Uj Nemzedék, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

„Made in Hungary“ Kevesebbet beszélni, de jobb példát adni! — ezzel a jelmondattal köszönt­jük a Magyar Hét megnyitását. Üdvö­zöljük elsőbben is azokat, akik remek külföldi autóról szállnak le s megiga­zítják pompás angol szövetből készült ruhájukat és szép gesztussal, ünnepi hanghordozással elmagyarázzák, hogy a magyarnak kutya kötelessége csakis hazai gyártmányt vásárolni, ne enged­jük külföldre gurulni pengőinket, mert... S a lelkes szónoklat végezté­vel őméltóságáék vagy őnagyméltósá- gáélt rágyújtanak egy úgynevezett fi­nom egyiptomi cigarettára, hogy le­csillapítsák azt az izgalmat, amelyet az imigy végzett szellemi teljesítmény keltett bennük. Ezzel aztán már el is végezték a maguk iparpártolását. így, kérem, ne támogassák a magyar ipart! A lelkesítést mi is elvégezzük, sőt talán valamivel meggyőzőbben, va­lamivel hatásosabban. Legyünk végre tisztában azzal, hogy szegény hazánk borzalmas helyzetben van. Nemcsak földrajzilag, nemcsak az integritás szempontjából, hanem erköl­csileg is, közgazdaságilag is. Valóban végső ideje, hogy felébredjünk és min­den kéz munkára összefogva, megvál­toztassuk az élet lefelé hajló menetét. A most következő hét a mementóknak napjai. Arra akarnak bennünket fi­gyelmeztetni ezek a bus őszi napok, hogy a gazdasági életben első és szent kötelességünk az, szeressük és támo­gassuk azt, amit a magyar föld ad ne­künk, vegyük azt, amit magyar kéz csinál és becsüljük meg, amit magyar agy terveL Vagyis magyar ember csak magyar gyártmányt vegyen; ezzel'T8rr tozik önmagának, tartozik a hazájának és tartozik embertársainak. Ne vigyük garasainkat külföldre idegen áruért, mert ha beözönlik hozzánk a külföldi áru, akkor elsenyved iparunk, tönkre­megy kereskedelmünk és egyre rosz- szabb lesz sokat emlegetett külkeres­kedelmi mérlegünk. Egy halálosan ber teg ország ne űzzön luxust, huzza ösz- sze magát és feszítse meg minden ere­jét, hogy felépüljön és talpra álljon. Ez az élet természetes ösztöne s mi élni akarunk. Ám ha megnézzük, hogy ezek az el­vek miként valósulnak meg gyakorlat­ban, akkor nagyon is siralmas mérle­get kell magunknak készítenünk. A ki­rakatokban lépten-nyomon idegen áru pöfészkedik és hivalkodva ordít, hogy onnan jön, ahol még ma is a háborús gyűlölet minden fertelmével kezelnek bennünket. Magyar asszonyok ruhá­nak nevezett lenge rongyokban járnak, amely annál drágább, minél hiányo­sabb és minél messzibbről került ide. Ugyanakkor a magyar népművészet remekei, uriasszonyoknak való kel­mék, árván szégyenkeznek egy-egy ki­állításon, mert alig van, aki viselné őket és még kevesebben akadnak, akik fel tudnák fogni, mit jelent nemzeti, esztétikai és nem utolsó sorban gaz­dasági szempontból a magyar lélek­ben fogant szőttes viselése és felkaro­lása. S igy vagyunk a többi cikkel is: a cipővel, fehérneművel, kalappal, ha­risnyával. selyemmel stb., stb. Tessék azonban megnézni egyes külföldi álla­mokat, tessék egyszer felfigyelni arra a nemzeti érzésre és öntudatra, amely ezeknek fiait és leányait betölti! Ott nem beszélnek annyit, piint nálunk, de annál többet cselekednek. Ott tudják, mi az, pártolni a honi gyártmányt. Ná­lunk még az a pokoli vicc is megesett, hogy egy irredenta jelvényt Csehor­szágban készíttettek el. Komolyság ezl Lehet üzlet hazafias cégér alatt, de semmiesetre sem vall nemzeti öntu­datra. Persze elismerjük, hogy vannak áruk, amelyeket mi nem tudunk még gyártani. Ezek dolgában rá vagyunk utalva külföldre. Azt is tudjuk, hogy egynémely áruval nem tud versenyre kelni minőség tekintetében a magyar gyártmány. Sőt még azt is elhisszük, hogy a magyar kereskedelmi életbe (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) M Gráf Zeppelin 7 óra 70 perckor megérkezett Frieérickskafenke Húsz márkára büntetik a potyautast, akit védel­mébe vett az amerikai konzul Részletes tudósítás az amerikai * | elnökválasztás eshetőségeiről ' Smith és Hoover választási küzdelme — A vallás kérdése viszi a legnagyobb szerepet Minden JeB szerint a katolikus Smith megbukik November hatodikdn lesz az amerikai elnökválasztás. Ebből az alkalomból megkértük az amerikair . cGuiii vezető­emberét. tájékoztassa részlete­sen a magyar közvéleményt a választás eshetőségeiről. Ettől a nagy szerepet játszó nrtól a következő igen érdekes és telje­sen tárgyilagos összefoglaló cikket kaptái: Newytrk, október 17. Ha csak valami rendlivüli dolog nem történik, amely halomra dönt minden szá­mítást, akkor novembej hatodikán a re­publikánus párt nyeri meg a választási harcot és Herbert Hower lesz az Egye­sült Államok elnöke. Úgy látszik, hogy lülföldön sem a sajtó, sem a közvéleiény nincs tájé­kozva a való helyzetrö. Alfred E. Smith demokrata jelölt szemlyiségének általá­ban akkora súlyt és jlntőséget tulajdo­nítottak, hogy szinte holtbiztosra vették i Fehér Házba való bevoulását. S az ő személyisége.ényleg lebilincseli úgy az európaiakat, imt az amerikaikat. Sok külföldi megflgyeö lehetetlenségnek tartja, hogy a „nép gymeke“ — az igazi „Log cabin to White jause“ jellem, ame­lyet az amerikai szavcó annyira becsül, — ne tudja megkapni legnagyobb aján­dékot, amikor az a szrazóktól függ. Ám a tényleges politikai alyzetnek pártat­lan és pontos mérlegbe nem egészen három héttel a válásai? napja előtt azt az őszinte megállapást eredményezi, hogy Alfred E. Smith ne kapja meg ezt az ajámkot. Mindenesetre alapn okok forognak fenn, amelyek igazcák a demokraták reménységeit. A deokrata párt az 1924-iki elnökválasztán szenvedett sú­lyos vereség után temészetesen arra törekedett, hogy az 28-iki választáson a legalkalmasabb euere vegye fel a küzdelmet. Minden jelrra vallott, hogy ez az ember Smith, Nr York államának kormányzója. aki ínyjra népszerű, hogy többszöri ujjávisztás révén úgy­szólván permanens rmányzója lett a legnépesebb államnakki 1924-iki elnök­jelölésen hatalmas er«l bizonyult és csak azért vesztette el^ süzdelmet, mert holtversenybe került cldoo volt pénz­ügyminiszterrel. A deiorata konvenció százhőromszor szavaztt rie egyikük sem tudta közülük megesni a szükséges i kétharmad többséget, tre John W. I Davis, volt londoni ametai nagyköve-1 tét jelölték, aki megbuk Coolidge-ah szemben. Bátor nyilatkoival Smith a ’--------------------------— r-----------------­— Az Uj Nemzedék tudósítójától — prohibició ellen küzdő tábor élőharco­sává verekedte fel magát és nem tit­kolta, hogy alkoholtilalom törvényét hi­bának tartja és e törvény végrehajtását más eszközökkelkell meg valósítani, Mhal ki fölözött»»- „Kod-ven“, rgen nagy töme­gekkel kedveltette meg magát úgy New York államában, mint azon kivül. S minthogy egyre nagyobb az elégedetlen­ség a „szárazok“ eljárása és elnyomásai miatt, Smith a demokrata jelölő gyűlés, a texasi Houstonban ez, év júliusában összeült konvenció közeledtével végül is a „legjobb tip“ lett, amint itt mondani szokás. A „legjobb tip“ A konvenció kétségtelenül a „legjobb tip“-nek tekintette őt és valóban az is volt, mert Smith kormányzót közfelkiáltással jelölték az elnöki tisztségre. Úgy tudjuk, hogy a párt életében elő­ször történt ilyen eset. Volt ugyan némi ellenzés a szárazai részéről, sőt izga- lamra is sor került, amikor az újonnan megválasztott jelölt megtagadta a jelö­lést elfogadó táviratában a pártprogram­nak úgynevezett „száraz" alapelvét, de azért egészben véve a delegátusok meg voltak elégedve jelöltükkel és felhúzták a vitorlát a választási küzdelemre. Hoover, kereskedelmi minisztert, akiről az a hir járta, hogy Coolidge őt kívánja utódjául, a republikánusok egy héttel előbb jelölték. A pártpolitikusok nem fo­gadták lelkesedve ezt a választást, de an­nál nagyobb megelégedéssel fogadták Coolidge híveinek tábora és a női válasz­tók, akiknek befolyása szemlátomást meg­nőtt. És az ország hamarosan tisztába jött azzal, hogy Hoover választási küz­delme konzervatív keretekben fog lezaj­lani a republikánus hagyományokhoz való ragaszkodással, azaz: védvám, az ipar támogatása stb., nyomatékosan ígérve a Coolidge-féle prosperitást. Rövi den: a republikánusok arra kérték az amerikai népet, tartsa meg a statusquot. Minden oldalon az volt a vélemény, hogy ,A1“ Smith pompás küzdelemmel fog harcba szállni, mert ő mestere a poli­tikai offenzivának. És bár az országos küzdelemben nem volt tapasztalata, min­denki úgy gondolta, hogy haladéktalanul nehéz ágyukkal fog felvonulni és agyon­bombázza jól elsáncolt ellenfelét. Egyné­mely tapasztalt választási szakértő azon­ban úgy látja, hogy Smith lassan indult meg. Nyilván arra várt. hogy ellenfele baklövéseket kövessen el vagy ellássa őt megfelelő vitaanyaggal. Hoover, — hogy, hogy nem — nem vállalkozott erre a szívességre s nem dugta fel «éjét ott. ahol leüthették volna. Ehelyett mondott ü-áhány nehézkes, de kellő tájékozottságra valló beszédet akadémikus jellegű politi­kai kérdésekről és minden erejével azon volt, hogy betömjön néhány rést a párt­jában, mert ezek a rések eleinte veszé­lyeztették küzdelmének sikerét. E rések között a legveszedelmesebb a -a.» íirfa tP-íariuarfek ügye volt, akik szenve­délyesen tiltakoztak az úgynevezett McNary-Haugen Bili ellen kezdett harc és Coolidge elnöknek e törvényjavaslat­tal szemben gyakorolt vétója ellen. Ezek­től a vitás kérdésektől eltekintve mégis azt lehet mondani, hogy ♦ a republikánus hajó kedvező időben indult ntnak és minden jel azt mutatta, hogy ügyes vezetés mellett elkerüli vihar esetén a balsors szirtjeit.-' Smith nehézségei A demokraták hajója azonban hamaro­san vészes vizekre került. A felhők egyre tornyosultak. Nem egy, hanem különféle zátonyokkal és szirtekkel kellett megküz­denie. A többi közt ott volt a Coolidge- féle jólét és a bevándorlás zátonya. Ám, ha összehasonlítjuk ezeket a zátonyokat, a kellemetlenebb szirtekkel, azt kell mon­danunk, hogy ezeket a zátonyokat még el lehetett volna kerülni. Ámde ott volt a Tammany szirtje, azaz a politikai kor­rupció vádja, a bigotizmus sziklája, vagyis a Vatikán és a prohibiciós szoro­sok. Azon az utón sötétlettek mindezek fe­ketén és vészterhesen, csak íélig-meddig eltakarva, amely utón a demokrata hajó igyekzett a maga előkelő utasával, Alfred E. Smith kormányzóval New-Yorkból a Fehéz Házba. Nem kell külön hangoztatni, hogy ezek a félelmetes akadályok igenis meg voltak jelölve a térképen. Azt azonban meg kell állapítani, hogy a republikáuusok is, a demokraták is azt remélték, hogy távol és viz alatt maradnak ezek a zátonyok, mert ők bizakodtak abban, hogy a válasz­tási harc tiszta lesz, csak a nagy, nemzeti jelentőségű elvi kérdések körül fog fo­rogni..• Ezért annyira fájdalmas az a tény, hogy amint a küzdelem megkezdő­dött, felütötte fejét az elkeseredett vallási és politikai előítéletek egész sorozata. Smith ellen nőttön nőtt az antagoniz­ing ,ugy a saját pártjában, mint azon kivül. A „száraz“ demokraták azzal tá­madták meg, hogy menekülő „patkány“, mert elvetette a „száraz“ alapelvet a de­mokraták programjából. Ellene támadtak és pedig főleg nyugaton azért is, mert összekötetésben van a hires Tammeny Hall-lal, ezzel az állítólagos korrupt po­litikai szervezettel, amely New-York vá­rosát „ellenőrzi“ és most azt mondják róla, hogy a washingtoni államkincstárt is kezébe akarja kaparintani. Bármeny­nyire is vadak voltak azonban ezek a tá­madások. nem lehet őket összemérni az­zal az ellenszenvvel, amellyel az ameri­30 / ' ;”N • / Í ' A' ' Í; AI' tC ‘ ‘ f- ' v v / * 1 ’ *. 0MMze tózl árt Egy MESS IMF’m. m» í ‘V»*' na /' JMTMa Szerkesztőség «■ kUdóhl. kára 3 pengő 20 fillér, B3»Hn g£s?y S&rÁm MÁJ I. ~J JSáMV SváM Tatait V., Honvéd-u. 10, Mgyedévre í pengő 60 gjWeBj RRgjS ÉSj® ggSBÄJa BrajgS ,, V Hs»! JsMéW j|B§i _____ Tel* Ant 127-47,Ant 130-0«. fillér. Egye« érám ára OHM msati b.'zÁS RgSrigMilEBr gnt. ESK3 Gyorsírók,7-20.FIÓkkledé­helybon, vidéken és EiSMfl IMS /jSjgS&BS, WOMjdlSNtr hivatalok, VIII., Rákóczi­V| WRWKreCwBC üiü X. év fölverni 249. (2689.) szám ♦ SzOftlÉfCit ♦ Budapest, 1928 november 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék