Uj Nemzedék, 1926. december (8. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-30 / 297. szám

Csütörtök, 1926 december 30. Uj Nemzedék A gazdasági összhang ismét felvetette az európai vámunió gondolatát Curtius birodalmi miniszter nyilatkozik Németország hely­zetéről és gazdaságpolitikai irányelveiről — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, december 22. a bámulatos fellendülés, amely minden jóvétételi teher ellenére is a német gazdasági életet jellemzi, a gya­korlati és elméleti nemzetgazdászok, de a nagyközönség ügyeimet is azokra a férfiakra irányítja, akik Németország sorsát intézik. Az elsők sorában áll közöt­tük Curtius birodalmi gazdasági minisz­ter, akivel most alkalmunk volt hosszabb beszélgetést folytatni. A miniszter nagy előzékenységgel tett eleget a mi kéré­­sünknek, hogy az Új Nemzedék révén tájékoztassa felfogásáról és a jövőre vonatkozó ítéleteiről a magyar közvéle­ményt. — A Német Nagykereskedelem Köz-fronti Szövetségének düsseldorfi értekez­­etén — kezdte a miniszter — 1926 szep­tember 15-én már alkalmam volt rá­mutatni arra, hogy a német gazdaság­­politika olyan ponthoz érkezett, amely alkalmasnak­­ látszik arra, hogy jövő továbbfejlődésének kérdését a nyilvános­ság előtt kifejtsem. A mai gazdasági helyzet egy magasra jutott, rendkívül komplikált gazda­sági rendszer elkerülhetetlen reakció­jának eredménye, amelyben teljes tizenkét éven át egyik erőszakos átalakulási folyamat a mási­kat követte. A legutóbb végigélt válság — válság a szónak technikai értelmé­ben — nem tárgyalható tehát efemér jelenségként. Struktúrás természetű világ­­gazdasági­­ jelenségről van szó, amely ugyan Németországban, a mi politikai megnyirbálásunk következtében, különö­sen élesen nyilvánult meg, azonban meg­vannak a maga okai­ azokban a változá­sokban is, amelyeket a háborús idő és a háború utáni évek az egyes államokban és az egész világgazdaságban előidéztek. A ma már tagadhatatlanul érezhető könnyebsége gazdasági helyzetünk­nek, nem szabad hogy bennünket kor­látlan optimizmussal töltsön el. Jelenleg, miként azt a konjunktúra­kutató intézet (Institut für Konjunktur­forschung) második évnegyedi füzetében joggal kifejtette, a depressziónak máso­dik stádiumában vagyunk, amely még mindig visszaesés felé hajolhat. " Nem szabad emellett figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a nemrégiben le­gyűrt nehéz gazdasági válság a második reparációs évre esik, holott a szakértők a Dawes-tervnek kidolgozásánál már az első reparációs évben számítottak a vál­ság elmúlására. Minthogy a német gazdaság a harmadik reparációs évben, amelyben jelenleg vagyunk, sem gyó­gyult ki a nyomasztó depresszióból, ért­hető, hogy már ebben az évben a majd­nem másfél milliárd aranymárkára rugó reparációs költségek elviselhető­ség­ének kérdése mindig nagyobb mértékben fog­lalkoztatja a bel- és külföld érdekelt gazdasági köreit. A német birodalmi szervek állandó és legkomolyabb mun­kájának fő feladata: tisztán gazdasági úton, szenvedély nélkül vizsgálni azokat a tényleges hatásokat, amelyeket a Dawes-terv egyrészt a német teljesítő­képesség iránt, másrészt a külföldnek a német teljesítményekkel szemben való felvételi készsége iránt táplál, további feladata óvatosan mérlegelni a jövendő fejlődési lehetőségeket. Ebben a mun­­ájukban a gazdaság segítségét nem nélkülözhetik. — Ezek között az auspiciumok között történt meg Németországnak belépése a Népszövetségbe. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy ennek az eseménynek poli­tikai jelentőségéről beszéljünk. Csak ennyit. Új útra tértünk. Amikor erre az útra kanyarodtunk, a gazdasági politiká­nak is a jövőbe kell tekintenie. A nemzet és az emberiesség kapcsolatának nagy problémája ezzel akut állapotba jutott. Ez a probléma természetesen nemcsak szellemi és politikai, hanem gazdasági is. A világgazdaság is tagolást követel. Nemzeti gazdaságokon kell alapulnia. A nemzeti és világgazdaság viszonyá­nak kérdése az, amely sokféle elága­zásával a legközelebbi jövőben erősen foglalkoztatja majd a német gazda­sági politikát. Gazdasági politikánknak tehát fő fel­adata az lesz, hogy a nemzetgazdaságot és a világgazdaságot összhangba hozza.­­ A német gazdaság az utóbbi időben ennek az útnak egy részét már meg is tette. Ezek a szavak: racionalizálás, nor­­málás." tröszt és nemzetközi kartellek az útjelzők ebben a menetben. Ha mindehhez hozzávesszük a gazdasági kongresszusok­ról és intézményekről szóló híreket úgy, amint azok majdnem napról-napra ismeretesekké válnak, akkor azt látjuk, hogy a gazdasági életben szellemi téren olyan mozgalmak tűnnek fel, amelyek a legnagyobb figyelmet érdemlik s ame­lyek a birodalmi kormány munkássága számára a legértékesebb támasztékot nyújtják. Könnyen meggyőződhetünk tehát arról, hogy nemcsak a kormány, hanem a gazdaság is szükségét érzi annak, hogy megtalálja és megállapítsa a jövendő gazdaságpoltikának alapjait. Azt az alapot, amelynek eddigi rend­szabályait az idők szüksége diktálta s így félreismerhetetlenül a tipikus szükségrendszabályok jellegét mu­tatták.­­ Arra vonatkozóan, hogy a jövendő rendszabályok egyenként milyen irány­ban fognak fejlődni, azt itt nem kívánom érinteni. Csak egy területet akarok köze­lebbről szemügyre venni, amelyen a német gazdaságra különösen mélyre­hatóan az állami tevékenység vonatko­zik és vonatkozni fog a jövőben is. Ez a kereskedelmi politika területe.­­ Azok a nehézségek, amelyekkel a mi kivitelünk a világpiacon találkozik, is­meretesek. Ezek a nehézségek részben a háborúnak és az inflációs időknek — sok­szor tisztán pszichológiai természetű — utóhatásai, amelyek elsősorban a német áruk ellen irányulnak, részben olyan aka­dályok, amelyek általában szembehelyez­kednek a nemzetközi árucserével. A legerősebb ellenállást a protekciós és autokratikus törekvések alkotják, amelyek úgy az európán kívüli, mint a régi Európának országaiban, külö­nösen az újonnan született államala­kulatokban terjedtek el A túlhajtott protekciós rendszer, amely ,,mindenkinek mindenki­ elleni“ harcát jeleníti s amelynek végén az amerik­ai gazdaság-kolosszus lerombolja az euró­pai gazdaságot, mint természetes reakciót az európai vámunió gondolatát­ól és soha nem sejtett életerőhöz segítette. Alig le­het kétséges, hogy a két véglet között ve­zető közé­pú­tnak, a gazdasági nacionaliz­mustól a legközelebb érdekelt népek szé­leskörű gazdasági szolidaritásához kell vezetnie. Ezen az úton halad a német gazdasági szerződési politika is, amelyet a korlátlan több kedvezményi elv alapján tarifaleszállításokkal valósítunk meg.­­ Anélkül, hogy a több kedvezmény ve­zető gondolatai ellen különböző oldalról felmerült kritikára közelebbről rátér­nék, elvileg hangsúlyozom, hogy a kedvezőtlen tapasztalatok ellenére sem jött el még az az időpont, hogy a német kereskedelmi politikának szer­­e­s fejlődését kétesértékű experimen­tumokkal megszakítsuk. Az eddigi rendszer mellett ki kell tar­tanunk mindaddig, míg a hátralevő szer­ződéseket meg nem kötjük jó ideig eltart még, amíg abba a hely­zetbe kerülünk, hogy kereskedelmi politikánk eddigi eredményeit teljes értékűeknek fogad­hassuk el. Majd ha előttünk állanak az eredmények, melyek az alig egy év óta érvényben levő vámtarifa-novellából és az utolsó kereskedelmi szerződési tár­gyalás alapján nyert szerződési vámrend­szerből következnek, továbbá, ha a még mindig szükséget szenvedő európai valu­ták ismét megerősödnek és tisztában le­szünk a francia és angol kereskedelmi po­litikának orientációjával, — hogy csak ezeket említsem — akkor jön el az idő, hogy hozzáfog­junk a tulajdonképeni nagykereske­delmi szerződési műhöz, egy hosszú­lejáratú és hézagnélküli kereskedelmi szerződési rendszerhez. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyéb gazdasági politikával kötelezően és elvá­laszthatatlanul összekötött kereskedelmi politikánk legfőbb célja az lehet, hogy a német nemzetgazdaságot a világgazda­ságba besorozza és tovább haladva azon az úton, amelyre Németország akkor lé­pett, amikor felvették a Népszövetségbe, a nemzetgazdaságnak előmozdításával a világi gazdai­ágnak szolgálatot tegyen. Réz-, vasb^tor Sodronyágybetét gyermekkocsi £LUm*r% Já mincaéa'é- Mf c'.vArAbói* X11 .dohány­bél fostva r 'eszolcsóbti Baalrasmissau utca 6- TeKix J■ líl­lf Amerika* :fícsí­ ci’SBbSaKs& “ti Budapest, VIB, Erzzébet-Vörul 50, álárpafllA» nélküli, a term^Bel­e* n-V08nhb mron vA*zeTB TCrfl­t vnec­ros8fi ^sorokat a legolcsóbb áron 1tdo,rotoin 8 használhat TA te«*em ■ tanrac amerikai és a turul anya­aupr je|t munkálatír mos: 'a Tárhatják FojGfvlz8­»-a!atószaktanácsi Íljtalan. M Poradok fecgffll 6-161 este 8 óráig | Kedvező résszetfízatés) ff R O S 3 MAHN S. 5 Szeg&tQ$or§ti §111» »érmeké az egyetemi hallgatok többség érdekes adatok a Statisztikai tvkönyvszeo a fiőiskolai hallgatok szociális viszonyairól — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — ■-1 A fővárosi Statisztikai Hivatal a múlt évben statisztikai felvételt készített a budapesti egyetemekre ,­s főiskolákra be­iratkozott hallgatók szociális viszonyai­ról. A beiratkozáskor kérdőívet osztottak ki a főiskolai hallgatóknak, akiket bün­tető szankcióval köteleztek annak kitölté­sére. Az így szerzett adatokat a Statisz­tikai Hivatal feldolgozta és a minap meg­jelent hatalmas összefoglaló kötetében, a Statisztikai Évkönyvben tette közzé. 9754 egyetemi és főiskolai hallgató sorsa bon­takozik ki ele­ttünk ezekből az adatokból. Közülük a férfiak száma 8966, a nőké pe­dig 788. Vallás szerint így oszlanak meg: 6019 római katolikus, 139 görög katolikus, 52 görög keleti, 914 evangélikus, 1704 re­formátus, 826 izraelita és 65 epéd val­­lású. A közel tízezer hallgatóból 10M) a saját keresetéből megél, 1841 némi keresettel bír és 6913 eltartott­ként szerepel a statisztikában. Mindössze 159-en voltak nem magyar anyanyelvűek. Ezekből 112 német anya­nyelvűnek vallotta magát. Családi állapot szerint 352-en — köztük 24 nő — házasok­nak mondották magukat, egy özvegy is akadt és 20-an, mint elváltak ültek az egyetem padjaiba. Érdekes, hogy a háza­sok közül 72, az elváltak közül pedig 10 neon a saját erejűből tartja el magát. Az egyetemi és főiskolai hallgatók szüleinek túlnyomó többsége vagyontalan, sőt sze­gény. A lakásviszonyokat feltüntető adatok­ból kiderül, hogy a hallgatók legnagyobb részének, mint családtagnak, a szülőknél és rokonoknál volt lakása. Az interná­­tusi lakók száma 1187. Négynek nem volt lakása. Télen rendszeresen füti lakását 781, rit­kán fűti 816 és nem füti 872. 8653-an egész­ségesnek, 1101-en betegnek vallották ma­gukat. Utóbbiakból legtöbb a tüdőcsúcs­­hurutos: 391. Kiterjedt a statisztikai, vizsgálat a ha. Iga­zok alkohol- és dohány fogyasztó ■ vára, szórakozására, valamint kulturális és társadalmi tevékenységér© is. A do­hányzók és nem dohányzók száma majd­nem egyenlő. Nem dohányzik 4872, do­hányzik 4882. Antialkoholista 3412, alkoholista 6342. Az alkoholisták közül bort 117, sört 79, likőrt és pálinkát 64 iszik állandóan. A legkedveltebb szórakozási eszköz a sakk. A gyakran sakkozók száma 828, ritkán 4418-an sakkoznak. Utána a billiárd kö­vetkezik: 214-en gyakran, 1934-en ritkán szórakoznak ezzel a játékkal. 133 hallgató gyakori kártyásnak, 1793 pedig ritkán kártyásának vallotta magát. A hallgatók­­nak a fele jár színházba és moziba, közel egyharmad része pedig hangversenyre. Milyen újságot olvasnak az egyetemis­ták ? — erre is feleletet keresett a statisz­tika. Nagyon érdekes az eredmény. 2716-an azt állították, hogy ők egyáltalá­ban nem olvasnak napilapot. Az újságolvasók közül 4565, tehát a nagy többség csak keresztény lapot olvas. A csak liberális lapot olvasók szám­a 1188, míg csak radikális lapból 87-en szívják magukba a mérget. Miután fel­tételezzük, hogy a zsidó hallgatók alig­ha olvasnak keresztény lapokat, tulaj­­donképen alig egy-kétszázra tehető a­ csak liberális és radikális lapokat olvasó keresztény főiskolások száma. Egyébként 1098 hallgató a statisztika szerint külön­böző lapokat olvas. Abból a statisztikai összeállításból, amely arra a kérdésre felel meg, hogyan táplálkozik a jövő Magyarország intel­ligenciája, néhány igen elszomorító je­lenség tárul elénk. 3374 egyetemi és fő­iskolai hallgató készített vallomást táp­lálkozási viszonyáról. Közülök 948 nem reggelizik, 7 nem ebédel és 129 nem vacsorázik. Sokan vannak olyanok, akik otthon esznek­­ hideget, így hideg reggelivel kénytelenek beérni 542-en, hideg ebéddel 32-en, hideg vacsorával 1149-en. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy 996 egyetemi hallgató 350.000 koronánál kevesebbet fordított havonként táplálkozásra, előt­tünk áll a főiskolai hallgatóság egy ré­­szének nehéz sorsa. Kiegészíti a képet a hallgatók ruházati viszonyáról felvett statisztika, amelyből megállapítható, hogy 800 főiskolásnak nincsen télikor­látja, 2708 pedig felöltő nélkül húzza át az esztendőt. Reitdür vigyázott az éjszaika egy Rostásra, hogy kel ne irtsa a családiét — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ma éjszaka a Mária Valéria-telepen egy bárokban rendőr vigyázott arra, hogy egy négy gyermekes postaaltiszt ne irt­hassa ki családját és ne lehessen öngyil­kos. A különös esetnek különös előzmé­nyei vannak. Tegnap reggel az ügyészségre egy név­telen levél érkezett. A levél írója figyel­meztette az ügyészséget, hogy­ a Mária Valéria-te­lep 35-ik pavillonjának 299. számú lakásában Kiss Sámuel 40 éves postaaltiszt gyilkos­ és öngyilkos szándékkal fog­lalkozik és a következő éjszaka meg akarja ölni négy gyermekét és saját magát. Kérte a levél írója, hogy az ügyészség mentse meg valahogyan a szerencsétlen embert és gyerekeit, akit áldatlan családi viszonyai keserítettek annyira el, hogy ilyen végzetes tettre határozta el magát. Az ügyészségről a névtelen levelet még a délelőtt folyamán soronkívül elküldöt­­ték a fők­apitányság öngyikosvédelmi osztályához. Risztics Lázár dr. rendőrta­­nácsos azonnal detektívet küldött ki a Mária Valéria-telepre, hogy állapítsa meg megfelelnek-e a névtelen levél adatai a valóságnak. . Néhány óra múlva visszatért a detektív és a következőket jelentette: Kiss Sámuel a háború után Erdély­ből menekült Budapestre. A postánál kapott alkalmazást és fele­ségével és négy kis gyermekével nyugodt boldogságban éldegélt. Három évvel ez­előtt meghalt a felesége. Kiss a gyerekek miatt nem maradhatott sokáig asszony nélkül és hamarosan megnősült. Itt kez­dődött a tragédiája. Második házassága szerencsétlen volt s már a házasság első heteiben napirenden volt a civódás, vesze­kedés közte és felesége között. Végre is Kiss Sámuel, hogy a családi békét helyreállítsa, válókeresetet adott be felesége ellen és hogy a válást okvetle­nül és minél előbb kimondja a bíróság, magára vállalta a bűnösséget. A bíróság csakugyan Kiss Sámuel hibájából­­ mon­dotta ki a válást és ezért tartósdij fize­tésére kötelezte a férfit. Néhhány hónapig megtakarított pénzé­től fizette is Kiss Sámuel a­­ tartásdíjat, azután nem bírta tovább. Fizetése csak éppen arra volt elegendő, hogy magát és gyermekeit eltartsa. Ettől kezdődően áldatlan harc kez­dődött közte és volt felesége között. Kiss Sámuelnek ugyanis két szobás baraikklakása volt és mind a két szoba konyhából nyílt. A válás kimondása után az asszony az egyik szobát foglalta le magának, míg a másikban a postás la­kott négy gyerekével. A konyha pedig kö­zös volt. Amíg fizette Kiss a tartásdíjat, csak megvolt valahogyan ez a különös együttes, amint azonban nem tudott többé fizetni. Az asszony nap-nap mellett a legfantasztikusabb dolgokat találta ki, hogy volt férjének kellemetlenséget okoz­zon. Valósággal pokol lett az élete Kiss Sámuelnek. Saját magától és gyerekeitől vonta el a pénzt, hogy hó’te-bóba mégis tudjon valami tar­tűnői,lat adni az asszonynak. A nyomorúság és ez a szörnyű helyzet azonban annyira felőrölte idegzetét, hogy végső elkeseredésében határozta el magát arra, h hogy kiirtja családját és öngyilkos lesz. A detektív jelentése után Risztics Lá­zár rendőrtanácsos egy rendőrt küldött ki a Mária Fabéria-barakktelepre, hogy az éjszaka folyamán vigyázzon Kiss Sá­muelre, hogy végre nem hajthassa sötét tervét és más­nap délelőtt állítsa elő a fő­kapitányságra. A rendőr ma éjszaka csakugyan ott­ virrasztott Kiss Sámuelék konyhájában és ma reggel a postással együtt bejött a főkapitányságra, ahol Risztics tanácsos igyekszik valamiképpen úgy megoldani a helyzetet, hogy a szer­­encsétlen postást megszabadítsa nyomo­rúságától.

Next