Uj Nemzedék, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

Ara 2000 korona EI «ft ■•(<«(. irt Egy Mm MM M| Uljm.— MM \7o/(S Htfr/CvM fcerl»«zt6ság <« IdadAU. hóra 40.000 kor., négy*4. |§?«J3 RsSj Bfflfgk N.. < i>J <nfl '4»W ifSSF Bfi«l 'atal: Budapest, V. kar, dara 120.000 korona. — §E8§3S| §ä^|S| faHMl §|j§N§ _______ __ _________________ a JBEiwr BraSj ________ Honvéd - utca 10. szám. Ezyas szén, ára helyben, gf||| B Ü« K8afjk .djjUftfc, fggESläak^Egj^, KBMQEy 'JKl^ ^ BH Telelőn: 127-47, 127-40, vidéken és pályaudvaron gj$jív3 KftSA jMOSTOPBjk J. 65. Gyorsírók: 7—20. — 2000 kor. Wlenben hét- 8»®} EgfflS BfiK& Fiókkiadóhivatalok: VIII., körnap és vasárnap 2500 tgr&S »Slf ^fwsWA^S föfijßifii WM%ß JSkX M§£Űf PfmiFBHHjMSL ,iTWTC msjjffiMr™ Rákóczl-ut 1. sz., Telefoni osztrák kor. - Hirdetések JfcWg gijSÉ VB» '&$íma$h^ frais HgÉff IIs8| ' ^KatewTfoa J. 136—06. Teréz-körut 62, «nas.-as díjszabás szerint. ^HHV t|g|i | '^gpr Httl BÚI HhAHHH BHI ^ViBks 4 •> Telelőn« 121—41. Vili. évfolyam 222. (2067.) szám # Péüíclc # Budapest, 1926 október 1. A polgári gondolat diadalát ielentí Sipőcz várható holnapi győzelme Ripka Ferenc hívei felelősségük tudatában a keresztény város­házáért szállnak síkra Sipőcz mellett — Wolff Károly mindenkit meghiv az egyesült, alkotó munkára — „A legbiztosabb polgári front a keresztény-nemzeti alap“ — Bethlennél fontos tanácsol kozás lesz ma a városházi ügyekben - Óriási csalódást és palota-^0 forradalmat okozott a demokrata oldalon a tegnapi választás ———-MWH • mmmarn—-.— A kereszténypárt és a Ripka-párt közös fronton vonul fel a pénteki záróküzdelemre , — Az Uj Hemsedék tudósítójától. —• A polsrármesterválasztáis első fordulója megtörtént: a telefondrótok ingatott re­megéssel röpítették szerteszét a hirt, amely egy sereg reménység herva dúsát e egy szent meggyőződés diadalát jelenti. Azoknak az erőknek, amelyek Bárczy István mögött állottak rohamra készen, hogy visszamentsék Budapest lelki elziil- lésének és gazdasági sülyedésének kor­szakát, nem sikerült első támadásuk, mert jelöltjük, Bárczy István ugyan­annyi szavazatot kapott, mint az a Sipőcz Jenő, aki ellen összefogott a forradalmi szociáldemokrácia, a radikalizmus és a liberalizmus, hogy az ő ledöntésén keresz­tül hirtokábá vegye a fővárost. Amikor ezt az eredményt hirül adták az ország nyilvánosságának, a keresztény lelkekcn a felszabadulás njjongása és öröme sóhaj­tott keresztül, s az égisz magyar közvé­lemény beleolvadt egy nagy, lebirhatat- ían örömbe. Sipőcz Jenő és Bárczy István mérkőzése két ellentétes világnézet mér­kőzésé volt, a sötétségnek és_ a fénynek örök birkózása, egy állandó küzdelem, amely a magyar közéletben immáron az ellenforradalom fellángolása óta tart. A keresztény gondolat lobogója köré sorakoztak azok a polgári erők és ero- tényezők, amelyek levonták a múlt ta- nul&ágait, arruílyBk tisztában vannak az- zal, hogy ha Budapest polgármesteri széke Bárczy István birtokába kerül, a magyar nemzet elveszti birtokálloma- nyának legértékesebb darabját, a ma­gyar fővárost. A keresztény gondolattal és a keresztény erőtényezőkkel szemben ott sötétlett a forradalmi radikalizmus és forradalmi szociáldemokrácia tábora, amely sajtóján és nyilvánosságának egyéb szervein keresztül hónapok, sót esztendőik óta készült a nagy leszámo­lásra, készült régi pozícióinak vissza­szerzésére, készült Bárczy István meg- yálasztására. Hangosan és ujjongva, az elbizakodottság és fölény minden kifeje­zésével hirdették, hogy Bárczy István­nak győznie kell Sipőcz Jenőn, el kell söpörnie a keresztény párt városi ural­mának maradékait, hogy visszatérhes­sen a múlt, Budapest úgynevezett fel­lendülésének kora. Végsőkig feszitettek minden energiát erre a küzdelemre, azonban nem számí­tottak arra, hogy a keresztény szervező erő, a polgári lelkiismeret s a keresztény frontoknak pompás stratégiája föléje kerül annak a hosszú, sok évtizedes szer­vezésen keresztül elterpeszkedő erőténye- zőnek, amelyet úgy hívnak, hogy libera­lizmus. Kiderült, hogy a közgyűlésen ez a liberrálizmus kisebbségben maradt, a két keresztény párt együttvéve nagy többséget jelent a Bárczy-féle felvonu­lással szemben. A keresztény oldalon ott voltak mindazok, akiket a keresztény közvélemény bizalma küldött a városi közgyűlésibe, ott voltak azok a kinevezett tagok, akik nem lehettek árulóivá az egységes polgári világfelfogásnak és nem adhatták oda magukat eszközül a •forra­dalmi pártok együttesének. A másik ol­dalon ott volt a szociáldemokrácia, a maga elszántságával s ott voltak annak a radikáliziiiiusnak fegyverhordozói, amely radikalizmus melegágya volt az októberi forradalomnak és a reá következő kom­munizmusnak. E két erő, e két viláfelfo- gás, e két tendencia mérkőzött a tegnapi napon s amikor jóleső érzéssel hirdetjük az eredményt, kemény bizakodással né­zünk a pénteki napra, amikor másodszor csapnak össze ugyanezek az erők, hogy utolsó összecsapásukból diadalmasan ke­rüljön ki a keresztény gondolat, a keresz­tény világfelfogás és a magyar Budapest. Nem vagyunk elbizakodoftak, csak megelégedettek. Tudjuk, hogy az első for­dulónál vereságet szenvedett liberalizmus és forradalmi radikalizmus a döntő csa­pásra felkészülten vonul, tudjuk, hogy minden eszközt és minden összeköttetést megmozdítanak, azonban nyugodtan vár­juk a döntő pillanatot, mert az ő össze­fogásukkal szemben ott van a keresztény szolidaritás, ott van a polgári lelkiisme­ret, amely nem engedi martalékul Buda­pest városát a, szociáldemokráciának, amely Bárczy győzelme esetén hangadója volna Budapest városának s az egyetlen és döntő akaratot jelentené a városi po­litikáiban. Bátran és fölemelt szívvel megy a ke­resztény Budapest a döntő küzdelembe: a vezérkar csak annyit üzen mindenkinek, amit Nelson mondott az' utolsó ütközet előtt: Anglia elvárja, hogy minden ka­tonája teljesítse kötelességét. Budapest keresztény népe és közvéleménye is csak ennyit vár mindenkitől. Csak ennyit, nem többet. Mindenki teljesítse kötelességét, mindenki ott legyen az urnánál s a mér­kőzésből a keresztény Budapest, a ma­gyar Budapest, a mi Budapestünk kerül ki győztesein. Az ellenfél soraiban nagy a zavar és nagy a kapkodás. Az első kábulatból már felébredtek és szervezik magukat az utolsó összecsapásra. Taktikát változ­tatva szólal meg sajtójuk s a gyorskerek ii magá-nautomobilók izgatottan zugnak ke­resztül Budapest utcáin: megindult a korteskedés és a seregnek, a vert sereg­nek átcsoportosítása. Nem félünk tőlük, hiszén a küzdelem első fordulója eldőlt, még nagyobb elszántsággal, hittel és ra­jongással nézünk a pénteki napra, amely meghívja mind annyiunknak az elégtételt, harcainknak, küzdelmeinknek egyetlen jutalmát, a diadalt, a keresztény Buda­pestet. A szociáldemokrata vezetés alatt álló baloldali blokk nagy fogadkozással ment a küzdelembe Tegnap délután három árakor a permetező esőben katonás léptekkel állt meg egy rend­őrszakasz az Újvárosház előtt. A városháza épületére már kitűzték a nemzeti szinü lobo­gót s a főváros zászlaját, Halász József fő­igazgató pedig beosztotta a kirendelt tisztvi­selőket s félnégy órakor az újjáalakított köz­gyűlési teremben kigyulladtak a csillárok. A2 elsőemeleti tanácsteremben kalapácsütések zaja hangzott, felállították a szavazáshoz szükséges urnákat s mire a belvárosi plébá níatemplom órája négyet ütött, százötven vá­rosatya lepte el az Újvárosháza folyosóját Megérkezett a 6zavazatszedő küldöttség el­nöke, a küldöttség tagjai, fent a közgyűlési teremben pedig égszínkék dolmányos városi hajdúk sorakoztak. A közgyűlési termet zászlódisz borította g négy óra után négy perccel zsúfolt padsorok előtt nyitotta meg Folkusházy Lajos alpolgármester a főváros történelmi jelentőségű közgyűlését. Siri csend­ben emlékezett meg a floridai ciklon pusztitá- pól. Az egyik duhajkópü szocialista nem áll­hatta meg gúnyos megjegyzés nélkül: — A mi ciklonunk ma söpri el a keresztény Budapestet. — Temetjük a keresztény városházát — mon­dotta Peyer Károly a mellette ülő Gondét Hen­riknek. Elbizakodottság és kihívó viselkedés jellemezte a baloldal hangulatát — a. szavazás eredményének kihirdetéséig. Fél hét után harminc újságíró tapasztotta fülét a szavazóhelyiség belzárt ajtajához, ame­lyen keresztül csörrenéssel hallatszott a sza­vazógolyók számlálása. Legelőször Sipőcz Jenő zavazafait számlálták meg. — Százhuszonnégy — röppent szét. az első liir s az izgatottan várakozó városatyák rög­tön megállapították Bárczy bukását. — Szrí zh úszó »mégy Bárczynak is! ötvenhat Ripkának! Három perc múlva tizenhat telefon­vonalon rohant szét a hír a városba, hogy pénteken pótválasztás lesz Sipőcz Jenő és Bárczy között. Az izgatottan várakozó balol­dal gutaütötten, csendben fogadta az érkező híreket. Baracs Marcel két kézzel ütő gettó fe­jét, Fábián Béla pedig) percek alatt tiz évvel öregedett. — Megbuktunk — mondotta Baracs Marocj. mire Pákots elkeseredetten fűzte hozzá: — Tizenhárom áruló volt közöttünk. Körmöczy Zoltán elbusultan mondotta szoin­szédjának: — bárczy István véglegesen megbukott. A szociáldemokratáknál Peyer Károly zavar­tan pislogva dadogott, Bródy Ernő pedig ide­gességében kettétörte egyik szivarját. A jobb­oldalon Buday Dezső gyöngyöző, verejtékes homlokkal mondogatta Platthy Györgynek: — Győzött a keresztény Budapesti Halotti csend volt, amikor Folkusházy a sza­vazás eredményét bejelentette. A Keresztény Községi Párt példás nyugalommal és csodála­tos fegyelmezettség get hallgatta a bejelentése­ket s ezzel a némasaggal olyan leckét adott, a néhány perccel ezelőtt még fenhéjázva lármázó baloldalnak, amit az sohasem felejthet cl. Folkusházy Lajos jelentette még, hogy a fővá­rosi törvény rendelkezése értelmében Sipőcz Jenő és Bárczy István között pótválasztás lesz, amelyet pénteken délután négy órakor tartanak meg. A közgyűlés ezután véget ért. Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Pol­gári Párt elnöke, a közgyűlés után rögtön pártértekezletet hivott össze. A bizalmas jel­legű párté rtekezletről csak az szivárgott ki, hogy az Egységes Községi Polgári Párt. meg van elégedve a választás eredményével, mert halomra döntötte a demokrata többségről szóló hazugságokat és százhuszonnégy szavazattal szemben a közgyűlésnek száznyolcvan tagú többsége nyilatkozott Bárczy István ellen s ez a száznyolcvan tagú több­ség harsogó tiltakozás az ellen is, hogy a budapesti városházát szocialis­ták és bankiigynökök foglalják el. A demokrata pipázóban Buzáth János al­polgármester vigasztalgatta a letört kedélyű, demokrata vezéreket, akik közül Baracs Mar­cel váltig hajtogatta: — Tizenhárom árulónk van, de hisszük, hogy az árulók vissza fognak térne A demokrata „fejbólintók“ Különösen a törvényhatósági bizottság kép­viselő-tagjait vették körül nagy érdeklődéssel. Szilágyi Lajos a baloldal első padsoraiban be* szélgetott képviselőkkel, újságírókkal. Akkoí

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék