Uj Nemzedék, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

2 Andor, Schweiz, Ferdinándy, Héder, Winkler és Zadravecz szerepe A vádirat az előzetes letartóztatásban levő büntetlen előéletű ifj, Andor Endrét és Schwetz Tibort, mint tetteseket, a szabadlábon levő büntetlen előéletű Ferdinándy Lászlót, Héder Jánost, az előzetes letartóztatásban levő Winkler Istvánt, a szabadlábon levő Zadrmetz Istvánt s az előzetes letartóztatásban levő Szörtsey Józsefet, mint bűnsegédi bűnrészeseket vádolja hamis pénz forgalombahozatalának büntette miatt a következőkért: Ifjabb Andor Endre 1925 decemberében, egy közelebbről meg nem határozható napon 1000 darab hamis ezerfrankos forgal,lombahozatalának céljából Milánóba utánzóit, ott a hamisítványokat Schweiz Tibortól átvette s azok közül e.ameiránt irat forgalomba is hozott. Schwetz Tibor 1000 darab hamis ezerfrankossal Milánóba utazóit s azokat ott ifjabb Andor Endrének átadta. Ferdinándy László a bűntettet szándékosan előmozdította és megkönnyítette azáltal, hogy herceg Windischgractz Lajos felhívására közreműködés céljából Mankovich Györgyöt s az önkéntes elállások folytán bűnvádi eljárás alá nem vont Szénásy Ferencet és Hajts Györgyöt közreműködőkként felajánlotta, velük, továbbá Hóba Dezsővel Zadravetznél megjelent s esküt tett arra, hogy a rábízott, teendőket buzgó lelkiismeretességgel végzi kii s a titkot el nem árulja, továbbá azáltal, hogy a a Zadravecz lakásán elhelyezett hamis pénzt több napon át összeszámlálta s azok osztályozását megkezdte. Héder János Windischgraetz felhívására ifjabb Andor Endrét közreműködőként ajánlotta, őt Windizscharaetz lakására felvitte és neki bemutatta. Winkler István a hamis bankjegyek forgalombahozatalára maga is vállalkozván, Mankovich Györggyel együtt társként megszerezte Olchváry Ödont és Marschovszky Györgyöt, majd Zadravecz kezeibe az esküt letette, továbbá Mankovich Györggyel a Nemzeti Szövetség helyiségében négy alkalommal megjelent s ott ők, valamint Marsovszky György, Olchváry Ödön és Jankovich Arisztida hamisítványokat osztályozták, kiválogatták és bőröndbe csomagolták. Zadravecz István a bűntettet szándékosan megkönnyítette és előmozdította azáltal, hogy Ferdinándy Lászlótól, Winkler Istvántól, ifjabb Andor Endrétől, Schweiz Tibortól, Olchváry Ödöntől, Olchváry Jenőtől, Marsovszky Györgytől és Mankovich Györgytől, annak célját ismerve, esküt vett arra, hogy híven és lelkiismeretesen fogják teljesíteni kötelességeiket s magát az ügyet s az ebben eljárókat elárulni nem fogják, továbbá azáltal, mert megengedte, hogy a hamisítványokat a térképészeti intézetből egyenesen az ő lakására vigyék s eltörte, hogy azok néhány napon át az ő lakásán legyenek, ott megszámlálják és osztályozzák. E munkálatokban maga is részt vett. A Windischgractz lakásán a hamisítványok értékesítése céljából megtartott egyik tanácskozáson is részt vett. Szörtsey József előmozdította és megkönnyítette a bűntettet azáltal, hogy megengedte a hamisítványoknak Zadravecz lakásáról a Nemzeti Szövetség helyiségeibe való szállítását, annak egyik szobáját a hamisítványok őrzésére átengedte s megengedte azt is, hogy a hamisítványokat ebben a szobában kiválogassák, osztályozzák és külföldre szállítás végett becsomagolják. Nádosy azért, hogy Windischracttnek, azaz az általa tervbe vett ismeretlen célok érdekében közreműködni hivatottaknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, egy ismeretlen nevű bizalmasát rábeszéléssel és pénz adásával szándékosan rábírta arra, hogy hat darab hamis útlevelet készítsen. Erre az ismeretlen egyén Andor Endre fényképének és személyi adatainak felhasználásával Andre Anders néven, Winkler Istvánnal Valacsek Iván néven, Schwetz Tibornak Serezán Műsét néven, Mankovich Györgynek Georg Metz néven, Marsovszky Györgynek Georg Meliusz, Olchváry Ödönnek Olcsók Dimitre néven, mindig az illető fényképének és személyi adatainak felhasználásával hat darab hamis útlevelet készített, azokat Románia, különböző városaiban keltezett éknek tüntette fel s a keltezés helyére nézve illetékes román rendőrhatóság hamisított bélyegzőjével és hamisított román vízumokkal látta el, ami által azokra a hatóságokra, amelyek ilyen tartalmú valódi útlevelek kiállítására jogosítottak lettek volna, jogsérelem háramlótt. Windischgractz, Rába, ifjabb Andor Endre, Schwetz és Winkler ennek a cselekménynek elkövetését szándékosan előmozdították és könnyítették azáltal, hogy Windischgraetz Nádosyt a román eredetieknek feltüntetendő hat ilyen hamis útlevél megszerzésére felkérte Rába három egyénről a hamis útlevelek kiállításaihoz szükséges fényképeket és személyi adatokat összegyűjtötte isazokat ,a hamisítványok megszerzése céljából Nádosynak átadta. Ifjabb Andor Endre, Winkler és Schwetz fényképeiket és személyi adataikat Rábának átadták, sőt ifjabb Andor Endre és Schwetz az útleveleket ismerve, azok hamis voltát Milánóba történt utazásuk alkalmával fel is használták. A vádirat továbbá Nádosyt háromrendbeli közokirathamisítás büntette miatt, mint tettest, Windischgraetzet kétrendbeli, Rába Dezsőt egyrendbeli közokirathamisítás büntette miatt, mint bűnsegédi bűnrészeseket vádolja azért, mert Nádosy mint a magyar királyi államrendőrség országos főkapitánya, tehát mint közhivatalnok, hivatali hatáskörében három hamis útlevelet, tehát hamis közokiratot állíttatott ki azáltal, hogy Hetényi Imrét, a főkapitányság útlevélosztály vezetőjét megtévesztve, elrendelte, hogy ő 1925 május 21-én Rába Dezső részére Radó Dénes néven, 1925 június 3-án Jankovich Arisztid részére Járni Antal néven s 1925 december 5-én ugyancsak Jankovich részére Járni Andor néven hamis útleveleket állíttasson ki, mire Hetényi, kinek nem volt tudomása arról, hogy ezek az idegen névre kiállított útleveleket milyen célra fogják használni s akinek nem állott jogában Nádosynak, mint felettes hatóságának jogosnak vélt intézkedéseit bírálat tárgyává tenni és a rendelet teljesítését megtagadni, az útleveleket elkészíttette és nevezetteknek átadta. Windischgractt Nádosyt 1925 május 31-én és június 3-án kiállított két útlevél hamis tartalommal való megszerzésére felszólította, Rába pedig Nádosynak Hetényihez irt ajánlólevelét az utóbbinak átadta, az útlevél kiállításánál nevét Radó Dencének mondotta be s a hamis útlevéllel 1925 nyarán Jankovichcsal együtt a hamisítványok elhelyezési lehetőségeinek tanulmányozására Párisba utazott. Nádosy hatrendbeli közokirathamisító A vádirat továbbá hatrendbeli közokirathamisítás büntette miatt Nádosy Imrét mint, felbujtói bűnrészest, Windischgructz Lajost hatrendbeli Hálm Dezsőt háromrendbeli, Andor Endrét, Winsder Istvánt és Schwetz Tibort egy-egy rendbeli közokirathamisítás bűntette miatt mint bűnsegédi bűnrészeseket vádolja a következőkért: mm KULTÚRA M A legjobb keresztény SsMi Jmj folyóirat. Előfizetési Om JSB ára egy negyedévre ajlBr M 35.990 W Budapest, V. Honvéd*!!. 10 ^ j. ,_„ujlí_^_■; Uj Nemzedék Kedd, 1926 február 2. A futárigazolvány hiteles története A vádirat Nádosyt közokirathamisítás miatt vádolja azért, hogy a hamisítványok külföldre szállításának megkönnyítése, biztosítása és a felfedezés veszélyének elkerülése céljából Jankovich részére a külügyminisztérium illetékes alkalmazottainak megtévesztésével futárigazolványt szerzett, amelynek alapján Jankovich a hamisítványokat tartalmazó csomagokat diplomáciai pecséttel láttatta el, útlevelébe pedig a külügyminisztérium hivatalos pecsétjével ellátott azt a bizonylatot vezettette be, hogy „diplomáciai futár-minőségben“, hivatalos ügyiratokkal elutdittatott“. Nádosy tehát szándékosan közreműködött abban, hogy Jankovich útlevelébe azt a valótlan tényt vezessék be, hogy őt diplomáciai futár minőségben s hivatalos ügyiratokkal a külügyminisztérium indította útnak. A vádirat továbbá az előzetes letartóztatásban levő Olchváry Jenőt és Rabó Dezsőt közokirathamisítás bűntette címén vádolja azért, mert 1925 december 15-én az államrendőrség főkapitányságának útlevél-osztályán megjelenve, az útlevéllapot kitöltő rendőrtisztviselő megtévesztésével Olchváry Jenő magát Oláh Jánosnak adta ki s ilyen néven kért a maga számára saját fényképének és személyi adatainak bemondásával útlevelet. Rába Dezső pedig az útlevéllap egyes rovatait valótlan tartalommal sajátkezűen állította ki s az útlevél-osztály főnökénél az útlevélnek soron kívül való kiállítását kérelmezte. A vádirat megállapítja, hogy az államrendőrség és a királyi ügyészség által foganatosított nyomozás a következő tényállást derítette ki: Windischgractz 1923-ban több barátjával, akiknek személyét azonban megnevezni nem hajlandó, elhatározta, hogy valamely külföldi állam papírpénzét utánoztatni fogja. Az evésből tartott tanácskozások és megbeszélések azzal az eredménnyel végződtek, hogy francia ezerfrankos papírpénzt fognak lehetőleg nagy mennyiségben utánoztatni és forgalomba hozni. Az e tekintetben teljes beismerésben lévő Windischgractz azt adja elő, hogy ő nem a saját maga, vagy valaki más anyagi helyzetének érdekében határozta el a francia ezerfrankos bankjegyek utánoztatását, hanem azért, hogy a hamisítványok értékesítése után elérendő anyagi eszközöket hazafias célok szolgálatára használja fel. Noha Windischgraetz az eljárás egész folyamán állandóan hangoztatta, hogy a hamisítványok előállíttatásában semmi önző érdek nem vezette, ez az állítása bizonytalan maradt, viszont ennek ellenkezője sem bizonyosodott be, mert a nyomozás során nem merültek fel oly teljes meggyőződést keltő bizonyítékok, amelyek akár az első, akár a második feltevést kétségtelenné tették volna és így e tekintetben a valódi tényállás megállapítható nem volt. Felmerült ugyan a gyanú, hogy Windischgraetz főleg az utóbbi években nyomasztó anyagi viszonyok közé kerülvén, a hamisítványok előállításával elsősorban saját anyagi helyzetén akart volna segíteni, ezt a gyanút azonban nem támogatta helytálló érv és bizonyíték, mert Windischgraetz elfogadhatóan kimutatta, hogy mintegy húszmilliárd magyar koronát kitevő adósságának bizonyos részét, mégpedig körülbelül felét éppen a pénzhamisítás, illetve a hamisítványok előállítási költségeire fordította. Előadásából megállapítható, hogy e költségeket a bűntettből származó haszonból kívánta elsősorban megtéríttetni. A Windischgraetz által elkövetett az a cselekmény, hogy ő abból a célból, hogy külföldön forgalomban lévő papírpénzt utánoztatott, egyformán megállapítja a Btk. 203. szakasza 1. pontjába ütköző pénzhamisítás bűntettét, akár saját önző érdekei céljára, akár az általa említett és önzetlennek beállított célok érdekében követte el ezt a bűncselekményt. Mindaz, amit ő a bűncselekmény elkövetéseinek okául előad, legfeljebb a büntetés megállapításánál vehető figyelembe. Windischgractz saját beismerése szerint, miután ismeretlen barátaival elhatározta, hogy francia ezerfrankosokat fog utánoztatni, tervébe elsősorban Nádosy Imrét, az államrendőrség országos főkapitányát avatta be, aki az egész akció kezdetének első pár hónapja után történt minden lényegesebb eseményről tudott, azokhoz hozzájárult, tudta és beleegyezése nélkül a hamisítványok előállításának előkészítése, tényleges elkészítése, majd forgalombahozatala körül semmi lényegesebb intézkedés nem történt. Nádosy is azt állítja, ő azért vállalkozott arra, hogy a Windischgraetz által tervezett pénzhamisításban részt vegyen, mert úgy gondolta, hogy azzal hazája érdekeit segíti elő. Az eljárás során nem is merült fel a legkisebb gyanúja sem annak, hogy Nádosyt, aki magas állású, em anyagiakban független, sőt kedvező viszonyok közt élő egyén, elhatározásaibans fényeiben a legkisebb önző szándék is vezette volna. Harmadik közreműködőként a herceg Gerő László állami térképészeti intézeti tanácsnokot nyerte meg, aki előtt szintén az akció önzetlen, nemes és hazafias célját hangoztatta s különösen kiemelte azt, hogy a francia frankok tervezett hamisítását Nádosy is tudja, akarja és támogatja s igy a maga személyével és magas állásu hivatali állásával az egész akciónak mintegy hátvédjéül szolgált A térképészeti intézet szerepe Gerő azt kötötte ki feltételül, hogy a hamisítással kapcsolatos munkálatokról az intézet vezetősége is tudomást szerezzen, sőt ahhoz kifejezetten hozzájáruljon és megengedje, hogy ily munkálatok az intézethez és az intézet eszközeinek felhasználásával történjenek. Arra kérte tehát Windiechgraetzet, hogy terveikbe Hajts Lajos főtanácsnokot, a Térképészeti Intézet vezetőjét is avassák be. Windischgractz és Gero közölték Hajts Lajossal szándékaikat és kifejezetten tudomására hozták, hogy a Térképészeti Intézetben francia ezer frankos bankjegyeket szándékoznak utánozni, forgalomba való hozatal céljából. Hajts előtt is hangoztatták, hogy a frankhamisítás célja nemes és hazafias és akciójuk mintegy állami támogatásban részesül azzal, hogy az államrendőrség országos főkapitánya is tudomással bír róla és támogatja. Minthogy Hajts a vele közölteket felsőbb helyen bejelenteni szándékozott, erről lebeszélték , végeredményben Hajts 1924. nyarán hozzájárult a herceg és Gerő terveihez, s a vezetése alatt álló intézetet, saját hatáskörében és saját felelősségére a herceg és Gerő rendelkezésére bocsátotta, sőt beleegyezett, hogy Gerő az intézet technikai eszközeit is használatba vegye. 1921. nyarán Rába és Gerő Kölnbe utaztak s ott egy ismeretlen gyárostól beszerezték a szükséges ■papíranyagot, illetve a papíranyag előállításához szükséges valamilyen képanyagot, amelyet Budapestre, a Térképészeti Intézetbe szállítottak. Ez az anyag azonban a célnak nem felelt meg és ezért néhány hét múlva külföldről négyszáz kilogramos, de ötven százalék erejéig vízzel telített és szárazon kétszáz kilogram sult.A képviselő papírszálítmány érkezett az intézet címére. Ennek a szállítmánynak eredete megállapítható nem Windischgrätz húszmilliárdos adósságának felét a hamisítás pénzelésére használta Baross Gábort egyrendbeli bűnpártolással vádolják A vádirat továbbá Olchváry Jenőt kétrendbeli s a szabadlábon levő Baross Gábort egyrendbeli bűnpártolás vétségével vádolja. Olchváry Jenő a hamis útlevéllel Bécsbe utazva, ott 1925. december 17-én a hamis pénz forgalombahozatala céljából külföldre utazók által Lingl névre küldött, poste restante táviratokból azok külföldi tartózkodó helyét megtudván, Andor Endre részére Milánóba a Cape leszállóba André Anders _névre, továbbá Mankovich György részére Amsterdamba, a Viktória-szállóba Georg Metz névre táviratokat küldött azzal a tartalommal, hogy az összes ügyleteket sztornírozzák s azonnal térjenek haza s ezáltal nevezetteknek segítséget nyújtott arra, hogy a hatóság üldözése elől meneküljenek. Baross Gábor 1925 december 21-én a postatakarékpénztári szabályok tiltó rendelkezése dlenére Nádosy felhívása folytán Mankovich Bála részére 400 millió korona kölcsönt engedélyezett és utaltatott ki azért, hogy ennek az öszszegnek felhasználásával kiváltható és megsemmisíthető legyen az a 150 darab ezerfrankos hamisítvány, amelyet Mankovich Béla és Mankovich György az utóbbinak külföldre utazása előtt a Tűzhely Bank Részvénytársaságnál letétbe helyeztek, Baross tehát ezzel a cselekményével segítséget nyújtott arra, hogy a büntető eljárás sikerét meghiúsítsák. Végül a vádirat az előzetes letartóztatásban levő Kovács Gáspárt és a szabadlábon levő Mankovich Bélát hamis pénz csalárd használatának bűntettével vádolja azért, mert Kovács hat darab hamis ezerfranikost valódi értékű gyanánt forgalomba hozott azáltal, hogy azok közül hat darabot levélben Sárospatakon lakó feleségének elküldött, egy darabot pedig az Árvai és Salzer cégnek az ott vásárolt áruk ellenében fizetésként átadott. Mankovich Béla pedig 150 darab hamis ezerfrankost valódi gyanánt forgalomba hozott azáltal, hogy azokat fivérével együtt 1925 november 7-én a Tűzhely Bank Gazdasági és Kereskedelmi Részvénytársaságnál 330 millió korona kölcsön ellenében s annak biztosítására letétbe helyezte. Végül a főügyész indítványozza, hogy a Windischgraetz Lajos herceg, Gerő László, Virágh János, Parragh Ferenc, Hadin József, Ágoston Árpád, Kiss Lajos Kornél, Velősy Béla, Scharf Nándor, Hampel Ferenc, Spanning László, Nádosy Imre, Rába Rezső, Hajts Lajos, Kurtz Sándor, ifjabb Andor Endre, dr. Schwetz Tibor, Winkler István, Szörtsey József, Olchváry Jenő és Kovács Gáspár ellen elrendelt előzetes letartóztatást az ügy érdemében a főtárgyaláson hozandó határozatig tartsák fenn s értesíti a törvényszéket, hogy a hamburgi Amtsgericht az ott letartóztatott Olchváry Ödön kiadatását felajánlván, a nevezett kikérése iránt az eljárást folyamatba tette s kiadatása után pótvádiratot ad be. Jankovich Arisztid, Mankovich György és Marsovszky György kiadatásának kérdésében az ellenük az illetékes holland bíróság előtt lefolytatott eljárás ismerete után fog a főügyész állást foglalni. A főügyész Stitz Jánossal, Polnai Péterrel, Halász Sándorral, Pipigh Antallal, Pazurik Józseffel, Kovács Tivadarral és Kovács Gáspárnéval szemben a nyomozást külön határozattal megszüntette. 8 elsőrendű taporsz a a NEFOSZK-nál, 2. 3 -is, Vili, Saanthirilyl-v. 19.1.7. Tel.: 1. 39-i1.