Uj Nemzedék, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
... -;- - ' • 1 ■ - — - 1\A I I A Ára XO ílllésrS« - ■ fi •láfiaetéal ári írj Mn BM mm ___ V /Mioa MbuiMiir (■ khUM) kára 3 pengS 20 fillér, S89B HH IPSI«h KggS mm AlfW Hp* * T V Jtftalt V„ Honvéd-u. 10. negyedévre 0 pengő 60 rgtO Mm Ifi® I1S&. Sffli MM JcLSS ^el., 127-47,127-48, J.300-6S. fillér. Egye. izém éra HH H n Hl ■Hi Gyor.kék,7-20.Flókkladó-MAHAVANAh ESH lér. - Hirdetések mii- Ojff ^pfgSB HaMBM SHI HBB MW mBmIBIbI'WmL -Jaj« t., Orszégház... 18. Tel. I ••métere» dl.rabé. •jBjjjfXm? jfflZm »MB »Hs Iglgj fdlffil 123-6S. I.,Batthyény-térj. ♦ ♦♦ »»érint «4« HH P” jfflg é « Telefoni 119-72. o * IX. évfolyam 173. (2316.) Islám # Kedd ♦ Budapest, 1927 augusztus 2. Prága Magyarország elszigetelésén mesterkedik Károly román extrónörökös kijelentette: hazamegy, ha népe hívja! Nem önként mondott le, hanem olyan kényszerből, amelyről még nem nyilatkozhat . Párisban nagy riadalmat keltett Károly nyilatkozata A száműzött trónörökös regényes kalandjai, amelyek lemondását előidézték — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Paris, augusztus 1. A román trónöröklés kérdésében megtörtént a már várt díjező jelentőségű fordulat: Károly lemondott trónörökös bejelentette, hogy kész eleget tenni a román nép hívásának. Nem jött ez váratlanul, mert hiszen emlékezetünkben van, hogy közvetlenül Ferdinánd halála után Károly egyik bizalmasa magának a trónörökösnek a nevében nyilatkozatot tett s ebben Károlyról, mint Románia királyáról szólt. Nem lehet még tudni, hogy milyen következménye lesz Károly mostani nyilatkozatának, amelyet a román néphez intézett proklamációnak tekinthetünk. Annyi bizonyos, hogy Bratianu nem fogja tudni tartani sokáig hatalmát s Károly előbbutóbb, inkább előbb, vissza fog térni Romániába. Először talán csak úgy, hogy megszüntetik a régenstanácsot s Károly maga veszi át kiskorú fiának nevében az uralkodást, de a dolgok logikája ellenállhatatlanul fogja magával hozni, hogy lemondását jogilag is érvénytelenítik s őt ültetik a trónra. A szenzációs nyilatkozatot Károly tollba mondta a Matin munkatársának s ebben a következőket jelenti ki: — „Hő óhajtásom volt, hogy atyám temetési szertartásán résztvegyek, de ezzel az óhajtásommal szemben a leghatározottabb formában közölték velem, hogy jelenlétem ütem kívánatos. Ezt a választ ugyan mint a király utolsó akaratát közölték velem, de értesülésem van arról, hogy atyám utolsó kívánsága épp ellenkező értelmű volt. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy bárminő akciót szítsak hazámban. Másfél esztendővel ezelőtt lemondtam jogaimról, mert komoly körülmények között egyes személyek révén és bizonyos eszközökkel — amelyekről részletesen nyilatkozni nem akarok — erre kényszerítettek. Belsőleg nagyon érzékenyen érintett, hogy el kellett határoznom magam e lépés megtételére, amelynek minden következményét fájlalom. — A felőlem, terjesztett legendáknak semmi közük sincs ez elhatározásomhoz. Ma azonban megváltozott a helyzet, mert Románia jövője most komoly aggodalmakat ébreszt. Atyám komoly örökséget hagyott hátra. Két nemzedék termékeny munkáját nem szabad veszélyeztetni. Mint román férfiúinak és mint atyának az a kötelességem, hogy őrködjem a nemzet nagyságán, nehogy az állam bármilyen módon kárt szenvedjen és hogy fiam, ha annak ideje elérkezik, érintetlen örökséget vegyen át. Ez a helyzet jogot ad nekem arra, hogy személyesen lépjek közbe. Hő óhajtásom az, hogy hazámnak hasznára legyek. Soha sem utasíthatom el magamtól azt, hogy népem óhajtásának ne engedelmeskedjem. — Leghőbb vágyam országommal közölni, anélkül, hogy nyugtalanságot keltsek: kész vagyok a román nép esetleges hívásának eleget tenni. Károly nyilatkozata a maga tömörségében is rendkívül sokat mond és még többet sejtet. Legelőször is kiderül belőle, hogy Károly szerelmi ügyeinek, ha volt is kapcsolatait, de nem volt döntő befolyásuk a lemondásra. Károly legendának mondja azokat a híreszteléseket, amelyeket Bratianu terjesztett róla a világsajtóban. Károly azzal a leleplezésével, hogy egyes szeméyek olyan eszközökkel, amelyeket még nem akar megnevezni, rákényszerítették a lemondásra, erkölcsi alapot ad romániai híveinek akár a forradalomra is. És Károly egyenesen elvárja ezt, mert a bukaresti kamarilla kezében levő Románia jövője „komoly aggodalmakat” ébreszt benne. Egészen természetes, hogy francia politikai körökben, amelyek egyedül Bratianut tekintik a franciabarát román politika biztosítékának, óriási riadalmat kelt Károly elhatározása. A trónörökös az olasz orientáció híve s idén nem csalódunk, ha több jelből arra következtetünk, hogy Magyarországgal is próbálna megegyezést teremteni. Ez a jogos aggodalom nyilatkozik meg a francia sajtó komentárjaiban. Károly ugyanis még szombaton este az egyik távirati ügynökség útján a Matinben vasárnap megjelent nyilatkozatához hasonló tartalmú közleményt juttatott a lapokhoz, úgy hogy az egész francia sajtó tudomást vehetett elhatározásáról. A Journal a következőket írja: — Károly herceg nyilatkozatának semmig értelme sem volna, ha nem azt jelentené, hogy a jelenlegi romániai rezsim ellenfelei felé azt kiáltja: „Ha vezérre van szükségtek, itt vagyok!” Ez a tény annál inkább is komoly, mert a jelenleg kormányon lévő Bratianu-pártnak számos ellenfele van. Románia barátainak, akik között Franciaország az első helyre tart számot, egyetlen óhajtása minte az lehet, hogy ezt az országot megkíméljék a trónöröklési válság izgalmait " Az Echo de Paris a következőket írja: A száműzött Károly herceget a valóságban nemcsak címétől és nevétől fosztották meg, hanem Ferdinánd elhunyt király kezdeményezésére atyai hatalmától is. Károly hercegnek tehát semmi joga sincs ahhoz, hogy ez igények közül bármelyiket bárminő formában érvényesítse. Azt kell tehát kívánnunk, hogy Bratianu maradjon felül s tanácsadóival együtt Mihály király nagykorúságáig, vagyis 1940-ig az állam stabilitását biztosítsa. Az Oeuvre ezeket irja: — Megerősítést nyert az a feltevésünk, hogy Károly nem is olyan önként irta meg lemondó levelét, mint ahogy Ferdinánd király végrendeletében azt hinni látszik. A velünk barátságos Romániának azt kívánjuk, hogy e nehéz -akutöröklési kérdésből zavarai ne támadjanak. A Journal des Débats emlékeztet arra, hogy Károlynak Romániában hívei vannak. A lap azon a véleményen van, hogy a dolgok tovább folyása attól függ, vájjon bizonyos politikai körök a mostani alkalmat nem akarják-e arra felhasználni, hogy Románia belső helyzetét megzavarják. Kívánatos, hogy a román hazafiak ne feledkezzenek meg arról, hogy dinasztikus viszályok különösen veszedelmesek olyan országban, mint aminő Románia. Pertinax az Echo de Paris hasábjain azt fejtegeti, hogy a Bratianuval való konfliktus "végeredményben vagy a köztársaság kikiáltásával vagy pedig diktatúrával járna. A mai viszonyok között Bratianu helyzetét nem szabad súlyosbítani. Bratianu külpolitikája ma az egyetlen lehetséges román külpolitika, amelynek alapja minden kétséget kizáróan a kisámtánt államszövetségének fentartása és a nyugati hatalmakkal való szövetkezés. 14 A tábornok megszöktetett Káip, a görög Hercegnő, a vörös zsidónő... Kétségtelen, hogy Károlynak igen sok híve van Romániában s ezek a hívek erősen buzgólkodnak a trónrajuttatásán. Ennek oka Károly nagy népszerűségére vezethető vissza. A kalandois sorsu herceg ugyanis roppant nagy népszerűséget szerzett hazájában közvetlen modorával, demokratikus érzelmeivel, apró-cseprő csínyjeivel és a nők körül történt legyeskedéseivel, kalandjaival. Ezek az uralkodóházbeli herceghez egyáltalán nem illő szereplések a gyönge jellemű román népből meglehetősen nagy rokonszenvet váltottak ki, így érthető, hogy Károlynak az ötéves Mihály királlyal szemben ma is nagy tábora mnul Mi a népszerűség oka Károly herceg a népszerűséget már egészen fiatal korában megszerezte. Mint a sport rajongója, a romániai sportéletet tulajdonképpen ő teremtette meg. Elsősorban a cserkészetet szervezte meg, majd turista- és autóklubot létesített, végül az aviatikának szentelte minden idejét s a hadsereg aviatikáját iparkodott minél nagyobb tökéletességre emelni. A háború előtt igen gyakran, sokszor hetekig együtt hancúrozott a szabadban a cserkészekkel, akik közül fesztelen, pajtáskodó modora és csinykedvelő természete révén igen sok jóbarátra tett szert. A Targovisteban nagy ünnepi vécóval rendezett katonatiszti lóversenyek alkalmával is mindig a nép közé elegyedett s közvetlenül ésbarátságosam bárkivel elbeszélgetett. Láthatóan kedvelte és becsülte az egyszerű népet, amey éppen ezért bálványozza és dicsőíti. Károly ezt a népszerűséget a maga céljaira alaposan ki is használta. Mindig a nép között forogván, az azacsony abbrendü nők, leányok és asszonyok fejét elcsavarta s egyre-másra újabb és újabb kalandokat kötött. A nép ilyenképpen a maga rovására ismerte meg Károlyt, de mivel éppen az ilyen dolgok tetszettek nekik, a rokonszenves, jóképű trónörököst még fokozottabb mértékben ünnepelték. Károly népszerűsége pedig egyre nőtt. Akármit tett, akármit mondott, csak újabb ok volt az ünneplésre. Amikor hadnaggyá nevezték ki, a bankett keretében kijelentette, hogy csak hercegi mivoltának köszönheti a tiszti előléptetést, mert a katonaiskolában egyáltalán nem tanult soha. A román lapok erre élesen támadták a tanárokat, róla ellenben megállapították, hogy őszinte és igazmondó s csak még jobban szerették. A balkáni háborúban is, — amelyet apjával*