Uj Nemzedék, 1927. december (9. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

Csütörtök, 1927 december 1. Uj Nemzedék Dörrenök magiilspitle, hogy O’Brian zsarolt a szeszközpontnál Az elnök megállapítja, hogy O’Brien ugyanekkor a látogatásakor az évi szubvenció megújítását követelte, tehát a cikket zsarolási szándékból vitte magával és a cikk zsarolási eszközül szolgált. — Mi volt az ön províziója ebben az esetben? — kérdezi az elnök O Brientől. — Nem kaptam ezért semmi különleges jutalékot. A vállalat a hirdetések árának összesített összegéből állapította meg mindenkor a províziót s ezt négyünk között, Antos, Bolgár, Regen igazgató urak között és köztem osztotta fel. Ügyész: Szóval korlátolt felelősségű és korlátolt kezesságű társaság! (Nagy derültség.) O’Brien: Csak akkor kaptam tizenöt százalékos jutalékot, amikor saját kezdeményezésemből önállóan szereztem hirdetést. Elnök: Közölte Önnel Forda, hogy megkötötte az üzletet? D‘Brien: Erre már nem tudok pontosan visszaemlékezni. Ügyész: Ao, no! (Derültség.) A bíróság ezután sorjában hallgatta ki a szeszközpont vezető tisztviselőit. Az első tanú Goldschmied miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium biztosa a szeszközpontnál. Teljes mértékben fenntartja előbbi vallomását, mely az ügyészségi vádiratban szerepel. Pontosan emlékszik — úgymond — azokra az időkre, amikor Békési lapjai a szeszközpontot és az egyes szeszgyárosokat támadták. Különösen „A szeszpanama’” című cikk keltett nagy felháborodást. „Nem hirdetési ügyről, hanem hazgatási pausáléról volt szó“ — Milyen következményekkel járt ez a cikk? — kérdezi az elnök. Goldschmied: Meg akartuk előbb várni, hogy lesz-e folytatója? Ekkor közölték velem, hogy egy O’Brien nevű úr megjelent Wagner igazgatónál és hirdetést kért a Stunde számára. Abból a beszámolóból, amelyet Wagner igazgató terjesztett elém, világosan kivehettem, hogy D'Brien úr „nagyon leplezetlenül“, minden köntörfalazás nélkül mondta meg az igazságot. Wagner igazgató ugyanis rámutatott arra, hogy a szeszközpont monopólhelyzete feleslegessé teszi a hirdetést, de mindjárt kifejezte azt a meggyőződését, hogy itt nem hirdetési ügyről van szó, hanem „hallgatási pausáléról“, amely a cikksorozat beszüntetésének feltétele. A CSUKAMÁJOLAJ gyermeknek, szülőnek orvosnak -evaránt kellemetlen. A szervezet leromlása, testi és legigyenszesén tüdőbaj,angolkór erőteljes feltáplálással, csukamájolajjal gyógyítható és előzhető meg JEM&LT .tzáporalakú csukamájolajval készült csokoládé izű készítmény, amely nélkülözi a csukamásolat minden kellemetlen tulajdonságát Minden gyermek valóságba ínyenc csemege gyanánt fogyasztja. Orvosok szülök, tanítók ezrei legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a JKM ALT-ról Prof Stoeltzner stb. gyermekorvosok véleménye szerint agyermekeknek a ze cecsemőknek rendszeresen kellene csukamájolajat adni. A csukamájolajat csak kínnal szedik, a JEMALI pedig élvezetet letevi a gyermeknek és szülőnek egyaránt Az egyetlen cukamírolajas készítmény, amely a melegebb időszakban és nyáron is műmeti ártalom nélkül szedhet■■ Karwato minden táposzertárnán Kis doboz ára 55*50 pengő nerv doboz ára 4.40 rengő Hétszeres tartalommal Dr. WANNER gyógyszer- és tápszergyár rt. Budapest, Kereszturl-út 84/L * 3 A Békesi-ügy áldozatai rábizonyították vádjaikat a zsaroló társaságra Nem hirdetéseket , „hallgatási pausálékat“ gyűjtöttek Holnapra várnak ítéletet a botrányos ügyben Bécs, november 30. Békesi Imre halmazatos zsarolásainak bűnperében tegnap folytatták Forda és O'Brien kiadóhivatali igazgatók kihallgatását. Ahol tényállításokról volt szó, a íróság nyomban meghallgatta az ügyben szereplő tanúkat is. Dörr országos főtörvényszéki tanácsos, az ítélőtanács elnöke úgy határozott, hogy a két vádlottat ismét külön-külön szólítja fel védekezésük előterjesztésére. Legelőször Fordát hallgatta ki a bíróság arról a különös hirdetési üzletről, amelyet a szesziparosok szövetségével kötött. Forda azzal kezdte, hogy nem érzi magát bűnösnek. Csak tájékozódás céljából küldte el előbb O’Brient Wagner igazgatóhoz. O‘Briennek azt kellett megkérdeznie, hogy a szesziparosok nem akarnának-e Békési lapjaiban hirdetést közölni? Wagner azt felelte, hogy illetékes helyen szóváteszi a dolgot. — így jött létre Kalberg ügyvéddel az a megállapodás, hogy a szesziparosok szövetsége a Börse és a Stunde bizonyos számú oldalainak átengedése fejében négyszázmillió koronát fizet a Kronoskiadócégnek. Az összeg átvételielismervényében, amelyet a szeszkartell részéről Kalberg vett kézhez, Kalberg kívánságára kijelentették, hogy a Kronos kiadócég a négyszázmillió koronát ama visszavonható hirdetések ellenértékének tekinti, amelyek a Stundenél tizennégy oldalra, a Börsenél szintén tizennégy oldalra terjedhetnek. . — Ön a vád szerint felajánlotta Kalbergnek, — szólt közbe az elnök, — hogy közben fog járni a két lap szerkesztőségénél. — Ellenkezően, — állította Forda — amikor Kalberg azt mondotta, hogy a két szerkesztőség forduljon őhozzá, ha bármilyen információra van szükségük, azt válaszoltam, hogy a szerkesztőségekre nincs semmi befolyásom. Forduljanak ebben az ügyben közvetlenül a főszerkesztőkhöz. Derrytook felolvasott erre két újságcikket, amelyek 1924 szeptemberben és decemberében jelentek meg a Standéban és a SEszkvartell ügyeit tárgyalták. Az első cikkazzal gyanúsítja Kuffner és Lederer szeszgyárosokat, hogy „a szeszközponttól, amely régóta megérett a feloszlatásra”, bőséges szubvenciót kapnak, s így minden üzemi tőke nélkül dolgozhatnak. Nincs semmi kockázatuk s így különösen Lederer úry él, mint boldog járadékos, akinek tőkéje biztosítva van. A kormányt rá akarják venni egy olyan törvényjavaslat benyújtására, amely a szesztkoziriont életét mesterségesen meghosszabbítaná. A szeszközpontjnak azonban ki kel múlnia, nehogy óriási szeszpanamát lehessen csinálni Ausztriában. A másik cikk, amelynek „Szenzációs fordulat a szeszügybek’ a címe, azt állítja, hogy a Gastiglieni-bűnükben szereplő vizsgálóbírótól ellopott aktákat a Depositen Bank pincéjében megtalálták. Ebből kifolyóan az ügyészség bűnvádi és'rcet indított Lederer szeszgyáros élén. Az ügyész trebleckézteti Formát A két cikk ismertetésével az elnök befejezte Forda kihallgatását s az ügyésznek adta át a szót. — Nem tudta ön, — kérdezte az ügyész — hogy hatóság és hivatalos hely nem szokott hirdetni? Forda: Azt hittem, hogy talán valami kommünikét fognak adni. (Általános derültség.) Ügyész: Soha nem hallottam, hogy felmondható hirdetésekért előre pénzt vesznek fel Forda hosszasan fejtegeti, hogy ilyenfajta szerződéseket gyakran szoktak kötni a lapvállalatok és a hirdető cégek. — Nos, az ilyen szerződéseket — jegyzi meg az ügyész — soha sem lehet valóságos szerződéseknek tekinteni. Ezek csak látszólagos szerződések, melyek az ügylet hátterét palástolják el. Forda védője indítványozta ezután a Stunde 1925 május kilencediki és a Börse 1925 augusztus huszadiki cikkeinek ismertetését, amelyekből kiderül, hogy a két lap a szóbanforgó hirdetési szerződés után is hozott támadó cikkeket. — Igen, de ezek a cikkek csak fél évvel később láttak napvilágot! *m inti le a védőt az ügyész. A bíróság elutasította a védő indítványát és rátért O'Brien kihallgatásaira. O’Brien vicceli próbál O‘Brien hosszasan elmondja, hogy miként kereste fel Wagnert, a szeszkartell osztályfőnökét. Nem fenyegette — úgymond — az osztályfőnököt, hanem egyszerűen hirdetést kért tőle. Wagner azt felelte, hogy nincs szándékában hirdetést adni, de végül mégis kijelentette, hogy meg fogja beszélni az ügyet az igazgatósággal. Elnök: Nem volt ott Önnel együtt a Stunde egyik szerkesztője is! — Nem tudok róla, — felelte O‘Brien Elnök: Milyen érvekkel próbálta szükségesnek feltüntetni a hirdetést! O’Brien: Azt mondtam . . . Igen, azt mondtam, hogy a Kronos kiadócég pénz Havi nehézségekkel küzd. (Általános derültség.) Elnök: A tanúként kihallgatott Wagner ezt vallotta: „Szemébe mondtam O‘Briennek, hogy a hirdetési ajánlatot csak azért teszik, mert hirdetés ellenében hajlandók megszüntetni a cikkeket. ” Éppen akkor jelent meg ugyanis A szeszpanama Ausztriában című közlemény. Mit szól Ön ehhez? O’Brien: Ilyen formában semmiképen sem nyilatkozott Wagner. Azt mondotta azonban, hogy „a Stunde kellemetlen dolgokat irt". Elnök: Beismeri tehát, hogy ilyen értelmű nyilatkozat történt? O-Brien: Igen. — No és azután mi történt! — kérdezi az elnök. — Hogyan kapta meg a pénzt? O‘Brien: Nem tudom. — Egy szép napom négyszázmillió koronát küldött Kalberg, a szeszközpont ügyésze. Elnök: Nem tűnt fel Önnek, hogy a pénzzel együtt semmiféle hirdetést sem küldött? D‘Brien: Azt gondoltuk, hogy majd küld egyszer valami komünikéket. Az elnök most Fordához fordulva feltárja, hogy Kalberg ügyésznél egy cikk kefelevonatát találták, amelyet O‘Brien valószínűen zsarolási szándékból adott át. Forda: Azt a cikket, amely a szeszközpontról szól, valahonnan beküldték hozzánk s én csak azért adattam át azt O'Brien utján Kalbergnak, hogy megkérdezzem: közöljük-e a cikket. -- Nekünk semmi titkolni valónk — fejtette ki Kalberg — s éppen ezért ne bocsátkozzunk semmiféle tárgyalásba. Az ilyen tárgyalás csak felesleges polémiát vonna maga után. Én — fejezte be vallomását Goldschmied — tudomé,ni vettem Kalberg álláspontját és jegyzetben megrögzítettem az aktán. Wagner igazgató, a szeszközpont osztályfőnöke a következő tanú. — Valamennyiünknek az volt az érzésünk, — adja elő — hogy Békési lapjai csak akkor fognak hallgatni, ha megfizetjük őket. — A támadások nagyon kellemetlenül érintettek bennünket s az sincs kizárva, hogy magam is később a lepénzelést tanácsoltam. Töpfer állami biztos szintén megerősíti, hogy a Stundé nak csak azért fizettek, mert békességet akartak. Kalberg, a szesziközpont ügyésze, elmondja tanúvallomásában, hogy a szeszközpont elnöke bízta meg: kössön hirdetési szerződést D a Briennél. A szerződésnek olyannak kellett lennie, hogy a szeszközpontnak joga van a pénz visszakövetelésére, ha támadások jelennek meg valamelyik lapban. Amikor a szerződést aláírták, négyszázmillió koronát utalt át a Stunde-nak. A pénzt a szesziparosok szövetsége utalványozta. O’Brien 1926-ban felkereste őt, Kalberget, s egy cikket mutatott, amely élesen támadta a szeszközpontot. O‘Brien megkérdezte, hogy leadhatja-e a Stunde a cikket? Ugyanekkor kérte O'Brien erre az évre is a szubvenció megállapítását. Több lényegtelen vallomás után utolsó tanúnak Spitz Ernő szerkesztőt hallgatta ki a breceág. Stütz elmondotta, hogy Böhm János újságíró révén szerzett tudomást Békési zesrulásairól. Brom említette neki, hogy könyvelője, Statner kijelntette előtte, hogy Békésit nyomban becónknak, ha ő, Slatner, beszélhetne. Slatner tudvalévően Békésivel eg'-gtt megszökött Bécsből s igy nem tehet biróság elé állítani. A bíróság ezzel befejezdtnek nyilvánította a szeszközammnál «’követett zsiro’te-ok tárgya’reát s áttért azokra a zs°ro- Vterfem. r m'Vyokrt JVkési larvte- a Fekertestvérek' ellen követtek el. A Fe’ter-testvéreknek egész seregeztesük volt Bécsben, jelenleg azonban Now Yokban, Svájcban és Olaszországban dolgoznak. Forda, mint rendesen, ezúttal is b’ilentettt, hogy semmit sem tud a dologról s a Feter-testvéreket soha sem látta. .. . A biróság kihallgatta Feller Izidort, a legfiatatebb Feter-testvért, aki jelenleg még Bécsben lakik. Feller Izidor teljes mértékben tenner*''*’a vádiratban fog- 7At terhelő vallomását. Csütörtökre várnak ítéletet Bécs, november 30. Forda és O'Brien ügyében tegnap Feller Izidor vallomása után — az előrehaladott idő miatt — mélra halasztotta a Feherügy tárgyalásának folytatását. A mai t árgyaláson, amely Feller Izidor kihallgatásával, helyesebben annak folytatásával kezdődött, előreláthatóan Békési egyéb ügyeivel is végezhet a bíróság. Általában az a vélemény, hogy csütörtökön délután ítéletet hirdet a bíróság Békési ügyében, sajna, Békési távollétében. Az Új Nemzedék kiküldött tudósítójától. fix osztrák parlamentben követelni fogják Békési kiadatását Bécs, november 30. 0.Brien és Forda ügyének tárgyalása során a legkomolyabb politikai és közgazdasági körökben bebizonyítottnak látják, hogy ennek a pernek fővádlottja a Budapesten szabadon grasszáló Békési Imre. Egészen nyilvánvaló volt már az első tárgyalási nap után is, hogy O’Brien és Forda épp úgy, mint a Kronos-vállalat többi emberei, egyszerűen csak eszközei voltak a zsarolás diktátorának, Békésinek." A bécsi közvélemény egyre erősebben méltatlankodik azon a képtelenségen, hogy csak a másodrendű szereplők, az „eszközök“ álljanak bíróság előtt és bűnhődjenek, viszont a főbűnös „magyar állampolgárság“ címén mentesüljön minden számonkérés alól. Ez a méltatlankodás átcsapott a politikai köreikre is, amelyek most már pártkülönbség nélkül követelik Békési kiadatásának erélyes megsürgetését. Mondanunk sem kell, hogy a magyargyűlölő elemek hangulatcsinálásra igyekeznek fölhasználni az alkalmat a magyar kormány ellen s uton-útfélen úgy állítják b® a dolgot, hogy