Uj Nemzedék, 1926. július (8. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

4 tékát arról, hogy a részvénytörvény megváltoztassék s ebben a törvényben kell kimondani, hogy akik igy spekuláltak az ország pénzére, becsületére, vagyonára és a részvényesekre, megérettek a börtönre. — Várjon mit űzetett Bacher Emil 1924 és 1925-ben adóban? (Halljuk! Halljuk!) Mert, bocsánatot kérek, Bacher Emilnk a megállapítás szerint 400 milliárdra tehető a vagyona. 400 milliárd egyenlő 100.000 hold olyan magyar földdel, amelynek kataszteri tiszta jövedelme holdamkint 10 aranykoronára tehető. Tessék megnézni az V. kerület 88444. számú adókivetését, amely szerint Bacher Emil a múlt esztendőben adóban fizetett 922 aranykoronát. Gaél Gaston: Ezt a gazságot fedezni nem lehet tovább! Nemcsak egy Bacher van! Erdélyi: Miután állandóan azt hangoztatják, hogy a magyar föld nem fizet elég adót, követelni fogjuk, hogy most vizsgálják végig mindazoknak az ügyét, akikről kisült, hogy volt 50—60 milliárdjuk elspekulálni a csillagói börzén és ezzel megkárosítani a magyar agrártársadalmat. Kérem, hogy ezek tudatában méltóztassék ezekre az adóeltitkolásról szóló paragrafusokat ráhúzni. — Ennek alapján a miniszter úrhoz tisztelettel a következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni. (Olvassa): ,Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a fizetési zavarba jutott Viktória-mai ámnak a Pénzintézeti Központ 80 milliárd korona kölcsönt folyósított? Ha igen, mivel indokolható ez a körülmény? Felvilágosítást kérek azon irányban, hogy a kölcsönadott 80 milliárd teljes fedezetet nyert-e s ha nem, származhatik-e a Pénzintézeti Központra ebből veszteség? Gondoskodás történt-e, hogy Bacher Emil, kinek vakmerő spekulációja következtében állott elő a malom válságos helyzete, minden vagyonát a rendezés céljára lekösse? Kíván-e gondoskodni a miniszter úr aziránt, hogy ilyen nagyarányú külföldi hitel csak olyanok által és oly módon vehető igénybe, hogy abból az országra hasonló nagyarányú károsodás ne származzék? Hajlandó-e a miniszter úr a nemzetgyűlés elé terjeszteni a Bacher Emil által 1924. és 1925. évben fizetett összes adókat, tételenként.” — És most még egyet. Mindig azt vetik a szemünkre, hogy mi a komoly közgazdasági dolgokkal ilyen értelemben nem foglalkozunk. Bizonyítani kívánom,hogy azok az igent, képviselőtársaim (a szélsőbaloldalra mutat), akik kötelességeik■ről és komoly dolgokról prédikálnak, amikor egyszer igazán komoly és a szegény vénet érdeklő dolgokról van szó, távollétükkel tüntetnek. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen, a Taps a jobboldalon.) Új Nemzedék Csütörtök, 1926 július 1. Bacikr,m Játszva mertem a malomültést fia Marastyanti Erődi-Barrach Béla interpellációjában az általános gazdasági következményeket tette szóvá. Nézetem szerint ez a túlnzérkedésből származó gazdasági és pénzügyi összeomlás a magyar közgazdasági életet érinti súlyosan és az összeomlás a vállalat vezére és elnöke könnyelmű és vakmerő eljárásának következménye. Itt tulajdonképen különböztetnünk kell egy gazdaságilag és pénzügyileg teljesen öszszeomlott egyén. Gaál Gaston: Börtönbe vele! — Meskó Zoltán: Nekem lenne annyi vagyonon!, amennyi neki megmarad! Erődi: . . . másrészről pedig azoknak a vállalatoknak közgazdasági szerepe között, amelyek ennek az embernek vezetése alatt voltak. Átment a külföldi hitelpiacokra s ott s a vállalat hitelerejének teljes kimerítésével igénybevett a rövidlejáratu hiteleket a ezeket invesztálta különböző, a malomtermeléssel semmi kapcsolatban nem álló vállalatokba, mint amilyenek a halastavak, a cézfűrészgyár, zsákgyárató, stb. Bekövetkezett az ő teljes sámmobilizációja. Ekkor a belföldi, mint az amerikai börzéken nagy határidőüzletekbe fogott, spekulált. A magyar börzén köztudomásúvá és szállómondássá lett — méltóztassék megengedni, hogy németül idézzem: — „Er gewint spielend" — játsza nyer. Végül megkérdezte, vigyáznak-e arra, hogy a kormány szanálási intézkedéseiből az államkincstárra veszedelem ne származzék? Bod János pénzügyminiszter válaszában hangoztatta, hogy a felvett státusszerint a cégnek összes passzívái 686, aktívái pedig 660 milliárdot tesznek ki, vagyis a mobil hiány 17 milliárd korona. Hogy ezek az adatok mennyiben helytállóak, nem tudom megmondani, erre képtelen volnék, hiszen ahhoz át kellene tekinteni az összes könyveket és csak azok alapján lehetne a véglegeset megmondani.. Másrészt pedig egyes követeléseknek bonitása is lehet jobb vagy roszszabb, változhatnak a viszonyok stb., ami természetesen szintén megváltoztatja a képet. Van ezzel szemben másik becslés is, amely már optimisztikusabb. A jövőt illetően elkerülhetetlen a részvénytársaságok reformja. Még több izben esett szó Bacherről a nemzetgyűlésen, de az akkori interpellációkban kifejtett aggodalmakat most igazolták az események. Hogyan építenék le a Viktória ceglédi malmai Kaptuk és közöljük a ceglédi Hengermalom rt. viszonyaival ismerős helyről az alább következő épületes sorokat, amelyeknek végső konklúzióit tisztelettel a pénzügyi kormányzat figyelmébe ajánljuk: — A Viktória-malomkonszern az idén januárban nyilvánvalóvá lett pénzügyi összeomlása folytán a konszern szanálására tudvalévően megalakult Molinum rt. mintegy 250 milliárd tőkével. A Molinumban az állam a Pénzintézeti Központ útján körülbelül hatvan százalékig vállalt érdekeltséget. A Viktória-konszern szanálása tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy a leállított malmok munkásainak és tisztviselőinek mintegy kétharmadát elbocsátották, illetőleg a tisztviselőknek 3—6 hónapra felmondottak. Hogy ez a felmondás elsősorban felekezeti szempontok figyelembevételével történt, ez — tekintve, hogy az egész részvénytársaság teljesen zsidókézben van — csak természetes. A Ceglédi Hengermalom rt.-nál Cegléden például az irodai tisztviselők létszáma a két helyettes igazgató kivételével: 28, hozzászámítva a három raktárnokot 31, a két helyettes igazgatóval együtt pedig 33 tisztviselő volt. Ebből a létszámból mindössze hat tisztviselő volt keresztény, a többi mind zsidó. A felmondások a következő arányban történtek: a 27 zsidó tisztviselő közül felmondtak 16-nak, tehát 59 százaléknak, a 6 keresztény tisztviselőből pedig 1-nek, tehát 66 százaléknak. A ceglédi hengermalom igazgatósága szerint a Molinum kívánta és az jelölte ki az elbocsátandókat. Tehát az a Molinum, amely létesülését hatvan százalékban állami, keresztény pénznek köszönheti. Ugyanakkor, amikor az elbocsátások megtörténtek, gondoskodott ez a társaság arról, hogy egy holt üzemnél az igazgatók és cégvezetők közül (számszerint öt, valamennyi zsidó), még véletlenül se kapjon egyik sem felmondást. A felmondások folytán a tisztviselők 3—6 havi felmondást kaptak. Ugyanekkor a zsidók természetesen egy-két kivétellel nyugikapták az őket megillető felmondást ugyanakkor pedig a keresztény tisztviselők az őket törvényesen megillető felmondási idő felét kapták. A felmondási időt a vállalat a tisztviselőkkel természetesen ledolgoztatja, így aztán előállt az a helyzet, hogy amikor a felmondási időt ledolgozták, egy fillér nélkül kerülnek ki az utcára. A másfél évre járó remuneráció kifizetését ugyancsak a Mobimmra való hivatkozással tagadják meg. A remuneráció fejében csak egyhavi fizetést volnának hajlandók megadni, ezt is csak úgy, ha a tisztviselő aláír egy nyilatkozatot, amely szerint a malommal szemben semminemű követelése nincsen. A Viktória-konszern igazgatósága különben, mint hírlik, ez évi június hó végén megtartandó közgyűlésen a vállalat felszámolását fogja javasolni. A felszámolás több mint valószínű kimondása esetére a konszern legjobb malmaira már van reflektáns, egy újonnan alakuló részvénytársaság személyében, amely a Bacher— Forrai—Montag és Csetei Hercog családokból alakulna. Bacher—Forraiék nagyon jól tudják, mely malmok azok, amelyek központi fekvésüknél és kapacitásuk teljes kihasználhatósága folytán, továbbá legmodernebb berendezésük révén, bevezetett beles külföldi vevőkörüknél fogva a legrentábilisabbak. Ezek alapján választották ki a ceglédi, a szolnoki, a bajai és a kiskunhalasi malmokat, amelyeket számításuk szerint a Molinumtól potom áron sikerülni fog megvásárolni. A Viktória-konszernhez tartozó többi (belföldi) malom, így elsősorban a napi ötven vagon örlőképességű Viktória (Budapesten) alig lesznek értékesíthetők, részint túl magas örlőképességük, másrészt elavult, ócska berendezésük miatt. Ezek a malmok a Molinum nyakán az állam kárára maradnak s legjobb esetben mint ócskavas és mint ócska épületanyagok lesznek értékesíthetők. Már csak azért is, mert manapság a malom nem valami jó üzlet- Az állam, amelynek opciója van a konszernhez tartozó malmokra, mindenesetre helyesen járna el, ha elsősorban a rentábilis malmokat biztosítaná a maga részére. Különösen a ceglédi és szolnoki malmokat, amelyek teljesen kihasználható állapotban vannak, és külföldön elsőrangúan bevezetett márkájuk folytán szakavatott keresztény vezetők mellett teljes mértékben kifizetődnének. Ezzel nemcsak a Bacher szanálására adott mintegy 150 milliárd nyerne legalább részben biztos fedezetet, hanem több száz keresztény munkásnak és tisztviselőnek jutna kenyér. E két malom (a ceglédi és a szolnoki) üzembehelyezésére és az üzemek folytatására mintegy 200—250 vagon búza elegendő lenne, aminek a mai ára 8—10 milliárd korona. Ha volt pénz Bacher szanálására, miért okozna nehézséget ennek az összegnek előteremtése. A Viktória tőzsdei értéké januárban 240 milliárd lett ma alig 17 A legkülönbözőbb, módon igyekeznek most bizonyos oldalról Bacher Emil védelmére kelni. Nagyon átlátszó tendenciával úgy igyekeznek feltüntetni Bacher Emil letartóztatását, hogy ezzel a kormány az angoloknak azt a követelését igyekezik kivédeni, amellyel újabb 70 milliárdot követelnek tőle. Nagyon is átlátszó a célzat, hogy Bachert mint áldozatot tüntessék fel, amikor pedig az Új Nemzedék legutóbbi részletes jelentéséből világosan kiderül, hogy Bacher nemcsak az angolokat károsította meg, amikor eltüntette a Csehországból befolyt követeléseket, hanem a büntető törvénykönyvbe ütköző módon az újvidéki Lovrekovics családot is kiforgatta vagyonából. Az a csalárd eljárás, amelyet Bacher Lovrekovicsékkal szemben elkövetett, mutatja a legjobban, hogy Bacher a nagystílű spekulációk mellett a kisebbfajta hamisságokat sem vetette meg és a legközönségesebb becsapásoktól sem riadt vissza, ha az neki anyagi előnyt jelentett. Amikor a múlt esztendőben az angol csoport az ötnegyed millió fontos kölcsönt Bachernek folyósította, bizalmi emberként Budapestre küldte Wittrich Ernő ismert nevű svájci bankárt, aki a Viktória-malom igazgatósági helyiségeiben kapott irodát. Az ő feladata volt a Viktória-malom érdekeltségeihez kiküldött ellenőrök jelentéseit a konszern könyveiben feltüntetett tételekkel összehasonlítani s így ellenőrizni, hogy a kölcsön fedezete változatlanul megmaradjon. Wütrich úgy került ebbe az állásba, hogy bizalmi embere volt Captain Bosenai, a londoni Hambros Bank egyik vállalata vezetőjének, akinek szintén nagy része volt a kölcsön közvetítésében. Captain Rose ugyanis többizben járt Budapesten s igy az itteni viszonyokat ismerem, behatóan foglalkozott a kölcsön kérdésével, amikor az az Angol-Osztrák Bank budapesti fióktelepének vezérigazgatója, Hajdú Zoltán dr. utján a londoni pénzcsoport elé került. Wütrich volt az, aki a csehországi érdekeltségeknél lévő ellenőrök jelentéseiből megállapította, hogy az angol kölcsön fedezetére szolgáló kintlevőségek apadnak anélkül, hogy az ezért befolyó összegket a központi könyvelésben az angolok javára írták volna. Amikor Wütrich ezt a tapasztalatot tette, nyomban jelentést küldött Londonba, ahonnan az Angol-Osztrák Bank csoportja Captain Rose és Captain Norton megbízottakat Budapestre küldte. A két megbízott Budapestre érkezve, nyomban tárgyalásokat kezdett elsősorban a Viktória malomkonszern szanálására alakult Molinum Rt. igazgatóságával, melyben tudvalevően a Pénzintézeti Központ részéről Leszl Jakab és Desán Achil igazgatók foglalnak helyet. Ők a pénzügyi kormány képviselői is, tehát az angol megbízottak elsősorban velük tárgyaltak. A Molinum igazgatóságában az angol hitelezők részéről Hajdú Zoltán dr., az Angol-Osztrák Bank budapesti telepének vezérigazgatója, foglal helyet, aki legutóbb átvette az Angol-Osztrák Bank bécsi intézetének vezetését is és így állandóan Bécsben tartózkodik. Hajdú Zoltán dr. kedden érkezett Budapestre és most már szintén részt vesz azokban a tárgyalásokban, amelyek a Molinum további működésére vonatkoznak. Az bizonyos, hogy a Viktória-malom árukészletei és egyéb vagyontételei egyrészt a búza árának nagy esése miatt, másrészt pedig az ingatlanok értékesítésének nehézségei miatt jelentékeny mértékben vesztettek értékükből, ezt azonban semmiképen nem lehet arra felhasználni, hogy az államtól újabb hozzájárulást csikarjanak ki. Végül is ötnegyedmillió angol font, ami harmincmillió aranykoronának felel meg, olyan óriási összeg, amelyet békében sem szoktak egyetlen vállalatnak hitelezni és ezzel az angoloknak is tisztában kellett lenniök, amikor a kölcsönt Bacher számára folyósították. Nyereség reményében folyósították ezt a kölcsönt, tehát a kockázatot is kell viselniük. A Viktória-malom igazgatósága egyébként Illést tartott és ezen elhatározták, hogy Russó Illést, a Molinum döntőbizottságának elnökét, hívják meg tanácsadóul. A Molinum igazgatóságának határozata alapján. Russó azt ajánlotta, hogy a Viktória-malom vezetését Forrai Dezső, Skrceg Antal és Palócz Bódog igazgatókra bízzák. Megható az az igyekezet, amellyel Bachert emberei a fogságból kimenteni igyekeznek, mert most már azt is híresztelik, hogy az egész nagy vállalat csődbe fog kerülni, ha ez a nagystílű szélhámos nem kerül rövidesen szabadlábra. Mindenki Baehert akarja menteni és senki sem gondol arra, hogy milyen óriási összegeket vesztenek a vállalat kis részvényesei. A Viktoria-malomrészvények azok közé az értékek közé tartoztak, amelyekbe a budapesti középosztály szívesen fektette megtakarított pénzét. Ezek a részvények az év elején még 400.000 korona körül állottak, ma pedig nem érnek többet 28.000 koronánál, ez annyit jelent, hogy a budapesti tőzsde ma 17 milliárdnál kevesebbre értékeli az egész Viktória malomvállalatot, amelynek január elején még 240 milliárd volt az értéke. A kis részvényesek tehát Bacher elszánt manipulációi következtében egész vagyonukat elvesztették, de erről egyáltalán nem beszél senki. Üranyesi csalás is okirathamisitás miatt foryil a bűnvádi eljárás Újvidésen a Bacser-ügyben Újvidék, június 30. Bacher Emil, a Viktória-konszern vezérigazgatójának letartóztatása erősen foglalkoztatja Újvidék közvéleményét, mert hiszen a Viktória-konszernnek itt is volt egy malma, az újvidéki Hengermalom és az egész város ismeri azt a harcot, amely Bacher Emil és Lovrekovich család között folyt. Bacher a háború folyamán került összeköttetésbe az újvidéki Lovrekovich családdal és Lovrekovich Ferenc, aki a Bacherrel való ismeretsége előtt dúsgazdag ember volt, ma, ha nem is mondható teljesen vagyontalannak, korántsem rendelkezik olyan vagyonnal, mint a háború elején. A Bacher és Lovrekovich között dúló harc részletei már az Új Nemzedékből is ismeretesek. Az újvidéki közvélemény mindenesetre Bacher áldozatának tekinti a valamikor dúsgazdag Lovrekovics-családot. A Viktória-konszer ellen megindult lavinának az adta meg az első lökést, hogy Lovrekovichék rájöttek arra, milyen csalárd módon forgatták ki őket vagyonukból és ezért újvidéki megbízottjuk, Hadzsi Koszta dr. ügyvéd útján feljelentést tettek az újvidéki ügyészségen a Viktóriakonszern újvidéki fiókjának igazgatósága ellen. Az ügyészség utasítására a rendőrség meg is indította a nyomozást, amely hetekig tartott és most fejeződött be. Az újvidéki rendőrség és ügyészség számos tanút, és szakértőt hallgatott meg és az ő bemondásuk alapján az ügyészség öt esetben csalás és okirathamisítás bűntettét látta fennforogni. Erre való tekintettel javasolta a vizsgálóbírónk a vizsgálat megindítását. Az újvidéki feljelentések azonban nem Bacher, hanem az itteni hengermalom igazgatója, Láng Ödön ellen irányulnak, mert a vizsgálat megállapításaszerint elsősorban őt terheli a felelősség a történtekért. Az újvidéki feljelentésektől függetlenül azonban aLovrekovich család Budapesten is megtette a lépéseket a Viktória-konszern vezérigazgatója, Bacher Emil ellen. Az angolok már megkapták pénzük nagyobb részét A Molium Rt. igazgatóságától a Viktória-malom ügyeinek rendezéséről az Új Nemzedék munkatársa a következő felvilágosításokat kapta: " Az angolok ötnegyedmillió fontos kölcsönéből ezidőszerint már csak körülbelül 600.000 font áll fenn, miután az elmúlt hónapok alatt a befolyt kintlévőségekből és a készletek értékesítéséből akölcsön nagyobb felét már visszafizették. Azok a tárgyalások, amelyek most folynak az angolok képviselőivel, Captain Maden és Captain Rose meghozottakkal, valamint Hajdú Zoltánnal, az Angol-osztrák bank budapesti vezérigazgatójával, főképen arra irányulnak.