ravatalozták fel. Amikor az utolsó kocsi is elindult, a honi­véd század díszsortüzet adott. * November 1-én vasárnap délelőtt 11 órakor a helyőrségi Kapisztrán-templom­­ban szentmise lesz a hősi halottakért. 9 — Ez azonban lassankint neon elégíti ki a szükségletet ép­pzó van fiók-pincék fel­­úlításá­ról. A Közpince fennállása óta 108.000 hektoliter bort forgatott meg. A „harmincévesek“ társasága Ma­gyarázat közben új­abb ha,mi m­a lépcsőf­okon leértünk az „előpincéket’.­ Itt végzik a hordómosá­st, a szűrést, a fejtést és a csomagolást. Mindezt, természetesen gépek segítségével. Pasztörizáló, palac­kozó gépek egészítik ki a pincét. Az elő­­pince után a főág következik. A bor, kénes-sav és hordósan­g összevegyülve valami savanyú, illatot terjeszt. Furcsa összeállítás, d­e nem kellemetlen. A pince hőmérséklete átlag 15 fok Celsius, még ben­uszorult a nyár melege, ide lent jobb az időjárás, mint a föld felett. Itt is, ott is feltűnik egy-egy szellőztető lyuk, amely a földiből kibukkanva tarajos, széllkakashoz hasonló pléhcsőben végző­dik. Tizenkét ilyen szellőztető készülék működik. Ebből hat szívja és hat nyomja a levegőt. A cirkuláció állandó, ami egyik főkelléke a kényes természetű borok ki­vé­nakn­á­inak. Jelenleg mintegy kilencezer hektoliter bor van itt felhalmozva. De nemcsak a nagy mennyiség imponáló, hanem az­ a szakavatott gondosság is, melyben a való­ban jó minőségű borok részesülnek.

Next