Uj Nemzedék, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-17 / 185. szám

4 Több mint öétezer dalos jelen­t meg a szegedi dalosversenyen A verseny Király-díját a veszprémi dalegylet nyerte meg. —­ Az Új Nemzedék tudósítójától. — Szeged, augusztus 16. Az Országos Dalosszövetség augusztus tizenharmadikától tizenhatodikáig Sze­geden dalosversenyt rendezett, amelyre meghívta Magyarország valamennyi egyesületét. Több mint hétezer, dalos je­lent meg a versenyen. Szeged város ide­­gnforgalma közel tizenötezer fővel szapo­rodott ezeken a napokon. A dalosokkal rendkívül sokan jöttek hozzátartozók is, akik nagy élvezettel hallgatták a kiválo­gatott szebeibnél-szebb magyar dalokat.­­Csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták a hatóságok ezt a tömeget elhelyezni. A dalosverseny szombaton délután kez­dődött. József Ferenc királyi herceg és Anna királyi hercegasszony is megjelent. A dalosszörvetsé­g elnöksége Sipőcz Jenő ill. polgármesterrel az élén a szombat dél­utáni gyorsvonattal érkezett Szegedre. A résztvevőket zászlódísz, világok és diadal­kapuk fogadták. Szombat délután vala­mennyi dalos felvonult Szeged utcáin. Körülbelül­ másfél óra hosszat tartott ez a felvonulás. A Széchenyi­ téren­ Somogyi Szilveszter polgármester Szeged városa nevében üd­vözölte a magyar dal reprezentánsait. Utána a szegedi daloskerület elnöke, Jedlicska Bél­a királyi közjegyző méltatta az ünnep jelentőségét. A hétezer dalos el­vonulását impozánssá tette egy rendkívül pompás díszkocsi, amelyen Páry­llus, a legszebb szegedi leány Hungáriát meg­személyesítve állt pazar ruhába öltözve.­­A dalosegyesületek vezetői egymásután üdvözölték a megjelenteket s a dalotsver­­seny védnökeit és fővédnökeit. József Ferenc királyi herceg, a verseny díszvéd­­nöke lelkes beszédben buzdította a meg­jelent dalosokat a magyar dal művelé­sére. A beszédek elhangzása után Goldis Dezső dr. országos karnagy vezetésével mind a hétezer dalos egyszerre énekelte el a Magyar Hiszekegyet. Ezután Anna királyi hercegasszony megkoszorúzta a Városháza, erkélyén a szövetség zászlaját, majd Erdélyi József balassagyarmati or­szágos karnagy vezényletével a dalosok elénekelték a Himnuszt. Hétezer dalos ajkáról egyszerre szálltak az ég felé a Himnusz magasztos hangjai. Szombat, este a dalosszövetség Sipőcz Jenő dr. el­nöklésével díszközgyűlést tartott. A dísz­közgyűlés után a dalosegyletek a város kilencven utcájában lamp­ionos szerená­dot adtak. Százhuszonöt dalkör saját zászlója alatt vett részt a gyönyörű esti ünnepségen. Csak a késő esti órákban csöndesedett el a dal Szeged város utcáin. A versenyeket az Újszegeden rendezett népünnep követte, amelyen a barátságos szegediek együtt töltötték az egész or­szág dalosaival az este hátramaradt részét. A szobrokkal gazdagon díszített tere­ken a versenyekkel egyidőben kegyelettel rakta le a dalosszövetség koszorúját és emelkedett, magvas beszédek hódoltak a magyar géniusznak. A Kossuth-szobor­­nál Zseny József, a Dankó-szobornál Bardács Rezső dr., a­ Dugonics-szobornál Nyúl Tóth Pál dr., végül a Szabadság­szobornál Bulla Bertalan dr. beszélt. Vasárnap és hétfőn a Városi Színház­ban, a Korzó-moziban, a huszárlaktanyá­ban a megjelent dalosegyesületek óriási érdeklődés mellett versenyeztek egymás­sal. A legnagyobb érdeklődés természe­tesen a Király-díjas csoport versenyét kísérte. A Tisza-Mikl­ó dísztermében mint­egy húsz dalosegylet versenyezett a Ki­rály-díjért. A hétfői nap folyamán Glattf­elder Gyula megyéspüspök a szegedi foga­dalmi templomban nagymisét mondott. A nagymise után a daloszövetség foly­tatta közgyűlését a városházán. Az üd­vözlések után a díszközgyűlés elfogadta Debrecen város meghívását. Ezek szerint az 1929. évi dalosversenyt Debrecenben tartják meg. Hétfőn délután hat órakor a Szegedi Atlétikai Klub sporttelepén foly­tatódott az ünnepség. Hétfőn este nyolc órakor hirdették ki a két napon keresz­tül tartó verseny eredményét. Ugyancsak akkor osztották ki a díjakat is. A ver­seny eredménye a következő: Királydíj: 1. Veszprémi Dalegylet. 2. Egri Dalkör. 3. Debreceni Városi Dal­­egylet. Nehéz mű­du­lcsoport: 1. Máv. Acéldal­kör Budapest. 2. Székesfővárosi Elektro­mos Művek Dalköre. 3. Kecskeméti Da­lárda. Könnyebb madárcsoport: 1. Bajai Dalos­­kör. 2. Beszkárt Önképzőköre. 3. Újpesti Dadaskör. Népdalegyveleg: 1. Dunakeszi „Magyar­ság" Dalkör. 2. Nyugati Pályaudvar Dal­köre. 3. Erzsébetvárosi Iparos Dalkör. Kezdők csoportja: 1. Kelenvölgyi „Re­gös" Dalkör. 2. Nagykőrösi Iparos Dal­kör. 3. Bojóki Római Katolikus Dalegy­let. Alexandra vendéglő VIL, Csengery­ utca 26. (b­ocadero mellett) Tulajdonosok Könyöm­é és Müller Színészek és művészek kedvelt találkozó helye Új Nemzedék Szerda, 1927 augusztus 17. Vegy­eskar: 1. Hajdúnánási Dalkör. 2. Budapesti Hév. Tisztviselőik Dalegylete. 3. Debreceni „Szent László" Dalegylet. Mintegy 90 versenydíj és 40 emléktárgy került kiosztásra és igazán örömmel töl­­tett el mindenkit, hogy a zsűri ítéletét, talán először, teljes megnyugvással fo­gadták az összes dalosegyesületek. A verseny kihirdetése után a városi színházban nagyhatású díszhangversenyt tartottak, amelynek befejeztével egymás­után utaztak el Szegedről a dalosverse­nyen résztvevő csoportok. ­­­mi ............. Szekszárd, augusztus 16. Szevald Oszkár tolna megyei alispán vezeté­sével hivatalos bizottság szállt ki Regölybe, hogy az augusztus 9-én éjjel történt borzalmas katasztrófa utolsó hatósági vizsgálatát az ott dolgozó katonasággal egyetértően megtartsa. A bizottsági eljárás a mentőmunkálatoik, az orvosi szemle és a boncolások adatai alapján megállapította, hogy az alispánnak az az eré­lyes intézkedése, amellyel a járási hatóságot, az állami mérnököket a leggyorsabb idő alatt szolgálatba állította és amellyel a legrövidebb idő alatt utászkatonaságot hozott a szerencsét­lenség színhelyére, a szerencsétlenül járt nyolc embert életét már nem menthette meg, mert közülök hatot a barlang omladékai agyon­nyomtak, kettő pedig egy negyven centiméter magas és csupán egy köbméter levegőt tartal­mazó üregbe szorult bele s körülbelül egy óra alatt megfulladt. Az alispán a hivatalos eljárás során hálás köszönetet mondott a mentésben résztvett la­kosságnak s az öt nap óta szakadatlanul dol­gozó katonaság vezetőinek, Georgievics utász­kapitánynak és Sárközy utászfőhadnagynak, akiik a beomlott, körülbelül kétezer köbméter földbe tárnákat vágtak és szombaton találták meg az utolsó áldozatok holttestét. A katonaság a földrétegeket, amelyek újabb beomlással fenyegettek, negyvenhat kiló ekra­­zittal felrobbantotta s ezzel munkáját befe­jezte. A katonaság kiásta a regölyi katasztrófa mind a nyolc áldozatát Tegnap volt a hivatalos hatósági vizsgálat Regölyben — Az Új Nemzedék tudósítójától. — ­sak erős felindulásban elkövetett emberölésért lakot Szalai rendőr, aki agnonlőtte a telesedet Napokon keresztül nem evett, amikor megtudta, hogy a felesége mást szeret — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A múlt év októberében — m­in­t akkor megírtuk — Szalai István rendőr, a Thö­­kölyi-út ötvenkilenc számú villáiban agyonlőtte 39 éves feleségét, született Lak­­ner Terézt. Szalas Istvánt a rendőrségen történt kihallgatása után hitvestárson el­követett gyilkosság bűntette címén letar­tóztatták és át­kísérték az ügyészség Markó­ utcai fogházába. Hitvestárson el­követett gyilkosság tudvalévően a Btk. alapján halállal is büntethető. Később a törvényszék vizsgálóbírájánál kihallga­tott tanuk vallomása után Szalai István helyzete lényegesen megváltozott. A tanúvallomások alapján most már nem hitvestárson elkövetett gyilkosság büntette címén, hanem csak erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés vétsége címén helyezték vád alá. A vizsgál­ó­bíró előtt történt kihallga­tása során Szalai István a kövekezőké­pen adta elő tragédiáját: — Feleségemet, Lahner Terézt 1923 ja­nuárijában vettem feleségül. — A házasságkötés után tudomá­somra jutott, hogy feleségemnek két törvénytelen gyermeke van. — Ez­zel azonban nem nagyon törődtem, mert nagyon szerettem az asszonyt. Közel három esztendei boldog házasság után észrevettem, hogy az asszony elhidegül tő­lem. Ezen­kilencszázhuszonhat nyarán a háziurék nyaralni mentek és igy a Thö­­kölyi-út ötvenkilenc szám alatti villában ahol házmesterkedtem, egyedül maradtam feleségemmel és kisleányommal. Pár­ napra rá feleségem beleegyezéseim nélkül, akaratom ellenére nyaralni küldte kisleá­nyomat. Gyanút fogtam. Kiderült, ezt csak azért tette, hogy egyedül maradhas­son a lakásban és mialatt én szolgálatban vagyok nyugodtan találkozhasson Schusz­­tter Ferenc soff­őrrel, akivel barátságot tartott. Felesé­gemet több alkalommal kér­leltem, hogy hagyjon fel ezekkel a talál­kozásokkal, ő azonban nem hallgatott rám. — Egy napon, — pár héttel a gyilkos­ság előtt,­­— amikor délben hazamenten a szolgálatból, feleségem kijelentette, hogy nincsen ebéd. — Miért? — kérdeztem tőle, mire azt válaszolta, cirkuszba készül és így nem ért rá ebédet készíteni. Ugyanakkor a szomszédok elmesélték, hogy feleségem már félórával előbb meg­ebédelt Schuszter Ferenccel. Ez r­átene­­tesen elkeserített. Miután feleségemet sehogy sem tudtam a tisztesség útjára téríteni, elköltöztem hazulról a rendőr­őrszobára. Pár napig laktam az őrszobán. Napról-napra betegebb lettem. Többször megpróbáltam feleségemmel kibékülni, mert úgy éreztem, hogy nem tudok nél­küle élni. Ez időben szereztem tudomást a szomszédos ház házfelügyelője révén arról, hogy — Schuszter édesanyja sze­rint — feleségem arra igyekszik rávenni Schusztert, tegyen el engem láb alól. — Október huszonhatodikán, a temető­ben voltam szolgálatban. Hazafelé a Garai-piacon mentem keresztül, hogy va­csorát vegyek. Itt összetalálkoztam leá­nyommal. Érdeklődtem édesanyja iránt. A leány nyíltan szemembe mondta, hogy anyja továbbra is folytatja a viszonyt Schuszter Ferenccel és gyakran előtte is csókolóznak. Ez a hír annyira elkeserí­tett, hogy napokon keresztül nem bírtam enni. Egy falat étel sem ment le a torko­mon. Október harmincegyedikén, amikor ki kellett állnom a posztra, nem­ bírtam teljesíteni a szolgálatot, mert a gyenge­ségtől összeestem. Bevittek az őrszobára. Kollégáim, barátaim értesítették a fele­ségemet. Feleségem azonban cinikusan kijelentette, hogy „bárcsak már meghalnék.“ — Amikor tudatták velem feleségem üzenetét, felkeltem ágyamról és minden erőmet összeszedve feleségem lakásához vánszorogtam. Kérlelni kezdtem őt. Fele­ségem azonban cinikusan kijelentette, hogy továbbra is Schuszterrel akar együtt élni. Már ki akartam tántorogni a szobából, de amikor megfordultam, hir­telen ütést éreztem koponyámon. Azt hit­tem, meg akar ölni. Kirántottam revol­veremet és lelőttem. Az orvosszakértő véleménye szerint Szalai István a gyilkosságot szinte be­számíthatatlan állapotban követte el. A napokon keresztül tartó koplalás olyan lelkiállapotba hozta, hogy szinte öntudat­lan volt, amikor a revolverét elővette és feleségét lelőtte. Védője, amikor ez­ tudomására jutott, kérvénnyel fordult a törvényszék elnök­ségéhez és kérte, hogy Szalai rendőr ügyét soron kívül tárgyalja le a bíróság. Értesülésünk szerint Szalai ügye még augusztus végén főtárgyalásra kerül. Futballeredmények A vasárnapi és a Nagyboldogasszony-napi gazdag és változatos futballprogramban a magyar csapatok a külföldi labdarúgók ellen pompásan szerepeltek, úgy a csehek, osztrá­kok, mint a jugoszlávok ellen fölényes győzel­met arattunk. A Hungária Belgrádban pompás játékkal 4:2 (2:0) arányban győzte le a BSE csapatát. Bécsben a Ferencváros nagyszerű játékával 5:2 (2:1) arányban legyőzte a Hakoah csapa­tát. A gólokat Kohut, Wortmann, Turay, Rá­eső, Szedlacsek és­­Fischer II. lőtték.­­ Szom­bathelyen a Sabaria 4:1 (1:1) arányban győze­delmeskedett a Slavia felett. Az FTC első észt­országi meccsén, Tallinban 2:1 (1:0) arányban győzött a Tallinn FC ellen. A Nyugat magyar­­ország csapata tegnap 3:1 (2:1) arányban győ­zött Pozsony csapata ellen. Bécsben a Rapid 8:1 (1:1) arányban győzött a Hajduk ellen. A Sparta Prágában 5:1 (3:1) arányban győzött az Admira ellen.­­ Az Új­pest csapata Szabadkán vasárnap 12:0 (5:0)-ra verte a Szabadijai Kombinált csapatot, hét­főn pedig a SAND-ot győzte le 7:1 (2:1) arány­ban. Apró balesetek a T. T. C. bi­tepest-szegedi motorversenyben — Az Új Nemzedék tudósítójától — Szeged, augusztus 15. A Terézvárosi Torna Club motorbici­kli ver­senyt rendezett Budapestről Szegedre. A ver­seny úgynevezett „mazsolaverseny“ volt. Mo­toros nyelven ugyanis mazsolának hívják azt a kezdő versenyzőt, aki fényes nappal Buda­pest legforgalmasabb utcáin rettenetes dübör­géssé végigszáguld és veszélyezteti nemcsak a maga, hanem polgártársai életét is. Vasárnap korán reggel indultak Budapestről a versenyzők. Az országúton haladó egyéb jár­művek rémülten tértek ki a vadul rohanó mo­torbiciklik elől. A versenyzőik a falvakban sem csökkentették a „gyilkos“ tempót, amelynek egébként libák, kacsák és csirkék adták meg az árát. Az útvonalon mindenfelé motorosok által kivégzett aprójószág tetemei hevertek. Egy helyen egy jófajta magyar kuvasz nyúlt el keresztben az útón. A mellette lévő fán hor­zsolás látszik. Néhány méternyire arébb egy összetört Puch-már­kájú motorbicikli fekszik. A gazdája összeszakadt ruhával, összekar­colt képpel utazott vissza természetesen vonat­­tal­­ Budapestre. Az út csak Kecskemét után javult. Kecskemét után már jóval több gondot fordítanak az útra, amely még mindig nem hasonlítható a Dunántúl nagyszerűen kiépí­tett műutaihoz. Kiskunfélegyházánál az or­szágúton öt vagy hat motorost láttunk, akik szorgalmasan javították deffektes gépeiket. Kistelek határában egy Harley Davidson és egy Indian-oldalkocsis gép úgy szaladt egy­másnak, hogy az egyik gép vezetője könnyebb agyrázkódást kapott, míg a másik gép hölgy, utasa kiseb­b-nagyobb zúzód­á­sokat szenvedett. Jóval féltizenkettő előtt egymásután érnek Szegedre a versenyzők. A Széchenyi-téren lévő célnál is majdnem egy végzetessé válható ka­rambol történt. Egy oldalkocsis motorkerékpár nekiszaladt az egyik vidéki Ford-autóbusznak. Az ütközés olyan nagy volt, hogy várakozás ellenére nem a motorkerékpárt, hanem az autó­­buszt kellett bevontatni a garázsba.. A beérke­­zők bronzplakettet kaptak jutalmul. Egy óra után a versenyzők bevonultak az egyik sze­gedi vendéglőbe, ahol kitűnő halászlé mellett tárgyalták meg az eseményeket. Néhány óra múlva a társaság egy része fölkerekedett és visszautazott Budapestre. Szegeden csak a nem éppen kellemes benzin- és olajfü­st maradt, amely bizonyos, hogy nem nagyon használt a Szegeden lévő kétezer dalos torkának. Megrendelő-lap. Ezennel megrendelem kiadóhivatalunkban a Dálgyl-Dolggl illusztrált kötetét 8 pengő vétekírért. Fizetendő 2 pengő az átvétel alkal­mával utánvéttel, míg a fenmaradó összeget 3 egyforma havi részletben külön csekklapon tartozom beküldeni. A portóköltség is az át­vételkor fizetendő. Az eladó föntartja magának ezen rendelés elfogadását, valamint a szállított könyvek tulajdonjogát is, a vételár kifizetéséig. Olvasható írást kérünk! 1­rtadell neve:__________ ____ Foglalkozása:_______________________ Lakása (pontos cin):______________________ Szál nap a kmlJtólok Páratlanul szenzációs, lélekzet-elfojtó kalandok Brazília őserdejében. Parcus Leo frogmereszid vállal­kozása Dél-Amerika szivében. Díszes vászonkötésben, arany­nyomással, gazdagon illusztrálva!

Next