Uj Nemzedék, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
Kedd, 1926 február 2. U! Nemzedék volt. A papi legyártáshoz használt gépek eredete szintén nem volt kideríthető, mert az intézeti be érkezésükkor az eredetre utaló minden nyom már el volt tüntetve. A hamisításhoz szükséges tégelynyomósajtónak és számozógépnek eredetét sem lehetett megállapítani. Az utóbbiról csak annyi volt megállapítható, hogy 1925. elején apró csomagokban érkezett az intézet címére és a csomagokon feladó gyanánt osztrák városok szerepeltek. A papírgyártáshoz szükséges két nagy fakadat a herceg megbízásából Rába rendelte meg a Tokaji Bortermelő Részvénytársaságunk kád őrmesterénél s azokat a Térképészet, Intézetbe szállíttatta. A viznyomáshoz szükséges sodronyhálókat és szitákat Rába és Gera több alkalommal Bécsben ismeretlen helyen rendelték meg, illetve Bécsből szállították le a Térképészeti Intézetbe. Időközben a Térképészeti Intézet vezetőségében változás állott be, mert Bajtsót 1924 december 31-ével nyugdíjazták , az intézet vezetését Kurtz Sándornak kellett átadnia. Szükségessé vált tehát, hogy Kurtznak az intézet leendő vezetőjének hozzájárulását is megszerezzék, hogy a munkálatokat az ő hitelfőnökégének tartama alatt folytatni és befejezni lehessen. Nádosy nem is védekezik Windischgraetz, Hajts és Gerő e célból Kurtz tudomására hozták az akciót, annak célját, eddigi működésüket és felkérték, hogy mint az intézet leendő vezetője, járuljon hozzá ahoz, amihez Hajts hozzájárult s engedje meg ő is, hogy a pénzhamisítási munkálatokat az ő vezetése alá került intézetben tovább folytassák és befejezzék. Kurtz eleinte vonakodott, minthogy azonban a herceg, Gerő és Hajts neki is felemlítették, hogy a pénzhamisítás hazafias célból és Nádosy tudtával és hozzájárulásával, sőt erkölcsi támogatásával kezdték meg és fogják folytatni, ő is beleegyezett, hogy az akciót ugyanúgy folytassák, mint Hajts vezetése alatt történt. Gerő és a Térképészeti Intézet vád alá helyezett alkalmazottai azzal védekeznek, hogy Windischgraetz felhívása folytán s annak ama megnyugtató kijelentésére vállalkoztak a munkára, hogy a hasznot hazafias célra fogják fordítani,de az akciót magasabb állami funkcionáriusok is támogatják, azonkívül egy részük azzal védekezik, hogy Gerő Lászlónak, mint felettes hatóságuknak, ellenszegülni nem mertek. Tekintettel azonban arra, hogy Gerő és tettestársainak e védekezése még annak valósága esetén sem állapíthat meg valamely büntethetőséget kizáró okot, mert bűnselekményt elkövetni még nemesnek vélt cél érdekében sem szabad, tekintettel továbbá, hogy Nádosy közreműködésének felemlítése nem kelthette azt a meggyőződést, hogy az akcióban való közreműködés nem bűncselekmény, tekintettel végül arra, hogy a Térképészeti Intézet alárendelt alkalmazottainak az a védekezése, amely szerint felettes hatóságuk, Gerő, utasításainak ellenszegülni nem mertek, nem állapít meg büntethetőséget kizáró okot, mégpedig nem állapítja meg a Btfe. 77. szakaszában megjelölt ellenállhatatlan erőt, a Gerő, valamint Virágh és tettestársai által elkövetett cselekmény beszámítható. Nádosy a terhére rót cselekmény elkövetését, és alanyi bűnösségét is beismeri, s s lényegében védekezést nem is terjeszt elő és csupán annak megemlítésére szorítkozik, hogy avval, amit ő ebben az ügyben elkövetett, hazája érdekeit vélte előmozdítani. Hajts ellen szintén saját beismerése alapján kellett mint a pénzhamisítás bűntettében való bűnsegédi bűnrészes ellen vádat emelni, mert védekzése az ő részére sem eredményezhet büntethetőséget kizáró okot, továbbá, mert ténykedése szintén lényegesen előmozdította a pénzhamisítás bűntettének elkövetését,, sőt ez a bűntett az intézet alkalmazottai által elkövethető sem lett volna, akkor, ha Hajts bűnsegédi minőségben ahhoz közreműködését meg nem adja. Megállapítható, hogy a Térképészeti Intézetben 1925. szeptember elején mintegy huszonnégyhuszonötezer darab hamisítvány készült el. A hamisítványaik egy ládában Zadravecz lakására kerültek, ahova azokat Windischgraetz és Rába, a herceg gépkocsiján szállították el. A ládát maga Zadravecz vette át. A hamisítványok néhány napig Zadravecz lakásán voltak, minthogy azonban neki Rómába, kellett utaznia s némely adat szerint azért is, mert lakását nem tartották eléggé megfelelő és biztos helynek. Rába ahamisítványokat a herceg lakására, majd innen a Nemzeti Szövetség Gerlóczy utcai helyiségébe vitte és átadta Szörtsey Józsefnek. Jankovich 1924. májusában vállalkozott arra, hogy a forgalombahozatalban részt fog venni, s azért a hamisítványaik elhelyezésének lehetőségei tanulmányozására Rábával együtt a herceg felhívására Parisba utazott. Jankovich páriái tevékenységéről a nyomozás rendelkezésére csak az az egy adat áll, hogy ott a Bérique de France egy intern használatra szolgáló levél „Tube“ jelzésű borítékát megszerezte, amelyet magával hozott és a Térképészeti intézetben sokszorosítottek. Nyolcan tettek esküt Azt, hogy Marsovszky György, Ulchváry Ödön és Schweiz Tibor kinek ajánlása folytán s milyen uton vállalkoztak a hamisítványok forgalomba hozatalára való közreműködésre, megállapítható nem volt, mert az első kettő külföldön letartíztatásban van és erre vonatkozó vallomásaik nem állnak rendelkezésre, Lchwetz pedig teljes tagadásban van. A hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók mielőtt bármit tettek volna, Zadravecz kezébe esküt tettek arra, hogy a rájubbizott feladatot hazafias érzéssel és lelkiismeretes pontossággal fogják elvégezni és sem magát az ügyet, sem azokat, akik abban részt vesznek, elárulni nem fogják. A rendelkezésre álló adatok szerint Ferdinand, Winkler,ifjabb Andor Endre, Schwetz, Olchváry Ödön, Olchváry Jenő, Marsovszky és Mankovics György tettez esküt. Ezek közül néhányat Rába, néhányat Mankovics György, néhányat pedig Ferdinánd vitt el eskütételre Zadraveczhez, akit Rába minden alkalommal távbeszélőn értesített arról, hogy nála eskütételre fiatalemberek fognak jelentkezni. A hamisítványok megszámlálása és minőség szerinti osztályozása két helyen történt, mégpedig először Zadravecz lakásán, több napon személyes közreműködésével. E munkában Zadraveczen kívül részt vettek Fiezdinámdu, Mankovics György, Rába, Szénási, Hajts és esetleg mások is. Minthogy azonban a hamisítványok a püspök lakásáról a Nemzeti Szövetség helyiségébe kerültek, a hamisítványok további összeszámlálása, osztályozása és csomagolása itt folytatódott és fejeződött be, Jankovich, Olchváry Ödön, Scharf, Winkler, Mankovics György és Marsovszky részvételével, sőt egy alkalommal Zadravecz is részt vett ebben, mint Rába állítja,aki a munkálatoknál többször jelen volt. Ugvan csak Rába állítja, hogy munkát egyszer Szörtsey József is megnézte. A miniszterelnök utasítását nem teljesítette az országos főkapitány Mielőtt a hamisítványoknak külföldre szállítása megtörtént volna, Baross Gábor, aki saját beismerése szerint Nádassy közléséből és vele, valamint a herceggel több ízben folytatott megbeszélésből és tárgyalásból tudomást szerzett arról, hogy a már elkészített hamisítványok forgalomba hozatalára készülnek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Nádosyt lebeszélni, hogy akciójukat hagyják abba és a hamisítványokat semmisítsék meg, holott erre őket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Lóránd is rábeszélni igyekeztek, Horváth Lóránd, illetve Kozma Miklós utján Bethlen István miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis francia ezerfrankosok vannak és azokat fel is akarják használni. Ez körülbelül két nappal a miniszterelnöknek Elenibe való utazása előtt, tehát 1925. november utolsó napjaiban történt. A miniszterelnök e hír vétele után levelet írt Perényi Zsigmondnak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben felkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa meg őt, mert a kormány minden ilyen manipulációt a legszigorúbban üldözni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tartalmát közölte Szörtsey Józseffel, aki noha tudomással bírt arról, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében folyamatban van a bankjegyek osztályozása és csomagolása, Perényinek azt jelentette, hogy a Szövetség helyiségében nincsenek és nem is voltak hamisítványok és az egész dologról semmit sem tud. Szörtseyi kijelentését Perényi levélben közölte a miniszterelnökkel. A miniszterelnök Perényi a megnyugtató válasza ellenére, amelyet közvetlenül Genfbe utazása előtt vett kézhez, hogy teljes bizonyosságot és megnyugvást szerezzen, Prónay György miniszterelnökségi államtitkárnak utasítást adott arra, hogy keresse fel Nádosy Imrét, mint az államrendőrség országos főkapitányát, mondja el neki az előzményeket, hívja fel az ő nevében, hogy nézzen utána ennek a dolognak s ha van alapja, feltétlenül akadályozza, meg, nyomozása eredményéről pedig Génfből történt visszaérkezése után tegyen a miniszterelnöknek jelentést. Nádosy tudomásul vette a miniszterelnök rendeletét, azonban annak eleget nem tett. Szörtsey, miután tudomására jutott, hogy a miniszterelnökhöz feljelentés érkezett, közölte ezt Windischgraetz-cl, Nádosyval, továbbá Borossal, akiről nem tudta, hogy ő a feljelentő és másokkal is, mire elhatározták, hogy a hamisítványokat a szövetség helyiségéből el fogják szállítani. Rába és Szörtsey mintegy 10000 darabot Windischgraetz lakására szállított, 9—101000 darab Baross lakásának előszobájába és innen rövid idő múlva szintén a herceg lakására került, 6000 darabot Szörtsey egy kis katonaládában a szövetség költözködése miatt Gerlóczy utcai lakásából Géza utcai új lakásába szállították A hamisítványok számát és azok sorsát, bármennyire kívánatosnak és szükségesnek mutatkoznék is, még megközelítő pontossággal sem lehetett kideríteni. E tekintetben legmegbízhatóbbnak, szakértelménél fogva, Gerő vallomása látszik, amelyet Rába is megerősít. Gerő szerint a Windischgraetznek átadott hamisítványok száma a 2-t—25.000-ret semmiesetre sem haladta meg. Windischgraetz azt adta elő, hogy a hamisítványok számát előtte 29,Vu-nek mondták be, de e szám keletkezésére semmiféle bizonyító adat nem volt beszerezhető. Rába szerint a számolás rendszertelenül folyt és arrólfeljegyzés nem készült, úgy hogy a számolás befejeztével sem tudták megállapítani a pontos mennyiséget, amelyet csak hozzávetőleg lehetett körülbelül 25.000-re becsülni. Ebből a 25.000 darabból SOOO-ot, átadtak Jankovichnak és Olchváry Ödönnek. Ezenkívül 1000 Schwetz Tibor, mintegy 150 Manlovich György és 7 Kovács Gáspár kezéhez került, úgy hogy ennek az összesen 9157 darabot kitevő mennyiségnek levonásával a visszamaradt hamisítványok száma körülbelül 15.000, amelyeknek sorsára vonatkozóan a következők állapíthatók meg: 6000 darab ezerfrankos sorsáról nem tudnak A herceg és Itália vallomása szerint körülbelül 5—6000 darabot, amelyeket Scharf forgalomba nem hozhatóknak minősített, a herceg és Jankovich a herceg lakásán egy kályhában elégettek. Körülbelül ugyanennyit égetett el ugyanott Bába és Olchváry, úgy hogy csak az a mennyiség maradt vissza, amelyet Szörtsey József rejtett el. Ennek a 0000 darabra becsült maradványnak megsemmisítőjét is elrendelték, sőt Jankovichék letartóztatása után meg is sürgették, de hogy ez tényleg megtörtént-e, nem lehetett megállapítani, mert Szörtsey ez irányban megtagadta a vallomástételt. Jankovich a hozzákerült 800 darabból 500-at Olchváry Ödönnek adott, aki azzal Kopenhágába utazott Jankovich múlt év december 10-én utazott el azzal a tervvel, hogy a magával vitt négy csomag közül Amsterdamban kettőt, Kopenhágában és Stockholmban egyet-egyet fog leadni. Schwetz Tibornak ezer darab hamisítványt Rába adott át. Mielőtt a hamisítványok forgalombahozataláról vállalkozók elutaztak, Nádosy Windischgraetz felhívására hat, esetleg ennél több hamis útleveleit szerzett, amelyeket Andor Endrének, Winklernek, Schwetznek, Markovich Györgynek, Marsovszkynak és Olchváry Ödönnek adtak át. Jankovich részére szintén Nádosy szerzett futárigazolványt. Ezek után Jankovich a hamisítványokat tartalmazó négy csomaggal, Schwetz Tibor egy csomaggal, Olchváry . 500 hamisítvánnyal, Andor Endre, Mankovich György és Marsovszky pénzhamisítványok nélkül elutaztak, Winkler azonban nem. Jankovich Amsterdamban a hamisítványokat tartalmazó csomagokból egyet-egyet átadott Marsovszkynak és Mankovich Györgynek. Amikor útlevele rendbehozatala végett Hágába utazott, Sanders pénzváltó üzletében egy hamisítvány forgalombahozatalának megkísérlésekor tettenérték, úgy hogy letartóztatásba került, majd letartóztatták Amsterdamban Mankovichot és Marsovszkyt is és a hármuknál talált 7500 hamis ezerfrankost a holland rendőrhatóság lefoglalta. Schwetz Tibor az ezer darab hamisítványt Milánóba vitte s ott átadta Andor Endrének, ahol egy-két darabot forgalomba hozni megkísérelt, de időközben az Olchváry Jenő által Bécsiből Joan és Windischgraetz által Budapestről Ferdinánd néven küldött táviratokra a hamisítványokat állítólag Milánóban megsemmisítette és azután úgy, mint Lchwetz visszautazott. Olchváry Ödönnél Hamburgban 105 darab hamisítványt találtak meg letartóztatásakor. Állítása szerint 395 darabot elégetett. Ifjabb Andor Endre bűnösségét annyiban elismeri, hogy beismeri, hogy vállalkozott forgalomba hozatalra, hamis útlevél felhasználásával el is utazott Milánóba, ahol attól az egyéntől, akit ő Schwetz Mátyás néven ismert, egy csomagban lévő, de előtte állítólag ismeretlen mennyiségű hamisítványt át is vett. Tagadja, hogy Zadravecznek esküt tett volna. Beismeri, hogy a Selezán álnevű egyéntől Milánóban a hamisítványokat átvette, de azt állítja, hogy azok közül egyet sem hozott forgalomba, mert Zakariás Árpád dr. nevű milánói lakos barátjának lakásán, annak tudta nélkül, a hamisítványokat megszámlálatlanul elégette. Azok a körülményeik, amiket Andor Endre védekezésül előad, vagy teljesen közömbös, vagy könnyen megcáfolható valótlanság és sem bűnössége megállapítására, sem cselekménye jogi minősítésre semmi tekintetben sem gyakorol befolyást. Valótlanul állítja, hogy az esküt nem tette le. Rába Dezső határozottan állítja az eskütételt. Valótlan Andor Endrének az az állítása, hogy Schwetz Tibort nem ismeri-Schweiz Tibor a bűncselekmény elkövetését tagadja és azt állítja, hogy neki a pénzhamisítás elkövetéséről és a forgalombahozataláról tudomása nem volt. A vádirat indítványi részének Zadraveczre vonatkozó része szerint a bűntett elkövetői s elsősorban Windischgraetz különös súlyt és jelentőséget tulajdonított annak, hogy mindazok, akik az ügyben valamely szerepre vállalkoznak, esküt tegyenek Zadravecz kezeihez arról, hogy a rájuk bízott feladatot híven és lelkiismeretesen el fogják végezni s sem magát az ügyet, sem az abban résztvevőket elárulni nem fogják. Sőt adat van arra is, hogy Zadravecz magáról a hamisítványok készítéséről is tudomással bírt. Magának Zadravecznek beismeréséből megállapítható az, hogy 1925. október első napjaiban a herceg és Bába Dezső, előzetes bejelentés után, egy utazóládában hozzá francia ezer 3 rawk frankosokat szállítottak, melyeket ő megőrzés céljából át is vett. Azt állítja azonban, hogy ezt megelőzően nem volt tudomása arról, hogy a hozzá szállított pénzek hamisítványok, azokat valódiaknak tartotta, de beismeri azt is, hogy a herceg ekkor, mivel ő követelte, hogy a pénzt megszámlálva adják át neki, már közölte vele, hogy azok hamisak. Előadja továbbá Zadravecz, hogy amikor ő erről a hercegtől értesült, azonnal kijelentette, hogy mivel rövidesen úgy is Olaszországba fog utazni, a ládát annak tartalmával tőle vigyék el. Ez azonban nem történt meg, ehelyett azzal nyugtatták meg őt, hogy a hamisítványokat meg fogják olvastatni s azután rendelkezni fognak azokkal. Ezt követőleg tényleg jött is hozzá néhányfiatalember Bába vezetésével, akik arra kérték őt, hogy a tőlük a már vállalt esküt vegye ki, ami megtörténvén, az esküt tett egyének: a pénzt megszámlálták és pedig — állítása szerint — 34,090 darab ezerfrankos bankjegyet. Azt állítja Zadravecz, hogy megelőzően egy hamisítvány-példányt sem látott s amikor azokat megszemlélte, azt ajánlotta, hogy hasonlítsák össze a hamisítványt egy eredetivel. Másnap a nála megjelent fiatalemberek tényleg hoztak is egy valódi ezerfrankost s ekkor ő a kettő közötti különbséget észlelvén, a nála volt egyéneket lebeszélni igyekezett a vállalkozásról. Másnap elutazott Rómába, de elutazása előtt ismételten követelte, hogy visszaérkezéséig a ládát és annak tartalmát a lakódról vigyék el. Újabb kihallgatása során Zadravecz fent ismertetett vallomását módosította s azt állította, hogy 1925. októberében, mikor a herceg arába a ládá hozzá elvitték, nem közölték vele, hogy mi van a ládába csomagolva s bár ő úgy volt meggyőződve, hogy a láda hazafias célokkal kapcsolatos iratokat és térképeket tartalmaz, azok őrzését mégsem volt hajlandó elvállalni, mert a láda tartalmáról nem adtak át neki leltárt, melyet ő az őrzés feltételéül kötött ki s mert azt a kérését nem teljesítették, hogy az őrzés tekintetében ellenőriztessék. Megnyugtatták, hogy a leltárt elkészítik és a láda így mégis lakásán maradt. További előadása szerint ugyanezen a napon négy-öt, előtte ismeretlen ifjú kereste őt fel, akiktől esküt vett ki, de nem tudta azt, hogy az eskü szövegében szereplő kötelességteljesítés a hamisítványok forgalombahozatalára vonatkozik. Állítása szerint csak ezután fogtak hozzá a kért leltározáshoz s csak ezután észlelte, hogy a ládában hamis ezerfrankosok vannak, ő már ekkor tiltakozott az ellen, hogy nála hamis pénzt számláljanak és tartsanak, elment a herceghez s tőle azonnal és nyomatékosan követelte, hogy a ládát tartalmával együtt azonnal szállítsák el. A láda annak dacára néhány napig nála maradt. Ő időközben Ilámába utazott és a hamisítványokat távolléte alatt szállították el lakásáról. Tagadja, hogy a hamisítványok forgalombahozatala céljából tartott megbeszélésen vagy tárgyaláson részt vett volna és hogy az általa vett eskü szövegében az a kitétel is benn lett volna, hogy az esküt tevő a titkot és az akcióban résztvevőket nem árulja el. Tagadja, hogy máskor, tehát hogy nem csupán egy alkalommal vett volna esküt a nála jelentkezőktől, hogy a hamisítványokat nála szortírozták volna s ez a munkálat több napon át tartott volna s végül, hogy e vallomásától eltérő előbbi vallomása a valóságnak megfelelne s azt akként adta volna jegyzőkönyvbe, amint az az álamrendőrségen felvett jegyzőkönyvből kitűnik. Lényegben tehát Zadravecz védekezése abban áll, hogy ő a pénzhamisításról s annak tervezett forgalombahozataláról csak négy-öt embernek általa nem ismert cél érdekében történt megésketése után szerzett tudomást. Ekekor azonnal tiltakozott az ellen, hogy a hamisitványokat az ő lakásán tartsák és számolják meg s hogy az akció lényegének megismerése után senkit, aki ebben az ügyben szerepel, tudva erre a célra meg nem esketett s nem tűrte el, hogy a hamisitványokat több napon át az ő lakásán számolják meg. Jj ~ V* fj* Ha mar sorsjety, akkor legyen | ÉLETJÁRADÉK I I §©ft$JEd¥ Húsás már szombaton, L február , %6-án fALBUTOROK,.... RÉZBUTOROK, AGYBETETEK ,SOA Prohászka-gyár, A4S