Uj Nemzedék, 1926. április (8. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
A Máv rossz üzletpolitikájával nemcsak önmagát, hanem az idegenforgalmat is tönkreteszi — aggig!' nem —a—i ■ A Máv-nak nem az utasok száma és a forgalom növelése a fontos — Gazdák, kereskedők, iparosok tiltakoznak a balatoni vonatok menetidejének meghosszabbítása ellen — A kecskemétfélegyházai vonalon is hasonló a helyzet — —............................... Személyvonat járat, amzedelmi minisztérium — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Néhány nappal ezelőtt a Balatoni Szövetség közgyűlésével kapcsolatban megemlékeztünk a Máv furcsa és különös üzletpolitikájáról. A balatoni vonatok amúgy is hosszú menetidejét több mint egy órával meghosszabbítják, egyben azonban még arról sem gondoskodnak, hogy megfelelő számú és megfelelő időben induló és érkező személyvonat álljon rendelkezésre. A magyarázatot ehhez a furcsa intézkedéshez már a Szövetség közgyűlésén megadták, amikor rámutattak arra, hogy az Államvasutak mindenáron a gyorsvonatra akarja rászoktatni az utazó közönséget. Ez mindenesetre ügyes üzletpolitika, ha a közönségnek van pénze, de ügyetlen és meggondolatlan az ellenkező esetben. És most az van: — ellenkező eset. Tehát helyes elv az adott viszonyok között az volna, hogy a személyvonatokat tennék kényelmesebbé és gyorsabbá. A menetidő meghosszabbítása és a személyvonatok körül tapasztalható anomáliákkal kapcsolatosan kérdést intéztünk mindazokhoz, akiket a balatoni közlekedés valamilyen szempontból érdekel. Ezek mindnyájan a legnagyobb megütközéssel és felháborodással nyilatkoztak az ügyről. A Balatoni Szövetség álláspontjáról már beszámoltunk. Az Idegenforgalmi Szövetség részéről Tausz Béla dr. ügyvezető alelnök a következőket mondotta: — Mi, akiknek az a célunk, hogy az idegeneket a lehetőség szerint az országba csábítsuk és őket hosszabb itt tartózkodásra bírjuk, igen nagy örömmel látnék az utazási idő megrövidítését. Ehelyett most a MÁV balatoni vonalán az amúgy is hosszú menetidőt még hosszabbá tették. De nemcsak ez az egyetlen baj. kevés a személyvonat, illetve rossz az indulás és érkezés időpontja. Azt hiszem, a MÁV inkább megtalálja a maga számításait, ha zsúfolt személyvonatok járnak a Balaton mentén, nem pedig sűrűn közlekedő gyorsvonatok, amelyeken alig lézeng egy-két utas. Jó forgalom mellett, jól beállított és gyorsan közlekedő, olcsó, esetleg kedvezményes vasárnapi vonatokkal meg lehetne teremteni a vasárnapi balatoni kirándulásokat is. Bécsből vasárnaponként igen sokan mennek le a Semmeringre. Ez csak a jó közlekedésnek tulajdonítható. Nálunk is elmennének a Balatonra, a kiránduló társaságok, amint például elmennek Visegrádra, ha jó és olcsó volna a közlekedés a Balaton felé. Legalább vasárnapontént. De a gyorsvonatok és a 300—100.000 koronás oda-visszautazási költségek mellett ezek a kirándulások nehezen valósíthatók meg. De lehet, hogy a MÁV-nál nem az utasok száma és nem a forgalom növelése a fontos! — Ezt igazán nem kutatom. Az Országos Balneológiai Egyesület egyik vezetője a mai balatoni közlekedésről a következőket jelentette ki munkatársunknak: — A balatoni közlekedés tekintetében eddig sem volt valami túlrózsás a helyzet. Ha csak elgondoljuk, hogy mennyire hátrányos különösen a betegekre nézve, hogy a voltaképen 120 kilométeres utat — ennyire fekszik például Balatonfüred Budapesttől — 170 kilométer hosszúságon kell megtenniük, ha a MÁV vonalán akarják megtenni azt. A betegek sem mind tehetősek és gazdagok és bizony sokan kénytelenek személyvonaton utazni. A mostani közlekedési viszonyok mellett délelőtt van egy személyvonat, amely reggel fél 7 órakor indul. Más személyvonat délelőtt nem megy, csak délután fél 4 órakor indul a következő. Vagyis a beteg felkelhet hajnali 6 órakor és egy feltétlenül nyugtalanul töltött éjszaka után mehet el a Keleti pályaudvarra, ahol — már ez maga is súlyos támadás a betegek egészsége ellen — félkilométert gyalogolhat a pályaudvaron, amíg a külső vágányon veszteglő tapolcai vonatra szállhat. Igaz, mehet kényelmesebben is, nem 5 óra alatt, hanem 3 órán belüli ha gyorsvonaton utazik. De azért ennyire megbüntetni valakit, mert beteg és nincs megáldva a szükséges anyagi javakkal, mégsem szabad. Csak jellemzésül említjük meg, hogy a tehetősebb üdülök sokszor mondották már, hogy ennyi idő alatt a fővárosból a Semmeringre érhetnek. ritrtja« J£m 1 a legjobb természetes keserűm. I Közönséges adag: egy pohárra tele, reggel I Béhgyomorra vagy este lefekvéskor. Gyér-ermekeknek megfelelőkig kevesebb. ai Nemzedék. Gazdák, iparosok, kereskedők a Máv üzletpolitikája ellen A gazdákat, az iparosokat és a kereskedőket is hátrányosan érinti a balatoni közlekedés ilykér való „szabályozása”. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hasonlóképpen megdöbbenésselfogadta a menetidő meghosszabbításáról és a MÁV-nak a személyvonatokra vonatkozó, nem teljesített ígéreteiről szóló értesítéseket. Az OMGE egyik főtisztviselője a következőkben mutatott rá azokra a következményeikre, amikkel ezek az intézivetdtéseik járhatnak. Ma a balatonmenti gazdáiknak is legfőbb érdeke, hogy minél rövidebb idő alatt jöhessenek fel a fővárosba és lehetően egy nap alatt intézzék el felmerülő ügyes-bajos dolgaikat. Ha egy napon belül haza akarnak térni, akkor a mai viszonyok között kénytelenek a gyorsvonatot igénybe venni. Márpedig ez nagy költségtöbblettel jár, amit azután kénytelenek eladásra kerülő terményeik árába bekalkulálni. — így segíti elő a Máv közlekedési politikája a balatonmenti drágaságot. Bajok varrnak az áruforgalomnál is: a fővárosból a Balaton felé törekvő áruk szállítási díjait kellene lecsökkenteni. Csak így lehetne ismét visszahódítani a teherautóktól a hegemóniát. Ma ugyanis az áruforgalom legnagyobb része teherautókon bonyolódik le. Emiatt a Máv is panaszkodik, de tenni róla, úgy látszik, nem hajlandó. A kereskedők és iparosok érdekeltsége köréből a következő érdekes, a Máv másutt is követett hasonló politikájára vonatkozó felvilágosításokat kaptuk: — A MÁV-nak az a törekvése, hogy mindenáron a gyorsvonatok használatára szorítsa az embereket, nemcsak a balatonmenti forgalomban nyilvánul meg. Itt van például a Kecskemét-—Nagykörös—kiskunfélegyházai vonal, amelyen már több, mint egy esztendő óta sürgetik a reggeli személyvonatok beállítását És még máig sem történt, erre nézve semmiféle intézkedés. — Aki arról a vidékről Pestre akar jönni és dolgát egy napon belül akarja itt elintézni, még ma is kénytelen a gyorsvonatot igénybevenni. Különben úgy értesültünk, hogy a Kereskedelmi és I pofud mordnak a szömélydij£zabás emelése tárgyában tartandó ankétján a balatonmenti közlekedés visszássága is szóba kerül. A Baross Szövetség, amely a keresztény iparosokat és kereskedőket tömörítette, szintén állást foglalt a tervezett intézkedések ellen. — Amikor a MÁV-nak arra kellene törekednie, — mondották a Baross Szövetségben — hogy az utazó közönség és az utazó ára vonaton töltött ideje minél inkább megrövidüljön, érthetetlen a most tervezett intézkedés. Nem is hisszük tulajdonképpen, hogy a MÁV ne hajlana meg az érvek előtt és ne változtatná meg tervét. Nem beszélünk arról, hogy azokat a kereskedőket és iparosokat is hátrányosan érinti az intézkedés, akiknek családja a nyár egy részét a Balaton mellett tölti, mert hisz ha meg akarja látogatni a családfő nyaraló hozzátartozóit,kénytelen a gyorsvonatot igénybe venni, mert hisz a kereskedő számára az idő valóban pénz. A MÁV közlekedési politikája kereskedelmi és ipari szempontból egyenesen érthetetlen. Hogy a felhozott adatokat kiegészíthessük, kérdést intéztünk Bánó Dezső kormányfőtanácsoshoz, Balatonfüred rt. vezérigazgatójához, aki már több, mint nyolc év óta foglalkozik a balatonwelki fürdők ügyeivel. És ezzel kapcsolatosan a közlekedés megjavításának problémájával. — A Máv maga is tudja, — mondotta Bánó Dezső — hogy a balatoni személyvonatokon való közlekedés milyen rettenetes. Bizonyíték erre, hogy amikor decemberben a bolgárok tanulmányúton voltak, a MÁV képviselője maga mondotta a megbeszélésen: „Csak nem akarjátok 6 óra hosszat rázatni a bolgárokat?“ — És a bolgárokat a Budapest—Szabadbattyán—Balatonfüredi vonalon vitték le 128 kilométernyi útvonalon, valamivel több, mint két óra alatt. Ami rossz volt a bolgároknak, az nem lehet jó azoknak a becsületes magyaroknak sem, akik a nyári üdülés költségeit nem akarják külföldre vinni, hanem néhány szabad hetüket a „magyar tenger“ partján akarják eltölteni, így a magyar fürdőktől még ezeket is mihamarább elriasztják. Nem ötletszerűen beállított, rövid ideig közlekedő vonatokkal kell kísérletezni. Jó példa erre a január 1-én beállított reggel 9 órai személyvonat. Február hóban a kereskedelemügyi minisztérium kiküldöttei voltak hivatalos ügyekből kifolyton a Balaton mellett és még ők sem tudták, hogy reggel 9 órakor indul egy vonat Szabadbattyánon keresztül és ők is a hajnali fél 7 órai vonattal indultak el. • — Ezt a vonatot február hóban beszüntették. Arra való hivatkozással, hogy a közönség nem használja. Természetes, hogy nem használta, mert hisz nem is tudott róla és amikor végre tudomást szerzett erről, már be is szüntette azt a Máv. bölcsessége. — Az egyetlen ideális utazási eszköz a simfutó, amely óránként indulna a főszezonban. Mégpedig a Déli vasútról indulva, Szabadbattyánon keresztül két óra alatt ott lehet Balatonfüreden. Ezzel aztán meg is volna oldva a balatonmenti közlekedés nagy problémája. De szükséges, hogy a személyvonatok is ugyanezen a vonalon 128 kilométeren közlekedjenek. Ez olcsóbbá is teszi a közlekedést, hisz 42 kilométerrel kevesebbet kell fizetniük az utasoknak. Gyorsabb is, kényelmesebb is lenne. Ezt kell megvalósítaniuk a Máv urainak és akkor nincs többé balatoni közlekedési probléma! Windlseház eszé!!, Esküdt és Lédererné húsúit előtt meggyóntak is megáldoztal a Markó-utcai fogházban — Az Új Nemzedék tudósítójától.• A Nagyhét megtisztulást, magábaszállást jelentő napjai még a Markó-utcai fogház külvúgtól elzárt celláinak lakói körében is bensőséges ünnepszámba mennek. Sőt a Húsvét jelentősége tán még nagyobbá nő azok szemében, akik bűneiik, botlásaikon tépelődve tétlenül üldögélnek szűk és komor zárkáikban. A bűneikért vezeklőknek alkalmuk nyitik a Nagyhát folyamán a teljes lelki megtisztulásra, lelkiismeretük terheinek könnyítésére Erre a célra szolgálnak a nagyheti lelki gyakorlatok s azok befejezése után a gyónás és áldozás szentségeinek felvétele. A fogház vezetősége ilyenkor a krisztusi szeretet jegyében még a legsúlyosabb bűnökkel terhelt raboknak is lehetővé teszi, hogy résztvegyenek közös lelki gyakorlatokon, hogy a hit gyógyitó irjával igyekezzenek feledtetni szenre eléseiket s legalább az isteni igazságszolgáltatás előtt tehessék jóvá buzgó penitenciával földi bűneiket. Az idén a felemelő lelki gyakorlatokat s a gyónást P. Badalik Bertalan, szent domonkos rendi atya végezte a fogház porba sújtott lelkű lakói előtt. A Nagyhetet megelőző lelki gyakorlatok teljes három napon át tartottak. A fogház merev és szigorúan megszabott rendjében, mely szinte examisszerű pontossággal osztja be a fogoly minden percét, új szint és hangulatot varázsolt ez a három nap. Máskor csak vasárnap délelőtt dug fal a harmonium és zeng az egyházi ének a fogház visszhangos földszintjén rögtönzött oltár előtt, most a hétköznapokat is ünneppé magasztosították a húsvéti lelki gyakorlatok. Litániák, lélekreható szentbeszédek, vigasztaló, nungábaszálló, intő szép szavak hangzottak el a fogház földszintjén, ahol egymástól elkülönítve állt a fogházőrök korában a férfi- és női foglyok sorfala. Azok a foglyok, akik a katolikus vallás hívei, úgyszólván kivétel nélkül megjelentek a lelkigyakorlatokon és áhitatosan, buzgón hallgatták három napon át a lelki intelmeket és példaadásokat. Minden egyes lelkigyakorlaton ott volt a szomorú frankhamisítási ügy főhőse, a testbenlélekben megtört Windischgraetz herceg s szemmel láthatóan új erőt nyert a vallás vigaszában. De ott voltak kivüle a bűnügy statisztái, Hajts, Kurtz és Szörtsey is, csak Nádassy hiányzott, aki református.. Nádassy Fodmaniczky báró református egyházi beszédeit szokta hallgatni vasárnaponként. De a frankhamisítási ügy szereplőin kívül a közönséges bűnösök galériájából is többen vettek részt a lelkigyakorlatokon. A nők csoportjában ott volt Lédererné és Oreskovicsné, két véres bűnpör hősnője, a fogház két primadonnája, mlig a férfi sztárok közül Esküdt Lajos, a Roboz-fivérek, Okolicsányi és más „neves“ személyiségek jelentek meg. Különösen feltűnő volt, az eddig minden vallásos aktustól mereven visszahúzódó, cinikus Esküdt Lajos részvétele. Esküdtet is úgy látszik anynyira megviselte a hosszú fogság, hogy már ő is hiányát érezte a vallásos vigasznak. Három napon át tartottak a lelkigyakorlatok s a foglyok hálatelt, emelkedett lélekkel készültek fel a husvét előtt szokásos gyónásra és áldozásra. Egymásután járultak P. Badalik rögtönzött gyóntatószéke elé WinJisehgraetz herceg és a frankhamisitó társaság és töredelmesen meggyónták bűnöket Isten szolgája előtt. S Isten szolgája feloldotta őket vétkeik alól; most már csak a földi igazságszolgáltatás előtt kell lakolniok meggondolatlan cselekedeteikért. S kivülük ugyancsak töredelmesen meggyóntak a nagy bűnösök; Ledéremé, Róborék, még a konok Esküit Lajos is, aki végül is belátta, hogy mégsem szabad Istennel dacolnia. S követte őket a nagy és kis bűnösök végeláthatatlan sora, aki mind lelki enyhülést keresett és talált a katolikus vallás eme szentségében, melyet a bűnösök felemelésére rendelt az Úr. HUN9 ALTUM|