Uj Nemzedék, 1926. június (8. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

Léderer Gusztávot ma délben szembesítik a fele­ségével a táblai főtárgyaláson Léderer februárban bejelentette felettes hatóságának, hogy hajlandó a polgári bíróság előtt is vallomást tenni — Ma kezdődött meg a nagy per második táblai tárgyalása . — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Gyász a pódiumon A halál valóban szomorú, de a fájda­lom — ha igazi, mély — a mi fogalmaiak szerint, nem áll a pódiumra, hogy muto­gassa, harsogja magát. Szó se essék azok fájdalmáról, akiknek könnye a család és a barátság mély lelki forrásából fakad, de a politikai párt, amely féktelen könny- hullatással jelzi előre megfontolt gyászát, fölöttébb gyanús s a gyásznak ez a módja a halott iránt tiszteletlen és kegyeletien dolog. A kirakatrendezés ösztönével vég­hez vitt gyász, mint politikai reklám és pártagitáció eddig ismeretlen volt köz­életünkben; a gyász sohasem volt üzleti­leg megrendezett akció, amelyben nem a fekete fátyol, hanem a frázisok üres szó­lamainak tüntető és politikát szuggeráló szövedéke lobog. Meg kellett érnünk te­hát, hogy a politika dobogójáról zokog­ják el az előfizetési felki vasok stílusában megfogalmazott gyász párttagsági kije­lentéseit, ezer bájjal megkent szivü fis­kálisok és minden szentimentálizmustól ■messze eltávolodott politikusok. A boltajtókból beintegető üzérek, mintha végkiúrusitást akarnának ren­dezni a sajtó által hitelesített gyász „páratlan minőségű“ áruja' 31, zokog­nak, sírnak és tevékenykednek, egy már elmúlt s az Ízlés nevében már tiltakozni képtelen ember ravatala körül. Pótolha­tatlannak Írják azt, akit nem egy közü­lök életében le akart gázolni, mérhetet­len veszteségről rebegnek tremolóban megfogalmazott körmondatokat arról, akit már életében ők maguk el akartak veszítem. Pótolhatatlauság? Hát nem ők követe­lik-e a mások vizalámeriiését, azzal a jól ismert mondással, hogy a közéletben nincsenek pótolhatatlan’ emberek s' nem ők taposnak-e az elhunyt nyomába, hogy saját pótolhatatlanságuk tudatában még idején az elhagyott pozíciókban legye­nek? Szalmaszálat sem kívánunk vetni egy gyászkocsi útjába, amelynek kereke a földi elmúlás utolsó stációja felé gördül. De sorompót emelünk az osztrák zsidók által is saját halottjukként gyászolt „utolsó magyar táblabiró“ blaszfémiájá- val szemben. Az a szertelen és mértékte­len hivalkodás, amely dicsekszik halottjá­val és könnyeivel s amely rá akarja diktálni magát arra is, aki nem hajlamos a fiskális fogalmát a régi jó táblabiröé- val, a politikus fogalmát az állaniférfiué- val összezavarni, messzi visszfénye egy tőlünk idegen világ mentalitásának, amelynek — milyen jellemző jelenség! — érdemes és nagy magyarok koporsójánál soha sem voltak megértő érzelmei. So­rok, szűk szavak, a formalitás kaptafá­jára felhúzott sajtórutin: ez jutott igaz magyaroknak, akik ennek a nemzetnek valamikor nagy értékei voltak. Egy püspöki városból firkált levelekkel üti arcul az ő sajtójuk azt a magyarságot, amelynek igazi értékeire folyton és terv­szerűen homályt vetnek ugyanakkor, ami­kor a maguk speciális értékeire a ma­gyarság ragyogó fényét akarják boritani. Kétféle mértékkel mérnek, akár élőkről, akár halottakról van szó: mértéktelen di­csőség az élőnek és mértéktelen gyász a halottnak, ha az az övék. — mértéket nem ismerő gúny, kritika, lábbal taposás az élőnek, sziik szavak az elmúltnak, ha az a ■mienk. Könyökig vájkálás a mi legszen­tebb érzelmeinkben s legnagyobb tekinté­lyeinkkel szemben is durva kéz, sebeket ütő karom, vert mérgező szó, ez az ő örö­mük, amelyet a maguk pótolbatatlanságá- nak konok meggyőződésével az ő gyászuk hj.valkodó álköuuyeinek és szavainak páthosza tetéz. Most ontják a könnyeiket, ránk diktál­ják azt a fájdalmat és gyászt, amelyet maguk sem valamennyien éreznek. A sza­vak mögött már ott vibrál a gondolat, hogy elfoglalható vezéri pozíciók vannak s a gyászban egymást figyelik, ellenőrzik, és előretolakodnak. Ez az ő gyászuk. Ma,reggel félkilenc óra tájt zajtalan gördűléssei egy csukott, vöröskeresztes rabszállitó automobil állott meri a- királyi kúria Országhás-téri -palotájának főbejá­rata előtt. Az egyik szuronyos katona leugrott a' soffőr mellől és kinyitotta a rabszállitó kocsi ajtaját, ahonnan Lede­rer Guszáv lépett ki két fegyőr kíséreté­ben. Most már nem az a kék civilruha van rajta, amelyben végighalgatta halá­los ítéletét, hanem katonai rabdaróc ‘min­den disztinkció megjelölése nélkül, mert hiszen köztudomású, hogy Léderert az Íté­letkor a hadbíróság .megfosztotta nem­csak valamennyi kitüntetésétől, hanem katonai rangjától is. Kifakult, zöldessárga katonasapkáját kezében szorongatja és földre sütött szemmel egyszerre két fokot is ugrott a lépcsőn, úgy igyekezett el­tűnni a palota'-főbejáratának oszlopsora között, * Léderert megrohanják a kiváncsiak Léderert fegyőrei az egyik második emeleti táblai' főtárgyaié«! terem előszo­bájába vjttéjk, ahal leültették a várako­zók pádjara. Az-épületben eéakhamárt hire futott’,’hogy a. háláira Ítélt Lódétól* Gusztávot, áthozták a Margit-köruti fog­házból a mai főtárgyalásra, mert szembe­síteni fogjalk feleségével, Schwartz Miéi­vel. Csakhamar csoportokba verődve igyekeztek arrafelé az előszoba felé, ahol Léderert őrizték. A jóizlésre rácáfolva, mint valami panoktikum- beli emberesodát, úgy jártak bámulni Léderert. Végre is rendőrök érkeztek, akik az íz­léstelen bámészkodók csoportját t ú vol­ta r tett dk Lédercrtöl. A mai főtárgyalást fél tiz Órára tűzték ki. Kilenc óra után néhány perccel hoz­ták szuronyö® fogházőrök, Léderemét. Azonnal bevitték a főtárgyalási terembe, ahol már időközben a hallgatóság pad­sorai szintén megteltek, főleg — nőkkel. Léderernének egT pillantása sem volt ér: deklödői fellé, hanem szinte durcásan dobta magát a bírói emel­vény előtt elhelyezett székre és bá­gyadtan maga elé nézett. Kék ruha volt rajta, semmi esőire sem azok közül való, amit még a Tölgyfa-utcai_ lakásból mentett még. Valószínűen már mboskodása ide­jén készült abból a pénzből, amit a fog­házban készített kézimunkáival összeke­resett. A mai főtárgyalás egyik érdekes­sége kétségkívül Léderer né szembesítése lesz a férjével. Tudvalévő^ hogy nehány hónappal ezelőtt a királyi Ítélőtábla Kállav tanácsa már tárgyalta a bünpert és életfogytig tartó fegyházra hielte a bűnös asszonyt. Ezen a főtárgyaláson nem jelent meg Léderer Gusztáv, részben azért, mert egészségi állapota, lehetetlenné tette s másrészt pedig, mert polgári biróság előtt nem akart val­lani feleségére. Időközben azonban, úgy látszik, meg­változott álláspontja és kijelentette Apáthy ezredesnek, hegy hajlandó val­lani polgári bíróság előtt is. Mintán a királyi kúria az első táblai tárgyalásit ítélettel együtt megsemmisítette és az Ítélőtáblái uj főtárgyalásra utasította, a mai főtárgyalás elején minden valószínű­ség f-.r-t-v elsőfokú biróság ítéletét fogják ismertetni és csak azután kerül sor Léderer Gusztáv kihallgatására, mely igen sok drámai mozzanatot igéi*. Megnyitják a főtárgyalást Fél tízkor vonult be az itélőtanács a kúria nagy tárgyalótermébe Kállay kú­riai biró, táblai tanácselnök vezetésével. — A fclebbvitcli tárgyalást megnyitom — úgymond az elnök. — Tárgyalni fogjuk a gyilkosság bűn­tettével vádolt Léderer Gusztávné bünperét. — A királyi tábla elrendelte ezenkívül Léderer Gusztáv előállítását is a Margit- körúti katonái fogházból. Léderer ugyan­is kijelentette, hogy hajlandó most már a polgári biróság elölt is vallomást tenni. Ennélfogva tehát a táblai főtárgyaláson is ki­hallgatjuk Léderer Gusztávot s majd amikor a bizonyítás kiegészítése so­rán rákerül a sor, őt is behívatom a terembe. — Mielőtt "azonban még a bizonyítás Mikor az ítélet megfellebbezésének fel­olvasásához érkeztek el, akkor az elnök közbeszólt: — Az Ítélet ellen — úgymond — csak egy felebbezést jelentett be az elsőfokú biróság előtt a királyi ügyészség és pe­dig a mellékbüntetés kiszabására, vonat­kozóan. Méltóságod — fordult most az elnök a Vádhatóságot képviselő fő­. ügyészhez —• fenntartja ezt a felebbe- zést? — Nem! — hangzik a válasz. Ezután Pagonyi Nándor táblabiró vette át a szót az ítélet felolvasása után és ismertette a bünpör anyagát. Legelőbb is Lédererné született Schwarz Mária előéletére vonatkozóan, amit a bécsi ha­tóságoktól szereztek be, tett bejelentést. Elmondotta, hogy Schwarz Mária ugyan büntetve nem volt, de sikkasztás és csalás miatt eljárás folyt ellene. Majd rátért Léderernének az elsőfokú biróság előtt tett vallomására és hang­súlyozta, hogy Lédererné azt vallotta, hogy nagyon bűnösnek érzi magát, de arról nem tudott, hogy férje Kodellzát meg akarta gyilkolni. Léderernének az elsőfokú biróság előtt elhangzott eme nagyon fontos kijelentése egyúttal a táblai tárgyalás tengelyét is adja. A táblai főtárgyaíáson dől el, az uj bizonyítás keretében, hogy vájjon Léde­remé tudott-c, tudhatott-e egyáltalában arról, hogy férjének szándékában van Kodelka Ferenc hentesmestert meggyil­kolni. Az első táblai főtárgyaíáson ugyanis erre vonatkozóan külön bizonyí­tást nem rendeltek el, hanem az itólőta- náes megelégedett az elsőfokú tárgyalá­son elhangzott vallomások ismertetésével. De azonkívül is ennek a kérdésnek a.- elbírálásába nem avatkozhatott bele perdöntőén Léderer Guazikr vallomása sem, mert Léderer élt a perrend ama kivételes rendelkezésével, hogy a legközelebbi hozzátartozó nem köteles vallani a per­ben. Miután kiderült, hogy Léderer val­lomása nélkül mégis csak nagyon nehe­zen■ bírálható el f eleségének szerepe ■ a» kiegészítésével foglalkoznánk, ismertetni fogjuk az elsőfokú biróság ítéletét. A halálos ítélet mondatai monoton A egyformasággal peregnek a nagy terem- \ . ben. Revolver . . . hullarészek ... 70 JJF f millió... ékszerek... A Tölgyfa-utcai J/\jr véres dráma minden régisimert mozza­nata ujra feltárul a hallgatóság előtt. De senki sem figyel az Ítéletre, az órára ko a hallgatóság, melyen csigalassúsággal falja a mutató a negyedórákat. Három­negyed óra is eltelik s még mindig az Ítéletet olvassák a Kállay-tanács tagjai. Lédererné merev arccal, szemrezdülés nélkül hallgatja a véres mondatokat, mintha valami tőle távoliálló dologról volna szó. Álmosság terül el a tárgyaló­terem közönségén, a felolvasó biró hangja mint valami zsongitó moraj hal­latszik csak, többeknek lecsukódik a szempiillája s szundikálva hallgatják a hosszú indokolást. A Lé deremé mellett ülő egyik fogházőr hősiesen küzködik az álmossággal, de végre is elbóbiskol. Lc- lecsik a feje, de aztán erőt vesz magén és újra felnyitja szemét. Csak Léderemé merev macsfeajsaseme függ makacsul az elnökön. De ő is a tá­volabbra néz: várja az elkövetkezendő drámai perceket. bűnügyben & ezt úgy látszik Léderernek iá megfelelően értésére adták, hogy csak felesége javát szolgálhatja,, ha igaz és őszinte vallomást tesz és így történhetett csak az meg,'- hogy Léderer változtatott eddigi álláspontján és most már vallani is kész erről a nagyon fontos momen­tumról. Pogonyi táblabiró referátumában rész­letesen ismerteti az elsőfokú tárgyaláson elhangzott vallomásokat. Alkalmasint csal: ezután dél felé kerülhet sor Léderer Gusztáv kihallgatására s feleségével váló szembesítésére. Lédererné vallomásainak ismertetése féltizenkettőig tartott. Kállay tanácsel­nök ekkor öt percre felfüggeszti a. tárgya­lást és intézkedik, hogy az ablakokat és ajtókat tartsák nyitva. A közönség kiló­dul a teremből és izgatottan várja a tárgyalás folytatását, amikor- Léderer ta­núvallomására és feleségével való szem­besítésére kerül a sor. Háromnegyed 12 órakor újból megnyi­tották a főtáígyalást és még a hátralévő iratokat' ismertették. Szembesiésre, - ugylátszik csak a kora délutáni órákban kerül sor. Halálosvégü autószerencsétlenség Szajol határában — Az Uj Nemzedék tudósítójától. Törökszcntmiklós, május 31. Tegnap délután Máthé József dar. orvos és Szabó István gyógyszerész ée Récsey István gyógyszerész hölgytársasággal együtt autóki- rándulára indultak. Szajol határában az autó nekiment egy kocsinak, felborult, a soffőr nyomban meghalt, valószínűleg belső elvérzés következtében. Máthé József dr. orvos pedig súlyos belső sérüléseket szenvedett. Ma délelőtt a buda­pesti mentők egyik autója jjient ki Török- szentmiklósra, hogy behozza a súlyosan sebe­sült orvost a fővárosba. A társaság többi tagjának semmi baja nem történt, néhányj kise.j húzódástól és horzsolástól eltekintve. I Tudott-e Lédererné férje gyilkos szándékáról? Lapunk mai száma 3000 korona P ...... ' _ x Aé*ÍL* KI 6fl z o i é «1 ári try ■■■ ■■■§■■■> |M| «MM A HiÁ ! Jfy X \ r § m*mm 18111110 H ázerkesrlőidg és ldedóhl. Kér« 40.000 kor., negyed* g§gjjg| Pjjji l§pi »Mim 1 \ Kpl Bfjl vaUÜ: Budapest, V. ker„ érr* 120.000 koron«. - jgjgfegf gglli Ml IÄ _________ _____\ BM MffiT HSH ____ Honvéd-utca 10. .rám. B,ye. .rám ára helyben. ig§f^S ifi Telefon: 127-47, 127-48. •Idéken én pályaudvaron ||||3| HBBB jfBSBI iplfe&jlaK J. 65. Cyorairók: 7-20. — 9000 kor. Wiebe« hét- JEggj! t|Op aESpSfjgy Fiókkiadóhivatalok: vili.. kSznap é> vasárnap 2500 IlfflíS T8888381 BHHmI» HÍBÍí iJj&ij Hf&ß A<W' ggS K&gglfflv Rákócri-ut 1. sz., Telefoa, Oiztxdk kor. — Hirdetések aUnffiV M9SS HhS «BBS« J. 136—06, Terér-kSrnt 62. ■un-es dijarabás azerint. «8' *4 Telefoni 121—41. «■ V Vili. évtolyam 121. (1966.) sxárn # Kedd ♦ Budapest, 1926 junius 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék