Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-21 / 239. szám

4 Új Nemzedék Péntek, 1927 október 21. A magyarországi szabad-kőművesei­, újra szabadon akarnak „munkálkodni" —mm • nini E­gy szánalmas röpirat és két szánalmas pléhhány nap óta olyan jelenségeik mu­tatkoznak a magyarországi szabadkőmű­vesek sajtójában, amelyek arra vallanak, hogy a vakolókanál lovagjai elérkezett­nek látják az időt a szabadkőműves pá­holyok feloszlatásáról szóló belügyminisz­teri rendelet visszavonatására, Podm­a­­niczky­ utteni székházuk visszaszerzésére és arra, hogy régi aranyszabadságukat — amely megásta a történelmi Magyar­­ország sírját — teljes mértékben vissza­szerezzék. Nem tudjuk egyelőre, mire ala­pítják­, de leplezetlenül hirdetik azt a meggyőződésüket, hogy ma, nyolc eszten­dővel a keresztény-nemzeti ellenforrada­lom legalább is részleges győzelme után, már annyira „konszolidálódtak” a lelkek, annyira elfelejtette a magyar közvéle­mény a szabadkőm­üvespáholyok mérhe­tetlen és megbocsáthatatlan bűneit, hogy most már a siker reményével kezdhetik meg tervszerű és rendszeres rohamaikat régi házid tinik megszerzésére. Igaz, hogy eddig sem nyugodtak, eddig is munkál­kodtak, de most már egyenesen rehabili­tációt alkarnak, most már egyenesen, mint „ártatlanul üldözöttek és elnyomottak” akarnák jóvátétetni a rajtuk esett „inju­ria­t” s diadalmenetben akarnak vissza­vonulni a Podmaniczky-utcai páholyba, újságcikk — Az Új Nemzedék tudósítójától. •— ahonnan gonosz, igazság­tatlan és törvény­­tipró ellen formd­alm­árok űzték ki őket, a „valódi hazaszeretet, az erkölcs és em­bers­zere­tet” lovagjait. Foglalkozunk ezzel a most már egyre nyíltabb és hangosabb törekvéssel, nem mintha túlbecsülnéd annak erejét és el tudnék képzelni diadalát. A szabadkő­művesség szörnyű bűneit, amelyek az egész világon egyformák, a trón és oltár ellen elkövetett vétkeit, a Károlyi-forra­­dalom és a bolsevizmus előkészítésében való nagy részességét és felelősségét épp­úgy tudja a magyar közvélemény, mint ahogy ma már le vannak álcázva előtte a szabadkőművesség igazi céljai és esz­közei is. Hiábavaló tehát minden igye­kezet, amely mégegyszer az öngyilkos magyar hiszékenységre épít s amely régi hatalmába, akarja visszahelyezni a ke­resztény és a nemzeti gondolat leghalá­­losabb és legveszedelmesebb ellenségét, a szabadkőművességet. A hárompontos „testvérek” kegyelméből megcsonku­lt magyar álla­m nem teheti meg, hogy maga segítsen aláaknázni önmagát. De a könnyűmnhivők okolására és az elszunyó­­kálni mindig hajlamos magyarság üd­vös riasztására f elm­ondunk egyetm­á.át, er­ről a legújabb rehabilitációs hadjáratról, gyarságon és a­ vérző emberiségen, de nikve jottányit seit segített egyi­ken sem. Bakonyi füzetéből ez derül ki. Mert Tisza István gróf 1914 szeptember 1-én kelt levelével — amelyet Czernin gróf bukaresti követ intézett — csak annyit akart elérni, hogy a « zuluul könnn­y tv­ák Inirsau,n­k a román «ajtóra »« vigyék ke­resztül, hogy a hadi eseményeket tárgyi­lagosan, az igazsághoz hűen közöljék, é s még ezt sem tudták kivinni. „Sikert azonban nem érhettek el“ — mondja maga Bakonyi. Aztán ott volt az olasz helyzet. A magyar szabadkőművesek nem tudták megakad­ál­yozn­i azt, hogy Olaszország ellenünk fegyvert fogjon. Persze Bakonyi szerint „amit a diplomatáik nem helyesen csináltak vagy elrontottak, azt a politikai és diplomáciai működésre be nem rende­zett szabadkőművesség (!!!) sem volt ké­pes megjavítani“. Azután pedig nem tu­dott a magyarországi szabadkőművesség semmit sem elérni a külföldön internált­ magyarok helyzetének könnyítésére, hiába interveniált a békekötés érdekében, hiába lépett föl a magyar integritás vé­delmében, s nem tudott enyhíteni a tria­noni békediktátum vérszomjas igazságta­lanságait Ismételjük: mi mindezt elhisszük. De ak­kor hogyan meri e sorozatos kudarcok jogán azt állítani, hogy a szabad­kőművesség fontos szolgálatokat tett és ték­ét hazánknak, s helyreállítása egyenesen a nemzet érdeke? Arról aztán nem is akarunk szólni, hogy a Podimnamichiy-utcai páholy lefog­­l­ajlásakor mi minden derült ki a szabad­kőművesség titkaiból. Ha azonban ez a ravasz rehabilitációs hadjárat tovább folytatódik, sorozatosan publikálni fog­juk: a magyarországi szabadkőművesség bamajst­romát. Bakonyi Kálmán szerencsétlen és si­­keretlen röpirata nyomán a Magyar Stírlap — amely a Világ­ból vedlett azzá, s tudvalévően a szabadkőművesek napilapja — október 16-án és 18-án, te­hát éppen a katolikus nagygyűlés nap­jain, két , szánalmas, hossza­dalmas cikkben veri a nagydobot az „ártatlan“ szabadkőművesek mellett és követeli, hogy indítson a kormány vizs­gálatot a szabadkőművesek ellen. Nos, ez a vizsgálat már megtörtént és lo­gikus következménye a páholyok felosz­latása lett. Hiába tehát minden ist­eke­­zet, a vakolókanál hiába lendül új ro­hamokra, Krisztus és a nemzet, a trón és az oltár szervezett ellenségeit többé nem­ engedheti uralomra sem ai magyar államhatalom, sem a magyar társadalom. nogsyan lesz a „magyar szabadkőművesek igazsága?* Egy három­éves, zöldtáblájú füzet jelent meg a múlt héten. Címe: „A magyar sza­badkőművesek igazsága." Szerzője: Ba­konyi Kálmán dr. Ez az úr nyugalma­zott kúriai biró. Ítélőtáblás tanácselnök, aki a háború előtt és alatt a magyaror­szági szabadkőművesség egyik vezető nagysága volt s természetesen az volt „eszméik győzedelme”,­­ a Károlyi-forra­dalom idején is. Igen jellemző az elmúlt „liberális” érára, hogy a magyar ifj??.. .s ág szolgál­tatás­át a­z ilyen előkelő pozíciói­ban a­ kereszténység és a nacionalizmus esküdt ellenségei Hitek és ülhettek. Ba­konyi Kálmán egyébként klasszikus bi­zonyítéka annak, hogy a vakollókonál­ a szabadkőműves páholyok feloszlatása után sem szűnt meg működni, mert ép­pen Bakonyi Kálmánékat érték rajta n hány évvel ezelőtt, hogy magánlakáso­kon szabadkőműves összejöveteleket ren­deztek. (Így tisztelte a nyugalmazott kú­riai bíró ir a magyar belügyminiszter rendeletét.) Ez a füzet — most már nyilvánvaló — nyitánya akart lenni a „rehabilitációs“ hadjáratnak. Maga a röpirat nem befe­­je­zett egész, hiszen a táblájára rá van nyomatva: I. FÜZET. Tehát folytatása is lesz. Nos, ha a többi füzet is ilyen szánalmas alkotásnak bizonyul, mint ez, akkor a szabadkőműves reménységek ugyancsak hamar és végérvényesen el fognak hervadni. Mert ennél az Írás mű­nél ügyetlenebb, átlátszóbb, tehát ve­szélytelenebb propagandairatot még nem olvastunk. Még ha a magyar közvéle­mény előtt nem állnának pőrére vetkez­tetve a szabadkőművesség „titkai“,­­ akkor lehetne hatása. De 1927-ben! . . . Ugyan ki nem mosolyog értelmes em­ber, olyasmiket olvasván, hogy a szabad­kőművesség „nem titkos, hanem zárt társaság“, amely ügyel arra, hogy „csak olyanok jussanak be a szövetségbe, akik a haza­fias érzés, a jó erkölcs, feddhetetlen ma­gaviselet és a nemes gondolkodás tekin­tetében megütik a mérleget”. Ismerjük a Jászi Oszkárok hazafias érzéseit és a Hook Jánosok jó erkölcseit... Vagy ki nem tudja, mit jelent az, mikor a ma­gyarországi szabadkőművesség alapsza­bályai kifelé olyan szörnyen hangoztat­ják „a hazai törvények tiszteletbentartá­­sát“ , a többi álcázó, leplező, fedező frá­zisokat? Ki nem fog mosolyogni azon az állításon, hogy az elmúlt évtizedekben „a magyar társadalom nemes lelkének nevelését" végezte a szabadkőművesség, még­pedig azért, mert „ezt a társadalmi nevelést senki más és semmi más nem végezhette el“, — tehát sem az egyház, sem senki más? Azután meg ki fog be­dőlni annak, hogy a füzet az ellen a Ver­sailles és Trianon ellen prédikál, amely­ről az elemi iskolás gyermekek is tudják, hogy tipikusan szabadkőmű­vés alkotá­sok? Bakonyi úr mérhetetlenül ostobának és feledékenynek gondolja a nagy­közönséget, mikor ilyen ágitést mer kockáztatni r­ezernjevéi merénylet, Tisza István gróf meggyilkolása ds Uaites mexikói véreng­zése után, hogy: „Az emberiség egyete­mes boldogságáért munkálkodó szabad­­kőművesség mindenkor irtózott minden erőszakosság­tól". De hiszen neon­ is célunk Bakonyi Kál­mán szemforgató írásának képtelen állí­tásait sorra venni, nem szeretjük a­ túl­ságosan könnyű munkát. Oak arra­­ a főargumentulumi akarunk rámutatni amellyel ő — és írása nyomán a Magyar Hírlap egyenesen glorifikálni igyekszik a szabadkőművességet a bizonyítani felsza­badít­ásaunk ezüikségességét. Vagy nem akart, vagy nem tudott... Bakonyi Kálmánnak ez a főargu­men­­tuma az, hogy a szabadkőművesség a háború alatt mekkora segítségére volt a hősiesen küzdő ■magyarságnak és hogy ezt a segítséget Tisza Ist­ván gróf is igénybe­vette. Nos, Bakonyi Kálmán okfejtését ebben a tekintetben éppen az veri agyon, hogy igaza van. Mert fejtegetéseiből nap­nál világosabb, hogy a szabadkőművesség vagy nem tu­dott, vagy nem akart segíteni a ma­ 60 V száraz anód P 6.-tól Virta anód- és fülé accumulátorok a legolcsóbb árban. 90 V száraz anód­ P S.40-tól Jíkl Miklós Budapest, VI., Vilmos CSÖSZOP-Ut 45. SC!) . A püspöki kar két tagja elismerését fejezi ki az Érnének a Szomori-ellenes tiltakozásért — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A nacionalista szervezetek, mint istőerdes, az ÉME kezdeményezésére akciót indítottak, azért, hogy megakadályozzák a katonaszöke­vény és pornográf Szomori Dezső darabjának az ország első színpadán való előadását. A Nemzeti Színház igazgatója, Hevesi Sándor el is halasztotta eredetileg a katolikus nagygyű­lésre tervezett Rhyimism».'­előadását, azon­ban ezt o­k­tóben huszonegyed­ikén, pénteken es­tére újból műsorra tűzte ki. Az ÉMB tájékoz­tatta állásfoglalásáról a katolikus püspöki kart is, kérve a mozgalomnak erkölcsi alá­támasztását. Zichy Gyula gróf kalocsai érsek azért, hogy a tiszta látást elősegítse és a keresztény ér­zést megerősítse, levelet intézett az ÉME or­szágos elnökségéhez, amelyben tudatja, hogy helyesnek tartja a Nemzeti Színház tiszta ha­gyományainak megőrzését s egyben „őszinte elismerését“ fejezi ki az egyesület „bátor fel­lépésért amelyet a keresztény magyar érde­kek védelmében ezúttal is tanúsított“’. Ha­sonló szellemű levelet kapott az Ti Mi­ elnök­sége Rott Nándor veszprémi püspöktől is. Riverenda és cimádó késők­ön fium­ és Poltikovics Sári szabók a Közp­onti Papnövelde szállítói, Budapest, IV., Magyar TuHa 28. és Múzeum­ körút 21. II. udvar, II. emelet 5. A katholikus nagygyűlés résztvevőit tisztelettel meghívjuk szabóságunk megtekintésére ! Beérkeztek a Nyugat rádiókiálításainak újdonságai! T­ÁJÉKOZTATÓ ÁRAK:­­ lámpás TRT er­tó * .. P 16.— Echo 9, 10, 11 cbo .** _ P 4.14 „Munko* a tökéletes blokkondenzátor 2 lámpás THI erösitö ... P 24.— MRS és 3 cső .............................P 4 28 50—6000 cm kapacitásig P — .Ötvöl­t láffinás TRT vevőkészülék P 24.— 500 cm forgókondensátor* — P 3.— „Ponao" angol transzformátor Han!?B*érek _ P 1O-tól Philips hangszóró............. P 120.— 1:3—1:6 áttételben _ P 13.50 Pénteki műsor “ Az Uj Nemzedék tudósítójától. — BUDAPEST (555.6). Csütörtök. D. u. 3: Hirek, közgazdaság, élelmiszerárak. 4. Mezőgazdasági előadás. K. Takács Gyula gazdasági felügyelő, a m. kir. Burgonyater­­m­elési Hivatal vezetője. A vetőgumó jelentő­sége a burgonyatermelésnél. 1.30: Pontos időjelzés, időjá­­rás- és vízállás­­jelentés, mozik, műsora. — Utána: „Asszonyok tanácsadója“, Teörcökné Arányi Mária elő­adása. 5.10: Radics Béla, és cigány­, elit­karának hangversenye. G.K­.: Zenetudományi előadás. Siklós Albert, a Zeneművészeti Főiskola tanárának felolva­sása: „A hangszerek fejlődése“. 7: „Mit és kit idézek?“. Irodalmi rejtvény­­verseny. Tartja: Bánóczy Dezső dr. 8.10: Hangverseny. Közreműködnek: Kő­szeghy Teréz, a Városi Színház tagja, Beverő Gyula hárfam­űvész és Pál Jenő operaénekes. Zongorán kisér Polgár Tibor. 1. Mozart: Wahr­­nuftg (Kőszeghy). 2. a) U­nemiei: Ariozo. b) Orel Sch­m­mnow: Der Tod (Pál). 3. Fenesta co la eleve (Kőszeghy—Revere). 4. a) Gretschaub­­­ow: Vor mir die Steppe. b) Weingart liert su ebes t’Di­ef (Pál). 5. Saint-Saenns: Phantasie (Revere). 6. Pergolese: Tre giorni gone de Nina (Kőszeghy—Revere). 7. Tárná­d: ősz utója (Kőszegit-—Revere). 8. a) Wolff: Frist's, b) R. Strauss: Freundliche Vision, c) Strauss: Heimliche Aufforderung (Pál). 9. Revere Gyula hárfaszólója. 10. Ó-o­asz ária (Közughy) 11. Polgári Tibor: Spanyol szerenád (Kőszeghy— Revere). 10.15: Pontos időjelzés, hírek, közlemények, lóverseny ered­mények­. ­r IDWMzarSSr is fütyül, recseg, kihagy stb., **2366** különféle hibalehetőséggel kell számolnia tízek közül fél perc alatt megtalálhatja a baj igazi okát a Szepessy-féle Rádió Séfélé segítségével Postafordultával megkapja, ha az árát a SZEPESSY ÁRPÁD (VII., Thököly-út 14 ) 11766-os postacse­k számlájára biankó- H csekken előre befizeti.1 dsi flm­ felét a PaPiron I-60 D ebbk v®! MIM vászon papíron 3 — * gsk­ Péntek. D. e. 9-30, 12 és d. u­. 3: Hírek, köz­gazdaság- élelmiszerárak. 1: Időjárás- és vizállás­jelemtés. 4: Onkel Hans mesél a gyermekeknek. 4.45: Pontos időjelzés, időjárás-, vízállásje­lentés és mozik műsora. 5: Az Első Budapesti Citerakör hangver­senye. Vezényel: Bundschuh látván karmes­ter. 1. Norma duett (Hlatky Miksánné­—Bund­­scuh István). 2. Kobel: Heiterer Muth­ (Hlatky Miksáné—Bundschuh István). 3. Wanyek: Miért — azért, polka. 4. Magyar népdal Bundschuh István—Sínk Béla). 5. Has—Voran trió (Hertl Hermanne­-Bundseuh­ Anna—Auelt­­ter Bernát). 6 Schubert: Üres a h­áz, nincs ka­cagás (Auditer­­Bernát). 7. Strauss: Ki eske­tett (Bundschuh István). 8. Schubert: Volnék még egyszer ifjú legény (Ruehter Bernát). 9. Kalwoda: Viadal-induló. 6. Egészségügyi előadást. Farkas Sándor Zoltán dr. főorvos: „A csont- és izü­lettuber­­kulózis gondozásának alapelvei“. 7: A ill. kir. Operaház „Bolygó hollandi" előadása. 10-15: Pontos időjelzés, hírek, közlemények. Utána: Az Ostende-kávéházból Vörös Feri és különleges hármas zenekarának hangversenye. BÉCS (517.2 és 577) D. c. 11 és d. u. 4.15: Hangverseny. 8.30: Kleist-ünnepség. BERLIN (483­9). D. u. 4.30: Szórakoztató zene. 8.30: Régi keringők. 9: Vidám óra. 10.30: Szórakoztató zene. BÖK,OSZLÓ (322.6). D. u. 4.39: Szórakoztató zene. 8.15: Operettelőadás. MAJNA-FRANKFURT (428.6). D. u. 1: Gram,mofon-zene. 8.15: Kamara­zene. Utána vidám dial- és duett-est. PRÁGA (348.9). D. u. 4.30: Hangverseny. 7.15: Tánczene. 8.10: Tarka-est. 10.20: Grammo­fon zene. RÓMA (450). D. u. 5.15: Hangverseny. S.10: Ének- és zenekari hangverseny. LONDON (361.4). D. u. 1: Szólisták hangver­senye. 1.30: Orgona. 2: Hangverseny, 4.30: Gyermek-hangverseny. 9: Szimfonikus, ha­ng­­verseny

Next