Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

. Mr if Ä*»a XO U IKMiellat in Egy pro»,? f-'^SS —.—. man t llHwwAlté'riS) «lerlMuzta.é* éa Iriadäht. k«M S pens« *0 fillér, Bi WfeSj^ KS&BS Fäp^bw ffiS§i Mp /MW »£*.5« vatali V., Honvéd-». 10, ■ egyodévra • pens« «0 fP&fi jjffiA mzSM §W$mk g^-Sj ______ ________________ K§p JmGr W&4 _______ To!.. 127-47,127-48,J.300-6S. fillér. Egyae híd ára §g|S29 jSg&j|ra cmom KM jIWi,, ffíd.Y&£fíll JlMIt ^gnmaa^ fHWMi iifffil «1 JS&S&P Gyorsírók: 7-20, Fiókkiadó, helyben, vidéken é. gp§2 g&S$l EBbS MS&mMWI JRmSgk íS^MjSSy/£§»3&?W /MtiESäBgM hivatalok. VIII., Rákóczi, pályaudvaron 10 fii. Eäjsfii IsfgN &jg$B FSXF^WbL WMMWf at 1. Tal. I J. 136-06, Teréz. láf.— Hlrdatésak mii- S flfeM ASF IBPSI ^CJi SpS«» BBE "S;2S1“ÚÍ "Ä tlmétare* dijazabáa JBp BlSSl ÉmM WSES fftiS ySl&UktlM. 125-65. II., Betthyény-tér 6. *•♦ azariot. ««a flH H IX. évfolyam 222. (2365.) szám # Sxomfoaí # Hudapesl, 1927 oJklóher 1. A franciák maguk huzták-halasztották a Paiéologue-féle tárgyalást és a lengyel győzelem után Berthelot visszautasította Magyarország közeledését Csak az orosz veszedelem miatt ás végső szorultságban per- e fektuálták volna a Paléoiogue-Javaslatot — Varsó felszaba- v* dulása után Páris már csak a gazdasági előnyöket akarta A trianoni szerződés aláírásét szabta meg Millerand minden határkligazlfás feitéteiének — Az Uj Nemzedék tudósitójától. — A Pál col ogue-jegyzék hulláinál elérték az európai nyilvánosságot és különösen a francia sajtót mozdították meg. Fran­cia részről félhivatalosan most egysze­rűen letagadják azt, hagy a Paléoíoguc- jegyzék egyáltalán létezett volna. Ért­hető a francia álláspont, és a francia kormány magyarázkodása, mert hiszen a franciák keleti és délkeleti szövetségesei egész politikai és állami egzisztencájukat Franciaország megdönthetetlen ba­rátságára és támogatására építik. A kisántánt politika a Paléologue-jegy- zék után kénytelen tudomásul venni, hogy a francia támogatásnak százszáza­lékos bizonyossága egyes helyzeteikben devalválódik s ha a jövőben egy olyan konstelláció adódnék, amely a francia érdekeket más politika medrébe kénysze­rítené, a százszázalékos támogatás ismét lecsökkenne, sőt esetleg egészen el is tűnne. A francia félhivatalos nyilatkozat ki­jelenti, hogy az okmánynak nincsen semmi nyoma a külügyminisztérium irattárában, de megvan annak a lehető­sége, hogy valami memorandumról, vagy terv­ről volt szó, amely még nem jelent olyan diplomáciai lépést, mint egy hivatalos jegyzék. Maga Paléologue most egyszerűen el­zárkózik mindenféle nyilatkozat elől, sem nem cáfol,-sem nem erősít meg semmit, hanem a hivatalos hallgatás fedezéke mögé bújik a nyilvánosság ostroma elől. Ezek a tények, de meg a magyar kor­mány akkori fejének, Simányi-Se madam Sándornak tegnap az Uj Nemzedékben közölt nyilatkozata niegcáfolhatatlauná teszi azt a tényt, hogy a Paléologue-jegy- zek csakugyan ideérkezett s azt a ma­gyar kormány hivatalosan tárgyalás alá is vette. A francia kormány számára most, a jelenlegi viszonylatokban már kellemetlené vált ez a diplomáciai akció s kétségtelen, hogy az utódállamokban nem kisfoku bizalmatlanságot kelt / francia politika szilárdságát és az alap­elvektől való ehnozdithatatlanságát ille­tően. A magyarországi liberális sajtó a Pa léologue jegyzék nyomán felelőssé tette nemcsak az akkori kormányt, hanem az egész keresztény rendszert az eredmény­telenségért. Magáért Trianonért is fele­lőssé teszik a keresztény politikát, holott a Paléologue jegyzékkel nem záró­dott le a francia kormánykörökkel és politikával való tárgyalás, sőt érdemben éppen csak a trianoni béke aláírása után folytatódott a ta­nácskozás. A trianoni békének tehát nincs semmi összefüggése azzal, hogy a Paléologue jegyzékkel megindult tanácskozások ered­ménytelenül végződtek. Annál is inkább folytatódtak a tanácskozások, mert hi­szen a vörös hadsereg offenzivája a tria­noni békét követő hónapokban bontako­zott k i és csak a nyár végén, augusztus tizen­ötödikén sikerült Wcygand tábor­noknak az orosz hadsereget döntőéi? megverni, úgy hogy a magyar segítség már teljesen feleslegessé vált. , A MÁV. bérbeadásának kérdése egy tovább húzódó probléma volt s ezt a ker: dóst a trianoni béke aláírása után, attól függetlenül tárgyalták, de a magyar köz­vélemény felháborodása és ellenállása lehetetlenné tette. Amikor végigtallózzuk azoknak a kritikus hónapoknak sajtóját, egész világosan és letagadhatatlan for­máikban jelentkezik a francia külpoliti­káinak a magyar külpolitikával való érintkezése. Nemcsak a magyar, hanem a francia sajtó is őrzi azoknak az időik­nek történelmét és ebből egész világosan kitetszik, hogy a francia kormány igenis tárgyalt a magyar kormánnyal. Semmiképpen sem állithatjuk azon­ban, hogy a jegyzék még Paléologue szándéka szerint is elháríthatta volna a trianoni békeszerződés aláírását. Ennek megvilágítására csak fel kell sorolnunk az 1920. év eseményeit. A nagy­hatalmak 1920 január 15-én közölték az akkori kormánnyal a béke feltételeket. A kormány február 12-én válaszolt a közlésre s ebben a válaszában bő meg- okolással kérte a békefeltételek enyhíté­sét. Május 7-én kapta meg a kormány Millerand akkori francia miniszterelnök levelét, amelyben Millerand a bókefelté- telek elfogadására biztatja Magyarorszá­got azzal, hogy a határkijelölő bizottsá­gok majd határkiigazitást fognak vé­gezni. — Annak azonban — mondotta Mille­rand —. hogy a liatárkijielölő bizottságok megkezdhessék működésűket, előfeltétele a békeszerződés elfogadása. Millerand tiz napot tűzött ki a kor­mány válaszára. Junius 4-én alá is irtuk a békeszerződést. Paléoiogiíe jegyzéke áp­rilis^ 15-án kelt. de cigié szerint is „elő­készítő jegyzék”, ami annyit jelent, hogy a francia külügyminisztérium ezen az alapon hajlandó tárgyalni Ma­gyarországgal, ha Magyarország vi­szont hajlandó teljesíteni a jegyzék­ben foglalt politikai és gazdasági kö­veteléseket. Nem lehet tehát a jegyzéket úgy fel­fogni, mint annak fenntartás nélkül való elfogadása esetén önmcguktól nyomban életbelépnének a Paléologue által kilá­tásba helyezett s reánk kedvező területi változások-. Ez az előzetes jegyzék egyáltalán nem kötelezte a francia külügyminiszté­riumot s a francia külügyminisztérium — mint ahogy meg is történt — minden megokolás nélkül megszakíthatta a jegy- zék alapján meginduló tárgyalást. Ez nem jelenti a jegyzék fontosságának leki­csinylését, de elejét veszi annak, hogy hordörejét vérmesen felbecsüljék s min­den további nélkül az akkori magyar kor­mány felelősségét emlegessék. A S i ni or, y i -Semad a in-k or many elfo­gadta a Paléologue feltételeit és hi­vatalosan értesítette a francia kül­ügyminisztériumot, hogy a jegyzék alapján készségesen tárgyalásokba bocsátkozik. Arról, hogy a tárgyalás milyen meder­ben folyt, nem állnak még rendelkezé­sünkre hiteles adatok és illetékes nyilat­kozatok, ami érthető • is, mert a tárgya­lásban résztvett személyiségeket a hiva­tali titoktartás hallgatásra kötelezi. Hogy a Paléologue-jegyzéik semmi kö­rülmények között sem lehetett hatással a trianoni békeszerződésre, abból is nyil­vánvaló, hogy a magyar kormány május 7-én kapta meg a francia kormány ulti­mátumszerű felszólítását a békeszerződés elfogadására, holott Paléologue jegyzéke alig pár nappal ezelőtt, április 20-ika körül került a magyar kormány kezébe. Ilyen rövid idő alatt, amikor a jegyzék kifejezettén csak előkészítő irat volt, le­hetetlen a nagy'horderejű tárgyalás per- fektuálása. Önkéntelenül is az a feltevés kisért, hogy a francia külügyminiszté­rium ezzel a jegyzékkel is csak meg akarta cukrozni a trianoni békeszerződés keserű pontjait. Hogy magyar részről nem történt visz­sKiutasítás, abból is kiviláglik, hogy Mii* leránd a békeszerződést kisérő levelében nyitva hagyja az utat a határok megvál­toztatására s hogy egészen szentember végéig, amikor Franciaorszagban külpolitikai re- zsimváltozás történt, állandóan fel­színen volt a magyar-francia köze­ledés kérdése, sőt egy magyar-francia szövetség meg­kötésének eszméje is. A francia hivatalos körök egészen szeptember végéig a tria­noni békeszerződés aláírása ellenére sem tekintették véglegesnek a magyar hatá­rokat. „Ne kergessék a romlásba Magyarországot.“ Jellemző erre a Temps, a francia kül­politikai félhivatalos junius hatodiki, te­hát a trianoni békeszerződés aláirása után két nappal később kelt vezércikke. A magyar nemzet rendkívül lovaglásán vi­selkedett — Írja. többek közt — az ellenséges országokhoz tartozókkal. A századok során most üjabb alkalma nyílik Magyarországnak, hogy a mi oldalunkra álljon az uj Európa bé­kéjének biztosítására. Magyarország nem kí­ván egyebet, csak azt, bogy tegyék jóvá az elkövetett tévedéseket és ne kergessék a két­ségbeesésbe, a romlásba. Franciaország jelen­legi érdeke, bizonyos pontig hozzá van kap­csolva Magyarország talpraállít ásóhoz. A kormány tegnap hivatalosan meg­cáfolta azt a lapközlést, hogy a francia kormány Fouchct főmegbizott utján 1920 julius húszadikán' szövetségi szerző­déstervezetet nyújtott át Magyarország­nak. Ez valószínűtlen is, de azt nem le­het tagadni, hogy a francia kormány igen komolyan latolgatta a Magyaror­szággal való szövetség problémáját. A magyar-francia közeledést az orosz veszedelem tette rokonszenvessé Páros­ban, Ennek a veszedelemnek felismerésé­ből fakadt Paléologue terve s az a bizo­nyos barátság, amely a francia kormány részéről kétségtelenül megnyilvánult. Következtetésünk szerint a magyar kormány hajlandó lett volna aktiv részt vállalni a bolsevizmus ellen való harc­ban, de ez a bekapcsolódásunk, amelynek esetében határkiigazitásoikat kaptunk volna, a szlávbarát francia tábornokok és Csehország tiltakozása miatt elmaradt. Amikor a lengyel fronton legégetőbb volt a helyzet, közvetlenül a felmentő varsói csata ölöt'’ Benes cseh külügyminiszter augusz­tus 11-én siirgöuyt küldött Parisba., hogy a Lengyelország mellett való katonai beavatkozás egész Közép- Európa tiltakozásával járna. Augusztus közepén az oroszok döntő ve­reséget szenveditek Varsónál s ezzel el­múlt minden lehetőség arra, hogy francia támogatással felfegyverkezzünk. A ma­gyar—francia közeledés kérdésében való tárgyalás ezután sem szűnt meg, de már látni lehetett, hogy eredményre nem vezet. Teleki Pál gróf miniszterelnök ugyan augusztus 29-én. amikor egy francia új­ságírót fogadott, a bolsevizmus veszedel­mére utalva, még akként reménykedettj hogy „Magyarország és Franciaország <í jövőben mindkét országnak nagy hasz* nára közösen fognak működni és hozzá* jártának a nyugtalanított Középeurópái* ban annyira szükséges egyensúly vissza- állításához“ de Paléologue szsptembr.il 23-án távozott állásából és az utána eb* vetkező csehbarát Berthelot végleg meg* szakított minden eszmecserét. lenes táviraté? fülli Párisii a mar Katonai intervenció ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék