Uj Nemzedék, 1926. május (8. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

Olaszliszkára vezetnek a nyomok a hamis milliósok ügyében Detektívek utaztak vidékre Weingartenék bűntársainak felkutatására — A cinkografust és a nyomdászt keresik Ausztriát és Lengyelországot is bekapcsolják a nyomozásba nrn—mmmam+wmmm—m■ A rendőrség nem tartja őszintéknek /jfi az eddigi vallomásokat — Az Uj Nemzedék tudósítójától. —> Tóth Imre A nemzetek nagyságái, nem az adja meg, ha a faj, vagy a nép értékei egy-egy kimagasló, világra szóló em­berben összpontosulnak. Azok a nem­zetek igazán nagyok, amelyeknek min­den polgára azon az őrhelyen, ahova hivatás és a kötelesség állította, a leg­jobbat és a legtöbbet adja. A magyar kultúra is egy ilyen munkását ün­nepli a mai napon és helyezi homlo­kára az arany koszorút. Tóth Imre, a Nemzeti Szinház örökös tagja, volt igazgatója és a Színművészeti Akadé­mia igazgatója 50 évet töltött el a magyar kultúra egy igen fontos őrhe­lyén, amelynek neve: Nemzeti Szin­ház. Ha csak egyszerű tagja iéit volna a jubiláns az ország első színházának, akkor is méltán kijárna neki az ün­neplés a félszázados pálya arany mért földkövénél. De Tóth Imre több ennél. Ö stílus volt, korszak volt és világnézet volt a Nemzeti Szinház éle­tében. A nagy Pauiay Edének dolgos jobbkeze, aki a mester halála után rendezői, majd igazgatói irányításával európai nívóra emeli a Nemzeti Szín­házat. Pauiay megteremtette a, nagy együttest, Tóth Imre ennek a széles horizontú, európai kultúrájú együttes­nek nagy és modem repertoárt te­remt. A régi, koturnusos stílust meg- tisztítja, embereket hoz és igazi em­berábrázolást sürget. A színházi dog- xnatízmus megcsontosodott forpráival szakit és helyes rendezői felfogását ge­nerációk művészi arcára nyomja rá. A Nemzeti Szinház többé nem elszi- i gebeit kulturempórium a magyar föl­dön, hanem belekapcsolódik az európai színházi kultúra nagy áramlataiba, nemcsak van, hanem él és virágzik. Ehhez a munkássághoz nagy lelkese­dés, energia és szeretet kellett. És ez megvolt Tóth Imrében, aki már hazul­ról, a családi tűzhely mellől apai és anyai ágon a múzsa csókjával homlo­kán indult el. A modern magyar erű­be:- ideálja volt. Az a típus, amely lá­bát mélyen megvetve a hazai humusz­ban, fejét magasan, bátran és kellő önkritikával meri fölemelni az euró­pai áramlatok széltölcséreiben. Az ő idejében jöttek a modern irodalmi áramlatok. Akkor döngettek az „uj idők uj dalai kaput és falat“ és akkor élte válságait a njodem Jüágyar kul­túra. Tóth Imre nem j álft 'bér-a minden áron leborulók és meghódolók' közé, de nem is tartozott a »csak Mvet dobálok táborába. Európai irjíé4|igeHciája és a magyar hagyományokba-- kapaszkodó kultúrája megtalálta az újban azt, ami jó, és magyarsága megvetette azt, ami rossz. így tudta megőrizni a Nemzeti Színházat magyarnak és' modernnek. És ha a magyar kultúra ma nemzeti színházi tagságának 50 éves évforduló­ján ünnepli, legelsősorban azért kell előtte meghajtania az elismerés pál­máját, mert akkor és mindig és mind­végig magyar volt. Akkor volt magyar és akkor tett büszkén és bátran és mindig bizonyságot a nemzeti érzés, a nemzeti gondolat és kultúra mellett, amikor a liberalizmus nagy olvasztó­kemencéjében a legkeményebbnek hitt magyar jellemek is felolvadtak. Ezt a magyarságot, mint fellegvárban őrizto a Nemzeti Színház épületében s ezt mentette át a Színművészeti Akadé­miára is, ahol a Nemzeti Színházból való távozása után a modern színész generáció nevelésének szentelte min­den erejét. Mai jubileumán ennek a gondolatnak jegyében találkozik a múlt és a jelen, a nemzeti színjátszás múltja és azok a szinészgenerációk, a melyek az ő lelkének karakterisztikus pecsétjével adtak papokat és papnőket Tháliának. Ezért néz mindenki szere­tettel nemes alakjára s ezért tesszük mi is, akik a magyar kultúra minden egyes munkását el szoktuk ismerni, a nagyrabecsülés, hódolat és a faji büsz­keség arany koszorúját ősz fejére. Ez a koszorú olyan érdemek elismerése, amelyek egy darab magyar világ szép és munkás napjainak gyümölcsei. Tóth Imre jól munkálkodott; méltó, hogy le is arassa verejtékének gyümölcseit. A milliós bankjegyek hamisításának bűnügye egyre nagyobb méreteket ölt és a nyomozás egyre szélesebb mederbe te­relődik. Tegnap óta, amióta a rendőrség előtt nagyjából ismeretessé lett a Becs­ben letartóztatott és kihallgatott Wein- garten Jeromos vallomása, bekapcsoló­dott a nyomozásba az államrendőrség politikai osztálya, számos vidéki rend­őrség és a bécsi rendőrigazgatóság. A szálak ugyanis most már — mint ezt az Uj Nemzedék már tegnap je­lentette — Olaszliszkán és Lengyel- országon keresztül Oroszország felé vezetnek, ahonnan a pénzhamisitás gondolata minden valószínűség szerint kiindult. Eddig már több vallomás van a rendőr­ség kezében, amelyek megerősítik Wein­garten Jeromosnak azt a vallomását, hogy az egész pénzhamisitási manőver Moszkva kezdeményezésére induLt meg, onnan kapta a hamisító társaság a kli­séket és a pénzjegyek előállításához szükséges anyagi tőket, A részletekre vo­natkozólag még egyik gyanúsított sem tett vallomást és beismeréseik csupán ál­talános keretek között mozognak. Azt tehát, hogy technikailag milyen módon hajtották végre a moszkvai utasításokat, a most 'folyó rendőri nyomozás állapítja majd meg. Az egész hamisítási manőver látható fejő — a nyomozás jelenlegi stádiuma szerint — Weingarten Jeromos. Weingar­tent, mint ismeretes, a bécsi rendőrség tartja letartóztatásban és elsőnek a bécsi rendőrség is hallgatta ki. Az a vallomása tehát, ami tegnap érkezett meg Bécsből, főleg azokra a régietekre vonatkozik, hogyan terjesztették Ausztria területén a hamis magyar milliósokat és hogy ltörül- belül mennyi névértékű hamis bankje­gyet helyeztek el Ausztriában, főleg Bécs- bcn. A magyar vonatkozású részletekre csak általánosságban hallgatta ki Weingartent a bécsi rendőrség és igy a Budapestre küldött jegyzőköny­vek koránt sem elégítik ki a magyar rendőrségei Éppen ezért a budapesti rendőrség első­rangú szükségességnek tartja Weingar­ten Jeromosnak magyar detektivekkel való kikérdezését és magyar tisztviselők előtti vallomástételéi Erre két mód áll a rendőrség rendel­kezésére. Vagy Weingarten kiadatását kérik az osztrák hatóságoktól, vagy — ha ez akadályokba ütköznék — a bécsi rendőrség engedélyével magyar rend­őrtisztviselőket és detektiveket kül­denek Bécsbe, akik kihallgatnák ott Weingarten budapesti és főleg olasz- liszkai szereplésére vonatkozólag. A kiadatásra vonatkozó tárgyalások már tegnap megkezdődtek. A rendőrség a külügyminisztériumhoz forduli hogy keresse meg az osztrák hatóságokat és kérje Weingarten kihallgatását. A kül­ügyminisztérium mielőtt a szokásos for­mák szerint előterjesztette volna kéréaét az osztrák hatóságoknak, előzetesen tájé­kozódott rövid utón az osztrákok állás­pontjáról. Az erre érkezett válosz az, hogy az osztrák hatóságok maguk altar- jók felelősségre vonni Weingartent az osztrák területen elkövetett bűncselek­ményért és igy kiadatására csak az ott kapott büntetése kitöltése után kerülhet sor. Ezekután tehát —- mint értesülünk — a rendőrség elejtette a Weingarten kikérésére vonatkozó «■ külügyminisztérium nem is fog ilyen irányú megkereséssel Ausztriához fordulni. A rendőrség tehát elhatározta, hogy Budapestről reudőrtisztviselőfcet és de­tektiveket küld Bécsbe Weingarten ki­hallgatására. Ezért tegnap felhívta tele­fonon a bécsi rendőrigazgatóságot és en­gedélyt kért erre. A rendőrigazgaióság a kihallgatásra vonatkozó engedélyt meg is adta és a budapesti rendőrség ma hajnalban egy rendőrtisztviselőt és két detektí­vet Bécsbe küldött, akik el Is utaztak, hogy megkezdjék Weingarten kihall­gatását. Weingarten vallomása azért is első­rangú fontosságú, mert az a vallomás, amely a budapesti rendőrség előtt fek­szik, még főbb állításaiban is megerősí­tésre szorul. Becsben tett vallomása sze­rint W eingarten ugyanis azt mondja, hogy ő a kliséket, amelyeket a hamis milliósok gyártásához felhasználtak, Moszkvából kapta és eszerint az egész hamisitási manőver kiinduló pontja Moszkva lett volna, A budapesti rendőr­ség mindenesetre megindította a nyo­mozást, de felmerült az a gyanú, hogy Wein­garten azért igyekszik ilyen irányba terelni a rendőri nyomozást, hogy ezzel részint kihúzza a nyomozás időpontját, részint pedig, hogy a sa­ját szerepét kisebbre állítsa be, mert ebben az ügyben, ha csakugyan Moszkvából indu'lit volna ki a hamisítás gondolata és technikai végrehajtása, ak­kor Weingartent csak egyszerű hamis pénz forgalomba hozása címén lehet fe­lelősségre vonni és nem kellene neki el­árulnia a rejtekhelyeket, ahol a még meglevő hamis bankjegyeket tartogatják és a hamis bankó gyár helyét sem kellene bevallania. A rendőrség tehát még ebben a pillanatban nem tudja, hogy Weingar­ten Moszkváról szóló vallomása meg­felelje a valóságnak, vagy pedig csak ki­búvást taktika akar lenni. A tegnapelőtt elfogott Halbart Ernő szerepe is tisztázásra szorul. Ezért teg­nap késő este és ma reggel ismét kihall­gatta a rendőrség Halbartot, aki állan­dóan arra hivatkozik, hogy ő csak bizo­mányba kapta a hamis bankjegyeket, hogy azokat forgalomba hozza. A bank­jegyek eredetéről és a bankjegyhamisitó társaság szerepéről egyáltalában semmit nem akar tudni. Csupán annyit ismert be, hogy a hamis bankjegyeket nem Budapesten vették át, hanem Varsóban. n Halbart e vallomása alapján a rend­őrség eleinte azt gondolta, hogy való­színűen Varsóban volt a hamis bank­jegygyár, később azonban kiderült, hogy ez a feltevés nem áll meg. A budapesti rendőrség ugyanis távirati utón érdek­lődött a varsói rendőrségen, ahonnan máza megérkezett a válasz. Eszerint a Varsóban lefolytatott nyomozás megál­lapította, hogy ott semmiféle pénzhami­sító gyár nem működött. Arra azonban alapos gyanuok van a varsói rendőrsé­gen, hogy Varsóban volt a több or­szágra kiterjedő hamisító társaság köz­pontja és találkozóhelye. Valószínű tehát, hogy Halbart és Weingarten, akik többször fordultak meg Varsóban, nem azért mentek oda, hogy a bankőgyárat felkeressék, ha­nem hogy találkozzanak a hamis bankógyár főügynökeivel, akik szét- --tották közöttük a hamis milliós* két Halbart Ernő tegnapi kihallgatása so­rán tagadta azt, hogy ő valaha is meg­fordult volna Varsóban. Arra hivatkozik, hogy ő több hónapja Budapesten, lakik és azóta egyetlen egyszer sem hagyta el a város területét. Ennek igazolására felmu­tatta útlevelét, amely Helbert József névre van kiállítva. Ezen az útlevélen csakugyan semmiféle vízum vagy utazás igazolására szolgáló felülbélyegzés nem találbjli'ó. Tegnap este azonban Halbaxt Iza- bella-utcai lakásán, amikor a detektí­vek újból házkutatást tartottak, ta­láltak egy másik útlevelet, amely Helbart Ferenc névre volt kiállítva. Ez az útlevél már állandó lengyel ví­zummal van ellátva a rajita levő bélyeg­zésekből megállapítható, hogy Halbart ezzel az útlevéllel kilencszer utazott Bu­dapestről Varsóba és onnan vissza., A leg­utóbbi utazás 1926 március 10én történt. Akkor érkezett utoljára Budapestre Hal­bart és akkor hozta magával az utolsó hamis bankjegyköteget. A megtalált útlevél felmutatása után Halbert megváltoztatta vallomását és beismerte, hogy csakugyan kilenc­szer járt Varsóban, hogy ott a hami*' sitás főmozgatóitól a hamis bankje­gyeket átvegye és azokat részint Budapestire, részint pedig Bécsbe szállítsa. * Bevallotta azt is, hogy töbhizben Wein­garten Jeromossal együtt utazott Var­sóba és együtt vették át a milliós bankje­gyeket, Amikor együtt utaztak, aikkor Weingarten csupán a Becsnek szóló, ő pe­dig a Budapest részére szóló bankjegy- csomagot vette ét és szállították rendelke­zési helyére. Amikor arra-vonatkozóan megkérdezték Halbartot, hogy hova lett az utolsó szál­lítás alkalmával hozott bankjegyköteg, amelyet március 10-én hozott Budapestre, azt válaszolta, hogy azt a csomagot bu­dapesti ügynökei között osztotta ki és hogy azok megvannak-e még vagy már forgalomba hozták. arra vonatkozóan nem tud felvilágosítást adni. Arra a kérdésre, hogy Jaeger Mihály Hársfa-utcai lakásán talált 570 hamis milliós bankjegyet ő hozta-e Buda­pestre, kijelentette, hogy azokról egy­általában semmit sem tud. A hadikölcsönkötvények hamisításáról sem akar vallomást tenni és kijelentette, hogy ő csupán csak a hamis milliósok ügyébe volt beavatva és ebben is csak a futár szerepét töltötte be. Ö sem a bank- jegyhamisitás elkészítésének titkáról nem tud, sem pedig a bankjegyek forgalomba- hozatalával nem foglalkozott. Vallomása szerint a budapest-varsói futárszolgá­latért fizetést kapott, de hogy kitől kapta, azt már nem tudja megmondani. A rendőrség bizonyosra veszi, hogy Halbart Ernő vallomása éppen úgy a teljes valótlanság bélyegét viseli ma­gán, mint Weingarten Becsben tett vallomása, A két vallomás közötti száz százalékos különbséget annak tulajdonítja a rendőr­ség, hogy a hamisító társaságon való rajtaütés egész váratlanul történt és igy nem volt alkalmuk megállapodni közös védekezésben és ezért mindenki saját fan­táziája szerint tagad és próbálja beállí­tani közreműködését, mindegyik saját sze- méhih érdekeit »mti r IMItiadit in Ksr Mm MMf'MI .mm» mm \ Hm MmNt inrtwWiiifaHliiMi hArx 40.000 kor., negyed- ||||| |||jg Vggl \ - |||pj BfiH H^é Bndap**t’ V* vidéken és pályaudvaron jfflSK I JÉÉ| 9^1 h 65‘ Oyorslréki 7—20.« 2000 kor. Wienbcn hét- KffBEa g|igiggH3MB»fe S«3isJB3a SSisTCÍi” FiókkladAliIvatalok. vm, kBrnop és vasárnap 2S00 «EmmSh larljP jEjfei JBSijraí jjjjpt RákAcxi-nt 1.. »*„ Telefoni osztrák kor. — Hirdetések jSKB VHratfkk flSH roBa J- 136—OS, Trréz-kBret 42, lom.-es díjszabás szerint flPSI sfc'i« ♦* Telefont 121—41. <* é Vili. évfolyam 98. (1943J) ssám ♦ SéZOUkbOít ♦ Budapest, 192G május 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék