Uj Nemzedék, 1926. július (8. évfolyam, 145-171. szám)
1926-07-27 / 167. szám
KTef, 1926 július 21. Új Nemzedék Mii lehet hatted a rádión? Keddi műsor — Az Új Nemzedék tudósítójától. — BUDAPEST (560.) Hétfő. D. u. 3 Hírek, közgazdaság. 5. A Meteorológiai Intézet időjelentése és vízállásjelentés. Utána Szalonzenekar. 6.40: Hille Alfréd dr. légiforgalmi felügyelő előadása a szélről. 7: „Mit üzen a Rádió?“ 8.30: Puccini-est. Részletek a „Bohémélet“, „Tosca“, „Le vilii“ és „Turandot“ című operákból. Kiszeműködnek: Taichmann Irén operaénekesnő, Demény Artúr és Márkus Dezső. 1. Duett a „Bohémélet“-ből. Előadják: Teichmann Irén és Demény Artur. 2. Ária a „Tosca“-ból. Énekli Teichmann Irén. 3. Nagyária a „Le vilii“-ből. Előadja: Demény Artur. 4. a) Ária a „Turandot“-ból. Énekli: Teichmann Irén. b) Ária a „Turandot“-ból. Előadja Demény Artur. 5. Duett a „Turandot“-ból. Előadják: Teichmann Irén és Demény Artur. Az összes számokat Márkus Dezső kiséri zongorán. Kedd. D. e. 9.30 és 12: Hírek, közgazdaság. D. u. 1: A Meteorológiai Intézet jelentése. 3: Hírek, közgazdaság. 5: A Meteorológiai Intézet jelentése. Utána a KANSz Köztisztviselői Zenekar népszerű hangversenye a Vármegyeházáról. Szeredi-Laupe Gusztáv zeneigazgató vezényel 1. Verdi. ..Aida: induló. 2. Bellini: Normal nyitány. 3. Schubert: H-moll szimfónia. a) Allegro moderato, b) Andante con moto. 4. Grieg: a) „Ich liebe Dich“, h) .Erotika. 5. Gillet: „Lolin de hal“. 6. Smetana: Induló az „Eladott menyasszony“ cini operából. 6.45: Jogtudományi előadás. 7.15: Rádióamatőr-posta. (Magyary Endre postamérnök). 8: Hosvay Rózsi és Radó Sándor chanson- és kuplé-estje. E hangverseny szünetjében Hegedűs Tibor, a Belvárosi Színház rendezője felolvasást tart: „Vidám színházi apróságok“ címen. 9.15: Krausz Lili zongoraművésznő hangversenye. 9.45: Szentgyörgyi Gyenes Lajos festőművésztanár előadása:. .,XVI. Lajos ati-insa és az intarzia“. 10.20: Kamarazene. BÉCS (531 és 532.5.) i. e. 11 és d. u. 4.15: Hangverseny. 7: Előadás a bécsi Szent István templomról. 8.30: Schubert: Die Winterreise, dalciklus. BERLIN (504 és 571.) D. u. 3.45: Könyvismertetés. 5—6.30: Hangverseny. 8.30: Emmann- scrptumok. BOROSZLÓ (418.) D. u. 4.30: Hangverseny. Bécsi keringők. 8.25: Fúvós kamarazene. KÖNIGSBERG (463.) D. e. 11.30—12.30 és d. u. 1—5.30: Hangverseny. 6.10: Vig est. 8.10: Zónáért, zenekari kísérettel. 9.45: Vig est. LIPCSE (452.) D. u. 4: Könyvismertetés. 4.30— 6: Hangverseny. 7.45: Vig est. 9—12: Tánczene. MÜNCHEN (485.) D. u. 4.30—5.45: Hangverseny. 5: Felolvasás és zene. 7.15: Vonósnégyes. 9: (Nürnberg 340) Tarka esti. PRÁGA (368.) D. u. 4.30—5.30: Hangverseny. 6: Német leadás. 8.02: Tarka est. RÓMA (425.) D. u. 5: Hírek, felolvasás. 5.30: Jazzband. 9: Mezőgazdasági hírek. 9.25: Szimfonikus hangverseny. LONDON (365.) D. u. 4.15: Hangverseny. 5.15: Dalok. 6: Tánczene. 7.25: Schumann interpretáció 7.40: Előadás. 8: Népszerű hangverseny szopránnal és baritonnal. 9: Előadás. 10.05: Dalok. 10.30—12: Tánczene. A Boghozomos megvizsgálta Nádassy Imrét és szivnos Beteg■eh találta Windischgraetz után ő is kérni fogja gyógykezelés miatt házi őrizetbe való helyezését. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Windischgraetz Lajos herceg kiújult harctéri betegségével jelenleg a rabkórházban fekszik. Múlt heti számunkban megírtuk, hogy a herceg házi őrizetbe helyezését akarja kérni a bíróságtól. A szombati napon érintkezésbe lépett védőjével, Ulain Ferenccel és megállapodott vele, hogya kérvényt legkésőbb holnap délelőtt beterjesztik a törvényszék Töreky-tanácsához. Iletékes helyen szerzett információink szerint Windischmetz Lajos herceg házi őrizetbe való helyezésének most már nincsen semmi akadálya és minden valószínűség szerint a Töröky-tanács teljesíteni fogja kérését. Abban az esetben, ha a bíróság elrendelné a házisőrizetbe való helyezést, a királyi ügyészség valószínűen nem él felfolyamodással a táblához, mivel az orvosszakértőik is pártolják Windischgraetz herceg kérését. Felmerült ugyanekkor az a kérdés, várjon mi történik Nádasy Imre volt országos főkapitánnyal, abban az esetben, ha Windischgraetz magánőrizetbe kerül. Az utóbbi, napokban ugyanis Nedosa is rosszullétről panaszkodott a fogházban. A fogházorvos megvizsgálta és valóban súlyosabb természetű betegséget konstatált a volt országos főkéntlányon. Nagyon valószínű, hogy Windischgraeiz herceggel együtt, vagy a herceg kérésének elintézése után, ő ishasonló kéréssel lép a bíróság elé. Huszonöt milliárd a világ ma A Háborús kölcsön 12 milliárd, szanálásra 3 milliárd, külföldi befektetés 5 milliárd, rövidlejáratú kölcsön egy milliárd . Tíz év alatt elkészült az élet a történelem legnagyobb pénzügyi drámájával Az Egyesült Államok gazdasági világbirodalmát, vagy a kontinensek gigászi háborúját hozhatja a jövő — Az új Nemzedék tudósítójától, — Newyork, julius. Pontos statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy közel 25 milliárd dollár az az összeg, amelyet Amerika külföldön elhelyezett, holott 1900-ban egész követelése 500 millió dollár volt. Ennek a szédületes emelkedésnek a folyamata a világ legizgalmasabb pénzügyi drámája. Ezelőtt huszonhat évvel az Egyesült Államokban beruházott külföldi tőke hat és félmilliárd dollárra rúgott, vagyis Amerika ugyancsak adósa volt a külföldnek, elsősorban Európának. Az erre következő első évtizedben lépésről-lépésre kedvezőbb lett a mérleg. America kinnlevősége 1909- ben kétmilliárd dollárra emelkedett, 1913- ban pedig két és félmilliárdot tüntetett fel a statisztika, de mint látható, az utolsó békeévben még mindig az eurózai tőke volt fölényben. Ekkor tört ki a háború. Az antanthatalmak rengeteg árut, főként muníciót vásároltak, amit kölcsönművelettel fizettek ki. Mire a világháború véget ért, Amerika tőkekövetelése kölcsönökfejében tizenkét milliárd dollár volt, vagyis adós államból óriási mértékben hitelező állam lett. Már a világháború alatt visszavette körülbelül hárommilliárd értékben külföldön elhelyezett adósságkötvényeit, úgyhogy nemcsak hitelmérlege lett aktív, hanem egyáltalán semmi adóssága sem maradt. Ennek az a magyarázata, hogy az Egyesült Államok a háború négy és fél esztendeje alatt 23 milliárd dollár értékű árut vittek ki, amivel szemben a behozatal mindössze 11 milliárd volt. A világháború külkereskedelmi mérlege tehát Amerika javára 12 milliárd dollár felesleggel zárult, amiből játszva kiegyenlítette adósságát. Ennek hatását jellemzően világítja meg Kanada példája. Kanadában 1910-ben az angolok 1825 millió dollárt ruháztak be, amivel szemben a beruházott amerikai tőke 300 millió dollár volt. Ekkor tehát egy amerikai dollárral hat angol dollár állt szemben. 1923-ban viszont az angol tőke alig érte el a kétmilliárdot, míg az amerikai tőke 2400 millió dollárra emelkedett. Az arány megváltozott, most már 55 amerikai dollár állt szemben 45 angol dollárral. Az a 25 milliárd dollár, amelyet Amerika jelenleg követel, különböző csoportokra oszlik. Ennek a hihetetlen összegnek a fele, több mint 12 milliárd, azokra a kölcsönökre esik, amelyeket a világháború alatt az antantállamok vettek fel. Miután ennek legnagyobb részét hadianyagba ölték, az emberiség szempontjából elveszettnek tekinthető. Ez a fő oka annak, hogy Amerikának ez a kikölcsönzött vagyona inkább csak papiroson szerepel s ezt a követelését előreláthatóan sohasem tudja teljes értékben pénzzé tenni. Az amerikai szakértők nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a háborús államok ezeket a kölcsönöket az utánukjáró kamattal együtt képtelenek visszafizetni. Európának nincs pénze, tehát csak áruszállítással, munkával tudja adósságát szószoros értelemben ledolgozni. A háborús államoknak a levegőbe röpített bombákért és golyókért most textilt, vasat, iparcikkeket, gummit és festékanyagot kell adniuk. Hogy azonban megindíthassák az ehhez szükséges termelést, helyre kell állnia Európában a gazdasági stabilitásnak, aminek viszont előfeltétele a biztos költségvetéssel való számolás lehetősége és az államháztartás egyensúga. Ezért foglal el Amerika mérsékelt álláspontot az udósságrendező tárgyalásokon. Az adósságok tekintélyes részét elengedi és mindjárt hosszabb lejáratú kölcsönt is folyósít a lélekzetvételre szoruló államoknak. Ezeket a kölcsönöket azonban még nem az államkincstár adja, hanem az amerikai magánbankok. Miután ezeknek a kölcsönöknek hovafordítását pontosan ellenőrzik s azok gyümölcsöző beruházási célokat szolgálnak, az erről szóló kötvények már pénz jellegével bírnak. A kinnlevőség további része a különböző államoknak nyújtott rövid lejáratú kölcsönökre és az amerikai polgároknak külföldön befektetett tőkéire vonatkozik. Sokkal nehezebb felbecsülni annak az amerikai tőkének az értékét, amelyet külföldi magánérdekeltségek kaptak, vagy amelyet amerikai polgárok fektettek be. Robert W. Dann könyvet írt erről, amelyben 1924 december 31-re vonatkoztatva a következő adatokat sorolja fel: Ennek az összegnek mindössze 7 százaléka esik Európára. Ezek a tőkék magánvasutakban, magánépületekben, hajózási társaságokban, cukor- és gyümölcstermelésben, perolívum telepekben fekszenek. Európát illetően főként az európai gyáriparban vállalt amerikai érdekeltséget jelentik. Azóta azonban, hogy ez a kimutatás készült, újabb dolláráradat indult Európába, különösen a már stabilizált valutájú államokba. A Botany Mills cég például kétmillió dollárral lépett be nemrégiben a némettextiliparba. Délamerikában a legtöbb kőolajvállalat és bányakoncesszió a világháború óta amerikai kézibe került. Rengeteg pénz fekszik az Azúroktól a Fülöp-szigetekig létesített cukornád- és gummiültetvényekben. Mire ment a kölcsön összefoglalva a felsorolt négy csoportot, a következő táblázat alakul ki: Tekintve, hogy ebben a kimutatásban a legújabb adatok is csak 1925-ig terjednek, bizonyosra vehető, hogy az Egyesült Államok kinnlevősége ma már eléri a 25 milliárd dollárt. Szédületes előtörése ez 1900 óta az akkor még eladósodott Amerikának a világgazdaságban. Ez a helyzet rideg képe. Kérdés azonban, hogy végső elemzésben boldogságról, vagy szenvedést, fejlődést és békét, vagy visszahanyatlást és háborút, bőséget, vagy éhséget, jót, vagy rosszat hoznak magukkal a világgazdaság csatornáiban hömpölygő dollárok milliárdjai? Kanada és Új-Fundland 1400 Délamerika és Mexikó 3200 Európa 400 Ázsia és Óceánia 250 Összesen 5250 millió dollár. Háborús kölcsön 12.151 Külföldi kormányoknak adott kölcsön 3.859 Külföldi üzletekbe ’fektetett tőke 5.250 Rövidlejáratú kölcsön 1.009--------összesen 22.260 millió dollár. Mennyivel tartoznak Az Egyesült Államok kincstári hivatala 1925 május 16-án pontos kimutatást közölt a háborús kölcsönökről. Eszerint adózik millió dollárral. A kimutatás keltéig az adós államok, főként Anglia, 327 millió dollárt fizettek tőketörlesztésre és 947 milliót kamatra. A második nagy csoportba azok a hosszúlejáratú kölcsönök tartoznak, amelyeket az amerikai magánérdekeltségek, főként a világháború befejezése óta, külföldi kormányoknak folyósítottak. Miután ezeket a kölcsönkötvényeket rendesen jegyzik a tőzsdén, nem nehéz a kölcsönök statisztikáját összeállítani. 1925 október elsején ez a természetű követelés 3859 millió dollárt tett ki. A legnagyobb összeg, 850 millió, Kanadára esik. Franciaország 326, Anglia 292, Németország 182, Belgium 193, Dánia 118. Lengyelország 54 millióval szerepel ebben a rovatban. A kölcsönök zömét nem az európai államok vették fel. A kötvények 3,5—8 százalékkal kamatoznak. Az átlagos kamatláb 6 százalék, de miután ez előzetes kamatozásra tulajdonképpen 7 százalék. A kölcsönök vasútakban, városi építkezésekben, elektromos művekben, középületekben vannak befektetve, Dánia például 29 városának készíttetett közműveket. Finnország vízierőműveket létesített. Svédország ebből a kölcsönből fejlesztette telefon- és távíróhálózatát. Csak a Franciaország által felvett kölcsön nem gyümölcsöző, mert ezt a Morgan-bankház a frank stabilizálására folyósította tavaly. Érdekes Németország tétele is, mert ez a z az egyes államok? kölcsön a német valutának a Dawes-tervezetben célzott megszilárdítására és a német birodalom gazdasági talpraállítására szolgál. Ezek mind fundált kölcsönök. Az egész összegnek 40 százalékát kapta Európa, 27 százalékát Északamerika, azaz Kanada, a többi pedig más világrészeknek szólt. Az angol koronához tartozó Kanada tehát napról-napra hangsúlyozottabban az Egyesült Államok érdekterülete lesz. Anglia 4.554 Franciaország 4.211 Olaszország 2138 Belgium 480 Oroszország 255 Lengyelország 179 Csehország 118 Jugoszlávia 165 Más államok 151 összesen 12.151 A gazdasági világuralom álma A National Industrial Conference Board ekként látja a jövőt: Európa visszanyeri gazdasági szilárdságát s akkor egyre növekvő menynyiségben adja vissza Amerikának azokat a javakat, amelyeket ez a háborús kölcsönökre fordított összegért beszerezhetett volna. Amerika bevitele sokszorosan felül fogja múlni kivitelét, aminek az lesz a következménye, hogy az amerikai termelés a belföldi piacra szorul. Amerikában fognak épülni a legmodernebb városok, elektromos áram fogja a legkisebb mezőgazdaságban is a kultúrnövényekbe sajtolni a föld életerejét, autók fogják ellepni a legutolsó falvakat is, egyszóval a nép életszintje eddig el sem képzelhető mértékben feljavul. A termelési erőket, amelyek az európai import folytán feleslegessé válnak, olyan kísérletek és próbálkozások szolgálatába lehet majd állítani, hogy Amerika évtizedekkel megelőzi Európáit a haladás útján. Kiváló amerikai nemzetgazdászok is elismerik azonban, hogy ez a nézet túlzottan optimista. Semmi jel sem nyújt reményt, arra, hogy a termelés fenntartható azon a fokon felül is, amely már kielégíti az ember legszorosabban vett életszükségleteit. Sokan ezért azt kívánják, hogy Amerika a világkereskedelem ura legyen. Az amerikai polgárok, akár kormány-, akár magánérdekeltség keretében meg fognak vásárolni minden lehető koncessziót azoktól az államoktól, amelyek adósai Amerikának. Ezek az országok az engedélyezésért kapott dollárt kölcsöneik törlesztésére fogják majd fordítani. Európa tehát nem árut fog szállítani, hanem termelési és tőkeszerzési kiváltságokat ad Amerikának, így azután az egész világ termelése Amerika kezébe kerül s gazdasági téren megvalósul az amerikai világbirodalom. Ebben a koncessziós törlesztésen alapuló álomban még kevesebben hisznek azonban, mint az előző jövendölésben. Bajosan tételezhető fel, hogy a világ elfogadja ezt a programot s ezáltal kiszolgáltatja magát Amerika üzleti uralméinak, Európa — figyelmezteti egy nemzetgazdász honfitársait — ellent fog állni minden ilyen kísérletnek s mihelyt a világháború csapásait kiheverte, fegyveresen is hajlandó lesz Amerikával szembeszállni. A petroleumhorolás könnyen adódó gyúanyag lenne az ellenségeskedés lángjának fellobbantására. Ki tudná megmondani, hogy melyik felfogás jár közelebb az igazsághoz? Annyi azonban bizonyos, hogy Amerika mai főhatalmi helyzete döntő fontosságited a egész emberiség jövőjére. " I 5