Uj Nemzedék, 1927. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

• 4 ' Ara, 1O miVVi Clgftsstést árt Egy MM Bli­wr 1W —— MM MM VIETWKM / Szerkesztésé* és Mmdéhl. kért 3 ne»*6 *» fillér, PjflS 111S fetOfsl «MMt hKEI Vifl JUkT SPB^V/ vetali V., Honved-u. 10. «„.dévr. »pe«,Sé° H gif 111 ni Q-n J-, IQ, ir-üim-J rnrp _ —„Bl fillér. Egy«. ar. 11^ HfflBhtBB .rfgSg&K MBMjgd­T UBS JBT hivatalok: Vill., Rákóczi, helyben, vidéken és ««88 gg§§fg fSlfS «MPMBi Hg^r­nt 1. Tel., J. 136-06. Teréz­pályaudvaron 10 fil. MÜ» Jggg|$ IM «EflagsBW. BPS SMsmlxSStá kBrnt 62. Telefon: 121-41. tér.­ Hirdetések mii. SfisKUff Bflem WSg Hj%8H fgffg­ggSSVmMiI., Országházi. 1*. Tel.« Ilméteren díjszabás íf rmr*i er&M rajai rf Thmfk­, 123-65. II.,Batthyány-tér 6. szerint. •‡•‡•‡ jg|||| M18h BSÜ füg Ppf «• * Telefoni 119-22. •* IX. évfolyam 98. (2241.) sszám + Vasárnap ♦ Budapest, 1927 május 1. ion az ciinSiQl£. Egy billió kétszázötven milliárd ko­rona hasznos beruházásra szánt összeget szavazott meg tegnap a minisztertanács. Azért írjuk ezt az összeget koronában, hogy a nagy számokra berendezett ma­gyar gondolkodás megközelítse a 100 mil­lió pengő jelentőségét és a beruházás ér­tékét. Ez az elhatározás megítélésünk szerint nagy lökést fog adni a magán­­gazdasági élet szanálásának és remélhe­tőleg véget vet a munkanélküliségnek, amely egyébként az utolsó időkben csök­kenőben van és elvesztette katasztrofális jellegét. Nem habozunk kimondani, hogy mi a munkanélküliség megszüntetése te­kintetében nemcsak a szorosan vett kézi munkások foglalkoztatása terén várunk eredményt­, hanem jótékony hatást vá­runk amaz értelmiségi rétegek tekinteté­ben is, amelyek foglalkozás nélkül vív­ják a mindennapi kenyérért szomorú életküz­delmeiket. Magántisztviselők, mér­nökök, végzett diplomás emberek serege juthat kenyérhez a beruházások körül. Ebből a szempontból kívánatosnak kel­lene tartanunk, hogy a kormány ne csak az i ipari és mezőgazdasági munkanélkü­liek sorsát, hanem a munkanélküli értel­miség szörnyű nyomorát is tartsa szem előtt. A beruházási program főbb vona­laiban bizonyára készen van. A pro­gramot a pénzügyminiszter a húsvéti szünidő alatt állította össze az egyes minisztériumok szükségletei szerint, s fel kell tennünk, hogy olyan munkála­tokról is van szó, am­­elyek biztosíthatják a munkanélküli értelmiség kenyerét. Ebből a szempontból is üdvözölnünk kell a több, mint egybillió,­ beruházási programot. S tehetjük ezt annál inkább é rhezi a pénzű «Tinin «a’der IX. jelentése, amelyet az államháztartás nyolc hónapi gazdálkodásáról adott ki, a gazdasági élet javulása mellett bizonyít­ó adatai sok tekintetben megnyugtatók. Nem kell te­hát attól■ tartanunk, hogy a 100 millió pengős beruházás költségei megingatják a nehezen elért egyensúlyt. Ellenkezőleg: a beruházások új pénzt, visznek be a ter­melés el­ernyedt vérereibe, az új erők új munkára serkentenek s megerősítik az adófizetéssel nagyon megterhelt emberek helyzetét. A pénzügyi gazdálkodásban nem feltétlenül a sok adó a baj, hanem az a baj, amikor az adófizető nem bírja el, csökkenő termelése és kimerülése miatt, az adót. Az a pénzügyi politika, amely csak kiszivattyúzza a zsebekből a pénzt, az adófizetési teljesítőképességet elsor­vasztja, a fejlődés útját elvágja és az államháztartás bevételeinek csatornáit el­dugaszolja. A helyes politika: erősíteni az adófizetők helyzeti energiáját, mert minél nagyobb a termelés, minél több az adófizetőképes állampolgár, minél eleve­nebb a munka, annál biztosabb az­ adófize­tés és annál zavartalanabbal sáfárkodhat, a nemzet értékelt­et, a pénzügyi politika. Bizonyos az is, hogy az adófizetést kre­­hajtani nem szabad. A háború előtt lezaj­lott évtizedekben aggasztó dolog lett volna a pénzügyminiszter jelentésének az az adata, hogy az 1926—27. költségvetési év első nyolc hónapjának bevételi több­lete 84,5 millió pengő, ami azt jelenti, hogy nyolc hónap alatt csaknem egy bil­lióval haladták túl a bevételek a kiadá­sokat. Ez a túladóztatást, az illetékek, vá­mok és jövedékek túljö­vedel­mezését je­lentette volna. A mostani helyzet azonban más. Az államnak olyan feladatai van­nak, amelyeket a háború előtti idők nem ismertek. Most nem lehet folyó kiadáso­kat kölcsönökből fedezni, nem lehet a be­ruházásokkal évtizedekig várakozni, nem lehet a lerongyolt és alig talpra állt ál­lami üzemeket fejlesztés nélkül hagyni, nem lehet az állammal szentben emelt jo­gos igényeket egy gesztussal az útból félreá­ll járni. A bevételi többletek amúgy is inkább csa­k látszólagosak s ha nem lennének meg, mérhetetlen erőfeszítéssel, a polgá­rok teljesítőképességének igénybevételé­vel kellene előteremteni. Hová jutna ez az ország, ha a vasút, a posta fejlesztése megár­tana, ha nem jutna pénz a karban­tartási, a fejlesztési munkálatokra , ha az állam kénytelen lenne leinteni azokat a jogos igényeket, amelyeket az állami alkalmazottak, munkások és nyugdíjasok emelnek? Hiszen e tekintetben még egy­általán nem ment el az állam addig a határig, ameddig elmenni lehet. Nagy örömmel és elégtétellel vesszük a 100 millió pengős beruházási program hírét. Majd amikor a program részletei­ben is ismeretes lesz, hozzá fogunk szólni még a kérdéshez. Most csak üdvözöljük az elhatározást, amelytől a gazdasági élet fellendülését, a nyomasztó helyzet enyhülését reméljük. Az ejtőernyőugrás sikkasztás miatt „A köztisztviselők lakásai a legsötétebb és legkevésbé levegős helyeken találhatók..." A főváros megdöbbentő statisztikát adott ki a tisztviselők a lakásviszonyokról — Legrosszabb a katolikus, legjobb az izraelita tisztviselők helyzete A köztisztviselők egyötödrésze egyszobás lakásban lakik — Az Uj Nemzedék tudósí­tója tól. — N­ycfak­y Lajos dr., a székesfőváros Statisztikai Hivatalának igazgatója, a Statisztikai Értesítő mai számában a­­köztisztviselők lakásviszonyai­ró­­­ közöl rendkívül­ érdekes adatokat. Hivatalos megállapítás szerint Budapesten az 1925 évben végrehajtott lakásstatisztikai fel­vétel 25.085 olyan lakást talál, melyben a családfő köztisztviselő volt. Ezekben a lakásokban 98.847 lakót találtak, ami a főváros lakosságának egytized részét je­lenti. A köztisztviselői lakások közül, azok­nak egyötöd ré­sze egyszobás lakás volt. A kétszobás köztisztviselői lakások az összes kétszobás lakásoknak 39,8 százalé­kát jelentették, a háromszobás lakásokra a köztisztviselői lakásoknak egynegyed­része, a négyszobás lakásoknak pedig 10,8 százaléka esett. A négyszobánál nagyobb lakásokból a köztisztviselői karra alig 5,5 százalék esik és ezekben a köztisztvi­selőknek alig egy százaléka lakik. A köztisztviselői lakások közül az egy­szobás lakások túlnyomó része (81,3 szá­zaléka) nem volt fürdőszobával­­ felsze­relve. A kétszobás lakások közül már csaknem a fele résznek nem volt fürdő­szobája. A nagyobb lakásokban a fürdő­szoba mind általánosabb. A háromszo­bás lakások közül csupán 13,7, a négy­­szobás lakások közül pedig 4,5 nélkülözte a fürdőszobát. A köztisztviselői lakások között a földszintein fekvők, tehát a legsöté­tebb és a legkevésbbé levegős laká­sok fordulnak a leggyakrabban elő. A Statisztikai Értesítő ezután részle­tes adatokat közöl arról, hogy a bérhá­zak hányadik emeletén vannak a köz­­tisztviselői lakások, majd kimutatja a lakássűrű­ség arányát. Részletes felsoro­lást közöl még azokról a lakásokról, amelyekben három-négy, illetően hat­­tíz lakó lakik. A lakássű­rűségi adatok szomorú fényt vetnek a köztisztviselők lakásviszonyaira. Érdeklődésre számíthatnak azok az adatok is, amelyek a konyha hiányát, vagy a feleskonyha használatát bizo­nyítják. Megdöbbentő a lakásstatisztikával kap­csolatos vallási megoszlás. Erre vonat­kozóan a hivatalos statisztikai értesítő a következőket mondja: — A lakásstatisztika szerint a köztiszt­viselők lakásaiban 16.119 esetben vallotta magát a családfő római katolikus vallá­­súnak, 3356 esetben reformátusnak, 2007 esetben ág. ev.-nak, s 2544 esetben izraeli­tának. A római katolikus­­vallású családi­ lakásviszonyai valamennyi vallásfe­lekezet közül határozottan a legked­vezőtlenebbnek látszanak Lakásaik közül 20.8 százalék volt egy­szobás, 39.8 százalék volt 2 szobás, 24.1 százalék volt 3 szobás, s 9.1 százalék volt 4 szobás.­­ ■ Csaknem ugyanolyan mértékben mos­tohák a református vallású családfők lakásai is. Lakásaik között ugyan a 3 szobás (26.9 százalék) s a 4 szobás (11,5 százalék) lakás­­típus ugyan sűrűbben fordul elő, — aminthogy az 5 és többszobás lakások is, — de viszont az 1 szobás lakások aránya éppen ennél a vallásfelekezetnél legna­gyobb (21,6 százalék), jórészben annak kö­vetkeztében, hogy 2 szobás lakásokat ta­láltunk, a református vallású családfők lakásai között ritkábban (37,1 százalék). Az izraelita vallású családfők lakás­­viszonyai sokkal kedvezőbbek. Laká­saik között eg­ytizedrésztnyi sincs (9 százalék) 1 szobás lakás, s ami még fontosabb, ennek ellenére a 2 szobás lakásaik aránya (42,4%) is csak lé­nyegtelenül több, mint a római kato­likusnél és a refo­rmátusnál. Viszont az izraelita köztisztviselők lakásai között csaknem egy harmadrésznyi arányban (32,4%) adódnak 3 szobás lakások s 4 szobások is 11.4%-nyi arányban fordulnak elő. Az izraelita köztisztviselők kedvező la­kásviszonyaihoz csupán az ág. ev. köz­­tisztviselők lakásviszonyai hasonlíthatók, noha az előbbiek jóságát ezek sem, érikk el. Mert ha egyfelől 4 szobás lakást (14 szá­zalék) sűrűbben is látunk nálunk, viszont az 1 szobás lakások aránya majdnem két­szer akkora (16,4 százalék), mint az izrae­litáknál s az utóbbiaknál annyira jelleg­zetesen feltűnt 3 szobás lakások arány­­száma is 22,7 százalékra zsugorodik ■vissza.“ A köztisztviselői háztartások helyzetét éppenséggel nem­­valami jószínben tünteti fel az, hogy e háztartások csaknem pon­tosan kétharmad részében (65,7 százalék) cselédre egyáltalán r­em tellett. Ezután következik a háztartási alkalmazottak pontos statisztikája, majd az ismertetés így fejeződik be: E számok mind azt iga­zolják, hogy a köztisztviselői kar hely­zete egyáltalában nem rózsás s leredukált fizetése és lakpénze távolról sem elégsé­ges ahhoz, hogy lakásigényét a modern egészséges és kényelmes lakásnak megfe­lelően elégíthesse ki. ——— Jószerötsssás tagú anarchista btínssövetííesetet le a párisi Ász államfők, kiirtására késszültek — Bűn­­tanyájukon 600 bombát foglaltak le — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Páris, április 30. A Petit Párisién jól értesült forrásból a kö­vetkező fantasztikusan hangzó jelentést közli: Az elmúlt napokban a párisi rendőrség a kom­munisták lakásaiban tartott házkutatások fo­lyamán 1500 tagot számláló nemzetközi anar­chista­ bandát leplezett le. A banda többnyire spanyo­lokból és olaszok­ból áll s a szervezkedés célja kifejezetten az volt, hogy a banda tagjai merényleteket kö­vessenek el államfők és kormány­elnökök ellen. Az anarchistaszervezet propagandairatokat is terjesztett s tagjait oly módon fegyverezte fel, hogy a fegyverekhez szükséges pénzösszegeket betörések útján teremtette elő. A lap szerint az anarchisták Parisban és környékén nem ke­vesebb, mint 160 betörést követtek el. Paris egyik külvárosában a banda megbízásából 3200 bombát készítettek, amelyből a rendőrség eddig csupán 600 bombát foglalt le. Az anarchisták — akik egyébként egytől-­ egyig többszörösen büntetett előéletűek­­­ a kommunistákkal karöltve tevékenykedtek. A­ folyamatban levő nyomozásról a rendőrség egyelőre, nem ad ki hivatalos jelentést.

Next