Uj Nemzedék, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

2 akkor miég Ferdinánd trónörökössel ve­zetett^ — bár gy­őzei irtat' arat­ál« a’^bcági­­roik fölött, a hadiszállitá«*^^lán­iái 'Kidé-.' rülvén, mindenkit szidtak. kaSKBfl­tftteaik a lapok s a kivétel egyedül ő volt, akit kitartóan ünnepeltek. Apját, Ferdinándot, nem kedvelte a nép. Nejének, Máriának a magánéletéről is sok Pletyka kelt szárnyra. Mária azon­ban, aki „a világ legszebb asszonya“ volt, értett a népszerűség megszerzéséhez , ügyes ötleteivel, kedves modorával ki­vívta a nép szerepét. Nem úgy Károly, aki akarata nélkül jutott a népszerűség­hez. Ezt a népszerűséget növelte az is, hogy az arisztokratákat lebecsülte­­és a saját rangjával sem törődött. Ez a gondolkodásmód professzoráról,­­z­argó­ról ragadt rá, aki ellensége volt minden arisztokratának. Károly megszökteti a tábor­nok lányát Károly herceg szerelmi kalandjaira a világháború első napjaiban figyeltek föl először. A trónörökös Angliából jövet, Magyarországon utazott keresztül s Er­dély több városában megállapodott egy­­egy kis időre. Erdélyben aztán igen kellemetlen kalandokon esett keresztül, ugy hogy nem valami hízelgő emlékek maradtak utána. Ezek a kis botrányok azonban csak növelték odahaza a népsze­rűségét. Már akkor apja, Ferdinánd volt Románia királya, akinek tekintélye vi­szont gyenge lábon állt. Sok apró-cseprő kaland után 1918-ban lehetett újra hallani Károlyról. Ekkor történt, hogy egy m­agasrangú tisztjének, Lamibrino tábornoknak Zizi nevű leányát megszöktette. A trónörökös engedelem nélkül hagyta el csapattestét és a leánnyal Odesszába utazott, ahol a görögkeleti egyház szertar­tása szerint házasságot kötött vele. Ebben az idő­ben még tartott a háború. Amikor a herceg visszatérősben orosz területre ért, az ott megszállt magyar csapatok rö­vid i­dőre le is tartóztatták A titkos házasság ügye sokáig szőnye­gen forgott Romániá­ban. Mivel a trón­örökös csak uralkodóházból származó nőt vehet feleségül, a herceg levonta házas­sága következéseit és lemondott a királyi koronából és hercegi rangjáról. Károly népszerűsége azonban a szépsé­ges Zizivel kötött házassága révén nőt­­tön-nőtt s minthogy a közvélemény teljes mértékben mellette állt, a királyi család­nak el kellett ismernie a morganatikus frigyet. Ferdinánd tehát csak a csapat­­testtől való eltávozás miatt rótt ki rá párheti szobafogságot, de később ezt is visszavonta. Károly ugyanis, mint trón­örökös, tagja volt a szenátusnak, miután pedig a szenátus nem adta ki, a büntetés­­kirovás szabálytalan volt. Megsemmisítik a házasságot 1919 tavaszán újabb botránya volt a királyi háznak Károly miatt. A bukaresti nemzeti színház előtt véres munkásfor­radalom zajlott le, ami után a hírlapok erősen támadták a kormányt és az ural­kodóházat és Károlyt játszották ki elle­niük, aki a szocialista pártba iratkozott s a tagdijait is rendesen fizette. Ferdinánd, hogy az esetleges forradal­mat még csirájában elfojtsa, a hadosz­tályt — amelynek katonái szintén ra­jongtak Károlyért — visszaparancsolta Beszterce környékére, a trónörököst pe­dig Besztercén internálta. Lambrino Zizinek időközben gyermeke született, akiről meg kellett volna álla­pítani, hogy törvényes jogutód-e, vagy sem? A királyi ház, természetesen, tilta­kozott az új kis Hohenzollern jogutódi minősége ellen s fö­lszólította Károlyt, jelenítse ki a bíróság előtt, hogy a gyer­meket nem ismeri el törvényesnek. A trónörökös halálosan szerette a feleségét s ezért inkább újra — most már másod­szor — a lemondólevelét küldötte el vála­szul. Jorga, aki lelkes híve volt Károlynál, s a morganatikus frigy elismeréséért már előzően is lándzsát tört a trónörökös mellett, Beeztercére utazott, hogy az el­lentéteket elsimítsa Károly és apja kö­zött. Az ország érdekeire hivatkozva, kért© a herceget, hogy lemondását vonja vissza és feleségétől váljon el. De indít­ványa és rábeszélése eredménytelen ma­radt. A király ekkor tanácskozásra hívta össze a vezető politikusokat és bizalmi embereit és megbeszélve velük a dolgot, úgy határozott, hogy a lemondást nem fogadja el, de a házasságot megsemmisí­tik. A parlament, Jorga és a parasztpárt minden tiltakozása ellenére, megszavazta a törvényt, amellyel a házasságot fölbontották, az újszü­löttet pedig törvénytelenné nyilvání­­tották. A törvény megszavazása után rendele­tet küldtek Besztercére, hogy a gyerme­ket a már bejelentett Hohenzollern-név felj­etói Lambrino­ néven anyakönyvel- Károly újra nősül Lam­brino Zizit és gyermekét száműz­ték, Károly pedig szerelmi bánatában is­mét kalandokba merült. De ez nem hasz­nált. Hogy felejteni tudjon, körülutazta a világot s amikor hónapok múlva haza­tért, már várt rá a kijelölt menyasszony, Heléna hercegnő, a volt görög ki­rály leánya. Károly nem ellenkezett és házasságot kö­tött Helénával. Ebből az alkotmányosan is elismert frigyből született aztán Mi­hály herceg, Románia mostan való ural­kodója Károly lát­szóan megnyugodott sorsá­ban s­osaik családjának s az aviatikának élt. Közben azonban elhidegü­lt az olasz­­román viszony s mivel az olasz királyi házban esküvő lévén. Károly azon részt­­vett, közte és Bratiano között nyíltan is kitört a háborúság. Károly az ellenzékhez csatlakozott s minden vágya az volt, hogy fölrob­bantsa a kamarillát. Emiatt igen feszültté vált a viszony Ferdinánd és Károly között is s ez a fe­szültség mintegy háromnegyed évig tar­tott. Végül, az izgalmak ki­pihenés­e céljá­ból Károly 1925 decemberében Angliába utazott. Az angol udvarnál éppen halál­eset történt s ez jó ürügy volt az uta­zásra. Lupescu Helen és a harmadik lemondás Károly csa­k pár napig volt Angliában, ahonnan Olaszországba utazott. Milanó­ban aztán megismerkedett egy vöröshajú, szép zsidónővel, Lupescu Helénnel, akibe szintén végzetesen beleszeretett. Ennek a szerelemnek a hatása alatt most már harmadszor is lemondott a trónról Károly. A szinaiai királyi kastélyba három le­velet küldött lemondásáról: egyet a ki­rályinak, egyet a királynénak s a harma­dikat Helénának, akit megkért, hogy a válópert folytassa le, mert ő soha vissza nem tér hozzá. A szinajai kastélyból Szilveszter­ este táviratokat küldtek szét, amelyben a ki­rály másnapra magához rendelte főembe­reit. A koronatanács újév napján ült össze, elnöke Ferdinánd király volt. Itt meghány­tárk­ v­etették Károlyinak ez utolsó, végleges lemondását . Bratianu kijelentette, hogy a lemondást a király akaratára m­in­den körülmények között elfogadtatja a parlamenttel. A nemzetgyűlést 1926 január 4-én rend­kívüli ülésre összehívták. Bagttanu föl­olvasta a király „trónbeszédét", amelyben Ferdinánd a lemondás elfogadását kérte a parlamenttől. Hosszú viták, deklarációk következtek ezután, de Jorga és Mauru minden igyekezete kárba veszett: a kor­mány többséget kapott, így a lemondást elfogadták s Károly ál­landó tartózkodási helyéül Párist je­lölték ki. A lemondás tudomásulvételérül távirat ment Milánóba, ahol különben Károly Monasterianus álnév alatt, mint nagy­iparos lakóit egy hotelban, egészen addig, amiig az újságírók ki nem fürkészték az illusztris vendég inkognitó­j­át. Miután pedig kifürkészték, telekürtölték vele az egész világot. Éppen kapóra jött a táv­­irat megérkezése, ami után Károly új szerelmével, Lupescu Helénnel megköny­­nyebbülten Parisba utazott. A vetélytársnők szemben egymással néhány hétig Párisnak is megvolt a maga szenzációja. A riporterek, fényké­pészek ostroma elől a szerelmesek Neuillybe menekültek, ahol Károly villát vásárolt. Úgy volt, hogy a herceg ipari vállalkozásokba fekteti a pénzét s a maga tisztviselőként lép be valamelyik válla­lathoz. A tervből azonban nem lett semmi. A szerelmespár csak a szerelmé­nek élt s hónapokig egyebet se tettek mint­­ múzeumokat, színházakat és mozi­kat bújtak. Ám a sors gondoskodott egy kis bonyo­dalomról is. Lambrino Zizi éppen a Neuilly­­ben tartózkodott s amikor neszét vette, hogy fenséges férje szintén ott éli a gyöngyéletet, betoppant Károly villá­jába. A párisi lapok pletykái szerint nagy jelenet volt a két vetélytársnő között s a szóváltás végül is általános bot­rányba fűlt. A Károlyért vívott szóharcban Lu­pescu Helen maradt fölül s a szép Zizi végül is takaródót fújt és visszavonult. Ám tízmillió frank kártérítésért bepö­­rölte Károlyt, mivel annak idején törvé­nyes hitvese lett Károlynak s a házas­ságból született gyermekét nem ismerték el. A pert, amelynek lefolyása kétségte­lenül érdekes lesz, a párisi törvényszék fogja az ősszel tárgyalni. Mária királyné eredménytelen közbenjárása Bratianu boldogsága most már meg­hatványozódott, mert — amint mondotta — ennyi botrány után mégsem lehet va­lakit Románia trónjára ültetni. Iorga, Manin és a parasztpárt azonban erős propagandát fejtettek ki Károly vissza­hívása mellett és­­ megnyerték maguknak Mária ki­rályné anyai szívét is. Mária ugyanis Amerikába készült s a rábeszélésre elhatározta, hogy Párisb­­an majd beszél a fiával. Útja azonban rövi­­debb ideig tartott, mint tervezte. Ferdi­nánd király megbetegedett s az udvar táviratilag hazahívta. Visszatérőben mégis fölkereste Károlyt s igyekezett rábirni, hogy szakítson szerelmével, tér­jen vissza Heléna hercegnőhöz s akkor­ meg fogják semmisittetni a lemon­dását. Károly azonban hallani sem akart a szakításról s a királyné eredménytelenül utazott haza. Az idén tavasszal újra elővette a beteg­ség Ferdinándot. Károly szerette volna meglátogatni a betegágyánál, mint ma­gánember. Hiába, Jorga és Mami­u erre irányult minden kísérlete megtört Bra­tianu ellenállásán. A száműzött trónörö­kös már repülőgépen ült, hogy hazaláto­gasson s az utolsó pillanatban a detektí­vek megakadályozták útját. Neki már­ nem lehet visszatérnie. Bratianu keze hosszú, messzire elér, s minden uton­­módon elejét veszi, hogy Károlyt bármi­lyen címen visszacsempésszék az országba. Ezért nem engedte haza Ferdinánd teme­tésére sem. Jorga, Maniu és a nemzeti parasztpárt mégis lankadatlan erévvel küzd Károly visszahívása érdekében, ők azt vallják: nem az a fontos, hogy miilyen volt a ma­gánélete a kalandozs sorsú Károlyinak, ha­nem az, hogy valóban széleslátókörű, ha­tározott és nagyképességű egyéniség, olyan, amilyenre leginkább szüksége volna Romániának a mai zavaros világ­ban. Szerintük nem helyes, hogy az ötesz­tendős Mihály király legyen az uralkodó, aki helyett tulajdonképpen a különféle nézetű és fölfogású tagokból összeállított régens tanács kormányozza az országot. III nemzedék Kedd, 1927 augusztus 2. A bécsi forradalmon csak a rikkan­csok, a soffőrök, a virágkereskedők és koporsókészítők kerestek . Az Új Nemzedék tudósítójától. Bécs, augusztus 1. A vasárnapi bécsi lapok érdekes adatokat közölnek arról, hogy a bécsi véres események idején kik voltak azok, akiknek sikerült hasznot húzni az eseményekből. Ezekből az adatokból kiderül, hogy az egyetlen lap, amely az izgalmas napokban megjelenhetett, a szo­ciáldemokraták „Mitteilungsblatt­ja“ volt, amely ötször jelent meg, mindannyiszor öt­százezer példányban és hamarosan elkelt. A kiadóhivatal ingyen adta át a lapot a rikkan­csoknak, akik négy garast szedtek a terjesz­tésért. Bevételük 100 ezer schilling volt. Mint­hogy autót, sehol sem lehetett kapni, egy-egy autó, mely vállalkozott arra, hogy magával vi­gye azokat, akik Bécsből menekülni akartak, óriási árat követelt. A külföldiek, akik július 15-én éjszaka autón menekültek a Semme­­ringre, a szokásos 200 schilling helyett 5009 schillittgét fizettek az árért. Pozsonyba az­ut­ó 50 helyett 200—300 schiling­pe került. Az 57 polgári áldozat temetésén 56, a rendőrség ál­dozatainak temetésén 50 koszorút helyeztek a sírokra. A virágkereskedők bevétele körülbelül 50.000 schillingre becsülhető. Rekordbevételük volt a temetést megelőző napokban a koporsót készítőknek is, akik körülbelül 25 ezer schil­ling áru koporsót szállítottak. Húsz tüntető kommunistát őrizetbe vett a párisi rendőrség Paris, augusztus 1. A párisi kommunista párt tegnap délután Versailles közelében Garches városkában nép­­gyűlést tartott, hogy tiltakozzék az „imperia­lista háború, a katonai törvények és a politi­kai amnesztia állandó halogatása ellen." A népgyűlésen közel 25.000 kommunista vett részt. A gyűlés maga minden incidens nélkül folyt le, az ülés végeztével azonban egyes kommunista csoportok a Parisba vezető útvo­nalakon zajos tüntetéseket provokáltak. A rendőrség húsz kommunistát őrizetbe vett. Elcsattant az első siófoki pofon — Az l/j Nemzedék tudósítójától. — A hagyományos siófoki pofon — bár, az idén sokáig váratott magára — végre va­­lahára elcsattant. Még május első napjai­ban Neuwirth Péter fővárosi bankigaz­gató Siófokra utazott nyaralni. A „Hal- r­ím”-istállóban bérelt lakást. A szállóban a bankigazgató egy ismerőse révén rövidesen megismerkedett K. I. föld­birtokossal és annak feltűnő szép­ségű feleségével. A bankár és a földibirtokos hamarosan összebarátkozott, ugy hogy állandóan együtt lehetett látni az elegánsan öltözött bankért a földbirtokossal és feleségével a Hullám-szálló terasszán. Hetekkel ezelőtt a földbirtokos névtelen levelet kapott, melyben a levélíró figyel­meztette, hogy a bankár és felesége az ő háta mö­gött gyakran együtt vannak. A földbirtokos nem sokat törődött a névtelen levéllel és nevetve mesélte el an­nak tartalmát felségének és Neuwirth Péternek. A bankár azonban úgy látszik, nem vette tréfára a dolgot és élénken til­takozott a gyanúsítás ellen. — Nem kell komolyan venni — mon­dotta az asszony — valami éretlen tréfá­ról van szó. De hogy a pletykát elkerül­jük, legjobb lesz, ha elutazunk innen. A földbirtokos, feleségével együtt való­ban még aznap elutazott Siófok közelé­ben levő birtokára. Alig múlt el néhány nap, a földbirtokos újabb névtelen levelet kapott. — Vigyázzon uram, —­ így hangzik a levél — a bankár még mindig találkozik feleségével.­­ Éjszaka szoktak együtt lenni a kastély parkjában. A földbirtokos most már kissé komo­lyabban vette a­ dolgot és figyelni kezdte a feleségét. Egy nap az inas jelentette, hogy egy férfikeztyűst talált a parkban. A bankár megállapította a keztyüről, hogy az nem, az övé. Gyanúja egyre növeke­dett. Magándetektívet bérelt fel, aki rövidese­n nyomós bizonyítékot szol­gáltatott arról, hogy az asszony ti­to’.-V-n éjszaka találkozni szokott ” k é”'’’ ^ ^ ^ v? ! A földbirtokos nyomban befogatott és Siófokra hajttatott. A korzón találta meg Neuwirth Pétert. Se sz-ej, se beszéd neki­esett, irgalmatlanul megpofozta és vas­­botjával össze-vissza verte. Egyúttal in­tézkedett a válóper megindítása iránt is. A bankár súlyos testi sértésért bűnvádi feljelentést tett a földbirtokos ellen s így az első —­ kiadós — siófoki pofonnak a bíróság előtt lesz folytatása. Üzleti áthelyezés! Van szerencsém üzletfeleimet és barátaimat tisztelettel értesíteni, hogy a IV., Kecskemét­­utca 13. szám alatt 26 éve fennállott ernyő- és szfirmeáruházamat augusztus 1-én a szomszéd házba lU„Betskenné!i-utCB 15. SZ.BIV helyezem át. Úgy mint eddig, ezentúl is csak meg­­bízható minőségű árut fogok rak­táron tartani, a megnyitási napok alkal­mából pedig uj helyiségemben versenynél­ kitti olcsó árak mellett kiváló­n szép újdonságaim kerülnek eladásra. WERTHEIMER R. ernyő- és szőrmeáruháza, készpénzárban. Évtizedek óta közismert bútordízel­­osztályunkban hálószobák, ebédlők, úriszobá­k legkedvezőbb fizetési feltételek El R 3 I II Kereskedelmi mellett kaphatók IttslusLíg Rt., ezelőtt Balázs és Társa bútoráruháza. Vilmos császár út 43. Köztisztviselőknek engedmény! Réz-, vasbútor Sodronyágybetét Gyermekkocsi (ismert jo minőségénél fogva a legolcsóbb HIKKER gyárá* hól va­n Rohony Hírn 0 Tel 1 19-1-12

Next