Uj Nemzedék, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

2 rárssal kapcsolatosan megkereste a hágai törvényszéket is, az ottani vizsgálóbíró­hoz eljuttatta kérését, amely igen sok olyan kérdést tartalmaz, amelyre Janko­­vichnak és társainak kell feleletet adni. Mert a hágai vallomási jegyzőkönyvek és a Budapesten letartóztatott vádlottak val­lomásainak egybevetése után sok olyan ■részlet adódott, amelyet csak Jankovichék újabb kihallg­g­atásával lehet teljesen tisz­tázni. Az ügyészségen egyébként e hét kö­zepére várják Berlinből a Schnitze vallo­másáról írt jegyzőkönyveik megérkezését. Ennek áttanulmányozása után sor kerül­het esetleg újabb személyek kihallgatá­sán­. ­ Bársonyi Mbos­­­f — Az Új Nemzedék tudósítójától. Súlyos veszteség érte a magyar orvos­tudományt és az egyetemi ifjúságot, aki­nek szellemi vezére, Bársony János or­vosprofesszor, az I. számú női klinika igazgatója vasárnap reggel hosszas szen­vedés után Múzeum-közti lakásán meg­halt. Bársony János 1860-ban született Nagykárolyban. Tanulmányait a bécsi és a budapesti egyetemen végezte el. 1884-ben avatták doktorrá. Öt éven át első tanár­segédje volt elődjének, Kézmárky Tivadar dr. tanárnak, a nőgyógyászati klinikát 1891-ben magántanárrá, nevezték ki, ma­jd 1893-ban egyetemi nyilvános tanár lett. 1903-ban elfoglalta Kézmárka katedráját és az első számú nőgyógyászati klinika igazgatói állását. Bársony János közel f­élszázados orvos működése­ alatt értékes és nagyarányú te­vékenységet fejtett ki az orvostudomá­nyok terén. Húsz éven át tagja és négy éven át alelnöke volt az Igazságügyi Or­vosi Tanácsnak, Mór­a vésik professzor ha­lála óta pedig az elnöki teendőket is ő látta el. Ferenc József még a békeévek­ben udvari tanácsosi címmel és a Linót­renddel tüntette ki és jutalmazta Bár­sony professzor nagyértékű munkásságát. Mintegy ötven tudományos munkát irt. Nagy szerepet játszott a gyermekágyi láz eleni küzdelemben Valamint az ő nevé­hez fűződik a vérbe adott szublim­átinjek­­ciók alkalmazása is. Klinikai működésén és tudományos munkálkodásán kivili Bársony János kitűnő gyakorló orvos­ is volt, és a szülészet és nőgyógyászat előre­haladása rendkívül sokat köszönhet a tudós orvostanárnak.­­ A 66 éves professzor, annak ellenére, hogy az utóbbi időben mindjobban elha­talmasodott súlyos betegségei professzori és klinikai teendőit továbbra is a régi leliismeretességgel, pontossággal látta el Már régebben rákszerű csontbetegségben szenvedett, ami eredetileg mellesemtdaga­­natot okozott, majd az utóbbi hetekben ki­fajult és átterjedt egész csont szerveze­tére. Állapotát egy véletlen szerencsétlen­­ség is súlyosbította, amikor karácsony előtt jobb lábtörést is szenvedett. Hetek­kel ezelőtt a nagybeteg professzor Debre­cenbe utazott, hogy sógora, Kenéz Gyula tanár klinikáján műtétnek vesse alá mar­gát. A debreceni klinikán próbaki­metszést végeztek a professzoron s már ez alka­lommal konstatálták gyógyíthatatlan be­tegségét. Családja és kartársai betegsége súlyos és gyógyíthatatlan természetét gondosan titkolták egészen haláláig. A beteg­ség ezelőtt öt nappal vált ka­­tasztrofálssá. Pénteken már menthetet­lennek látszott a beteg élete. Kezelőorvo­sai, Verebély Tibor, Hüttl Tivadar, Her­­czogh Ferenc és Csiky József professzor mindent megtettek a beteg megmentésére, de a súlyos beteg tanár állapota rohamo­san rosszabbodott és ötnapi kínos szenve­dés után oly válságosra fordult, hogy már saját kívánságára a szentségeket­­ felvette. A szombatról vasárnapra, vir­radó éjjelen azután beállt az agónia, és­­vasárnap reggel 8 órakor Bársony János meghalt. Az elhunyt professzort felesége, leánya és testvére, Bársony István, a ki­váló író gyászolják. Bársony professzor halála, bár környe­zete és kortársai előre látták az elkerül­hetetlen vég bekövetkezését, nagy meg­döbbenést és részvétet keltett. A magyar i­fjússág atyai támogatóját veszítette el benne. A régi, nemes,professzornem­zedék legmarkánsabb alakja ment el örökre közülünk. Valaki, aki egész életében dol­gozott, akinek munkásságához megszám­lálhatatlan jótétemény és eredmény fűző­dik. Az öreg úr markáns alakja volt a magyar tudományos életnek, aki amel­lett nem zárta be magát a tudományos eszközök és könyvek közé, ő az élet em­bere volt. Megértette az új idők szavát és megértette az uj gondolatokat, le tudta vonni a bolsevizmus és az összeomlás minden tanulságát s éppen ezért élére állott annak a nagy ifjúsági mozgalom­nak, amelynek végső célja a magyar tu­dományos élet megtisztítása az idegen elemektől s egy uj magyar nemzedék fel­­sarjasztása volt, amely a versenyképes­ség minden vértezetével ellátva ki tudja szorítani az elszaporodott idegeneket a magyar tudományos életből s vissza tudja hódítani azokat a helyeket, amelye­ket a belső idegen hódítók a liberalizmus korában elcsikartak a magyarság elől.­­ A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete, amelynek a megboldogult Bársony János egye­temi professzor egyik megalapítója volt, a következő gyászjelentést adta ki: A pótolhatatlan veszteség okozta mély fáj­­dlomtól megilletődve tudatjuk, hogy a nenn- és a keresztény gondolat eltántorít­ hatatlan harcosa, a magyar orvosi kar és a hősólét büszkesége, a HONÉ disztagja, dr. Bársony János magyar királyi udvari taná­csos, egyetemi nyilvános rendes tanár hősies béke­tűréssel, keresztényi alázatossággal viselt, hosszú betegség után február 38-án délelőtt 8 órakor örökre eltávozott szerető körünkből. Tündöklő csill­agunkat március hó 3-án, szer­dán délelőtt 11 órakor földi pályájának, a ma­gyar királyi Pázmány Péter Tudományegye­tem aulájából kiinduló utolsó szakaszán is a MONE-t­agok serege fogja követni Nyugovóra tért daliás testét a forrón szeretett magyar anyaföld várja ölelő karjaiba. Áldott emléke és vezérlő szelleme szivünknek lesz mindenko­ron kiapadhatatlan kincse és erőforrása. Bu­dapest, 1926 március hó . A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete, dr. Bitaók Zsigmond el­nök, dr. Engel Antal titkár, dr. Csilléry And­rás ügyvezető igazgató. Bársony professzor holttestét a köz­ponti egyetem aulájában, ravatalozzák fel. A beszentelés szerdán délelőtt tizenegy órakor lesz és a Kerepesiéi temetőben a főváros által, adományozott díszsírhelyen helyezik örök nyugalomra. • tér M* • úl nemzedék­ ­ Ketlä, 1926 margins S. Egy német építész letartóztatta a karlsbadi járásfőnököt, munkásaival megszállta a postát s megostromolta a rendőrséget — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Karlsbad, március 1. A rendőrség­ jelenti: Rössler Rudolf építkezési vállalkozó az Imperiál-szálló közelében házat épít fürdővendégek szá­mára A tegnapi nap folyamán megjelent az épülő háznál és felhívta az építkezés­nél alkalmazott munkásokat, hogy a munkát hagyják abba és jöjjenek vele a politikai járásparancsoksághoz. A hat­van munkás a parancsnokság épülete elé vonult, ahol Rössler két delegátust jelölt ki a munkások közül, akikkel Fiedler já­rási elöljáró hivatali helyiségébe ment és közölte vele, hogy letartóztatja és hi­vatalától m­egis osztottnak jelenti ki. Amidőn Fiedler megkérdezte, hogy miért teszi ezt, azt válaszolta, azért tar­tóztatja le, mert Fiedler cseh, Fiedler Mikesek nevű hivatalnokának azt a meg­bízást adta, hogy telefonon hívja fel a rendőrséget, mert azt hitte, hogy őrült emberrel van dolga. Rössler rákiáltott Mikeseimre, hogy itt nem szabad telefonálni. Fiedler erre visz­­szatért hivatali szobájába és onnan akarta felhívni a rendőrséget, erre azonban Rössier megfenyegette, hogy ebben az esetben erőszakot fog alkalmazni. Fiedler tartott az erőszaktól, mivel Rössler kezét a zsebébe sül­yesztette és Fiedler azt hitte, hogy Rösslernél fegyver van- -- ----­Rössler befutott a szobájával szomszé­dos expedíciós helyiségbe. Rössler­­ azon­ban ide is követte, ahol azután a hivatal­nokok feltartóztatták. Eközben azonban Rösslernek néhány embere is behatolt a hivatal,os helyiségekbe és a hivatalnokok kezéből kiszabadították Rösslert. Rössler ezután tíz emberéből álló őr­séget helyezett el az épület előtt, míg többi emberével a főposta elé vonult. Itt a postaigazgatót kereste, akit azon­ban nem talált hivatalában, amire három embert állított a posta épülete elé és azt a parancsot adta nekik, hogy senkit se engedjenek az épületbe. Ezután mintegy negyven emberével a rendőrségre ment. Az előszobában Wotaua re­ndőrtaná­­csossal, a rendőrség parancsnokával talál­kozott, akinek szintén kijelentette, hogy állásától megfosztotta. Wotawa azonban lefogta Rösslert és az elősiető rend­őrökkel le­tartóztatta, egyidejűleg pe­dig elrendelte, hogy Rössler kíséreté­nek valamennyi tagját tartóztassák le. Eközben azonban összetűzésre került a sor, amelynek folyamán két rendőr köny­­nyű sérüléseket szenvedett. A támadókat letartóztatták és beszállították a járásbí­róság fogházába, összesen tizennyolc em­bert tartóztattak le. A rendőrorvos meg­vizsgálta Rössler elmeállapotát, azonban kifejezett elmebajt nem állapí­tott meg. . Tíz embert agyonlőtt egy mérnök, mert találmányát nem tudta értékesíteni A borzalom városa, ahol minden nap holtan találnak valakit Zajtalan revolverrel ölt az amerikai „messinai varga“ — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Newyork, február 20. Egy héten keresztül élt a legnagyobb borza­lomban Omaha város, amelynek utcáira éj­szaka idején már senki sem mert kimenni. A színházak és a mozik bezártak. Mint ahogy a világháború idején a repülőtámadástól tartó városok, Omaha is teljes sötétségbe burkolózott, mert a lakosok csak gondosan lefüggönyözött ablakok mögött mertek világosságot gyújtani. Az a pár automobil, amely mégis kimerészke­dett napnyugta után, eloltotta lámpáit. Az üz­leteikbe sen­ki sem merte betenni a lábát, úgy hogy a kereskedők ultimátumban szólították fel a rendőrséget: vagy biztosítja a normális állapotot, vagy elköltöznek a városból vala­mennyien. Mindezt a rémületet pedig egy is­meretlen ember okozta, aki nap, nap után le­lőtte kiválasztott áldozatát, anélkül, hogy bárki is látta volna­, vagy a titokzatos revolver dör­renését hallotta volna. A rendőrség állandó készültségben volt az egész héten keresztül, de mégsem tudott nyomára jutni a tettesnek. Az első áldozat A legelső áldozat a­ város egyik legnagyobb kereskedője volt, akit akkor ért a halá­los golyó, amikor éjfél felé kihajolt, a lakása abla­kán. A második áldozat egy gyógyszerész lett. Utána három más polgár következett s még csak személyleírást sem lehetett szerezni a gyilkosról. Az öldöklésben most két nap szü­net állt be, alkalmasint azért, mert egyedül már világos nappal sem mertek mutatkozni az emberek. Már-már fellélegzett a város, ami­kor vasárnap reggel az első oldalon közölték az újságok, hogy a rejtélyes golyó az éjjel egy vasúti alkalmazottat ért, aki azonban sebébe nem halt bele, bár az orvosok nem sok re­ményt fűznek felgyógyulásához. Ez a vasutas lett az első szemtanú, aki va­lamelyen közlést tudott tenni az elvetemült gyilkosról. Leírása szerint a gyilkos egy fiatal­ember, aki bőrruhát, acélsisakot és álarcot visel. Ebből természetesen nem sokkal lett okosabb a rendőrség, úgy hogy Omaha min­den polgára borzalommal tekintett a jövő elé. A lakásokat új zárakkal és tolóreteszekkel szerelték fel. Az izgalom tetőpontra hágott, amikor az omahai rendőrfőnöknek egy ajánlott levelet kézbesítettek. Egy perccel később, ahogy a rendőrfőnök a levelet elolvasta, az egész de­­tektívtestület mozgósított. Új „messinai varga“ A levél a következőképpen hangzott: ,igen bánt, rendőrfőnök úr, hogy magam­nak kell igazságot szolgáltatnom. Éjjel azon­ban nem bírom elviselni a világosságot. Fi­gyelmeztetem tehát, hogy zajtalan revolverem­mel továbbra is kénytelen leszek lelőni mind­­azokat, akik jogos parancsomnak nem tesznek eleget.. Mr. Philipp Carter, mérnök.“ Nem lehetett kétes, hogy amennyiben való­ban a leválírója a gyilkos, egy elmebeteggel van a rendőrségnek dolga. Cartert az egész város ismerte, mint bogaras embert, aki ál­landóan hangoztatta, hogy szenzációs talál­mányai vannak, de mivel őt mindenki gyűlöli, nem tudja azok­at értékesíteni. A detektívek nem találták meg lakásán, mert attól az idő­ponttól kezdve, hogy az első gyilkosság tör­tént, az őrült mérnök eltűnt hazulról. Megin­dult utána a hajtóvadászat. Csak két nappal később sikerült azonban elfogni, amikor Soar­­les orvos lakásán borzalmas vérfürdőt, rende­zett. Az orvos két segédével dolgozott labora­tóriumában, amikor Carter feltépte az ajtót és szó nélkül tizenkétszer rálőtt a jelenlévőkre. Bámulatosan jól célzott. Az orvos és egyik segéde nyomban meghalt, a másik asszistent pedig pár óra múl­va h­iszen védőit. A detektí­vek, akik nyomban értesültek a tömeggyászos­­ságról, azonnal ott termettek és üldözőbe vet­ték a mérnököt Carter, amikor látta, hogy nem menekülhet, visszafordult és még utol­jára egy Johnson nevű detektívet, agyonlőtt. Utána engedte, hogy bilincsbe verjék.­­Tolten- It­g elmegyógyintézetben van. Carter karrierje Philipp Carter, aki összesen tíz békés onto­­hai polgárt ölt meg, nyolc évvel ezelőtt tűnt fel Akkor kezdődött a szörnyű dráma, amikor a washingtoni tengerészeti­ minisztériumban egy nyúlánk, szemüveges fiata­leanbeor jelent meg s a felindulástól remegő hangon adta tudtára az őt fogadó osztályfőnöknek, hogy egy szenzációs találmányát megvételre kínálja az álamnak. Ez a találmány a zsebágyu. — Biztosíthatom önt — mondta zavarosan —, hogy ez a század legrettenetesebb fegyvere. Alig nagyobb, mint egy revolver, de hordtá­­volsága és hatóereje tízszerese a legnagyobb ágyúnak, amelyet az amerikai hadsereg hasz­nál... Szavainak igazolására nagy csomó vázlatot mutatott, továbbá egy mintát is megtekintésre ajánlott. Az osztályfőnök, aki már fellépése és beszédmodora miatt sem tartotta épelemé­­jének Cartert, azzal utasította­­, hogy neta illetékes ebben az ügyben, hanem forduljon egy másik ügyosztályhoz. Carter végigjárta a minisztériumot s a vezérkart is felker­este, de­­ mindenütt eleve visszautasításra talált Egye­dül csak egy magán­szabadalmi hivatal állt vele szóba, de a szakértők azt a véleményt ad­ták, hogy találmánya a gyakorlatban nem vál­hat­ik be. A kudarc után Carter három évet visszavo­­nultságbím töltött és zsebágyúja tökéletesíté­sén fáradozott. Az ágyúból nem lett ugyan semmi, de közben sikerült egy új rendszerű re­volvert szerkesztenie, amely a golyó elsütése­kor semmi zajt sem okoz. Mint most kiderült, ez a revolver valóságos mester­eit. Carter biz­tosra vette, hogy találmányát kitűnően tudja eladni. Többen kísérleteztek már előtte zajta­lan revolverrel, de a különböző hangtompító szerelvények, amelyekkel dolgoztak, csak­ gyengítették a lövés dörejét. Carter maradék nélkül megoldotta a kérdést, ugyannyira, hogy revolvere még zárt szobában, sem hallatja a legkisebb neszt sem. Érthetetlen, de ezúttal ő sem­ lett­ szerencséje. Akihez fordult.. .mind azt­, mondták, hogy a revolver tagarthatatlanul ügyes, de az előállítási költség olyan nagy, hogy üzleti szempontból nem fizetődik ki a ta­lálmány gyártása Ez a csapás teljesen meg­törte a mérnököt és már súlyos betegen köl­tözött vissza szülővárosába, Omahába. Abból a kis tőkéből élt, amely még szüleitől maradt reá. A pénz most már elfogyott, ami annyira megbontotta Carter lelki egyensúlyát, hogy elkeseredése és embergyűlölete akarattól,ami tízszeres gyilkossá tette. Vasárnap megalakult a Vasúti Tisztviselők Országos Egyesülete Többszáz vasúti tisztviselő jelenlétében va­sárnap délután tartotta alakuló közgyűlését a régi képviselőházban a Vasúti Tisztviselők Or­szágos Egyesülete. A közgyűlésen­ Miklós Imre ismertette az új vasúti tisztviselői egyesület megalakításának szükségességét, majd indít­ványára a közgyűlés táviratban üdvözölte Horthy Miklós kormányzót. A választás során elnökké Szerbák Eleket ideiglenes ügyvezető el­nökké pedig Miklós Imréit választották meg. A vasúti tisztviselők új egyesületének meg­alakulását a liberális újságok úgy állították­ be, hogy az új egyesület a vasutasok eddigi nemzeti irányú szervezeteivel, a KANSz ál­lamvasúti csoportjával és a Keresztényszo­­cialista Vasutasok Országos Gazdasági Egye­sületével szemben szélső­baloldali irányban akar működni Erre vonatkozóan az egyesület szervezőbizottsága ezt a felvilágosítást adta­tta Uj Nemzedék munkatársának: — Az uj egyesület sem a KANSz, sem a VOGE ellen egyetlen hangot sem hallatott, sőt a leghatározottabban állást foglalt a VOGE mellett. A KANSz egységének megbontásának még a gondolata, is távol áll tőlünk. Azzal a tendenciózus beállítással, hogy mi szélső­bal­oldali irányban akarunk dolgozni, esek a nem­zeti gondolata egyesületei között akartak szét­húzást, előidézni.­­ A vasárnapi közgyűlés bebizonyította, hogy a felsőbbsége mellett tűrhetetlenül ki­tartó trátor ,gerinces vasúti tisztviselői tábor a nemzeti gondolatot semmiféle provokációra nem hajlandó magától elvetni. A közgyűlésen ,a vasutiasság őszinte köszönetet mondott az elnökigazgatónak azért a fáradtságot nem ismerő nehéz munkáért, amellyel a vasutasok részére a részesedési jutalékot biztosította. ■— A Vasúti Tisztviselők Országos Egyesü­lete kizárólag a vasúti tisztikar ügyeivel fog­lalkozó minden egyéb egyesülettől független, szervezet akar lenni és szívvel-lélekkel együtt van a­ VOGE-val és a KANSz-szal minden ne­­mes küzdelemben. Abban a reményben alakult meg az egyesület, hogy a felsőbbség me£ fogja érteni nemes törekvéseit és a maga be­folyásával is támogatni fogja a vasúti tiszt­viselői kart céljainak elérésében­

Next