Uj Nemzedék, 1927. szeptember (9. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

Csütörtök, 1927 szeptember 1. Új Nemzedék A millstaili tragédia tanulságai ebben a pillanatban teljes bizonyosság­ul igazán csak Erdélyi Béla tudja, hogy a ő lelkét terheli-e vagy sem felesége­lik, a szerencsétlen Forgács Annának a hlála. Más a tudás, más a gyanú, más a ínyek csoportosításából leszűrt felte­­és. Gyanúból és feltevésből már annyi­an, hogy tegnap délutánra már kiformá­­ódott valahogy a közfelfogás és a leg­markánsabban így nyilatkozott meg: — Az ember nem mer már férjhez menni, mert nem tudhatja, mikor végzi ki az ura! Szó sincs róla, ennek a mondatnak­­ a tartalma éppen olyan szélsőségen jár, mintha valaki azt hangoztatná, teljesen lehetetlenség, hogy egy férj meggyilkolja a feleségét. Mi nem tudjuk, bűnös vagy nem bűnös ez az Erdélyi Béla, nem a mi hivatásunk, hogy ezt megállapítsuk. Ba­jos is kiigazodni a hírlapi közlemények tömegében, amelyek közt hemzseg a gya­núsítás, a jó vagy rosszakaratú követ­keztetés. Vád és védelem már most vívja csatáit, amikor még homály borul a leg­elemibb kérdésekre. A védelem kézlegyin­téssel intézi el a vád legsúlyosabb állítá­sait, mondván, semmi köze a gyilkosság kérdéséhez a váltóhamisításnak, amelyet Erdélyi elkövetett és csak divaskodó évő­­d­és volt, amikor Forgács Anna, állítólag azt mondta az urának a szakadékba való zuhanása után, hogy „az egésznek olyan látszata volt, mintha te löktél volna le, édes Bélám.“ Ugyanez az édes Béla sen­kit sem enged felesége szobájába, ami­kor a szegény teremtés már hörög,, sem orvost, sem mást be nem ereszt hozzá, sőt éppen akkor megy tenniszezni, amikor asszonya utolsó tusájáit, vívja a kialvó életért. S mindezek tetejébe akad tanú, intelligens úriasszony, aki azt bizonyít­gatja, hogy Erdélyi felesége halála nap­ján és a rákövetkező napokban a többi vendéggel együtt­­- mint rendesen — megebédelt és megjelent egy táncmulatsá­gon is. Ezek a kirívó mozzanatok merednek legelőbb az emberre, amikor ennek az esetnek a tudósításait olvassa. Nekünk, nem szabad és nem­ lehet mérlegelnünk, hogy mit nyomnak a bűnösség vagy ár­tatlanság megállapításának szempontjá­ból. Ez a hatóság dolga. Azt azonban nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is megállapítani, hogy ez az eset is kézzel­­foghatóan bizonyítja, mennyire megren­dült a családi élet alapja, micsoda ször­nyű erkölcsi válság szakadt reánk. A családi étet ellen elkövetett bűnök szeny­­nyét nap-nap után látjuk a bíróságok ter­meiben, minden nap találkozunk vele az újságok hasábjain, ahol az a hivatása, hogy néhány ingerlő percet szerezzen a pikantériákra éhes olvasónak és utunkba akad a­z utcán, nyilvános helyeken és im­már a családi élet szentélyében is. Persze különféle formában, nyíltan és burkol­tan. Ki a hibás, ki felelős? Kétségtelenül az egész társadalom. Mindenki, aki nem küzd az erkölcsi ki­siklások ellen és e kisiklások polgár jo­gosítása ellen. Mert volna va­laki például akként öltözködni a háború előtt, mint ahogy ma meglett asszo­nyok, felnőtt leányok és csitrik ruház­­kodnak? Egyszerűen szégyenletes és arcpirító, hogy térden felül végződik a szoknya és még feljebb csúszik, ha le­ülnek. Az undor meg éppen émelygéssé fokozódik minden jóízülésű férfiban arra a látványra, amely eléje tárul, amikor az így öltözködő nő keresztbe veti a lá­bát. Hát még a mai tánc! A nyilvános helyeken hemzsegnek ti­­zenöt-tizenhatéves tacskóktól kezdve öre­gedő asszonyokig, akiknek kifestett or­cáján is átüt a szenvedelem láza, akik rádülnek az őket szorongató férfira s mindenről megfeledkezve, groteszkül ug­rálnak. Micsoda anya az, aki nemcsak, hogy megengedi ezt a leányának, hanem maga is példát ad reá. Azt hiszik ezek a mamák, hogy régi vágású férfi, aki előtt szent a nő, aki a feleségben hitvest tisz­tel és nem tekinti ideiglenes, bármikor felcserélhető portékának, azt hiszik, hogy az ilyen férfi feleségül meri venni a tánchelyiségekben felnőtt leányt? Nem, az ilyen férfi, az igazi férfi nem vesz el ilyen leányt, egyszerűen azért nem, mert lelkileg leány­asszonynak tekinti. De nemcsak a nő a hibás, a férfi is, nyilván még nagyobb mértékben. A baj orvoslása azonban elsősorban az asszo­nyok feladata és kötelessége, azé a sok­sok ezer magyar asszonyé —­ hála Is­tennek, hogy ilyenek is vannak —, aki szívszorongva nézi ennek a szerencsétlen, erkölcsileg is elesett nemzedéknek az útját. Corso és Uránia film­színházaknak Budapest A DÁMA AZ ÁRTATLAN DON JUAN kíséretében világkörüli útján csü­törtökön Önökhöz ér­kezik. gloria SWANSON CLARA BOW A tabániak szembeszállnak a főváros kilakoltató határozatával s nem hagyják el lakásaikat Nem fogadják el a felajánlott drága kislakásokat — Ripka főpolgármester is tiltakozott a kilakoltatás ellen — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A tabáni kilakoltatások ügyében szeptember kilencedikére összehívták a tabáni albizottsá­got. A szociálpolitikai ügyosztály az albizott­ság elé részletes javaslatot terjeszt a Tabán kiürítéséről és beszámol arról, hogy a kilakol­tatásra ítélt tabáni lakók részére a főváros most épülő kislakásos bérházaiban hány la­kást kell átadni. Az ügyosztály teljesen figyelmen kívül hagyta azt az általános felzúdulást, ami az ezer lakás tartalékolásának hírére kitört. Mi­kor ugyanis köztudomású lett, hogy a főváros tanácsa nem a tizenkétezer lakást igénylő kö­zül válogatja ki az új városi kislakások bér­lőit, hanem ezer lakást — a közgyűlés határo­zata értelmében — a tabániaknak tartott fenn, általános felzúdulás támadt. Ripka Ferenc fő­polgármester is, mikor a tanács határozatáról értesült, igen erélyes nyilatkozatban tiltako­zott a kislakásigénylők kijátszása ellen és hangsúlyozta, hogy a főváros nem azért hozott áldozatot a lakás­építéseknél, hogy most ne a hajlék­talanok jussanak lakáshoz. Kijelentette a főpolgármester azt is, hogy az igénylőket nem hagyja kijátszani és az ő véleménye­­ szerint a lakásínségen kell enyhí­teni elsősorban, a Tabán újjáépítése pedig várhat egy ideig. Kétségtelen, hogy a Tabán újjáépítésére szükség van, viszont az újjáépítés várhat ad­dig, amíg a nyomasztó lakásínség enyhülni fog s bármilyen szép terv kedvéért a lakásforgalomtól nem szabad el­vonni ezer új lakást. A főváros hivatalos statisztikával mutatta ki, hogy Budapesten még mindig kevés a lakás. Barákokban és egészségügyi szempontból ár­talmas odúkban laknak még ma is köztisztvi­selők, akik a főváros kislakásaiban most azért nem kaphatnának helyet, mert a Tabán le­bontása miatt a lakásokat a tabáni lakóknak kellene átadni. A főváros szempontjából kö­zömbös, hogy a tabáni városrész újjáépítése most, vagy két-három év múlva történik, az azonban nem lehet közömbös, hogy a nagy ál­dozatok árán épített kislakásokat elvonják eredeti rendeltetésüktől. A tabáni kilakoltatásokkal az Uj Nemzedék foglalkozott legelőször és közlésünk nyomán az egész sajtó tárgyalja ma a kérdést. Egyik­másik lap a lakásínségre való hivatkozással a Tabán kiürítse ellen foglal állást, más lapok pedig kimutatják, hogy a tabáni lakosokra nem lehet reákényszeríteni a méregdrága fő­városi kislakásokat. Olyan állásfoglalás is ala­kult ki egyes várospolitikusok körében, hogy amennyiben a kilakoltatások mégis megtörténnének, minden tabáni lakó csak annyi lakbért fizessen új laká­sáért, amennyit a régiért fizetett. Ezt a megoldást azonban a városházán nem fogadják el, mert a bankok által épített kis­lakások bérét már a bankokkal kötött szerző­désekben szabályozták s igy a főváros igen te­­temes összeget fizetne rá a Tabán újjáépíté­sére, ha a lakbérek differenciáját fedezné. A városházán ma folytatódott a tabáni la­kosok felvonulása. Ma i­s elkeseredetten pa­naszkodtak a főváros tervezett intézkedései ellen. Elmondották, hogy a tabáni albizottság valamennyi tagjához deputációt, menesztenek s mindegyik előtt külön-külön feltárják a ta­bániak szomorú helyzetét. Kimutatják a bi­zottsági tagoknak, hogy azok a tabáni lakosok, akik eddig kényelmes lakásukért háromszáz— négyszáz pengőt fizettek évente, most a városrésztől távol eső bérházakban hatszáz pengőt fizetnének negyedik emeleti szűk, szobakonyhás, mellék­­helyiség nélküli „szükséglakásért“. Ezt a bért azonban csak fizetnék, ha pén­zük volna, mert a magas lakbéreket a tabáni lakók nem tudják megfizetni. Tegnapi cikkünk nemcsak a sajtóban és a városházán keltett nagy visszhangot, hanem a tabániak között is. Ma reggel több levél ér­kezett szerkesztőségünkhöz, amelyben a tabá­niak arra kérnek bennünket, hogy a megindí­tott akciót folytassuk és támogassuk azt a tö­­revésüket, amely a Tabán megmentésére irá­nyul. Az egyik levél írója a következőket írja: „Tekintetes Szerkesztőség! Az Új Nemzetiék tegnapi cikkét a tabániak nagy örömmel és lelkesedéssel olvasták. Kiegészítés és folyta­tásképpen nagyon szerenénk, ha az Új Nem­zedék mai száma ismét írna rólunk. Hang­súlyozzuk, hogy a tabániak még nem felejtették el azt az ígéretet, amit a választások alkalmával a budai Vigadóban kap­tak, amikor is tekintélyes képviselő­­jelöltek kijelentették, hogy a tabánia­kat nem engedik szétdobálni. Tabán a tabániaké­t folytatja a levél írója. Ha a Tabánban „idegenek“ részére fel tudták építeni a Bethlen-udvart, akkor tes­sék melléje vagy két hasonló épületet emelni az idevalók részére is és csak akkor bontsák le a Tabánt, ha előzően ott már el­helyezték a tabániakat.“ Nem lehet a Tabánba idegeneket telepíteni, a tabániaikat pedig kidobni. Miért nem gondolt a főváros a tabániakra, mikor a Budaörsi­ úti házban voltak lakások! „Mi azt kérjük a fővárostól, hogy a Tabán újjáépí­tésénél ne csupán műszaki, hanem szociális szempontok is legyenek irányadók. A tabániak most olyan irányban szervezkednek, hogy nem fogják el­hagyni eddigi lakásaikat mindaddig, míg itt a Tabánban nem adnak ne­kik más helyet! Ebben a szervezkedésben együtt van min­den tabáni lakos, tekintet nélkül a különböző pártállásokra. Mi azt üzenjük a főváros ve­zetőségének, próbáljanak nyolcszáz tabáni családot kilakoltatni! Még azok sem fognak innen elmenni, akik már tegnap vagy ma, megijedve­, hogy lakás nélkül maradnak — aláírták, illetve elfogadták a méregdrága fővárosi kislakásokat. Még egyszer hálásan köszönjük az Új Nemzedék­nek, hogy a tabá­niak családi otthona érdekében síkraszállt és nagyon kérjük, hogy támogasson bennün­ket továbbra is. Hálás tisztelettel: aláírások." úgy értesülünk, a tabániak a közeli na­pokban többszáz tagú küldöttséget külde­nek Sipőcz Jenő polgármesterhez. — WH» ........■min imiimi««..." " )■ ' i' li lis értékfössz­e mai árfolyamai BANKOK, Földhitelbank (83) 83­5. Magyar hit. (92.8) 92.7 92.8, Leszámítoló (95) 94.8, Olaszbank (71) 70.5 71.5, Nemzeti (202) 199 201. Kereskedelmi bank (134) 134. TAKARÉKOK ÉS BIZTOSÍTÓK Pesti Hazai (250) 250. BÁNYÁK ÉS TÉGLAGYÁRAK Bauxit-trust (450) 465 466. Borsodi (14.6) 15. Magnezit (255) 250. Ált. kőszénbánya (738) 760 762. Salgó (87) 87.2 87.4. VASMŰVEK ÉS GÉPGYÁRAK. Fegyver (269) 268. Ganz. Dán. (214.5) 214 215. Ganz vill. (189) 188 187. Hofherr (20.51) 20­1. Láng (125) 124. Rimamurányi (132.2) 132 133. Lámpa (145) 145. VEGYIPARI VÁLLALATOK. Hungária műtrágya (70) 69.8 70. KÖZLEKEDÉSI VÁLLALATOK. Délivasut (16) 15.7 16. Levante (26.8) 26.5. Nova (47.8) 47.5. Államvasut (27) 27.7 28. Tröszt (46.1) 48.2 48.5. CUKORGYÁRAK Délcukor (126.5) 127. Magyar cukor (236) 239. Georgia (21.4) 21.1 21.3. Mezőhegyesi (75) 74.5. KÜLÖNFÉLE VÁLLALATOK Őstermelő (77.5) 76.5. Német mezőgazdasági (97.5) 97.5 97.8. Izzó (132) 134. Égisz (64) 63. Nasici (180) 182. Ofa (98) 97.5 98. Pallas (21.2) 21.3. Franklin (52.5) 51.5. Concordia (13) 12.2 12.6. Első Bp. gm. (56) 56. Részvénysör (142) 144 144.5. ÁLLAMADÓSSÁGI KÖTVÉNYEK: 6. száz. hadik. I­V. kib. (0.46) 0.46. Kényszer­­kölcsön (52.30) 52.30 3 Chamberlin eladta repülőgépét és áttér a filmszakmára — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Newyork, augusztus 31. Chamberlain, a Budapesten is járt amerikai repülő búcsút akar mondani a repülésnek és a filmhez szegődik. Eladta már teljes repülőgépfelszere­­lését, amelyért többezer dollárt kapott. Volt neki öt repülőgépe, húsz motorja, kormányk­ereke, biztonsági öve és egyéb felszerelési tárgya. A repülőgépek közül kettő Bellanca-modell volt, amelyeket Bellanca tervezett és Chamberlin készített el. Ezek voltak „Chamberlin ked­vencei.“ Volt azután Farman­ és egy Ansaldo­­gépe. Nemrégiben már híre járt, hogy Chamberlinnak egy filmvállalat szer­ződési ajánlatot tett, ő azonban akkor kijelentette, hogy majd csak európai útjáról való visszatérése után tárgyal ez ügyben. T. Magyar vívók győztek a vichyi kardvivóverseny mindkét menetében — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Vichy, augusztus 31. (Wolff). A Vichyben tartott kardvivóverseny két elődöntő mérkőzése kedden este a követ­kező eredménnyel zárult: 1. menet: 1. Petschauer (Magyarország) 6 győzelemmel. 2. Bini (Olaszország) 5 győze­lemmel. 3. Salafia (Olaszország) 4 győzelemmel (24 tussal). 4. Glykais (Magyarország) 4 győ­zelemmel (26 tussal). 5. Rossoni (Olaszország) 4 győzelemmel (27 tussal). 6. Pezzana (Olasz­ország) 2 győzelemmel (30 tussal). 2. menet: 1. Uhlyarik (Magyarország) 6 győze­lemmel. 2. Gombos (Magyarország) 5 győze­­lemmel. 3. Terstyánszky (Magyarország 4 győ­zelemmel, (21 tussal). 4. Anselmi (Olaszország) 4 győzelemmel (26 tussal). 5. De Yong­ (Hollan­dia). 6. Puliti (Olaszország) 2 győzelemmel (28 tussal). 7. Ragno (Olaszország) 2 győzelemmel (30 tussal), 8. Dolescu (Románia) 2 győzelem­mel (33 tussal).

Next