Uj Nemzedék, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

l. P mutR­i. ^ si«f!x*iAi in *» — / — —i mam m V AT' t­ ttz. SJ ' —— MKtTWfI u uaadu* kd« 40.009 &fr., nagyad/ Rjfj §£|1 fiKllSk 8*38 i V £ T , t / MM MW E&l VnUIi Bndapnl, V. kw, k°ron.. - §|83 fUSí plisBk Wsí L. . . - ' _______ Hflj jÉ*W ImI ___ HobtW - nten 19. Kim. *«« h«iyb«n, maß sunn .«dWEfrs, ^estest*. EhÜ AfíaW T.ur«« ■ »7-47, »7-4*, ß» pályaudvaron MEm IfjaB áSíBlmifa J. M. Cypr.Irík i 7-10.­­/ S908 kar. Wiapbaa hat. MmA tTffwilHni n*kldad4hjaatalak, Vili., hSynap a* aaadrnap 7300 aMjPtvh-- filmS .-?aBs JgjB&F R4Jc£cal-nt 1. n., Talefant­haataak kor. — Hirdatdaak ifllilfll ll BIT JUH WBBI |h| gQffg­­. »34-94. Tarra-kBnat *».­ ­ BMbat dljambda IHI wHK WsEm mH Hl sHk Telefam 111—41. Vili. évfolyam 49. (1894.) ssám + Kedd ♦ Mudapest, 1926 március 2. Sorsdöntő napok A Bacher ur, a Hőnich úr s az olasz- fiszkai Friedlaender urak felé fuvolái A terézvárosi demokrácia a Vezúv dühével üvölti az egekre a gyűlölet láváját, amely már betemette a tár adalni béke kiépité­­■pnek némely próbálkozását. Ezt a tényt konstatálni kell. Minél vadabb és szerte­lenebb az a frankoffenzíva, amely a te­rézvárosi vezér nyomában új és új roha­mokkal ostromolja, a magyar állami és társadalmi rend épületét, annál helyre­­hozhatatlanabb a kár. Mi óva emeltük fel szavunkat ezen a helyen a frankügy bűnének politikai ki­szélesítése ellen, mert látunk azt a szán­dékot, hogy a múlt erkölcsi posványában megrekedt radikális zsidó liberalizmus politikája akar előretörni a frankügy ostrom ágyú­já­val ütött réseken. Szavunk pusztába kiáltó szó maradt. Amikor mindenki: kormány, hatóságok, társadalom, sajtó a legnagyobb energiá­val fordult szembe a frank kalandoraival, Vázsonyinak és a mögötte meghúzódó „nem faj, hanem felekezet” jeligével fel­ék­es ítélt társaságnak, mindez nem volt elég. Megmozgatták Sauerwein úrtól a párisi és a bécsi szökevényeken át a bu­dapesti sajtóig, a „kurzus“ gyűlöletétől lihegő és bosszút tajtékzó radikalizmus egész szervezetét. Minden fejet leütni, mindent víz alá nyomni, mindent diskre­­ditálni és mindent denun­ciálni, ez volt a jelszó, amelyben Vázsonyi Vilmos vezér­kedése alatt az ország minden külső és belső ellensége egyetért. Amikor aztán visszaütnek, amikor botrányok támadnak az utcán s a törvényhatóságok megtor­lást sürgetnek, akkor lamentálva csóvál­ják a fejüket és szabadságjogokat emle­getnek. M­r megértjük azokat a zsidókat, akik, aggodaloimmál látják az egyre­­veszedel­mesebb tüneteket. Megértjük azokat a zsi­­dókat­, akik nem akarnak Vázsonyi után rohanni s akik tiltakozó szót, emelnek az ellen, hogy a­ terézvárosi szüklátkör vici­nális politikusai a frankügyben a nem­zeti becsület ellen, az egész zsidóságot ex­ponálják. Elvégre vannak s kell is, hogy legyenek, a zsidóságnak gondolkodó ele­mei, akik saját eszük, saját útjaik és sa­ját jobb érzésük után mennek. Kell, hogy legyenek, akik belátják, hogy a ,,kurzus“ címén nem lehet egy egész országot, an­nak kormányát és a nemzet becsületét a világ előtt meghurcolni és a vádlottak padjára ültetni. Kell, hogy legyenek, akik tisztán látják a Sauerweinek kezére ját­szó, a francia detektíveket ú­i és új pót­vizsgála­tokra uszító, a francia kormány­tól demarsokat óhajtó budapesti politika s a külföldön lesben álló szökevényhad között a már nem is titkolható összefüg­géseket. Világosságot akarnak a frankügyben. Meg akarják tisztítani a közéletet a ka­landoroktól? Mi is ezt akarjuk. A kor­mány, a nemzetgyűlés, a keresztény Ma­gyarország is ezt akarja. De perverz gyönyörrel könyökig turkálni a piszok­ban, világgá röhögni a visszaélést s a nemzet arculatába vágni a bűnt, amelyet néhány ember elkövetett, ez már nem vi­lágosság és nem tisztító munka, hanem felforgatás, bosszú és gyűlölet a nemzet rovására, amelyért viselni kell, az egyre nagyobb mértékben fellobbanó antisze­mitizmus formájában is, a következm­é­nyeket. Tudomásunk van arról, hogy a zsidóság igen jelentékeny tényezői és ré­tegei Vázsonyi ki­számí­that­lan következ­ményekkel járó politikájától visszadöb­­bentek. Nem kívülről, hanem magából a zsidóságból, tehát belülről kezd kiala­kulni az a nézet, hogy Vázsonyit ezen az utón követni már nem lehet. Magának Vázsonyinak megviselt ideg­zete sem bírja azt a rohamot, amelyet dik­tált a frankügynek, mert érzi, hogy nem vállalhatja a végső konzekvenciákig a felelősséget. Vázsonyi is érzi, hogy jogé­, szilag gyönge, politikailag értéktelen az ő külön­véleménye. Érzi, hogy elvesztette a csatát, s hogy most már csak megbukni, hajótörötten a politikai izoláltságba me­nekülni lehet. Mi nem akarjuk jobban szítani az an­tiszemita érzések tűz­ét, mint ahogyan az fellángolt. Majd megteszi helyettünk ezt a radikális zsidó sajtó és Vázsonyi. De a zsidósághoz van egy szavunk. A Vezúv gyűlöletlávája sem fogja visszariasztani saját létének, becsületének kötetességtelje­sítésétől a nemzetet. A hamu eltemetheti az utolsó közkatonát is, de az őrhelyen mindhalálig ott fog állni. A zsidóság tudja legjobban, hogy saját­ érdekében, de­ha kell, Viz­sonyi­­és a zsidó sajtó ellen is miként teljesítheti a sorsdöntő reá háramló kés­elvegét. Apponyi bizonytalan időre elhalasztotta a frankügyben mára tervezett felszól­a Hadik és Teleki hosszasan tárgyalt Apponyival a politikai­­ helyzetről — Teleki nem nyilatkozott semmiféle „sláger“ ~ről Nincs „szenzációs fordulata a frankügyben .— Az Uj Nemzedék tu­dósitójától — A politikai közérdeklődés homlokterében ma reggelig Apponyi Albert gróf bejelen­tett és minden oldalról érthető kíváncsi­sággal várt beszéde állott. Az Apponyi Albert grófhoz közelálló lapok, párt­­árnyalatra való tekintet nélkül ezt a be­szédet harangozták be és a közvélemény is kíváncsian várta, hogy ebben az ominózus ügyben mi lesz „a nemzet pátriárkájának“ véleménye. Ma reggelre azonban az a szenzációs fordulat történt, hogy Apponyi Albert gróf elállást terve­zett felszólalásától. Apponyi Albert elhatározása mögött ál­lítólag rendkívül érdekes, de a sajtó ál­tal eddig útjén kinyomozhatatlan esemé­nyek állanak. Kétségtelenül­­megállapítható tény az, hogy Teleki Pál gróf tegnap délután meglátogatta­­ Apponyi­ Albert grófot Verbőczy­ utcai lakásán és hosszabb meg­beszélést folytatott vele a frankhamisí­tás ügyében. Beavatottak szerint ez a beszélgetés teljes három óra hosszat tartott. A beszélgetés részleteiről nem szivár­gott ki semmi, azonban a beszélgetésnek az a megállapítható eredménye lett, hogy Apponyi Albert gróf mára tervezett be­szédének elmondását elhalasztotta. Erre vonatkozóan maga Apponyi Albert gróf is nyilatkozott, megerősítvén azt a hirt, hogy beszédét ma semmiesetre sem mondja el egyben pedig­ azt a­ rendkívül érdekes kijelentést tette: — A frankü­gyben ahelyett, hogy tájé­kozottabb lennék, napról-napra tájékozat­lanabb vagyok. Apponyi, Albert gróf egyben azt is ki­jelentette, hogy Bethlen István gróf mi­niszterelnök genfi útja előtt valószínűleg nem is nyilatkozik, de ennek az elhatá­rozásnak az okát beavatottak könnyen megállapitthatjá­k. Teleki Pál és Apponyi Albert gróf beszélgetésére vonatkozóan elterjedt és eddig cáfolat­lanul maradt az a hír, hogy előzően Hadik János gróf jelent meg Apponyi Albertnál és az ősz állam­férfiút felelősségérzetére hivat­kozva, rá tudta venni arra, hogy szándékolt beszédét elhalassza. A baloldali ellenzék körében — amely egyre inkább tisztában van azzal, hogy a hűhóval és nem egészen hazafias módon megkezdett kormány buktató akciója ho­­morkiba futott — érthető elkeseredéssel tárgyalják Apponyi Albert gróf elhatá­rozását, amely egyelőre keresztülhúzta azt a számításukat, hogy különleges ter­veik szószólója a pártkülönbség nél­kül tisztelt Apponyi Albert gróf le­gyen. Ugyancsak­­hasonló elkeseredést terem­tett Zichy János gróf állásfoglalása is, akitől szintén kormányellenes felszólalást vártak, de ebben a számításukba alaposan csalódniok kellett.. A baloldali körök vég­zetesnek ígérkező kudarcuk leplezésére most már a legitimista szárnyat vádol­ják azzal, hogy bár megígérte, hogy Vá­zsonyi Vilmost és társait teljes erejével fogja támogatni, azonban ez a szárny — az ő kifejezésük szerint — egyszerűen be­ugrotta őket. E pillanatban nem kívánunk állást fog­lalni ebben a kérdésben, azonban meg va­gynak győződve arról, hogy semmiféle beugratás nem történt, hanem a baloldali ellenzék támasz­tott túlságosan vérmes reményeket azoknak a törekvéseknek szolgálatá­ban, amelyekkel az egész nemzeti közvélemény előtt ellenszenvessé tet­ték magáka v­­it­­amely törekvések szolgálatában komoly, higgadt ál­lamférfiakat nem sikerült megnyer­niük. Tendenciózus magyarázatokkal vették körül tegnap és ma Teleki Pál grófnak egy állítólagos nyilatkozatát, am­elyet Te­leki Pál gróf a Fővárosi Tudósító mun­katársa előtt tett volna és amelyben a többi között azt­ állította volna, hogy­ a frankhamisítás ügyében sláger van kezében, ő azonban ezt a slágert csak akkor fogja kiadni ke­zéből, amikor ezt jónak látja. Alá délelőttre azonban kiderült, hogy Teleki Pál gróf ilyen kijelentést nem tett senki előtt. A Magyar Távirati Iroda erre viatk­ozóan a következő közleményt adta ki: — Teleki Pál gróf megkérte a Magyar Távirati Irodát annnak közlésére, hogy a Fővárosi Tudós­itónak — amelyre való hivat­kozással egyes lapokban apokrif nyilatkozata jelent meg — semmiféle interjút nem adott; a szóbanforgó közlemény, amelyben többek között Teleki Pál grófnak valamilyen a frankügyre vonatkozó állítólagos „slágeré­ről“ lett volna szó, egy újságíróval folytatott folyosói beszélgetésének tendenciózusan te­­színezett elferdítése. Teleki Pál grófnak csakis a szombati napon a Magyar Távirati Irod­a utján közzétett nyilatkozata unton­­♦ikiis. Cáfol Teleki Pál egyébként Bécsben is. Onnan ugyanis a SonP­ und Montags­­zeituna tegnap este telefonon Teleki Pál grófhoz fordult nyilatkozatért, aki a kö­vetkezőket jelentette ki: — Az a közlés, hogy nyilatkozatot tettem volna, nem felel meg a tényeknek. Beszél­tem ugyan szombaton néhány képviselővel és miniszterrel a frankhamisítási ügyről, de olyan kijelentést, hogy kezemben „sláger“ van, nem tettem. Egyébként az időpontot nem tartom opportunusnak arra, hogy to­vábbi nyilatkozatot tegyek a frankügyben, így tehát a „sláger “-nyilatkozat sem bizonyult valónak, mint a liberális sajtó annyi más „slágere“ a frankügyben. Vasárnap semmiféle kihallgatás nem volt az ügyészségen•Sztrache főügyész ma kihzall­­gatja Károlyi Imrét és Teleki Pál grófot Szombaton valahogyan híre futott a városban annak, hogy a frankügyben úgynevezett szenzációs fordulat követke­zett be Teleki Pál gróf újabb és Károlyi Imre gróf­ mostani vallomásának adatai alapján. Sőt fantasztikus hírek keringtek Károlyi gróf birtokában levő állítólagos okmányokról, amelyekről kiderült, hogy ezek Windischgraetz naplójegyzetei len­nének s végül Károlyi Imre maga nyi­latkozott, hogy semmiféle fontos okmány birtokában nincs. Mindenesetre ezek a légben járó híresztelések elegendők vol­tak arra, hogy egy pillanatra ismét fel­villanyozzák a közvélemény érdeklődését az egyébként már az unalmas­ságig agyon­tárgyalt, frankügyben. Beavatott forrásból az ügy legújabb fejleményeiről annyit sikerült megtudni, hogy Károlyi Imre gróf kihallgatását semmiféle új adat nem tette meg­­okolttá, hanem az a nyílt levél, amit legutóbb az egyik lapban közzétett. Miután Károlyi Imre vallomása és Te­leki Pál gróf állítása között bizonyos ellentétek merültek fel, a rendőri nyo­mozó hatóság szükségesnek tartotta Te­­­­leki újabb kihallgatását. A vallomásoka­­ ról felvett jegyzőkönyvek átkerültek az ügyészségre és értesülésünk szerint Iiztrache főügyész minden valószínűség szerint még ma kihallgatja Teleki Pált és Károlyi Imrét. Az a hí vesztes is, hogy Teleki gróf Schultzéval bármiféle össze­köttet­tebe­n­­lett­­ volna, már eleve meg­dőlt Schultze vallomásával, amelyben a cári bankjegynyomda egykori igazga­tója kijelenti, hogy Teleki Pál grófot nem ismeri, soha­sem látta és vele még közvetett uton sem állott érintkezésben. Lehetséges, ám nem valószínű, hogy a mai ügyészségi kihallgatáson jelen lesz­nek a francia megbízottak is és esetleg kihallgatják még Pallavicini György őr­­grófot is arra vonatkozóan, hogy mit tud a Honszeretet című társaságnak szerepé­ről a frankhamisítással kapcsolatban. Annak idején mi is beszámoltunk arról, hogy igen sok névtelen levél érkezik az ügyészségre, amelyek különböző bejelen­téseket tartalmaznak a frankhamisításra vonatkozóan. Illetékes hatóságok a név­telen bejelentések ügy­ében is eljárnak, nyomoznak, eddig már sok száz oldalt, megha­ladt az a jegyzőkönyv, amelyet a névtelen levelekről felvettek, más eredmény nincs, mert valamennyi ilyen bejelentésről ki­derült, hogy csak fantázia szüleménye. Schnitze berlini vallomása dobta bele Mészáros Gyula személyét a frankügybe. Értesülésünk szerint illetékes helyen diplomáciai úton tettek lépéseket, hogy Mészárost, aki ezidőszerint az angolai török nemzeti múzeumot szervezi, kihall­gassák s az erről szóló jegyzőkönyvét megküldjék Budapestre. Ezzel majdnem egyidejűen az ügyészség megfelelő el­va- Lapunk mai száma 3000 korona

Next