Uj Nemzedék, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

Kedd, 1926 március 5. Uj Nemzedék Vázsonyi egy volt kortese — Vázsonyiról „A gazemberek! Majd elbánok velük“ Mikor a demokrata vezér sértett hiúságá­ból saját szövetségese etten fordult : —Az Uj­­Nemzedék tudósítójától,­­* Darai János egyszerű, munkában kiöregedett Vasutasem­ber. Kurta, kopott béke« van rajta, a fején olcsó prémkucsma. Rákospalotáról jött t­e az­ Uj Nemzedék szerkesztőségébe, hogy el­mondjon egyet-mást Vázsonyi Vilmosról, aki­nek jó kuss esztendővel ezelőtt evlyik lelkes kortese volt. Húsz esztendő alatt megszürkült a baja, megfakult az arca Garai Jánosinak, de nem fakultak el az emlékei arról az ifjú te­rézvárosi fiskálisról, akit akkoriban egy for­rongó és vajúdó kor jelszavas politikája Ib­e­­ronimy Károllyal szemben országgyűlési kép­visel­ővé emelt szőkébb pátriájában, a Terézvá­­rosban. Az ifjú és temperamentumos fiskális akteoriban niép- ügyesebben tudhatott játszani az általa képviselt demokratikus hitvaiság búr­jain, mert bizony akkor még kersztény voltsai, s öt keresztény kortesei is akadtak. Egy volt közülük Garai János is, jó keresztény magyar vasutas, aki egymaga kétszáz vasutastársát tudta akkor Vázsonyi zászlaja alá verbuválni. fis­mai Amikor a volt kortes Vázsonyi ne­vét említi, dühtől és megvetéstől szikrázik a szeme. — Én és volt választói most mélyen elitél­jük Vázsonyi politikáját, — mondja fölindul­tan — nem azért választották meg akkor, hogy a keresztény magyarságot lebunkózza és sárba tiporja. Mert Vázsonyi már jó ideje nem csinál egyebet. — Mint egyik kortese, — folytatja — igen gyakran megfordultam Vázsonyi Teréz­ körúti irodájában és a demokrata körben. És most, hogy Vázsonyi a frankügy miatt ilyen csúf kampányt indított, eszembe jutott egy epizód, amelynek húsz esztendővel ezelőtt voltam ta­núja , amely élesen rávilágít Vázsonyi jellemére. — Ezer élene százötben, mikor Vázsonyi Eferonimy kereskedelmi tainiszterrel szemben lépett fel a Terézvárosban, mi keresztény vas­utasok melléje álltunk, mert a vasutassztrájk idején a mi érdekünkben ő is exponálta magát és több vasutas védelmét vállalta. A rendkívül heves választási harcban Andrássy és Apponyi gróf, valamint Polónyi Géza is az ellenzéki Vázsonyi győzelmén fáradozott. Vázsonyit meg is választottuk. Akkoriban történt, hogy a király — nem akarván a függetlenségi po­litikusokból kormányt alakíttatni — karhata­lommal feloszlatta a képviselőházat és kine­vezte a Fehérváry-kormányt, amely egy évig volt hatalmon. 1906 augusztusában azután a király Wekerlét bízta meg a koalíciós kor­mány megalakításával. A kormány tagjai nagyrészt a függetlenségi képviselők úgyne­vezett vezérlő-bizottságából kerültek ki, amelynek Vázsonyi Vilmos is tagja volt, V­­­esonyi azonban nem, jutott tárcához. —­ Ebben az időben egy napon felkerestem Vássonyit irodájában s akkor véletlenül fül­­tanuja lettem egy Vázson­yira igen jellemző epizódnak. Vázsonyi az íróasztalnál ült s maga elé meredve, elkeseredett arc­kifejezéssel mor­fondírozott: — A gazemberek! A gazemberek! — hajto­gatta magában — engem kihagytak!... No de majd elbánok­ én velük! A kezemben vannak a gazemberek! Természetesen akkor fogalmam sem volt, kik ellen fakadt ki ilyen indulatosan Vázsonyi Mint egyszer­ű mozdonyvezető, nem értettem a magasabb politikához. Csak akkor jöttem rá, milyen indulat fűtötte Vázsonyit, amikor nem­­sokára a lapokban heves sajtókampány indult ■meg Polónyi Géza igazaságügyminiszter ellen. A sajtókampányt a hiúságában megsértett Vá­­zsonyi Vilmos vezette, akinek megválasztatása érdekében maga Polónyi is agitált. A kam­pány éppen olyan nagyméretű volt, mint ami­­ket most folytatott Vázsonyi Bethlen minisz­terelnök ellen. Polónyit azzal kezdték ki, hogy titkos kémirodát tartott fenn a Burgban és annak útján értesült a kamarilla minden egyes intézkedéséről. A Vázsonyi által informált sajtó addig verte a nagydobot, amíg Polónyi­­n­ak le kellett mondania. És ez, mint emlékeze­tes, Vázsonyinak a műve volt, ő volt a tá­madások spiritus rektora. S azért tette, mert kimaradt a koalíciós kormányból. — Csak ennyit akartam elmondani Vázsonyi­ról — fejezte be előadását Vázsonyi volt kor­tese — és azt hiszem, ezzel egy eddig ismeret­len történelmi adattal szolgáltam önöknek. . . . Ha történelmi jelentőségű adatnak nem is lehetne tekinteni Garai János fáradságos munkában megöregedett mozdonyvezető elke­szélését, mindenesetre igen fr­a­ppáns adalékul szolgálhat ahhoz, milyen beteges egocentriz-A ga­zasági krízis következtében egyre szaporí­tó kivándorlási hiénáik vérlázít­ó lelkiisz éretlenségéről és kegyetlenségé­ről rán­ja le a leplet az a jelentés, mely a köze­m­ában érkezett a keresztény­­szociali­ta szakszervezetek központjához. A jelel­és beszámol arról, milyen keserű sors ír ott osztályrészül azoknak a bá­nyamű busóknak, akiket a kivándorlási ügynök k mézesmázos ígéretekkel ráivet­­tek a­ra , hogy­ a belgiumi Windrslaig bányaü­erében vállaljanak alkalmazást. A ki vndorlási ügynökök akár a béke­­években is előszeretettel vetették ki em­berfogó hálójukat a twing ovi­dák fákre, a világ m­inden tájára szállíották a kitar­tásáról, szívósságáról és alaposságáról ismert magyar bányász emberanyagot. A h­ábo­rt követő időkben a hatóságok minden ébersége ellenére fokozottabban láthatta hozzá bűnös munkájukhoz, amely­e­em volt nehéz, m mert­­ egyre rosszabbodó munkavi­szony k következtében az emberek könny­ű r­­iá voltak arra, hogy itt hagyj­a a nem sok jóval kecsegtető országot. A leg­­obb bányamunkások százai kerül­tek így k­lföldre, magyar bányászok fúr­ják ver­etékes munkával a német, fran­cia és l­iga bányavidékek földjét. A kül­hldról érkező levelekből és össze­foglaló jlentésekből derül ki azután, hogy in­nen sok csapásnak vannak ki­téve a­­ vándorlók. Vörös fonalként hú­zódik vé­rig ezeken a jelentéseken az elé­gedetlen ég, mint ahogyan ez a Windrsl­gban dolgozó bányászok sorsát ismertet jelentésből is kitűnik, amelyben elkeser­edetten mondják el az i­le­sen be­csempészett magyar bányá­szok, h­ogyan vezették őket félre ide­­haz­a kivándorlási ügynökök. Ezek a modern rabszolgák azt ígérték nekik, h­ogy mindegyikük, szakképzettsé­gének m­egfelelő foglalkozást kap. A­mi­­kor azo­ki rendeltetési helyükre érkez­tek, a ti­nt karok helyett rideg fogadta­tásban v­é­szegültek, szakképzettségüknek a legket­sbé sem megfelelő m­unkahe­­lyekre kitolták őket, ahol alacsony­­rendű m­unkát, kellett sokszor életvesze­­delmes k­örülmények között végezniök. A kint It­uiuukabé is jóval kevesebb volt, a­nt amilyenre az ügynököktől ígéretet kaptak. Igen b S6ZU időnek kel­le fi ekmilm­a, míg egy­­ek, akiket a bánya vezetősége bizalnál méltatott, mint vájárok kap­tak becs iáét. A több­iknek továbbra is a nekik meg nem felt 5 alacsonyrendű munkát kell végezni libérük mellett. A jelentés sze­rint soka­n a kivándorlók közül szívesen térnének már vissza hazájukba, anyagi eszközök hiányában azonban erre egy­előre­­tön­jen módjuk. Értesül­tünk szerint az ilyen szomorú jelentései nem tartoznak a ritkaságok közé. A több külföldi ország bányavidéké­ről is érkeznek jelentések arról, hogy a kivándorolt bányászok lelket­len ki­ándorlási hiénák áldozatai lettek és a külf­ödi bányatársaságok nem tart­ják meg azokat az ígéreteket, amelyeket ügynökei útján a kivándorlóéra csábí­tott munk­ásoknak tettek. Az Új Nemze­dék m­unk­atársána­k beavatott helyen eze­ket sikerü­lt megtudni erről a dologról: — A bi­róságok állandóan fi­gye­lemmel kísérik a vidéki munkásságot, mert hi­szen a ki­ándorlási ügynökök különösen ezekhez ig­yekeznek hozzáirackozni, de bi­zonyos es­etekben szinte tehetetlenek ve­lük szerűs­en. Sokszor csak akkor veszik észre, ho­gy valamelyik bányavidékre már befu­akadtak, amikor a munkások egész töm­be fordul az alispáni hivata­lokhoz az éveiért. Ilyenkor azután min­dig falvi­­­gosítják őket, hogy legyenek elkészülve külföldön, a legrosszabbra, de ekkor már csak ritka esetiben sikerül őket eltántorítani tervüktől. Az ügynökök ugyanis annyira tele­­beszélik fejüket azzal, hogy milyen kitűnő dolguk lesz odakünn, hogy az emberek egy része mindenét elkótya­vetyélve, teljesen elhatározza magát a külföldi útra.­­ A hatóságok nem tagaahtatják meg az útlevél kiadását, ha a munk­ások bizo­nyítani tudják, hogy csakugyan munkát kaptak külföldön. Különben is, amíg bi­zonyos korlátozások fennállottak, a szo­ciáldemokrata bányamunkás-szervezetek gyűlésein a szónokok állandóan azt han­goztatták, hogy a hatóságok engedjék meg a kivándorlást azoknak, akik ki akarnak menni és ne gördítsenek semmi­féle akadályokat az útlevél kiállítása elé. Nyissák meg a határokat — ez volt ál­landó jelszó és bizonyos mértékben ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy amikor az­után a kivándorlási ügynökök valame­lyik vidéken megjelentek, a munkások könnyen felülték ígéreteiknek és aláír­ták a megállapodást, amely őket vala­mely külföldi bányavállalat alkalmazot­­taivá tette. Ha már kiadták egyesek a jelszót, hogy korlátlanul meg kell nyitni a határokat, legalább világosítanák fel a munkásságot arról is, hogy kül­földön sem minden fenékig tejfel és nagyon jól gondolják meg, hogy ér­demes-e az itteni tagadhatatlanul súlyos megélhetési viszonyokat fel­cserélni egy nagy bizonytalanságért. Értesülésünk szerint "egyébként a ma­gyar hatóságok a külföldi képviseletek útján mindazokon a helyeken, ahonnan a magyar munkások szomorú sorsáról ér­keznek jelentések, megteszik a lépéseket, hogy helyzetükön segítsenek.­ ­ h Midid­­bangákban rosszul bánnak a magyar munkásokkal A t Én­avállalatok nem teljesítik azokat az ikreteket amelyieket ngundheik tesznek .4 *» Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Blvsiss ferflelfftoiff t' i-jM uv'in '•Zitveiöi­M'. «.^reaguati. uia­m-k után i:ée«nek­ özett kő mék­e!«;é*zitését lesroteBM^aii vállalói«! Verseny szabóság, Rotlen&iller-u. 41% reus fil­ette már akkor politikai cselekedetei­ben az a Vázsonyi Vilmost, akit keresztény választ­ó és kortesek juttattak valamikor mandátumhoz s aki most ismeretlen és homá­lyos érdekek szolgálatában a keresztény ma­gyarság ellen röpíti mérgezett nyilait. Becs és Grác kozott bevezetik a képtáviratozást — Az Új Nemzedék tudósítójától. —­ Mély jóformán fel sem ocsúdott a világ közvélemény© a rádió felfedezésén érzett meglepetésből, amikor a technikának máris újabb csodája tartja izgalomban a tudományos köröket. A drótvezeték nél­küli távolbahajlás problémájának sike­res megoldása után most már a drótnél­küli képtáviratozás kérdését igyekeznek megoldani. A kísérletek első stádiumán már túlvannak a kísérletezők, mert sike­rült a képeknek rádió útján való átvite­lét a gyakorlati életbe is beállítani. Egy híres francia fizikus, Belin, olyan készüléket szerkesztett, amelynek segít­ségével minden vezeték­­nélkül lehet ké­peket, nyomtatványokat és kézírásokat közvetíteni. Franciaországban Malmaison és Lyon, valamint Lyon és Toulouse kö­zött már rendszeresítették ezt a rádió útján való képtávirói forgalmat Belin ta­lálmányával. Legújabban pedig arról van szó, hogy Ausztriában is bevezetik a kép­táviratozást. A bécsi rádiótársaság meghívására ugyanis Belin Nizzából. Ahol jelenleg tar­tózkodik, Bécsbe érkezik és itt folytatja kísérlete­zéseit. A bécsi hadügyminiszté­riumban elhelyezett rádióállomáson bo­csátanak rendelkezésére megfelelő helyi­séget a kísérletezésekre. Bécsbe már meg is érkeztek hatalmas ládákba csomagolva azok a gépek, amelyek segítségével a hí­res francia fizikus a képtáviratozást vé­gezni akarja. Minthogy Ausztriában Bé­csen kívül G­rácban van még rádióállo­más, a­ kísérletek Bécs és Grác állomás között folynak le. Bécsben fe. Grácban is egy-egy leadó és felvevő állomás lesz és igy mindkét helyen lehet majd képeket, fényképeket és iratokat fmiadni és fel­venni­. Osztrák körökben nagy reménye­ket fűznek a rádión való képközvetítés bevezetéséhez. Belinnel párhuzamosan, de tőle egészen függetlenül folytatja ugyancsak képtáv- i­rat­ozás­i kísérleteit Karolus dr. lipcsei műegyetemi tanár. Neki is nagyszerű eredményeket sikerült elérnie. Munka­társával, Schxetter dr.-ral arra törek­szik különösen, hogy minél nagyobb tá­volságokra tegye lehetővé a képeknek rádió útján való közvetítését. Karolus dr. Imnost Amerikában van és onnan akarja a németországi waueni állomás bekapcso­lásával kisér­eteit folytatni 5 Kaiba mél UTÓDAI gyermekrudS sim­legességel­ üzlete IV., Párisi­ u.1.és 2. (Váci­ utca sarok) Gyű­lél miklusi-léli Kibővített szalonunkban cégünk közel félszázados elve alapján saját kiváló készítményeinkkel óriási mértékben készültünk fel a tavaszi szezonra Ennélfogva tisztelettel kérjük nagyrabecsült vevőinket, méltóztassanak tavaszi Szem­tekruházna cikkeik beszerzése előtt nálunk a finom, megszokott szolid kiállítású és elsőrangú minőségű áruinkat megtekinteni, melyeket üzletünkben a legnagyobb készséggel minden vételkényszer nélkül be­mutatunk. Árakat nem közlünk, mivel az áru értékét annak minősége adja meg, azért kérjük meggyőződni fenti címen vezetett vásárunkról, mely alkalomra árainkat a részben nagy tétel angol áru előnyös vásárlása és a most életbe­­léptetett új vámtarifa alapján mélyen­ leszállították, módot nyújtva, hogy azon t. vevőink is, akik a jelenlegi gazdasági helyzet folytán kénytelenek voltak gyermekeik részére otthon varratni, szintén megtalálják a leg­elfogadhatóbb árakat. Egyben tudomására hozzuk nagyra­­becsült vevőkörünknek, hogy megnagyobbított szalonunkat IV., Párisi-utca 2, Vasi-u. sarkán, a félemeletre helyeztük át s a lehető leg­méltányosabban vállalunk mértékűsen fazon­munkát legújabb modellek és rajzok szerint hozott anyagból is

Next