Uj Nemzedék, 1926. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

2 Uj Nemzedék Szerda, 1926 szeptember 1. (Vezércikk folytatása.) sérelmek, akkor hallgassanak, amíg magyar milliók, magyar ideálok, ma­gyar javak szenvednek egy rettentő igazságtalanság elnyomása alatt. Mit szóljunk hát ahhoz, hogy Baltha­zar Dezső úr az OR­FE pódiumáról szentbe állítja a katolikus vagyont a protestáns vagyontalansággal, s mintha a mérhetetlen­ értékeket vesztett kato­licizmus úszna a jólét zsírjában, a de­magógia lelkiismeretlenségével uszítja ellene azokat, akik a liberalizmus egye­nes és törvényes leszármazottja, az októberi országcsonkítás miatt jutottak a szenvedések tragikus állapotába. Jókai barátfalvi lévitájának félművelt lelkisége hangzik ki annak a mondatnak fogcsikorgatásából, amely a nagy va­gyonú családtalan katolikus főpapok és a szegény és családos református lelké­szek ellentétét harsogja. Ez a h­ázasságközvetítő­ demagógia, amely mit sem tud a katolikus szegény­ségről, a katolikus türelemről, a katoli­kus elnézésről, a felekezeti béke megtar­tására irányuló katolikus fáradozások­ról, a katolikus áldozatokról, a libera­lizmus gúny röhejével a közfigyelem elé ágaskodik. Ez az a hang, az az ízlés, az a szeretet, amely a debreceni szuper­intendens úr szavaiból szintézként fröccsen szót a sérelmi liberalizmus saj­tójának nyomtatott sorain. Ez a hang a debreceni szuperintendens s az ORLE hangja, de nem a magyar reformátu­soké. Ez a hang, ez az ízlés a barátfalvi lévitáé, de nem a magyar reformátu­soké. Jaj volna ennek az országnak, ha Balthazár „felekezeti békéje“ polgár­jogot adna a barátfalvi lévita szellemé­nek. Ez a barátfalvi lévita, aki nem akar szóba állni vélt vagy valódi sérel­mei ügyében az illetékes miniszterrel, tudomásul veheti, hogy vele nem áll szóba az az ország, amely áldozata lett már egyszer a liberalizmus Balthazár szerint értelmezett „felekezeti békéjé­nek“. PARDON!.. ADONISZ-GÁRDA. Pardon, nem arról a par­lamenti Adonisz-gárdáról van szó, a férfiszép­ségeknek arról a ger­fiklasszikus gyűjtemén­j­é­­ről, amely nemzetgyűlésünk baloldalán Prop­­pertól Rothensteinéll és Fábián Bélán át Esz­tergályos Jánosig terjed. Nem. Hanem a libe­rális lapoknak arról a legújabb szenzációjáról, hogy Kalocsa városában „ébredő if­jakból Ado­­nisz-gárda alakult“, amelynek célja: „fiatal és előkelő zsidólányok könyörtelen elcsábítása“. Mindenesetre megértjük azoknak a hatalmas erkölcsi felháborodását, akik a Színházi Élet­nek, a pünkösdi leányvásároknak és a színpadi malackodásnak fenkölt erkölcsiségét terjesz­tették sajtóban, irodalomban, művészetben és társadalmi életben. Megértjük azt is, hogy a­ liberális sajtóban a kánikula nem tartja ma­gát a hűvösödő időjáráshoz. De ami magát­g könyörtelen ostobaságot illeti, arra, hogy egy pillanatra is komolyan foglalkozzunk vele, nem engedjük magunkat — pardon — elcsábítani. ** ♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦«♦♦♦♦«« 150 ember pusztult el a Szentpétervár melletti hajókatasztrófában — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Moszkva, augusztus 31. A Szentpétervár melletti tengerszorosban el­­sülyedt Buremestnik gőzös utasai közül a leg­utóbbi jelentések szerint 150 ember vesztette éle­tét, a halálos áldozatok számát azonban csak a gőzös ma kezdődő kie­melési munkálatainak befejésekor lehet pontosan megállapítani. A gőzös fedélzetén 503 utas volt. A mentő­­gőzösök 285 személyt helyeztek biztonságba, azonkívül s­zámos utas a maga erejéből mene­kült meg. Az utasok túlnyomórészt kronstadti lakosok voltak, akik családjukkal­­ együtt feningradi vasárnapi kirándulásról tértek vissza. A sze­rencsétlenség harminc láb mély vizben, a part­hoz közel következett be. Az utasok nagyrésze az alsó kabinokban volt s a hajó megrázkódása alkalmával felrohantak a lépcsőn. Minthogy pánik tört ki, lehetetlen volt a Burewestnik ment­őcsónak­jainak vízrebocsátása. Az életüket vesztett utasok között van a hajó kapitányá­nak felesége és családja is, akik egy zárt ka­binban rekedtek, amelynek kulcsát a kapitány magánál hordta. Az áldozatok között van to­vábbá Vasziljev, a kronstadtii hadi­tengerészeti állomás politikai osztályának főnöke is. Egy német gőzös csónakot bocsátott a vízre, amely menekülő utasokat vett fel. Amidőn a csónak a parthoz közeledett, a hullámokkal kü­zködő fuldoklók felborították. A csónakon levő egyik német matróz­ csak nagynehezen tudta megm­enteni életét. Nagy földrengés pusztított az Adria partjain Óriási pánik az olasz és görög lakosság között — Az Új Nemzedék tudósítójától —• Milánó, augusztus 31. Torontóban tegnap több földlökést éreztek, amelyek a lakosság körében óriási pánikot okozott. Emberéletben nem esett kár, anyagi kár azonban meglehetősen jelentékeny. Erősen megrongálta a földrengés Brindisi, Bari és Siracusa házait is. London, augusztus 31. Athéni jelentések szerint egész Görögország­ban tegnap hatalmas földrengés pusztított, amely Athénben több házat bedöntött. Spártában az egyik beomló épület két embert temetett maga alá. Erős földlökést éreztek Malta szigetén is. iP—ii—iBBiwu IPHUPMMIMHIIJPm 'It! ■■■■■'■■ iiiiimii mi—— Blusz­­01­011 bombát küldtek a sztrájkoló angol bányászok irodáidba Az alsóház megszavazta a Kivételes hatalom meghosszab­bítását — A sztrájkvezérek keressik a bókót — Az Új Nemzedék tudósítójától. — London, augusztus 31. A bányászok feleségeit és gyermekeit segé­lyező bizottság irodájába egy láda érkezett­­amelyben 20 töltött bomba, gyutacs és kartács volt. A robbanóanyag elegendő lett volna a parlament épületének levegőbe röpítésére. A ládát egy fiatal leány bontotta fel, aki annak tartalmát gyanúsnak találta. Az előhívott szakértő azonnal megállapította, hogy a bombák töltve vannak és a rendőr­ség a láda veszedelmes tartalmát azonnal a vízbe sülyesztette. Az alsóház éjszakai ülésén több szocialista módosító indítvány leszavazása után 232 sza­vazattal 91 ellenében jóváhagyták a kivételes hatalomról szóló rendszabályok érvényének szeptember 30-ig való meghosszabbítását. Az alsóház ma délutáni ülésén a bányaipar krízisét tárgyalják. A rendkívüli ülésszak ez­zel ma este véget is ér és az alsóház legköze­lebbi ülését november 19-én tartja. A bányászszövetség végrehajtóbizottsága tegnap délután újabb ülést tartott, amelyen részletesen megtárgyalták azt a kérdést, mi­lyen módozatok mellett lehetne az egyezkedő tárgyalások­at ismét megkezdeni. A végre­hajtóbizottság vezető tagjai az ülés végeztével az alsóházba siettek, ahol­ hosszasan tárgyal­tak a munkáspárt vezéreivel. A kerületi bá­­nyászm megbízottak legközelebbi konferenciáját csütörtökre hívták össze. Az „illemtanító“ összeveszett házmesterével és a bíróság előtt megbukott — illemtanból A „tánc- és illemtanári“ képesítés, mint súlyosbító körül­mény egy becsületsértési perben — Az Új Nemzed­ek tudósítójától — Földes Sándor táncmester állott a büntető­­járásbíróság előtt, többrendbeli meglehetősen durva becsületsértéssel terhelten. Az egyéb­ként egyszerű eset előzményeihez hozzátarto­zik, hogy Földes miképpen és kivel gorombás­­kodott. Foglalkozását esti órákban űzi. Tehát éjjelente jár haza, kapuzárás után. Következés­képpen rossz sorsa mindig összehozta a ház­mesterrel, akit — ki tudja, mi okból — nem szívei. Földes mentségére legyen, hogy a ház legfőbb őrzője sem tüntette ki kegyeivel, a legtöbbször tánclépésekben hazatérő táncmes­­tert. A koreográfia művelője ugyanis gyönyö­rűségének csak egyik felét találja fel művé­szetében, míg a másik, kétségkívül nagyobbik részt maradék nélkül az­­ alkoholban leli. Ez lett azután végzetének és meghurcolásának oka, úgy mondjuk el, ahogy történt. Gyönyörű szép nyári éjszaka volt. Csillagos és nagyon meleg. A külső Váci-úti bérkaszárnya egész háza­ népe kint hissült még az udvaron abban a történelmi időben, mikor Földes hazasestett. Lépései, egyesek szerint, a bűbájos charlestont utánozták, míg mások úgy vélekedtek, hogy közönséges tántorgás volt. A házmester szokva lévén az ilyen koreográfiai mutatványokhoz, előzékenyen karonfogta Földest a sötét kapu­­alján és a lámpát eléje tartotta, így segítette a lépcsőház felé. Egyszerre csak a tánctanár nagy figurát csinált. Valami egészen újat. Jobb lábával balra lendült, bal karjával jobbra s villámgyorsan megperdült saját tengelye körül, miiközben a lámpát kiütötte a házmester kezéből­. Enélkül ugyanis a figura mitsem ért volna. A mutatvány a házmesternek nem tet­szett. Szó szót követett. Kölcsönösen belegázoltak egymás becsületébe. Majd amikor a háj pépé­nek hahotája között az ügy a lovagiasság sza­lál­yai szerint elintéztetett, ki-ki nyugovóra tért. Földes Izsó azonban nem olyan em­ber, aki akármilyen sértést megtorlatlanul hagyna. Alig aludta ki alkoholmámorát, reggel első flftl fi roH V"1- t-t.alt C""1 **«\ /4 7 '”***.n előtt hatalmas elokvenciával leszidta a ház­mestert. Minősíthetetlenül durva kifejezéseket vagdosott fejéhez. A teljesen egyoldalú szóhar­cot azzal végezte, hogy majd erre, meg arra, megtanítja ő a házmestert, hogyan, miképpen kell az úrral bánni. Meg kell állapítanunk, hogy ebből az alkalomból nemcsak az igazság, hanem a bölcs mérséklet is a legteljesebb mér­tékben a házmester oldalán volt. Csak az ő közbelépésének köszönhette Földes Sándor, hogy a házbeliek felháborodásukban meg nem verték. A lakók ragaszkodása pedig mindenko­ron a legnagyobb elismerése a házmester­ eré­nyeknek. M. J. házmester, mikor ezt ünnepie­­sen tudomásul vette, megelégedett azzal, hogy Földes Sándort többrendbeli súlyos becsületsér­tés miatt bepörölte. A tárgyaláson a ház lakói tömegesen tanúskodtak a házmester mellett. Földes Izsó kétségbeesetten védekezett, mente­­getődzött, sőt kijelentette, hogy hajlandó a lehető legünnepélyesebb formában bocsánatot kérni a sértésekért. — Mondja kérem — fordult az elnök Földes­hez — ugy­e maga italkedvelő emberi — Igenis kérem, — válaszolt könnyed és elő­írásos meghajlással — a mesterségem kérem olyan nehéz, hogy szükséges a kis alkohol... — Hát,mi a maga mesterséges — kérdi to­vább az elnök. — Okleveles tánc- és illemtanító vagyok! — vágta ki a feleletet helyes piruett közben. — Szép kis illemtanár, mondhatom! — je­gyezte meg az elnök csöndesen, majd­ élesre fordult a hangja: — hol osztogatják az illem­tanári oklevelet az ilyen embereitek? Földes egy kissé zavarba jött. Izgatottan igazította meg művészien megkötött nyak­kendőjét, fejét egy kicsit előrebülentette, nya­kát megnyújtotta, majd jobbkezét a füléhez tette és éppen nem kevésnek mondható arro­ganciával fordult az elnök felé: , — Nem, értem kérem... — Azt­ kérdeztem, — folytatja most már az —'Ur.—---•, .... i-;’ milyen illemtanból kellett önnek vizsgát ten­nie, hogy azt a bizonyos oklevelet elnyerje. — Kérem alássan, Nagyságos Uram, — felel a megszorított Földes nagy zavarodottan .— Berlinben végeztem ... — .. . De Budapesten szigorlatozott le —­ vágott közbe az elnök gúnyosan. Földes ezek után nem szólt semmit. Vala­hogy nagyon találva érezte magát. Földre­­szegezte szemét és visszahelyeződött az eredeti alapállásba. A bíróság pedig kihirdette az íté­­letet. Földes Izsót többrendbeli súlyos be­csületsértésért háromszor hatszázezer korona fő- és ugyancsak háromszor kétszázezer korona mellékbüntetésre ítélte. Enyhítő körülmény­nek vette a vádlott ittasságát, valamint be­ismerését. Súlyosbító körülménynek, hogy a vádlott tánc- és illemtani képesítéssel hival­kodott s ezzel egy olyan társadalmi kereső­­osztály hírnevét igyekezett meghurcolni, amelynek hivatásánál fogva is érdeke ügyelni a legelemibb udvariassági formák megtartá­sára. Egyébként pedig az ügy aktáit hivatal­ból átteszi a bíróság illetékes hatóságokhoz annak kiderítése okából, hogy Földes Sándor jogosuit hivatkozhatik-e a tánc- és illepi­­tanitói, képesítésre,. Súlyos konfliktus a spanyol tüzértisztek és Primo de Rióéra küzött Menekülők hírei szerint véres forradalom tombol Spanyolországban. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — " Madrid, au­gusztus 31. A direktórium tegnap este hivatalos közle­ményt adott ki, amelyben erélyesen cáfolja az állítólagos spanyol forradalomról különböző londoni lapokban napvilágot látott híreket. Magánforrásból származó jelentések szerint ezzel szemben a helyzet Spanyolországban vál­tozatlanul kritikus. Primo de Rivera néhány nappal ezelőtt ren­deletet adott ki, amelyben a tisztek kinevezési jogát a direktórium részére tartja fenn és megszünteti a ranglétra alapján történő auto­matikus előléptetéseket. A tüzértisztek szövet­sége a diktátornak ezt­ az intézkedését jogta­lannak nyilvánította és tudomására hozta Primo de Riverának, hogy megtagadja az en­gedelmességet, ha a rendelet tényleg életbe lép. Primo de Rivera erre rendkívüli miniszter­­tanácsot hívott egybe, amely különböző szank­ciókat határozott el a tüzértisztek mozgalmá­nak letörésére A király közbelépésére azonban a szankciók alkalmazására nem került sor és a konfliktus megoldását későbbi időpontra halasztották. Paris, augusztus 31. Bár Spanyolországgal minden, táviró- és te­lefonösszeköttetés megszakadt és a cenzúra hihetetlen szigorúsággal működik, mégis­ spa­nyol menekültektől, akik a hazájukból a fran­cia határon keresztül jöttek, egyet-mást meg lehet tudni a spanyolországi eseményekről. A menekülők elmondják, hogy számos spa­nyol tartományban súlyos zavargások törtek ki, amelyek Primo de Rivera diktátor élén irányulnak. Több tüzérezred Valósággal forra­dalmat szervezett tisztjeik vezetése alatt. A hatalmat magukhoz ragadták. Madridban egyelőre még nyugalom van ugyan, de nagyon félnek attól, hogy a felkelés a fővárost is magával ragadja, föltéve, hogy a diktátor le nem mond. A spanyol menekülők véres összeütközésekről is beszélnek, amelyek­ben rengeteg sok a halott és a sebesült. A spanyol trónörökös súlyos beteg Paris, augusztus 31. A Matin szanszebasztiani jelentése szerint a spanyol udvar, amely jelenleg Szanszebasztiani­­ban tartózkodik, erősen foglalkozik a kortez egybeh húsával. A király minden erővel azon van, hogy az egybehívást lehetőleg meggyor­sítsa. A trónörökös ugyanis súlyosan megbetegedett és fölmerült a kérdés, hogy ki kövesse Alfonz királyt a Simon. . A spanyol király második fia, Jaime herceg ugyanis siketnémán született, úgy hogy a trónöröklésnél a királyi párnak csak harma­dik fia jöhet számba. A király azonban a trónöröklés kérdését nem akarja királyi ren­delettel megoldani, hanem jobb szeretné a kortet ünnepélyes állásfoglalását ebben a kérdésben. Primo de Rivera egyelőre még nem nyilat­kozott arról, egybe fogjam a parlamentet hi­vatni. Sőt még a választási jog szabályozásá­nak kérdésében sem rendelkezett. Egyelőre Spanyolországban a választási, rajtsrontokat

Next