Uj Nemzedék, 1926. május (8. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
IMItradit in Ksr Mm MMf'MI .mm» mm \ Hm MmNt inrtwWiiifaHliMi hArx 40.000 kor., negyed- ||||| |||jgiggl \ - |||pj BfiH H^e Bndap**t’ V* vidéken és pályaudvaron jfflSK | JEE| 9^1 h 65‘ Ogorsheki 7—20.« 2000 kor. Wienben het- KffBEa g|igiggH3MB»fe S«3isJB3a SSisTCfi” FiókkladAhivatalok. vm, kBrnap és vasárnap 2S00 «EmmSharljP jEjfei JBSijrat jjjjpt RákAcxint 1.. »*„ Telefoni osztrák kor. — Hirdetések jSKB VHratfkk flSH roBa J- 136—OS, Trréz-kBret 42. lom.-es díjszabás szerint flPSI sfc'i« ♦* Telefont 121—41.* é Vili. évfolyam 98. (19431) ssám ♦ SéZOUkbOtt ♦ Budapest, 1926 május 1. Tóth Imre A nemzetek nagyságát, nem az adja meg, ha a faj, vagy a nép értékei egy-egy kimagasló, világra szóló emberben összpontosulnak. Azok a nemzetek igazán nagyok, amelyeknek minden polgára azon az őrhelyen, ahova hivatás és a kötelesség állította, a legjobbat és a legtöbbet adja. A magyar kultúra is egy ilyen munkáját ünnepli a mai napon és helyezi homlokára az arany koszorút. Tóth Imre, a Nemzeti Színház örökös tagja, volt igazgatója és a Színművészeti Akadémia igazgatója 50 évet töltött el a magyar kultúra egy igen fontos őrhelyén, amelynek neve: Nemzeti Színház. Ha csak egyszerű tagja lett volna a jubiláns az ország első színházának, akkor is méltán kijárna neki az ünneplés a félszázados pálya arany mértföldkövénél. De Tóth Imre több ennél ió stílus volt, korszak volt és világnézet volt a Nemzeti Színház életében. A nagy Paulay Edének dolgos jobbkeze, aki a mester halála után rendezői, majd igazgatói irányításával európai nívóra emeli a Nemzeti Színházat. Paulay megteremtette a nagy együttest, Tóth Imre ennek a széles horizontú, európai kultúrájú együttesnek nagy és modern repertoárt teremt. A régi, koturnusos stílust megtisztítja, embereket hoz és igazi emberábrázolást sürget. A színházi doganatizmus megcsontosodott foriáival szakít és helyes rendezői felfogását generációk művészi arcára nyomja rá. A Nemzeti Színház többé nem elszigedett kulturempórium a magyar földön, hanem belekapcsolódik az európai színházi kultúra nagy áramlataiba, nemcsak van, hanem él és virágzik. Ehhez a munkássághoz nagy lelkesedés, energia és szeretet kellett. És ez megvolt Tóth Imrében, aki már hazulról, a családi tűzhely mellől apai és anyai ágon a múzsa csókjával homlokán indult el. A modern magyar erűbet ideálja volt. Az a típus, amely lábát mélyen megvetve a hazai humuszban, fejét magasan, bátran és kellő önkritikával meri fölemelni az európai áramlatok széltölcséreiben. Az ő idejében jöttek a modern irodalmi áramlatok. Akkor döngettek az „új idők új dalai kaput és falat“ és akkor élte válságait a njodernmagyar kultúra. Tóth Imre nem állt 'bér a minden áron leborulók és meghódolók' közé, de nem is tartozott a »csak évet dobálok táborába. Európai irreligenciája és a magyar hagyományokba- kapaszkodó kultúrája megtalálta az újban azt, ami jó, és magyarsága megvetette azt, ami rossz, így tudta megőrizni a Nemzeti Színházat magyarnak és modernnek. És ha a magyar kultúra ma nemzeti színházi tagságának 50 éves évfordulóján ünnepli, legelsősorban azért kell előtte meghajtania az elismerés pálmáját, mert akkor és mindig és mindvégig magyar volt. Akkor volt magyar és akkor tett büszkén és bátran és mindig bizonyságot a nemzeti érzés, a nemzeti gondolat és kultúra mellett, amikor a liberalizmus nagy olvasztókemencéjében a legkeményebbnek hitt magyar jellemek is felolvadtak. Ezt a magyarságot, mint fellegvárban őrizte a Nemzeti Színház épületében s ezt mentette át a Színművészeti Akadémiára is, ahol a Nemzeti Színházból való távozása után a modern színész generáció nevelésének szentelte minden erejét. Mai jubileumán ennek a gondolatnak jegyében találkozik a múlt és a jelen, a nemzeti színjátszás múltja és azok a színészgenerációk, a melyek az ő lelkének karakterisztikus pecsétjével adtak papokat és papnőket Tháliának. Ezért néz mindenki szeretettel nemes alakjára s ezért tesszük mi is, akik a magyar kultúra minden egyes munkását el szoktuk ismerni, a nagyrabecsülés, hódolat és a faji büszkeség arany koszorúját ősz fejére. Ez a koszorú olyan érdemek elismerése, amelyek egy darab magyar világ szép és munkás napjainak gyümölcsei. Tóth Imre jól munkálkodott, méltó, hogy le is arassa verejtékének gyümölcseit. Olaszliszkára vezetnek a nyomok a hamis milliósok ügyében Detektívek utaztak vidékre Weingartenék bűntársainak felkutatására — A cinkográfust és a nyomdászt keresik Ausztriát és Lengyelországot is bekapcsolják a nyomozásba A rendőrség nem tartja őszintéknek ú ift az eddigi vallomásokat — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A milliós bankjegyek hamisításának bűnügye egyre nagyobb méreteket ölt és a nyomozás egyre szélesebb mederbe terelődik. Tegnap óta, amióta a rendőrség előtt nagyjából ismeretessé lett a Bécsben letartóztatott és kihallgatott Weingarten Jeromos vallomása, bekapcsolódott a nyomozásba az államrendőrség politikai osztálya, számos vidéki rendőrség és a bécsi rendőrigazgatóság. A szálak ugyanis most már — mint ezt az Új Nemzedék már tegnap jelentette — Olaszliszkán és Lengyelországon keresztül Oroszország felé vezetnek, ahonnan a pénzhamisítás gondolata minden valószínűség szerint kiindult. Eddig már több vallomás van a rendőrség kezében, amelyek megerősítik Weingarten Jeromosnak azt a vallomását, hogy az egész pénzhamisítási manőver Moszkva kezdeményezésére indult meg, onnan kapta a hamisító társaság a kliséket és a pénzjegyek előállításához szükséges anyagi tőkét. A részletekre vonatkozólag még egyik gyanúsított sem tett vallomást és beismeréseik csupán általános keretek között mozognak. Azt tehát, hogy technikailag milyen módon hajtották végre a moszkvai utasításokat, a mostfolyó rendőri nyomozás állapítja majd meg. Az egész hamisítási manőver látható feje — a nyomozás jelenlegi stádiuma szerint — Weingarten Jeromos. Weingartent, mint ismeretes, a bécsi rendőrség tartja letartóztatásban és elsőnek a bécsi rendőrség is hallgatta ki. Az a vallomása tehát, ami tegnap érkezett meg Bécsből, főleg azokra a régietekre vonatkozik, hogyan terjesztették Ausztria területén a hamis magyar milliósokat és hogy körülbelül mennyi névértékű hamis bankjegyet helyeztek el Ausztriában, főleg Bécsben. A magyar vonatkozású részletekre csak általánosságban hallgatta ki Weingartent a bécsi rendőrség és így a Budapestre küldött jegyzőkönyvek koránt sem elégítik ki a magyar rendőrséget Éppen ezért a budapesti rendőrség elsőrangú szükségességnek tartja Weingarten Jeromosnak magyar detektívekkel való kikérdezését és magyar tisztviselők előtti vallomástételét Erre két mód áll a rendőrség rendelkezésére. Vagy Weingarten kiadatását kérik az osztrák hatóságoktól, vagy — ha ez akadályokba ütköznék — a bécsi rendőrség engedélyével magyar rendőrtisztviselőket és detektíveket küldenek Bécsbe, akik kihallgatnák ott Weingarten budapesti és főleg olaszliszkai szereplésére vonatkozólag. A kiadatásra vonatkozó tárgyalások már tegnap megkezdődtek. A rendőrség a külügyminisztériumhoz fordult hogy keresse meg az osztrák hatóságokat és kérje Weingarten kihallgatását. A külügyminisztérium mielőtt a szokásos formák szerint előterjesztette volna kérését az osztrák hatóságoknak, előzetesen tájékozódott rövid uton az osztrákok álláspontjáról. Az erre érkezett válasz az, hogy az osztrák hatóságok maguk akarják felelősségre vonni Weingartent az osztrák területen elkövetett bűncselekményért és így kiadatására csak az ott kapott büntetése kitöltése után kerülhet sor. Ezek után tehát — mint értesülünk — a rendőrség elejtette a Weingarten kikérésére vonatkozó■ külügyminisztérium nem is fog ilyen irányú megkereséssel Ausztriához fordulni. A rendőrség tehát elhatározta, hogy Budapestről rendőrtisztviselőet és detektíveket küld Bécsbe Weingarten kihallgatására. Ezért tegnap felhívta telefonon a bécsi rendőrigazgatóságot és engedélyt kért erre. A rendőrigazgatóság a kihallgatásra vonatkozó engedélyt meg is adta és a budapesti rendőrség ma hajnalban egy rendőrtisztviselőt és két detektívet Bécsbe küldött, akik el is utaztak, hogy megkezdjék Weingarten kihallgatását. Weingarten vallomása azért is elsőrangú fontosságú, mert az a vallomás, amely a budapesti rendőrség előtt fekszik, még főbb állításaiban is megerősítésre szorul. Bécsben tett vallomása szerint Weingarten ugyanis azt mondja, hogy ő a kliséket, amelyeket a hamis milliósok gyártásához felhasználtak, Moszkvából kapta és eszerint az egész hamisítási manőver kiinduló pontja Moszkva lett volna. A budapesti rendőrség mindenesetre megindította a nyomozást, de felmerült az a gyanú, hogy Weingarten azért igyekszik ilyen irányba terelni a rendőri nyomozást, hogy ezzel részint kihúzza a nyomozás időpontját, részint pedig, hogy a saját szerepét kisebbre állítsa be, mert ebben az ügyben, ha csakugyan Moszkvából indult volna ki a hamisítás gondolata és technikai végrehajtása, akkor Weingartent csak egyszerű hamis pénz forgalomba hozása címén lehet felelősségre vonni és nem kellene neki elárulnia a rejtekhelyeket, ahol a még meglevő hamis bankjegyeket tartogatják és a hamis bankó gyár helyét sem kellene bevallania. A rendőrség tehát még ebben a pillanatban nem tudja, hogy Weingarten Moszkváról szóló vallomása megfelel-e a valóságnak, vagy pedig csak kibúvási taktika akar lenni. A tegnapelőtt elfogott Halbart Ernő szerepe is tisztázásra szorul. Ezért tegnap késő este és ma reggel ismét kihallgatta a rendőrség Halbartot, aki állandóan arra hivatkozik, hogy ő csak bizományba kapta a hamis bankjegyeket, hogy azokat forgalomba hozza. A bankjegyek eredetéről és a bankjegyhamisító társaság szerepéről egyáltalában semmit nem akar tudni. Csupán annyit ismert be, hogy a hamis bankjegyeket nem Budapesten vették át, hanem Varsóban. Halbarte vallomása alapján a rendőrség eleinte azt gondolta, hogy valószínűen Varsóban volt a hamis bankjegygyár, később azonban kiderült, hogy ez a feltevés nem áll meg. A budapesti rendőrség ugyanis távirati úton érdeklődött a varsói rendőrségen, ahonnan mára megérkezett a válasz. Eszerint a Varsóban lefolytatott nyomozás megállapította, hogy ott semmiféle pénzhamisító gyár nem működött. Arra azonban alapos gyanúok van a varsói rendőrségen, hogy Varsóban volt a több országra kiterjedő hamisító társaság központja és találkozóhelye. Valószínű tehát, hogy Halbart és Weingarten, akik többször fordultak meg Varsóban, nem azért mentek oda, hogy a bankógyárat felkeressék, hanem hogy találkozzanak a hamis bankógyár főügynökeivel, akik széttották közöttük a hamis milliósokét Halbart Ernő tegnapi kihallgatása során tagadta azt, hogy ő valaha is megfordult volna Varsóban. Arra hivatkozik, hogy ő több hónapja Budapesten, lakik és azóta egyetlen egyszer sem hagyta el a város területét. Ennek igazolására felmutatta útlevelét, amely Helbert József névre van kiállítva. Ezen az útlevélen csakugyan semmiféle vízum vagy utazás igazolására szolgáló felülbélyegzés nem találhiltó. Tegnap este azonban Halbart Izabella utcai lakásán, amikor a detektívek újból házkutatást tartottak, találtak egy másik útlevelet, amely Helbart Ferenc névre volt kiállítva. Ez az útlevél már állandó lengyel vízummal van ellátva a rajta levő bélyegzésekből megállapítható, hogy Halbart ezzel az útlevéllel kilencszer utazott Budapestről Varsóba és onnan vissza.. A legutóbbi utazás 1926 március 10én történt. Akkor érkezett utoljára Budapestre Halbart és akkor hozta magával az utolsó hamis bankjegyköteget. A megtalált útlevél felmutatása után Halbert megváltoztatta vallomását és beismerte, hogy csakugyan kilencszer járt Varsóban, hogy ott a hamisítás főmozgatóitól a hamis bankjegyeket átvegye és azokat részint Budapestbe, részint pedig Bécsbe szállítsa. * Bevallotta azt is, hogy többizben Weingarten Jeromossal együtt utazott Varsóba és együtt vették át a milliós bankjegyeket. Amikor együtt utaztak, akkor Weingarten csupán a Bécsnek szóló, ő pedig a Budapest részére szóló bankjegycsomagot vette át és szállították rendelkezési helyére. Amikor arra vonatkozóan megkérdezték Halbartot, hogy hova lett az utolsó szállítás alkalmával hozott bankjegyköteg, amelyet március 10-én hozott Budapestre, azt válaszolta, hogy azt a csomagot budapesti ügynökei között osztotta ki és hogy azok megvannak-e még vagy már forgalomba hozták, arra vonatkozóan nem tud felvilágosítást adni. Arra a kérdésre, hogy Jaeger Mihály Hársfa utcai lakásán talált 570 hamis milliós bankjegyet ő hozta-e Budapestre, kijelentette, hogy azokról egyáltalában semmit sem tud. A hadikölcsönkötvények hamisításáról sem akar vallomást tenni és kijelentette, hogy ő csupán csak a hamis milliósok ügyébe volt beavatva és ebben is csak a futár szerepét töltötte be. Ő sem a bankjegyhamisítás elkészítésének titkáról nem tud, sem pedig a bankjegyek forgalombahozatalával nem foglalkozott. Vallomása szerint a budapest-varsói futárszolgálatért fizetést kapott, de hogy kitől kapta, azt már nem tudja megmondani. A rendőrség bizonyosra veszi, hogy Halbart Ernő vallomása éppen úgy a teljes valótlanság bélyegét viseli magán, mint Weingarten Bécsben tett vallomása. A két vallomás közötti száz százalékos különbséget annak tulajdonítja a rendőrség, hogy a hamisító társaságon való rajtaütés egész váratlanul történt és így nem volt alkalmuk megállapodni közös védekezésben és ezért mindenki saját fantáziája szerint tagad és próbálja beállítani közreműködését, mindegyik saját szeméhik érdekeit »mti r nm—mmmam+wmmm—m■