Uj Nemzedék, 1926. július (8. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

IXS nsnfax 2 la kihallgatás vésett Bacher Emilt és Fábri Oszkárt. Nincs kizárva, hogy Medvés Medico István vizsgálóbíró még a mai nap folyamán meg fogja hozni a fogvatartás kérdésében döntését. Ugyanakkor, amikor Medvés Medico vizsgálóbíró megjelent a törvényszék épületében, egymásután siettek fel a harmadik emeleti folyosóra Bacher Emil barátai Székely Lajos védő társaságában. Valamennyien jelen akartak lenni annál az aktusnál amikor Bacher Emilt, a dúsgazdag malomkirályt szuronyos börtönőrök vezetik majd fel kihallgatás végett a fogházból. Már a folyosón hire terjedt, hogy Bacher Emil kihallgatására csak déli egy óra után kerül a sor, mégis valamennyien kitartanak. Székely Lajos védő különben a mai nap terjedelmes beadványt nyújtott be a vizsgálóbíróhoz, amelyben részletesen kifejti mindazokat az okokat, amelynek alapján Bacher Emilt ártatlannak tartja, így többek között beadványában azt állítja, hogy Bacher Emilnek joga volt a londoni piacon a közgyűlés megkérdezése nélkül kölcsönt jegyeznie. Ezzel ellentétben ugyanakkor azonban elismeri, hogy a szabályzatok értelmében nem volt joga a vezérigazgatónak a közgyűlés tudta nélkül a Viktória-koncern terhére pénzt felvenni. Fobri Oszkár védője is beadvánnyal fordult a vizsgálóbíróhoz. A védő beadványában elismeri, hogy Folbri Oszkár tényleg felvett, másfél milliárd korona kölcsönt a Viktória-konszerntől, a kölcsöntért azonban szabályszerűen fizette a kamatokat, sőt a kölcsönt batábláztatta három milliárd koronát érő ingatlanaira. A beadványok természetesen eredmény nélkül maradnak, mert a kihallgatott tanúk közül többen súlyosan terhelő vallomást tettek Bacher Emilre és Fábri Oszkárra. Ez volt az indító oka azután annak, hogy a királyi ügyészség utasítást adott ki, hogy a rendőrség vegye azonnal őrizetbe Bacher Emilt és Fábri Oszkárt ül Nemzedék & (Csütöbtösz, 1926 logon lett a kisfizetésil banfzfiobói szdzsüiliárMPippeMA Meri penpsuais él® iMboiünaggyalaiisasság ... És még Amerikára mondják, hogy az a fibkátlan lehetőségeik birodalma. Hogy aki ott ujságárusitással kezdi, az már tarsolyában hordja a vagyonra, hatalomra képesítő marsallbotot. De vájjon elmarad-e ezen a téren Amerika mellett az a Magyarország, ahol a semmiből Bacherek lettek, valóságos diktátoraivá váltak a gazdasági életnek s egy szemrebbenésére vagyonok keletkeztek és vagyonok omlottak össze. Vájjon nem a korlátlan érvényesülési lehetőségek hazája vagyunk-e mi, ahol falusi grajzlerek vagyonért, rangért, pompáért törtető fiai a mindenható bussiness hullámain oly magasra emelkedhettek, mint Bacher Emil, a bukott malom-nagyhatalmasság. Ha Bacher Emil karrierjét vesszük ezernagyre, túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Amerika elbújhat mellettünk. Mert egy bihari falucska viskójából a közgazdasági élet csúcsára jutni, százmilliárdokkal dobálódzó világspekulánsnak lenni olyan teljesítmény, amelyet akármelyik self made man amerikai nabob is megirigyelhet. Bacher Emil és a többi Bacherek hivatásos pesti bámulói nem is mulasztották el hangsúlyozni a közgazdasági nagyvezér egyéniségének amerikai kontúrjait. Egy közgazdasági Zaratuszhoz tavaly imigyen szólott egy újságíró előtt az akkor még gazdagsága és hatalma tetőpontján lévő Bacher Emilről: — Bacher Emil specialitás. Régen kinőtt a pesti keretek közül; az igazi Amerikát reprezentálja Magyarországon. A nagystílű Amerikát, a munkája fáradhatatlanságával, a koncepciója nagyvonalúságával és a spekulációja szédítő arányaival, merészségével és biztonságával. Nos, nem volt-e igaza ennek az ékes magasztalásoknak? Bacher Emil valóban specialista Szomorú specialitása a magyar közéletnek, amely eltűri, hogy szédítő arányú spekulánsok játszanak életérdekeivel. Az amerikai stílű nagyvonalúság, a merészség és „biztonság“ egészen a Markó-utca második emeletéig tetőzték be azt az aranyáradatot, amely Bacher Emilt, az amerikai blöff-ünzetembert hordozta hátán. Csakhogy a megduzzadt aranyfolyam hirtelen leapadt s vakmerő hajója ott rekedt a rideg Markó-utcai szirteken . . . . # A biharmegyei Csucsa községben pillantotta meg Bacher Emil a napvilágot. Apja később rabbi lett Budapesten és így Bacher Emil is Budapestre került. Szülei kereskedőt akartak nevelni belőle, de persze nem holmi falusi grajziért, aki élete végéig ostorjelet és kocsikenőcsöt áruljon az oláhoknak. A Bacher-familia azok közé az új honfoglalók közé tartozott, akik felhasználva a kiegyezés utáni idők liberális konjunktúra-áramlatait s a kápráztató lehetőségeket, nagyobb, szebb, zsírosabb jövőt akartak biztosítani fiuknak. Bacher Emil, mint a többi lázasan törtető, mohón élni vágyó ifjú hangyaszorgalommal, éjt nappallá téve szedte magába a kereskedelmi ismeretek ábécéjét s az idegen nyelveket. Mikor a Kereskedelmi Akadémián megszerezte az érettségit, a magyaron kívül négy nyelvet tudott. Valóban nagy lendület s érvénye■Bülni vágyás tölthette el az ifjú Bachert, amikor bemagolta az angol, olasz, német és francia nyelveket, hogy ily internacionális felkészültséggel vágjon neki pályájának. A tizenhétéves Bacher Emilt már ott láthatjuk egy magánbank íróasztala mellett, ahogy pedáns buzgalommal írogatja az üzleti leveleket. Itt sajátította el a banküzlet elemeit s innen került el, mikor a bankház összeomlott — végzetes memento — a Budapesti Gőzmalomhoz mint egyszerű, kisfizetésű hivatalnok. Tíz esztendeig szorgoskodott, alázatoskodott és törtetett itt a fiatal malomntisztviselő, amikor a „Viktória“ malom akkori vezetői „felfedezték“ a benne szunnyadó vezéri képességeket és a malom élére állították. A végső következményeik beigazolták, hogy az érték, amit felfedeztek, efemér volt. Mert hiába zengte róla még tavaly egy hódoló portréima. ..Az eredmények, a princípiumai bölcsességét igazolják, a siker az ő munkájának kísérőjévé szegődött. Neki igaza volt . . .“ Mert végeredményben kiderült, hogy a siker csak konjunktúrasiker volt és az amerikai stílusban spekuláló Bachor Emilnek mégsem volt igaza. A Viktória-konzern több tucatnyi malmának kihűlt gépházai, utcára került munkásainak tömegei, nincstelenné vált tisztviselői a tanúbizonyságai a Bacher-rendszer csődjének s annak a princípiumnak, hogy csak az üzleti tisztesség rendíthetetlen. lm© Bachert és életének egész munkásságát rombadöntötte egyetlenegy chicagói földlökés. Az ilyen összeomlások csak olyan épületeknél következhetik be, amelyeknek az alapja rossz és rozoga. Bacher Emil bukása elégtételül szolgálhat azoknak a tisztes üzletembereknek, akikre a maradiság bélyegét nyomják rá azok, akik Bacher amerikai koncepcióit egekig magasztalták. Azt azonban nem lehetett rámondani Bacher Emilre, hogy szédületes karrierjének konzekvenciáit nem vonta volna le minden vonalon. Nem, Bacher sohasem felejtette el, hogy honnan származott és mindig megindító szolidaritást érzett azokkal, akik — épp úgy, mint ő — valahonnan egy eldugott szatmári, bihari vagy máramarosi falucskából indultak el a magyar gazdasági élet meghódítására. Bacher mindenkit segített, akinek ereiben az ő fajtájának vére csörgedezett. Keresztény tisztviselő igazán csak véletlenül kerülhetett be a Viktória-koncert báróiba, azok valóságos tenyésztelepei voltak a Bacher-szabású és Bacher-fajtájú fiatal hódítóknak. Ha a keresztény és magyar származású kapacitások csak tizedrésszét gyakorolták volna ennek a saját vérükkel való szolidaritásnak, másképp festene a magyar középosztály. Bacherben ez a szolidaritás a saját rokonságával szemben még inkább megnyilatkozott Művészkörökben ma is emlegetik az alábbi jellemző epizódot: , , , Unter! Egy fiatal festő szerelemre gyulladt Bachernek egy szegénysorsú távoli nőrokona iránt, aki talán maga sem tudta, milyen Krőzus lett rokonából. A lány férjhez ment a festőhöz, de bizony életében, mely a bohémség jegyében folyt, anyagi zavarok következtek be. A házaspár kitartóan koplalt egy ideig, amikor a fiatal asszonynak végre, eszébe jutott, hogy felkeresi Bachert, hátha az segíthet rajtuk szorult helyzetükben. A látogatásnak az lett a vége, hogy Bacher Emil tekintélyes — havi 37 milliós — apanázzsal sietett az ifjú házaspár segítségére. Az apanázst még ma is kapják a rokonok, ha közben Bacher összeomlása az ő anyagi jólétüknek is be nem adta a kulcsot. Nem, Bacher Emil nem volt szűkmarkú, amikor vérségi együttérzésről kellett tanúbizonyságot tennie. A Lipótvárosban bérpalotája, a Viktóriamalomban fejedelmi luxussal berendezett lakása, a Zugligetben több milliárdot érő villája és több luxus autója van ma is Bagyigr. Emilnek. A bankfiúból lett liszt-Krőzus pompázó jólétével mindig világítótornya volt azoknak a nagyratörő ifjú honfoglalóknak, akik az ő példája szerint igyekeztek imádni és meghódítani az aranyborjút. Bacher Emil, mint számtalan más az ő véréből, pompásan tudott élni. És adminisztrálni is elsőrangúan tudta magát. Emlékezzünk csak rá, hogy a nagy dék febe alkalmával a fejlett technikájú sajtó mily áhitatosan regisztrálta Bacher százmilliárdjainak számát. Már az adókönyvek másként számoltak be a náirobi vagyon méreteiről , valójában sohasem lehetett tudni, vájjon a hatalmas vagyon nem egyéb-e kápráztató szemfényvesztésnél. Annyi bizonyos, hogy az estélyek, az autók és a paloták a multimilliárdosság aureoláját vonták Bacher Emil köré. S ennek a látszatnak, mint az események mutatják, még akkor is felült a külföld, amikor Bacher Emil körül már recsegő,tt ropogott minden. Helyesebben mondva: a Viktória-koncern körül. Mert hiszen éppen az a vád Bacher Emil ellen, hogy a saját önző érdekeiért kockáztatta és fölözte le a részvényesek vagyonát. Hogy amelyik üzlet sikerült, az az ő folyószámláját duzzasztotta, amelyik nem, az a részvényesekét apasztotta. A vagyon tehát nem lehet blöff. Bacher Emil még ma is impozáns vagyon ura lehet, csak a kis részvényesek pénze veszett oda a csi- hágói börze-spekulációk útvesztőiben. lyKflgany Szánalommal vegyed derűvel olvashatjuk hát egy közgazdasági vezérnek dicséretét tartalmazó könyvben az alábbi apróságot: A klubban egy öreg orvos mondja fiatalabb kollégájának: — Viktória gőzt vehet és nyugodtan álljatk, amíg Bacher ott van. Ezt nem 1923-ban hallottam, amikor a tőzsde divatban és amikor mindegy volt, hogy mit vesz valaki. Az öreg doktor — az orvosok a legjavíthatatlanabb értékpapírvásárlók— a Viktória gőzt 1925-ben javallta. Vajjem ma is ezt javallaná az öreg javíthatatlan orvos ifjabb kollégájánakt • is kötve hisszük. Mert aki Viktória gőzt vett, az ugyan nem alszik ma nyugodtan. Igaz, hogy Bacher már nincs ott. A Markóban van. * Igen, ezt az élni vágyó és élni tudó liszthadveszért, akit még ma is Napóleonhoz hasonlítgat a vele szolidáris sajtó, utolérte a maga Waterlooja. Bacher-Napoleon a gabona-Caesar, a liszt-esquadronok és liszt-ütegek startégája, a főúri pompába csöppent volt bankfia elérkezett a maga Szent Ilonájára. Nem igen hiszi szűk, hogy a sokat hangoztatott amerikai stílussal keresztül tudja vinni a maga restaurációját. Ez a stílus felmondja a szolgálatot ott, ahol a büntetőtörvénykönyv paragrafusait kellene megkontreminálni. Bacher Csikágóban a magyar gabonát kontreminálta meg A jó kereskedőnek, a lelkiismeretes vállalkozónak számolnia kell mindazzal a körülménnyel, amely a jövőben bekövetkezhetik. Ez az alapfeltétele a kereskedelemnek és a vállalkozásnak és aki ezt az alapfeltételt nem tartja szem előtt, az vagy hamidőr, vagy mániákus. A Viktória-malom összeomlásában ez a két tényező játszott szerepet és mind akettő Bacher személyében. Bacher mániákussága abban a törekvésben jutott kifejezésre, hogy minden áron a magyar malaiipar, a magyar liszt koronázatlan királya legyen, a hazárdőrsége pedig a csilkágói gabonatőzsdére vitte, csak azért, hogy megkontreminálja a magyar gabonát és így mentsen, ami még menthető. Hogy Bacher cezaronániáját megfelelően megvilágítsuk, utalnunk kell a magyar malomipar helyzetének alakulására. A magyar malmok a háború előtt — mint ismeretes — Európa csaknem valamennyi piacára, szállítottak lisztet, amely elismert, kitűnő márka volt, hiszen a külföldön a finom tésztákhoz kizáróan magyar lisztet használtak. A malmok teljes kapacitással dolgoztak és amenynyire csak lehetett, fejlesztették üzemüket. A háború még fokozottabb üzemkiterjesztésre késztette a malmokat. Óriási tőkéket invesztáltak, új gépeket szereztek be, új épületeket emeltek, szükség is volt rájuk, mert a központi hatalmakat túlnyomó részben a magyar malmok látták el liszttel. A békekötés azonban teljesen elrekesztette a magyar malmok terjeszkedésének útját. A malmok vezetői bíztak ugyan abban, hogy az újonnan keletkezett államokban továbbra is biztosítani lehet a magyar liszt piacát, ez a remény azonban nem vált valóra. Az új államok a magyar liszttel szemben erős védvámos politikát követtek úgy, hogy . . . .1 ii.n ytj ! i i lisztexportunk egyre jobban zsugorodott össze. És ekkor jelent meg a porondon elvakultan terveitől Bacher. A vállalatoknak egész sorát szerezte meg csak azért, hogy teljesüljön nagyúri hóbortja. Spekulált a belföldön és a külföldön egyaránt s „ambíciójának’ nem volt határa. Egyeduralkodója akart lenni a magyar malomiparnak, nem törődve a helyzet változásával és azzal az aknamunkával, amely a magyar liszt ellen irányult. Spekulált — de roszszul meg akkor is, amidőn tizenhat malomvállalata alatt már ingadozott a talaj. És ekkor lett Bacher hazardőrré. Menteni, ami még menthető. Akkoriban hire terjedt, hogy az Északamerikai Egyesült Államokban és Kanadában rekordtermés várható. Bacher elkezdett játszani a csikágói gabonatőzsdén és baisse spekulációba bocsátkozott, arra számítva, hogy malmai számára olcsó áron tudja összevásárolni a szükséges gabonát. A spekuláció azonban balul ütött ki, mert bár rekordtermésről beszéltek, a búza ára ahelyett, hogy olcsóbbodott volna, rohamosan drágulnni kezdett úgy hogy Bacher a csikágói búzaspekuláción többszázmilliárdot vesztett. Ez az utolsó próbálkozás amely azután megindította az összeomlás lavináját, örök mementója lehet azoknak, akik anynyira kívánták nálunk a gabonahatáridőüzletet. A nagyzási hóbortot követő hazardőrságet sorra követte azután a malom rövidlejáratú kölcsöneinek a felmondása, a hitelezők követelése, a mentőakciók balsikere, amíg végül az ügyészség odatette a kérdőjelet a hűtlen sáfárkodás listájának a végére. n i, ■„ iu, ■,;: -i Min!€ll€ÜMl£§ Düneit 93 szfsz&KKAf 3 nagy- és ftöh-Bacherek követik el A rendőrség csalási és sikkasztási ügyekkel foglalkozó úgynevezett intellektuális osztályán Bacher és Fábry esetét mint rekord-eseteket könyvelték el. Ezen az osztályon ugyanis, ahol éjjel-nappal megfeszített munkával kisebb-nagyobb kaliberű csalók és sikkasztók bűnöslajstromának bogozásával foglalkoznak az utóbbi esztendők szédítő arányokban megnövekedett forgalma mellett sem akadt eset, ahol az elsikkasztott és elkezdt összegek ily fanatikusan nagyra, ily széditően sok milliárdra rúgtak volna. Pedig ezek a rendőrtisztviselők és detektívek néhány év előtt több száz sok milliós, sőt milliárdos bűnesetben dolgoztak. Alaposan hozzászoktak tehát a sok-sok millióval végződő számsorokhoz. Ha az elsikkasztott vagy kicsalt összeg nem haladta meg a százmillió koronát, unottan és sablonosan kezelték az ügyet. Mint békében egy esernyőlopást. A Baeher-eset mégis megborízongatta ezeket a viharedzett embereket. A három-négy millió korona havi fizetésű családos rendőrtisztviselők keze — szégyenkezés nélkül bevallják — reszketett, amikor a kihallgatási jegyzőkönyvek szerkesztésénél leírták a százmilliárdos összegeket. Talán el sem tudták képzelni mennyi az a pénz, amihez egy levélírással, egy telefonálással, egy hazugsággal jutottak az előttük álló sáppadtarcú remegőlábú urak. A félkapitányság összes tisztviselői egy év alatt együttesen nem kapnak ennyit. Jellemző egy havi nyolcszázezer korona fizetésű rendőrségi gépírónő esete. Amikor a rendőrkapitány Bacher Emil kihallgatása után jegyzeteiből gépbe diktálta az elnökvezérigazgató vallomását, ennek a számnak: ötszázmilliárd korona lediktálásánál a gépírónő percekig gondolkozott, habozott, majd megkérdezte: — Kapitány úr, kérem tiz nulla elég lesz? És csodálkozva vette tudomásul, amikor a kapitány közölte vele, hogy tiz nulla is kevés. Százmilliárd leírásához tizenegy nulla szükséges. Az Új Nemzedék munkatársa érdeklődött a rendőrségilletékes osztályán szédítő mértékben szaporodó csalási és sikkasztási ügyek statisztikájáról. Valósággal megdöbbentőek az adatok amit megtudtunk. Az anyagi haszonlesés piszkos áradata, amelyben régente csak kis ügynökök és a megélhetéssel küzködő kis könyvelők lubickoltak, néhány év alatt felcsapott a cégjegyzőkön és igazgatókon át a Elegáns férfiruhás mérték után készítek Widder fér Gszabó, IV., Városház u. 20. Tel. 95-76.