Uj Nemzedék, 1927. július (9. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-10 / 154. szám

Vasárnap, 1927 Július 19. Uj Nemzedék Tanyabizottsággal, telefonnal, tér­­képpe­l$2(vi$elö-kSrcnd€lls^€hhel emelik a tanpvilág életszínvonalát — Az Új Nemzetiék tudósítójától. — Az ország lakosságának ötödrészét ér­dekeli a legközelebbről Scitovszky Béla belügyminiszter új rendelete, amely a jövő héten jelenik meg a magyar tanya­­világ közigazgatásának a megjavításá­ról. Az évtized­ek óta megoldásra, váró kérdés kiterjedt anyagát Vadnay Tibor h. államtitkár dolgozta fel, a szakember hozzáértésével és igazi szociális érzékekel. A rendelet fő célja az, hogy a hatóságot közelebb vigye a tanyai lakossághoz. Mindenütt a­ helyi viszonyokhoz kell mérni a szükséges intézkedéseket, hiszen a hatmillió hold területen szétszórt másfélmillió sz­ínmagyar lakosság életviszonyai mindenütt máskép ala­kulnak. Nyomatékosan figyelmezteti a belügy­miniszter az önkormányzati­ testületeket, hogy az esetleges áldozatoktól sem sza­bad­ visszariadni, mert nem lehet to­vábbra is a mai viszonyok között, hagyni az elhagyatott tanyavilágiban sínylődő magyar testvéreinket. Részletesen szabályozza, a rendelet, a tanyáik önálló községgé alakítását, amit ezentúl nem akadályozhatnak meg az anyavárosok vagy anyaközségek önző anyagi érdekből. A sűrűbben lakott tanyákon tisztvi­selő kirendeltséget szerveznek. A kirendeltség munkája kiterjed a­z adókezelésre, az an­yai könyvezelésre,­ bí­ráskodásra kisebb ügyekben és hasonló dolgokra. Ahol ilyen kirendeltség szerve­zése korai lenne, pusztabirót vagy tanyai esküdtet kell állítani, aki a kisebb köz­­igazgatási ügyek elintézésére alkalmas. Itt bekapcsolják a tanyai tanítókat is. Mindenütt a tanyai lakosság érdeké­ben kell végrehajtani a szükséges köz­­igazgatási területi változtatást. A szét­szórt és­­ritkább lakosságú tanyákon meghatározott, időközökben körutat kell tenniük a főszolgabíróknak a gazdaságii felügyelők és a többi szak­emberek kíséretében, hogy tudomást sze­rezzenek a lakosság panaszairól és rög­tön intézkedhessenek. Tömegesebb rend­őri bíráskodási ügyekben a tanyák hely­színein kell megtartani a tárgyalást. Tö­kéletesítik a tanyai közbiztonsági szolgá­latot is. A városok és községek költség­­vetéseiben gondoskodni kell a­ tanyai igazgatás meg­javításával járó kiad­ások­ról. Rendezik a hatósági iratok kéz­­esí­­tését is és a tanyai építkezést könnyebbé, jobbá teszik. Igen fontos rendelkezés a tanyaköz­pontok és a szervezendő tisztviselőkiren­­deltségek telefonnal való ellátása. A ta­nyai tűzoltóság megszervezése, a tanyai gazdakörök támogatása szintén szerepel a­ rendeletben. Az illetékes törvényható­ságoknak mindenütt gondoskodniuk kell arról, hogy a temetés a tanyákon ezentúl­ ne történjék oly nagy költséggel és a ke­­gyeletes érzés megsértésével. Szabatos és részletes tanya­térkép készítésére is uta­sítást ad a rendelet. A rendeletben nem érintett, de a helyi viszonyok szerint esetről-esetre felmerülő bajok és pana­szok ügyében haladéktalan előterjesztést kér a belügyminiszter. Végül tanyabizottság felállítására szólítja föl a törvényható­ságokat. A bizottság szívén viselné a ta­nyák népének ügyes-bajos dolgát. A bel­ügyminiszter nem készít egyelőre, új ta­nyai törvényt, erre csak akkor kerülne sor, ha a rendelet gyakorlati keresztül­vitelében nem tapasztalna kellő érdeklő­dést és készséget a törvényhatóságok ré­széről. Scitovszky belügyminiszter és Vadnay­­államtitkár a leghelyesebb intencióval fogtak hozzá a kérdés rendezéséhez és most már csak a törvényhatóságokon múlik, hogy valóban történik-e valami a rom­alakosság életszínvonalának az eme­léséért. Soketer kilométert ta­lálhatnak az ászók magyar gumival — Az Új Nemzedék tudósítójától — Ismeretes a „Budapest Székesfővárosi Engedélyezési Tanács“-nak az a rendel­kezése, amelynek értelmében az autófu­­varozási engedélyeket csak oly feltétel alatt adják ki, hogyha az erre jogosult magyar gyártmányú kocsit és magyar gyártmányú autóalkatrészeket használ. Nagyon sokan, mielőtt az autó­rendszá­mokat, megkapták volna, már jó előre megvásárolták külföldi kocsijukat és ez a magyarázata, hogy a minisztériumnak azután a legutóbb kötött francia keres­kedelmi szerződés értelmében engedé­lyeznie kellett a külföldi közüzemi autók forgalomba állítását. Az egyes külföldi autópneumatik-kép­­viseletek már kezdettől fogva nem jó szemmel nézték az illetékesek rendelke­zését. Többször fordultak panasszal a ke­reskedelmi miniszterhez a magyar Cor­­datic-gm­il előnyben részesítése miatt. Többek között azt is hangoztatják, hogy a magyar autógumikat nem­ lehet a kül­földi kocsikra felszerelni. Mondanunk sem kell, hogy ez nem áll, mert ma már magyar autógumival minden­ külföldi kocsit fel lehet szerelni. _ Az egyetlen magyar gumigyár — örömmel mondhatjuk­­—­ kielégíti a leg­kényesebb autósok igényeit is, annyiféle szériájó pneumatikát készít, hogy még a külföldi kocsik közül is bármelyik fel­szerelhető a Cordat­ic-gum­i­val. Az utóbbi évek eredményei bizonyítják, hogy a magyar C­ordatic-gumival felszerelt autók mind a versenyeken, mind a több száz kilométeres túrákon is kivétel nél­kül megállják a helyüket. A magyar gumikkal sokezer kilométert lehet futni, akárcsak a külföldiekkel, sőt talán még többet, mert a magyar autógumikat már a rossz magyar utakhoz méretezték. SEMPERIT autó-és motorpnel Kerék­párgummi Hintó-pneu Hintó-t­öm­örgummi Gyári lerakat: Mm és Társa Budapest, VI., Révay­ utca 9. Telefon: 224—84. A város legszebb helyén láthatók a MM autók, Meny motorkerékpárok Méray Motorkerékpárgyár Rt., a Magyar Általános Gépgyár Rt. és a Magyar Acélárugyár Rt. gyári eladási központja, IV., 'EZsátci-miL'fedia, 100. Tökéletes autópnel­a BUDAPEST, VI. ker., Mozsár­ utca 9. 5 Silberpfennig Judel albertfalvai textilgyárában csak lengyel zsidó munkások dolgoznak — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ez aztán a vérbeli kortörténelmi doku­mentum a liberális oldalról oly sokat hánytogatott numerus clausus korsza­­kából. Hogyan jajgat a nemzetközi­­ zsi­dóság, hogy Magyarországon korlátoz­zák fajtáját a szabad érvényesülésben, mesterséges gátakat emelnek boldogulása elé! De gyerünk csak ki öt kilométerre a magyar fővárostól, az albertfalvai re­pülőgépgyárba, olyan specialitásra buk­kanunk ott, aminől igazán csak a „zsidó­faló, zsidóüldöző, magyar hatóságok tűrhetnek meg. Itt működik a repülőgépgyárban Silberpfennig Judel textilgyára, a­melynek az a nevezetessége, hogy valóságos lerakodóhelye a Magyar­­országba beszivárgó galíciai zsidók­nak. Silberfennig Judel — ugye milyen hangzatos ősmagyar név — Trianon na­gyobb dicsőségére éppen abban az épü­letben kapott szállást, amelyben a­­nagy­hatalmak trianoni békediktátuma gyöke­rébe ki fojtotta meg a magyar repülőgép­­gyártást. Esztendők óta néma csönd ho­nolt az épülettömbben, a­z aeroplánokat gyártó gépeket leszerelték — Trianon megtiltotta a magyar gépmadarak szár­nyalását — s most a hatalmas gyár­telep egyik traktusában Silberpfennigék gyártják galíciai munkásaikkal a posztót. A galíciai horda Csak n­eh­ezen találjuk meg a Silber­­pfe­nniig-féle „Loden Posztógyár“-tí­j a volt repülőgépgyár telepein. Éppen vége van a munkának, kifelé igyekeznek, a munkások. Leakasztják számaikat a por­tás ellenőrzőtáblá­járól. Furcsa népség tódul kifelé, a magyar fül számára érthetetlen lengyel-zsidó dialektusban gajdoló ti­pikus galíciaiak. Ogyiknak még a sxíjesz is ott lapul a füle mellett. Éppen hogy kaftánt nem viselnek, hanem furcsa szabású munkás­­ruhát. Csoportosan igyekeznek a helyi­érdekű vasút megállója felé. Hová me­hetnek ugyani­se Pestre, a Rombach­­utcába. Péntek este közeledik, ilyenkor a hithű zsidóknak a zsinagógában a he­­lyük. Megszólítjuk egyiküket. Értelmetlenül hallgatja a magyar beszédet. Aztán egy gyors, jellegzetes taglejtés: — Ich versich nicht... Még a német szó is a zsargon-modorban gurgulázik elő a torkán. Ugyan hogy is tudna magyarul? Hiszen galíciai lengyel zsidó az istenadta, a többiekkel együtt. — Galicüm­erek ezek mindannyian — jegyzi meg egy háza előtt pipázó albert­falvai lakos. — Kukkot sem értenek ma­gyarul. _­­— Ismeri-e a Silberpfenmiget? — érdek­lődünk mindjárt. — Hogyne, kérem. Galíciai az is, de még hozzá kaftánban, pájesszel jár... Itt lakik különben a gyára irodájában. Most is biztosan benn imádkozik. — S­ a munkásai? — Azok is majdnem mind lengyel zsi­dók. Itt dolgoznak egy-két hónapig, aztán odébbállnak. Mindig új „pónemokat” le­het itt látni. Sercent egyet a pipája mellől, mély megvetéssel, úgy mondja: — Galíciai horda . . . Többe­t alig lehet kivenni belőle. Csak annyit árul el, hogy Silberpfennig arról nevezetes, hogy esküdt ellensége a víz­nek, úgy tisztálkodási, mint ivási szem­pontból. Nem igen mosakodik és nagy lump éktelme. Pestre jár lumpolni, a Rombach-utca kiskorcsmáiba, ott szedi fel a lé­zengő galíciaiakat munkára. De maguktól is jönnek errefelé, mint­ha már otthon, Galíciában megkapták volna a „drótot”, hogy hova kell fordul­niuk Pesten, ha alkalmazást akarnak találni. Megérdeklődjük a nevezetes textilgyár keletkezésének körülményeit. Megtudjuk, hogy Silberpfennig Judel négy évvel ez­előtt került Lodzból Budapestre. Meg­hallhatta, úgy látszik, hogy a magyar textiliparra az önálló vámterület vé­delme alatt jó konjunktúra virradt. A magyar textilipar oly mértföldes gyor­sasággal fejlődött, hogy a magyar textil­­gyárak három esztendő óta állandóan munkáshiánnyal küzdenek. Ez pedig nagy szó a mai munkanélküliség idején. Éppen ezért a gyárak külföldről szerződtetett előmunkásokkal képeztetik ki a magyar munkásokat. A textilgyárosok egyesülete a Keresztényszocialista Textilmunkások és Munkásnők Országos Szövetségével karöltve buzgólkodik a magyar textil­­munkások kiképzésén. Ezt az akciót a kormány is támogatja és éppen ezért a hatóságok készséggel adnak letelepedési és munkavállalási engedélyt. külföldi textil­mestereknek, művezetőknek és élő­­munkásoknak. Ezt a lehetőséget neszelte meg Silber­­pfennig Judel, amikor a Lengyelországban összeszedett hu­szonnyolc használt textilgéppel gyá­rat gründolt a Kelenföldön. Vele jöttek a hasonlóképen költői nevű Weint­raub-testvérek is s alig melegedtek meg Pest­en, megalapítot­ták — huszonöt millió korona alaptőkével — a „Loden posztógyár és textil kereskedelmi rész­vénytársaságot.'' Még ennek a nevetsé­gesen csekély alaptőkének egy része is a behozott textilgépek értékeiből került ki. Megfelelő helyiség hiányában tíz gé­­pet a Lenke-úti volt katonai ruhatár he­lyiségeiben állítottak fell — ezt most Trinckhalyi Izidor posztógyáros bérli a katonai kincstártól — tizennyolc gépet pedig az albertfalvai repülőgépgyár ka­rosszéria-osztályán állítottak üzembe. Nemsokára a vállalat cégét „Laden­­posztógyár”-ra változtatta és egészen ki­költözött az albertfalvai repülőgépgyárba. Pak­siak átutazó szállása A különös gyár híre hamar elterjedt, különösen a Dob-utca és Bombach-utca környékén. A gyár vezetői, egytől-egyig vérbeli galíciaiak, ugyanis fajvédelmi alapon kezdték el a gyárüzem munkásai­nak toborzását. Először is jó csomó len­gyelországi munkást „a is zip kéz kaik” egy nagy magyar textilgyáriból, a­ hiányzó­­át­számot pedig a pesti gettóból pótolták. Minden Galíciából átutazó hitsorsos jól tudta, hogy ha meg van szorulva és egy időre egzisztenciára van szüksége, nyu­godtan jelentkezhetik Weintraub Ábra­hám vezérigazgatónál, vagy Silberpress­­, ing .Tudornél, a gyár tulajdonosánál munkára. Nemcsak a mesterek és előmun­­kások bölcsője ringott Galíciában, hanem a segédmunkásoké is. A gyárnak csupán egy, Kabát Béla nevű magyar szövőm­es­tere van. A Weber nevű­ másik szövőmes­­ter már külföldi, úgyszintén lengyel ál­lampolgár Pienkovszky József fonómes­ter és Totz József tépőmester is. A gyárban negyven-ötven munkás dolgozik, ezek túlnyomó része len­gyel zsidó. A fen­lföldiek ugyanis csak két hónapig tartózkodhatnak engedély nélkül Ma­gyarországon. Silberpfennig Judel tehát azt a szokást honosította meg gyárában, h­o­gy fölszedi a Pesten átutazó lengyel zsidókat, két hónapig dolgoztatja őket, s azután azokat, akiknek távozniok kell az országból, az újabban érkezett hi­sor só­sakkal cseréli fel. Így például egy Bog­­dánovics József nevű lengyel élőmunka­ Szerbiába akart utazni. Mikor, Budapes­ten átutazott, meghallotta, hogy Silber­pfennig Judel előszeretettel alkalmaz lengyeleket, tehát itt maradt és alig né­hány hét múlva már mester lett a Loden posztógyárban. Most is busz,bárminő bolygó gardiai nyaral az albertfalvai gyárban. A vállalat arányaira jellemző, hogy megnyitó aranymérlegében egész vagyo­nát háromezer pengőre értékelte, pedig a felértékelési rendelet értelmében egy év­ múlva csak olyan részvénytársaság folytat­hatja üzemét, amely legalább ötven­ezer pengő saját vagyont tud kimu­tatni. Itt az ideje, hogy a hatóságok betekint­senek a Su­berpfennig-féle és hozzá ha­sonló zugüzemek belső ügyeibe. A köz­­igazgatási hatóság is jól tenné, ha szá­mon tartaná milyen engedély alapján foglalkoztatják ebben a gyárban az át­utazó galíciaiakat, magyar munkások he­lyett. Fordson Traktor szint, roma­, littgei kedvező fizetési feltételek, — olcsó kamat mellett szállítja. A­utomobil és traktorkereskedelmi rt. UTORIZÁLT FORD KÉPVISELET BUDAPEST, Vil­., RÁ­CÓCZMJT 19. pSI?- Nagy alkatrész-raktár.­­*fpr­

Next