Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

«­ Szere«, 1929 november­e. Új Nemzedék Eész Budapest a temetőben volt Mindenszentek napján és ma délelőtt Nagy pompával Ünnepelték a hősi halottakat Gyertyák, koszorúk tízezrei a temetőkben — Az Új nemzedék tudósítójától. — A halottak megszólaltak megint, mint min­em esztendőben ilyenkor és virágba öltöztek a sírok, amelyek a jelent összekötik a múlttal. A kegyelet megszólalt sziveinkben s emlékezni kezdtünk azokra, akik elmentek, akik vasalmi­­kor voltak s megsimogatták­ arcainkat, gyer­mekmi­esőket mondtak és megtanítottak az első szóra. Apák, anyák, eltávozott testvérek néma üzenete lángolt a sir­ gyertyák lángocskáiban: úgy reszketett a szárnyuk, mintha pillangók lettek volna. A nagy köztemetőkben százezrével égett a sok gyertya s bánatos áron emberek, hervadt özvegyek mentek a siidamibókhoz, amely alatt békés álmot álmának, aki elment és sokat szenvedett életében. A halál egyfor­masága egy érzésbe hangolt mindeneket: nin­csen ünnepe az Egyháznak, amely annyira egyforma gondolatba hangolná a tömegeket, mint ez a tegnapi és a mai, amikor azokra gondolunk, akik elmentek a földi életből s csak az emlékezésen keresztül üzennek nekünk. Budapest szíve megdöbbent halottak ünne­pének komor fájdalmán kérsz fül: nincsen ház, ahol ne volna halott. A hősök emléke megszó­lalt megint és elkezdett beszélni nekünk erő­feszítésről, önfeláldozásról, nagy célokról, ame­lyekről kezd elfeledkezni a mindenn­apok iz­zasztó kamrájában, ez életínűre, fűzésben az em­ber. A hősök temetője mint vakam­i nagy, néma feljajdulás hasított lelkünkbe: egy nemzet sem veszített annyi életet, mint mi s ez életvesz­teség mögött ott van a csüggeteg valóság, hogy ez a sok fiatal élet elhullott hiába, cél­talanul, mert azok, akik lenézik a hősi halált, eladták, el árulták a hősök veretlen­­ arcait A kegyelet óriás mérettel jelentkezett a ma­gyar fővárosban, és temetők felé zarándokse­regben vonult a nép, fehér virágözön árasz­totta el a sírokat, koszorúk tízezrei hajladoz­tak a tavaszi út­szélben s mire eljött az este, százezernyi gyertya égett a birdcombokon. A villamosok késő estig számították a közönséget, amely meg tud feledkezni sok mindenről, ha­lottakról soha. A pesti nagy temetőik méretei mellett a rég elhagyott, csendes buckás temetők hallgatását is áttörte a kegyelet: a vízivárosi, tabáni, németvölgyi öreg temetők sirjain is kigyűlt a kegyelet mécsese S öreg sarok mellett csendesen hallgató uno­kák állottak meghatottam Az idő pom­pa­ volt: tavaszos szél melengette az el­hulló erdők koronáját s a haldokló ősz arany­­fényű szemével nézte a sokvirágos sírokat, az élők üzenetét a halottak felé, maga az udinei érsek végezte. Egy több­ször kitüntetett nyugalmazott őrnagy szép beszéd kíséretében emlékalbumot adott át Posch őrnagynak. Az emlék­albumban meg volt örökítve az az emlék­tábla, amelyet az olaszok nyomban a fegyverszünet megkötése után állítottak fel a Monte San Michelen. Az emléktábla felirata szerint ott har­coltak a magyarok és az olaszok, mint hősök és a halálban egyesültek, mint test­vérek. Azután elhelyezték a koporsókat a vasúti kocsikban. Az olasz helyőrség pa­rancsnoka, egy finzérezredes könnyezve mondott megható búcsúbeszédet. A honvédplébános szavai után a külön­böző vallásfelekezetek papjai mondtak beszédet, majd pedig Puky Endre, a nemzetgyűlés alelnöke lép az emel­­vényre.­­ A magyar nemzetgyűlés nevében megilletődött szívvel köszöntlek bennete­ket, magyar földbe hazatérő halottak, akik meghaltatok azért a hazáért, amely­ Diétás tápiméik! Bel- és külföldi ásványvizek ásványvíz ivókúrák ! Magyar Király Gyógyszertár DIÉTÁS OSZTÁLYA Budapest, V., Gróf Tisza István­ utca 20. Telefon: T. 19—10. nak minden rögében a szeretet melege for­rasztott. Istenem, de sok veszett el ezekből a rögökből! Annyi, hogy szinte más haza fogad benneteket, mint amelynek képével telketekben a ránk kényszeritett küzde­lemben annak idején elomoltatok. Istenem, mennyi, de mennyi rögöt veszítettünk el. Ti nem tudtátok ezt, amikor Itália kék ege alatt az utolsó nap mosolygott rátok, amikor dülő ajkatokról elszállt a végső sóhajtás messzi hazátok felé. — Hozzátok, elesettekhez kegyesebb volt az Ég, mint hozzánk hátramara­dottakhoz, akiknek gyászos végzetük és szomorú sor­sunk alatt annyi fiatal élet elpusztulása mellett, látnunk kellett ezeréves hazánk rombadőlését. A ti­haló poraszok terméke­nyítsék meg a csonka haza földjét, hogy kisarjadjon a hantokból a régi haza újra feltámadásába vetett rendületlen hitünk­nek és bizakodásunknak virágos rózsa­fája. Mi nem halottakat köszöntünk, mi az élőket köszöntjük, mert örökké élnek azok, akik a hazáért haltak meg. A honvédelmi minisztérium és a ma­gyar hadsereg nevében néhány keresetlen katonás szóval búcsúzott el a halott hő­söktől vitéz Kovács Béla tábornok, majd pedig a székesfőváros nevében Édes Endre tanácsnok mondott búcsúztatót. Rövid pattogó vezényszavak. A honvéd­­zenekar gyászdalokat ad elő. Komor arc­cal, nehéz léptekkel indulnak meg a baj­társak, hogy a hazatérő hősöket utolsó út­jukra kísérjék. Tisztelgésre emelt kézzel állnak a katonák, könnyes szemmel, zo­kogó lélekkel lépkednek a gyászfekete ha­lottas kocsik után a hozzátartozók. Né­hány halott hős, egy kis hányada a messzi idegenben nyugvóknak megtért pihenni a hazai földbe ... Visszatért tizenegy hős az olasz földből... A keleti pályaudvar érkezési oldala ko­mor gyászpompás feketében. A térségen tizenegy ravatal. Tizenegy hősi halott, hosszú évek után, Itália napsugaráé föld­jét odahagyva, hazatért a terhes sorsfel-­­ okkal hárított magyar ég alá, hogy i­tt pihenje tovább küzdelmes létes sfára­dal­­mait. Körül négyszögben, mint ércszobrok, fegyveres, szuronyos katonáik állnak őrt a halott bajtársak koporsója mellett. Ercsisaikios díszszázad, díszbe öltözött tiszti és legénységi küldöttségek, ünneplő gyászruház közönség, könnyező hozzátar­tozók. Itt vannak mind a halottvárók, a hősi siratók. Tízezernyi tömeg feketéllik. Megáll a szívverés a város főütőerében: ma fogadja Magyarország az utolsó út­jukra térő hősöket. Barna tölgyfalkoporsókban, babérerdő­­től körülvéve várják az utolsó búcsúszót a hősi halottak: Deák Gusztáv és Hor­váth József hadnagyok, Zágon Géza és Heisler István zászlósok, Bechine Lajos és Révész János főhadnagyok, Relle Géza dr. és Fodor Oszkár d­r. főorvosok, Sommer Károly h­adapród, Mahler, József őrvezető és Barada Sándor közhonvéd. A szertartásra megérkeztek Auguszta ki­rályi hercegassz­ony, a kormányzó képvi­seleteiben Vitéz Kovács Béla táboraik, Ludwig György tábornok, a honvédség helyetes főparancsnoka, ott voltak to­vábbá Thott Gábor altábornagy, a vám­őrség felügyelője, Soós Károly nyugal­mazott altábornagy, Kratochwill, és Szalender tábornokok, a főváros képvi­seletében Édes Endre tanácsnok, ott volt azután Pest vármegye küldöttsége, a nemzetgyűlés képviseletében Puky Endre alelnök, a kormány képviseletében Barsy miniszteri tanácsos, a budapesti diplo­máciai testületiből a német és a bolgár kö­vet személyesen, az olasz követség kép­viseletében Noszeda ezredes katonai at­tache, jelen volta­k továbbá az osztrák és a török követség képviselői. Minden ko­porsón egy babérkoszorú átkötve nem­zetiszmű szál taggal. Koszorút küldtek ki azonkívül a kormányzó, a kormány, a honvédség, a magyaróvári és a komá­romi helyőrség, a győri helyőrség, Buda­pest székesfőváros, a német követség, az osztrák követség. A koszorúsk ormán ott volt egy gyönyörű, nagy babérkoszorú, amelynek fekete-fehér impozáns selyem­­szallagj­a kivált valamennyi közül. Udine város koszorúja volt olasz nyelvű felirattal és Udine város cí­merével. Alig néhány napja búcsúzott tőlü­k Olaszország. Az ellenség, mely tiszteli bennük a hőst, a katonát. Amikor a kül­ügyminisztérium megkereste a hazaszál­lítás ügyében az olasz hatóságokat, azok a legnagyobb készséggel segítették. Bo­­zenban találkozott a magyar kiküldöttel Posch Rezső nyugalmazott őrnagytanács­­nokkal az olasz ezredes, aki a hadiék­ok ügyének intézője volt. Hamarosan meg­volt minden adat, amiknek megszerzésé­ben sokat segített Cordeschi Domenico olasz katonai lelkész, aki­ a magyar ki­küldöttek mellé volt beosztva. Az ő kez­deményezésére rendezték a fényesen sike­rült búcsúünnepséget. A különböző temetőkben exhumált holttesteket Udinébe szállították, a halottasházba valamennyit. Amikor a vasúti állomásra vitték a hősi halotta­kat, temetési menet volt, amelyen részt­­vett az egész udinei tisztikar díszben, az udinei parancsnok vezetésével, az udinei polgári hatóságok és hét szakasz fascista is. Az olasz hazafias egyesületek zászlók­atatk romoltak ki, a bemsenteliási pedig Mielőtt harangot rendel, kérjen ajánlatot a mniu­s­ VI., Berlini­ tér 2. Többévi részlet­­fizetési kedvezményi Szakértő hívásra azonnal díjtalanul kiszáll. 3 Minden hősi síron gyertya égett Mindenszentek napján A világháború sok ezer hősének nya­fovó helyén, a rákosi hősök temetőjében egyeletes ünnepséggel tartották meg hétfőn délután a halottak napját. Az idén először minden síron egy-egy gyer­­tyácska világított és legalább egy szál virágot helyeztek a hantokra Fürge csenkeszfiaik járták sorra. Mindszentek délutánján a sírokat és ahová a hozzá­tartozók kegyelete nem hozhatta el a megemlékezés égő gyertyáját és virág­szálát, ők díszítették fel a hősök por­ladó csontjának homoktakaróját. Ami­kor a gyászünnepség megkezdődött, az apró lángocskák ezrei ölelték körül a monumentális emlékmű körül szorongó nagy tömeget. A gyászlepelbe borított emlékművet virágerdő borította. Négy világtáj tö­megsírjaiban pihenő hős katonák hozzá­tartozói itt rótták le kegyeletük adóját. Sűrű sorokban egymás mellett feküdtek a szebbnél-szebb koszorúik, köztük a kor­mány, a főváros, a bajtársi szövetségek, az olaszok, németek, valamint egyesüle­tek és magánosok koszorúi. Az emlékmű előtti tér jobb- és baloldalán a polgári küldöttségek helyezkedtek el, közben a honvédség, csendőrség, folyamőrség, testőrség és rendőrség tisztikarának küldöttsége és a Ludovika Akadémia növendékei állottak fel Kétoldalt leány­­os fiúcserkészek állottak díszőrséget. Fél négykor érkezett az ünnepség szín­helyére József királyi herceg és Auguszta királyi hercegasszony, közvetlen utánuk jött Jánky Kocsárd altábornagy, a hon­védség főparancsnoka, aki a kormányzót képviselte. Először, a honvédség főpa­rancsnoka lépett a hősök emléke elé és elhelyezte a kormányzó nemzeti színű szalagos hatalmas koszorúját. Majd József királyi herceg és Auguszta ki­rályi hercegnő tették le koszorújukat, végül Ludwig György tábornok a hon­védség nevében koszorúzta meg az em­lékművet. A kegyeletes aktus után a honvédzenekar a Szózatot játszotta el. Ennek végeztével Árvay-Nagy Bálint pápai prelátus, tábori főesperes lépett a feketével bevont szószékre és magasan szárnyaló ünnepi beszédet mondott. Ezután a papság az egybegyűltek áhi­­tatos csendje mellett a halottak estéjére előírt ájtatosságot végezte el. A kegye­­letes gyászünnep a Himnusz hangjaival ért véget. A Szociális Missziótársulat egymaga kétezer hősi halott sírjának gondozásait vállalta el Halottak napja a Kerepesi-temetőben Bekü­szítve, kicsinosítva várták az idén is Budapest temetői a halottak napját. A fő­város dísztem­e­tőjében, a Kerepesi-temetőben egész sor művészi síremléket állítottak fel erre az alkalomra, így a főváros részéről a következő egykori főtiisztviselők kaptak át­­faragott, egyébként díszes emléket díjtalanul: Antal Gyula tanácsnok, Szabó Gyula és Esz. Járy Sándor elöljárók, Vizsnya József árva­széki ülnök. Elszegényedett családi íróink, mű­vészeink és más jeleseink jeltelen sírjai közül ez idén Spányi Béla festőművész és Vavrik Béla kúriai tanácselnök kapott síremléket, Fadrusz János sírjára elkészült a művész hí­res feszületének remek mása. A márvány­­talapzatba állított életnagyságú bronzfeszüle­tet állandóan nagy tömeg állotta körül a te­mető látogatói közül. Nem messze ettől Jászai Mari egyszerű síremlékét állották körül tisz­telői. Az elköltözött nagy tragika asztaltársa­sága, a „Botosok“ nemzeti színű szalaggal és virágokkal díszített görbefegű botot helyezett a friss sírra. Az Országos Kaszinó Lisznyay Damó Kál­mánnak, az államrendőrség pedig Boda Öző budapesti főkapitánynak, Peterdy Kálmán ke­rületi kapitánynak és Sop­y Bél« rendőrkoi­tánynak sírjára állított szép emléket. A fő­város első mérnök-tanácsnoka, Fock Ede csa­ládjától és barátaitól kapott monumentális síremléket. Elkészült Gálos Kálmánnak, az Idegenfor­galmi Részvénytársaság volt igazgatójának nagyszabású síremléke is. Három évi haloga­tás után megengedték, hogy Lánczy Leó nagy­szabású síremlékét felirattal lássák el. A bank­vezér özvegye ugyanis olyan hatalmas méretű emlékre adott megbízást Töry és Pogány mű­ egelőkelőbb közönség is jól szórakozik Papagájban adlan jó, érdekes, új nemzetközi l­­egvidámabb hangulat egész este a fij Papagájban dag és változatos táncattrakciók dános és óriási siker, minden este v­olt ház iknál­ jobb kabaré-, varieté- és tánc H _____zámok_____

Next