Uj Nemzedék, 1926. december (8. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-30 / 297. szám
Csütörtök, 1926 december 30. Uj Nemzedék A gazdasági összhang ismét felvetette az európai vámunió gondolatát Curtius birodalmi miniszter nyilatkozik Németország helyzetéről és gazdaságpolitikai irányelveiről — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, december 22. a bámulatos fellendülés, amely minden jóvétételi teher ellenére is a német gazdasági életet jellemzi, a gyakorlati és elméleti nemzetgazdászok, de a nagyközönség ügyeimet is azokra a férfiakra irányítja, akik Németország sorsát intézik. Az elsők sorában áll közöttük Curtius birodalmi gazdasági miniszter, akivel most alkalmunk volt hosszabb beszélgetést folytatni. A miniszter nagy előzékenységgel tett eleget a mi kérésünknek, hogy az Új Nemzedék révén tájékoztassa felfogásáról és a jövőre vonatkozó ítéleteiről a magyar közvéleményt. — A Német Nagykereskedelem Köz-fronti Szövetségének düsseldorfi értekezetén — kezdte a miniszter — 1926 szeptember 15-én már alkalmam volt rámutatni arra, hogy a német gazdaságpolitika olyan ponthoz érkezett, amely alkalmasnak látszik arra, hogy jövő továbbfejlődésének kérdését a nyilvánosság előtt kifejtsem. A mai gazdasági helyzet egy magasra jutott, rendkívül komplikált gazdasági rendszer elkerülhetetlen reakciójának eredménye, amelyben teljes tizenkét éven át egyik erőszakos átalakulási folyamat a másikat követte. A legutóbb végigélt válság — válság a szónak technikai értelmében — nem tárgyalható tehát efemér jelenségként. Struktúrás természetű világgazdasági jelenségről van szó, amely ugyan Németországban, a mi politikai megnyirbálásunk következtében, különösen élesen nyilvánult meg, azonban megvannak a maga okai azokban a változásokban is, amelyeket a háborús idő és a háború utáni évek az egyes államokban és az egész világgazdaságban előidéztek. A ma már tagadhatatlanul érezhető könnyebsége gazdasági helyzetünknek, nem szabad hogy bennünket korlátlan optimizmussal töltsön el. Jelenleg, miként azt a konjunktúrakutató intézet (Institut für Konjunkturforschung) második évnegyedi füzetében joggal kifejtette, a depressziónak második stádiumában vagyunk, amely még mindig visszaesés felé hajolhat. " Nem szabad emellett figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a nemrégiben legyűrt nehéz gazdasági válság a második reparációs évre esik, holott a szakértők a Dawes-tervnek kidolgozásánál már az első reparációs évben számítottak a válság elmúlására. Minthogy a német gazdaság a harmadik reparációs évben, amelyben jelenleg vagyunk, sem gyógyult ki a nyomasztó depresszióból, érthető, hogy már ebben az évben a majdnem másfél milliárd aranymárkára rugó reparációs költségek elviselhetőségének kérdése mindig nagyobb mértékben foglalkoztatja a bel- és külföld érdekelt gazdasági köreit. A német birodalmi szervek állandó és legkomolyabb munkájának fő feladata: tisztán gazdasági úton, szenvedély nélkül vizsgálni azokat a tényleges hatásokat, amelyeket a Dawes-terv egyrészt a német teljesítőképesség iránt, másrészt a külföldnek a német teljesítményekkel szemben való felvételi készsége iránt táplál, további feladata óvatosan mérlegelni a jövendő fejlődési lehetőségeket. Ebben a munájukban a gazdaság segítségét nem nélkülözhetik. — Ezek között az auspiciumok között történt meg Németországnak belépése a Népszövetségbe. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy ennek az eseménynek politikai jelentőségéről beszéljünk. Csak ennyit. Új útra tértünk. Amikor erre az útra kanyarodtunk, a gazdasági politikának is a jövőbe kell tekintenie. A nemzet és az emberiesség kapcsolatának nagy problémája ezzel akut állapotba jutott. Ez a probléma természetesen nemcsak szellemi és politikai, hanem gazdasági is. A világgazdaság is tagolást követel. Nemzeti gazdaságokon kell alapulnia. A nemzeti és világgazdaság viszonyának kérdése az, amely sokféle elágazásával a legközelebbi jövőben erősen foglalkoztatja majd a német gazdasági politikát. Gazdasági politikánknak tehát fő feladata az lesz, hogy a nemzetgazdaságot és a világgazdaságot összhangba hozza. A német gazdaság az utóbbi időben ennek az útnak egy részét már meg is tette. Ezek a szavak: racionalizálás, normálás." tröszt és nemzetközi kartellek az útjelzők ebben a menetben. Ha mindehhez hozzávesszük a gazdasági kongresszusokról és intézményekről szóló híreket úgy, amint azok majdnem napról-napra ismeretesekké válnak, akkor azt látjuk, hogy a gazdasági életben szellemi téren olyan mozgalmak tűnnek fel, amelyek a legnagyobb figyelmet érdemlik s amelyek a birodalmi kormány munkássága számára a legértékesebb támasztékot nyújtják. Könnyen meggyőződhetünk tehát arról, hogy nemcsak a kormány, hanem a gazdaság is szükségét érzi annak, hogy megtalálja és megállapítsa a jövendő gazdaságpoltikának alapjait. Azt az alapot, amelynek eddigi rendszabályait az idők szüksége diktálta s így félreismerhetetlenül a tipikus szükségrendszabályok jellegét mutatták. Arra vonatkozóan, hogy a jövendő rendszabályok egyenként milyen irányban fognak fejlődni, azt itt nem kívánom érinteni. Csak egy területet akarok közelebbről szemügyre venni, amelyen a német gazdaságra különösen mélyrehatóan az állami tevékenység vonatkozik és vonatkozni fog a jövőben is. Ez a kereskedelmi politika területe. Azok a nehézségek, amelyekkel a mi kivitelünk a világpiacon találkozik, ismeretesek. Ezek a nehézségek részben a háborúnak és az inflációs időknek — sokszor tisztán pszichológiai természetű — utóhatásai, amelyek elsősorban a német áruk ellen irányulnak, részben olyan akadályok, amelyek általában szembehelyezkednek a nemzetközi árucserével. A legerősebb ellenállást a protekciós és autokratikus törekvések alkotják, amelyek úgy az európán kívüli, mint a régi Európának országaiban, különösen az újonnan született államalakulatokban terjedtek el A túlhajtott protekciós rendszer, amely ,,mindenkinek mindenki elleni“ harcát jeleníti s amelynek végén az amerikai gazdaság-kolosszus lerombolja az európai gazdaságot, mint természetes reakciót az európai vámunió gondolatától és soha nem sejtett életerőhöz segítette. Alig lehet kétséges, hogy a két véglet között vezető középútnak, a gazdasági nacionalizmustól a legközelebb érdekelt népek széleskörű gazdasági szolidaritásához kell vezetnie. Ezen az úton halad a német gazdasági szerződési politika is, amelyet a korlátlan több kedvezményi elv alapján tarifaleszállításokkal valósítunk meg. Anélkül, hogy a több kedvezmény vezető gondolatai ellen különböző oldalról felmerült kritikára közelebbről rátérnék, elvileg hangsúlyozom, hogy a kedvezőtlen tapasztalatok ellenére sem jött el még az az időpont, hogy a német kereskedelmi politikának szeres fejlődését kétesértékű experimentumokkal megszakítsuk. Az eddigi rendszer mellett ki kell tartanunk mindaddig, míg a hátralevő szerződéseket meg nem kötjük jó ideig eltart még, amíg abba a helyzetbe kerülünk, hogy kereskedelmi politikánk eddigi eredményeit teljes értékűeknek fogadhassuk el. Majd ha előttünk állanak az eredmények, melyek az alig egy év óta érvényben levő vámtarifa-novellából és az utolsó kereskedelmi szerződési tárgyalás alapján nyert szerződési vámrendszerből következnek, továbbá, ha a még mindig szükséget szenvedő európai valuták ismét megerősödnek és tisztában leszünk a francia és angol kereskedelmi politikának orientációjával, — hogy csak ezeket említsem — akkor jön el az idő, hogy hozzáfogjunk a tulajdonképeni nagykereskedelmi szerződési műhöz, egy hosszúlejáratú és hézagnélküli kereskedelmi szerződési rendszerhez. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyéb gazdasági politikával kötelezően és elválaszthatatlanul összekötött kereskedelmi politikánk legfőbb célja az lehet, hogy a német nemzetgazdaságot a világgazdaságba besorozza és tovább haladva azon az úton, amelyre Németország akkor lépett, amikor felvették a Népszövetségbe, a nemzetgazdaságnak előmozdításával a világi gazdaiágnak szolgálatot tegyen. Réz-, vasb^tor Sodronyágybetét gyermekkocsi £LUm*r% Já mincaéa'é- Mf c'.vArAbói* X11 .dohánybél fostva r 'eszolcsóbti Baalrasmissau utca 6- TeKix J■ líllf Amerika* :fícsí ci’SBbSaKs& “ti Budapest, VIB, Erzzébet-Vörul 50, álárpafllA» nélküli, a term^Bele* n-V08nhb mron vA*zeTB TCrflt vnecros8fi ^sorokat a legolcsóbb áron 1tdo,rotoin 8 használhat TA te«*em ■ tanrac amerikai és a turul anyaaupr je|t munkálatír mos: 'a Tárhatják FojGfvlz8»-a!atószaktanácsi Íljtalan. M Poradok fecgffll 6-161 este 8 óráig | Kedvező résszetfízatés) ff R O S 3 MAHN S. 5 Szeg&tQ$or§ti §111» »érmeké az egyetemi hallgatok többség érdekes adatok a Statisztikai tvkönyvszeo a fiőiskolai hallgatok szociális viszonyairól — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — ■-1 A fővárosi Statisztikai Hivatal a múlt évben statisztikai felvételt készített a budapesti egyetemekre ,s főiskolákra beiratkozott hallgatók szociális viszonyairól. A beiratkozáskor kérdőívet osztottak ki a főiskolai hallgatóknak, akiket büntető szankcióval köteleztek annak kitöltésére. Az így szerzett adatokat a Statisztikai Hivatal feldolgozta és a minap megjelent hatalmas összefoglaló kötetében, a Statisztikai Évkönyvben tette közzé. 9754 egyetemi és főiskolai hallgató sorsa bontakozik ki elettünk ezekből az adatokból. Közülük a férfiak száma 8966, a nőké pedig 788. Vallás szerint így oszlanak meg: 6019 római katolikus, 139 görög katolikus, 52 görög keleti, 914 evangélikus, 1704 református, 826 izraelita és 65 epéd vallású. A közel tízezer hallgatóból 10M) a saját keresetéből megél, 1841 némi keresettel bír és 6913 eltartottként szerepel a statisztikában. Mindössze 159-en voltak nem magyar anyanyelvűek. Ezekből 112 német anyanyelvűnek vallotta magát. Családi állapot szerint 352-en — köztük 24 nő — házasoknak mondották magukat, egy özvegy is akadt és 20-an, mint elváltak ültek az egyetem padjaiba. Érdekes, hogy a házasok közül 72, az elváltak közül pedig 10 neon a saját erejűből tartja el magát. Az egyetemi és főiskolai hallgatók szüleinek túlnyomó többsége vagyontalan, sőt szegény. A lakásviszonyokat feltüntető adatokból kiderül, hogy a hallgatók legnagyobb részének, mint családtagnak, a szülőknél és rokonoknál volt lakása. Az internátusi lakók száma 1187. Négynek nem volt lakása. Télen rendszeresen füti lakását 781, ritkán fűti 816 és nem füti 872. 8653-an egészségesnek, 1101-en betegnek vallották magukat. Utóbbiakból legtöbb a tüdőcsúcshurutos: 391. Kiterjedt a statisztikai, vizsgálat a ha. Igazok alkohol- és dohány fogyasztó ■ vára, szórakozására, valamint kulturális és társadalmi tevékenységér© is. A dohányzók és nem dohányzók száma majdnem egyenlő. Nem dohányzik 4872, dohányzik 4882. Antialkoholista 3412, alkoholista 6342. Az alkoholisták közül bort 117, sört 79, likőrt és pálinkát 64 iszik állandóan. A legkedveltebb szórakozási eszköz a sakk. A gyakran sakkozók száma 828, ritkán 4418-an sakkoznak. Utána a billiárd következik: 214-en gyakran, 1934-en ritkán szórakoznak ezzel a játékkal. 133 hallgató gyakori kártyásnak, 1793 pedig ritkán kártyásának vallotta magát. A hallgatóknak a fele jár színházba és moziba, közel egyharmad része pedig hangversenyre. Milyen újságot olvasnak az egyetemisták ? — erre is feleletet keresett a statisztika. Nagyon érdekes az eredmény. 2716-an azt állították, hogy ők egyáltalában nem olvasnak napilapot. Az újságolvasók közül 4565, tehát a nagy többség csak keresztény lapot olvas. A csak liberális lapot olvasók száma 1188, míg csak radikális lapból 87-en szívják magukba a mérget. Miután feltételezzük, hogy a zsidó hallgatók aligha olvasnak keresztény lapokat, tulajdonképen alig egy-kétszázra tehető a csak liberális és radikális lapokat olvasó keresztény főiskolások száma. Egyébként 1098 hallgató a statisztika szerint különböző lapokat olvas. Abból a statisztikai összeállításból, amely arra a kérdésre felel meg, hogyan táplálkozik a jövő Magyarország intelligenciája, néhány igen elszomorító jelenség tárul elénk. 3374 egyetemi és főiskolai hallgató készített vallomást táplálkozási viszonyáról. Közülök 948 nem reggelizik, 7 nem ebédel és 129 nem vacsorázik. Sokan vannak olyanok, akik otthon esznek hideget, így hideg reggelivel kénytelenek beérni 542-en, hideg ebéddel 32-en, hideg vacsorával 1149-en. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy 996 egyetemi hallgató 350.000 koronánál kevesebbet fordított havonként táplálkozásra, előttünk áll a főiskolai hallgatóság egy részének nehéz sorsa. Kiegészíti a képet a hallgatók ruházati viszonyáról felvett statisztika, amelyből megállapítható, hogy 800 főiskolásnak nincsen télikorlátja, 2708 pedig felöltő nélkül húzza át az esztendőt. Reitdür vigyázott az éjszaika egy Rostásra, hogy kel ne irtsa a családiét — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ma éjszaka a Mária Valéria-telepen egy bárokban rendőr vigyázott arra, hogy egy négy gyermekes postaaltiszt ne irthassa ki családját és ne lehessen öngyilkos. A különös esetnek különös előzményei vannak. Tegnap reggel az ügyészségre egy névtelen levél érkezett. A levél írója figyelmeztette az ügyészséget, hogy a Mária Valéria-telep 35-ik pavillonjának 299. számú lakásában Kiss Sámuel 40 éves postaaltiszt gyilkos és öngyilkos szándékkal foglalkozik és a következő éjszaka meg akarja ölni négy gyermekét és saját magát. Kérte a levél írója, hogy az ügyészség mentse meg valahogyan a szerencsétlen embert és gyerekeit, akit áldatlan családi viszonyai keserítettek annyira el, hogy ilyen végzetes tettre határozta el magát. Az ügyészségről a névtelen levelet még a délelőtt folyamán soronkívül elküldötték a főkapitányság öngyikosvédelmi osztályához. Risztics Lázár dr. rendőrtanácsos azonnal detektívet küldött ki a Mária Valéria-telepre, hogy állapítsa meg megfelelnek-e a névtelen levél adatai a valóságnak. . Néhány óra múlva visszatért a detektív és a következőket jelentette: Kiss Sámuel a háború után Erdélyből menekült Budapestre. A postánál kapott alkalmazást és feleségével és négy kis gyermekével nyugodt boldogságban éldegélt. Három évvel ezelőtt meghalt a felesége. Kiss a gyerekek miatt nem maradhatott sokáig asszony nélkül és hamarosan megnősült. Itt kezdődött a tragédiája. Második házassága szerencsétlen volt s már a házasság első heteiben napirenden volt a civódás, veszekedés közte és felesége között. Végre is Kiss Sámuel, hogy a családi békét helyreállítsa, válókeresetet adott be felesége ellen és hogy a válást okvetlenül és minél előbb kimondja a bíróság, magára vállalta a bűnösséget. A bíróság csakugyan Kiss Sámuel hibájából mondotta ki a válást és ezért tartósdij fizetésére kötelezte a férfit. Néhhány hónapig megtakarított pénzétől fizette is Kiss Sámuel a tartásdíjat, azután nem bírta tovább. Fizetése csak éppen arra volt elegendő, hogy magát és gyermekeit eltartsa. Ettől kezdődően áldatlan harc kezdődött közte és volt felesége között. Kiss Sámuelnek ugyanis két szobás baraikklakása volt és mind a két szoba konyhából nyílt. A válás kimondása után az asszony az egyik szobát foglalta le magának, míg a másikban a postás lakott négy gyerekével. A konyha pedig közös volt. Amíg fizette Kiss a tartásdíjat, csak megvolt valahogyan ez a különös együttes, amint azonban nem tudott többé fizetni. Az asszony nap-nap mellett a legfantasztikusabb dolgokat találta ki, hogy volt férjének kellemetlenséget okozzon. Valósággal pokol lett az élete Kiss Sámuelnek. Saját magától és gyerekeitől vonta el a pénzt, hogy hó’te-bóba mégis tudjon valami tartűnői,lat adni az asszonynak. A nyomorúság és ez a szörnyű helyzet azonban annyira felőrölte idegzetét, hogy végső elkeseredésében határozta el magát arra, h hogy kiirtja családját és öngyilkos lesz. A detektív jelentése után Risztics Lázár rendőrtanácsos egy rendőrt küldött ki a Mária Fabéria-barakktelepre, hogy az éjszaka folyamán vigyázzon Kiss Sámuelre, hogy végre nem hajthassa sötét tervét és másnap délelőtt állítsa elő a főkapitányságra. A rendőr ma éjszaka csakugyan ott virrasztott Kiss Sámuelék konyhájában és ma reggel a postással együtt bejött a főkapitányságra, ahol Risztics tanácsos igyekszik valamiképpen úgy megoldani a helyzetet, hogy a szerencsétlen postást megszabadítsa nyomorúságától.