Uj Nemzedék, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

Kedd, 1926 február 2. U! Nemzedék volt. A papi legyártáshoz használt gépek eredete szintén nem volt kideríthető, mert az intézeti be érkezésükkor az eredetre utaló minden nyom már el volt tüntetve. A hamisításhoz szükséges tégelynyomó­­sajtónak és számozógépnek eredetét sem lehetett megállapítani. Az utóbbiról csak annyi volt megállapítható, hogy 1925. ele­jén apró csomagokban érkezett az intézet címére és a csomagokon feladó gyanánt osztrák városok szerepeltek. A papírgyár­táshoz szükséges két nagy fakadat a her­ceg megbízásából Rába­ rendelte meg a Tokaji Bortermelő Részvénytársaságunk kád őrmesterénél s azokat a Térképészet­, Intézetbe szállí­­ttatta. A viznyomá­shoz szükséges sodronyhálókat és szitákat Rába és Gera több alkalommal Bécsben ismeretlen helyen rendelték meg, illetve Bécsből szállították le a Térképé­szeti Intézetbe. Időközben a Térképészeti Intézet veze­tőségében változás állott be, mert Bajt­sót 1924 december 31-ével nyugdíjazták , az intézet vezetését Kurtz Sándornak kel­lett átadnia. Szükségessé vált tehát, hogy Kurtznak az intézet leendő vezetőjének hozzájárulását is megszerezzék, hogy a munkálatokat az ő hitelfőnökégének tar­tama alatt folytatni és befejezni lehessen. Nádosy nem is védekezik Windischgraetz, Hajts és G­erő e cél­ból Kurtz tudomására hozták az akciót, annak célját, eddigi működésüket és felkérték, hogy mint az intézet leendő vezetője, járuljon hozzá ahoz, amihez Hajts hozzájárult s engedje meg ő is, hogy a pénzhamisítási munkálatokat az ő vezetése alá került intézetben tovább folytassák és befejezzék. Kurtz eleinte vonakodott, minthogy azonban a herceg, Gerő és Hajts neki is felemlítették, hogy a pénzhamisítás hazafias célból és Ná­dosy tudtával és hozzájárulásával, sőt erkölcsi támogatásával kezdték meg és fogják folytatni, ő is beleegyezett, hogy az akciót ugyanúgy folytassák, mint Hajts vezetése alatt történt. Gerő és a Térképészeti Intézet vád alá helyezett al­kalmazottai azzal védekeznek, hogy Win­­dischgraetz felhívása folytán s annak ama megnyugtató kijelentésére vállal­koztak a munkára, hogy a hasznot haza­fias célra fogják fordítani,d­e az akciót magasabb állami funkcionáriusok is tá­mogatják, azonkívül egy részük azzal vé­dekezik, hogy Gerő Lászlónak, mint felet­tes hatóságuknak, ellenszegülni nem mer­tek. Tekintettel azonban arra, hogy Gerő és tettestársainak e védekezése még an­nak valósága esetén sem állapíthat meg valamely büntethetőséget kizáró okot, mert bűnselekményt elkövetni még ne­mesnek vélt cél érdekében sem szabad, tekintettel továbbá, hogy Nádosy közre­működésének felemlítése nem kelthette azt a meggyőződést, hogy az akcióban való közreműködés nem bűncselekmény, tekintettel végül arra, hogy a Térképé­szeti Intézet alárendelt alkalmazottainak az a védekezése, amely szerint felettes hatóságuk, Gerő, utasításainak ellensze­gülni nem mertek, nem állapít meg bün­tethetőséget kizáró okot, még­pedig nem állapítja meg a Btfe. 77. szakaszában meg­jelölt ellenállhatatlan erőt, a Gerő, vala­mint Virágh és tettestársai által elköve­tett cselekmény beszámítható. Nádosy a terhére rót cselekmény elkö­vetését, és alanyi bűnösségét is beismeri, s s lényegében védekezést nem is ter­jeszt elő és csupán annak megemlítésére szorítko­zik, hogy avval, amit ő ebben az ügyben elkövetett, hazája érdekeit vélte előmoz­dítani. Hajts ellen szintén saját beismerése alapján kellett mint a pénzhamisítás bűn­tettében való bűnsegédi bűnrészes ellen vádat emelni, mert védekzése az ő részére sem eredményezhet büntethetőséget ki­záró okot, továbbá, mert ténykedése szin­tén lényegesen előmozdította a pénzhami­sítás bűntettének elkövetését,, sőt ez a bűntett az intézet alkalmazottai által el­követhető sem lett volna, akkor, ha Hajts bűnsegédi minőségben ahhoz közreműkö­dését meg nem adja. Megállapítható, hogy a Térképészeti Intézetben 1925. szep­tember elején mintegy huszonnégy­­huszonötezer darab hamisítvány ké­szült el. A hamisítványaik egy ládában Zadra­vecz lakására kerültek, ahova azokat Windischgraetz és Rába, a herceg gép­kocsiján szállították el. A ládát maga Zadravecz vette át. A hamisítványok né­hány napig Zadravecz lakásán voltak, minthogy azonban neki Rómába, kellett utaznia s némely adat szerint azért is, mert lakását nem tartották eléggé meg­felelő és biztos­ helynek. Rába a­­hamisít­­ványokat­ a herceg lakására, majd innen a Nemzeti Szövetség­ Gerlóczy­ utcai he­lyiségébe vitte és átadta Szörtsey Jó­zsefnek. Jankovich 1924. májusában vállalko­zott arra, hogy a forgalombahoza­­talban részt fog venni, s azért a hamisítványaik­­ elhelyezésének lehetőségei tanulmányozására Rábával együtt a herceg felhívására Parisba uta­zott. Jankovich páriái tevékenységéről a nyomozás rendelkezésére csak az az egy adat áll, hogy ott a Bérique de France egy intern használatra szolgáló levél „Tube“ jelzésű borítékát meg­szerezte, amelyet magával hozott és a Térképészeti intézetben sokszorosítottek. Nyolcan tettek esküt Azt, hogy Marsovszky György, Ulch­­vá­ry Ödön és Schweiz Tibor kinek aján­lása folytán s milyen uton vállalkoztak a hamisítványok forgalomba hozatalára való közrem­­űkö­désre, megállapítható nem volt, mert az első kettő külföldön letar­tíztatásban van és erre vonatkozó vallo­másaik nem állnak rendelkezésre, Lchwetz pedig teljes tagadásban van. A hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók mielőtt bármit tettek volna, Zadravecz kezébe esküt tettek arra, hogy a rájubbizott feladatot hazafias érzéssel és lelkiismeretes pontossággal fogják el­végezni és sem magát az ügyet, sem azo­kat, akik abban részt vesznek, elárulni nem fogják. A rendelkezésre álló adatok szerint Ferdinand­, Winkler,­­ifjabb An­dor Endre, Schwetz, Olchváry Ödön, Olch­­váry Jenő, Marsovszky és Mankovics György tettez esküt. Ezek közül néhányat Rába, néhányat Mankovics György, néhá­nyat pedig Ferdinánd­ vitt el eskütételre Zadraveczhez, a­kit Rába minden alka­lom­mal távbeszélőn értesített arról, hogy nála eskütételre fiatalemberek fognak je­lentkezni. A hamisítványok megszámlá­lása és minőség szerinti osztályozása két helyen történt, mégpedig először Zadra­vecz lakásán, több napon személyes közre­­működésével. E munkában Zadraveczen kívül részt vettek Fiezdinámdu, Mankovics György, Rába, Szénási, Hajts és esetleg mások is. Minthogy azonban a hamisít­ványok a püspök lakásáról a Nemzeti Szö­vetség helyiségébe kerültek, a hamisítvá­nyok további összeszámlálása, osztályo­zása és csomagolása itt folytatódott és fe­jeződött be, Jankovich, Olchváry Ödön, Scharf, Winkler, Mankovics György és Marsovszky részvételével, sőt egy alka­lommal Zadravecz is részt vett ebben, mint Rába állít­ja,aki a munkálatoknál több­ször jelen volt. U­g­van csak Rába állítja, hog­y munkát egyszer Szörtsey József is megnézte. A miniszterelnök utasítását nem teljesí­tette az országos főkapitány Mielőtt a hamisítványoknak kül­földre szállítása megtörtént volna, Baross Gábor, aki saját beismerése szerint Nádassy közlésé­ből és vele, valamint a herceggel több ízben folytatott megbeszélésből és tárgyalásból tu­domást szerzett arról, hogy a már elkészített hamisítványok forgalomba hozatalára készül­nek, miután nem sikerült sem a herceget, sem Nádosyt lebeszélni, hogy akciójukat hagyják abba és a hamisítványokat semmisítsék meg, holott erre ő­ket nemcsak ő, hanem Elischer János és Horváth Lóránd is rábeszélni igye­keztek, Horváth Lóránd, illetve Kozma Mik­lós utján Bethlen István miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis francia ezerfrankosok vannak és azokat fel is akarják használni. Ez körülbelül két nappal a miniszterelnöknek Elenibe való utazása előtt, tehát 1925. novem­­ber utolsó napjaiban történt. A miniszterel­nök e hír vétele után levelet írt Perényi Zsig­­mondnak, a Nemzeti Szövetség elnökének, amelyben felkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyugtassa meg őt, mert a kormány minden ilyen manipulá­ciót a legszigorúbban üldözni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tartal­mát közölte Szörtsey Józseffel, aki noha tu­domással bírt arról, hogy a Nemzeti Szövet­ség helyiségében folyamatban van a bankje­gyek osztályozása és csomagolása, Perényinek azt jelentette, hogy a Szövetség helyiségében nincsenek és nem is voltak hamisítványok és az egész dologról semmit sem tud. Szörtsey­i kijelentését Perényi levél­ben közölte a miniszterelnökkel. A miniszterelnök Perényi a megnyugtató válasza ellenére, amelyet közvetlenül Genf­be utazása előtt vett kézhez, hogy teljes bizonyos­ságot és megnyugvást szerezzen, Prónay György miniszterelnökségi államtitkárnak utasítást adott arra, hogy keresse fel Nádosy Imrét, mint az állam­rendőrség országos főka­pitányát, mondja el neki az előzményeket, hívja fel az ő nevében, hogy nézzen utána en­nek a dolognak s ha van alapja, feltétlenül akadályozza, meg, nyomo­zása eredményéről pedig Génfből történt visszaérkezése után tegyen a miniszterelnöknek jelentést. Nádosy tudomásul vette a miniszterelnök rendeletét, azonban annak eleget nem­ tett. Szörtsey, miután tudomására jutott, hogy a miniszterelnökhöz feljelentés érkezett, közölte ezt Windisch­gr­aetz-cl, Nádosy­val, továbbá Borossal, akiről nem tudta, hogy ő a feljelentő és másokkal is, mire elhatározták, hogy a ha­misítványokat a szövetség helyiségéből el fog­ják szállítani. Rába és Szörtsey mintegy 10­000 darabot Windischgraetz lakására szállított, 9—101000 darab Baross lakásának előszobájába és innen rövid idő múlva szintén a herceg la­kására került, 6000 darabot Szörtsey egy kis katonaládában a szövetség költözködése miatt Gerlóczy­ utcai lakásából Géza­ utcai új laká­sába szállított­ák A hamisítványok számát és azok sorsát, bármennyire kívánatosnak és szükségesnek mutatkoznék is, még megközelítő pontossággal sem lehetett kideríteni. E tekin­tetben legmegbízhatóbbnak, szakértelménél fogva, Gerő vallomása látszik, amelyet Rába is megerősít. Gerő szerint a Windischgraetznek átadott hamisítványok száma a 2-t—25.000-ret semmiesetre sem haladta meg. Windischgraetz azt adta elő, hogy a hamisítványok számát előtte 29,Vu-nek mondták be, de e szám kelet­kezésére semmiféle bizonyító adat nem volt beszerezhető. Rába szerint a számolás rend­­szertelenül folyt és arról­­feljegyzés nem ké­szült, úgy hogy a számolás befejeztével sem tudták megállapítani a pontos mennyiséget, amelyet csak hozzávetőleg lehetett körülbelül 25.000-re becsülni. Ebből a 25.000 darabból SOOO-ot, átadtak Janko­vichnak és Olchváry Ödönnek. Ezenkívül 1000 Schwetz Tibor, mintegy 150 Manlovich György és 7 Kovács Gáspár kezéhez került, úgy hogy ennek az összesen 9157 darabot kitevő mennyiségnek le­vonásával a visszamaradt hamisítványok szá­­ma körülbelül 15.000, amelyeknek sorsára vo­natkozóan a következők állapíthatók meg: 6000 darab ezerfrankos sorsáról nem tudnak A herceg és Itália vallomása szerint körül­belül 5—6000 darabot, amelyeket Scharf forga­lomba nem hozhatóknak minősített, a herceg és Jankovich a herceg lakásán egy kályhában elégettek. Körülbelül ugyanennyit égetett el ugyanott Bába és Olchváry, úgy hogy csak az a mennyiség maradt vissza, amelyet Szörtsey József rejtett el. Ennek a 0000 da­rabra becsült maradványnak megsemmisítőjét is elrendelték, sőt Jankovichék letartóztatása után meg is sürgették, de hogy ez tényleg megtörtént-e, nem lehetett megállapítani, mert Szörtsey ez irányban megtagadta a vallomás­­tételt. Jankovich a hozzákerült 800 darabból 500-a­t Olchváry Ödönnek adott, aki azzal Ko­­penhágába utazott Jankovich múlt év decem­ber 10-én utazott el azzal a tervvel, hogy a magával vitt négy csomag közül Amsterdam­ban kettőt, Kopenhágában és Stockholmban egyet-egyet fog leadni. Schwetz Tibornak ezer darab hamisítványt Rába adott át. Mielőtt a hamisítványok f­orgalombah­oza­tal­áról vállal­kozók elutaztak, Nádosy Windischgraetz fel­hívására hat, esetleg ennél több hamis útleve­leit szerzett, amelyeket Andor Endrének, Winklernek, Schwetznek, Ma­r­kovich György­nek, Marsovszkynak és Olchváry Ödönnek ad­tak át. Jankovich részére szintén Nádosy szer­zett futárigazolványt. Ezek után Jankovich a hamisítványokat tartalmazó négy csomag­gal, Schwetz Tibor egy csomaggal, Olchváry . 500 hamisítvánnyal, Andor Endre, Mankovich György és Marsovszky pénzhamisítványok nélkül elutaztak, Winkler azonban nem. Jan­kovich Amsterdamban a hamisítványokat tar­talmazó csomagokból egyet-egyet átadott Mar­­sovszkynak és Mankovich Györgynek. Amikor útlevele rendbehozatala végett Há­gába utazott, Sanders pénzváltó üzletében egy hamisítvány forgalombahozatalának megkísér­lésekor tettenérték, úgy hogy letartóztatásba került, majd letartóztatták Amsterdamban Mankovichot és Marsovszkyt is és a hármuk­nál talált 7500 hamis ezerfrankost a holland rendőrhatóság lefoglalta. Schwetz Tibor az ezer darab hamisítványt Milánóba vitte s ott átadta Andor Endrének, ahol egy-két darabot forgalomba hozni megkísérelt, de időközben az Olchváry Jenő által Bécsiből Joan és Win­­dischgraetz által Budapestről Ferdinánd né­ven küldött táviratokra a hamisítványokat ál­lítólag Milánóban megsemmisítette és azután úgy­­, mint Lchwetz visszautazott. Olchváry Ödönnél Hamburgban 105 darab hamisítványt találtak meg letartóztatásakor. Állítása sze­rint 395 darabot elégetett. Ifjabb Andor Endre­ bűnösségét annyiban elismeri, hogy beismeri, hogy vállalkozott for­galomba hoza­talra, hamis útlevél felhasználá­sával el is utazott Milánóba, ahol attól az egyéntől, akit ő Schwetz Mátyás néven ismert, egy csomagban lévő, de előtte állítólag isme­retlen mennyiségű hamisítványt át is vett. Tagadja, hogy Zadravecznek esküt tett volna. Beismeri, hogy a Selezán álnevű egyéntől Milánóban a hamisítványokat átvette, de azt állítja, hogy azok közül egyet sem hozott for­galomba, mert Zakariás Árpád dr. nevű mi­lánói lakos barátjának lakásán, annak tudta nélkül, a hamisítványokat megszámlálatlanul elégette. Azok a körülményeik, amiket Andor Endre védekezésül előad, vagy teljesen közöm­bös, vagy könnyen megcáfolható valótlanság és sem bűnössége megállapítására, sem cse­lekménye jogi minősítésre semmi tekintetben sem gyakorol befolyást. Valótlanul állítja, hogy az esküt nem tette le. Rába Dezső hatá­rozottan állítja az eskütételt. Valótlan Andor Endrének az az állítása, hogy Schwetz Tibort nem ismeri-Schweiz Tibor a bűncselekmény elkövetését tagadja és azt állítja, hogy neki a pénzhamisí­tás elkövetéséről és a forgalombahozataláról tudomása nem volt. A vádirat indítván­yi részének Zadraveczre vonatkozó része szerint a bűntett elkövetői s elsősorban Windischgraetz különös súlyt és jelentőséget tulajdonított annak, hogy mind­azok, akik az ügyben valamely szerepre vál­lalkoznak, esküt tegyenek Zadravecz kezeihez arról, hogy a rájuk bízott feladatot híven és lelkiismeretesen el fogják végezni s sem ma­gát az ügyet, sem az abban résztvevőket el­árulni nem fogják. Sőt adat van arra is, hogy Zadravecz magáról a hamisítványok készítéséről is tudomással bírt. Magának Zadravecznek beismeréséből meg­állapítható az, hogy 1925. október első napjai­ban a herceg és Bába Dezső, előzetes bejelen­tés után, egy utazóládában hozzá francia ezer­ 3 rawk­ frankosokat szállítottak, melyeket ő megőrzés céljából át is vett. Azt állítja azonban, hogy ezt megelőzően nem volt tudomása arról, hogy a hozzá szállított pénzek hamisítványok, azokat valódiaknak tartotta, de beismeri azt is, hogy a herceg ekkor, mivel ő követelte, hogy a pénzt megszámlálva adják át neki, már közölte vele, hogy azok hamisak. Előadja továbbá Zadravecz, hogy amikor ő erről a hercegtől értesült, azonnal kijelentette, hogy mivel rövidesen úgy is Olaszországba fog utazni, a ládát annak tartalmával tőle vigyék el. Ez azonban nem történt meg, ehelyett az­zal nyugtatták meg őt, hogy a hamisítványo­kat meg fogják olvastatni s azután rendel­kezni fognak azokkal. Ezt követőleg tényleg jött is hozzá néhány­­fiatalember Bába vezetésével, akik arra kér­ték őt, hogy a tőlük a már vállalt esküt vegye ki, ami megtörténvén, az esküt tett egyének: a pénzt megszámlálták és pedig — állítása szerint — 34,090 darab ezerfrankos bankjegyet. Azt állítja Zadravecz, hogy megelőzően egy hamisítvány-példányt sem látott s amikor azo­kat megszemlélte, azt ajánlotta, hogy hason­­lítsák össze a hamisítványt egy eredetivel. Másnap a nála megjelent fiatalemberek tény­leg hoztak is egy valódi ezerfrankost s ekkor ő a kettő közötti különbséget észlelvén, a nála volt egyéneket lebeszélni igyekezett a vállal­kozásról. Másnap elutazott Rómába, de eluta­zása előtt ismételten követelte, hogy visszaér­kezéséig a ládát és annak tartalmát a lakód­ról vigyék el. Újabb kihallgatása során Zadravecz fent is­mertetett vallomását módosította s azt állí­totta, hogy 1925. októberében, mikor a herceg a­rába a ládá hozzá elvitték, nem közölték vele, hogy mi van a ládába csomagolva s bár ő úgy volt meggyőződve, hogy a láda haza­fias célokkal kapcsolatos iratokat és térképe­­ket tartalmaz, azok őrzését mégsem volt haj­landó elvállalni, mert a láda tartalmáról nem adtak át neki leltárt, melyet ő az őrzés felté­teléül kötött ki s mert azt a kérését nem tel­jesítették, hogy­­ az őrzés tekintetében ellen­őriztessék. Megnyugtatták, hogy a leltárt elké­szítik és a láda így mégis lakásán maradt. További előadása szerint ugyanezen a na­­pon négy-öt, előtte ismeretlen ifjú kereste őt fel, akiktől esküt vett ki, de nem tudta azt, hogy az eskü szövegé­ben szereplő kötelességteljesítés a ha­misítványok forgalombahozatalára vo­natkozik. Állítása szerint csak ezután fogtak hozzá a kért leltározáshoz s csak ezután észlelte, hogy a ládában hamis ezerfrankosok vannak, ő már ekkor tiltakozott az ellen, hogy nála ha­mis pénzt számláljanak és tartsanak, elment a­ herceghez s tőle azonnal és nyomatékosan követelte, hogy a ládát tartalmával együtt azonnal szállítsák el. A láda annak dacára néhány napig nála maradt. Ő időközben Ilá­mába utazott és a hamisítványokat távolléte alatt szállították el lakásáról. Tagadja, hogy a hamisítványok forga­­lombahozatala céljából tartott megbeszélésen vagy tárgyaláson részt vett volna és hogy az általa vett eskü szövegében az a kitétel is benn lett volna, hogy az esküt tevő a titkot és az akcióban résztvevőket nem árulja el. Tagadja, hogy máskor, tehát hogy nem csu­pán egy alkalommal vett volna esküt a nála jelentkezőktől, hogy a hamisítványokat nála szortírozták volna s ez a munkálat több na­pon át tartott volna s végül, hogy e vallomá­sától eltérő előbbi vallomása a valóságnak megfelelne s azt akként adta volna jegyző­könyvbe, amint az az álamrendőrségen fel­vett jegyzőkönyvből kitűnik. Lényegben tehát Zadravecz védeke­zése abban áll, hogy ő a pénzhamisí­tásról s annak tervezett forgalomba­­hozataláról csak négy-öt embernek általa nem ismert cél érdek­ében történt meg­­ésketése után szerzett tudomást. Ekekor azon­nal tiltakozott az ellen, hogy a hamisitványo­kat az ő lakásán tartsák és számolják meg s hogy az akció lényegének megismerése után senkit, aki ebben az ügyben szerepel, tudva erre a célra meg nem esketett s nem tűrte el, hogy a hamisitványokat több napon át az ő lakásán számolják meg. Jj ~ V* fj* Ha mar sorsjety, akkor legyen | ÉLETJÁRADÉK I I §©ft$JEd¥ Húsás már szombaton, L február , %­6-án fALBUTOROK,.... RÉZBUTOROK, AGY­B­ETETEK ,SOA Prohászka-gyár, A4S

Next