Uj Nemzedék, 1928. január (10. évfolyam, 1-2. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2 Boldog ús esztendőt! hangzik a fehérre havazott Budapest ut­­cáin már elöljáróba ma is, holnap reggel­től kezdve pedig szóban és írásban hozzá kell szokni ahhoz, hogy 1927 helyett 1928-at mondjunk és írjunk . . . Igen, az ó-esztendő elköszönése és az új esztendő beköszöntése az a nagy közhely, amely mindig új marad és megrázza az emberi szívek mélyét. Mert nagy dolog a rövidre­­szabott emberi életben egy esztendő örö­métől, bujától visszavonhatatlanul elbú­csúzni, egy esztendő napját lebukni látni az idők horizontján. M­z. egy eljövendő esztendőt kémlelni aggódó, reménykedő lélekkel: várjon mit hoz az egyénnek, mit hoz a nemzetnek, mit hoz az emberiség­nek?­­ Végig a­ kerek földön mindenütt, ahol a Gergely-naptár szerint számítódik az idő, nagy és meghatott pillanat az, amely­ben a mait búcsúzik és a jövendő bekö­szönt, — de sehol sem olyan szivbemar­­koló, mint itt ennek a csonka országnak háborította, kis világában. Mert sehol ennyire az egyénnek sorsa össze nem fű­ződik a nemzetnek sorsával, s egyén én nemzet ser»«, egyaránt Trianon része« planétájának jegyében áll már nyolcadik esztendeje. Ó, a magyarnak évszázadoké® át mindig olyan szomorú speciál­ lakók­kal kedveskedett a végzet, — a magyar léleknek mindig olyan furcsa, külön klí­mája volt itt az európai égboltozat alatt. Most is, mikor a régi esztendőt búcsúz­tatjuk és meg akarjuk állapítani, holott­ a valami jót, valami vigaszosat, csak azt ku­tathatjuk: távolabb vitt-e egyetlen lépés­sel is Trianontól, közelebb vitt-e egyetlen lépéssel is az integer Magyarországhoz? Tudjuk, rendületlenül hisszük, hogy­­minden esztendő puszta lepergésével kö­­­­­zelebb visz­i benn­ünket a szabaduláshoz, m­ert, egy esztendővel közelebb vagyunk­­vele ahhoz az időponthoz, amelynek csak Isten a tudója­, de amelynek egyszer bé kell következni©. Ám a magyar élet sok­kal fájdalmasabb, nyomorúságosabb, hogy sem a keleti vének fatalizmusával várhatnék a megszabadulást. Nem mind­egy, hogy hakor következik el a napja: holnap-e vagy­ holnapután? Mert minden esztendő beh­emét mohóságával falja a magyarság anyagi és erkölcsi javait, sor­­vasztja-bénítja megszállás alatt szenvedő testvéreink ellenálló képességét, lelki fel­­készültségét és számbeli erejét. Ha a bu­­csúzkodó esztendő eseményein végigtekin­tünk, akkor minden elesettségü­nkben is elmondhatjuk, hogy az 1927. esztendő ör­vendetes­ módon elmélyítette azt a béke­­revíziós mozgalmat, amely a trianoni békediktátum megdöntésének előfeltétele. A magyar igazság valóságos rohamlépé­sekkel hódított a világ nagyhatalmainak lelki­ismeretében: a magyar kérdést végre a világ napirendjére tűzte az elmúlt esz­­teinlő. S ha mással nem kedveskedett volna, ha egyéb jót nem tudnánk róla, akkor ezért az egy tényért megérdemli, hogy hálával és köszönettel vessük sír­jára a rögöt Szilveszter éjszakáján. A múltat tudjuk, de a jövendő Istennek titka. Ám a múltból okulni és az okulást a jövendő számára értékesíteni: ez az emberek, ez a nemzetek dolga és lehető­sége. Az elmúlt, esztendő pedig minden­­­­ben megerősítette azt a mi törhetetlen fölfogásunkat, hogy a magyar megújho­dás csak a keresztény-nemzeti gondolat jegyében következhet el. Az egész világon ennek a „jobboldali“ fölfogásnak a hullá­mai ömlenek végig minden olyan nem­zetben, amely nem akar a forradalmi világnézetnek olyan szerencsétlen áldo­zatává nyomorodni, amilyenné a mi sze­gény hazánk aláztatott 1918 gyalázatos őszén és 1919 förtelmes tavaszán. Addig is, míg a trianoni vasketrecet szét nem dönthetjük, erős nemzeti ön­tudattal _ igaz _ keresztény erkölcsi megújhodást és szociálpolitikát te­remteni: ez a magyar megújhodás pa­rancsszava- Az uj esztendőnek nem lát­juk az arcát, de nekünk­­is részünk lesz abban, rajtunk is múlik, hogy hogyan alakuljanak ki majd arcvonásai. A ma­gyar boldogság Isten kegyelmén s e ke­gyelem égisze alatt A mi helytállásunkon is múlik. Az Uj­ Nemzedék, amelynek min­den betű­jét a magyar boldogság munká­­lása illeti, ennek a keresztény-nemzeti ön­tudatnak és hivatásnak testvéri átérzésé­­vel kíván minden előfizetőjének, olvasó­jának, barát­jának és hívének — egyéni és nemzeti értelemben egyaránt — boldog újesztendőt. lis Vasárnap, 1928 január 1. Nyugdíjba megy Concha, Kovács Gyula, Angyal Dávid, Kiss János és még több egyetemi tanár — Az Új Nemzedész tudósítójától. — A jövő iskolai év a Pázmány Péter Tudományegyetem életében nagy válto­zást hoz. Az egyetem tanári karának több tagja Ugyanis betöltötte az­t a maximális életkort, amellyel az egyetem professzo­rai taníthatnak. Közülük sokat már eddig is visszatartottak állásukban annak elle­nére, hogy a korhatárt betöltötték. B­ztosülésaink szerint június harmincadikán nyugdíjba megy a hittudományi karon Kiss János, a bölcsé fszeti karon Szinnyey József, Angyal Dávid, Kövesligethy R­adó és Mágocsy-Dietz Sándor, az orvosi karon Bókay János, a jogi fakultáson K. Kovács Gyula, Grosschmid Bén­i, Nagy Ferenc, Concha Győző és Király János. A nyugdíjazás természetesen nem je­lenti azt, hogy a magyar tudományos életnek e kiváló reprezentánsai tudomá­nyos munkásságukat is abbanhagyják. Az egyetemről távozó tudósoknak a nyug­­díjazás után még inkább módjuk lesz értékes tudományos munkát kifejteni. Értesülésünk szerint Szinnyey József az Akadémia főkönyvtárosa­ lesz, Angyal Dávid pedig a bécsi magyar történelmi intézet vezetését veszi át. Károlyi megüzeni programját arra az időre, ha mégegyszer hazajön... Egyelőre Mexikóban, Kínában, Oroszországban készíti elő diplomáciáját Romániától a magyar urak birtokának elvételét követeli — Az Uj Nemzedék tudósít­ójától. — *­ Mikor jön már Károlyi Mihály is? — kérdezte az Uj Nemzedék, a minap, Erdélyi-Rosengarten Mór népbiztos bün­tetlen hazatérése alkalmából. Nos, eme a kérdésre most valóban gyorsasággal, de nem váratlan bejelentésekkel megfelel maga a „népköztársaság” volt elnöke, a magyar összeomlás fő­ felelőse, Károlyi Mihály gróf. Az őszirózsáié hazaárulás és ez ideig is vezére Périsban, a Rue des Ursulinas 14. szám "íjfiárt lévő kis kötetben" foga­dta a Erdélyi Hírlap munkatársá­t és hosszasat, kifejtette előtte neastest­ás terveit. Mon­danunk sem kell, hogy a fa­nkastorsku gróf elméje változatlanul olyan enyhén szólva — mpiszóchikus, mint amilyen ak­kor volt­, miikor az ezeréves Magyarorszá­­got, legnagyobb történelmi katasztrófá­jába taszította. De akad kjelenté­sei kö­zött, egynéhány, amely egyfelől igen jel­lemző Károlyi Minihály grófra, — más­felől pedig üdvös tanulság lehet azok­nak a „liberális“ magyaroknak, akik balga módon azt hiszik, hogy Károlyi Mihály és társai most már vénképen megnyugodtak és nem szőnek többé föl­­forgató terveket elárult hazájuk elleni Károlyi pizsamában — a zsidó* Kérdésről Az Erdélyi Hírlap természetesen bal­oldali újság s így nem cso­da, hogy mun­katársa el van ragadtatva „a történel­mien nagy“ Károlyi Mihály­tól, akit így mutat be olvasóinak: — A forradalmár higgadt (!) reggeli köntösben, sárga-szürke pizsamában, mo­noklija mögül feketén fénylő tekintetével és papucsban is feltétlen imponáló jelen­ség. Magas alakja töretlen... Sajna, ezt nem mondhatjuk el Magyar­­országról, amelyet a papucsos „forradal­már" balkeze darabokra tört. Az intervjú során Károlyi mindenekelőtt legorom­­bitja a magyar középosztályt, amely sze­rinte nem fejlődött öntudatossá, nincs önálló jelleme. A mágnás­osztályt egysze­rűen hatafitlannak minősíti, majd rátér a Zsidóságra. — Végül sok baja van Magyarország­­na­k a gettó mentalitásból kifolyólag — kiáltott fel Károlyi. Magyarország nem is gondolhat arra, hogy- leoperálja testéről-­ a nem tiszte magyar eredetű népeiket, hisz akkor a nagyon értékes és produktív zsidóságot is ke­llene veszí­tenie. Nagy baj a zsidóságnál az infe­­rioritate-k­omplexum, amely megvan az elnyomott nemzetiségeknél és amoly, hogy szabaduljon a gettóból, túlzottan hazafi akar lenni. Amerikában is a má­sodrendű kelet- és déleurópai be­vándor­­lókból válnak a százpercentes hazafiak. Magyarországon a zsidó volt a fő­­darutollas, ő ütötte a legjobban a zsidót és ő éne­kelte legkeservesebben a magyar nótát Maradjon meg a zsidó zsidónak és akkor m­ár meg is oldódott a­ prob­léma. Most megfordult a helyzet. Igen ám­, de nemcsak elnyomottnak, elnyomónak is rossz lenni . . Nott, mi ugyan nem tudunk arról, hogy a mi zsidóink alakították meg az Érnél és hogy ők ütötték volna valaha is a zsidókat, — de az mindenesetre jellemző, hogy még Károlyi Mihály szerint is ,sok baja van Magyarországnak” a zsidósága miatt és hogy a zsidók ma­r nem elnyo­mottak nálunk­, hanem­­ elnyomók . . „Nem valami fényesen létezem...“ Igen mulatságos léntre leközölni Ká­rolyi Mihály expert­o­rációit a­ világhely­zetről, amelyek azt bizonyítják, hogy Ká­rolyi még mindig Jászi-Jakubovits Osz­kár eszével gondolkozik,'' — de nincs rá helyünk. Az csak természetes kijelentés tőle, hogy „ellensége vagyok minden irre­dentának“ és hogy a román földbirtokre­­f­ormot úgy szeretné, hogy vegyék el a­­magyar uraktól a földbirtokot, de osszák szét román és magyar paraszt közt egyaránt. Még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy Károlyi Mihály „emigrációjában“ még annyira sem tud magyarul beszélni mint azelőtt. Mikor személyes dolgaira terelődik a szó, — a hírlapíró szerint —­­„őszintén, majdnem büszkén buggyan ki az ajkáról“ ez a kijelentés: — „Nem valami fényesen létezem.“ Őszintén, de nem minden büszkeség nél­kül megállapítjuk, hogy az őszirózsás exelnök úr nem igen bírja hazájának idiómáját... „Ha mégegyszer hazamegyek!...“ Végül azonban olyasmire fordult a be­szélgetés, ami már nem tréfa, — mert világos bizonysága nemcsak Károlyi Mi­hály gróf bolsevista észjárásának, hanem annak is, hogy Károlyi és társai tudata­sim és rendszerei készülnek arra, hogy M­agyarországon ■mégegyszer átvegyék az uralmát. — „Ma már nem vesztenénk el a for­radalmat, mert sok barátunk van — mondja­­magával sodró szuggesztivitás­­s­al, a hírlapíró szerint. — Legközelebb a demokratizálódó Mexikóba utazom Calles köztársa­sági elnök meghívására, aki Lenin zsenialitásához hasonlóan a parasz­tot akarja megnyerni eszméjének, ■azután Kínába, Oroszországba és Ro­mániába utazom és ha egyszer még haza megyek, nem­csak eredményes összeköttetéseim, de olyan diplomáciám­ lesz, amely­nek minden embere széles horizon­ton ismerte meg az életet. lem, Károlyi Miihály gróf buzgón láto­gatja a tömeggyilkos Callest, a kínai bol­­sevik­ieket, a moszkvai szovjetet, el van ragadtatva Lenin lángelméjétől és dip­­lomácat szervez magának. Nem gondol­ják némely urak minálunk, hogy minden büntetlenül hazatérő „emigráns” egy-egy futárja és megbízottja Károlyi Mihály gróf diplomáciájának? Nyolchónapi börtönre ítélték Weisz Bélát­ ­ Az Uj Nemzedék tudósítójától. Annak idején az­ Uj Nemzedék jelentette el­sőnek, hogy Weisz Bélát, egy gazdag újpesti vállalkozó fiát az újpesti rendőrség őrizetbe vette s Weisz a rendőrségen öngyilkossági szándékból üvegcserepet evett. Weisz Béla, ellen Ernszt L­ászló, a Furnérgyár és Kemény­­fatelep r.-t., valamint Teichner Adolf és Schreiber György kereskedők tettek feljelen­tést, hogy tőlük fondorlatos uton nagy értéket jelentő árukat csalt ki. A nyomozás során újabb feljelentések érkeztek Weisz Béla ellen, amelyek azonban már a feleségét, született Waldmann Lenkét, valamint Bán Endrét is csalással vádolták. Bán Endre­ Weisz özel­meit azzal segítette elő, hogy mindenütt va­gyonos háztulajdonosnak mondotta Weisz Bélát. A királyi ügyészség vád­ja alapján a pest­vi­déki törvényszék S­tércár-­tanácsa tárgyalta ,a az ügyet B Weise Bélát csalás bűntettében mon­dotta ki bűnösnek és ezért nyolchavi börtön­büntetésre ítélte. Érdekes, hogy abban a há­rom csalási ügyben, amely miatt eredetien le­­tartóztatták, a törvényszék felmentő ítéletet, hozott. A később kiderült üzeletekkel kapcsolat­ban Bán Endrét ügynöki tevékenysége W’u­ s. zugirászatban mondotta ki bűnösnek a tör­vényszék s ezért négyhavi fogházzal sújtotta, Weisz Bélánét pedig az ellene emelt vád alól felmentették. 1 AZ ÉRTÉKTŐZSDE kezdő Árfolyamai — .. BANKOK. Kereskedelmi Bank­ (127) 127 127.50. Magyar ■Hitel (90.6.0) 91.91.20. Atmnoifika. (L84). 1.91/ Föld­hitel Bank 1R?) Frgalmi Bank *­) ». Jólzá­­logito­k (—) 38 38.50. Keresik. Hitelbank (—) 30.—. ' TAKARÉKOK ÉS BIZTOSÍTÓK. Pesti Hazai (228) ' 230­ .228. Belvárosi (.*») 79. Egyesült Fővárosi (17) 18. Általános Takarék (97.50) 97 98. - . BÁNTÁK ÉS TÉGLAGYÁRAK. Bauxit (422.50) 423 428. Beocoini (278). Általá­nos Kesené (758) 759 757. Magnezit (237) 241. Salgó (75) 74.30 74.60. Urikányi (180.50) 180. ■ Dresche, (31.30) 32. Ujl­aki (49). 49 49.50. .. VASMŰVEK ÉS GÉPGYÁRAK. Fegyver (309.50) 307. Ganz-Danubius (200..".0) 209 198. Ganz Vili. (176.50) 180. Rima (114.19) 114. Lánrnpa (161) 160 159. Hofflier (—) 15.60 15.80. KÜLÖNFÉLE VÁLLALATOK. Nova (48) 49. Georgia (15.70) 16.10 16.20. Rész- Sör (129.50) 131. Gsohwindt (157.80) 158 157.50. Juta (70.60) 71. Műtrágya (65) 67 68.50. Dunai se­rtéskifelaló (31) 32.50 33. Hangya (—) 30. Na­­siei (183) 182. őstermelő (61) 63. Ofa (—) 100.25 109. Trust (—) 45.20 45. Első bpesti gőzm. (—) 42.50. Cimcordia (—) 6­80. Tógazdaság (—) 48 46. A zürichi devizaárfolyamok. A zürichi meg­nyitó devizaárfolyamok a következők (zárójel­ben a tegnapi zárlat): Budapest 90.60 (90.62 év fél), Berlin 123.60­ (123.57 év fél), Newyo­­k 517.75 (517.75), London 2528.25 (2528.25), Paris 29.38 és fél (20.38 és fél), Milano 27.35 (27.34), Prága­ 15.34 (15.34), Belgrád 9.13 és fél (943 és fél), Bukarest 3.18 és fél (3.18 és fél,Bécs 73.17 és fél (73.17 és fél), Amsterdam 209.40 (209.40). EMKER­I KÁVÉHÁZI és pincehelyiségében nagy Szilveszter-est ! Aká­rházban .■ KURINA SIMI I zenekara muzsikál. A DEMX E-pincében JAZZ-BAND I reggelig nyitva!­iga

Next