Uj Nemzedék, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

4 Uj Nzemzsdék Kedd, 1927 feb­ruár 1 Egy féltékeny, de tehetséges boxoló knock-outolta riválisát, kiverte a fogait a segédeknek és utána kijelentette: nem párbajozik — Az Új Nemzedék tudósítójától. — B. Sándor, a Fővárosi El­­ iktOTMrtos Művek tisztviselője hosszabb ideje udvarolt már egyik kolleganőjének, aki néhány hónappal ezelőtt eljegyzett mer­nyaszonya itt lett. (Ma már­ felesége.) A jegy­esség idején történt, hogy B. Sándor eg vízben, a városban való híja közben programon kívül találkozott­­mennyasszonyával. A leány, a vőlegény előtt ismeretlen fiatalemberekkel sétált a budai Dunapart platánjai alatt. Noha B. Sándor természetéhez tartozik a szörnyű féltékenység, mindamellett e pillanatban még nem érkez­tünk el a dráma végső kifejlődéséhez. Igaz hogy az ismeretlen fiatalember tíz lépéssel előbb, míg a vőlegény odaérkezett volna, már is ajánlotta magát és hirtelen sarkon for­dtát, viszont az is megfelel a tényeknek, hogy R. Sándor azonnal felelősségre vonta menyasszonyát, hogy ki volt az a rapid? távozó nyurga fiatalember. — Egy volt­­iskolatársam — mondotta a kis­asszony könnyedén odavetve s mondhatta an­nál is inkább, miután két esztendeje érettségi­­zet ő is az egyik gimnáziumban.­­ Miután az is­kolatárssal való véletlen talál­kozó még­sem igen tetszett B. Sándornak és a féltékenység zöldszemü szörnyetege tüzet le­helt belőle , összevesztek,­ örökre meghara­gudtak. Csak természetes, hogy másnap már ismét a legjobb barátságban voltak, mintha mi sem történt volna. Egy darabig felhőtlenül derült fölöttük s mélységesen kék az ég. Ám ismét megjelent a horizonton az a bizonyos nyurga fiatalember. Az iskola­,­társ. Megint úgy, mint a múltkor: váratlanul. Il­letően B. Sándor találkozott velük, véletlenül. Most meg a Császádrícerfbcn■ B. Sándort elön­­tötte a vér. A meglepett­­iskolatársát angifolja,­ hogy az szóhoz juthatott volna, egy bokor mögé rántotta s ott, minden feltűnés nélkül szabályos horogütéssel leteritette. Számolhat­tak annak tízig, nem kelt fel Amikor tápász­­kodott, akkor is fuldokolva, mert egy foga a torkán akadt. — Az Istenért, Sándon, mit csinált azzal a szegény fiúval!­­* kiáltott a leány, aki csak most kapott észbe a villámgyorsan történt döbbenetes esemény után — Elintéztem az iskolatársát! — mondotta az erősebb f­elsőbbség­ével. Az iskolatárs éppen akkor táp­ászkod­ott. Rázta a magáról a bokor aljáról rátapadt gö­röngyös homokot. Talán sirt is egy kicsit.­­ —­ Ezért még felelni fog! — mondatta bár fizepegve, de vészjóslóan. A kisasszony vetetette magát köztje, hogy az újabb kakasviadalnak elejét vegye. Már most, hogy teljesen tisztán lássunk e sajnálatos eseményekben, tudnunk kell, hogy az iskola­társ mindösze 22 esztendős, a vőle­gény pedig huszonnyolc felé jár. Egyik vézna, a másik eredig kit­űnő atlétája közismert sport­­egyesületünknek, ahol újabban mint ökölvívó nagyságot is emlegetik. Viszont a menyasz­­szony e megrázó jelenet hatása alatt beval­lotta, hogy az iskolatárs régóta gyengéd érzel­mekből viseltetik irányában, igaz, viszonzás nélkül. Noha szíve B. Sándoré, azért, még sem akarta­, hogy kis lényegtelen ismerőse rossz emlékekkel távozzon mellőle. Lassanként akarta kiábrándítani. Nem egyszerre. Jelszó: az idő gyógyít. B. Sándor lassanként azon vette észre magát, hogy foglya lett a szavak édes muzsikájának. Lerakta a fegyvert. Már hajlandó volt bocsánatot is kérni az ifjútól és amilyen temperamentumos, magát kezdte­ korholni immár belátott neveletlenségéért. Lassan, megbékélve azzal a gondolattal, hogy bocsánatot kér a vérig sértett if­jútól, haza­ment. Másnap a rendes időben megjelent a hivatalában, ám tíz óra felé két fiatal úr jelent meg nála. Ketten összesen alig-alig múltak negyvenesztendősek. — Uram. — mondta az „idősebb“, kinek ar­cán még huszonegy tavasz minden üdzsége pi­­roslott. — Uram! nevezze meg segédeit. A másik hozzátette: — Mi X. úr segédei vagyunk, akit ön gyáván brutalizált! . . . B. Sándor nagyot nyelt. Kolerikus ember. Hirtelen nem tudta, hogy melyik gyerek fejét harapja le. Összeomlott lelkében minden béke­­vágy! Beszaladt kalapjáért, kabátjáért és le­rohant­ az ifjakkal az utcára. Valósággal őr­jöngött magában. Talán már nem is tudta, hogy a „segédek“ kisérik. A csöndes Duna­­partra került egy kültelki utcán át. Sarkában az ifjak. — Hát még nem határozott! — szólalt meg az egyik. — Ki akar bújni a lovagim felelős­ségre vonás alól . . . No még csak éppen ez kellett! B. Sándor szétütött a segédek között. Kit jobb arcon tra­fólt el, kit balon. De mindegyiket jól, alaposan elvárta. — A­­molesztálásért ez a lovaglás elintézés! — üvöltötte' szinte m­a Mrilával... ' . . . ■ ( Ekkor már az Elevátor körül posztoló­­rendőr a „tetthelyre“ érkezett. V. kerületi ka­pitányság. Feljelentés könnyű testtelítésért. És most ki­ntetőjárásbírósá­­gi tárgyalás. B. Sándor a tárgyaláson hajlandó volt ün­neplésen bocsánatot kérni. Főleg azért, mert mindhárom, ellenfele sokkal gyengébb volt ná­lánál és meggondolatlan ifjak. A sértettek a bocsá­ne­tkérést nem fogadták el. A bíró ítélt. A nagyon enyhítő körülmények figyelembevé­telével B. Sándort háromszor 10 pengő fő- és 30 pengő mellékbüntetéssel sújtotta. Az ítélet végrehajtását azonban 3 évre felfüggesztette. Ám a sértettek sem úsztak meg szárazon. A bírói megokolás ugyancsak rájuk terítette a vizes lepedőt. Ez bizonyosan feltütölte pár­­bajmániájuk­at, ha ugyan már előbb nem ha­tott rájuk nagy mértékben lehangolóan — B. Sándor vasakig... Mielőtt élet-, balesetbetöréses­­lopás-, kihizasítási-, temetkezési-, szavatossági-, autó-, harang- vagy egyéb biztosítási ügyleet köt, forduljon bizalommal személyesen vagy írásban a Központi Sajtó­­vállalat R.-Z. Biztosítási Osztá­lyához, IX., Üllői­ út­c, félemelet. Telefon: J. 99—56, J. 99—57, J. 99—58. Millió és millió székrekedésben szenvedő ember tapasztalta már, hogy a különböző hashajtók szedése a legtöbb esetben puffadtságot görcsöt, csikarást stb. idéznek elő és dacára annak, hogy az adagot állandóan fokozni kénytelen, idővel azok teljesen megszokottá válnak. Aki a has­­hajtók helyett önműködő bélszabályozót használ, sohasem fogja érezni azt a püfffedtséget,­­görcsöt hasmenést stb., amit számos hashajtó előidézhet, mert a NOV­OLOX a bélfalat és bélizomzatot nem ingerli, nem sz­­edik fel, a bélfalat bevonja, sikamlóssá teszi a beleket és a béltartalom ezáltal könnyen kiürül. Használata nincsen tetőhöz kötva, adagját nem kell fokozni. Kérdezze meg orvosát. Kapható minden gyógysorban. Főraktár. SisrepieitayeíjjfszertárR*j»* ii. Kénen ingyen ismertetőt. — Vid­éki rendelések aznap elintéztetnek. ints többé székráedés! Czája János kétvállra fektette a cseh birkózóbajnokot, ezért megkéselték — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Egy Prágából érkezett, távirat példát­lanul álló botrányról számol be, amely ■szombaton este a városi cirkuszban ren­dezett professzionista bir­kózóversenyen történt. Az eset szenvedő h­őse Czája Já­nos magyar birkózóvilágbajnok, aki már a legutóbbi prágai versenyen is győztes­ként hagyta el a porondot. Czája a most rendezett versenyen Fristensky cseh bir­­kózóbajnokkal került a döntőbe. A mér­kőzést nagyszámú közönség nézte végig. A küzdelem mindvégig elkeseredett volt. A cseh bajnok többizben tiltott fogá­sokkal operált, ami annyira dühbe hozta Czája Jánost,­­hogy Fristenskyt fölemelte a magasba, nagy lendület­­tel ledobta a szőnyegre és kétvállra fektette. A közönséget a magyar bajnok győ­■­zelme annyira feldühösítette, hogy tün­tetni kezdtek ellene. A csőcselék betört a porondra, majd amikor Czája János az öltözőjébe haladt, a tömeg köréből valaki ol­dalba szúrta. Czája Jánost mindjárt elöntötte a vér, de saját lábán ment az öltözőjébe, ahol az ügyeletes or­vos részesítette első segítségben. Az Új Nemzedék munkatársa a botrá­nyos merénylet részletei felől érdeklődött Czája János testvérbátyjánál, a Budapes­ten tartózkodó Czája­­József világbajnok­nál, aki azonban az esetről még nem ka­pott értesítést. Elmondotta Czája József, hogy Prágában már az elmúlt versenye­ken is életveszélyes fenyegetésben része­­sítetteik Czája Jánost, aki azonban ennek ellenére mégis elment a­ prágai ver­senyre. Coolidge ragaszkodik az Unió flottájának fejlesztéséhez — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Washington, január 30. A költségvetés megvitatására összehí­vott­ államtitkárok szokásos félévi érte­kezletén Coolidge elnök behatóan nyilat­kozott az ország pénzügyi és katonai helyzetéről. Félreér illetet­len utalással az ellenzéki akcióra, amely a kongresszus­ban három új cirkáló építése ellen folya­matban van. Coolidge kijel­entette, hog­y mint a hadsereg és a haditengerészet fő­parancsnoka, teljes tudatában­ van fele­lős­ e­.'gének ez ország katonai készenléte terén. Az Egyesült Államok, mondotta, a béke szószólói. Ne estik kerüljük az olyan cselekményeket, melyek fegyverke­zési versengésre való felhívásnak volná­nak tekinthetők, hanem ellenkezőleg te­gyünk meg minden erőfeszítést abban az irányban, hon­y ezt a versengést minden­­korra kik­üszöbölj­ü­k. Coolidge ezután utalt arra, hogy a kor­mány a közadósságokat 19 milliárd dol­láron alul lévő összegre csökkentette. Majd így folytatta az elnök: A közadós­ság közvetlen összefüggésben áll a kato­nai készenléttel. Abban a mértékben,­­aho­gyan közadósságunkat csökkentjük és a nagy kamatterheket kiküszöböljük, ugyanabban a mért­ékben erősítjük meg katonai készenlétünket és csökkentjük egyúttal a lakosság terheit. — Amire nemzetvédelmünknek szük­sége van, — mondotta — nem más, mint a megfelelő felkészültség. Ez felel m­eg hagyományos magatartásunknak vala­mennyi nemzettel szem­ben, ebben nin­csen elbizakodottság, ebben nincsen gyön­­geség. a cipisisiSErra G­racSlaca Hitű ük­ alatti flófatartítsát -- Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Megírtuk, hogy a polgármester súlyos sza­bálytalanságok mi­ia­tt megsemmisítette a szo­ciáldemokrata cipészmunkások tavalyi köz­­gyűlésének határozatát és új közgyűlés meg­tartására utasította a szövetséget. Ezt a hatá­rozatot most a belügyminiszter is jóváhagyta, azzal a hozzáadással, hogy hatósági biztost iü dének ki a közgyűlésre mert így akarják annak, szabályszerű lefolytatását biztosítani. A szakszervezet vezetősége vasárnapra hívta össze a közgyűlést. Úgy látszik azonban, a szo­ciáldemokrata vezetőemberek ezúttal­­is meg­teh­e­k mindent, hogy a közgyűlésen az ő akaratukat érvényesíthessék. Az alapszabá­lyok előírják, hogy taggyűlésen kell meg­vá­laszt­­a­ni a közgyűlési kiküldötteket. A mun­kások azonban megdöbbenéssel látták, a taggyűlés mellőzésével egyszerűen ugyanazokat nevezték ki küldötteknek, akik a szabálytalanul lefolytatott múlt évi közgyűlés résztvevői voltak. Az is feltűnő volt, ho­gy a közgyűlést érvény­telen­ítő polgármesteri határozat meghozatala óta , a szakszervezet vezetősége nem mindenkitől fogadta el a tagsági díjat. A munkások ezt újabb taktikázásnak tekintik.. Az alapszabá­lyok értelmében ugyanis a közgyűlésen csak az vehet részt, aki a tájsá­rolókkal nincsen hátralékban. Azzal tehát, hogy a­ tagok egy részétől a vezetőség nem hajlandó a tagjá­ru­­lékot elfogadni, lehetetlenné tették számukra, hogy a közgyűlésen részt vegyenek. Értesülésünk szerint egyébként a szociál­demokrata cipészszakszervezet ellen a vizsgá­lat nem ért véget. A belügyminiszté­rium ugyanis további vizsgálatot rendelt, el a szövetségben előfordult szalut­ty talan­sá­gok ügyében. Ez a vizsgálat ki fog terjedni arra is, hogy a szövetség egyes vezetői, különösen azok a titkárok, akik legfőbb hangadók a szociáldemokrata cipész szakszervezet­ben milyen szerepet töltöttek be a­­(Károlyi-forradalom és a kommunizmus , alatt. Egy belügyminiszteri rendelet értelmében ugyanis csak azok vehetnek részt egyesületek vezetésében, akik nem exponálták magukat a kommunizmus alatt. A vasárnapi közgyűlésen részt akarnak venni azok a cipéerm­­ukások is, akiket a ve­­­zetős­ég kizárt. Ezt a kívánságukat be is jelen­tett­ék. A közgyűlés azonban nem járult hozzá ahhoz, hogy a kizárt munkások­ elmondják vé­dekezésüket. Érdekes, hogy a felszólalók nagy része a kizárt mun­kások mellett foglalt állást. Amikor azután a szavazásra kerfü­t a sor, az elnökség legnagyobb meglepetésre nyílt szava­zást rendelt el. Úgy látszik, a szociáldemokra­táknak csak akkor kell a titkos szavazás, ami­kor a saját bőrükről van szó. így is a hetven megjelent, kiküldött közül tizenegy a kizárás ellen szavazott, nyolcan pedig remi szavaztak. Értesülésünk szerint a kizárt mun­kások ezt a közgyűlési határozatot is megfellebbezik. I HALLER ISTVÁN 1 I HARC I 1 NUMERUS 1 I CLAUSUS 1 I KÖRÜL I A KÖNYVPIAC SZENZÁCIÓJA I - - ———————!

Next