Uj Nemzedék, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

Apponyi bizonytalan időre elhalasztotta a frankügyben mára tervezett felszól o Hadik és Teleki hosszasan tárgyalt Apponyival a politikai G helyzetről — Teleki nem nyilatkozott semmiféle „sláger“ ~ről Nincs „szenzációs fordulatu a frankügyben .— Az Uj Nemzedék ttidóBitójátób — Sorsdöntő napok A Bacher ur, a Hőnich nr s a» olasz- Iiszkai Friedlaender urak felé fuvoláid terézvárosi demokrácia a Vezúv dühével üvölti az egekre a gyűlölet láváját, amely már betemetto a tár adahni béke kiépité- ■pnek némely próbálkozását. Ezt a tényt konstatálni kell. Minél vadabb és szerte­lenebb az a frankoffenziva, amely a te­rézvárosi vezér nyomában uj és uj roha­mokkal ostromolja, a magyar állami és társadalmi rend épületét, annál helyre- hozhatatlanabb a kár. Mi óva emeltük fel szavunkat ezen a helyen a frankügy bűnének politikai ki­szélesítése ellen, mert látónk azt a szán­dékot, hogy a múlt erkölcsi posványában megrekedt radikális zsidó liberalizmus politikája akar előretörni a frankügy ostrom ágyú já val ütött réseken. Szavunk pusztába kiáltó »zó maradt. Amikor mindenki: kormány, hatóságok, társadalom, sajtó a legnagyobb energiá­val fordult szembe a frank kalandoraival, Yázsonyinak és a mögötte meghúzódó „nem faj, hanem felekezet” jeligével fel­ék es ítélt társaságnak, mindez nem volt elég. Megmozgatták Sauerwein úrtól a párisi és a bécsi szökevényeken át a bu­dapesti sajtóig, a „kurzus“ gyűlöletétől lihegő és bosszút tajtékzó radikalizmus egész szervezetét. Minden fejet leütni, mindent víz alá nyomni, mindent diskre- ditálni és mindent denuiiciálnt, ez volt a jelszó, amelyben Vázsonyi Vilmos vezér­kedése alatt az ország minden külső és belső ellensége egyetért. Amikor aztán visszaütnek, amikor botrányok támadnak az utcán s a törvényhatóságok megtor­lást sürgetnek, akkor lamentálva csóvál ják a fejüket és szabadságjogokat emle­getnek. M,í megértjük azokat a zsidókat, akik, ággodaloihmáí látják az egyre 'veszedel­mesebb tüneteket. Megértjük azokat a zsi- dókat., akik nem akarnak Vázsonyi után rohanni s akik tiltakozó szót, emelnek az ellen, bosv a. terézvárosi szüklátkör vici­nális politikusai a frankügyben á nem­zeti becsület ellen, az egész zsidóságot ex­ponálják. Elvégre vannak s kell is, hogy legyenek, a zsidóságnak gondolkodó ele­mei. akik saját eszük, saját útjaik és sa­ját jobb érzésük után mennek. Kell. hogy legyenek, akik belátják, hogy a ..kurzus“ címén nem lehet egy egész országot, an­nak kormányát és a nemzet becsületét a világ előtt meghurcolni és n vádlottak padjára ültetni. Kell. hogy légyenek, akik tisztán látják a Sauerweinok kezére ját­szó, a francia detektiveket u:i és uj pót­vizsgája,tokra uszító, a francia kormány­tól demarsokat óhajtó budapesti politika s a külföldön lesben álló szökevényhad között a már nem is titkolható összefüg­géseket. Világosságot akarnak a frankügyben* Meg akarják tisztítani a közéletét a ka­landoroktól? Mi is ezt akarjuk. A kor­mány, a nemzetgyűlés, a keresztény Ma­gyarország is ezt akarja. De perverz gyönyörrel könyökig turkálni a piszok­ban, világgá röhögni a visszaélést s a nemzet arculatába vágni a bűnt. amelyet néhány ember elkövetett, ez már nem vi­lágosság és nem tisztító munka, hanem felforgatás, bosszú és gyűlölet a nemzet rovására, amelyért viselni koll, az egyre nagyobb mértékben fellobbanó antisze­mitizmus formájában is, a következnie nyékét. Tudomásunk van arról, hogy a zsidóság igen jelentékeny tényezői és ré­tegei Vázsonyi ki számi that lan következ­ményekkel járó politikájától vieszadöb- bentek. Nem kívülről, hanem magából a zsidóságból, tehát belülről kezd kiala­kulni az a nézet, hogy Vázsonyít ezen az utón követni már nem lehet. Magának Vázsonyinak megviselt ideg­zete sem bírja azt a rohamot, amelyet dik­tált a frankügynek, mert érzi, hogy nem vállalhatja a végső konzekvenciákig a felelősséget. Vázsonyi is érzi, hogv jogé-, szilag gyönge, politikaiing értéktelen az ő külön véleménye. Érzi. hogv elvesztette a csatát, s hogv most már csak megbukni, hajótörötten a politikai izolált"ágha me­nekülni lehet. Mi nem akarjuk jobban szítani az an­tiszemita érzések tűz,ét, mint ahogyan az fellángolt. Majd megteszi helyettünk ezt a radikális zsidó sajtó és Vázsonyi. De a zsidósághoz van egy szavunk; A Vezúv gyülöletlávája sem fogja visszariasztani saját létének, becsületének kötetességtelje sitésétől a nemzetet. A hamu eltemetheti az utolsó közkatonát is. de az őrhelyen mindhalálig ott fog állni; A zsidóság tudia legjobban, hogy saját-érdekében, do­ha kell, Vrz-sonyi -'s a zsidó sajtó ellen is miként teljesítheti o sorsdöntő reáháramló kői elvegét. A politikai közérdeklődés homlokterében ma reggelig Apponyi Albeit gróf bejelen­tett és minden oldalról érthető kíváncsi­sággal várt beszéde állott. Az Apponyi Albert grófhoz közelálló lapok, párt- árnyalatra való tekintet nélkül ezt a be­szédet harangozták be és a közvélemény is kíváncsian várta, hogy ebben az ominózus ügyben mi lesz „a nemzet pátriárkájának“ véleménye. Ma reggelre azonban aZ a szenzációs fordulat történt, hogy Apponyi Albert gróf elállóit terve­zett felszólalásától. Apponyi Albert elhatározása mögött ál­lítólag rendkívül érdekes, de a sajtó ál­tal eddig útién kinyomozhatatlan esemé­nyek állanak. Kétségtelenül .megállapítható tény az; hogy Teleki Pál gróf tegnap délután meglátogatta ‘ Apponyi. Albert grófot Yerböczy-utcai lakásán és hosszabb meg­beszélést folytatott vele a frankhamisí­tás ügyében. Beavatottak szerint ez a beszélgetés teljes három óra hosszat tartott. A beszélgetés részleteiről nem szivár­gott ki semmi, azonban a beszélgetésnek az a megállapítható eredménye lett, hogy Apponyi Albert gróf mára tervezett be­szédének elmondását elhalasztotta. Erre vonatkozóan maga Apponyi Albert gróf is nyilatkozott, megerősítvén azt a hirt, hogy beszédét ma semmiesetre sem mondja ek egyben pedig! azt a- rendkívül érdekes kijelentést tette: — A frankiigyben ahelyett, hogy tájé­kozottabb lennék, napról-napra tájékozat­lanabb vagyok. Apponyi, Albert gróf egyben azt is ki­jelentette, hogy Bethlen István gróf mi­niszterelnök genfi útja előtt valószínűleg nem is nyilatkozik, de ennek az elhatá­rozásnak az okát beavatottak könnyen megállapifihatjá'k. Teleki Pál és Apponyi Albert gróf beszélgetésére vonatkozóan elterjedt és eddig cáfolat lapul maradt az a hír, hogy előzően Hadik János gróf jelent meg Apponyi Albertnál és az ősz állam férfiút felelősségérzetére hivat­kozva, rá tudta venni arra, hogy szándékolt beszédét elhalássza. A baloldali ellenzék körében — amely egyre inkább tisztában van azzal, hogy a hűhóval és nem egészen hazafias módon megkezdett kormány buktató akciója ho- motkiba futott — érthető elkeseredéssel tárgyalják Apponyi Albert gróf elhatá­rozását, amely egyelőre keresztülhúzta azt a számításukat, hogy különleges ter­veik szószólója a pártkülönbség nél­kül tisztelt Apponyi Albert gróf le­gyen. Ugyancsak .hasonló elkeseredést terem­tett Zichy János gróf állásfoglalása is. akitől szintén kormányellenes felszólalást váriak, de ebben a szám*fásukba alaposan csa'ódniok kellett.. A baloldali körök vég­zetesnek ígérkező kudarcuk leplezésére most már a legitimista szárnyat vádol­ják azzal, hogy bár megígérte, hogy Vá­zsonyi Vilmost és társait teljes erejével fogja támogatni, azonban ez a szárny — az ő kifejezésük szerint — egyszerűen be­ugrottá őket. E pillanatban nem kívánunk állást fog­lalni ebben a kérdésben, azonban meg vá­gynak győződve arról, hogy semmiféle beugratás nem történt. hanem a baloldali ellenzék támasz­tott túlságosan vérmes reményeket azoknak a törekvéseknek szolgálatá­ban, amelyekkel az egész nemzeti közvélemény előtt ellenszenvessé tet­ték magúba v- it- amely törekvések szolgálatában komoly, higgadt ál­lamférfiakat nem sikerült megnyer­niük. Tendenciózus magyarázatokkal vették körül tegnap és ma Teleki Pá] grófnak egy állítólagos nyilatkozatát, am eljut Te­leki Pál gróf a Fővárosi Tudósitó mun­katársa előtt tett volna és amelyben a többi között azt. állította volna, hogy- a frankhamisítás ügyében sláger van kezében, ő azonban ezt a slágert csak akkor fogja kiadni ke­zéből, amikor ezt jónak látja. Alá délelőttre azonban kiderült, hogy Teleki Pál gróf ilyen kijelentést nem tett Szombaton valahogyan híre futott a városban annak, hogy á frankügyben úgynevezett szenzáció« fordulat követke­zett be Teleki Pál gróf újabb és Károlyi Imre gróf- mostani vallomásának adatai alapján. Sőt fantasztikus hírek keringtek Károlyi gróf birtokában levő állítólagos okmányokról, amelyekről kiderült, hogy ezek Windischgraetz naplójegyaetei len­nének s végül Károlyi Imre maga nyi­latkozott, hogy semmiféle fontos okmány birtokában nines. Mindenesetre ezek a légben járó híresztelések elegendők vol­tak arra, hogy egy pillanatra ismét fel­villanyozzák a közvélemény érdeklődését az egyébként már az unalmas ságig agyon tárgyalt, frankügyben. Beavatott forrásból az ügy legújabb fejleményeiről annyit sikerült megtudni, hogy Károlyi Imre gróf kihallgatását semmiféle uj adat nem tette meg- okolttá, hanem az a nyilt levél, amit legutóbb az egyik lapban közzétett. Miután Károlyi Imre vallomása és Te­leki Pál gróf állítása között bizonyos ellentétek merültek fel, a rendőri nyo­mozó hatóság szükségesnek tartotta Te- • leki újabb kihallgatását. A vallomások- I ról felvett jegyzőkönyvek átkerültek az ügyészségre és értesülésünk szerint fiztruche főügyész minden valószínűség szerint még ma kihallgatja Teleki Pált és Károlyi Imrét. Az a h; vesztei is, hogy Teleki gróf Schulizéval bármiféle össze­köttet tebe-n -lett - volna, már eleve meg­dőlt Schultze vallomásával, amelyben a senki előtt. A Magyar Távirati Iroda erre vmatlcozóan a következő közleményt adta ki: — Teleki Pál gróf megkérte a Magyar Távirati Irodát atinak közlésére, hogy a Fővárosi Tudós-itónak — amelyre való hivat­kozással egyes lapokban apokrif nyilatkozata jelent meg — semmiféle interjút nem adott; a szóbanforgó közlemény, amelyben többek között Teleki Pál grófnak valamilyen a frankügyre vonatkozó állítólagos „slágeré­ről“ lelt volna szó, egy újságíróval folytatott folyosói beszélgetésének tendenciózusan tó- szinezett elferdítése. Teleki Pál grófnak csakis a szombati napon a Magjnr Távirati Irorla utján közzétett nyilatkozata unton- ♦ikiis. Cáfol Teleki Pál egyébként Becsben is. Onnan ugyanis a SonP- und Moutags- zeituna tegnap este telefonon Teleki Pál grófhoz fordult nyilatkozatért, aki a kö­vetkezőket jelentette ki: — Az u közlés, hogy nyilatkozatot teltem volna, nem felel meg a lényeknek. Beszél­tem ugyan szombaton néhány képviselővel és miniszterrel a frankhamisiiási ügyről, de olyan kijelentést, hogy kezemben „sláger“ van, nem tettem. Egyébként az időpontot nem tartom opportunusnak arra, hogy to­vábbi nyilatkozatot tegyek a frankügyben. így tehát a „sláger “-nyilatkozat sem bizonyult valónak, mint a liberális sajtó annyi más „slágere“ a frankügyben. cári bankjegynyomda egykori igazga­tója kijelenti, hogy Teleki Pál grófot nem ismeri, soha­sem látta és vele még közvetett utón sem állott érintkezésben. Lehetséges, ám nem valószínű, hogy a mai ügyészségi kihallgatáson jelen lesz­nek a francia megbízottak is és esetleg kihallgatják még Pallavicini György őr- grófot is arra vonatkozóan, hogy mit tud a Honszeretet cimü társaságnak szerepé­ről a frankhamisítással kapcsolatban. Annakidején mi is beszámoltunk arról, hegy igen sok névtelen levél érkezik az ügyészségre, amelyek különböző bejelen­téseket tartalmaznak a frankhamisításra vonatkozóan. Illetékes hatóságok a név­telen bejelentések ügjrében is eljárnak, nyomoznak. eddig már sok száz oldalt, megha­ladt az a jegyzőkönyv, amelyet a névtelen levelekről felvettek, más eredmény nincs, mert valamennyi ilyen bejelentésről ki­derült, bogy csak fantázia szüleménye. Schnitze berlini vallomása dobta bele Mészáros Gyula személyét a frankügybe. Értesülésünk szerint illetékes helyen diplomáciai utón tettek lépéseket, hogy Mészárost, aki ezidőszerínt az angorar török nemzeti múzeumot szervezi, kihall­gassák s az erről szóló jegyzőkönyvéi megküldjék Budapestre. Ezzel majdnem egyidejűén az ügyészség megfelelő el ja­Vasárnap semmiféle kihallgatás nem volt az ügyészségen—Szirache főügyész ma hiítalí- gatia Károlyi Imrét es Teleki Pál gráfot Lapunk mai száma 3000 korona l. P muíR-i. ^ si«f!x*iÁi in *» — / — —i műm m V ÁT' t-ttz. SJ ' —— MKtTWíI u uaadu* kd« 40.009 &>r., nagyad/ Rjfj §£|1 fiKllSk 8*38 i V £ T , t / MM MW E&l VnUIi Bndapnl, V. kw, k°ron.. - §|83 fUSí plisBk Wsí L. . . - ' _______ Hflj jÉ*W ImI ___ HobtW - nten 19. Kim. *«« h«iyb«n, maß sunn .«dWEfrs, ^estest*. EhÜ AfíaW T.ur«« ■ »7-47, »7-4*, ß» pályaudvaron MEm IfjaB áSíBlmifa J. M. Cyor.Irík i 7-Í0. ­/ S9D8 kar. Wiapbaa hat. MmÁ tTffwilHni n*kldad4hjaatalak, Vili., hSynap a* aaadrnap 7300 aMjPtvh-- fflmS :-?aBs JgjB&F R4Jc£cal-nt 1. n., Talefan> haataák kor. — Hlrdatdaak ifllilfll ll BIT JUH WBBI |h| gQffg }. »34-94. Taría-kBnat *».- BMbat dljambda IHI wHK WsEm mH Hl sHk Telefam 111—41. Vili. évfolyam 49. (1894.) ssám + Kedd ♦ Mudapesl, 1926 március 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék