Uj Nemzedék, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

I .III 1L ill III II 1 . . uir u­­ i II ism J.. J.n I * 1 71 X \­U /A­gra 1O fillé** fcerafEfeeAp'W fillér, Hll «BlSf lijjiflh fSem AtMi .et »at al: Bndnpeat, V. ker., aegraeCvrii * peng* *« BsSQ JS$& BlJtjjiSs _____ ___ ______________ gjujgg - JB&SSf * '* 1 nj - Honvéd­». 10. Tel.i 127-47, fillér.* E­gyes izém­éré M HSfWBflfflF -jgjBtej. BEj JSSBr 127-4«, J- «5- Cyorab­ék. Ii elvien, vidéken éa HHB jéraHa 7-20. nak kiadó h­lvatelek ■ peigeed varon io ni­­dH BH MBBHaKlgBM SaL/Sam. laBV—1jBMmr­nra ffflrifnr vm.. Rákóczi-ot i. r«i., lér. - Hirdetések mii- Iggjjgfor tgSlBg m£S£ «BIB IBBh «Stag ggpl MW BSbL IBEbSJ. 131-W, Teréz-kSret «2, lmnélerti dijizabea ^JBNBtt SShS hHI «nfigSs graM Tel. i 121-41. I., Orazéghir­♦ -­•­ Iieib­t. W jjSjjjS BhJ fggg­­SHI atc»l«.ll.,B«Hhgány-téri. IX. évfolyam 25. (2168.) szám Kedd Budapest, 1927 február 1. A Jövö alapköve A kormányzó beszéde, amellyel meg­nyitotta az új országgyűlést, nem párt­­politikai beszéd — amint azt ott túl a baloldalon f­él­rem­agyar­á­zn­i szeretnék — hanem záróköve a két nemzetgyűlés kor­szakának és alapkőletétele a meginduló országgyűlési munkának. A beszéd vé­gigtekintett azon a valóban hosszú és fá­radtságos úton, amely a lét és nem lét kérdését felvető összeomlástól a nemzeti akaratnak alkotmányos megnyilatkozá­sáig és a konszolidációig vezetett. Rövid és tömör összefoglalása az elmúlt hat év történetének, pártpolitikai megvilágítás nélkül, de annak a hazafias és magyar érzésnek fénye mellett, amely rávilágít a nemzet él­ni akarás­ára, önbizalmára s amely meleg szavakat talál az áldoza­tokra kész nemzet életerejének és fegyel­mezettségének. Csak természetes, hogy a kormányzó megtalálta azokat az elismerő szavakat, amelyek megilletik az adófize­tők áldozatkészségét s a közalkalmazot­tak kötelességtudását s mindazoknak munkáját, akik példátlan nehézségek kö­zepette lehetővé tették az állam pénz­ügyeinek rendezését. A beszédnek ez a része zárókő volt annak a küzdelmes korszaknak utolsó fejezetén, amely a má­sodik nemzetgyűlés feloszlatásával vé­get ért. Sok szomorú, sok keserű emlék rajzik fel a közelmúlt homályából, ami­kor a nemzetgyűlések idejére gondolunk. Hadd legyenek ezek feledve egy pilla­natra: ezt a zárókövet ráborítjuk a krip­tára, amikor, abban a tudatban, hogy a megteremtett konszolidáció alapjára tervszerű közgazdasági, szociális és kul­turális politikát építhetünk, a jövő felé fordulunk. A beszédnek ez a része, amely alapkő­­letétele az elkövetkező munkának, való­ban alapvető gondolatokat és irányításo­kat ad. Külpolitikai tekintetben nagy jelentő­sége van a beszédnek, mert rámutat arra, hogy az általános békét, valamennyi ál­lamhoz való jóviszonyunnkkal, a magunk részéről is előmozdítani kívánjuk. Ez a kijelentés messzehangzó cáfolata a kis­ántán­­ minduntalan világgá kürtött­ vád­jainak. Benne értetődik, hogy általános békét nekik is akarunk s a jóviszonyt nekik is szolgálniok kell. Ide különösen nagy jelentősége van a beszéd ama ré­szének, amely közelebbről is megjelöli a külpolitikai ügyek néhány aktuális kér­dését, amelyek szoros kapcsolatban áll­nak a nemzet külső és belső megszilárdu­lásának életbevágó feltételeivel. Belpolitikai tekintetben a kormányzó beszédének jelentősége elsősorban az, hogy az újjáépítés munkájának program­jait adja s ezt a programot nem a min­dent felforgató és megújító vagy mérték­­telenségében, hanem a rendszeres és kö­vetkezetes alkotó munkának a haza érde­kében való önzetlen és fáradhatatlan szolgálatában jelöli meg. A külső békét a belső szociális békének kell kiegészíte­nie. A magyar munkásságnak meg kell tehát érteni s nagy része már be is látta, hogy életviszonyainak emelését csak a többi társadalmi osztályokkal karöltve és a nemzeti eszmében egybeforrva érheti el. A kormányzónak ezt az intelmét meg kell szívlelniük a törvényhozóknak s hí­ven Bethlen István gróf programjához, a szociális törvényhozás terén a nemzeti szolidaritás gondolatát kell elősegíteniük. Emelni kell a népoktatást a nemzetneve­lés magasabb szempontjainak szolgálatá­ban, tervszerűen folytatni kell a beruhá­zásokat, mert csak így bízhatunk a gaz­dasági élet, az ipar fellendülésében, a ke­reskedelem emelkedésében, a mezőgazda­sági termelés fokozódásában s a helyzet további javulásában. A kormányzói be­széd végül a jó közigazgatásra mutat rá, amelynek feltételét megjelöli a törvény­hatóságok korszerű reformjában. Politika ez? Nem. Alapkőletétel. Útmu­tatás és irányítás, amelyet mindenkinek meg kell szívlelnie, nem csak künn a mindennapi élet harcában, hanem a tör­vényhozás két házában is. A nemzeti szel­lemnek az utóbbi időben fokozottan meg­nyilvánult egyöntetűségét nem hiába hangoztatta a kormányzói beszéd. Ez az egyöntetűség megnyilvánult a jobboldali politika mellett kifejezett nemzeti aka­ratban s az értéktelen, gyökérnélküli kis pártoknak elsöprésében, jeléül annak, hogy a nemzet alkotást és fejlődést akar s munkát követel a sorsának intézésére hivatott törvényhozás arénájában. A sze­mét kisöprése tisztábbá tette a politikai élet levegőjét. Az országgyűlés pártjai, politikusai előtt nyitva a munka és az alkotások útja s ne feledjék azt az igaz­ságot, hogy amely fa kisvárad és nem hoz gyümölcsöt, tűzre vettetik. Zsitvay Tibort választották a képviselőház elnökévé 237 képviselői megbízólevélből 213-at nyilvánítottak kifo­gástalannak — Bud pénzügyminiszter kijelenti, hogy teljesen rendeztük jóvátételi kötelezettségünket Wlassics Gyula báró a felsőház elnökjelöltje — Az Új Nemzedék tudósítójától.­­ Tíz órára hirdették a képviselőház mai ülé­sének kezdet­ét Tíz óraikor még teljesen népte­len­ek voltak a folyosók és később is nagyon elvétve szálingóztak be a képviselők. Legna­gyobbrészt az uj honatyáik tanúsítanak érdek­lődőst az ülés iránt. Pesthy Pál igazságügy­­m­iniszter negyed tizenegy óra tájiján jön be a Házba és a jobboldali folyosón az új képvi­sel­ők csoportjában beszélget. A miniszterek általában sokkal szorgalma­sabbnak bizonyulnak, mint a képviselők. Pesthy Pált rövidesen követi Bod János pénz­ügyminiszter. Gyalog jön fel a hosszú lépcső­sorom. Nagyon jókedvű. Úgy látszik jó reménység­gel néz a költségvetés tárgyalása elé. Az Új Ni inzertek munkatársa kérdést intézett, hozzá a jó­vátételi fizetések ügyében, amelyekről az ut­óbbi napokban ismételten szó esett. — A jóvátételi fizetések ügye — vála­szolja a miniszter — teljesen rendezve Ebben a pillanatban Pesthy Pál igazságügy­­miniszter lépett Bod Jánoshoz, akivel több re­zortkérdésben fontos megbeszélni valója volt. Ezért részletesebb felvilágosításért a Ház­ban ugyancsak jelenlévő Szabóky Alajos pénz­ügyi államtitkárhoz fordultunk. Az államtit­kár, aki úg­y látszi­k, mint képviselő is, komo­lyan veszi hivatását és szorgalmasan készül bejárni a Házba, a következőket mondotta: — Jóvátételi fizetések ügyében tudvalévően poros beosztás történt és a régebben megállapított program sze­rint történik Magyarország kötelezett­ségeinek kieg­yenlítése. — Eddig az volt a helyzet, hogy naponként nyolcvan tonna szenet, illetve ennek ellenér­tékét kellett jóvátétel fejében fizetni. — Az 1927-ik esztendőre jóvátételi kötelezett­ségünk összesen ötmillió aranykorona. Tehát vagy ezt a pénzt fizetjük meg, vagy pedig ötmillió aranykoronának meg­felelő egyéb értéket.­­ A későbbi esztendők során bizonyos foko­zatos emelkedés áll be a fizetési kötelezettség terén. Most már a mind sűrűbben­­ érkező képvise­lők között megjön Almásy László is, az egységes párt elnöke. Munkatársunk meg­kérdezte a pártelnököt, milyen intézkedések történnek azoknak a terveknek megvalósítá­sára, amelyeket Bethlen gróf miniszterelnök az egységespárt legutóbbi értekezletén fejtett ki és amelyek a magyar állam életének min­den viszonylatában nagy fontosságú fejlődést és reformokat jelentenének. — A magunk részéről — mondotta Almásy László — mindez­ kérdéssel a legintenzívebben foglalkozunk és a fontosabb kérdések tárgyá­ban külön bizottságot küldünk ki. Mi sorra vesszük mindazt, amit a miniszterelnök úr ki­fejtett előttünk és a megvalósítás érdekében az illetékes tényezőikkel — a minisztériumok­kal, törvényhozással — karöltve min­dent megteszünk a magunk részéről, hogy mi­előbb tettekké érleljük a kormány szándékait. Féltizenegy óra előtt jött be a Házba Scitovszky Béla belügyminiszter. Betegségeinek nyomai még mindig láthatók rajta. Kissé sápadt. Az Új Nemzedék munkatársa szóvátette a belügyminiszter előtt azokat a híreket, ame­lyek arról szólnak, hogy meg akarják szün­tetni az idegen ellenőrzésnek eddigi formáját és revízió alá akarják venni a kiutasításokat. A belügyminiszter mosolyogva legyintett és csupán ennyit mondott: — Kérem szépen, én erről még nem nyilat­koztam senkinek. Azok a hírek, amelyek meg­jelentek, nem érdemesek arra, hogy bármiféle nyilatkozatot is tegyek róluk. Hiszen akkor az embernek egész n­ap más dolga sem volna, mint ezekkel a­ különféle, teljesen tájékozatlan híradásokkal­ foglalkozni. Ha egy kérdés­ az M , én tárcám körében aktuálissá válik, mihelyt i­­A jónak látom, tájékoztatni fogom a nyilvános-­­ ságot terveimről. A népes jobboldali folyosón fél tizenegy óra után Pár perccel jele­nik meg Bethlen István gróf minisz­terelnök. Hatalmas aktacsomót tart a kezében, üdvözli a hozzásiető képviselőket, azután behúzódik az első kereszt­folyosó sarkán lévő pamlag­­fülkébe és ott elmélyed iratainak tanulmányo­zásában. Közben, még az ülés megnyitása előtt, az a hír terjed el a folyosón, hogy eggyel szaporí­tani akarják a jegyzői állások számát. A­­lét­szám feletti jegyzői állásra Szabó Zoltánt ki­n­yo­nja jelö­ni az egységes párt. A gazdasági párt tiriget Hősi és niz Arim jelöli a jegyzói állásokra­ ­ A baloldali folyosó feltűnően csendes és ki­halt. Alig egynéhány képviselő mutatkozik itt, azok is javarészt a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt­­ tagjai. Emset Sándort, a párt egyik vezérét nagyobb társaság veszi körül. Közöttük Frishwirth Mátyás és Kocsán Ká­roly. Pár perc múlva megérkezik Apponyi Al­bert gróf. Jókedvűen lép oda a csoporthoz. Apponyi tartózkodik az aktuális politikának kritikájától, ezúttal régi élményeiből mesél egyet-mást. Arról az időről beszél, amikor egyszer, mint képviselőjelölt tótul beszélt a választók előtt. A Keresztény Gazdasági és Szociális párti képviselők egyébként a tegnapi pártértekezle­­ten­ elhatározták, hogy­ a számukra fentartott két jegyzői állásra Giigor Miklóst és Fitz Ar­túrt, a párt népszerű tagjait jelölik. Peyer és Propper utólagos rendreutasítást kap Az országgyűlés mai ülését háromne­gyed tizenegy óra­kor nyitotta meg Grueff Jenő korelnök. Bejelenti, hogy a legutóbbi ülés gyorsírói jegyzeteiből ki­tűnt, hogy a megbízólevelek átadásánál Peyer Károly és Propper Sándor olyan kifejezéseket használtak, ame­lyek a parlamenti illemmel nem férnek össze. Ezért utólag rendreuta­­sítja őket. (Helyeslés.) Ezután az oszt­ál­y­ok jelen­tései következnek. Oberhammer Antal előadó jelenti, hogy az első osztály meg­alakult. Elnök lett Varga Kálmán, jegy­ző Tóth Pál. Jelenti, hogy a C. osztályba sorozták Pokots József, Krag István báró, Héjj Imre és Zsitvay Tibor képviselők man­dátumát, mert ezeket a mandátumokat megpeticionálták. A második osztály igazoló bizottságá­nak jelentését Majer Ernő terjeszti be A harmadik osztály előadója Erdélyi Aladár, aki jelenti, hogy 50 mandátumot vizsgáltak át. Ebből 47-et, köztük Héjjas Iván man­dátumát az A. osztályba sorozták, 7 man­dátum a B. osztályba került alaki okok miatt, 4 mandátumot pedig a C. osz­tályba soroztak petíció miatt. A negyedik osztály jelentését Szinyei- Merse Jenő terjeszti be. Hegedűs Kálmán és Pekár Gyula megbízólevelét a C. jegyzékbe sorolják, mivel ezek ellen petíciót adtak be. Graeffl Jenő korelnök: Tisztelt képvi­selőházi A beadott jelentés szerint az osztályok megvizsgáltak 216 kép­viselő részéről benyújtott 237 meg­bízólevelet.­­ Ezek közül kifogástalannak találtak 213 megbízólevelet, amelyet az A. osz­tályba soroltak. Kilencet a B. osztályba, a C. osztályba pedig tizenötöt. A D. osz­tályba neár­ soroztak egyet sem. A házsza­bályok értelmében kijelentem, hogy mind­azok a képviselők, akiknek megbízóleve­lét a B. vagy C. osztályba sorozták, az ügyükben való határozatig tagsági jogu­kat gyakorolhatják. /II, elnökválasz — Következik a Ház elnökének megvá­lasztása — mondja a korelnök. — Mi­előtt a névsor felolvasását elrendelném, felkérem Szepesy Géza körjegyző urat, hogy a házszabályok vonatkozó szaka­szait felolvasni szíveskedjék. A körjegyző felolvassa a házszabályok vonatkozó paragrafusait. Ezalatt a kép­viselők között szétosztják a szavazócédu­­lák­at. Ezen csak ennyi élt: Szavazócédula: Zsitvay Tibor. Más elnökjelölt neve nem is került szóba, tehát csak Zsitvay Tibor nevét nyomtatták rá a szavazócédulára. Jókai Ihász­ Miklós olvassa a képviselők névsort

Next