Uj Nemzedék, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

2 kezdődött éppen a szavazás és valaki csendesen megjegyezte: — Úgy látszik, itt most nagy ázsiójuk van a Fejbólintó Jánosoknak. Vass miniszter kőszegi keszédére célzott a megjegyzés, mivel a pártvezérek minden perc­ben aggódva lestek, eljöttek-e a hiányzó párt­­tagok, mentek-e szavazni az ittlevők, rendben megy-e minden. — Igen ám — emlékezik vissza az egyik kép­viselő — a régi országgyűlésen is voltak ilyen mindent helybenhagyó emberek, akik a legkevesebbet szerepeltek a Házban és a legtöbbet zaklatták a miniszte­reket. — Az egyik ülésen történt, hogy a­z ellen­zék valamelyik agresszív tagja rákiáltott egy, a miniszter beszédét helyeslő bólogatással ki­sérő honatyára: —■ Te sem tudsz mást, csak bólogatni. — Ugyan hagyd, *— csitította félhangosan egy másik ellenzéki — tudja ő, mit csinál: kamuiba bólogat. f­­i Nemzedék Péntek­, 1926 október 1. A­polgárság nem hallanád megteremteni a forradalmi Budapestet A héttagú liberális párt egyik vezére ke­mény szavakkal kelt ki Bárczy ellen és hang­súlyozta, hogy a baloldali lapok hazudnak, mert a liberális párt nem hajlandó Bárczyt támogatni és Ugron Gábortól igazán nem kí­vánhatja senki, hogy a forradalmi Budapest alapkövét segítse lerakni. Fábián Béla magába roskadtan, révdtegü­l üldögélt a sarokban, Gál Jenőn azonban nem látszott a letörtség s mintha titokban örült volna annak, hogy a szocialist­a erőszakkal je­lölt Bárczy ily csúfos buk­ást szenvedett. A közgyűlés után még jó félóráig tanakod­tak a demokrata­ vezérek s hiába ügyeltük megjegyzéseiket, egyetlen vigasztaló hangot­­sem hallottunk, mert valamennyien elveszett­nek tartják az ütközetet. Az egyik csoportban a pénteki pótválasztás terveit tárgyalhatták s a csoport beszélgetéséből ki-kiütközött a „ter­ror“ szó, természetesen a főtisztviselőkkel kap­csolatban, mások pedig elhatározták, hogy személyesen­­ von­ják felelősségre azokat a demokratá­kat, akiket árulással gyanúsítanak. A Ripka-párt értekezlete Az Egységes Községi Polgári Párt értekez­lete ezalatt a jobboldali társalgóban, végetért és legelőször Ereky Károly távozott az érte­kezletről. H hozzáintézett kérdésünkre a követ­kezőket mondotta: •­­ Az eredmény kielégítő. A polgári front győzött. Pártunk ré még nem foglal­t állást a pénteki pótválasztás ügyében, azonban óriási a­ lelkesedés Sipőcz Jenő mellett. . Diniek Vidor ugyanezt megerősítette. Pénteken Sipőcz Jenőt választjuk polgármesterré ! Közben Scheuer Róbert társaságában távo­zott a teremből Grosch Károly dr. a kiváló tehetségű tüdőspecia­lista, aki kedves hangon ok­tat­hattá az újságírókat. •­ Ha én újságíró volnék, most azt írnám, hogy Ripka vállalkozása a polgári front sike­rét eredményezte, mert azt az urak is elismer­hetik, hogy Ripka nélkül másként alakult volna a helyzet. Ripka feláldozta magát a nagy érde­kek szolgálataiban s ezzel a vállalkozásával meg értékesebbé■ tette főpolgármesteri munká­ját az ellentétek, kiegyenlítésére irányuló mű­ködését s ha pénteken a polgári front győzel­méről számolhatnak be az újságok, ez Ripka Ferencnek is köszönhető. Grosch Károly felfogását nemcsak az Egy­séges Községi Polgári Párt osztja, hanem a jobboldal is, amelynek egyik vezére a követke­zőket mondotta munkatársunknak: .— Ripka Ferenc mint kormánybiztos és mint főpolgármester felbecsülhetetlen értékű mun­kálkodást fejtett ki a főváros érdekében. A polgármesterválasztáson­ vállalt szerepe hálát­lan volt, de vállalkozása olyan nemes férfiúi önfeláldozásról tanúskodik, amely előtt meg keéll hajolniuk még azoknak is, akik pártpoli­tikai szempontból eddig nem rokonszenveztek Ripkával. A polgárm­esterválasztás izgalmait Ripka Ferenc vállalkozása vezette helyes me­derbe s Ripka Ferenc fellépése nélkül a pártszenvedély olyan magas fokra hágott volna, amilyent a főváros élete nem bir ki s őnélkü­le megakadt volna az alkotómunka megindult fo­lyamata. Mi úgy látjuk, hogy a Ripka-párt 56 szava­zata is élő tiltakozás a szocialista törekvések ellen. A jobboldal ragaszkodik Ripka Ferenc dr. fajról­gármesterségéhez s nem titkoljuk azt­ sem, hogy •í V' #"á! más helyzetben, más körülmények között mi magunk is Ripka polgár­­mestersége mellett lettünk volna. — A főpolgármesteri székben nem tudunk el­képzelni változást s őszinte támogatásban ré­szesítjük Ripkát, aki két év alatt kifejtett ér­tékes működésével megmutatta, hogy erre a pozícióra a legalkalmasabb. Azok a bizottsági tagok, akik komolyan fog­lalkoznak az egységes polgári front ügyével, egyöntetűen azt az álláspontot vallják, hogy a polgármesterválasztó küzdelemben csak egy bukás van, Bárczy István bukása. Bárczy bukása szimbolizálja a forradalmi törekvések elhanyatlását is s ez a bukás meg­pecsételte a demokrata hazugságok sorsát. Budapest lázasan várta az eredményt Budapest közönsége, de az egész ország iz­galommal várta a polgármesterválasztás ered­ményét A közgyűlési terem telefonjai állan­dóan csengtek, érdeklődött a vidék is az ered­ményről. Leggyakrabban azonban olyan egyé­nek érdeklődtek, akik nem rajonganak sem Sipőcz, sem Ripka polgármesterségéért s elke­seredetten vették tudomásul Bárczy bukását. Az egyik telefonnál félórán keresztül hallgat­tuk a jelentkezéseket. A telefon csengett, — Halló. Itt Radó. Mi az eredmény? Az eredmény bemondása után az érdeklődő elkeseredett hangja hallatszik: — Szörnyűség! A közgyűlési terem­ lassan elsötétült, elolto­­gatták a lámpákat, s eltávozott mindenki a nagy küzdelem színteréről. Lent a kapuban ko­­pottruhás tisztviselők, gondterhelt arcú iparo­sok és munkások csoportja álldogált s érdeklő­dött az eredmény iránt. Mikor hallják, hogy Bárczy megbukott és pénteken Sipőcz Jenőt választják Budapest polgármesterévé, boldogan sóhajtottak: Hála Istennek! A szakadó esőben boldog emberek vitték szét a hirt a fővárosban s mindenki várja a pén­teki napot, amikor a belvárosi plébániatem­plom nagy harangjának zúgása közben Sipőcz Jenő, Budapest újramegválasztott polgármes­tere, elmondja az elnöki emelvény előtt a hi­vatalos esküt. . . . m­i „A legbiztosabb polgári front a keresztény alap" A polgármesterválasztó küzdelem teg­napi eredményét nemcsak a főváros népe fogadta páratlan lelkesedéssel, hanem az egész ország népe örömmel­ és a győzelem felemelő érzésével értesült a hírről, am­ely még az éjszaka bejárta Magyarország minden zugát. Az emberek megérezték, hogy ennek az egy állásnak a betöltésén keresztül a nemzeti gondolatról van szó és a tegnapi eredmény, amely elsősorban a keresztény párt elismerésre érdemes fegyelmezettségének köszönhető, alkalmuk volt arra, hogy magában a fővárosban és szerte az országban megerősítse az embe­rek hitét a lebecsült, gyakran meghur­colt, frázissá koptatott keresztény és nem­­zeti gondolatban. A pénteki pótválasztás eredménye most már attól függ, hogy melyik félhez csatlakozik az 56 szavazat, amelyet Ripka Ferenc kapott. Mi úgy hisszük,­­hogy a Ripka-szavazatok sorsa nem kétséges és akkor a tegnapi arány Sipőcz 121 Bárczy 121 Sipőcz Jenő javára és győzelmére vál­tozik meg. Megerősíti e feltevésünket az a száztagú összejövetel, amelyet az úgy­nevezett „szerdátok“ társasága rendezett tegnap este. A találkozáson részt vettek a Józsefváros vezető emberei és számos keresztény községi párti és Ripka-párti bizottsági tag. Ilovszky János bejelen­tette a választás eredményét és felhívta a figyelmet arra, hogy a jobboldali pár­toknak egységesen kell felvonulniuk a további küzdelemre. Erre Bohn József törvényhatósági bizottsági tag, a Ripka­­párt részéről kijelentette, hogy a párt átérzi a harc jelentőségét és azt a kö­telességét, hogy koncentrálni kell a jobboldali erőket. Szavait azzal végezte, hogy köszönti a főváros új polgármesterét, Sipőcz Jenőt. Az Új Nemzedék munkatársának al­kalma volt megkérdezni az eddigi ered­ményről és a várható fejleményekről Wolff Károly véleményét. A Keresztény Községi Párt vezére a következőket mondotta: — Hónapok óta visszhangzik a sajtó­ban és az egész ország közvéleményé­ben, hogy Budapest nem lehet szocia­lista és hogy a polgárságnak meg kell találnia az alapot,, amelyen egyesült erővel verheti vissza a szociáldemokra­t­­ák rohamát és biztosíthatja a nemzeti alapot a városháza egész adminisztáció­­­­jában. Most már elmondhatjuk: a leg­biztosabb polgári front a keresztény nemzeti alap, amely sohasem lehet egy párt tulajdona. Ez az egyedüli guver­­namentális alap, amelyen ezeréves tör­ténelmi múlt után úagy a nemzet, mint a város biztosíthatja jövőjét.­­ Én ebben a pillanatban is szeretet­tel hívok meg mindenkit erre az alapra, mert ez az alap nem a gyűlölet, hanem a szeretet és az alkotómunka alapja. A mindent beoltó nemzeti géniusz egyaránt biztosíthatja mindenkinek az alkotás munkáját. Sipőcz Jenő sem­ volt sohasem párt­polgármester, hanem ennek az egyedüli guvernamentális alapnak a polgármestere és ha megvá­­lasztják, akkor ő vitán felül egész Bu­dapest polgármestere lesz. A pénteki nap fordulópontot jelent a felelősség kérdésében is. Mi kétségkí­vül jól ítéltük meg a helyzetet, amikor azt váltottuk, hogy Sipőcz Jenő olda­lán látjuk biztosítottnak a polgári gondolatot is. Nem­ is csalatkoztunk erőnk felbecsülésében: a felelősség most már azokon van, akik a két erő között állanak. Egész politikájuk lét­alapja és jogosultsága­­forog kockán. Ők viselik egyedül a­ felelősséget, vö­rös lesz-e Budapest, avagy megmarad az ezeréves hagyományok útján. Most kell beváltaniok a polgári gondolathoz való ragaszkodás hangoztatását a sza­vazóurnákon keresztül. — Most válik el, ki akarja az alkotó­munkát és ki akar csak személyi motí­vumokat követni. Én meg vagyok róla győződve, hogy az összes illetékes té­nyezők érezni fogják a­ felelősségnek a súlyát, amely most az ő vállaikra nehe­zedik és megtesznek mindent, hogy az úgynevezett polgári gondolat ne csupán frázis, hanem valóság legyen. Wolff Károly nyilatkozata kétségkívül döntően befolyásolja a választási küzde­lem utolsó állomását. Haller István így nyilatkozott munkatársunk előtt: — Nagyon megnyugtató az impozánsan megnyilatkozó szervezett keresztény erő, amely a választáson dokumentálódott. Szerintem ez megpecsételi Budapesten is a ra­dikális liberális párt sorsát. — A pótválasztás kimenetele nem két­séges, mert hiszen a jobboldali polgári elemek összefogása eldönti Sipőcz mellett a küzdelem kimenetelét. Tegnap a városháza folyosóján az a h­ír terjedt el, hogy Kállay Tib­or szerepet akar vállalni a városi politikában és pe­dig oly módon, hogy ha Ripka Ferenc tá­vozásával megüresednék a főpolgármes­teri állás, ő vállalkoznék ennek betölté­sére. Ezzel a kósza hírrel szemben meg­bízható helyről kaptuk az információt, hogy a törvényhatósági bizottság sok­kal nagyobb fontosságot­­ tulajdonít Ripka Ferenc főpolgármester személyé­nek és működésének, semhogy bele­egyeznék a főpolgármesteri székből való távozásába. Tudomásunk van arról is, hogy a kormány ragaszkodik Ripka Fe­renc személyéhez és így remélhető, hogy a választási küzdelmek elsimulása után arra hivatott emberek vezetésével indul­hat meg a főváros új korszaka. A Ripka-párt egyébként ma este Kozma Jenő elnöklésével ülést tart és foglalkozik a pénteki választással A mai tanácskozáson beszélik meg, hogy a pótválasztáson közös fronton­ vonulja­nak fel Sipőcz Jenő mellett. Bárczy kudarcának visszhangja a sajtóban Mondanunk sem kell, hogy a választás előtt, a tegnap délután megjelenő lapok még teret adtak a pártszem­pontból való kombinációk­nak. Azok a lapok, amelyek Bárczy István mellett teljes gőzzel folytatták a hangos kör­tesk­ed­és munkáját, minden mértékeit megha­ladó módon kürtölték Bárczy elkerülhetetlen győzelmét és mint már befejezett tényt írták meg a demokrata­ blokk győzelmét. Legjellem­zőbb erre Az Est három levele. Ez a lap „Kedves Bárczy” megszólítással ünnepli Bárczy polgár­mesterségét, „Kedves Ripka” megszólí­tással búcsúztatja a főpolgármestert. Bárczyról azt írja, hogy maga remél­hetően újra polgármestere lesz ennek a városnak, melyet az Úristen olyan szép­nek teremtett, hogy nincs az a kurzus, amely rattá tudná tenni. A két konfidens, tolakodó „magázó” hosszú levél után következik a harmadik levél, amelynek tartalma a következő négy szó: Kedves Sipőcz, Isten vele!” Nevezett lap olvasóinak most bőséges alkalmuk van ítéletet mondani a „Bárczy Budapestje” sajtójának jól értesültségé­­ről, szelleméről, hangjáról és nívójáról. A garast feltétlenül Az Est tette le. A Magyarország ezt írta kora délután megjelent számá­ban : „Soha akkora érdeklődés polgármestervá­lasztást — de általában semmiféle válasz­tást — Budapesten nem kísért, mint ezt a mostanit; mindenki tudja, miről van szó, mindenki tudja, mi forog kockán, mindenki tudja, hogy nem emberre szavaznak ezen a választáson, hanem Budapest mellett, vagy Budapest ellen szavaznak. Nem hihető, hogy a budapesti városházán leszavazzák Budapestet , a Bárczy István Budapestjét, azt a nagy Budapestet, amelyet egyszer már megteremtett s azt a még nagyobb Budapestet, amelyet bizonyára megteremt, ha most megint a város élére állítják.“ Ami nem volt hihető, mégis megtör­tént: a Magyarország késő esti kiadásá­ban közölte a választás eredményét, amely a „Bárczy István Budapestjének“ leszavazását jelentette. Az ESTI KURÍR előre érezte, hogy baj van a kréta körül. Már bizonyos rezignáltsággal kereste a mentsége­ket a bekövetkezendő vereségért: „Nem hunyhatjuk be szemünket a tény előtt, hogy azok a szavazatok, melyek fehér golyók alakjában fognak ma az urnákba hullani, nem mindnyájan képviselik Buda­pest polgárságának akaratát­ Ezt az akara­tot meghamisítja az a különálló csoport mely szavazati jogát nem a polgárságtól, de a kormány kegyétől nyerte.“ Majd ezeket írja: „Mint ahogy a Lord Mayort magáéinak érzi London külvárosi korcsmárosa és a City ban­kárja, úgy fordulhat Bárczy István felé bi­zalommal mindenki, bármily pártnak legyen is tagja, bármi legyen is a politikai hite. Of.Sin M Jr.Csiny Sr-Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. — Előkészítés, jegyzetbérlet, jogi, ügyvédi, bírói vizsgákra, állam­­számvitelre, államvizsgákra, kettős könyv­vitelre is. — Telefon: L. 963 —50. 10 havi részlett IV., Károly-körút 4. VASBUTOROK, RÉZBUTOROK, Ágybetétek legolcsóbban szállít: PROHÁSZKA-GYÁR Gróf Zichy Jenfi-utca 4*. Fiók: 0,41-st 9.

Next