Uj Nemzedék, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
I .III 1L ill III II 1 . . uir u i II ism J.. J.n I * 1 71 X \U /Agra 1O fillé** fcerafEfeeAp'W fillér, Hll «BlSf lijjiflh fSem AtMi .et »at al: Bndnpeat, V. ker., aegraeCvrii * peng* *« BsSQ JS$& BlJtjjiSs _____ ___ ______________ gjujgg - JB&SSf * '* 1 nj - Honvéd». 10. Tel.i 127-47, fillér.* Egyes izéméré M HSfWBflfflF -jgjBtej. BEj JSSBr 127-4«, J- «5- Cyorabék. Ii elvien, vidéken éa HHB jéraHa 7-20. nak kiadó hlvatelek ■ peigeed varon io nidH BH MBBHaKlgBM SaL/Sam. laBV—1jBMmrnra ffflrifnr vm.. Rákóczi-ot i. r«i., lér. - Hirdetések mii- Iggjjgfor tgSlBg m£S£ «BIB IBBh «Stag ggpl MW BSbL IBEbSJ. 131-W, Teréz-kSret «2, lmnélerti dijizabea ^JBNBtt SShS hHI «nfigSs graM Tel. i 121-41. I., Orazéghir♦ -• Iieibt. W jjSjjjS BhJ fgggSHI atc»l«.ll.,B«Hhgány-téri. IX. évfolyam 25. (2168.) szám Kedd Budapest, 1927 február 1. A Jövö alapköve A kormányzó beszéde, amellyel megnyitotta az új országgyűlést, nem pártpolitikai beszéd — amint azt ott túl a baloldalon félremagyarázni szeretnék — hanem záróköve a két nemzetgyűlés korszakának és alapkőletétele a meginduló országgyűlési munkának. A beszéd végigtekintett azon a valóban hosszú és fáradtságos úton, amely a lét és nem lét kérdését felvető összeomlástól a nemzeti akaratnak alkotmányos megnyilatkozásáig és a konszolidációig vezetett. Rövid és tömör összefoglalása az elmúlt hat év történetének, pártpolitikai megvilágítás nélkül, de annak a hazafias és magyar érzésnek fénye mellett, amely rávilágít a nemzet élni akarására, önbizalmára s amely meleg szavakat talál az áldozatokra kész nemzet életerejének és fegyelmezettségének. Csak természetes, hogy a kormányzó megtalálta azokat az elismerő szavakat, amelyek megilletik az adófizetők áldozatkészségét s a közalkalmazottak kötelességtudását s mindazoknak munkáját, akik példátlan nehézségek közepette lehetővé tették az állam pénzügyeinek rendezését. A beszédnek ez a része zárókő volt annak a küzdelmes korszaknak utolsó fejezetén, amely a második nemzetgyűlés feloszlatásával véget ért. Sok szomorú, sok keserű emlék rajzik fel a közelmúlt homályából, amikor a nemzetgyűlések idejére gondolunk. Hadd legyenek ezek feledve egy pillanatra: ezt a zárókövet ráborítjuk a kriptára, amikor, abban a tudatban, hogy a megteremtett konszolidáció alapjára tervszerű közgazdasági, szociális és kulturális politikát építhetünk, a jövő felé fordulunk. A beszédnek ez a része, amely alapkőletétele az elkövetkező munkának, valóban alapvető gondolatokat és irányításokat ad. Külpolitikai tekintetben nagy jelentősége van a beszédnek, mert rámutat arra, hogy az általános békét, valamennyi államhoz való jóviszonyunnkkal, a magunk részéről is előmozdítani kívánjuk. Ez a kijelentés messzehangzó cáfolata a kisántán minduntalan világgá kürtött vádjainak. Benne értetődik, hogy általános békét nekik is akarunk s a jóviszonyt nekik is szolgálniok kell. Ide különösen nagy jelentősége van a beszéd ama részének, amely közelebbről is megjelöli a külpolitikai ügyek néhány aktuális kérdését, amelyek szoros kapcsolatban állnak a nemzet külső és belső megszilárdulásának életbevágó feltételeivel. Belpolitikai tekintetben a kormányzó beszédének jelentősége elsősorban az, hogy az újjáépítés munkájának programjait adja s ezt a programot nem a mindent felforgató és megújító vagy mértéktelenségében, hanem a rendszeres és következetes alkotó munkának a haza érdekében való önzetlen és fáradhatatlan szolgálatában jelöli meg. A külső békét a belső szociális békének kell kiegészítenie. A magyar munkásságnak meg kell tehát érteni s nagy része már be is látta, hogy életviszonyainak emelését csak a többi társadalmi osztályokkal karöltve és a nemzeti eszmében egybeforrva érheti el. A kormányzónak ezt az intelmét meg kell szívlelniük a törvényhozóknak s híven Bethlen István gróf programjához, a szociális törvényhozás terén a nemzeti szolidaritás gondolatát kell elősegíteniük. Emelni kell a népoktatást a nemzetnevelés magasabb szempontjainak szolgálatában, tervszerűen folytatni kell a beruházásokat, mert csak így bízhatunk a gazdasági élet, az ipar fellendülésében, a kereskedelem emelkedésében, a mezőgazdasági termelés fokozódásában s a helyzet további javulásában. A kormányzói beszéd végül a jó közigazgatásra mutat rá, amelynek feltételét megjelöli a törvényhatóságok korszerű reformjában. Politika ez? Nem. Alapkőletétel. Útmutatás és irányítás, amelyet mindenkinek meg kell szívlelnie, nem csak künn a mindennapi élet harcában, hanem a törvényhozás két házában is. A nemzeti szellemnek az utóbbi időben fokozottan megnyilvánult egyöntetűségét nem hiába hangoztatta a kormányzói beszéd. Ez az egyöntetűség megnyilvánult a jobboldali politika mellett kifejezett nemzeti akaratban s az értéktelen, gyökérnélküli kis pártoknak elsöprésében, jeléül annak, hogy a nemzet alkotást és fejlődést akar s munkát követel a sorsának intézésére hivatott törvényhozás arénájában. A szemét kisöprése tisztábbá tette a politikai élet levegőjét. Az országgyűlés pártjai, politikusai előtt nyitva a munka és az alkotások útja s ne feledjék azt az igazságot, hogy amely fa kisvárad és nem hoz gyümölcsöt, tűzre vettetik. Zsitvay Tibort választották a képviselőház elnökévé 237 képviselői megbízólevélből 213-at nyilvánítottak kifogástalannak — Bud pénzügyminiszter kijelenti, hogy teljesen rendeztük jóvátételi kötelezettségünket Wlassics Gyula báró a felsőház elnökjelöltje — Az Új Nemzedék tudósítójától. Tíz órára hirdették a képviselőház mai ülésének kezdetét Tíz óraikor még teljesen néptelenek voltak a folyosók és később is nagyon elvétve szálingóztak be a képviselők. Legnagyobbrészt az uj honatyáik tanúsítanak érdeklődőst az ülés iránt. Pesthy Pál igazságügyminiszter negyed tizenegy óra tájiján jön be a Házba és a jobboldali folyosón az új képviselők csoportjában beszélget. A miniszterek általában sokkal szorgalmasabbnak bizonyulnak, mint a képviselők. Pesthy Pált rövidesen követi Bod János pénzügyminiszter. Gyalog jön fel a hosszú lépcsősorom. Nagyon jókedvű. Úgy látszik jó reménységgel néz a költségvetés tárgyalása elé. Az Új Ni inzertek munkatársa kérdést intézett, hozzá a jóvátételi fizetések ügyében, amelyekről az utóbbi napokban ismételten szó esett. — A jóvátételi fizetések ügye — válaszolja a miniszter — teljesen rendezve Ebben a pillanatban Pesthy Pál igazságügyminiszter lépett Bod Jánoshoz, akivel több rezortkérdésben fontos megbeszélni valója volt. Ezért részletesebb felvilágosításért a Házban ugyancsak jelenlévő Szabóky Alajos pénzügyi államtitkárhoz fordultunk. Az államtitkár, aki úgy látszik, mint képviselő is, komolyan veszi hivatását és szorgalmasan készül bejárni a Házba, a következőket mondotta: — Jóvátételi fizetések ügyében tudvalévően poros beosztás történt és a régebben megállapított program szerint történik Magyarország kötelezettségeinek kiegyenlítése. — Eddig az volt a helyzet, hogy naponként nyolcvan tonna szenet, illetve ennek ellenértékét kellett jóvátétel fejében fizetni. — Az 1927-ik esztendőre jóvátételi kötelezettségünk összesen ötmillió aranykorona. Tehát vagy ezt a pénzt fizetjük meg, vagy pedig ötmillió aranykoronának megfelelő egyéb értéket. A későbbi esztendők során bizonyos fokozatos emelkedés áll be a fizetési kötelezettség terén. Most már a mind sűrűbben érkező képviselők között megjön Almásy László is, az egységes párt elnöke. Munkatársunk megkérdezte a pártelnököt, milyen intézkedések történnek azoknak a terveknek megvalósítására, amelyeket Bethlen gróf miniszterelnök az egységespárt legutóbbi értekezletén fejtett ki és amelyek a magyar állam életének minden viszonylatában nagy fontosságú fejlődést és reformokat jelentenének. — A magunk részéről — mondotta Almásy László — mindez kérdéssel a legintenzívebben foglalkozunk és a fontosabb kérdések tárgyában külön bizottságot küldünk ki. Mi sorra vesszük mindazt, amit a miniszterelnök úr kifejtett előttünk és a megvalósítás érdekében az illetékes tényezőikkel — a minisztériumokkal, törvényhozással — karöltve mindent megteszünk a magunk részéről, hogy mielőbb tettekké érleljük a kormány szándékait. Féltizenegy óra előtt jött be a Házba Scitovszky Béla belügyminiszter. Betegségeinek nyomai még mindig láthatók rajta. Kissé sápadt. Az Új Nemzedék munkatársa szóvátette a belügyminiszter előtt azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy meg akarják szüntetni az idegen ellenőrzésnek eddigi formáját és revízió alá akarják venni a kiutasításokat. A belügyminiszter mosolyogva legyintett és csupán ennyit mondott: — Kérem szépen, én erről még nem nyilatkoztam senkinek. Azok a hírek, amelyek megjelentek, nem érdemesek arra, hogy bármiféle nyilatkozatot is tegyek róluk. Hiszen akkor az embernek egész nap más dolga sem volna, mint ezekkel a különféle, teljesen tájékozatlan híradásokkal foglalkozni. Ha egy kérdés az M , én tárcám körében aktuálissá válik, mihelyt iA jónak látom, tájékoztatni fogom a nyilvános- ságot terveimről. A népes jobboldali folyosón fél tizenegy óra után Pár perccel jelenik meg Bethlen István gróf miniszterelnök. Hatalmas aktacsomót tart a kezében, üdvözli a hozzásiető képviselőket, azután behúzódik az első keresztfolyosó sarkán lévő pamlagfülkébe és ott elmélyed iratainak tanulmányozásában. Közben, még az ülés megnyitása előtt, az a hír terjed el a folyosón, hogy eggyel szaporítani akarják a jegyzői állások számát. Alétszám feletti jegyzői állásra Szabó Zoltánt kinyonja jelöni az egységes párt. A gazdasági párt tiriget Hősi és niz Arim jelöli a jegyzói állásokra A baloldali folyosó feltűnően csendes és kihalt. Alig egynéhány képviselő mutatkozik itt, azok is javarészt a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt tagjai. Emset Sándort, a párt egyik vezérét nagyobb társaság veszi körül. Közöttük Frishwirth Mátyás és Kocsán Károly. Pár perc múlva megérkezik Apponyi Albert gróf. Jókedvűen lép oda a csoporthoz. Apponyi tartózkodik az aktuális politikának kritikájától, ezúttal régi élményeiből mesél egyet-mást. Arról az időről beszél, amikor egyszer, mint képviselőjelölt tótul beszélt a választók előtt. A Keresztény Gazdasági és Szociális párti képviselők egyébként a tegnapi pártértekezleten elhatározták, hogy a számukra fentartott két jegyzői állásra Giigor Miklóst és Fitz Artúrt, a párt népszerű tagjait jelölik. Peyer és Propper utólagos rendreutasítást kap Az országgyűlés mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Grueff Jenő korelnök. Bejelenti, hogy a legutóbbi ülés gyorsírói jegyzeteiből kitűnt, hogy a megbízólevelek átadásánál Peyer Károly és Propper Sándor olyan kifejezéseket használtak, amelyek a parlamenti illemmel nem férnek össze. Ezért utólag rendreutasítja őket. (Helyeslés.) Ezután az osztályok jelentései következnek. Oberhammer Antal előadó jelenti, hogy az első osztály megalakult. Elnök lett Varga Kálmán, jegyző Tóth Pál. Jelenti, hogy a C. osztályba sorozták Pokots József, Krag István báró, Héjj Imre és Zsitvay Tibor képviselők mandátumát, mert ezeket a mandátumokat megpeticionálták. A második osztály igazoló bizottságának jelentését Majer Ernő terjeszti be A harmadik osztály előadója Erdélyi Aladár, aki jelenti, hogy 50 mandátumot vizsgáltak át. Ebből 47-et, köztük Héjjas Iván mandátumát az A. osztályba sorozták, 7 mandátum a B. osztályba került alaki okok miatt, 4 mandátumot pedig a C. osztályba soroztak petíció miatt. A negyedik osztály jelentését Szinyei- Merse Jenő terjeszti be. Hegedűs Kálmán és Pekár Gyula megbízólevelét a C. jegyzékbe sorolják, mivel ezek ellen petíciót adtak be. Graeffl Jenő korelnök: Tisztelt képviselőházi A beadott jelentés szerint az osztályok megvizsgáltak 216 képviselő részéről benyújtott 237 megbízólevelet. Ezek közül kifogástalannak találtak 213 megbízólevelet, amelyet az A. osztályba soroltak. Kilencet a B. osztályba, a C. osztályba pedig tizenötöt. A D. osztályba neár soroztak egyet sem. A házszabályok értelmében kijelentem, hogy mindazok a képviselők, akiknek megbízólevelét a B. vagy C. osztályba sorozták, az ügyükben való határozatig tagsági jogukat gyakorolhatják. /II, elnökválasz — Következik a Ház elnökének megválasztása — mondja a korelnök. — Mielőtt a névsor felolvasását elrendelném, felkérem Szepesy Géza körjegyző urat, hogy a házszabályok vonatkozó szakaszait felolvasni szíveskedjék. A körjegyző felolvassa a házszabályok vonatkozó paragrafusait. Ezalatt a képviselők között szétosztják a szavazócédulákat. Ezen csak ennyi élt: Szavazócédula: Zsitvay Tibor. Más elnökjelölt neve nem is került szóba, tehát csak Zsitvay Tibor nevét nyomtatták rá a szavazócédulára. Jókai Ihász Miklós olvassa a képviselők névsort