Uj Nemzedék, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-18 / 39. szám

Péntek, 1927 február 18. Uj Nemzedék ■ ■nmnBnnmnBg3 Most döntenek a bevételi­­elesleg forditásáról — — ,/í népjóléti és a Scullusstárca igényeit elégik­— lei legelső sorban — Az Ú­j Nemzedék tudósítójától. — Ötvenmillió aranykorona felszabadítá­sát kéri a magyar kormány legközelebb Genfben, beruházási célokra. A népszö­vetségi kölcsönből tehát — mint Bod Já­nos pénzügyminiszter a pénzügyi bizott­ságban hivatalosan is közölte — még har­­mi­nckét millió aranykorom marad fenn. A felszabadítandó ötvenmilliót a követ­kező beruházásokra kívánják fordítani: a budapest­i kereskedelmi és ipari ki­kötő építésének folytatására 2.552.000 pen­gőt; az ám­entesítő társulatoknak beruházá­sokra nyújtandó kölcsönre 9.048.000 pen­gőt; községeknek tenyészállatok beszerzé­sére kölcsönként 2.320.000 pengőt; falusi kislakások építésére kölcsönül 6.000.000 pengőt; a mezőgazdasági termények értékesíté­sének megszervezésére 5.800.000 pengőt; közutak és közúti hidak építésére és fej­lesztésére 10.440.000 pengőt; az államvasutaknál szükséges beruhá­zásokra 13.920 pengőt, a posta, távírda és távbeszélőnél­­szük­séges beruházásokra 6.960.000 pengőt. A közvélemény előtt nem újdonság a beruházási program, mert hiszen ez a három, évre előre elkészített és nyilvános­ságra hozott programnak a szerves foly­tatása. Teljesen újnak ígérkezik azonban az a beruházási program, amelyet a költ­ségvetés bevételi feleslegéből kíván meg­valósítani a kormány. Ennek a részletei­ről eddig semmi közelebbi elhatározás nem szivárgott ki. Bethlen István gróf miniszterelnök rendelkezésére a külön­böző tárcák, elsősorban a népjóléti és a kultusztárca, továbbá a kereskedelmi- és a földművelésügyi minisztérium, terveze­teket készítettek és megjelölték azokban igényeiket. Első helyen szociális és kultu­rális célok megvalósítását tervezik. A végleges döntést csak az appropriációs javaslatban kívánja nyilvánosságra hozni a kormány. Az Ádám-üggyel kapcsolatban a Hungária mintáidra akarták átszer­vezni a Turul Bajtársi Szövetséget Hiebelsberg: »Rendet csinálok az egyetemen, de nem Hagyom bántani az ifjuságot“ — Az Új Nemzedék tudósítójától. — — ■ in mw—m­irm .nim­imiw*».... A képviselőházban Csilléry András, mint je­lentettük, interpellációt intézett a kultuszmi­niszterhez az Ádám-ügyben. Klebersberg Kunó gróf kultuszminiszter nagy beszédben vála­szolt az interpellációra. Az egyetemi autonó­mia körét illetően, forrásmunkákra, és a pre­cedensek egész sorára hivatkozva kimutatta, hogy a miniszternek nincs megkötve a keze a kinevezéseknél. Különben egy kis karban öt­hat ember olyan klikket alkothatna, amely nélkül senki még csak javaslatba sem hoz­ható. A tanárok kinevezésére dínos roszsz­a­bály, csak gyakorlat. Az egyetemi kar ezért nem helyezkedhetik a reniten­c­ia álláspontjára, a felelős miniszter intézkedésével szemben.­­ Igaza van Csillérynek, hogy a forrada­lom idején alkalmatlan kinevezések történtek, de más a forradalmi és más az alkotmányos kormány. Vázolta a miniszter azt is, hogy miiért kel­lett új tanszéket felállítani. Hivatkozott Dol­­linger Gyulára, akinek Ádám Lajos első ta­nársegéde volt. A Turul Szövetség szabályait összhangba kell hozni az egyetem szabályai­val. Szükséges, hogy az ifjúsági gyűlések összehívásához előzetesen kikérjék a magisz­trátus hozzájárulását. Minthogy a Hungária Bajtársi Szövetség szervezete igen megfelelő, arra kérte a tudományegyetem urait, hogy a Hungária Műegyetemi Bajtársi Szervezet ren­delkezéseinek szem előtt tartásával a megfe­lelő reformot készítsék elő. — Szigorú vagyok az ifjúsággal szemben, — jelentette ki emelt hangon a kultuszminisz­ter — megszidom őket gyakran ám mindig az atya szeretetével. De a sajtóban megjelent egyes hangokkal szemben, amelyekből ellen­szenv cseng ki az ifjúság iránt, amelyek arra irányulnak, hogy a bosszú meg­torló erejével lépjek fel velük szem­ben, azt felelem: ilyen szerepre magyar kultuszminiszter nem vállal­kozik. — Rendet csinálok, de nem hagyom őket bántani. Csilléry András nem vette tudomásul a mi­niszter válaszát, a képvisel­őház azonban csaknem egyhangúan elfogadta. Értesülésünk szerint rövidesen megtörténik a Turul Szövetségnek a „Hungária“ mintá­jára való átszervezése. Klebelsberg Kunó gróf miniszternek a teg­napi interpellációra adott válasza ügyében megkérdeztük az egyetem orvoskarának egyik te­kintélyes professzorát, aki ezeket mondotta munkatársunknak: — A tanári kar nagy megnyugvással fo­gadja a kultuszminiszter kijelentéseit és örül annak, hogy az Ádám-ügy mé­regfogát elvette és a legnagyobb bonyodalmat eloszlatta. A ta­nári kar a maga részéről is elintézettnek te­kinti az ügyet és kitart az egyetem autonó­miája mellett. Ádám tanár ügyeit továbbra is a rektori biztos intézi. A Bajtársi Szövetség részéről kijelentették, hogy a „Turul" alapszabályai máris majdnem azonosak a „Hungária“ alapszabályaival. ám­ az o­laj a spesznek az n „Anoraxés hcé/uA Székrekedésben szenvedők kérjenek azonnal Ismertetőt a ,,Novolas“ Ön­működő bols­zabályozóról, mehet bárkinek azonnal Ingy­­e­n és bérmentve küld a Szerecsen gyógyszertár, Budapest, V., Dorottya­ utca 13. sz. PARDON!.. I­MM­I­S­ SZURONYOS PASSZIVITÁS. A haza­árulás országcsonkítás gyalázatos októ­berét magasztalta tegnap Propper Sándor szociáldemokrata képviselő, a vörös Ado­tt­isz. Ezen nincs miért megütközni. Ama hitvány október egész természetrajza ép­pen abban adódik, hogy a magyar nemzet megvetéssel gondol rá vissza és csak a Propperek dicsőítik. Az azonban már mé­gis meglepő, hogy Propper azt állítja magáról, hogy ő passzív szemlélője volt a „forradalmi események”-nek. Pardon, azt megszoktuk, hogy az elvtársak min­dent másképp értenek, mint mi, de a pasz­­szi­vitást még Proppernek sent volna szabad ilyen furcsán értelmeznie. Mert hiszen ő v­olt az, aki 1918 gyalázatos októ­berében Sütő József elvtársával egyetem­ben katonaszuronyok fedezete alatt „a nép nevében” elfoglalta, birtokba vette a munkapárt klubhelyiségét. Pardon, de a­­passzivitás nem szokott szuronyokkal hadonászni és ha a szuronyos helyiség­rablás passzivitást jelent, akkor azt­ kér­dezzük: pardon, miket cselekedett volna még Propper, ha véletlenül aktivitásba lépett volna. Jugoszlávia új görög szerző­déssel akarja ellensúlyozni az olasz-albán szerződést Athén, február 17. A jugoszláv kormány közölte, hogy hajlandó revízió alá venni a görögökkel Pangalosz idején kötött, de azóta erősen támadott megállapodást. Ezt úgy tekin­tik, mint ellensakkhúzást az olasz-albán szerződéssel szemben. Jugoszlávia Bel­grád és Athén között sorompót akar állítani Olaszország további balkáni elő­nyomulása elé. Belgrádban azt híresztelik,­ hogy Franciaországon kívül ezt a tervet Anglia is helyesli, amivel azt a hitet akarják kelteni, hogy Anglia tole­rálja ugyan az olasz-albán szerződést, de gátat akar vetni az olasz befolyás to­vábbi elhatalmasodásának a Balkánon. T. i . — Az Új Nemzedék tudósítójától — Az intézeti­­ fennállása nem mentesíti a biz­tosítótársaságot a nyugdíjfizetés kötelezettségétől . Az Új Nemzedék A Kúria több polgári tanácsát egész sereg olyan per foglalkoztatja, amelyekben a bizto­sító társaságok szerepelnek alperesként. A biztosító társaságok nyugdíjas tisztviselői ugyanis kénytelenek voltak két esztendővel ez­előtt a munkaügyi bírósághoz folyamodni, hogy ott döntsék el, várjon tartoznak-e a biz­tosító társaságok, illetve az azok keretében lé­tesített nyugdíjegyletek a nyugdíjilletménye­­ket valorizálni. Ezeknek az ügyeknek túlnyomó rés­ze már felkerült a Kúria elé, ahol minden­egyes esetben a nyugdíjatéz­mény valorizálása mellett döntöttek. Ezekben a perekben azonban még most nem keletkezhetett végleges döntés, mert a múlt év­ben hozott s a magánalkalmazottak nyugdíjá­nak átértékelésére vonatkozó új törvény figye­lembe vétele mellett, előbb a Kúrián szervezett külön bíróságnak kell megállapítania azt az arányszámot, amelynek alkalmazásával a va­lorizációt véglegesen lebonyolítják.­­ Egyik érdekes per a sok közül az, amelyet Gru­m­an Béla nyugalmazott tisztviselő indí­tott a Fonciére Általános Biztosító Intézet r.-t. és nyugdíjegylete ellen. Grünwald Béla a munkaügyi bíróság előtt érvényesített kere­setében azt kérte, hogy mindkét alperest egye­temlegesen marasztalják havi 2 és fél­­millió korona nyugdíj fizetésére. A Fonciére azon­ban az első két fokon pernyertes lett, mert az alsóbiróságok szerint a valorizációs nyug­díjigény teljesítése csupán a nyugdíjegylet kötelessége. Így került az ügy a kúria elé, ahol az alsóbiróságok ítéletének ezt a részét megváltoztatták és felperesnek a kereseti jó­tudósítójától.­a­gát a Fonciére biztosító intézettel szemben is megállapították. Egyebekben a kurta az ítéle­tet feloldotta és a törvényszéket mint felebbe­­zési bíróságot a tényállás kiegészítése után úja­bb határozathozatalra utasította. Kimon­dotta a legfelsőbb bíróság, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a biztosítótársaságok­nak kebeléből létesített nyugdíjegyesületek tulajdonképpen a bizt­osít­óvi­­eset nyugdíjfize­tési feladatát ellátó adminisztratív szervek. Ezeknek a nyugdíjegyletek­nek a létezése a munkaadó biztosítótársaságot a nyugdíjfize­tési kötelezettség alól nem mentesíti. Ezzel a bírói gyakorlattal egybehangzó a múlt évben hozott új törvény is, amely a nyugdíj átérté­kelésére irányadó s amely a szolgálatadó ked­vezőbb anyagi helyzetét vizsgáltatja meg. Grim­wald Béla nyugalmazott tisztviselő eseté­ben azzal védekezett a Fonciére, hogy ennek a nyugdíjasának egy perből kifolyóan tízmillió koronát utalványozot ki, amelyre vonatkozóan olyan nyugtát állított ki a felperes amely ki­fejezetten úgy szól, hogy a Fonciére ellen táp­lált mindennemű igényelt teljesen és véglege­sen kiegyenlítette a felvett tízmillió. Helytelen az alsó bíróságok megállapítása — mondja az ítéletében a Kúria — hogy ez a nyugdíjigények kielégítésére is vonatkoznék s ez a fogalmazás egyáltalán nem mentesítheti az alperest a nyugdíjért, való felelősség alól. Egyebekben a legfelsőbb bíróság ebben az ügyben is bizonyítást rendelt arra vonatko­zóan, hogy számítsák­­ki, 1914. júliu­s első napján milyen összegű nyugdíj illette volna meg a felperest M­atdo­on astatot tárgyalta ma is a HCpilsolólsát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A képviselőházi mai ülését féltizenegy óra előtt néhány perccel nyitotta meg Puky Endre a fel­nöik. Bemutatja a köz­­igazgatási biró­ság átiratát, amely szerint Héjj Imre, a balatonfüredi választókerü­let képviselője ellen beadott panaszt a bí­róság visszautasította. A Ház tudomásul veszi és miután harminc nap eltelt és újabb panasz nem érkezett, Héjj Imre képviselőt végleg igazolt képviselőnek jelenti ki. Azután bemutatja az­ alelnök Fejér vármegye törvényhatóságának fel­iratát amelyben az adómérséklő javaslat harmadik fejezetének mellőzését kéri. Napirend szerint következik az adó­­csökkentő javaslat tárgyalása. Első szó­nok Neubauer Ferenc. Egyetlen egy ellenzéki képviselő sincs jelen, amikor Neubauer megkezdi beszé­dét. — Ezeket a kedvezményeket — mon­dotta Neubauer — az adófizető polgárok már most, február 15-én akarták élvezni. A közönség már várja ennek a javas­latnak az áldásos hatását. Azután azzal a váddal foglalkozik a szónok, amelyet ellenzéki oldalról hangoztattak, hogy a javaslatnak kortescéljai voltak. A pol­gárság nem ennek a javaslatnak a ked­véért hagyta cserben a múlt parlament ellenzékét... Propper Sándor, aki ebben a pillanat­ban lép be a terembe, mindjárt közbe­kiált: — Hanem a nyílt szavazás miatt! Neubauer Ferenc: Hanem az ellenzék magatartása miatt. Neubauer ezután az önkormányzati tes­tületek gazdálkodásáról beszél. Kifejti, hogy ezeknek a testületeknek anyagi vi­szonyai a forradalom óta so­kat változtak. Az önkormányzati testületek mindaddig állami támogatásra szorultak, amíg a Kállai­-féle reform nem változtatott hely­zetükön. Gyökeres változást azonban csak a szanálás hozott. Ekkor egyik napról a másikra arra ébredtek egyes önkormány­zati egyesületek, hogy a szegénységből rendkívül nagy gazdagságba jutottak. Ez a hirtelen gazdagodás vezetett azután olyan gazdálkodásra, amelyet a jövőben a kormány ellenőrizni óhajt. Érdekes volna, ha a pénzügyminiszter kimutatást készíttetne arról, hogy az a kilencvenmil­lió pengő, amelyet az állam az önkormányzati testületek részére át­engedett, milyen arányban kerül szétosz­tásra a rendezett tanácsú, a törvényható­­ság a városok, a nagy- és kisközségek és a járási székhelyek között. Azt, .hiszem, nem tévedek, — mondotta — ha azt állí­tom, hogy ennek négyötödrészét a váro­sok kapják. Állatvásár. A sertésvásáror, tartott volt az irányzat. Arak: zsirsert­és öreg fa 1.51—1.54, fla 1.42—1.50, fi­a­tal nehéz 1.56—1.60, közepes 1.54 —1.56, könnyű 1.26—1.44, szedett közepes 1.49— 1.56, angol hússertés 151—1.86, süldő 1.28—1.43 pengő. Szalonnáé félsertés 1­68—1.84, sózott sza­lonna 1.52—1.56, lehúzott hús 2—2.16,­­sir 1.80 pengő kg.-ként.

Next