Uj Nemzedék, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

2 majd jött a jégkár, most pedig itt van a viz okozta óriási kár, halom­badőlt házak, pusztulás, szegény emberek romlása,­­ ígéretet teszek, a segítség módja olyan lesz, hogy könnyen letörölhet­jük a könnyeket.­­ A harminc tagból álló bizottság­ ezután megtekintette a kaszárnyákat, gyermek-, menhelyeket és iskolákat, ahol a mene­külteket elhelyezték. A menekültek száma mára 2100-ra emelkedett. Ui Nemzedést tentek, 11­20 január 1. “Poroszló mellett is jégtorlasst ró Vásárosnaményról telefonozza tudósí­­tón­k délelőtt fél 12 órakor. A község ha­tárában a kertekbe már becsapott a Tisza vize, az országutak és maga a község azonban még nincs veszedelemben. Aggo­dalomra egyedül csak az ad okot, hogy a felső Tisza kis mellékfolyóiról újabb áradást jelentenek. Miskolcról jelenti tudósítónk: Zsóry György, Borsod vármegye alispánja, ma komar reggel a vármegye alsó részébe, a mezőkövesdi járásba utazott. Az alispán elsősorban az árterületen lévő Tiszavalk és Négyes községeket tekinti meg. Teg­nap este kilenc órakor érkezett jelentés Miskolcra, hogy Poroszló mellett is hatalmas jégtor­lasz torlódott össze a Tiszán. A miskolci helyőrségtől kér Poroszló községe segítséget. Egy tiszt vezetésével öt katonából álló járőr érkezett meg még az éjszaka Miskolcról Poroszlóba. A rob­bantást azonnal megkezdték, eddig azon­ban még nem fejezték be. Tiszadobról jelenti tudósítónk: A kato­naság ma reggel már el is vonult a köz­ségből, mivel a Tiszának a község határá­ban lévő lőtorlaszát nem tudták sem szét­robbantani, sem ezátágyúzni. Tiszadob mellett még mindig olyan hatalmas jég­torlasz van a Tiszán, hogy a további rob­bantást még megkísérelni sem tartják ér­demesnek.* Szerencse, hogy az idő ma délelőtt igen gyengésre fordult és a Tisza vize a partok mellett a jégtor­lasz szélén most már­ lefolyik. Remélik a községben, hogy a jégtorlasz legkésőbb holnapra megindul. Poroszló és Tiszafüred mellett ma délben javult a helyzet Egerből jelenti tudósítónk. A heves megyei árvízről Hevesi Gusztávtól, Heves vármegye főjegyzőjétől a követ­kező felvilágosítást kapta az Új Nemzedék munkatársa: — Ma igen kedvező híreket kaptunk. "A tiszafüredi főszolgairóval nem tudtunk beszélni, mert a telefonösszeköttetés eddig meg nem állapított okból megszakadt. A poroszé’ "■"-e­vző jelentése mint Watt­­ csappant. A nivellálódás megindult. Teg­nap este még egyébként Tokajból azt a jelentést kaptuk, hogy némi emelkedés ta­pasztalható a vízállásnál. Ennek oka a Bodrog vizében keletkezett jégtorlasz. Nálunk ez a kisebb emelkedés nem okoz veszedelmet, mert még más fálmét­eres áradást is kibírnak a gátak. Csengerről jelenti tudósítónk: A Sza­mos román részéről újabb egyméteres áradást jelentenek. Ma délelőttre ma­gyar részen is emelkedett már a Szamos vízállása, f­ehér­gyarmatról jelenti tudósítónk pé." Ön 12 órakor: A Szamos vize területről indult meg az újabb áradás, átcsapott Csonkaszatmárme- Tisza itt még medrében van, 160 centiméter volt a vizűl­­iget még nem veszélyezteti folyó kicsapott medréből a­zonban nem fenyeget. Egye­zség van elvágva a világ- 76méteres kerülővel meg lehet közelíteni ma ármentesitő túr­­a helyszínére, déseket meg­­ ­ít ssse­*t 1­ú sen e­g vrásgá­­mgélá­­ralom latet­­teb ­­S­zedesztics itt a helyzet, hogy a Chiori­wra­ is szükség van. A lakosság éj­­jel-nappal munkában van, igyekszik meg­menteni lakóhelyeit. A Kiskün­lő is tovább árad Székelyudvarhely, december 20. 1916 augusztus végének rémnapjaira em­lékeztet Udvarhely mai képe. Akkor a betörő románok elől menekült b­e járművein a székely falvak népe, ma pedig a dühöngő árvíz kergette ki csen­te ■. •. ■' í-p-á'-ól. Szekértájbor az egész vá­ros. A Nagykükül­lő és a beléje ömlő patakok elöntötték a környék községeit. Szentlélek, Malomfalva, Farkaslak, Fe­nyőd, Zetelaka víz alatt van. A borzasztó ár mindenütt ledöntötte a telefonpózná­kat és a városnak teljesen megszakadt a külvilággal az összeköttetése. Az újonnan épített vashídon nem lehet járni. A Küs­­küllő szennyes sárga hullámai már fe­lülemelkedtek a híd gyalogjáróján. A sé­tatér, a város rétjei, kaszálói vizárban úsznak. A folyó két partján elterülő há­zakból már több napja ki is lakoltatták az embereket. Nagyot rokkan egy-egy háznak teteje, vagy oldala. — A románok zúdították a nyakunkba ezt a katasztrófát, — mondják az embe­rek. — Ők a felelősek érte. Kiirtották az erdőiket és most ez az eredménye a rabló­gazdálkodásnak. — És a mentés? — Láthatja uram. Ide-oda szaladgálnak a román katonák, de szakember híj­­án nem bírnak boldogulni. Általános, az elkeseredés. Mindenki hangosan zúgolódik. Átkozza a trianoni bírákat, akik idegen „hódítókat“ szabadí­tottak a rabon bánok földjére. Olyanokat, akik elbitangolnak, tönkretesznek min­dent. Vésztő község Budapest városától kért segítséget Vésztő község elöljárósága telefonon arra kérte Rigka Ferenc budapesti főpol­gármestert, hívja fel a budapesti közön­ség figyelmét az árvízkárosultak szomorú helyzetére. A főpolgármester ezen az úton kéri a közönséget, emlékezzék meg Szil­veszter estéjén áldozatkész szívvel azok­ról a szervcsétlen magyar testvérekről, akiket a trianoni árvíz földönfutókká tett és juttassák el adományaikat a főpolgár­mesteri hivatalhoz, amely minden ado­mányt azonnal rendeltetési helyére­­juttat. Emberfeletti erőmegfeszítést küzdenek a békési árvíz névtelen hősei Az utászkatonaság és a lakosság páratlan teljesítménye győzte le a közös veszedelmet — Rémhírterjesztők, izgatók és árvízi kalózok ellen kellett a statárium — Az Uj Nemzedék kiküldött tudósítójának jelentése. — Vésztő, dec. 30. A Sebes-Kőrös áradásától fenyegetett Vésztő község kritikus óráiról, amelyek tegnap éjszaka peregtek le, már be­számolt az Új Nemzedék munkatársa. Noha a közvetlen veszély elmúlt, a vé­delmi munka mégis a legnagyobb erő­feszítéssel folyik tovább. Szinte döbbene­tesen szívberdarkoló látvány volt a boltrafáradt utászok, hidászok és vésztői munkások csapata, amint ma hajnalban emberfölötti munkájuk végeztével pi­henőre tértek. A katonák és munkások karácsony estéje óta talpon vannak, alig jutott egy-két óra idejük pihenőre, mert minden épkézláb embernek teljes erömeg-­­ Szitéssel kellett dolgoznia napok óta a gátak­ megerősítésén, különben Vésztő község tizenötezer lakosával és sok száz tanyájával egészen a Hosszúfok-csator­­náig teljesen víz alá került volna. Tizenötezer ember életét, ötvenezer hold föld termését, a sárréti tanyák népének vagyonkáját sikerült meg­menteni ezen a kritikus éjszakán. Kovácsiés főispán, Becker miniszteri ta­nácsos, Hahn őrnagy és Horémusz mű­szaki tanácsos a hajnali órákig ott voltak a veszélyeztetett pontokon, irányították a mentés munkáját és buzdították további erőmegfeszítésre a fáradtságtól szinte ól­atért embereket. Horémusz tanácsos ka­rácsony óta nem feküdt le, felöltözve szundikált olykor egy-két órát a község­házán és előfordult, hogy amikor mos­a­­­kodáshoz levetkőzött, fedetlen felső / é­tel, szappanosan, vizesen kellel­­a ttfU ft - hoz sietnie, hogy gyors utasítást a ríjon valamilyen védőakcióra. A névtelen hősök De mindenki megtette köt- • Ko­vacsics főispán-skorm­á­nybL , zaive a legutolsó utászkatonáig v­­o he­roikus erőmegfeszítéssel dolgoz Vésztő megmentésén. Az árvíz névtelen hősei szinte a csodával határ­os teljesítményt végeztek. He­im Sándor őrnagy, a mű­szaki csapatok vezet­je, ki az egész bé­kési árterületen irányítja a katonai ké­szültséget, a következőikben tájékoztatta az Új Nemzedek mu­katársát a katoná­ig ma­gkája felől. Az árvédelmi munkálatoknál a leg­­titosabb feladat az utászcsapatokra há­ti, ezek szakértő munkája menti meg, ha megmenthető. Béke idején, ha vala­­árvíz következett be, egyszerűen be­tált két korosztály utászt és már eile­­■dő szakképzett munkaerő állt a hajó­­rendelkezésére. Ma, sajnos, más a zet. trianoni békeszerződés annyira b­­­ikálta Magyarország­ fegyveres­e, hogy ma nincs elegendő utásza svédségnek, az utászok létszáma belső szolgálat ellátására sem elegendő. f ok­ozta azt, hogy a csekély ászcsapatok alig voltak e lő­­kési árvíz védelmi munkájá­­ra. Igazán csak azon mult a h­itása, hogy minden egyes HZ emberi erőt meghaladó e ki részét a munkából. De boldogultunk volna, ha a ári közerőből be nem esz apatokba azokat, akik va­koltak. Ezek az emberek étkeztek és szintén ember­­végeztek. — A vésztői szakaszon a karhatalmi szolgálatot és a rend fenntartását vitéz Petrányi Sándor őrnagy vezetése mellett a csabai gyalogság három szakasza és egy géppuskás-szakasz végezte. A mű­szaki segélycsapatok parancsnoka Hiblán százados, a pesti utászoké Gaál százados, a­­szegedi utószóiké Reich­enáaados, lem­­rényi Dávid, Zoltán és Nagel János fő­hadnagy volt. A műszaki csapatok nem egy helyen teljesítettek szolgálatot, ha­nem a szükséghez képest irányították őket Gyula vári­­ál Komódiig, a pillanat­nyilag leginkább veszélyeztetét? “*«ka szókra, úgy hogy­­nek a csapatoknak igazán emberfeletti áradal­mákat kellett elviselniök. Elismerésen méltó ,m­trutca végzett még Pénzes Sám.­,­­te .ados,­vitéz Hadi Jenő é­s Markovich főhadnagy, aki a szegedi utász-zászlóaljtól hozott a ve­szélyeztetett területre öt motorcsónakot. Hadjárat az árvíz ellen Vésztő község még ma is ostromlott várhoz hasonlít. Várhoz, amelynek falai a vékony, újonnan húzott töltéseik, mely két vadul dönget az Okány felől rohanó szennyes viz árja. Ez ellen az alattomos ellenség ellen csak a legnagyobb ötö­vig óvatossággal lehet védekezni. A ke­leti Lzakasz forgott a legnagyobb Vesze­­­delemben. Néhol már átszivárgott a viz a gátáikon s csak az utolsó pillanatban lehetett rögtön­­ítt nyulgátakkal a szörnyű víztömeg kiáradását megakadályozni. Nincs veszélyesebb, kiszámíthatatlanabb ellenség az árvíznél. Mikor az áradás Vésztő felé zúdu­lt, Okány fölött átvágták a Sebes-Körös gátját, hogy a víztömege­ket a község felől elvezessék. Wenckheim­ Lajos gróf dicséretrem­éltó áldozatkész­séggel jelentette ki a hatóságoknak, hogy beleegyezik abba, ha az árvizet rábocsát­­ják Vésztő fölötti ötezer holdas birtokára, így is történt. Ám az árvíz nekiütközött a Vésztő—Kéthalom között elhúzódó vas­úti töltésnek és hirtelen irányt változ­tatva, Vésztő községnek a Holt-Körösön túl elterülő házcsoportjára zúdult rá. Az árvíz olyan hirtelen jött, hogy a vésztőiek még semmit sem tudtak róla. Karácsony estét ünnepelték a kis vályogházakban, melyek nagyrészt most ősszel épültek s a mit sem sejtő lakókat kiűzték házaikból. A víz benyomta az ajtókat és pillana­tok alatt elárasztotta a szobákat. Az emberek rémülten, fejvesztetten ro­hantak ki az utcára, sokan felsőruha nélkül menekültek át Vésztő község védett helyére. Méteres víz hatolt be minden házba s lehetetlenné tette, hogy lakosai megmentsék holmijukat. ­ Kegyes pártfogóimnak és vevőimnek boldog uj évet kívánok Oberbauer A. Utóda KRONBERG JÓZSEF a Ferenc József-rend lovagja. Egyházi szerek és zászlók gyára BUDAPEST, IV., VÁCI­ UTCA 41. Alapíttatott 1863. Telefoni I. 130- 61.

Next